Zsolt Péter
EGY ÉLETMENTŐ TÖRTÉNET
Tartalomjegyzék
Első rész
Amelita, a provinciális főnöknő
Dimitrie Gusti és Venczel József egyetemi tanárok
Abelard és Eloise levelezése a zsidóságról, sőt…
Bibó István Magyarországon fáziskésésben
Antonescu igen gyorsan történelemmé vált
Gheorghe Tatarescu külügyminiszterként leveri a magyar küldöttséget
A katolikusok bevonódnak a gondoskodás szervezésébe és a politikai ellenállásba
Kurkó Gyárfás, a Magyar Népi Szövetség elnöke
Abelard feladatai és Eloise érzelmei
Kurkó után Kacsó Sándor lett a Magyar Népi Szövetség második elnöke
Az egyházi rendek feloszlatása
Scheffler János szatmári és nagyváradi püspök
Életerő és boldogság– ferences gondolatok
Egy vendég érkezik a kolostorba, Godó Mihály jezsuita
Abelard és Eloise házast játszik
A kamasz Ion Aluas ismerkedése a szociológiával
A Vatikán viszonya Márton Áronhoz
A görögkatolikusok és a római katolikusok
A keresztény felekezetek vezetői egy szobában
A csíksomlyói fehér ló és Márton Áron utódlása
„Proprium autem Hierarchie officium est, ubicumque iustitia vel
dignitas et iura fundamentalia personea humanae aggreiuntur, vocem suam
extollere.”
A hierarchia feladata,
hogy szavát felemelje, amikor az igazságot vagy az emberi személyiség
méltóságát és alapvető jogait támadás éri.
Márton Áron, Vatikán, 1971
A gyerekeim
Gyerekeimnek
magyarázom, hogy a boldogságemelő biztosíték az emberi kapcsolatok
mennyiségében van. Nem hiszik, mert szerintük a minőség a fontosabb. Valahol
kettőnk közt van az igazság, és találtam is egy TED-es kiselőadást a neten,
amely pont erről szól. Az 1930-as évek óta kétévente vizsgálják ugyanazokat az embereket,
mintegy hétszázat. Az egyik csoportban harvardi egyetemisták és
leszármazottaik, a másikban bronxi lakosok, akiknek induláskor még
fürdőszobájuk sem volt. E rendkívül ritka és hosszú kutatás eredménye, hogy nem
a gazdagodás vagy a népszerűség biztosítja számukra a hosszú életet, hanem az
emberi kapcsolataik.
A nyomon követettek
közül az egészségesebbek nemcsak több kapcsolattal rendelkeztek, de fel tudták
idézni egymás történeteit. Egészségük nemcsak fizikailag mutatkozott meg, de
nem romlott el a memóriájuk sem. Akiknek fizikai fájdalmaik voltak, nem
tetézték a lelkiekkel. Egymás történetében éltek. Belátom persze, hogy
túlságosan is hinni szeretnék a történetek életmentő voltában, de lám, van
tudományos alapja. Az én történetem két főhőse, Abelard és Eloise egy olyan
korban éltek Romániában, amikor a vallást mártíromságként és a függetlenség
bástyájaként tapasztalták meg az emberek, míg eközben Nyugaton a vallás magától
hanyatlott. Két hősünk mégis hosszú életű lett.
Ha vannak életmentő történetek – gondolhatják – kell lennie halálba vivő történeteknek is. Így van, valóban. Írtam már halálba vivő történeteket. Nem tértem meg, nem azért írok most életmentőt. S ez hamarosan ki is fog derülni abból, ahogy Istent szolgáló szereplőimről megmutatom, akár ilyenek is lehettek 1944 és 1955 között.
Folyt. itt.
1. közéletileg informatív és/vagy konfliktust feltáró:   | |
2. sokoldalú, több oldalról megvilágító:   | |
3. tanulságos, sokaknak ajánlható:   | |
4. korrekt és/vagy mentes az érdekeltségtől:   | |
5. egyenlőtlenségre és/vagy igazságtalanságra érzékeny:   | |
6. egyéb közszolgálati értékek: közérthetőség, stílus, igényesség:   |