Megértettem
A weboldal "Cookie"-kat használ. Több információ
Belföld(országos) Belföld(helyi) Világ Környezet Egészség Kultúra Közlekedés Vezércikk

Egy életmentő történet - Első rész

borito_kep

2021. 07. 29. 12:06

- | - | - | -

Zsolt Péter

EGY ÉLETMENTŐ TÖRTÉNET

Tartalomjegyzék

Első rész

A motor

Amelita, a provinciális főnöknő

Eloise

Egy évvel később

Dimitrie Gusti és Venczel József egyetemi tanárok

Abelard korai elmélete

Eloise családja

Salkaházi Sára, a zsidómentő

Abelard és Eloise levelezése a zsidóságról, sőt…

Bibó István Magyarországon fáziskésésben

Antonescu igen gyorsan történelemmé vált

Gheorghe Tatarescu külügyminiszterként leveri a magyar küldöttséget

A katolikusok bevonódnak a gondoskodás szervezésébe és a politikai ellenállásba

Kurkó Gyárfás, a Magyar Népi Szövetség elnöke

Abelard feladatai és Eloise érzelmei

Kurkó után Kacsó Sándor lett a Magyar Népi Szövetség második elnöke

Az egyházi rendek feloszlatása

Scheffler János szatmári és nagyváradi püspök

Petru Groza miniszterelnök

Életerő és boldogság– ferences gondolatok

Egy vendég érkezik a kolostorba, Godó Mihály jezsuita

Abelard és Eloise házast játszik

A kamasz Ion Aluas ismerkedése a szociológiával

O’Hara pápai nuncius

A Vatikán viszonya Márton Áronhoz

 Anton Durcovici

A görögkatolikusok és a római katolikusok

Abelard akarja Eloise-t

A keresztény felekezetek vezetői egy szobában

A csíksomlyói fehér ló és Márton Áron utódlása

Márton Áront letartóztatják

Személyes családtörténet

1949 - Szabadság?

Második rész




„Proprium autem Hierarchie officium est, ubicumque iustitia vel dignitas et iura fundamentalia personea humanae aggreiuntur, vocem suam extollere.”

A hierarchia feladata, hogy szavát felemelje, amikor az igazságot vagy az emberi személyiség méltóságát és alapvető jogait támadás éri.

Márton Áron, Vatikán, 1971

 

 

A gyerekeim

Gyerekeimnek magyarázom, hogy a boldogságemelő biztosíték az emberi kapcsolatok mennyiségében van. Nem hiszik, mert szerintük a minőség a fontosabb. Valahol kettőnk közt van az igazság, és találtam is egy TED-es kiselőadást a neten, amely pont erről szól. Az 1930-as évek óta kétévente vizsgálják ugyanazokat az embereket, mintegy hétszázat. Az egyik csoportban harvardi egyetemisták és leszármazottaik, a másikban bronxi lakosok, akiknek induláskor még fürdőszobájuk sem volt. E rendkívül ritka és hosszú kutatás eredménye, hogy nem a gazdagodás vagy a népszerűség biztosítja számukra a hosszú életet, hanem az emberi kapcsolataik.

A nyomon követettek közül az egészségesebbek nemcsak több kapcsolattal rendelkeztek, de fel tudták idézni egymás történeteit. Egészségük nemcsak fizikailag mutatkozott meg, de nem romlott el a memóriájuk sem. Akiknek fizikai fájdalmaik voltak, nem tetézték a lelkiekkel. Egymás történetében éltek. Belátom persze, hogy túlságosan is hinni szeretnék a történetek életmentő voltában, de lám, van tudományos alapja. Az én történetem két főhőse, Abelard és Eloise egy olyan korban éltek Romániában, amikor a vallást mártíromságként és a függetlenség bástyájaként tapasztalták meg az emberek, míg eközben Nyugaton a vallás magától hanyatlott. Két hősünk mégis hosszú életű lett.

Ha vannak életmentő történetek – gondolhatják – kell lennie halálba vivő történeteknek is. Így van, valóban. Írtam már halálba vivő történeteket. Nem tértem meg, nem azért írok most életmentőt. S ez hamarosan ki is fog derülni abból, ahogy Istent szolgáló szereplőimről megmutatom, akár ilyenek is lehettek 1944 és 1955 között. 

Folyt. itt.



#regény

Értékelés

Hogyan működik?
1. közéletileg informatív és/vagy konfliktust feltáró:  
2. sokoldalú, több oldalról megvilágító:  
3. tanulságos, sokaknak ajánlható:  
4. korrekt és/vagy mentes az érdekeltségtől:  
5. egyenlőtlenségre és/vagy igazságtalanságra érzékeny:  
6. egyéb közszolgálati értékek: közérthetőség, stílus, igényesség:  

Hozzászólások

Jelentkezz be , hogy hozzászólhass!