Az egyházi rendek feloszlatása

A volt piarista képviselő ijedt szemekkel fogadta Abelardot, és arra kérte, azonnal tűnjön el, mert tudnak az érkezéséről és a városi rendőrség ki akarja hallgatni. Bár Abelardnak menekülnie kellett, pár információt azért meg akart tudni a piaristákról.

– Kolozsvárról és Temesvárról tudok valamit – hadarta a képviselő. – Temesváron 1948. január 8-ig kellett átadniuk iskolájukat a műegyetemnek. Kaptak rá három napot. Pedig csak most, április 13-án lépett életbe az új alkotmány, de a letámadás már az alkotmány életbelépése előtt megkezdődött. Ezek itt nem tréfálnak. Bíró Vencel kolozsvári rendfőnököt március 25-én vitték el kihallgatásra. Most úgy tudom, egy kolozsvári kórházban fekszik. A máramarosszigeti és a nagykárolyi iskolákról nem tudok, de alighanem azokat is vagy elvették már, vagy el fogják venni.

 Abelard átkozta magát, hogy miért nem motorral jött, de Bukarest túl messze volt, és most csak reménykedhetett, hogy a vonaton hazafelé nem kerül a rendőrség karjaiba. Sietett haza az ellenállást előkészíteni.

Versenytfutottak a ferencesek az idővel, és cselekedtek, szemben sok más csapásra passzívan váró renddel. Nem akarták felszámolni magukat, sem pedig átadni az intézményeiket, noha az állami elvárás az volt, hogy templomaik kerüljenek át a világi egyházhoz, ők maguk pedig vagy keressenek civil foglalkozást, vagy vegye át őket a világi papság, de revendájukból mindenképp vetkőzzenek ki. De még csak nem is a ruha volt a lényeg. Akik szerzetesként megjelentek a püspökségeken - mint például a piaristák -, azok rögtön támogatást kaptak, de a ferencesek nem jelentkeztek be, hogy mostantól fogva a világi egyház fennhatósága alá szeretnének tartozni. A Rómából engedélyezett rendeknek épp az a kiváltságuk a világi papsággal szemben, hogy nem parancsolnak nekik a püspökök, érsekek. Nem osztják be a misézési rendjüket, nem szervezik az életüket, reguláikat. A ferencesek makacs ellenállását persze le lehetett volna törni, ha mindannyiukat valamilyen mondvacsinált okkal bebörtönzik, s várták is, hogy engedetlenségük miatt akár ez is bekövetkezhet.  

Eloise-t azonnal visszahívta a főnöknő, mert az apácáknak is át kellett adniuk az épületüket, és a hatóságok őket is felszólították az önfeloszlatásra. Nekik nem volt hová visszavonulni, mint a férfiaknak, akiknek felszentelt papok is lévén, csak rendi különállásukról kellett lemondaniuk, s azt sem gondolták, mint a ferencesek, hogy megtagadhatják az állami parancsot. Eloise-t azért hívták vissza az Irgalmasok erdélyi központjába, Gyulafehérvárra, hogy eltekintsenek nála a még rá váró három fogadalomtól és próbaidőtől. Az volt az elképzelés, hogy a szétszóratásban legyen minél több rendtárs, kapják meg a felszentelést mielőbb a noviciák. A zárdatemplomokban így aztán száznál is több lány vált az éj leple alatt szerzetesnővé. Azt akkor senki sem gondolta, hogy a kommunista rendszer olyan sokáig fog tartani, s hogy alig fog élni közülük még valaki, mikor újjáépíthetik az apácarendet. A még fel nem készült apácák lettek a folytonosság biztosítékai. Van, mikor a mennyiség számít.

Közülük némelyek elveszítették az évek során a hivatástudatukat, és csak egy szép emlék maradt számukra az esemény. Ők egy szép vasárnap, mise utáni gyónás során megkapták a feloldozást. Családjuk lett és gyerekeket szültek. Sokan azonban ott maradtak az Egyház környékén, megtartották szűzies fogadalmukat, csak apácaruhájukat nem kívül, hanem a lelkükben hordták. Voltak aztán olyanok is, akik már apácaéletük választása során valamiféle élettel szembeni védelemként, kisebbségi érzésből, a férfiakkal szembeni tartózkodásból mentek apácának. A családba visszahúzódva nagynéniként, aggszűzként tevékenykedtek. Ha nem lettek volna apácák, akkor is ez lett volna a sorsuk, de így többek maradtak.

Eloise nem tért vissza a családjához, hívták is, várták is, de persze tudták, hogy úgysem jön. Neki kialakult az élete a ferenceseknél. Az apácaruhát levetve a papok világában maradt. Eleinte még házvezetőnőként, aztán ahogy jöttek volt feljebbvalói, meg ahogy az összevonások során költözniük kellett, és kevesebb asszonykézre volt szükség, a női hierarchiában visszább került. De nem is az volt a célja, hogy házvezetőként teljesedjék ki. 

Kép: Bukarest forrás itt. 

Folyt. ld. itt.

---

---