IK-Média

Miért pont Irán a második legveszélyesebb koronavírus-gócpont?

sebestyn — Thu, 05 Mar 2020 12:38:29 GMT

Iráni állampolgárok a Magyarországon elsőként regisztrált, koronavírussal fertőzött betegek. Az eredetileg Kínából kiindult kórt Iránból már több más országba is tovább vitték, egyebek mellett Afganisztánban, Katarban, Kuvaitban, valamint USA-ban és Kanadában találtak beteg irániakat. Nem véletlen, hogy éppen Iránból terjed gyorsan a kór: miközben a perzsa államban működő diktatúra akadályozza az információáramlást és rontja az intézmények hatékonyágát, a nemzetközi utak metszéspontjában lévő országban súlyos gondokkal küszködik az egészségügy. Egy kint élő magyar szerint a hétköznapok igencsak megváltoztak.

Vuhani koronavírus

Korábban ismeretlen koronavírus miatt tört ki járvány a kínai Vuhan városában. A világ mind több országában felbukkanó, tüdőgyulladással járó megbetegedés pár hónap alatt több ezer halálos áldozatot szedett, csaknem százezren fertőződtek meg. A koronavírus terjedésével és leküzdésével kapcsolatos fejleményeket cikksorozatunkban követheti.

FRISS CIKKEK A TÉMÁBAN

Nagyon szorosak a kapcsolatok Kína és Irán között, emiatt komoly utasforgalom is van a két ország között. Iránban diktatúra uralkodik, ennek pedig az a természete, hogy amire egy döntés felülről eljut az alsóbb szintekre, sokszor már késő. Az Irán elleni szankciók miatt pedig sok mindenhez nehéz hozzájutni, egyebek mellett a gyógyszerek is ilyen termékeknek számítanak.

És persze az is fontos, hogy az iráni politikusok egy ideig igyekeztek elmismásolni a járvány súlyosságát, és még azt is mondogatták, hogy az egész kór egy külföldi összeesküvés terméke – sorolta a hvg.hu-nak Ablaka Gergely, a Stratégiai Védelmi Intézet Irán-szakértője azt, hogy miért éppen a perzsa állam válhatott a koronavírus-járvány egyik legsúlyosabb gócpontjává.

Súlyos bizalomvesztés

Szerinte komoly belpolitikai következményekkel is járhat, ha a 83 millió lakosú országban megjelent járvány még inkább eldurvul. „Iránban már az ukrán utasszállítógép lelövését, pontosabban az azzal kapcsolatos, több napig tartó hazudozást is egyfajta Csernobilként élték meg az emberek, és ez komoly bizalomvesztést okozott. A gazdasági nehézségek miatt is komoly elégedetlenség van az országban, s ha a rezsim nem kezeli jól a járványt, komoly gondjai lehetnek, hiszen ahogy Kínában, Iránban is megfordul az emberek fejében az, hogy mekkora a szerepe az államnak a járvány súlyosabbá válásában. Teheránban valószínűleg meg tudják oldani a betegek kezelését, ám senki sem tudja, mi lesz a szegényebb országrészekben” – magyarázta a szakértő, aki szerint az ország vezetése számára aggasztó jel, hogy a rezsim leghűbb híveinek számító alsóbb társadalmi osztályokban is terjed az elégedetlenség.

Az iráni helyzet súlyosságát az Egészségügyi Világszervezet is felismerte, az ENSZ-szervezet megkezdte a szükséges felszerelések Iránba juttatását: elsőként az a gép szállt le, amely 15 ezer orvos és ápoló számára szükséges védőfelszerelést, illetve százezer ember szűrésére elégséges tesztanyagot vitt Teheránba.

Ellenőrizetlen határok, legyengült egészségügyi rendszerek

A helyzetet súlyosbítja, hogy Irán és szomszédjai között, részben éppen a teheráni rezsim tevékenysége miatt, sok körzetben gyenge a határőrizet, s még a különféle félkatonai szervezetek fegyveresei is folyamatosan mozognak a térségben. Ahogy a muszlim zarándokok vagy a vendégmunkások is, akik ugyancsak hordozhatják a betegséget okozó vírusokat. Zarándokokból évente milliók kelnek útra, csak januárban több mint harmincezren tértek vissza Iránból Afganisztánba, s többségük éppen abban az egyik legfontosabb iráni vallási központnak számító Kúmban fordultak meg, amely az iráni járvány első gócpontja lett. A jelek szerint egyébként a hívők nem hagyják meggyőzni magukat: bár már a teheráni kormány is azt kérte, a kúmi vallási vezetőktől, hogy kevesebb zarándokot engedjenek a város szent helyeihez, a hívők változatlan számban tolonganak a mecsetek és egyéb szent helyek körül.

Teheráni beszámolók szerint a fővárosiak közül sokan nem tesznek eleget annak a kérésnek, hogy a magukon a betegség tüneteit észlelők ne rohanjanak orvoshoz: a fertőző osztályok bejáratainál egyre többen követelik, hogy vizsgálják meg őket, elkapták-e a koronavírus-fertőzést. Néhány kórházban úgy próbálják meg távol tartani a tömeget, hogy az intézmények kertjeiben felállított sátrakban végeznek szűréseket.

Az elemzők szerint az is kétséges, hogy jó ötlet volt elrendelni több mint ötvenezer, börtönben fogva tartott rab ideiglenes szabadon engedését, miután kiderült, hogy a fegyházakban is megjelent a koronavírus. Bár az iráni hatóságok azt hangsúlyozzák, hogy a büntetésnél fontosabb az emberi életek védelme, semmi garancia nincs arra, hogy a társdalomba visszaengedett elítéltek között nincs számos fertőzött.

A „Csernobil-szindróma” is nehezíti a hatóságok dolgát, valószínűleg kevesen hiszik el az illetékesek azon nyilatkozatait, amelyek szerint sikerül megfékezni a járványt. Különösen az után nőhetett meg a kétkedők száma, hogy a magabiztosan nyilatkozó egészségügyi miniszter-helyettesről is kiderült egy nappal később, hogy elkapta a betegséget.

És ahogy a szankciók miatt megrendült Irán egészségügyi rendszere, úgy szintén komoly gondokkal küszködnek a közel-keleti térség más államai is: Irak, ahonnan éppen csak kiűzték az Iszlám Állam fegyvereseit, ám a sorozatos tüntetések miatt változatlanul súlyos a feszültség, ugyancsak romokban van az egészségügyi ellátás. Afganisztánban vagy Jemenben szintén évek óta véres harcok folynak, az orvosok és kórházak ezekben az országokban sincsenek felkészülve egy súlyos járványra. Így a Kínával szoros kapcsolatot ápoló Irán – amely a nyugati szankciók miatt még közelebb került Pekinghez – kiválóan alkalmas arra, hogy a gyakorlatilag védtelen szomszédokat megfertőzze polgáraival.

Így látszik a koronavírus-járvány Teheránból

„A felvásárlási láz már elmúlt, az emberek rájöttek arra, hogy nem kell feltétlenül több hétre bespájzolni, mert az élet megy tovább, és az élelmiszerboltok továbbra is nyitva vannak” – meséli a HVG-nek egy évek óta Teheránban élő magyar polgár, s hozzátette: a hétköznapok azért igencsak megváltoztak. „Bezárták az iskolákat és az egyetemeket, jelentősen csökkent a forgalom az utakon. Sok étterem is lehúzta a rolót a vendégek elmaradása miatt és nem látszik az sem, hogy jön az újév, ami az idén március 20-ára esik. Ilyenkor ugyanis nagy ajándékvásárlási hullám kezdődik, s ez most elmaradt” – magyarázta. Elmondta, az emberek fele még mindig szájmaszkkal közlekedik, még akkor is, ha az orvosok szerint ez nem sokat segít. „Pánikot nem látok, bár néhány dolgot egyre nehezebb beszerezni, maszkot vagy kézfertőtlenítőt például nem mindig könnyű találni” – tette hozzá.

„Mivel a szárazföldi határokat a szomszédos országok már lezárták, csak légi úton lehet be-, illetve kijutni. A reptéren ellenőrzik az utasok hőmérsékletét, ha gyanú merül fel, akkor légzéstesztet is végeznek, s ha alacsony a tüdőkapacitást, akkor további vizsgálatokra küldik az embereket. Bár állítólag a városokba bevezető utak mentén is végeznek orvosi vizsgálatokat, a repülőtér és Teherán között nem volt ellenőrzés” – tette hozzá.

A hatóságok azt is kérik, hogy az emberek ne utazzanak az országon belül, ez különösen Kúmra vonatkozik, ahonnan kiindult az iráni járvány. „Kúm mellett van egy kínai gyár, állítólag onnan indult ki a fertőzés. Kúm viszont fontos vallási oktatási központ is, s mivel a vallási vezetők az állam irányításában is részt vesznek, a vezető politikusok tanácskozásain általában Kúmból is érkezett valaki. Többségük idős ember, valószínűleg a vallási vezetőkön keresztül jutott el a járvány a fővárosba” – mondta azzal kapcsolatban, hogy Iránban feltűnően magas a politikusok, illetve parlamenti képviselők aránya a betegek között.

Iránt – az atomprogramja miatt – szankciók sújtják, s bár a büntetőintézkedések nem terjednek ki az orvosi eszközökre, az amerikai szankciós rezsim megnehezíti az átutalásokat, ezért nagyon lelassult a pénzforgalom. „Az olajexport elmaradása miatt egyébként is hiány van keményvalutából. Importkorlátozások vannak érvényben, hogy csak a leglényegesebb cikkekre használják fel a tartalékokat. A svájciak viszont létrehoztak amerikai belegyezéssel egy csatornát, amely lehetővé teszi a humanitárius célokra történő vásárlásokat. Itt évente 1-2 milliárd dollárnyi a forgalom, a pénzt a már befagyasztott külföldi iráni számlákról vonják le” – mesélte.

Zsemlébenn számolva jobban élünk, mint 30 éve

lucaaa — Thu, 05 Mar 2020 17:00:51 GMT

Kiszámoltuk, hogy az átlagnyugdíjból, illetve a nettó átlagkeresetből az egyes alapcikkeket tekintve mennyit lehetett volna vásárolni harminc évvel ezelőtt és manapság – ha a teljes összeget az adott termékre költöttük volna. Ebből a szempontból vajon jobban élünk vagy rosszabbul, mint a rendszerváltás idején?

KORÁBBAN A TÉMÁBAN:

A rendszerváltás táján ugyan már nem volt általános a hatósági ár, amelytől nem lehetett eltérni, de az alapvető termékek és szolgáltatások árait még központilag szabták meg. És amikor eljött a január, az egész ország azt figyelte, minek az ára emelkedett és mennyivel.

A Minisztertanács közleményét a központi árintézkedésekről és a szociálpolitikai juttatásokról mindig a Kossuth Rádióban olvasták be. Az 1989. január 8-i híradás szerint az árak akkor átlagosan 16-18 százalékkal emelkedtek, de például a tejtermékeké 40 százalékkal nőtt. Egy liter tej 12 forint 90 fillérbe került, és már rég túl voltunk a hosszú éveken át változatlan 3,60-as kenyéren: egy kiló kenyeret 12 forintért, egy zsemlét 1 forint 30 fillérért adtak.

Harminc év alatt ezen alapvető cikkek árai közül néhány a nyugdíjakhoz, bérekhez hasonló mértékben emelkedett, de voltak olyan termékek is, amelyek ára kevésbé vagy jobban kilőtt. A tej ára például csaknem hússzorosára, a kenyéré és a levélfeladásé 27-szeresére nőtt, a közlekedési vonaljegy pedig több mint 50-szer kerül többe, mint harminc éve. A húsféleségek árai mérsékeltebben emelkedtek, a gépsonkánál, a karajnál és a csirkénél tízszereződött az ár, a kristálycukor pedig kevesebb mint nyolcszoros drágulást mutat három évtized alatt.

Az 1989-es közleményből kiderült, hogy a központi áremelés miatt összességében 800 forinttal nőhettek az egy főre jutó havi kiadások. Ezt kompenzálták, az addigitól eltérő módon és persze korántsem teljesen. A korábbi százalékos mértékkel szemben 1989 elejétől egységes összeggel, havi 360 forinttal emelték a nyugdíjakat és a járadékokat, márciustól pedig további 100 forinttal. Ez kedvezhetett a kisnyugdíjasoknak, de a nyugdíjemelés messze nem fedte le az áremelkedés által ütött 800 forintos lyukat.

Kíváncsiak voltunk, hogy az elérhető adatok, statisztikák alapján mi változott a rendszerváltás után harminc évvel a mindennapjainkban, anyagilag milyen utat járt be az átlagos magyar polgár. Aki már akkor is felnőtt volt, talán nosztalgiával gondol fiatalkorára, a rendszerváltás körüli időkre, fejben kicsit megszépítve a hétköznapokat. De nézzük, mit mutatnak a számok!

Megsokszorozódott a jövedelmünk

Az átlagnyugdíj 6683 forint volt 1990-ben, több, mint az abban az évben bevezetett minimálbér, amely nettóban 4518 forintot jelentett, míg a nettó átlagkereset 8280 forint volt. Az átlagnyugdíj bő hússzorosára emelkedett a 30 év alatt, a nettó béreknél 24-26-szoros volt a növekedés.

Elámulhatunk azon, hogy milyen ütemesen nőttek a jövedelmeink, de azért azt se feledjük el, hogy Magyarország még mindig az EU sereghajtói közé tartozik ilyen szempontból, és a régión belül is lemaradásban vagyunk, mert máshol jobban emelkedtek a jövedelmek. Azt is figyelembe kell venni, mennyi volt időközben a pénzromlás. Ha az 1988-as évet vesszük alapnak, akkor a statisztikai adatokból az számítható ki, hogy a rendszerváltás előtti 100 forintot harminc év inflációja 1989,5 forintra hígított, vagyis csaknem hússzorosára nőttek az árak 2019-re. Ez azt jelenti, hogy az átlagnyugdíjak reálértéke összességében alig nőtt, és azt is, hogy az impozáns béremelkedés nagyobb részét is elvitte a pénzromlás.

Bugyiban érkezett a leva

1988-ig a magyarok háromévente mehettek csak turista útlevéllel nyugatra, és korlátozták a kivihető valuta mennyiségét, 50, 70, később 100 dollárban. A valutalapra kellett hivatalosan bejegyezni, ki mennyit vett fel a valutakeretből. A többi szocialista országból hozzánk érkezőknél pedig maximálták, mennyi saját valutát válthatnak át forintra. Azokban az időkben – ha ma már hihetetlenül is hangzik – legalább annyira vonzó volt nekik nálunk vásárolni, mint a magyaroknak Bécsben. És ahogy mi próbáltunk dugivalutát kicsempészni, ők jóval több forintra váltani valót hoztak, mint szabad lett volna. Nekik nem volt valutalapjuk, azzal trükköztek, hogy többször álltak sorba a pénzváltásnál. Utazási irodában dolgozva a pénz szagáról lehetett sejteni a csempészés módját – nem volt ritka például a bugyiszagú lej, leva, rubel.

Zsemlére átszámítva jobban élünk, mint 30 éve

Az egy dolog, hogy 30 év alatt mennyivel nőttek a jövedelmek, de az is érdekes, hogy a hízó pénztárca mire volt elég. Megnéztük, hogy az átlagnyugdíjból, illetve a nettó átlagkeresetből milyen alapcikkekből mennyit lehetett volna vásárolni, ha az egészet az adott termékre költöttük volna.

Az derült ki, hogy az átlagnyugdíjból három termék kivételével többet tudunk vásárolni most, mint 30 éve, de fehér kenyérből, vonaljegyből és levélfeladásból kevesebbre futná, mint 1989-ben. A nettó átlagkeresetekből egyedül vonaljegyből tudunk kevesebbet venni, mint a rendszerváltás táján.

És végül következzen a zsemleindex. 1989-ben az átlagnyugdíjból több mint négyezer zsemlét lehetett volna venni, tavaly már kereken 5 ezer darabot. Nettó átlagkeresetből 30 éve 6300 zsemlére futotta volna, most pedig már majdnem 9 ezerre. Ha zsemlében számolunk, akkor kétségtelenül jobban élünk.

Kiemelt kép: Kölcsényi Zoltán / Fortepan

Szentendre önkormányzatának válasza

Zs.P. — Sun, 15 Mar 2020 10:38:02 GMT

Milyen lesz a világ a koronavírus után? – Harari töprengései

sebestyn — Sat, 21 Mar 2020 16:41:54 GMT

„Ma, az emberi történet során először, a technológia lehetővé teszi azt, hogy mindenkit állandóan megfigyelés alatt tartsunk.” Globális szolidaritás és információcsere, avagy bezárkózás? Rendőrállam vagy állampolgári szabadság? A világ jövőjéről értekezett Yuval Noah Harari izraeli történész a koronavírus kapcsán. Szemlénk!

„Ez a vihar is elmúlik majd. De a döntések, amelyeket meghozunk, évekig formálhatják az életünket” – kezdi publicisztikáját a Financial Times hasábjain Yuval Noah Harari izraeli történész, a Sapiens és Homo Deus, valamint a 21 lecke a 21. századra c. sikerkönyvek szerzője.

„Amikor a lehetőségek közül választunk, nem csak azt a kérdést kell feltennünk magunknak, hogy miként győzzük le a közvetlen fenyegetést, hanem azt is, hogy milyen világban fogunk élni, amikor elmúlik a vihar. Mert igen, a vihar el fog múlni, legtöbbünk még életben is lesz – de egy másik világban fogunk élni.”

A jövőt kutató középkor-történész – Juval Noah Harari portréja

Harari úgy látja, a vészhelyzetek természetükből fakadóan felgyorsítják a történelmi folyamatokat. „Olyan döntéseket, amelyeket békeidőben évekig fontolgatnánk, órák alatt meghozunk. Kiforratlan és akár veszélyes technológiákat is szolgálatba állítunk, mert a semmittevés még nagyobb kockázattal jár. Egész országok szolgálnak tengerimalacként nagy léptékű társadalmi kísérletekhez” – fogalmaz Harari. Szerinte a kormányok, vállalkozások és iskolavezetések békeidőben soha nem hagynának minket azzal kísérletezni, hogy mi történik, ha mindenki otthonról dolgozik, vagy ha egész iskolák és egyetemek költöznek a világhálóra.

A történész rámutat arra, hogy a krízis idejében két különösen fontos döntés előtt állunk: egyrészt

döntenünk kell a totalitárius rendőrállam vagy az állampolgári hatalom kiterjesztése között,

másrészt pedig vagy a nacionalista elszigetelődés, vagy a globális szolidaritás oldalára kell állnunk.

„Ma, az emberi történet során először, a technológia lehetővé teszi azt, hogy mindenkit állandóan megfigyelés alatt tartsunk. Ötven éve a KGB nem tudott 24 órán át követni 240 millió szovjet állampolgárt, és arra sem volt lehetősége, hogy hatékonyan feldolgozzon minden megszerzett információt” – fejti ki Harari, majd megjegyzi: „A kormányok ma viszont bízhatnak a mindenhol jelenlévő szenzorokban meg a hatalmas algoritmusokban a hús-vér spiclik helyett”.

A szerző Kínát hozza erre például: a polgárok okostelefonjainak felügyeletével, a több százmillió arcfelismerő kamera segítségével és a rendszeres testhőmérséklet-bejelentés kötelezővé tételével a kínai hatóságok nem csak gyorsan felismerhették a koronavírus hordozóit, de követhették mozgásukat és kapcsolataikat is. Olyan alkalmazások is születtek, amelyek figyelmeztetik az embereket fertőzött polgártársaik közelségére, de Benjamin Netanjahu izraeli miniszterelnök is bevetett terrorizmusellenes megfigyelési technológiát a koronavírusos betegek követésére – amikor pedig a döntését elkaszálta az illetékes parlamenti albizottság, „vészhelyzeti rendelettel” mégiscsak keresztülvitte azt.

„Ha nem vigyázunk, a járvány fontos vízválasztó lehet a megfigyelés történetében, nem is csak azért, mert mindennapossá teheti a tömeges megfigyelési eszközök használatát az ilyesmiket eddig elutasító országokban, hanem azért is, mert drámai váltást jelenthet ’bőr feletti’ helyett ’bőr alatti’ megfigyelőeszközökre” – figyelmeztet Harari. „Eddig, ha az ujjad az okostelefonod képernyőjéhez ért és egy linkre kattintott, a kormány arra volt kíváncsi, pontosan mire is klikkelt az ujjad. A koronavírussal azonban az érdeklődés tárgya megváltozik. A kormányt most az ujjad hőmérséklete és a bőröd alatti vérnyomás érdekli.”

Egy ilyen rendszer hátránya azonban Harari szerint az, hogy

legitimálna egy rémisztő új megfigyelési rendszert.

„Ha például tudod, hogy egy Fox News-linkre kattintottam, nem pedig egy CNN-linkre, az mondhat neked valamit a politikai nézeteimről és esetleg a személyiségemről is. Ha viszont ellenőrizni tudod, hogy mi történik a testhőmérsékletemmel, a vérnyomásommal és a szívverésemmel, amíg nézem a videót, megtudhatod, mitől nevetek, mitől sírok és mitől leszek nagyon-nagyon mérges.”

A történész kiemeli, „kulcsfontosságú észben tartani, hogy a harag, az öröm, az unalom és a szeretet ugyanolyan biológiai jelenségek, mint a láz és a köhögés. Ugyanaz a technológia, ami felismeri a köhögést, felismerheti a röhögést is. Ha a cégek és a kormányok tömegesen kezdik el gyűjtögetni a biometrikus adatainkat, sokkal jobban megismerhetnek minket, mint amennyire mi ismerjük magunkat, és nem csak előre láthatják az érzéseinket, de manipulálhatják is azokat, eladva nekünk akármit, amit csak akarnak – legyen az termék vagy politikus”.

Harari Észak-Koreával illusztrálja gondolatmenetét: képzeld el Észak-Koreát 2030-ban, amikor minden állampolgárnak biometrikus karkötőt kell hordania a nap 24 órájában.

„Ha a Nagy Vezér egy beszédét hallgatod, és a karkötő a harag jeleit tapasztalja, véged.”

Azt az érvet pedig, miszerint a vészhelyzetekben bevezetett ideiglenes megoldások a vészhelyzet elmúltával úgyis megszűnnek létezni, Harari nem fogadja el. Arra figyelmeztet: „Az ideiglenes megoldásoknak csúnya szokásuk, hogy túlélik a vészhelyzeteket, főleg, mivel a láthatáron mindig felbukkan egy-egy újabb vészhelyzet.” Saját hazája, Izrael például az 1948-as függetlenségi háború miatt bevezetett vészhelyzetet azóta sem oldotta fel, ahogy a rendkívüli intézkedések (sajtócenzúra, földkisajátítás, és így tovább) zömét sem, kivéve a 2011-ben megszüntetett rendkívüli pudingfőzési irányelveket.

Harari úgy látja, a privát szféra és az egészség közötti választási kényszer hamis dilemma, mindkettőt lehet és kell is élveznünk egyszerre. A koronavírus ellen a leghatékonyabban védekező országok között említi Dél-Koreát, amely szerinte „széleskörű tesztelésre, őszinte sajtómunkára és a jól informált lakosság együttműködési hajlandóságára” épített a küzdelem során. Hozzáteszi: „ha az embereknek elmondják a tudományos tényeket, és ha az emberek bíznak a közhivatalokban, hogy ezeket a tényeket elmondják majd nekik, az állampolgárok képesek a jót cselekedni anélkül is, hogy a Nagy Testvér ott kukucskálna a válluk mögül. Egy motivált és jól informált lakosság általában sokkal erősebb és hatékonyabb, mint egy ellenőrzött, közömbös lakosság.”

Erre bizonyítéknak látja a szappanos kézmosás elterjedését a 19. század óta, amikor az orvosok és a nővérek se mostak kezet a műtétek között. Ma emberek milliárdjai mosnak kezet naponta,

„nem azért, mert félnek a szappanrendőrségtől, hanem mert értik a tényeket”

– fogalmaz Harari.

Dél-Korea

Az állampolgárok együttműködéséhez azonban a szerző szerint bizalomra van szükség a tudomány, a közintézmények és a média iránt, amit felelőtlen politikusok az elmúlt években szándékosan romboltak. Harari azonban úgy látja, a rendkívüli időkben a bizalom újjáépítésének hosszú folyamata is le kell, hogy rövidüljön, az új technológiákat pedig az állampolgárok önmaguk feletti hatalmának a növelésére kell felhasználni. „Ha napi 24 órában követhetném az egészségi állapotomat, nem csak azt tudhatnám meg, hogy egészségi kockázattá váltam-e más emberek számára, hanem azt is, hogy melyik szokásaim járulnak hozzá az egészségemhez”, lelkesedik Harari. Arra viszont figyelmeztet: „Ha nem tudjuk meghozni a jó döntést, elkótyavetyélhetjük a legértékesebb szabadságainkat abban a hitben, hogy csak ily módon tudjuk megvédeni az egészségünket.”

Úgy véli, „a járvány és a belőle következő gazdasági válság globális problémák”, amiket szerinte csak globális együttműködés tud hatékonyan megoldani.

Ez a gyakorlatban elsősorban a globális információcserét jelenti.

„Ez az emberek nagy előnye a vírusokkal szemben. Egy kínai és egy amerikai koronavírus nem tud tippeket adni egymásnak, hogy hogyan kell embereket megfertőzni. De Kína sok értékes leckét adhat az Egyesült Államoknak a koronavírusról és a vele való bánásmódról.” Másrészt a kétségbeesett, állami szintű felhalmozás helyett Harari úgy látja: meg kell osztozni az egészségügyi dolgozókon, az egészségügyi eszközökön és utóbbiak előállításának feladatain. „Egy gazdag, kevés koronavírusos esettel rendelkező országnak hajlandónak kell lennie arra, hogy értékes eszközöket küldjön egy szegényebb, sok esettel küzdő országnak, bízva abban, hogy ha később ő szorulna rá, más országok is a segítségére sietnének”, javasolja Harari. Harmadrészt pedig a szerző globális megegyezést ajánl az utazásról: az országoknak együtt kell működniük abban, hogy „a létfontosságú utazók átcsuroghassanak a határokon: a tudósok, az orvosok, az újságírók, a politikusok, az üzletemberek”.

Harari viszont sajnálkozva állapítja meg, hogy a globális politika nem ebbe az irányba halad,

„kollektív bénultság kerítette hatalmába a nemzetközi közösséget”,

és „nem tűnik úgy, mintha felnőttek is lennének a szobában”. Az Egyesült Államok szerinte lemondott a vezető szerepről, amit a 2008-as gazdasági válság és a 2014-es ebolajárvány idején betöltött, szövetségeseit pedig cserbenhagyta, hiszen az EU-s állampolgárok beutazásának megtiltásakor még csak nem is értesítette előre az Uniót.

„Az emberiségnek döntést kell hoznia. A széthúzás útját követjük majd, vagy a globális szolidaritás ösvényére lépünk? Ha a széthúzást választjuk, ez nemcsak meghosszabbítja majd a krízist, hanem a jövőben valószínűleg még durvább katasztrófákhoz vezethet. Ha a globális szolidaritást választjuk, az győzelem lesz nemcsak a koronavírus, de minden jövendőbeli járvány és válság felett, amelyek csak megtámadhatják a 21. században az emberiséget” – zárja sorait Harari.

Kohán Mátyás fordítása

Társadalomvédelmi Akcióterv

Zs.P. — Sun, 22 Mar 2020 13:15:38 GMT

Tegye lehetővé az egészségügyi alapellátásban és szakellátásban dolgozók rendszeres koronavírus-szűrését.

Biztosítsa az egészségügyi alapellátásban és szakellátásban dolgozók megfelelő védőeszközzel történő ellátását, és az ellátásról folyamatosan tájékoztassa az érintetteket, valamint a közvéleményt.

Biztosítson minden egészségügyi dolgozó számára rendkívüli bérpótlékot a veszélyhelyzet idejére.

Haladéktalanul rendezze a kórházak adósságát, a járvány után pedig szabályozza újra a kórházfinanszírozást.

Folytassa a kórházak kapacitásának növelését sátrakkal, konténerekkel; az állami kórházak járványcélú kapacitásainak biztosítása, szükség esetén növelése érdekében az arányosság és szükségesség mértékéig korlátozza a magán-egészségügyi szolgáltatások körét, hogy kapacitásaik felhasználhatóak legyenek a járvány kezelése, megelőzése céljából.

Tegyen meg mindent a küszöbön álló gazdasági válság társadalmi hatásainak csökkentéséért, különösképp a munkanélkülivé válók támogatásáért: emelje vissza az álláskeresési járadék maximális folyósítási idejét háromról kilenc hónapra.

Emelje meg (a német modell szerint) a táppénzt a munkabér szintjére legalább az első 6 hétben, ehhez a vállalatok állami támogatás kapjanak.

Változtassa meg a munka törvénykönyvét annak érdekében, hogy járjon fizetés a különös méltánylást érdemlő személyi, családi vagy elháríthatatlan ok miatt indokolt távollét idejére.

Törölje el a társadalombiztosítás-alapú ellátást szigorító intézkedéseket, biztosítotti viszonytól függetlenül teljes körű hozzáférést biztosítson az állami egészségügyi szolgáltatásokhoz.

Biztosítson munkahelymegtartó támogatásokat a mikro-, kis- és középvállalkozások számára.

Vezesse be a válság okozta jövedelemkiesést ellensúlyozó alapjövedelmet, amely minden állampolgárnak legalább havi 100 ezer forint jövedelmet garantál; a közmunkabért emelje fel a minimálbér szintjére.

A munkanélküliség várható növekedése miatt el kell, hogy válassza a gyerekek utáni támogatásokat a személyi jövedelemadótól: a gyerekek utáni adókedvezmény minden gyerek után járjon – ha nincs adóköteles jövedelem, akkor negatív adó, vagyis támogatás formájában.

Emelje célzottan a családi pótlékot a gyereküket egyedül nevelő szülők és a nagycsaládosok esetében, hiszen a szegénységi kockázat az egyszülős, illetve a három és több gyerekes családokban kiemelkedő.

Vezessen be hiteltörlesztési moratóriumot legalább az év végéig a fizetési nehézséggel küszködő magánszemélyeknél; függessze fel a végrehajtásokat; rendeljen el kilakoltatási moratóriumot az év végéig; a fertőzéssel, illetve a gazdasági válság negatív következményeivel szembesülő településeken, társadalmi csoportoknál a lakhatással összefüggő költségek fizetését függessze fel.

Emelje fel az öregségi nyugdíjminimum összegét legalább 60 ezer forintra.

Az egészségügyi és szociális intézkedésekhez szükséges források biztosítása érdekében minden nem egészségügyet érintő állami beruházást halasszon el, különös tekintettel a látványsport-beruházásokra.

A társasági adó sportcélokra átirányítását függessze fel, és ezeket az összegeket egészségügyi ellátást javító intézkedésekre fordítsa.

Vessen ki szolidaritási járványadót az ötszázmillió forint feletti vagyonnal rendelkező állampolgárokra annak érdekében, hogy vagyonukkal arányosan vegyék ki a részüket a társadalmi felelősségvállalásból.

A Párbeszéd azzal indokolta a javaslatot, hogy a koronavírus-járvány okozta válság arra kényszerít, hogy az alapoktól újragondoljuk a társadalmi és gazdasági élet működését. Ezért a társadalomvédelmi akcióterv kidolgozását és megvalósítását, a 2020-as költségvetés módosítását és a 2021-es költségvetési tervezet teljes újragondolását követelik kormánytól.

Idősgondozás koronoavírus idején

Zs.P. — Tue, 24 Mar 2020 10:44:03 GMT

Baranyi Krisztina ferencvárosi polgármester megerősítette a HVG-nek, hogy a veszélyhelyzet miatt munka nélkül maradt önkormányzati dolgozókat, így például az óvónőket is más munkára csoportosítják át. A kormány ugyanis rendeletben kötelezte az önkormányzatokat arra, hogy ellássák a 70 évnél idősebbeket és a karanténba zártakat.

Az átcsoportosított önkormányzati dolgozók így négy feladat közül választhatnak:

bevásárolhatnak vagy ételt vihetnek idős embereknek;
utcát fertőtleníthetnek permetezéssel;
tájékoztató szórólapokat, plakátokat helyezhetnek ki közterületen és lakóházakban;
egészségügyi maszkokat varrhatnak.

A lap azt írja, a hétfőn kapott tájékoztatás szerint várhatóan 44 munkanapra kell másik feladatot választaniuk, erre az időre a korábbi fizetésük jár nekik. Aki egyiket sem szeretné, elmehet szabadságra (amit időarányosan vehet ki), vagy kérhet fizetés nélküli szabadságot is. Mindkettőt a munkáltató engedélyezi.

Baranyi azt is mondta, ez nem vonatkozik azokra, akik a krónikus betegekre, a 60 évnél idősebbekre és a gyerekére vigyázókra, nekik kifizetik így is az alapbérüket. A többieknek ugyanakkor választaniuk kell a feladatok közül.

Koronavírus Amerikában

Zs.P. — Tue, 24 Mar 2020 19:11:19 GMT

Az Atlanti-óceán mindkét partján a koronavírus járvány gazdasági sokkot, vállalati fizetőképességi megrendülést és politikai felfordulást okozott egyidejűleg.

Az USA-ban jelentkezik napjainkban a legtöbb új fertőzött a világon. Az országon belül pedig New York szövetségi állam vált a járvány epicentrumává, ahol az ország fertőzötteinek fele található, egyben a világ összes fertőzötteinek öt százaléka.

New York elesik

Andrew Cuomo kormányzó tegnap jelentette be, hogy a szövetségi államban a megelőző 24 órában 38 százalékkal, 20 875-re nőtt a fertőzöttek száma. New York város polgármestere, Bill de Blasio pedig vasárnap jelentette be a CNN hírcsatornán, hogy az egészségügyi ellátórendszer hiányosságai miatt 10 napon belül leáll a városban az alapellátás.

Valóban, csupán ebben a szövetségi államban a rendelkezésre álló 50 ezer kórházi ágy kétszeresére lenne szükség, miközben 25 ezer ventilátor is hiányzik. Példának okáért Brooklynban a Kings County Kórházközpontban egy hétig is kénytelenek az egészségügyi dolgozók használni egyetlen maszkot. 2003 óta csupán New York városában bezártak 16 kórházat. 2000 és 2020 között a kórházi ágyak száma 26 százalékkal csökkent (73 930-ről 53 000-re).

A járvány és a rohamléptékben kibontakozó gazdasági recesszió hatására a súlyosan megosztott országban már belobbant a verbális rasszista agresszió, nemcsak az ázsiaiak, hanem az afro-amerikaiak ellen is. Márpedig a 2008-as pénzügyi válság óta csak még inkább nőttek a társadalmi különbségek, és ez most, vegyítve azzal a ténnyel, hogy az országban több fegyver van, mint a lakosok száma, robbanóképes politikai elegyet alkot.

Társadalmi aknák

Míg 1989-ben az amerikai háztartások leggazdagabb 10 százaléka uralta a nemzeti vagyon 60 százalékát, ez az arány 2018-ban 70 százalékra emelkedett. Eközben Detroit városában már magasabb a csecsemő-halandóság, mint Botswanában. Valóban, az USA a fejlett világ legegyenlőtlenebb országa lett, az egyenlőtlenségek ráadásul napról-napra tágulnak és a társadalmi polarizáció már robbanásveszélyes szintet ért el.

2019-ben 897 civilt lőttek le az amerikai rendőrök. Az országban jelenleg 2,3 millió embert tartanak börtönben, ez a legmagasabb abszolút szám és arány, amelyet valaha egy ország a világban fel tudott mutatni – jelenleg mintegy 143 polgárra jut egy börtönlakó. Míg az USA-ban lakik a világ lakosságának 4,4 százaléka, az országban tartják fogva a világ rabjainak 22 százalékát.

Káncz Csaba

New York szövetségi államban működik az USA második legnagyobb börtönrendszere, többnyire rendkívül elégtelen higiéniai körülmények között. A szövetségi állam legnagyobb börtöne, a Rikers Island Börtönkomplexum a hétvégén 21 rabról és 17 alkalmazottról jelentette, hogy pozitívnak bizonyult a koronavírus teszten. A hatóságok most kétségbeesetten próbálják csökkenteni a zsúfoltságot egyes rabok tervezett szabadon engedésével.

Pénzügyi aknák

A Kongresszusi Költségvetési Hivatal (CBO) jelentése áttekinti a 2029-ig várható gazdasági és költségvetési folyamatokat. A CBO előrejelzése szerint az amerikai GDP mintegy 30 ezer millárd dollárt tesz ki 2029 magasságában, bár egy recesszió esetén ez több ezermilliárddal kevesebb is lehet.

Az államadósság recesszió nélkül az előrejelzés szerint a GDP 105 százaléka lesz, egy komolyabb recesszió esetén viszont, ami most már borítékolható, ez a mutató közelebb lesz a 150 százalékhoz – ami már ugye Görögország és Olaszország államcsőddel kacérkodó ligája.

(Káncz Csaba szerzői oldala itt érhető el.)

A főhatalom időkorlátja civilizációs kérdés

Zs.P. — Fri, 27 Mar 2020 15:18:43 GMT

Az, hogy veszélyhelyzet van, tény. Az, hogy ilyen helyzetben egy kormánynak rendkívüli felhatalmazásra van szüksége, ugyancsak tény. Az azonban hamis hatalompolitikai csúsztatás, hogy mivel nem tudjuk a veszélyhelyzet végét, ezért a rendkívüli hatalomgyakorlásnak sem tudjuk a végét, így arra addig adjon felhatalmazást a parlament a kormánynak, ameddig az tart. És hogy meddig tart? Azt majd a kormány mondja meg.

Nem. Ilyen nincs! Legalábbis demokráciákban nincs.

Ez a kérdés nem bizalom kérdése, ahogy az ellenzék állítja, de még csak annak sem a kérdése, hogy majd úgyis a parlamenti kétharmad később dönthet a veszélyhelyzet főhatalmi felhatalmazásáról, így mindegy is a 4/5-ös szavazás – ahogy a kormány üzeni. Nem. Ez a parlamenti demagógok pártpolitikai csatározásának a része.

Merthogy ez államelméleti és jogfilozófiai kérdés egy demokráciában, s mint ilyen politikai kultúra kérdése, sőt civilizációs kérdés. És e megállapítástól kezdve, mint állam- és jogfilozófiai kérdésről beszélek a rendkívüli főhatalom jogi kiterjesztése kapcsán, nem pedig a kis magyar politikai pocsolya jobb vagy bal latorjaként.

Nos! Az európai demokratikus államéletet civilizációs mérceként magáénak tudó vezető csakis határozott időre, határozott felelősségi keretek mellett vállal, és vállalhat állam- és nemzetvezetést háborús és veszélyhelyzeti időkben is. (A járvány vége jogi értelemben nem számít határozott időnek.)

Konzervatív demokrata pedig háború és veszélyhelyzet esetére bevezetett rendkívüli főhatalmat csakis határozott időre tarthat elfogadhatónak.

És ennek semmi köze nincs ahhoz, hogy a képviseleti demokrácia megválasztott hatalomgyakorlói, vagy az aktuális kormányzatot képviselők látják-e a háború vagy a vész/veszélyhelyzet végét.

Ha tovább tart a vész/veszély, mint amíg a népképviseleti felhatalmazás tartott a kormányzók számára, akkor majd a népképviselet újratárgyalja a kérdést, s ha kell, újabb felhatalmazást ad a cselekvésre a végrehajtó hatalomnak. S ha pedig pont a népképviseleti döntéshozók azok, akik vészhelyzetbe kerülhetnek – lásd képviselők megbetegedése –, akkor meg erre vonatkozóan kell új népképviseleti döntéshozatali szabályt, specifikus jogalkotási törvényt hozni. (Nem pedig ezt kiiktatni, s hatalmukat már előre átruházni!)

A legfőbb végrehajtó maga a görög-római civilizáción nyugvó demokráciákban soha nem dönthet arról, hogy rendkívüli főhatalmának, milyen feltételek megléte mellett, mikor legyen vége.

Ennek törvényi igényét és felhatalmazását magát polgári demokratának tartó politikus nem kérheti, követelheti.

Ha – bármilyen többség mellett – megteszi, akkor államéleti szerepe Sulla és Caesar rendkívüli főhatalom-viselésének jogszerűtlenségét osztja, akkor is, ha világtörténelmi szerepe még csak megjegyzésre sem lesz méltó a glóbusz történetírásában.

Ám, a magyar história lapjain mégiscsak csúnya lenne/lesz azt olvasni, hogy 30 évvel a rendszerváltozás után sem a magyar nemzet, sem annak magát nemzetinek mondó politikai osztálya, sem annak nemzeti konzervatív értelmisége nem tudta elérni a magát nemzetinek, konzervatívnak állító kormányánál, hogy veszélyhelyzet esetére csakis határozott idejű rendkívüli főhatalmat kérjen a parlamenttől a világjárvány nemzeti kezelésére.

Merthogy nincs civilizációs és demokratikus indok demokrácián belül arra, hogy a parlament határozott időtűzés nélkül rendeleti kormányzásra adjon felhatalmazást bármilyen kormánynak. Ha ilyet tesz, azzal quasi legalitást ad a felhatalmazott kormánynak a népképviselet által nem ellenőrzött hatalomgyakorlás időintervallumának beláthatatlan kitolására.

Ám ezzel egyben ki is lép e főhatalom a demokratikus keretekből.

A veszélyhelyzet indokolt. A rendkívüli felhatalmazás is. Az összes párt és a kormány politikai kooperációja is. Ám a főhatalom rendkívüli jogkörének konkrét időkorlát nélkülisége teljességgel elfogadhatatlan egy polgári, konzervatív demokrata számára.

A demokratikus politikai arányérzék veszélyhelyzet, és háború idején mutatkozik meg csak igazán. Leginkább abban, hogy

ilyenkor a hazának nagyobb szüksége van nagy vezetőre, mint a nagy vezetőnek nagyobb hatalomra.

S pont ezért nagy vezetőnek nagyobb hatalomra csakis korlátozott ideig van szüksége. Ha pedig a veszély e konkrét időpontig nem szűnt meg, akkor a rendkívüli felhatalmazás meghosszabbításra kerül/het. Ez a demokratikus jogállamiság civilizációs kérdése.

Nagy vezetőnek pedig bőven elegek e keretek.

A szerző politológus, egyetemi adjunktus.

Megbékélés szimbóluma

Zs.P. — Sun, 29 Mar 2020 14:18:13 GMT

A koronavírus nemcsak rosszat hoz a világnak. Izraelben a megbékélés szimbólumává vált ez a kép. A fotón a Magen David Adom mentőszolgálat két munkatársa látható. Az egyik zsidó, a másik muszlim, az egyik így imádkozik, a másik amúgy, de a lényeg, hogy ez a két ember egy mentőautón szolgál.

Energia-hozzáférést minden előrefizetős mérőórát használó energiafogyasztónak is a koronavírus-járvány idejére!

Zs.P. — Tue, 31 Mar 2020 12:55:16 GMT

Budapest, 2020.03.31. – A Habitat for Humanity Magyarország és a Fényhozók Alapítvány arra kéri a magyarországi energiaszolgáltatókat, hogy fontolják meg az előrefizetős mérőórát használó ügyfeleik esetében a folyamatos energia-hozzáférés biztosítását a COVID-19, új koronavírus-járvány idejére.

A feltöltőkártyás mobiltelefonokhoz hasonlóan működő előrefizetős mérőórát használók nagy arányban védendő fogyasztók, illetve önkormányzati (szociális) bérlakások lakói, akiknek sok esetben egyébként is különös nehézséget jelent a rezsi kifizetése. Bevételük bizonytalan, gyakran alkalmi munkából származik, ezért a járvány és a lezárások gazdasági hatásai őket érhetik el a leggyorsabban, közülük sokan máris elveszíthették a megélhetésüket.

Az energiaszolgáltatók üdvözlendő, tartozások miatti kikapcsolási moratóriuma azonban sajnos nem érinti az előrefizetős mérőórát használókat, pontosan az előrefizetés elvéből adódóan. Nekik a folyamatos energia biztosítása kiemelten fontos segítség lenne a koronavírus-járvány idejére. A járvány alatt havonta garantált energiamennyiség biztosításával számos ember nem csupán kiadásait enyhíthetné erre a nehéz időszakra, hanem otthonát sem kellene elhagynia feltöltőkód megvásárlása miatt.

Ebben az időszakban, mikor az otthonmaradás a legfőbb védekezés a vírus ellen, különösen fontos, hogy mindenki elegendő energiához jusson. Nem csupán a mindennapi élet fenntartása – például hűtőszekrények üzemeltetése, mosás, főzés, vagy akár az otthonok fűtése –, de gyermekek esetében a távoktatás zavartalan folytatása, illetve az egészséges otthoni körülmények megteremtése, vagy fenntartása is múlhat ezen. Sőt, az energiaellátás biztosítása életeket menthet – nem csupán, de különösen a koronavírus-járvány idején.

Egy ilyen intézkedés bevezetése meglehetősen költséges lehet az energiaszolgáltatók számára, azonban indokoltnak tartjuk, hogy a kormány megfelelő forrásokat különítsen el a javasolt intézkedés támogatására.

A Habitat for Humanity Magyarország és a Fényhozók Alapítvány olyan lakhatással és energiaszegénységgel foglalkozó szervezetek, amelyek közvetlen kapcsolatban állnak a lakhatási és energiaszegénységben érintett háztartásokkal. A javaslatunk részletes kidolgozásában készséggel állunk rendelkezésre.

Tudati árok - nemzeti átok

Zs.P. — Tue, 07 Apr 2020 13:20:33 GMT

	GLOBALISTÁK	SZUVERENISTÁK
OPTIMISTÁK	Államközi szervek és NGO-k a bolygó összes problémáját kezelni tudják, a nemzetközi szerződések működni fognak. Az emberi jogok a maguk teljességében kibontakoznak.	A nemzeti kormányok ellent tudnak állni a kizsákmányolásnak, saját nemzeti tőkésosztályuk és politikusaik megvédik a gazdaságukat és a kultúrájukat. Megállítják a népvándorlást, és a járványokat.
PESSZIMISTÁK	A globális jó törekvések elbuknak az illiberális, a nacionalista és a diktatórikus államok önzésén, rövidlátásán, s az emberi butaságon.	A multik és a globális háttérhatalom kifoszt, az IMF rossz tanácsokat ad, a belső nemzeti identitással nem rendelkező ellenség külföldi támogatással romlásba visz.

Vuhan egy magyar szemével

Zs.P. — Sat, 25 Apr 2020 14:19:14 GMT

7917 km-re található Budapesttől Kínában Vuhan, a Hupej tartomány legnagyobb városa. A Life.hu-nak exkluzív interjút adott a koronavírus kiindulópontjában élő, egyetlen ottmaradt magyar, a TV2 #maradjotthon műsorának egyik szereplője, a zeneszerző, Keresztes Zoltán.

Keresztes Zoltán zenész-zeneszerzőként korábban megfordult mindenfelé a világban. Több műfajban is dolgozott, amikor 2011-ben Szingapúrba hívták zenei vezetőnek, onnan indult egyenesen Kínába. 2014-től él Vuhanban, ahonnan származtatják a világot karanténba záró koronavírust. Szabó Simon jó barátjaként került a #maradjotthon című műsorba, nyomós oka volt, hogy elvállalja a szereplést.

"Első kézből tapasztalhattuk meg, milyen az, amikor lezárnak egy sokmilliós várost. Láttuk, hogyan vitték el a fertőzötteket és a halottakat. Komoly érzelmi skálát éltünk meg. Segítő szándékkal mindenképp szerettem volna megosztani ezeket a pillanatokat, ezért is vállaltam a szereplést a TV2 #maradjotthon doku-reality-jében" - mesélte a Life.hu-nak Zoltán.

Vuhanban élő magyar zeneszerző vallott az ottani helyzetrőlFORRÁS: KERESZTES ZOLTÁN

A koronavírusról az első információt december 31-én kapták Zoltánék. Egy DJ ismerősük figyelmeztette őket, hogy vigyázzanak, viseljenek maszkot, mert van egy titokzatos vírus a városban. Ezzel szemben a városvezetés csak január 20-án jelentette be, baj van.Egyetlen közmédia van, így csak egyféle hírek jutnak el az emberekhez. Zengenek a dicsőítő jelszavak, és az amerikaiak átkozása.Megjegyzik, hogy a H1N1-nél nem zárták le a határokat, pedig az Amerikából jött vírus volt. A kínaiak többnyire követik a pártnarratívát, kétség nélkül elhiszik, amit a TV-ben látnak, hallanak, így érzékelek külföldi ellenességet" - vallotta be a zeneszerző.

A kínai városok közül Vuhan a legkevésbé modern nagyváros, a lakosság zöme parasztcsaládból származó, aluliskolázott, vélemény nélküli munkás proletár.

"Amikor a nagyvárosokban már nem volt feltűnő külföldinek lenni, itt Vuhanban, ahogy a párommal végigmentünk az utcán, csodálkozó szemek kémleltek minket." - árulta el Zoltán.Az új narratíva szerint, külföldiek vitték be a vírust Kínába. A hírekben többször is elhangzott, hogy amerikai katonák műve a járvány."A rengeteg megbetegedés és áldozat sokkolta az embereket. Ezrek vesztették el családtagjaikat és a kormányzat még ha tudott is a veszélyről, hetekig mégsem tett semmit annak érdekében, hogy időben megfékezze a járványt. Ez a felelőtlen magatartás - az ellenpropaganda és a dicsőítő himnuszok ellenére - maradandó nyomot hagyott a lakosságban" - mondta.

Zoltán megdöbbentő beszámolójában elmondta,mindössze 250 méterre van egy laboratórium attól a piactól, ahonnan eredeztetnék a kórokozó terjedését. A világjárvány kitörésekor a labor vezetője nyom nélkül eltűnt."Persze mondták, hogy kígyó, meg denevér is hibás, a szakemberek szintén ezeket tartják a legvalószínűbbnek.Nem hinném, hogy szánt szándékkal terjesztették volna el a vírust, de ez csak az én véleményem. Fontos elmondani, hogy a felelős vezetők sokáig semmit sem tettek a járvány megfékezése érdekében.Tajvan már decemberben figyelmeztette a WHO-t a Vuhanból származó vírusról, de a Kínához kegyes szervezettől nem kaptak érdemi reakciót" - mondta Zoltán.

76 napot volt karanténban Vuhan.A lakosságot először SMS-ben értesítették a 12 óra múlva kezdődő korlátozásokról, minden előzmény nélkül.Először csak a tömegközlekedést zárták le a reptérrel együtt, másnap már járművek sem közlekedhettek. Február 13-án kezdődött a kijárási tilalom. "Mivel mindenki rettegett a lappangási időtől, így aki csak tehette, meghúzta magát."

Hivatalosan sokáig azt hangoztatták a kínaiak, hogy 2 hét alatt levonul a járvány. A közmédiájukban ugyan nem jelentek meg a nyugati hírek, de a közösségi hálókon terjedő információkat nem tudták eléggé leblokkolni a cenzorok.

Keresztes ZoltánFORRÁS: KERESZTES ZOLTÁN

"Amikor bejelentették az első zárlatot, azonnal elmentünk egy nagy élelmiszer lerakatba és feltöltöttük a készleteinket, bár mivel a párom a járványtól függetlenül is szereti feltölteni az éléstárat, volt otthon minden, ami 4-5 hétre való időszak átvészelésére gond nélkül elég. A második héten élelmiszerhiány alakult ki, amire a kormánynak semmi reakciója nem volt.

A betegeken kívül mindenből hiány volt"- tudtuk meg a zeneszerzőtől. Február 13-án leváltották a tartomány vezetőségét és kijelöltek egy sanghaji városvezetőt. Elkészítettek egy lakosságot ellátó rendszert: egy mobilapplikáción keresztül lehetett élelmiszereket rendelni. Háztartásonként minden harmadik napon 1 fő lemehetett a ház főkapujához, hogy átvehesse az előre megrendelt alapvető élelmiszercsomagot.

A legelső mélypont akkor volt, mikor 4 nap után realizáltuk, hogy ez a helyzet tényleg megtörténik a szemünk láttára. Ez a valóság a tökéletesnek hitt életünkben. Szürreális volt.Az első izgatottság szorongássá változott. Mivel nem voltak adatok, azt sem tudtuk, hogyan terjed a vírus, vagy túlélhető-e egyáltalán. Ezt ellensúlyozta, hogy rengeteg támogatást kaptunk otthonról. Barátok, családtagok, de még vadidegenek is aggódva érdeklődtek a hogylétünk felől" - mondta Zoli.

Keresztes Zoltán egyedül maradt magyarként Hupej tartományban. Mivel barátnőjével nem házasok, esélyük sem volt azonnal Magyarországra költöznik, hiszen kínaiként a schengeni övezetbe engedélyt kapni legalább 3 hét. "Nem volt kérdés, hogy nem hagyom itt egyedül Fifit" - árulta el a zeneszerző.

A #maradjotthon csütörtöki szereplője a magyaroknak azt üzeni, mindenki vigyázzon magára és tartsunk távolságot. Szerinte ez az egyetlen, amit tenni tudunk magunkért, a családunkért és mindenki másért.

Médiaelemzés készült a Józsefváros újságról

Zs.P. — Sat, 02 May 2020 13:16:54 GMT

A Józsefváros újságnak a tavalyi választás utáni első 3 hónapjáról – 10 lapszámáról – készített elemzést a Mérték Médiaelemző Műhely az önkormányzat megbízásából.

A kerületi újság vizsgált lapszámai azt az időszakot dokumentálják, amikor az új kerületi vezetés megkezdte a munkáját, és a helyi lapot is az alapjaitól kellett újjáépíteni – írják. Megállapítják: jól teljesít a lap abban, hogy közelebb kerüljön a kerület lakóihoz, és hogy a helyiek az életüket érintő ügyekben megnyilvánulhassanak, azokról tájékozódhassanak. A lap sikeresen határozza meg magát a helyi közélet és a helyi ügyek fórumaként – írják.

Az újság legnagyobb erőssége az elemzés szerint, hogy kiváló helyszíni riportokat, és ezekben jelenik meg a legtöbb helyi lakos, az átlagember véleménye. Az interjúk főleg helyi politikusokkal készültek, de józsefvárosi írók, művészek is megjelentek. Meghatározó helyet kaptak az újságban azok a civil közösségek, művészek és színterek is, melyek fontosak a helyieknek, illetve ötletes vagy nagymúltú helyi vállalkozók, üzletek is megjelentek.

Érdekes sorozat az „Akiket nem merünk megszólítani”, melyben olyan helyieket mutatnak be, akik más országból érkezve telepedtek le Józsefvárosban – írják. A társadalmi kérdések – közbiztonság, fejlődés, gyermeknevelés, idősek helyzete – gyakori témák éppúgy, mint a kultúrát vagy a régi Józsefvárost bemutató írások. A videós „kérdezz-felelek” sorozatban pedig a helyi lakosok kérdéseinek jártak utána az újságírók – állapítja meg az elemzés.

Az első 10 számban a polgármester, Pikó András szerepelt a legtöbbet, összesen 32817 karakter terjedelemben. Pikó szerepléseinek 75 %-a pozitív/támogató, 21%-a semleges/tárgyilagos és 4 %-a negatív/bíráló hangvételű. Második legtöbbet az önkormányzat és a jelenlegi városvezetés szerepelt általánosan. Gyakran jelentek meg az alpolgármesterek is – interjúkban és a saját szakterületükhöz tartozó témákban megszólalva.

Az elemzés szerint a jelenlegi városvezetés megjelenéseinek 65%-a pozitív volt, és csak 14%-a negatív. Az önkormányzat és a többségi, Közösen Józsefvárosért frakció is jobbára pozitívan szerepelt. Az előző városvezetés szerepléseinek több mint felében negatív színben tűnt fel, Vörös Tamás, a Fidesz-KDNP frakcióvezetője pedig 32%-ban negatív/bíráló szövegkörnyezetben – főképp azért, mert az újság kereste őt, de sose kívánt nyilatkozni.

Ennek okát az elemzés abban látta, hogy az egyik decemberi számban „egy fideszes képviselővel készült interjút a szerkesztő a polgármester szempontjaival kommentált”, ezután pedig a Fidesz képviselői több interjút nem adtak és nem nyilatkoztak. A képviselőtestületi ülésekről készült cikkek ugyanakkor pontosan, a jelenlegi vezetést ért kritikát is bemutatva számoltak be a fideszes képviselők hozzászólásairól – olvasható az elemzésben.

„Egy olyan politikai kommunikációs környezetben, amelyben a kormánypárti politikusok tudatosan kerülnek médiumokat, hatalmas kihívás a tényszerű és elfogulatlan tájékoztatás. Úgy látjuk, hogy a Józsefváros szerkesztőségének ebben a jelenleginél mégis nagyobb mozgástere van” – olvasható az elemzésben, melyet teljes terjedelmében elolvashat az alábbi linken:

https://bit.ly/mertek-jozsefvaros-20192020

Kishantos és a Greenpeace pert nyert a magyar állammal szemben

Zs.P. — Sun, 07 Jun 2020 09:15:34 GMT

Az ötödik éve zajló, négy évig halasztott per tárgya az volt, hogy az állam valótlan vádak alapján 14 millió forintot és ennek kamatait akarta megfizettetni a Kishantosi Vidékfejlesztési Központtal és az őket támogató Greenpeace Magyarországgal. Most végre megszületett az első fokú bíróság döntése, amely megalapozatlannak találta az állam keresetét, és elutasította azt. [1]

Greenpeace-aktivisták 2014. májusi demonstrációja Kishantoson, az „új bérlők” törvénytelen tevékenységei miatt. Fotó: © Greenpeace.

A Pesti Központi Kerületi Bíróság mint első fokú bíróság ítélete kimondja: [1]

„Az I. rendű alperes [Kishantos] [...] a környezeti értéknek minősülő biogazdaság védelme érdekében a tőle elvárható gondossággal járt el, felróhatóság nem terheli”;

„Alappal vélelmezte, hogy az évtizedek alatt általa kialakított ökológiai mintagazdaság, mely az Alapvető Jogok Biztosa és A Jövő Nemzedékek Érdekeinek Védelmét ellátó Biztoshelyettes [...] jelentése szerint is a [...] Nemzeti Fenntartható Fejlődési Stratégia, valamint [...] [a] Nemzeti Vidék Stratégia alapján az elmúlt évtizedekben a biogazdálkodás eredményeként létrejött olyan környezeti érték, amely méltó az alkotmányos szintű védelemre, abban részesülni is fog.”

A Greenpeace Magyarország esetében pedig:

„Azt állapította meg, hogy a perben nem került bizonyításra miszerint a II. rendű alperes [Greenpeace] jogellenes, felróható károkozó magatartást fejtett volna ki. Az került bizonyításra miszerint a II. rendű alperes a Gyülekezési tv. szerinti jogával élt.”

„A II. rendű alperes kapcsán minden kártérítési feltétel hiányzik, ezért a bíróság az elsődleges keresetet elutasította.”

Ismert tény, hogy a pert még 2015 őszén indította a Nemzeti Földügy Központ (NFK) jogelődje, az egykori Nemzeti Földkezelő Alap (NFA). A per első tárgyalásán, 2015. november 10-én 31 civil szervezet közel száz tagja demonstrált a két alperes iránti szolidaritásból a Pesti Központi Kerületi Bíróság előtt, és adott ki közös nyilatkozatot „A bátorságot nem lehet beszántani” címmel.

2015. november 10.: 31 civil szervezet közel 100 tagja demonstrál a Kishantosi Vidékfejlesztési Központ és a Greenpeace Magyarország iránti szolidaritásból a Pesti Központi Kerületi Bíróság előtt. Fotó: © JÁRDÁNY Bence/Greenpeace. További fotók ezen a linken.

A magyar állam nevében eljáró NFK kártérítésre akarta kötelezni Kishantost és a Greenpeace Magyarországot azok törvényes véleménynyilvánító demonstrációi miatt. 2014 áprilisában ugyanis a Greenpeace jogkövetően és békésen demonstrált Kishantos földjeinek elpusztítása ellen. Mint emlékezetes, ekkor történt az, hogy a folyamatban lévő birtokvédelmi perek dacára az „új bérlők” művelésbe vétel címszó alatt beszántották Kishantos 400 hektárnyi, aratás előtt lévő bionövényét, akkori áron kb. 100 millió forintnyi terményt.

Kép a perben tárgyalt 2014. áprilisi Greenpeace-demontrációról. Fotó: © Greenpeace. További fotók ezen a linken.

A tiltakozás dacára az NFA nemhogy megakadályozta volna az öncélú pusztítást, de privát, fegyveres őrző-védő szolgálatot bérelt fel, amely a gazdasághoz vezető közutakat is lezárta. (Az erről készült fotókat lásd itt .) Az NFK abszurd álláspontja az, hogy Kishantos és a Greenpeace békés tiltakozása miatt kára keletkezett, ezért többek között ennek a biztonsági szolgálatnak a díját, valamint a 14 millió forint késedelmi kamatait, és a teljes perköltséget akarja megfizettetni az ökogazdasággal és a Greenpeace-szel. A még 2015-ben indított pert akkor egy tárgyalás után felfüggesztették és elhalasztották a Kishantossal kapcsolatban folyamatban lévő egyéb perek befejeztéig, melyek hazai szakaszai 2019. tavaszán zárultak le, de a véleményünk szerint jogszabályokat sértő döntések miatt Kishantos az Európai Emberjogi Bírósághoz fordult.

„Örömmel üdvözöljük a bíróság döntését, ebben az eleve megdöbbentő indokokkal indított perben. Hiszen, mint végül az ítélet is kimondja, a 2014. áprilisi demonstrációnk törvényes volt, melyet a gyülekezési jog szabályai szerint tartottunk meg. Célja az alapszabályunkban rögzített küldetésünknek megfelelően a természet és az emberi élet védelmének és megőrzésének előmozdítása volt. Hitünk szerint mindaz, amit tettünk a magyar Alaptörvény szellemének is megfelelt, amely rögzíti mindenki jogát az egészséges környezethez (XXI. cikkely). Ezt igazolja az is, hogy akciónkkal kapcsolatban sem büntetőjogi feljelentés nem történt, sem a rendőrség nem jelezte, hogy a demonstrációink jogsértőek lettek volna” – mondta Rodics Katalin, a Greenpeace agrárkampány-felelőse.

A Greenpeace 2013 óta folyamatosan támogatja Kishantos harcát az igazságért. Az erről szóló idővonalunkat lásd itt.

További információ:

Dr. RODICS Katalin
agrárkampány-felelős
+36 20 479 1916
katalin.rodics@greenpeace.org

Jegyzetek:

[1] A Pesti Központi Kerületi Bíróság, mint elsőfokú bíróság ítélete a Magyar Államnak a Kishantosi Vidékfejlesztési Központ és a Greenpeace Magyarország ellen indított kártérítés megfizetése iránt indított perében:
https://storage.googleapis.com/planet4-hungary-stateless/2020/06/b78aca12-202006_elso_foku_itelet_nfa_kishantos_karterites.pdf

Helyi nyilvánosságért tevők

Zs.P. — Thu, 25 Jun 2020 16:09:50 GMT

A szervezés felmutatta a legkülönbözőbb metszetét a helyi média működésének, Keszthelytől Debrecenig. (Örömmel láttuk, hogy a debreciner.hu megvalósította azt a tervét, hogy a helyi lakosok tartsák el a szerkesztőséget.) A korábbi újságírónak szocializálódott szerkesztőségekből mára csak egy-két mag maradt, (Pécs, Győr) s kimondatott az is, hogy a helyi média helyzete a helyi függelmi viszonyok miatt általában nehezebb. Volt, aki szerint eleve nem tud egy helyi önkormányzati média politikailag független lenni, más szerint önkormányzatnak eleve nem is volna szabad finanszírozni lapot, mert ők a médiavállalkozások elől szívják el akkor a forrásokat. (Ismerünk a rendszerváltás utáni olyan bírósági döntést, amely megtiltotta, hogy a helyi önkormányzati lapot ingyen dobják a postaládába, amit úgy "oldottak" meg, hogy egy forintot kértek aztán érte. Mára nincs ilyen jogszabály. - a szerk.)

Felmerült, hogy kéne újságíróknak jogi, pszichológiai, egzisztenciális segítség. A TASZ jelen lévője jelezte is, hogy jogi segítségért fordulhatnak hozzájuk. Pszichológus nem jelentkezett, pedig a kiégés a szakmában mindig nagy volt, mostanra az újságírók naponta tapasztalják meg, hogy tényfeltárásaiknak, még ha oly fontosak is, nincs következménye. (Hallhattunk az Átlátszótól egy konkrét esetet.)

Az Átlátszó vidéki hálózatán kívül a Magyar Narancs online is rendelkezik még egy Kis Magyarország rovattal (az új név Magyar glóbusz lesz). A központosítás helyett ők fordítva, a helyi újságíróktól vesznek át olyan anyagokat, amelyek országosan is érdekesek lehetnek. Kálmán Olga is kritizálta a központosított modellt. Média TSz-nek nevezte. Ez szerinte a KESMA gyakorlata, ahol néhány kontrollált vagy épp szabad helyi történetet kiegészítenek a központból kiküldött kormányzati propagandával. Esetenként azt is megszabják, helyi szinten kivel szemben kell gyakorolni a revolver újságírást. De azért szerinte a helyi újságíró még lehet szabad, ha nem a KESMÁ-ban van. Tézisei vitatottá váltak: egyrészt, mert a hálózattá szerveződésnek van más kifutása is, mint a "Média TSz", másrészt, mert a helyi újságíró egzisztenciálisan még kiszolgáltatottabb, sok esetben - tegyük hozzá - amatőr is.

A pártok szerepeltetése hozta a legérdekesebb vitát. Nem csak pártok voltak ugyan, akik szerint egy ellenzéki hírügynökséget kéne létrehozni (és ezen munkálkodnak is), avagy az ellenzéknek kéne közös médiát üzemeltetni, de a tapasztalatok már azt mutatták, hogy akár a Szabad Városok Szövetsége, akár más kezdeményezés e tekintetben nem tud dűlőre jutni önmagával. Volt, aki etikailag sem értett egyet a pártpénzek elfogadásával, más - Momentum képviselője - azon a véleményen volt, hogy a pártok szándéka is lehet az, hogy támogatásaik a valódi szabad médiát segítsék. (Ezt ebben a formában naivitásnak tartjuk, noha az IK-Média másik küldetése épp az, hogy önkormányzatok számára receptet adjon arra, miként támogathatná a politika a helyi sajtót úgy, hogy ne váljanak ezek a tisztességes vágyak üres lózungokká.)

Több kezdeményezés is szóba került, melyek közül a legeredményesebb a házigazda, a mára már egyre ismertebb "Nyomtass te is!" szerveződés, mely országos híreket visz el vidékre, voltaképp "csak" szemlézik. De előadó volt a Magyar Hang is.

Forrás: IK-Media

A szervezők meghívóján ez a szöveg volt olvasható:

Több olyan politikai, közéleti vagy médiaszereplő van, akik komoly erőfeszítéseket tesznek a független vidéki nyilvánosság megerősítéséért. Ezek a kezdeményezések azonban gyakran nem ismertek a szélesebb közvélemény előtt, és egymástól is elszigetelten működnek.

Ezért szeretnénk egy asztalhoz ültetni a legnagyobb pártok sajtóval foglalkozó szakértőit, a Szabad Városok Szövetségeinek képviselőit, a vidéki független hírportálok szerkesztőit, civil szervezeteket (MÚOSZ, Mindenki Magyarországa Mozgalom, Mérték Médiaelemző Műhely, Nyomtass te is! Mozgalom), valamint olyan országos médiumok vezetőit, amelyek vidéki tudósítói hálózatot építenek (Magyar Narancs, Magyar Hang, Átlátszó).

A konferencián arról lesz szó, hogy ki mit tesz és mit tervez a független vidéki nyilvánosság helyreállításáért és megerősítéséért, illetve hogyan tudnák erősíteni egymást a jelenleg elszigetelten működő kezdeményezések.

A rendezvény időpontja: 2020. június 26., péntek, Helyszín: VDSZ-székház, 1068 Budapest, Benczúr u. 45. nyomtassteis@nyomtassteis.hu

Kedvezmény a taxisoknak, pluszidő az ovisoknak - budapesti kármentés

Mdura — Fri, 26 Jun 2020 12:16:02 GMT

Ez a gyakorlatban azt jelentené, hogy elmaradnának a szokásos nyári szünetek, amikor a gyerekeknek egy kijelölt óvodában, illetve bölcsődében összevont ügyeletet szerveznek kettő-négy hétre. A válsághelyzetben ugyanis nagyon sok munkaadó kiadta a munkavállalók szabadságát, így az elkövetkező két hónapban csak kevesen tudják megoldani a gyerekfelügyeletet. A Fővárosi Érdekegyeztető Tanács (Főét) hétfői ülésén arról is megállapodtak, hogy a főváros egyenként 10 ezer forint támogatást nyújt 10 ezer fővárosi gyereknek a nyári táboroztatáshoz. A támogatást a táborszervező és szülők együtt igényelhetik, feltéve, hogy a tábor heti díja nem haladja meg a 35 ezer forintot.

A szakszervezeti és a munkaadói szövetségeket, valamint a fővárosi önkormányzat képviselőit tömörítő fórum ezenfelül arról is megegyezett, hogy a Budapesten dolgozó taxisoknak kedvezményt adjon a fővárosi önkormányzat. A bajba jutott mikro- és kisvállalkozásokhoz hasonlóan a főváros a válsághelyzet idejére térítse vissza a drosztdíjakat a jelentős bevételkiesés miatt. Ezenfelül felkérik a fővárosi önkormányzatot, hogy kezdeményezze a kormánynál a 10 évesnél öregebb taxik cseréjének elhalasztását 2021 végéig.

A mikro- és kisvállalkozásoknak, valamint a civil szervezeteknek elengedik az önkormányzati helyiségbérleti díjak 25 százalékát az érintett időszakra.

A FŐÉT tagjai támogatják a fővárosi önkormányzatot abban is, hogy saját cégei és intézményei közül néhányban kísérletképpen elkezdi egy olyan rendszer kialakítását, amely például a beszerzéseknél a kis- és közepes vállalkozásokat részesíti előnyben.

Mintaként szolgálhat mindez az országos érdekegyeztető fórumoknak is, mert sok munkával jár ugyan, de lám, lehet olyan kompromisszumos megoldást találni, amely mindhárom fél számára elfogadható – summázta a Népszavának a hétfői fórumon aláírt megállapodást Kordás László, Magyar Szakszervezeti Szövetség elnöke.

Újbuda pénzjutalmat ad a szociális szféra alkalmazottainak

Mdura — Fri, 26 Jun 2020 12:27:21 GMT

Mint írták, az elmúlt 14 hétben a szociális területen dolgozók egyébként sem könnyű feladatai megsokszorozódtak. "Ám ők magas szakmai tudással és elhivatottsággal, zokszó nélkül tették a dolgukat, olykor saját egészségüket kockáztatva" - közölte az önkormányzat.

Hozzátették: megbecsülésük kifejezéseként bruttó 150 ezer forintot adnak az Újbudai Szociális Szolgálat, az Újbudai Humán Szolgáltató Központ és az Újbudai Idősek Háza minden, összesen 166 dolgozójának, "egész Újbuda nevében megköszönve áldozatos munkájukat".

Forrás: ma.hu

Akik kimaradtak a jutalmakból

Zs.P. — Mon, 29 Jun 2020 19:12:50 GMT

A kormány június elején dönt9ött arról, hogy fejenként bruttó 500 ezer forint pénzjutalmat ad az egészségügyi dolgozóknak a koronavírus-járvány alatti helytállásukért. Később azonban kiderült, hogy nem minden egészségügyi dolgozó kapja meg ezt a jutalmat.

/.../

Jutalomban részesülhetett így öt fő betegirányító, négy fő takarító, három fő műszaki ellátásban dolgozó, öt fő beszerzés területén dolgozó, valamint három fő szervezés-igazgatás területén dolgozó munkatárs.

Gyászolják vagy örülnek? - bulinegyed STOP

Zs.P. — Tue, 07 Jul 2020 12:56:01 GMT

A már túl régóta tartó ihaj-csuhajnak és az „ittenmindentlehet” mentalitásnak, továbbá a szeméthegyeknek, szabálysértéseknek, és az állandó zajterhelésnek vetne véget az a szeptembertől életbe lépő rendelet, amit a Belső-Erzsébetvárosi Munkacsoport a kerületi polgármesterrel együttműködve június végén megszavazott.

Röviden: éjfél és reggel 6 óra között a legtöbb hely nem tarthat majd nyitva. Éjfél után is csak azok a helyek maradhatnának nyitva, akik a 13 pontos feltételrendszert teljesítik. A 60 napos türelmi idő után bevezetésre kerülő csendrendelet csak azt teszi, amit már eddig is kellett volna. Szabályozza a helyi vendéglátóipari egységek működését és remélhetőleg be is tartatja (!) azokat.

Erre reagálva a vendéglátók képviselői demonstrációt szerveznek A budapesti éjszaka temetése és feltámasztása (igen kreatív) néven. Fő szervezője az önjelölt éjszakai polgármester, aki kövér könnycseppeket hullajt a romba dőlő éjszakai életért, kedvenc bulinegyedéért, és aktívan szervezi a tüntetést. Az alkalomra létrehozott facebook eseményben a vendéglátósok, szakácsok, zenészek és klubtulajdonosok mellett, meglepő módon színészeket, ápolókat, éjszakai buszvezetőket és wc-s néniket is meginvitálva.

A leghangosabban ágálók nem értik, illetve úgy tűnik, szándékosan nem akarják megérteni, - és most ne menjünk bele milyen érdekek, érdekeltségek miatt - hogy itt nem a budapesti éjszakai élet, a zene, a tánc, az alkohol árusítás a probléma. Nem az igényes, korrekt helyekkel van a gond, akik amúgy csendben egyetértenek a rendelettel, hanem a többivel, az itatókkal, a több száz fős bulihelyekkel, partyhostelekkel és azok vonzataival.

Azért lehet látni, hogy – bármennyire szeretnék egyesek így feltüntetni – nem csak a lakókat zavarja, amivé az utóbbi 3-5 évben vált Belső-Erzsébetváros.

„Vendéglátósként én az gondolom nincs ezzel a rendelettel semmi baj! Várható és tudható volt hogy ez lesz! Éveken keresztül senki semmit nem tett! A vendéglátósok java kényelmesen ráült a problémára! Ez lett a következménye! Régen mint vendég sokat jártam ide de az utóbbi 4 évben egyszerűen gáz lett amivel vendégként találkoztam.”

A Gyászmenetről cikkező közkedvelt híroldal facebook posztja alatt ismét fellángoltak az indulatok, pro és kontra.

Néhány hozzászólásból csemegézve.

„Persze, vesszen minden, ami egy kicsit is jó. Minden valamire való városban van bulinegyed, ahol nincs azokat meg lehet nézni milyen lelketlenek. Aki otthon pihenni akar, az költözzön kintebb.”

„Ez a bulinegyed business az üzletben résztvevőknek extraprofitot hoz a "különleges" körülmények miatt. Miért nem jó az ha közkívánatra elhúz valami nem frekventált helyre a bulinegyed az extra profitjával és maradnak az egyébkent közkedvelt éttermek a kulturált szórakozásnak?”

„Akit zavar a zaj, az szépen a belvárosi lakása árából vesz egy szép csendes házat valahol Gödöllőn, Fóton, Telkin, mit tudom én, az agglomerációban. Ott csönd van...”

„Amióta a Hajógyári-szigeti Vizoviczki-birodalmat felszámolták, azóta csináltak kakinegyedet a fél belvárosból. Sem az 5. sem a 7. kerület nem arra való, hogy hullarészeg turisták okádékát kelljen kerülgetni hajnalonként, minden utcasarkon.”

"Felelősséget kellene vállalniuk a szórakozóhelyeknek, mert ez a feltétele a nyitvatartásuknak. Nem muszáj erre törekedni vagy elfogadni, csak ha maradni szeretnének."

„ÉLŐ gyászmenet ...nem tudom sajnálni őket ez nem a kulturált szórakozásról szól, mikor több száz lakót nem hagynak pihenni .”

„Amíg nem lehet külön dohányzótermet kialakítani beltéren, addig az emberek kint fogják tölteni az idejük nagy részét a kocsma előtt, szintén mások ablaka alatt hangoskodva. Ezek ésszerűbb intézkedések lennének.”

"Maguk nem voltak fiatalok maguk nem buliztak mért fáj az ha a fiatalok is élik az életüket? Ennyire irigyek?? Meg, ha bezárják ezeket a helyeket arra nem gondolnak, hogy hány ember marad munka nélkül!"

„A kritérium egyértelmű! Ha éjfél után nyitva akarsz lenni, annak feltételei vannak. Ennyi. A feltételek pedig nem annyira elmebetegül durvák!”

Mivel mindkét (vagy több) tábor a saját szempontjait nézni, mert mi mást nézne, konszenzus és békés egymás mellett élés csak akkor születhetne, ha az álláspontok közelítenének egymáshoz. Illetve a vendéglátósok egy kis belátást gyakorolnának. A belső területekre esténként pedig több rendvédelmi - és ténylegesen hatékony – szervet irányítanának. Belső-Erzsébetváros elsősorban még mindig lakóövezet és az erre irányuló különféle ráhatások ellenére reméljük még sokáig az is marad. Még jobb lenne, ha emellett a 7. kerületi vendéglátó egységek összetétele szelektálódna, és pozitív irányba változna.

Ezek után mindenki döntse el maga, mit gondol erről az egészről és rövidebb - hosszabb távon neki mi éri meg; reménykedve, félve, dühösen, vidáman, avagy szkeptikusan néz-e a 2020. szeptembertől érvénybe lépő rendelet, és az azt követő változások elé.

Ld. még police cafe

A bulinegyed tanulsága

Zs.P. — Thu, 09 Jul 2020 12:34:16 GMT

Először is ismerjük el, hogy Erzsébetváros bulinegyede egy szerves fejlődésként indult meg, számtalan kreatív és tehetséges vállalkozó munkájának eredményeként. Az a vonzerő, ami aztán a világ minden tájáról turistákat hozott, magáért beszél.

Másodszorra érdemes megvizsgálni, hogy másutt, ahol hasonló módon felkapottá vált egy terület, amennyiben ma is működik, milyen kompromisszumok árán működik, és hogy nekünk kell-e ez.

Akár először is említhettük volna a lakók panaszainak összegyűjtését.

A bulinegyed működésének eddigi ívét is skicceljük fel. Ez valószínűleg színvonalát tekintve is (gondolunk itt a gasztronómiára, a zenére, a romkocsmák szolgáltatásaira) először felfelé ívelő volt, majd stagnált, aztán lehet elkezdett lefelé csúszni, ahogy az érkező vendégek igényeihez majd igénytelenségéhez is igazodott.

Nézzünk aztán szembe a politika érdekeltségével-tehetetlenségével, az elhibázott népszavazással. Lássuk be, hogy a pártlogika nem képes kezelni a helyzetet. Ha elismerjük a szereplők jogos panaszait, eredményeit, valamint a sorozatos kudarcot, akkor tudunk csak továbblépni. És itt következhetne a mi ajánlatunk.

Facilitálni az érintettek közt igazi kihívás. Mert honnan kerüljön pénz a facilitáció folyamatába -kérdésre kell először felelni. Aztán, hogy kik kerüljenek az egyeztetési folyamatba? Majd ha mindezen kérdés konszenzus választ eredményez, tehát kialakul a bizalom, jöhet a deliberatív munkafázis.

Erős szabályok kellenek arra vonatkozóan is, hogy azok az állampolgárok, akik bekerülnek a kiválasztottak közé, s akikről kiderül, hogy elfogadtak megkörnyékéző ajánlatokat, valamit azok, akik megkörnyékeznek másokat, kizárandók a deliberatív eljárásból. De akár súlyosabb büntetések is kilátásba helyezhetők. (Pl. az ilyen vállalkozó lehúzhatja a rolót, elzavarható.) Szerepet kapnak meghívott szakértők, akik közül küldhet a vállalkozó csoport és küldhet a civil ellenállók csoportja. Ennek már nem kell feltétlen konszenzusos módon történnie.

Minden viszonylag nagy számú (100 körüli, kiket el lehet még helyezni egy nagy előadóban) közönség előtt történő ismeretátadás. Az így meghallgatott érvek után kiképződik az a 100 ember, akik aztán kis csoportokba bomolva megvitatják a dolgokat. Lehetséges jövőt, kárpótlást azoknak, kik elköltöznének, korlátozások, együttműködések bevezetését.

Interneten nyomot követheti a folyamatokat a lakosság is, a helyi média összefoglalókat készít a folyamat aktuális állásáról, a cél pedig az, hogy az említett 100 fő (ők olyanok, akár az esküdtek egy amerikai bírósági tárgyaláson) a végén mit javasol.

A folyamatba megannyi rész elem feldolgozható. Az egyikre utaltunk, ez a rendőrség és a lakosok közti párbeszéd.

Általában a deliberatív folyamatok végigvitelében nem érdekelt az a politikus, aki azt hiszi neki kell kitalálnia mindent, mert okosabb a választóinál. Nem érdekelt az sem, akinek központi elvárásokat kell teljesítenie pártpozíciója megtartásában, és mondjuk a helyi politikát kell lejáratnia. Nem érdekelt a helyi hatalom sem, amelyik gazdasági érdekeit is tudja érvényesíteni a területen. Sokszor nem érdekeltek az egymással szemben álló felek, amennyiben úgy gondolják teljes mértékben lesöpörhetik a másik oldalt és meg tudják nyerni a csatát.

A fentiek miatt egészen a görög demokráciáig érdemes visszamennünk - ahol szintén hasonló ellenérdekeltségek miatt mégis csak kialakultak eljárásmenetek, s amiket fentebb leírtunk fejlettebbek is, összetettebbek is, mint a görögöké volt. De pl. az, hogy ki kerülhet a 100 javaslattevő közé (sorsolással) már a görögöknél is megvolt.

A végső felelős így is a politikus. Ám ahány sikeres deliberatív eljárásmenetet tud maga mögött egy közösség, úgy mer egyre inkább a politika is ráhagyatkozni ezekre az eljárásmenetekre.

Tegyük a szívünkre a kezünk. Hol tart e téren a világ, hol tart Magyarország, hol Erzsébetváros?

Gyanúsítottként hallgatták ki Kispest momentumos képviselőjét, aki helyi MSZP-s ügyeket tárt fel

Mdura — Fri, 17 Jul 2020 14:56:45 GMT

Kispest Momentumos képviselője és átláthatósági tanácsnoka, Paróczai Anikó sokat foglalkozik a kispesti korrupciógyanús ügyekkel. Február elején a Kispest, Nagy Lopás című videósorozat első részében beszámolt arról, hogy az önkormányzati választások előtt nyilvánosságra került és elhíresült kispesti hangfelvételeken elhangzottak alapján milyen bizonyítékokat talált.

A tavalyi önkormányzati választási kampányban nyilvánosságra került videón Lackner Csaba akkori MSZP-s képviselő arról beszél, hogyan lopják szét a kerületet a képviselők. Hiába lett botrány, Lacknert és a szintén MSZP-s polgármestert, Gajda Pétert újraválasztották, de Lacknert kizárták a pártból a szocialisták.

Ferenczi István LMP-s képviselő javaslatára tényfeltáró bizottság is alakult a videón elhangzottak kivizsgálására, amit a kerület szocialista vezetése megszavazott, de aztán a bizottság munkáját kiherélte, ahogy tudta.

A hangfelvételen felmerült Kránitz „Krinyó” Krisztián neve, aki a kerületi Vagyongazdálkodó és Műszaki Szervezet (Vamüsz) igazgatója, és akiről a felvételen valaki azt mondta, „Miszter Negyven Százaléknak hívták, amikor az önkormányzatnál dolgoztam”. A választás után egyébként megduplázták a fizetését, havi bruttó 1,1 millió forintra, vagyis pont az történt, amit a hangfelvételen megjósoltak.

Azon ugyanis elhangzott, hogy miután az MSZP elengedte Kránitz kezét, és kiszavazták az önkormányzati választás jelöltjei közül, a kispesti MSZP-sek elkezdtek azon gondolkozni, hogyan mentsék meg a korrupciógyanúba keveredett igazgatót. Lackner Csaba a felvételen azt mondja, Gajda Péter ötlete alapján jártak végül el. Lackner azt mondta: „A Péter meg egy hülye kijelentést tett, amit gyorsan lecsaptam. Újra gyorsan kinevezzük a Kránitzot 5 évre, dupla annyi fizetésért. Így is keres öt kiló bruttót, azt nem lehet a kétszeresére emelni.” Azt is hozzátette, hogy az MSZP arról szól, hogy megvédik, megsegítik a barátaikat.

A hangfelvételeken, amiket a a Hír TV és a Magyar Nemzet publikált, Lackner kerületi korrupciós ügyekről beszélt, és arról, hogy Kránitznak jelentős összegeket osztottak vissza a kerületi közberuházásokból. Lackner tagadta, hogy ő szerepelne a hangfelvételen, Kránitz a korrupcióvádat rágalomnak minősítette.

Paróczai Anikó a Kránitz Krisztián ügyei után való nyomozása során megtalálta Kránitz spanyolországi medencés villáját, ami a kikért földhivatali dokumentumok szerint „Don Ferenc Krisztián Kránitz” nevén szerepel. A vagyonkezelő vezetőjének beszámolási kötelezettsége van a képviselőtestület felé, de a legutóbbi, 2018-as vagyonnyilatkozatában nem szerepelt az ingatlan.

Paróczai azt mondta: „A korrupciónak nincs színe, a kispesti közélet megtisztulásához pedig felelősségre vonásra van szükség. Lackner Csabának le kell mondania, Kránitz Krisztiánnak pedig távoznia kell a kispesti vagyonkezelő éléről.”

A Momentum szerdán közölte, hogy „ehhez képest nem hogy a korrupciós gyanúba keveredett személyek nem távoztak a pozícióikból, de Paróczait feljelentették becsületsértés és különleges adatokkal való visszaélés miatt”. Nem tudni, pontosan ki tette a feljelentéseket, de becsületsértés miatt csak Kránitz kezdeményezhetett eljárást. A feljelentések miatt Paróczainak be kellett mennie a 18. kerületi kapitányságra.

Paróczai a kihallgatásán elmondta, hogy nyilvánosan elérhető spanyol földhivatali weboldalról szerezte meg a tulajdoni lapot, a ház címét pedig a Magyar Nemzet is megírta már. Azt mondta, nem követett el becsületsértést, Kránitz pedig közszereplő, aki az előző ciklusban önkormányzati képviselő volt, most pedig a vagyonkezelőt vezeti, tehát közpénzekkel bánik.

A védője elmondta azt is, hogy az egész szövegben biztos, hogy nem hangzik el személyes adat, az pedig nem derült ki, hogy konkrétan mi volt Paróczai állításaiban a becsületsértő. Paróczai, aki azt írta, rabosították is, a gyanúsítással szemben panasszal élt, mint mondta, politikusként semmilyen jogsértést nem követett el. „Ha ez megfélemlítés volt a Vagyonkezelő vezetőjének éléről, nem jött be. Nem félek” – írta a Facebookon.

Havi 40 ezer forintos bérpótlék a józsefvárosi óvodapedagógusoknak

Mdura — Fri, 17 Jul 2020 15:07:18 GMT

A mintegy 140 embert érintő bérpótlék, amely 2020. augusztus 1-től épül be a kerületi óvodapedagógusok fizetésébe, egyrészt becsületbeli ügy is: Józsefváros sok éves tartozását törleszti, amikor ezzel a lépéssel kifejezi megbecsülését azok felé, akik magas színvonalú munkájukkal a kerületi gyerekekért dolgoznak - áll az önkormányzat közleményében. Azonban az előterjesztés becsületbeli ügynél több: olyan stratégiai lépés, amely a választási programmal összhangban a kerületi gyerekek esélyegyenlőségéért való munkában nagy hangsúlyt fektet a kora gyermekkorra, annak érdekében, hogy csökkentsük a gyerekek közti egyenlőtlenségeket és lemaradást, amelyek már az iskolakezdés pillanatában hatással vannak későbbi sikereikre. Ehhez magas színvonalú szakmai programra és ennek a szakmai programnak az ugyanilyen magas színvonalú megvalósítására van szükség: ehhez szükséges az ezt végrehajtó óvodapedagógusok támogatása. Mind a józsefvárosi gyerekek, mind az értük dolgozó óvodapedagógusok nagy kincsei a kerületnek: ez a döntés fontos lépés az ő kiemelt támogatásuk irányába.

Nemcsak az a baj, ha a hírek hazudnak, hanem az is, ha nem is léteznek

Mdura — Sun, 19 Jul 2020 10:49:28 GMT

Bernelson hamar rájött, hogy az embereknek nem is maguk a hírek hiányoznak, hanem a hírolvasás, mint napi rituálé, de leginkább az ezáltal keltett érzés: hogy részei a közösségüknek, kötődnek a többi emberhez, tudnak a világot és a szűkebb csoportjukat foglalkoztató, legfontosabb ügyekről, azokról, amik a többi emberrel együtt őket is érintik. A hírek nélkül bizonytalanabbakká válnak, és gyengül a kötődésük a közösséghez.

Világszerte egyre többen találják magukat hasonló helyzetben, ahogy az utóbbi évtizedekben sorra zártak be a kisebb városok helyi szerkesztőségei, és egyre több helyi közösség marad hírek nélkül. Az Egyesült Államokban érzik és értik a problémát, épp a napokban jelent meg a jelenleg a Washington Postnak, korábban pedig a New York Times-nak is dolgozó Margaret Sullivan erről szóló könyve, Ghosting the News: Local Journalism and the Crisis of American Democracy címmel. Ebben Sullivan arról ír, hogy milyen hatásai vannak annak, hogy a helyi sajtó az utóbbi évtizedekben gyakorlatilag megszűnt az Egyesült Államokban.

A helyzet pedig aggasztó, 2008 és 2019 között az Egyesült Államok szerkesztőségeinek teljes személyzete kb. a felére csökkent, és ez a csökkenés elsősorban a helyi szerkesztőségek teljes bezárását jelentette. 2017 után a helyzet tovább romlott, most a koronavírusjárvány miatt pedig a még kitartó vidéki szerkesztőségek is újabb leépítéseket voltak kénytelenek bejelenteni, vagy akár teljesen be is zárnak.

Sullivan összesítése szerint 2004 és 2015 között összesen 1800 szerkesztőség szűnt meg az Egyesült Államokban, és az utóbbi öt évben minden bizonnyal még fel is gyorsult ez a trend. És az emberek nagyobb része még csak nem is tud a problémáról, a Pew egyik mérése szerint az amerikaiak 71 százaléka úgy hiszi, hogy a helyi szerkesztőségek pénzügyileg jól teljesítenek.

A helyi hírek eltűnése azonban nagyon is mérhető hatásokkal jár: egy 2018-as amerikai kutatás szerint a helyi szerkesztőségek bezárása után általában drágábban kezdenek működni az önkormányzatok, amik munkáját korábban ellenőrizte az újság. Ennek konkrét tünete, hogy az önkormányzatok már a helyi szerkesztőség bezárása után 3 évvel 0,05-0,11 százalékponttal drágábban tudják kötvénykibocsátással finanszírozni magukat. Ez kötvénykibocsátásonként akár félmillió dollárnál is többe kerülhet az önkormányzatoknak. Hasonló különbség mutatkozik a megyei önkormányzatok között is: olcsóbban jutnak pénzhez azok a megyék, ahol stabilabb a helyi sajtó és több helyi szerkesztőség működik.

Az, ha az emberek nem tudnak a helyi ügyekről, a választási eredményeket is befolyásolja, hiszen nem tudnak megfelelően informált döntést hozni a választók. 2018-ban New York állam nyugati részében egy nagyrészt republikánus körzetben annak ellenére nyert a kongresszusi választás republikánus jelöltje, hogy a választás idején már vádat emeltek ellene bennfentes kereskedés miatt, amiben a megválasztása után bűnösnek is vallotta magát, majd börtönre ítélték. A választókörzetben azokban a megyékben nyert a republikánus jelölt, ahol nincs helyi média. Ahol volt, ott a választók nagyobb része értesült a vádemelésről, és ennek megfelelően is szavazott.

A helyi média megrogyásának jórészt pénzügyi okai vannak, de ez valószínűleg nem minden. A hirdetési bevételek csökkenésének első áldozata értelemszerűen a kisebb hirdetőkkel és kisebb pénzekkel dolgozó helyi sajtó, hiszen ez a szféra az, ahonnan a Google és a Facebook elsőként csaklizza el a hirdetőket, hiszen az internetes óriáscégek tényleg sokkal hatékonyabban hirdetnek, mint mondjuk a 22 ezer lakosú amerikai Pottstown helyi lapja vagy a Kalocsai Néplap.

Ezen felül viszont az interneten folyamatosan áradó információözön is megnehezíti a kisebb, helyi lapok dolgát, hiszen a hírolvasásra, mint rituáléra való igényt a CNN, a New York Times vagy a Guardian is kielégíti, sőt, sokak számára még a BuzzFeed is. Az emberek sokáig azt hitték, hogy a pusztuló helyi média szerepét majd átveszik az internetre költöző vagy eleve az interneten induló nagyobb újságok, de már látjuk, hogy ez nem így történt. Magyarországon is felkap ugyan néhány helyi ügyet az országos sajtó, de ez inkább a kivétel, nem a szabály, és olyan, országos szemmel bagatellnek tűnő helyi eseményekről, mint egy körzeti röplabdatorna, a vadaspark új kifutója vagy egy bekötőút felújítása, az országos sajtó biztosan nem fog beszámolni. Azért nem, mert nem éri meg: az országos szerkesztőségek is úgy működnek, hogy lehetőleg minél alacsonyabb költségszint mellett tudják a lehető legnagyobb olvasottságot elérni, ezáltal maximalizálni a reklámbevételeiket.

Mindezek mögött pedig a jelenlegi médiamodell alaptézise húzódik, mégpedig az, hogy az emberek termékként tekintenek a hírekre, sőt olyan termékként, ami az interneten legtöbbször még teljesen ingyen is fogyasztható. A hírszolgáltatás azonban nem termék, hanem - ahogyan a neve is mutatja - szolgáltatás, sőt közszolgáltatás dimenziója is van, ahogyan a világ legtöbb országában fenntartott közmédia-rendszerek közpénz-finanszírozása is mutatja. Szinte minden szakértő egyetért abban, hogy ha azt akarjuk, hogy a az életünkre nézve releváns hírekkel és érdekes cikkekkel lássanak el bennünket, akkor olvasóként el kell fogadnunk, hogy egy szolgáltatást veszünk igénybe, amiért fizetnünk kell. Egy ilyen átállással talán talán a mai kereskedelmi (és ebből kifolyólag olvasottság- nézettségalapú) médiában egyre inkább eluralkodó minőségi problémák jelentős része is megoldódna, hiszen az emberek jobban meggondolják, mire adnak pénzt, mint azt, hogy mire kattintanak.

A helyi sajtó és a vidéki nyilvánosság drasztikus leépülése Magyarországon is látható, igaz, a vidéki sajtó Magyarországon a trianoni szerződés óta nem volt annyira virágzó, szabad és független, mint az Egyesült Államokban a Google és a Facebook színre lépése előtt. Nem tudni, hogy a rendszerváltás utáni időszak hová vezetett volna, ha a kormányzat nem olvasztja be az összes vidéki lapot a saját emberei által irányított alapítványba, de valószínűleg, a fentebb ismertetett okok miatt a a Fidesz nélkül is haldokolna a magyar vidéki sajtó nagyobb része.

Hogy a független helyi újságok hiánya mit tett a vidéki közélettel, azt bárki láthatja, aki vidékre utazik: még százezres megyei jogú városokban több száz hozzászólásos, kívülállók számára érthetetlen Facebook-kommentfolyamokban vitatkoznak az emberek, a helyi politikusok mutyijai szinte mindig titokban maradnak, kívülállók számára pedig közel lehetetlen független forrásból származó és érthető információkhoz jutnia egy-egy város ügyeit illetően.

Bogdán László emlékére

Zs.P. — Sun, 19 Jul 2020 14:24:27 GMT

Cserdiben, ahol felnőttem. Én voltam a legvékonyabb, mindig engem engedtek le a kútba. A dögkút az a hely, ahova az elhullott állatok tetemeit dobják. Volt a közelben sertéstelep, marhatelep, főleg onnan kerültek az állatok a kútba. Nyilván a betegek, fertőzöttek, tehát olyanok, amelyek elméletileg emberi fogyasztásra alkalmatlanok. Na, mi azt ettük. Volt figyelőszolgálat. Lesték, hogy mikor érkezik friss dög a kútba. Aztán jöttek értem, kötél a derékra, és leresztettek. Volt, hogy sokáig nem hullott el egyetlen állat sem. Olyankor megettük a régi húst is. Éhesek voltunk

.Az első leeresztésem félelmetes volt. 12-13 éves voltam. Ráengedtek egy nagy marhára, de már elég régi lehetett, mert egyből beleszakadtam. Azt hittem, hogy a halottak húznak lefele, és meghalok én is. Sírva üvöltöttem, hogy szedjenek már ki. Kiröhögtek. Nem volt cipőm sem. Mezitláb, klottgatyában szakadtam bele a tehénbe. A bordái szanaszét vágták a lábamat.Az ember bármit képes megszokni. Idővel már büszke is voltam magamra, hogy én lent a kútban is ügyesen meg tudok nyúzni egy marhát. Meg darabolni, hogy fel bírják húzni a nagyobbak. Aztán sütöttünk, főztünk belőle, meg csináltunk kolbászt is. A bőröket meg eladtuk.

Egy ilyen dögkút 4-5 méter mély volt, az átmérője valamivel kisebb. Sötét volt lent, és télen is nyirkos, fülledt melegség, meg förtelmes rothadó szag.Hiába kötötted be az arcodat, a szagok átjárták az orrodat, szádat, tüdődet is. A szagok, a gázok, átjárták az egész lényedet. Kivül is, belül is. Nem is tudom, hogyan éltem túl a fertőzéseket. A lábaim szinte rohadtak. Tele voltak állandóan mély, gennyedző sebekkel. Otthon még szappan se nagyon volt. Csak lavor és hideg víz. Ha szedtünk fát, akkor meleg is. De általában a közeli kanálisba jártunk fürdeni.

Mi négyen voltunk testvérek. Egy pár cipőnk volt és két alsónadrágunk. Felváltva hordtuk. 17 éves koromban apám kapott munkát. Bányász lett. Azután már kicsit jobban éltünk. A dögkutakat már megszüntette az állam. Nincsenek. Csak bennem. Mostanában kezdem feldolgozni magamban ezt az egészet. Talán ezért is beszélek róla. Eddig nem tudtam.

/ Részlet M. Kiss Csaba: Boldogságkönyv című könyvéből; Athenaeum Kiadó, 2017. /

Milyen Index legyen, Magyarország?

Zs.P. — Fri, 24 Jul 2020 08:33:33 GMT

Ide kattintson "tüntetne vagy fizetne érte, egyik sem, mindkettő"

A mi véleményünk az, hogy időnk sincs rá, értelmét is alig látjuk, hogy kivonuljunk az utcára és kérjük a nem tudom kit, hogy az index maradhasson szabad. Mert egyfelől ez alig-alig függne egy pár száz vagy akár ezer fős tüntetői közegtől. A válasz az lenne, hogy ez egy piaci vircsaft, vagy személyek közti nézeteltérés, vagy az index már eddig is pénzügyileg függött a NER-től, tehát miért gondoljuk, hogy néhány ember kicserélésétől bármi változna. Vagy ott vannak az indexnél felmondani nem akaró, kiszolgáltatott stb. Unalomig ismerjük ezeket, láttuk a Népszabadságnál, az origo-nál. Nos, ezek miatt nem mennénk ki. De a kedves olvasót nem kívánjuk befolyásolni, csupán a saját véleményünket mondjuk.

Viszont előfizetnénk a lapra, mert igen lassan, de kezd leesni számunkra a tantusz, hogy nincs ingyen ebéd. Az a médiakörnyezet, amikor a reklám tartotta el a médiát a XX. század vívmánya, nem volt mindig így és nem is lesz feltétlenül. Ld. a debreceniek sikeres próbálkozását, ahol előfizetők tartják fenn a függetlenedő helyi médiát. Vagy a XVIII. század végét, a XIX század eleji Bécsből kiadott újságokat, ahol ha elérte egy lap az 500 példányt, mert volt rá ennyi előfizető, már sikeresnek és stabilnak volt mondható.

Ahhoz, hogy az index megmaradjon olyannak, amilyen eddig volt 100 embert és infrastruktúráját kéne eltartani, ehhez nyilván milliós nagyságrendű előfizető kéne, ám ennyi előfizetőnél valószínű maradnának reklámozók is.

Ha végignézzük milyen vízválasztó előtt áll az ország, messze többről lehet szó, mint egy lap megmaradásáról. Modellkeresés zajlik. A politikusok alkalmazkodnak a társadalom és a vállalkozók által kitalált modellekhez. Ha az a sikeres, hogy maguk alá gyűrjék, ezt fogják tenni, és ebbe az irányba kényszerül a piac is. Ha az a sikeres, hogy előfizetők tartanak fenn egy független médiumot, akkor megpróbálnak nekik tetszeni, hogy eljussanak az olvasóikhoz, így szerezzenek szavazatot.

Komoly bátorságra van szüksége - a mostani felháborodáson és egyéni felmondásokon túl - a lap tagjainak, hogy együtt maradjanak és reménykedjenek abban, lesz milliós előfizetőjük. És nem csak az újságíróknak, hanem a HR-eseknek, pénzügyeseknek, háttérstábnak. Kell persze egy kisebb stáb is, vezéregyéniségek, akik összehangoltan menedzselni tudják ezt. És amin aztán áll vagy bukik a kérdés, kell a magyar nép meghatározott százaléka, aki felnőtt módon képes gondolkodni, kilépve a XX. század csapdájából, és abból az infantilizmusból, melyben úgy gondoljuk, hogy oldja meg valaki más, hogy nekünk legyen ingyen internetes újságunk.

Vajon vissza tudunk e jutni a XVIII. századi felnőtt gondolkodáshoz? És nem csak pár magasan kvalifikált polgár és arisztokrata, hanem tömegek? A kérdőív tulajdonképpen előzetesen ezt a felmérést végzi.

Az önpontozás indokai:

Nem mélyedünk el magában a konfliktusban, az olvasható másutt. Nem sokoldalú az írásunk, bár a nép és az elit valamint a szakma oldaláról felvetettünk nézőpontokat. Sokaknak ajánljuk, de nem mindenkinek, elsősorban a hazai magát értelmiségnek vallóknak, tágabban a tájékozódást fontosnak tartóknak, az érdekeltségtől sem mentes teljesen, mert leraktuk a magunk garasát, és az igazságtalanságot sem elemeztük, noha a hazai média torzulásai alapvetően igazságtalanságra vezethetők vissza. A szerény önpontozás oka az írásnak ez. Aktualitása és időszerűsége most van, noha mindig tanulságos lesz az, ami történni fog.

Breaking news: A szavazás állásában számunkra az eddigi legérdekesebb, hogy alig néhány százalék az, aki kimegy tüntetni, de nem vásárolná meg a lapot, ha az függetlenedne. Márpedig Mo-n eddig az volt szokásban, hogy a tüntetők se váltották át cselekvéssé a véleményüket.
,

Hanganyag: Szénási Sándornak Zsolt Péter interjúja 1 óra 9 perc 10 mp-nél ld. itt.

A IX. ker. polgármesterének facebook-os bejegyzése és javaslata Index ügyben

Zs.P. — Mon, 27 Jul 2020 09:04:47 GMT

Magyarországon nincs közszolgálati média, közpénzből kizárólag kormánypropagandát működtetnek.

Ezért annak a legalább 3 millió embernek a zsebébe kell nyúlnia, akik nem hagyják hogy megtévesszék őket, nem hat rájuk az agymosás.

A IX. kerület polgármestereként szeretném az Index tulajdonosait tájékoztatni, hogy amíg nem biztosítják a szerkesztőség függetlenségét, addig a kerület nem tekinti a portált sajtópartnernek és semmilyen ügyben nem nyilatkozik az Indexnek.

Úgy járunk el, ahogy a szennymédiával szemben eddig is.

Egyetlen kerületként ezzel persze nem érnénk el nagy hatást, ezért kérem a többi polgármestert, önkormányzati és országgyűlési képviselőt, hogy csatlakozzanak.

Ne nyiltakozzunk, ne adjunk semmilyen információt az Indexnek addig, amíg nem állítják helyre a függetlenséget.

Ha a szerkesztőség tagjai elindítanak egy új indexet, akkor szeretnék az első előfizetők között lenni.

Ha így alakul, akkor erre biztatok mindenki mást is. A modell működik máshol, olvasói előfizetésekből tudnak független online sajtót működtetni Csehországban és Szlovákiában is.

Sikerülni fog nekünk is.

Darázsfészekben nyúlkálhatnak a helyi önkormányzatok az Airbnb-törvény után

Mdura — Fri, 31 Jul 2020 14:04:51 GMT

A koronavírus-járvány és az EU-csúcs árnyékában az Országgyűlés szinte észrevétlen fogadta el „A rövid távú szálláshely kiadással összefüggő egyes törvények módosításáról” szóló javaslatot, amelyet a köznyelv röviden csak Airbnb-törvénynek hív.

Aki esetleg nem ismerné, annak gyorsan elmondjuk: az Airbnb egy internetes szállásközvetítő portál, amely segítségével egymásra találnak azok, akik néhány napra szeretnének kiadni, illetve kivenni lakást.

Gyakorlatilag az internetre költözött egykori magán-szobakiadásról (lásd Zimmer Frei) van szó, de a helyzet mégiscsak más.

Egyrészt a technológiának köszönhetően nagyon leegyszerűsödött mind az egymásra találás, mind a foglalás, másrészt az utóbbi évtizedekben hatalmas tömegek keltek útra városnéző utakra, olyanok, akik legtöbbször olcsó, kényelmes szállást kerestek.

Mivel egyre több kiadó ingatlan lett, egyre többen vették igénybe a jellemzően a szállodáknál kedvezőbb árú szolgáltatást. Ami újabb Airbnb-lakásokat lökött a piacra, így pörgette fel egymást a kereslet és kínálat.

A rendszer első pillantásra mindenki számára előnyös.

Csakhogy elég hamar látszottak az árnyoldalak is.

Az olyan nagyvárosokban mint Budapest, megjelentek a komoly befektetők, akik a népszerű turistanegyedekben felvásárolták a kiadható lakásokat, és hatalmas jövedelemre tettek szert. Ez magával rántotta mind az ingatlan-, mind az albérletárakat, ami aztán az egész országban végiggyűrűzött.

Egy idő után a szállodák és az önkormányzatok is összevonták a szemöldöküket, az előbbiek azért, mert vendégektől és bevételtől estek el, az utóbbiak meg azért, mert az ilyen jellegű lakáskiadás sok esetben zajjal és egyéb járulékos problémákkal jár együtt.

Az Airbnb az idegenforgalomban olyan, mint az Uber a taxizásban, és ez a hasonlóság nemcsak a szolgáltatás hatékonyságában, de az adózási kérdőjelekben is megjelenik.

Az Airbnb külföldi cég, így a közvetítésből származó profit után is máshol adózik, és egyáltalán: nagyon nehéz ellenőrizni a tevékenységét.

Mindezek után nem csoda, hogy néhány nagyváros (New York, Párizs, Barcelona, Bécs stb.) vagy betiltotta vagy erős kontroll alá helyezte a szolgáltatást, és várható volt, hogy Magyarországon is történik valami.

Történt is, csak nem pont az, amire a szakma számított.

A kormány, amely annyira szeret központosítani és szabályozni, ez esetben elengedte a gyeplőt, és a fent említett törvénymódosítással az önkormányzatok hatáskörébe utalta a kérdés szabályozását.

A jogszabály három legfontosabb pontja:

(3) A települési (Budapesten a kerületi) önkormányzat képviselő-testülete, a fővárosi önkormányzat által közvetlenül igazgatott terület tekintetében a fővárosi önkormányzat közgyűlése (a továbbiakban együtt: önkormányzat) rendeletben állapíthatja meg a magánszálláshelyen és az egyéb szálláshelyen az egy naptári éven belül szálláshely-szolgáltatás céljára felhasználható napok számát.

(4) Ha az önkormányzat a (3) bekezdés alapján a magánszálláshelyen és az egyéb szálláshelyen az egy naptári éven belül szálláshely-szolgáltatás céljára felhasználható napok számát nem határozta meg, abban az esetben e tevékenység időbeli megkötés nélkül végezhető.

(5) Az önkormányzat a (3) bekezdés alapján megalkotott rendeletében az abban foglaltak megsértése esetére közigazgatási bírságot és tevékenység végzésétől történő eltiltást vezethet be.”

Ez azt jelenti, ha az önkormányzatok nem lépnek, minden megy tovább a régiben.

De ha úgy gondolják, gyakorlatilag le is nullázhatják a magánszállásokat.

Mivel az Airbnb-jelenség és probléma leginkább a turisztikailag frekventált településeket érinti, így a legtöbb önkormányzatnak – kis túlzással – a rendeletet el sem kell elolvasnia, ahol viszont téma, ott darázsfészekben kell nyúlkálniuk a derék képviselőknek.

Nem nehéz megjósolni: a helyi szállodák, bosszús szomszédok stb. arról igyekeznek győzködni a település vezetőit, hogy korlátozzák a magánkiadókat; viszont a kiadók jellemzően helyi választók is.

Szombathelyen is kérdéseket vet fel az Airbnb, de nem úgy

Néhány percet elég az említett szállásközvetítő weboldalán eltölteni, hogy lássuk: Szombathelyen is megjelentek az ingatlanjukat így kiadó magánemberek.

De hogy pontosan hányan vannak, és mekkora szeletet hasítanak ki a piacon, azt ez alapján lehetetlen megmondani.

„Nekünk is pont ez a gondunk. Nagyon kevés a rálátásunk erre a szállástípusra, mert a többségük bejelentés nélkül működik. Jobb híján mi is a weboldalon találunk rájuk, aztán megkeressük őket, hogy legyenek szívesek adatot szolgáltatni. Vannak olyanok, akiktől semmiféle reagálást nem kapunk, és vannak olyanok, akik pozitívan állnak hozzá. Igaz, a kormány magánszállások számára kiírt pályázata sokat kifehérített, mert aki pályázatot adott be, vállalnia kellett az online adatszolgálgatást” – mondta lapunknak Grünwald Stefánia.

A Savaria Turizmus Nonprofit Kft. igazgatója úgy látja, Szombathelyen főként a magasabb kategóriájú, frekventált helyen lévő Airbnb-szállások a jellemzők; feltehetően a befektetései szándékkal vásárolt ingatlanok egy részét adják ki így.

A szakember szerint a város mindennapi életét – ellentétben a fővárossal – nem zavarják ezek a típusú szállások. Egyrészt mert a magasabb kategória miatt más jellegű vendégkörrel rendelkeznek, másrészt a szolgáltatást szintén előszeretettel igénybe vevő vendégmunkások szinte csak aludni járnak az ilyen ingatlanokba.

Grünwald Stefánia úgy látja, az Airbnb-jelenség a városban nem éri el azt a szintet, ami miatt az önkormányzatnak külön rendeletben szabályoznia kellene ezt a kérdést, viszont érdemes lenne foglalkozni azzal, hogy a bevallott vendégéjszakák kétharmada (!) után – valamilyen kiskapura hivatkozva – nem fizetnek a vendégek helyi adót, ami éves szinten elég jelentős bevételkiesést okoz a városi költségvetésnek.

Lapunk elérte László Győzőt, a turizmusért is felelős alpolgármestert is, aki közölte: a jogszabályváltozásról az az első benyomása, hogy Szombathelyen a magánszállás-kiadás nem éri el azt a mértéket, ami miatt helyi korlátozásokat kellene bevezetni.

Ugyanakkor az önkormányzat később részletesen áttekinti a kérdést, és akkor alul ki a végleges álláspont.

Bük és Sárvár más-más utat követ

Lapunk megkereste a két Vas megyei kisvárost is, amik érintve lehetnek a kérdésben.

Annál is inkább, mert mind Sárvár, mind Bük jórészt a külföldi turistákra épített eddig, és azok elmaradása a koronavírus-járvány miatt alaposan összezsugorította a tortát, amin osztozkodniuk kell a helyi szállásadóknak.

Amíg korábban lazán megéltek egymás mellett a szállodák és a magánkiadók, a mostani turistaválság felnagyíthatja a korábban is meglévő ellentéteket, ami a helyi rendeletben is megjelenhet.

Nos, úgy tűnik, a két kiemelt turisztikai desztináció más-más utat követ.

Kondora István, Sárvár polgármestere azt közölte lapunkkal, nincsenek adataik a rövid távú lakáskiadásról, és az önkormányzat nem is tervezi, hogy szigorítaná a szabályozást.

Bük képviselőtestülete viszont foglalkozik majd a kérdéssel, ami nem meglepő annak tükrében, hogy a 3600 állandó lakosú kisvárosban 2019-ben 408 (!) ilyen jellegű szálláshely volt.

Az adatot a település jegyzőjétől tudjuk.

Dr. Tóth Ágnes azt is közölte, hogy mielőtt a városatyák megvitatják a helyi rendeletet, előtte azt közzéteszik a városi honlapon, hogy az érintettek (szállodák, lakáskiadók, magánemberek stb.) még a döntés előtt el tudják mondani a véleményüket.

A büki szabályozás – tesszük hozzá – már csak azért érdekes lehet, mert feltételezhetően más helyeken is hasonló kihívásokkal kell majd szembenézniük a nyaralóhelyek önkormányzatainak.

Segíteni fog az önkormányzat

Mdura — Fri, 31 Jul 2020 14:20:05 GMT

Ez az új szociális támogatás azok részére biztosítható, akik a településen állandó bejelentett lakcímmel vagy tartózkodási hellyel rendelkeznek, és életvitelszerűen itt is laknak, a munkájukat március 11. és június 18. közötti időszakban veszítették el, valamint a kérelem benyújtásának időpontjában is munkanélküliek.

A támogatás összege ötvenezer és százezer forint körüli összeg. A kérelem benyújtásának határideje július utolsó napja. A kérelemhez csatolni kell a hatósági bizonyítványt az álláskeresőként történő nyilvántartásba vételről.

Menekült vagy migráns a gyújtogató?

Zs.P. — Sun, 02 Aug 2020 12:59:27 GMT

Az utóbbi időben például a német közszolgálat vigyázva arra, hogy ne váljon uszítóvá, rasszistává, azaz egy liberális értékrendszerből alkotva meg a média felelősségét, a következőképp szerkesztett: míg nem volt bizonyíték egy menekültek által elkövetett bűncselekményre, nem tettek utalást a feltételezett elkövető származási helyére, különösen nem, ha az menekült volt.

Ezzel ellentétben, a politikai korrektséget felrúgók, úgy vélték, hogy nevén kell nevezni a dolgokat, mert anélkül – de lehet még azzal együtt is – az iszlám maga alá gyűri a keresztény kultúrát, még ha az mára már inkább csak fogyasztói kultúra is. Az új médiaháború frontvonalai a menekült vagy migráns, az egységesülő Európa versus nemzetállam, a populista tömegkommunikáció versus klasszikus elitista tájékoztatás és hasonló dimenziókban realizálódott.

A két média közti versengés Nantes esetében látszik számunkra abszurditásig feszítettnek, jól lehet az emberek ezen már meg se lepődnek, fel se szisszennek. Az egyik oldal azon híreknek, statisztikáknak a közvetítője volt, melyből kiderült, hogy a nemi erőszaktól kezdve a legkülönbözőbb bűncselekményeket, egészen a gyilkosságokig fehérek, kék szeműek és tőzsgyökeres európaiak követték el, míg a másik oldal ennek ellenkezőjéről igyekezett hírt adni, s ha talált ilyet, nagybetűs harsánysággal számolt be a migránsáradat veszélyéről.

A Nantes-i katedrális felgyulladása is komoly sokkot váltott ki a franciákból, de míg a hazai média a Notre Dame esetében tudott a tragédia oldalára, majd a helyreállítási gyűjtésre stb. fókuszálni, addig Nantes esetében már a kérdés az volt, kinek van igaza, a migránsoktól rettegőknek, vagy a menekülteket befogadni akaróknak. És az öröm, hogy az egyik oldalnak lám igaza volt, nagyobb, mint a tragédiára figyelés, az áldozatokkal való szolidaritás.

A ruandai önkéntes templomszolga magára vállalta a gyújtogatást, melyet lett volna idő, mikor még a média nem tett volna nyilvánossá, hisz a magára vállalás sem bizonyíték, csinálhat ilyesmit valaki más fedezése végett vagy nagyzolási mániában szenvedőként. Lett volna idő, mikor a nyomozást, sőt a jogi ítéletet is bevárták volna a hírek.

Egy barátom, megfigyelésem kapcsán párhuzamot vélt felfedezni a válófélben lévő gyerekekért versengő szülőkkel, ahol a sérelmek oly mértékben felhalmozódtak, hogy a gyerekre már senki sem figyel oda, az már csak eszköz a harchoz.

A mi szerkesztőségünk szándéka az, hogy indulatokat lehetőség szerint féken tartsuk. És ne is vegyük át a nyelvpolitikai azonosulásokat se. A hírérték sorrendje Nantes esetében a katasztrófa maga, aztán az áldozatok érzelmei, aztán a helyreállítás témái. Addig, hogy annak örüljünk, hogy az elkövető fehér és kék szemű volt vagy fekete és göndör hajú, eljutni szégyenletes. Aki ilyen érzelmeket vél felfedezni magában, vegye észre, hogy a személyisége rossz irányba mozdult, becsatlakozott maga is a gyűlölködésbe. És ez különösen akkor sajnálatos, ha alapvetően nem tartja magát rossz embernek.

Klímaügyi közösségi gyűlésre hív 10 ezer budapestit a Fővárosi Önkormányzat

Zs.P. — Mon, 03 Aug 2020 19:14:54 GMT

A közösségi gyűlések célja, hogy a résztvevők alaposabban megvitassanak egy-egy témát, majd javaslatot tegyenek a döntéshozók felé. Annak érdekében, hogy a gyűlésen megjelentek statisztikailag reprezentatív mintát képezzenek, az állampolgári csoport meghívásánál és a résztvevők végső kiválasztásánál figyelembe veszik az életkort, a nemet, az iskolai végzettséget és a lakóhelyet is.

A csoport két hétvégén keresztül hallgat szakértői előadásokat, melyeket részletesen megvitat, majd javaslatokat dolgoz ki egy adott cél eléréséhez. Jelen esetben ahhoz, hogy Budapest hatékonyan tudjon reagálni a klímaváltozásra. A klímastratégiáért felelős munkacsoport a közösségi gyűlésen megfogalmazott javaslatokat figyelembe veszi Budapest klímastratégiájának megalkotásakor.

„Budapest városvezetése elkötelezett a széleskörű állampolgári részvétellel megalapozott döntéshozatal mellett, ezért minden olyan döntést, amely hosszútávon meghatározza a város fejlődését, lakóinak életminőségét és biztonságát, polgárainak megkérdezésével, bevonásával kíván meghozni” – hangsúlyozta Karácsony Gergely főpolgármester.

„A közösségi gyűlés egy külföldön már számos esetben kipróbált (például a brit kormány, szintén klímaügyben tartott közösségi gyűlést idén), bevált, egyszerű, és hatékony módja annak, hogy a társadalomban jelenlévő különböző vélemények és célok egy helyen találkozzanak egymással, és abból a kollektív intelligenciából, amit egy ilyen gyűlés létrehoz, egy jobb döntés születhessen, mint csupán szakértői állaspontok alapján” – tette hozzá Kerpel-Fronius Gábor, okosvárosért és részvételiségért felelős főpolgármester-helyettes.

„Azért új és különleges dolog a közösségi gyűlés, mert ezúttal nem a szakértők, a civilek, a tisztviselők, vagy a pénzemberek tanácskozása lesz. Véletlenszerűen kiválasztott polgárok gyűlnek össze, akik részrehajlás nélkül, csak a közjót szem előtt tartva foglalnak állást egy fontos közös ügyünkben, a klímaváltozásban. A közgyűlés véleménye összetételénél fogva jobban leképezi a város lakóinak véleményét, és ezért az itt születő nyilatkozatok annál nagyobb súllyal esnek a latba a fővárosi klímapolitika alakításában.” – mondta el a közösségi gyűlésről Bart István klímaszakértő, a Klímastratégia 2050 Intézet ügyvezető igazgatója.

"A demokrácia minőségének javításához újfajta közpolitikai megközelítésekre is szükség van. Itt az ideje, hogy a közös ügyeinkben valóban közösen döntsünk. Az állampolgári részvétel növelése a politikai döntéshozatalban - így például egy közösségi gyűlés - hatékony eszköz a döntéshozók és a polgárok közötti párbeszéd megteremtésére, és az egymás és a közintézményeink iránti bizalom erősítésére." – mondta Bördős Éva, a DemNet igazgatója.

Hogyan dől el, hogy ki kap levelet és ki vehet részt a gyűlésen?

A Belügyminisztérium által vezetett lakcímnyilvántartásból véletlenszerűen kiválasztott tízezer budapesti lakos kap levelet a Fővárosi Önkormányzattól. Ezt követően, minden címzett jelezheti részvételi szándékát az erre létrehozott internetes felületen. Miután a jelentkezés lezárult, a jelentkezők közül véletlenszerűen kiválasztanak ötven embert, akik részt fognak venni a közösségi gyűlésen. A véletlenszerű kiválasztást reprezentatív módon végzik, hogy a közösségi gyűlés kor, nem, iskolai végzettség és lakóhely szerint is leképezze a tizennyolc éven felüli budapesti lakosságot. A jelentkezőket telefonon és/vagy emailen értesítik a szervezők arról, hogy bekerültek a gyűlés résztvevői közé.

A jelentkezők regisztrációját és az ehhez kapcsolódó személyes adatait a Fővárosi Önkormányzat kezeli. A jelentkezők kiválasztását – személyes adatok kezelése nélkül – a DemNet Demokratikus Jogok Fejlesztéséért Alapítvány végzi.

A gyűlést a DemNet Demokratikus Jogok Fejlesztéséért Alapítvány részvételével és koordinációjával bonyolítja le a Fővárosi Önkormányzat.

A közösségi gyűlésen való részvételért cserébe a DemNet 40.000 Ft juttatást folyósít a résztvevőknek, a Fővárosi Önkormányzat pedig az étkezést és frissítő italokat biztosít a gyűlés napjain.

A budapesti közösségi gyűlésre való jelentkezést a https://kozossegigyules.budapest.hu/ oldalon bonyolítja le a Fővárosi Önkormányzat. Bővebb információt a közösségi gyűlésről pedig itt találhat: https://kozossegigyules.budapest.hu/miakozossegigyules

A témáról Kerpel-Fronius Gábor főpolgármester-helyettes beszél az alábbi videóban:

https://www.facebook.com/watch/?v=292483145168553

Kérdéseit erre az e-mail címre küldheti: kozossegigyules@budapest.hu

Főpolgármesteri Hivatal

Sajtókapcsolati Csoport

Társas lény?

Zs.P. — Tue, 04 Aug 2020 06:42:48 GMT

Az ember elkülönülést, magányt és életteret (ez utóbbira rá tudtak épülni a nácik) kereső lény is. Puszta véletlen lenne, hogy a liberálisok inkább a happening-es együttlétet (ld. még 60-as évek diákjait), a szabadság kollektív mámorát, míg a konzervatívok a rendet és a magányt kedvelik? Személyes fejlődése során azonban meg kell ismerje mindenki a másik oldal erényeit is, ahogy az extrovertáltak introvertáltabbakká és az introvertáltak extrovertáltabbakká kell váljanak, ha teljes életet akarnak. A született liberális alkatok individuális fejlődés elé néznek, a született konzervatívok pedig lehántják magukról a szervezeti hierarchiákat. Ez mind-mind elkülönülés a közösségtől.

És így megy ez évezredek óta. A társas lény, azaz mi, meghódítjuk a bolygó legkellemetlenebb részeit, ami aligha magyarázható pusztán kalandvággyal. Ha csak felfedezni akarunk, a felfedezés után hazamennénk. Ám az emberek valószínűleg oly mértékben keresik egymástól a távolságot, oly mértékben szeretnének elkülönülni, hogy a felfedezett helyen ott is maradnak.

A XIX. századi amerikai vadnyugat meghódítását „frontier” jelzővel szokták jelölni. Ez többet jelent puszta kalandnál, többet egy válogatott populáció terjedésénél. Jelent kegyetlenséget az indiánokkal szemben, jogi csűrés-csavarást – melynek segítségével szintén az őslakosok kerültek hátrányos helyzetbe -, de jelent konfliktuskerülést is a saját társadalmi közeggel szemben. Az elkülönülés forrása – mondaná egy közgazdász – az erőforráskorlát. Az elkülönülés forrása, mondanánk szociálpszichológusként, az ember elkülönülő természete.

Monument Valley Utah

Foto: Pixabay

A távolsági-elkülönülési igény úgy tűnik épp oly erős hajtóerő (drive), mint a társas kapcsolatok keresése. Nem csak társas lények vagyunk, hanem egymást taszító lények is. Na, most, ha elfogadjuk a „taszító lény” hipotézist, máris hétköznapi példák sorát tudjuk beletenni ebbe a paradigmába.

Kertes házak lakói közt húzott kerítés jól mutatja territoriális természetünket. Ha a terünk kicsit kisebb az igényeinknél – szinte mindig kisebb -, akkor négyzetméterekért folyik a harc és mindez komoly konfliktusforrás. Nem tehetünk róla, elkülönülő lények is vagyunk.

Mai építészek tisztában vannak vele, hogy mindkét igényünket a tértervezéssel ki kell elégíteni. Ezért terjedtek el az amerikai konyhák, ahol az egybenyitott nappali és konyha nem szeparálja el a családanyát, de ugyanakkor minden gyereknek már külön szobát terveznek. Mindez a jólét növekedésének eredménye. Ami régen csak az igen gazdagok lehetősége volt, az mára a középosztály lehetősége. (Ezt is belerakhatnánk Hankiss Elemér Proletár reneszánsz gondolatmenetébe.)

A négyzetméterekért folytatott küzdelem mára kiegészül a csöndhöz való elkülönülési igénnyel, sőt a vizuálissal. A szomszéd tevékenységét ne halljuk, ha lehet, mint egy rossz lakótelepi lakásban, vagy mint egy kempingben, a vizuális igény pedig, hogy a szomszéd fája, épülete ne takarja a kilátást. Ezek őrületes konfliktusforrások.

Végezetül említést kell tegyek fejlődésünk legújabb állomásáról. Figyelmünk kiterjed a bérház kapuján és/vagy a kertkapun kívülre. A "hagyják érintetlenül a természetet" áll szemben a "használjuk ki a környezetet" törekvésekkel. Utóbbi általában politikusok és gazdasági érdekcsoportok együttes törekvése, előbbi a lakók elkülönülési vágya.

A modern embernek van tehát még egy púpja. Állandó aggódása, hogy elveszik a kiserdejét, tönkreteszik a környezetét, lecsapolják a mocsarát, elüldözik a gólyáit, a fecskéit, és hogy mindezek védelmében szervezkednie kell. Igen ám, csakhogy a szervezkedéshez meg újfent társas lénnyé kell válnia.

A szociális dolgozók erőfeszítéseit a központi állam nem, csak néhány önkormányzat ismerte el

Mdura — Tue, 04 Aug 2020 12:19:16 GMT

Áprilisban kiderült, hogy a kormány egyszeri, 500.000 forintos jutalommal honorálja majd az egészségügyi dolgozók munkáját. A koronavírus-járvány első hónapjai – amikor a frontvonalban sokszor elég Covid-teszt, vagy védőfelszerelés sem jutott – azonban nem csak az egészségügyi, de a szociális területen dolgozókat is súlyosan érintette. A főként közszférához tartozó dolgozóknak a monstre kórházkiürítések mellett azzal a káosszal is szembe kellett nézniük, amely az idősotthonokban ütötte fel a fejét. Ráadásul, akármennyire is igaz, hogy a járványhelyzet alatt – és azóta is – a terhelés jelentős részét a szociális szférának kellett elviselnie, az itt dolgozók semmiféle, központilag szabályozott jutalmat nem kaptak.

A járvány idején az idősotthonokban a koronavírus folytán kialakult, elkeserítő helyzet a kormánypárti és a független sajtó oldaláról is nagy sajtóvisszhangot kapott, csakhogy éppen a rossz okok miatt, a szociális szféra pedig nem csupán az idősgondozókból áll.

Ott vannak még a családsegítők, bölcsődei dolgozók, gyermekgondozók és természetesen a hajléktalan-ellátás is. Noha ők ugyanolyan feszített munkarendben, szinte mindenhol kevesen és erejük felett végeztek munkát, mint az orvosok, mentősök és kórházi ápolók, takarítók, az ő központi elismerésük nem merült fel a kormányzat részéről.

Mindez tehát a helyi önkormányzatokra hárult, akik egyben a szociális szférában dolgozók közvetlen munkáltatói is. A szférában aktív szakszervezetek összesített listája szerint azonban csupán 15 olyan – kisebb-nagyobb – önkormányzat van eddig, amelyek valamilyen formában mégiscsak egyszeri juttatást biztosítottak szociális dolgozóiknak, vagy azok egy részének.

Szegeden utazási kedvezmény, Győrben 110 ezer forint, Jánoshidán vitaminpénz

A sort még tavasszal Szeged város kezdte meg. Először Botka László, a déli város polgármestere rendelte el, hogy az önkormányzati tulajdonban lévő Szegedi Közlekedési Társaság, és a városban még jelentős Volánbusz helyi járatain a helyi egészségügyi és szociális szférában dolgozók a járvány idején díjmentesen utazhatnak. Ehhez mindösszesen az intézményfenntartó által kiállított igazolásra vagy hatósági igazolványukra volt szükségük. Mindezek után számos újság megkereste a kormányt és a szociális intézményekért felelős Emberi Erőforrások Minisztériumát, hogy a félmilliós juttatás kiterjesztésének lehetőségeiről érdeklődjenek. Azonban, miután az egészségügyi dolgozók juttatásáról április végén döntött, munkájukat megköszönő

Facebook-videójában Orbán Viktor még csak említést sem tett a szociális dolgozók erőfeszítéseiről.

Kásler Miklós miniszter – noha júniusban kifejtette, hogy a szociális szféra dolgozói egyházi és önkormányzati fenntartásban működnek, ezért nem is tudnak nekik anyagilag segíteni – legalább szóban köszönetét fejezte ki nekik.

Foto: Pixabay

Végül tényleg az amúgy országosan is nehéz helyzetbe került helyi önkormányzatoknak kellett lépniük, és ezt számos helyen, pártállástól függetlenül megtették. Június 16-án Dézsi Csaba András, Győr idén januárban megválasztott fideszes polgármestere jelentette be, hogy a helyi Egyesített Egészségügyi és Szociális Intézmény 230, míg a Hajléktalanokat Segítő Szolgálat 41 munkatársa fejenként 110.000 forint egyszeri juttatásban részesült.

Arra a kérdésre, hogy erre miért volt szükség, és hogy a kormány helyett miért az önkormányzatnak kellett erre a lépésre, saját forrásból sort keríteniük, a Mércének Szentgyörgyi Anna, a város kommunikációs osztályvezetője úgy válaszolt, a kormány feladata az egészségügyi segítség megszervezése volt, míg a városházának a szociális ellátás karantén alatti, otthoni időslátogatással való kibővítése és a 110.000 forintos jutalom megszervezése jutott feladatul:

„Mint ismeretes, a Kormány a koronavírus járvány idején tanúsított helytállásukért jutalmazta az egészségügyi dolgozókat, a győri önkormányzat pedig elismerésben részesítette azokat a szociális dolgozókat, akik a rendkívüli helyzetben gondoskodtak az ellátottakról. […] Dr. Dézsi Csaba András, Győr polgármestere ezzel szeretett volna külön köszönetet mondani azért a helytállásért, és a rendhagyó koordinációs munkáért, amellyel a két szociális intézmény megvalósította a biztonságos ellátást” – fogalmazott válaszában.

Mindannak ellenére, hogy a kormány áprilisban bejelentette, az önkormányzatok nemhogy plusz forrást kapnak, de még szolidaritási adót is fizetniük kell, és a jövő évi költségvetési tervbe is végleg bekerültek a megszorítások – a gépjárműadó adóbevételt is elvonták tőlük a járványra hivatkozva – számos olyan önkormányzat akadt, amely a karanténhelyzet feloldása után még így is külön pénzzel, esetleg jutalommal honorálta a fenntartásába tartozó szociális intézmények dolgozóit.

Győrhöz hasonlóan Debrecen, Miskolc, Dunaújváros, Szeged, Pécs és szinte az összes nagyváros szociális dolgozói többletfeladatokat vállaltak magukra, a városok kényszerű módon az ehhez szükséges forrásokat saját költségként fogadták el. Volt, ahol a dolgozóknak szánt plusz juttatások is belefértek, mint Győr, Dunaújváros és Pécs esetében, a települések többségének azonban a járvány utáni anyagi helyzetben erre alig, vagy nem is jutott.

Még a győri bejelentés előtt, április 30-án a Fővárosi Önkormányzat is kinyilvánította, saját forrásaiból juttat majdnem az összes, idősotthonokban szolgálatot teljesítő munkatársának. Karácsony Gergely főpolgármester úgy fogalmazott, a célra összesen 190 millió 468 ezer forintot biztosítanak, a kedvezmény az összes szakmában dolgozó 75 százalékát érinti, minden olyan állományban dolgozót, aki nem távmunkában van foglalkoztatva. Budapest végül 1621 embernek nyújtott 100.000 forintos egyszeri jutalmat.

Nem minden önkormányzat engedheti meg magának Győr, Szeged vagy Budapest nagylelkűségét. Eszes Béla, a Jász-Nagykun-Szolnok megyei Jánoshida független polgármestere arra hívta fel a figyelmünket, hogy ők például nem is „jutalmat” osztottak a helyi szociális dolgozóknak, hanem – lehetőségeikhez mérten – úgynevezett „vitaminpénzt”, fejenként 20.000 forint értékben. Ezzel kívánták szolgálni, hogy a munkások „egészségesek maradjanak, és ne essenek ki a napi munkából.”

Eszes ehhez hozzátette,

„a szociális terület érintett dolgozóinak is központilag kellett volna ‘jutalmat’, ‘plusz juttatást’ kapniuk, az egészségügyi dolgozókhoz hasonlóan. Sajnos nem tervezhetünk további juttatást, mert mi egyébként a nagyon kevés helyi bevétellel rendelkező, szegény és kicsi önkormányzatok közé tartozunk.”

A probléma lényeges pontja tehát, ahogy azt Jánoshida példája is mutatja, hogy az elvileg fenntartó önkormányzatok esetében tipikus, hogy egy minimális, szerény juttatáson túl nem képesek kigazdálkodni a szociális dolgozók valós elismerésének költségeit, ebben egyértelműen a központi költségvetés segítségére szorulnának, különösen járványhelyzetben.

Egy motorversenypálya ára lenne az egész

Köves Ferenc, a Szociális Ágazatban Dolgozók Szakszervezete (SZÁD) elnöke a Mércével közölte, a szervezet nagyjából ötven olyan helyről tud, ahol – az igen szerény „vitamincsomagtól” elkezdve egészen a 100.000 forintos juttatásig – valamilyen formában támogatta a szociális szférát a helyi önkormányzat. Hozzátette azonban, az utóbbi véglet rendkívül ritka, és „csak néhány helyen fordult elő” a járvány után.

Ezenkívül hangsúlyozta, az egészségügyi dolgozóknak megítélt, központi költségvetés terhére küldött juttatás szociális dolgozókra való kiterjesztését ezek az önkormányzati akciók „semennyire sem pótolják”, céljuk inkább a szolidaritás, s a társadalmi megbecsülés kinyilvánítása a dolgozók felé a helyi közösségekben. Ez a szociális szféra anyagi helyzetén nem segít, mégis fontos, mivel:

„legalább helyben érzik a munkavállalók, hogy odafigyelnek rájuk”.

Ugyanakkor Köves azt is hangsúlyozta, mindezek ellenére az a különbség, amit a kormány tett köztük és az egészségügyi dolgozók között, komoly frusztrációt okoz a szociális dolgozók között, ezen pedig csupán az a körülmény képes enyhíteni, ha a munkahelyen van aktív, és erősebb szakszervezet. Ha van dolgozói érdekvédelem, akkor a SZÁD elnöke szerint jó esély kínálkozik arra, hogy valamit azért mégis kicsikarjanak a munkáltatótól, függetlenül attól, hogy ki a fenntartó.

„Szerintem mindenhol érzik azt, hogy nehezen lehet megmagyarázni, miért nem ad semmit a fenntartó, miközben a csapból is az folyik, milyen nehéz és odaadó munkát végeznek a szociális ágazat dolgozói is.” -próbálta Köves érzékeltetni azt az ellentmondást, amit a koronavírus-járvány okozott az üzenetek és a cselekedetek terén.

Mindez azonban akkor, amikor az önkormányzatokat az éppen a rendkívüli jogrend alatt eldöntött, súlyos központi megvonások fenyegetik, nem éppen egyszerű feladat. Noha a kormány és Budapest harcáról beszélnek a legtöbbet, valójában a megszorítások, amelyeket a 2021-es, immár elfogadott költségvetések a helyi vezetésnek jelentenek, minden települést érintenek. Egy a témában készült felmérésben a magyar polgármesterek kétharmada nyilatkozott úgy, hogy csődközelbe sodorja településeiket az elvonás-hullám. A 2000 fő alatti kistelepüléseknek pedig mindennél súlyosabb válságot okozhat majd a gépjárműadó elvonása, ezeken a helyeken ugyanis ez a bevétel átlagosan a költségvetés 50 százalékát teszi ki.

A helyzet miatt a Magyar Közalkalmazottak, Köztisztviselők és Közszolgálati Dolgozók Szakszervezete (MKKSZ) még május végén levélben kérte Pintér Sándor belügyminisztertől az önkormányzati megszorítások mérséklését, hatástalanul.

Június 15-én a parlamenti ellenzék még megpróbálta közös költségvetési módosító indítványokkal rendezni a szociális dolgozókra nézve igencsak hátrányos helyzetet, ezek során azt követelték többek között, hogy:

50%-os béremelést hajtsanak vége az egészségügyi dolgozók részére,
az önkormányzatok által fizetett szolidaritási hozzájárulást teljes mértékben töröljék el,
az önkormányzatoktól elvont gépjárműadó teljes összegét pedig tartsák bent az önkormányzati kasszákban.

Ungár Péter, az LMP országgyűlési képviselője már hónapok óta ugyancsak hangsúlyozza, számításai szerint összesen 60 milliárd forint is elegendő lenne a költségvetés terhére ahhoz, hogy ez a bérkiegészítés kiterjeszthetővé váljon.

Összehasonlításképpen ekkor közölte, a kormány éppen 65 milliárdot költ most a Hajdú-Bihar megyei MotoGP versenypályára.

Kupper András és Tasnádi László cégével kötött szerződést az ellenzéki testület Dunaújvárosban

Zs.P. — Wed, 05 Aug 2020 10:12:18 GMT

Újabb ellenzéki összefogás által vezetett önkormányzat kötött szerződést a korábban csalás miatt elítélt Kupper András egyik cégével. Erzsébetvárosban és Zuglón azzal védekeztek, hogy az előző vezetés alatt megkötött szerződések kényszerpályára állították őket, Dunaújváros viszont maga kérte fel ajánlattételre a mindössze féléves Kft.-t.

Kupper András a Centrum parkolási birodalom kapcsán lett közismert: cégeinek több tagja is csalás miatt került a vádlottak padjára, őt magát 80 ezer rendbeli csalás miatt ítélte el a bíróság, mert a vállalkozása jogosulatlanul szedett parkolási díjat az Állatkerti úton. Júniusban írtuk meg, hogy az ellenzéki vezetésű Zugló 278 milliós szerződést kötött Kupper András korábbi cégével, a C-Ware Kft.-vel, majd a szintén ellenzéki Erzsébetváros is hasonló módon járt el.

/.../

“A cég tulajdonosairól mindenkinek meg lehet és meg is van a véleménye, itt azonban 17 milliós differenciáról beszélhetünk”

– érvelt a dunaújvárosi önkormányzat.

Túlnépesedők - regény

Zs.P. — Thu, 06 Aug 2020 05:54:12 GMT

Zsolt Péter

Első évad: Sterilizálás

Bár bizonyos szereplők kitaláltak, a történet valós tényeken alapul. Játszódik valamikor a XXI. század végén, a XXII. elején

Íródott a kijárási korlátozás alatt, az első globális reakciókat kiváltó világjárvány idején

2020

1. fejezet – Katonák

2. fejezet – Új vallás

3. fejezet – Tudósok

4. fejezet – Operatív Törzs

5. fejezet – Szcenáriók

6. fejezet – Alkotmány

7. fejezet – Jóslatok

8. fejezet – Mesterterv

9. fejezet – Bujkálás

10. fejezet – Szerelem

11. fejezet – Összeomlás

Több településen vízgazdálkodásba fogtak

Zs.P. — Fri, 07 Aug 2020 15:24:17 GMT

Mivel a klímaváltozás okozta szélsőséges időjárási jelenségeket (aszályok, árvizek, hőhullámok), és azok következményeit az emberiség már kezdi a saját bőrén érezni, az egyre gyakoribbá és súlyosabbá váló jelenségekre a világ minden pontján, így Magyarországon is ideje felkészülni. A Belügyminisztérium és a WWF Magyarország LIFE-MICACC projektje olyan településeket támogat, amelyek vízgazdálkodási problémákkal küszködnek, öt településen pedig már el is készültek a természetes vízmegtartásra épülő prototípusok.

Magyarország idén az aszályos tavaszt és az 50 mm-t is elérő felhőszakadásokkal tarkított júniust is megszenvedte, de már az elmúlt években is jellemzők voltak itthon a klímaváltozással járó szélsőséges időjárási események. A 2010-es, közel 1000 mm-es csapadékot hozó nagy belvíz után két száraz év következett, mindössze 400 mm körüli csapadékkal, az elmúlt két év pedig egymás után döntötte meg a legmelegebb év rekordját, amióta 1901-ben elkezdődtek a mérések.

Bátya, Püspökszilágy, Rákócziújfalu, Ruzsa és Tiszatarján községekben indult projektben arra keresnek Magyarországon alkalmazható módszereket, hogy miként válhatnak ellenállóbbá a kistelepülések az éghajlatváltozással egyre súlyosbodó vízgazdálkodási szélsőségekkel szemben.

A projekthelyszíneken országszerte tipikusnak mondható vízgazdálkodási problémák tapasztalhatók, így ezek a megoldások jó példák lehetnek más települések számára is. Püspökszilágyon a hegy- és dombvidékekre jellemző villámárvizek jelentenek veszélyt a település épített környezetére, Rákócziújfaluban a belvíz és az aszály okoz károkat a gazdálkodóknak. Bátyán a hirtelen lezúduló nagy esők, majd hosszú, száraz időszakok váltakozása jelent problémát, a Homokhátságon fekvő Ruzsa évtizedek óta küzd a vízhiánnyal és a talajvízszint folyamatos süllyedésével. Tiszatarjánban a hullámtéri vizesélőhelyek szárazodása és az özönnövények terjedése jelzik a környezeti változást.

A továbbiakat ld. a quibit oldalán.

Fertő tavi gigaberuházás: nemzetközi tiltakozás indult az egyik legnagyobb állóvizünk védelmében

Zs.P. — Fri, 07 Aug 2020 17:54:50 GMT

Húsz ország harminc civil szervezete küldött levelet az UNESCO Világörökségi Központ igazgatójának Közép-Európa harmadik legnagyobb állóvize, a Fertő tó védelme értelmében. Két hete a Magyar Hang nyomtatott változatában egész oldalas riportban számoltunk be arról, hogy a tó magyar szakaszára tervezett kormányzati gigaberuházás miatt – amely még el sem kezdődött – immár két éve kerítés fogadja a strandolni vágyókat, valamint a helyi civilek tiltakozása ellenére a kormány egy óriási luxusszállodát és több száz hajó befogadására alkalmas kikötőt tervez, lebetonozva a fél tópartot.

A civil szervezetek által jegyzett levélben azt írták a tekintélyes szervezet igazgatójának: „fel kívánjuk hívni a figyelmét a növekvő veszélyre az egyik határon átívelő UNESCO Világörökségi helyszínnel, a Fertő/Neusiedlersee Kultúrtájjal kapcsolatban. A magterületen (amely Ramsari és az EU Madár- és Élőhelyvédelmi direktíváinak keretén belül Natura 2000-es területként is nyilvántartott) belül tervezett, nem fenntartható turisztikai ingatlanfejlesztések veszélyeztetik a terület kiemelkedő egyetemes értékét. (…) A helyi magyar és osztrák lakosok UNESCO Világörökségi központnak küldött figyelmeztetései ellenére nincs jele annak, hogy a magyar kormány a tó soproni partján tervezett idegenforgalmi infrastruktúra-fejlesztéseket újragondolná. A turizmus az egyik kiemelt veszélyforrás a terület természeti értékeire, és a tervezett beruházás éppen a turizmus fejlesztését javasolja az alábbi elemekkel: szálláskapacitások növelése a kultúrtáj magyar komponensének magterületén belül egy kemping, motel és 100 szobás 4 csillagos szálloda építésével; a gépjármű forgalom növelése 800 férőhelyes parkoló építésével; az idegenforgalmi használat növelése új teniszpálya építésével, és a meglévő vitorlás- és evezős kikötő férőhelyeinek növelésével. Ezek a fejlesztések nincsenek összhangban az UNESCO Világörökségi helyszínek számára kidolgozott működési útmutatóval. (…) A Fertő-tó Barátai elnevezésű helyi civil mozgalom szerint nem vizsgáltak alternatív fejlesztési lehetőségeket és a helyi közösségek nem vettek részt átlátható módon a tervezési szakaszban. A kiadott építési engedély környezeti hatásvizsgálaton (KHV) alapul, amelyet jelenleg az Európai Bizottság Környezetvédelmi Főigazgatósága vizsgál. (…) A fentiekre hivatkozva kérjük az UNESCO Világörökségi Központot, hogy ösztönözze a Világörökségi Bizottságot a Fertő/Neusiedlersee kultúrtáj felvételére a veszélyeztetett világörökségi helyszínek listájára. Azonnali cselekvésre van szükség, hogy az említett világörökséget a jövő generációk számára megmentsük!”

Major Gyula, a „Fertő tó barátai” nevű helyi mozgalom képviselője a levél kapcsán hozzátette: „Nagyon örülünk annak, hogy ennyi ország és szervezet közösen hívja fel az UNESCO figyelmét arra, hogy a Fertő tó kiemelkedő egyetemes értékeinek védelme mindannyiunk közös érdeke. A világörökségi státuszra a Fertő tó partján élő magyar és osztrák lakosok nagyon büszkék, de ez a büszkeség felelősséggel is jár! Közös érdekünk, hogy a kulturális és természeti értékeket megőrizzük és fenntartható fejlesztéseket hajtsunk végre a területen. Bízunk benne, hogy az UNESCO Világörökségi titkársága a magyar és osztrák állammal közösen meghallgatja a nemzetközi közösség kérését és megakadályozzák a Fertő tó partján tervezett magyar beruházást, és egy jobb fejlesztési alternatívát javasolnak, amiből a Fertő mentén élő és dolgozó emberek is profitálhatnak. Csak ez garantálhatja a kiemelkedő egyetemes értékek védelmét a területen a jövő generációi számára.”

Most van lehetősége az önkormányzatoknak lefaragni a lakbérárakat!

Zs.P. — Wed, 12 Aug 2020 06:54:31 GMT

Az augusztus 1-én hatályba lépett törvény ugyanis Budapest kerületi önkormányzatait hatalmazta fel, hogy rendeletben korlátozhatják a lakások turisztikai célú hasznosítását. Az önkormányzatok tehát lehetőséget kaptak, hogy szabályozzák, egy lakást évente hány napra lehet magánszálláshelyként kiadni. Csoportunk újonnan indított kampányához több szervezet is csatlakozott: Jövő Egyesület, Szikra Mozgalom (Szabad Budapest Fórum), Táncsics Radikális Balpárt, Utcáról Lakásba Egyesület, Zöld Front Ifjúsági Mozgalom.

A lakbérszint az elmúlt években a környező országokhoz képest is szélsőséges mértékben emelkedett és városlakók százezreinek vált megfizethetetlenné. Az önkormányzatok most egy olyan felhatalmazást kaptak, amely lehetővé teszi számukra, hogy egy világszerte alkalmazott szabályozási eszközzel enyhítsenek a lakhatási válságon: a lakások turisztikai célú hasznosításának a korlátozásával növeljék az elérhető bérlemények kínálatát és ezen keresztül hozzájáruljanak a lakbérek megfizethetőségéhez is.

Megjegyzés: A Város Mindenkié hajléktalan és lakásszegénységben élő aktivisták és szövetségeseik csoportja, melynek célja a lakhatási válságra adott rendszerszintű változások elindítása.

Kapcsolat: www.avarosmindenkie.hu, avarosmindenkie@gmail.com

„Gyakorlatilag itt van az egész szerveskémia-tankönyv alattunk ”

Zs.P. — Fri, 14 Aug 2020 07:06:37 GMT

016. januárjában, hosszú küzdelem után Lázár Jánosék elfogadták, hogy nincs más választásuk, bármennyibe is kerül, el kell szállítani az Illatos úti vegyi üzem területéről a több ezer hordónyi veszélyes anyagot. Akkor már 12 éve tároltak teljesen szabálytalanul rákkeltő, sokszor tűzveszélyes anyagokat a nagyrészt bezárt telep területén. A hordók egy jelentős része elrohadt, kilyukadt, a bennük lévő veszélyes anyagok folyamatosan szivárogtak a talajba és a levegőbe, miközben a tűz- és robbanásvédelem gyakorlatilag megszűnt az üzemben.

Vészhelyzet alakult ki egy lakóövezet közvetlen közelében.

De azzal, hogy a hordókat elszállították, a probléma nem lett megoldva. Az Illatos úton 130 év vegyi gyártás mérgei rakódtak le. Ezek ma is ott vannak a talajban, a talajvízben és vándorolnak.

Baranyi Krisztina, ferencvárosi polgármester és Simon Gergely, a Greenpeace szakértője kedden délelőtt kimentek a telepre. Arra hívták fel a figyelmet, hogy a kármentesítés a mérgek elszállításával nem fejeződött be. Az épületeket ugyan részben lebontották már, de hegyekben áll a törmelék a telepen. Ennél is nagyobb gond, hogy a talaj és a talajvíz megtisztítása el sem kezdődött, és erre belátható időn belül nincs is esély. Pedig a méreg ott van a földben és a levegőben.

Baranyi Krisztina és Simon Gergely még 2015-ben az Analitika kft. független laboratóriumában megmérették a talaj és a talajvíz benzol, klórbenzol, AOX, DDT tartalmát. Extrém adatok jöttek ki.

A benzol, ami egy agresszív rákkeltő anyag, a Vegyiművek területén lévő talajvízben a határérték 54000-szerese.
A klórbenzol az elfogadható határérték 48500-szorosa.
Az AOX-tartalom a talajvízben a határérték 80600-szorosa.
A talajban kimutatott DDT (diklór-difenil-triklóretán), ami a hatvanas években betiltott rovarméreg és a Vegyiművek évekig gyártotta, a határérték ötszázhúszorosa.
A veszélyes, potenciálisan allergiát, rákot, hormonális elváltozást okozó mérgek extrém jelenléte sokkoló, de valójában leginkább az érdekel mindenkit, hogy ezek kijutottak-e a volt Vegyiművek területéről, és veszélyeztetik-e a környéken lakók egészségét és a környezet épségét. A Greenpeace a környéken (a Vegyiművek 700 méteres körzetében) háziállatként tartott csirkék tojásait vizsgáltatták be egy független laborban. A tojás zsírjában a vegyi anyagok felhalmozódnak. A baromfi egész nap érintkezik a talajjal, talajlakó gilisztákat eszik, így közvetlenül érintkezik a szennyező anyagokkal.
Az akkreditált laboratóriumban végzett vizsgálatok szerint az összes DDT koncentrációja mindkét tojásmintában meghaladta a vonatkozó határértékeket. Az egyik tojásmintában a DDT mennyisége 1,689 mg/kg volt: ez a 0,05 mg/kg-os határérték több mint harmincszoros túllépése.
Simon Gergely kedden elmondta, hogy a DDT a vizsgálataik szerint a környező házakban is megtalálható. A DDT-por, amit a környéken belélegeznek, sosem távozik az emberből, legfeljebb úgy juthat ki a szervezetből, ha valaki szül, és átad belőle valamennyit a gyermekének. Baranyi Krisztina arról beszélt, hogy a talaj egyes helyeken annyira szennyezett, hogy 6-8 méter mélységben teljesen ki kell cserélni.
Tarnai Richárd, az ügyért felelős kormánymegbízott Baranyinak írt levelében elismeri, hogy a talaj szennyezett. 2019. február 12-én vettek utoljára mintát az üzem területén. A korábbi mintákhoz képest több anyag koncentrációja csökkent, másoké viszont nőtt. Simon Gergely szakértő szerint a koncentráció változása semmi biztatót nem jelent, csak arra utal, hogy a mérgek mozognak a talajban.
„Gyakorlatilag itt van az egész szerveskémia-tankönyv alattunk ”
A kormánymegbízott a talajcserével, kármentesítéssel kapcsolatban az államilag kijelölt felszámolóra mutogat. Azt írja: a még fennmaradó terhek rendezése a kijelölt felszámoló feladata, a hatóság az ezzel kapcsolatos tevékenységet csak engedélyezi és felügyeli. Az állami felszámoló a Nemzeti Reorganizációs Nonprofit Kft., aki az elmúlt években a sok ezer köbméter törmeléket sem tudta elszállítani, hiába szólította fel erre a kormányhivatal, biztosan nem rendelkezik milliárdokkal, amibe a kármentesítés és a talajcsere kerülne.
2015-ben a hordók elszállításáról a miniszterelnökségen döntöttek. Baranyi arról beszélt a telepen, hogy „újra politikai szándék és akarat kell, mert megint ott tartunk, hogy egymásra mutogat a környezetvédelmi hatóság és a felszámoló, hogy nincs lehetőségük, eszközük elvégezni ezt a kármentesítést. Márpedig az emberek élete és egészsége nem múlhat a hivatal packázásán.”
Frissítés: A kormány reakciója
„Az egykori magántulajdonban lévő Illatos úti Vegyiművek kármentesítése megkezdődött, a kármentesítés 1. ütemében a mérgező anyagokat tartalmazó hordókat a kormány költségére elszállították, ez 1.6 milliárd forintba került. A teljes kármentesítés ( beleértve a talaj kármentesítésének) költségei akár a 10 milliárd forintot is meghaladhatják majd, a végrehajtást nehezíti, hogy a károkozásért felelős tulajdonosnak nincs vagyoni fedezete. A kormány beavatkozásának köszönhető, hogy előkészítés előtt van a kármentés II. üteme, az ezt végző társaság és az adós gazdálkodó szervezet között a szerződés azonban még nem került lezárásra. A végleges szerződés függvénye lesz a törmelékek elszállítása és minden más ezzel összefüggő kérdés. Megoldási alternatíva lehet az ingatlan környezeti teherrel történő értékesítése – a korábbi tájékoztatása szerint a Pest Megyei Kormányhivatal Környezetvédelmi és Természetvédelmi Főosztálya ennek nem látja elvi akadályát, jelenleg azonban nem ismert olyan potenciális vevő vagy érdeklődő, aki ezt tudná vállalni. NVTNM Kommunikáció (forrás RTL)”

Forgalomcsillapítás az Erzsébetvárosban

Zs.P. — Fri, 14 Aug 2020 07:20:23 GMT

Hétfő óta teljesen új forgalmi rend lépett életbe Belső-Erzsébetvárosban. (A térkép és a részletek itt láthatók a BKK oldalán). Eszerint nem csak a forgalom iránya változott, hanem sebességkorlátozást is bevezettek. Az ATV Híradóban így összegezték az eddigi tapasztalatokról: sok autós megszokásból vezet és szabálytalanságot követ el. A kerület több utcájában egyébként a parkolást is korlátozták, volt ahol teljesen meg is szüntették.

Klauzália oldalán:

Első nap tapasztalata az, hogy autósok simán behajtanak, valszeg a táblát se veszik észre. A 30-as táblákat se. A képen egy majdnem baleset történt, mert a fekete kocsi az utolsó pillanatban rántotta vissza a kormányt a troli megelőzése közben. A furgo- nos világosította fel, hogy a (rikító zölddel kiemelt) táblák nem dísznek vannak.

Jó lesz az, legyetek türelmesek! Pár hét kell, mire megtanulják az autósok, de utána mindenkinek sokkal jobb lesz.

Csökkentették a parkolóhelyek számát, így az ittlakók parkolási helyzete romlott. Az átmenő forgalom reméljük, csökkeni fog, szerintem áttevődik a környező főútvona- lakra.

Második napi tapasztalatok. 1.) A Klauzál-Wesselényi sarkon 3 irány forgalmát engedték rá a Klauzál utcára, aminek igen nagy a dugó kockázata. 2.) Sokkal több autó megy és pöfög errefele lépésben, mint korábban. 3.) A Klauzál utca miatt pont a troli nem tud haladni. 4.) Annyira csak a forgalomcsillapításra koncentráltak a döntéshozók, hogy eközben pont azokról feledkeztek meg, akikért állítólag az egész van: a lakókról!

Találkoztatok egyetlen egy önkormányzati képviselővel, legyen párt színeiben vagy úgymond civil, aki bejárta volna tegnap vagy ma az érintett területet, hogy elmondja a tapasztalatait, a véleményét a forgalomcsillapításról? Akinek egy percig is fontos, hogy a környéken élőknek és közlekedőknek miben van részük? Ha tévedek, és bármelyikük bejelentkezett személyesen közülük, csak én nem vettem észre, előre is elnézést kérek tőle.

Élhető Erzsébetváros fb-oldala

Bízom benne, hogy pár hét "bejáratás" után teljesül a cél, kisebb lesz a forgalom, és az itt élőknek a kerülő sem vesz több időt igénybe, mint az eddigi útvonal.

Most már nálam is kezd betelni a pohár, nem tudom Niedermüller úr mit szeretne a kerületbe. És miért szeretne a meglévő lakóktól is megszabadulni kijelentéseivel; hogy a lakók szokjanak hozzá, hogy nem parkolhatnak a házuk előtt és nem tudnak egyből autójukba beszállni. A következő majd az lesz, akinek nem tetszik, el lehet költözni.

Sikeres-nem sikeres? Ki fog derülni, de legalább egy kísérlet az évek óta duzzadó tarthatatlan állapotok megfékezésére.

A dugókat valszeg nem a kerület lakosai okozták. Talán megoldás lenne, ha csak a helyi lakosok parkolhatnának? Az árumozgatás meg történhetne mondjuk reggel 7 előtt és este 7 után?

P.s.: Az ideiglenes forgalmi rendet kísérleti jelleggel vezették be, egyelőre csak 3 hónapig, azaz október 31-ig tart majd. A kerület polgármestere szerint az intézkedések célja egy tisztább és élhetőbb városrész kialakítása. „Ennek a három hónapnak a végén mindenki boldog lesz, hogy elkezdtük” – mondta.

***

Az Autóklub vezetője – többek között – azt nehezményezi, hogy a változtatások előtt nem egyeztettek velük. Kovács Kázmér, a MAK jogi bizottságának elnöke szerint, bár a filozófiával egyetért, de jelen esetben a feltételek hiánya miatt nem megvalósítható az elképzelés. „Ez így egy voluntaristának mondható intézkedés: mindenáron, erőszakkal, a feltételek megteremtése nélkül véghezvitt változtatás.”

1. fejezet - Katonák

Zs.P. — Sun, 16 Aug 2020 17:10:10 GMT

- Miért kell nekünk most ilyen baromságokkal foglalkozni? – mordult fel az ezredes és maszkját levágta az asztalra.

Miközben ugyanis elérte az Európai Egyesült Államokat is a járvány – már katonaként a negyediket csinálta végig -, kapott egy parancsot az Operatív Törzstől, hogy egy Vollcanik nevű szekta bázisán biztosítsa a nyomozás hatékonyságát. 2020 óta ez volt a hatodik világjárvány, és azóta a hatékonyabb védekezés érdekében, no meg mindenféle politikai meg gazdasági változások miatt, melyek az ezredest egyáltalán nem foglalkoztatták, az egyes államok fölé egy Világparlamentet is létrehoztak, melynek székhelyét négy évenként a különböző kontinensek határozhatták meg. Az európaiak az egyszerűség kedvéért Brüsszelt választották. Ő egyébként, mint magas rangú katonai vezető nem az ország politikusainak, hanem a világkormánynak tartozott engedelmességgel. Az üzenet a retinájába épített képernyőn jelent meg. Ilyen forró dróton csak kiemelt feladatok esetén szoktak neki üzenni. Rá fog kérdezni, gondolta, hogy mitől olyan fontos ez a szekta.

- Köszönöm, hogy visszahívott, ezredes – vette fel a hívását az Operatív Törzsnél valaki, akinek még sose hallotta a hangját. Ez persze nem jelentett semmit, mert a vezetőség a telefonban önvédelemből? Szórakozásból? - Nem mindig a saját hangján szólt. Néhányukat azért személyesen, másokat meg a médiából azért ismerte.

- Nincs kapacitásunk arra, hogy idétlen szektákat hajkurásszunk – mondta az ezredes. – Mitől olyan fontos ez?

- Rémhíreket terjesztenek – hangzott a kurta válasz. – Fontos. Ne robotokat küldjön, mert azzal feltűnést keltene, és nem kell fegyveres ellenállásra számítani. Ezek csak értelmiségi firkászok. Tudná esetleg maga biztosítani az akciót? Nyomozóként pedig kirendelnénk maga mellé Oberritter rendőrhadnagyot, ő a részleteket illetően is képben van.

- Azért csak vinnék magammal fegyvereseket – vetette ellen az ezredes, és arra gondolt, hogy kommandósok kellenének.

- Természetesen, ez a maga dolga.

Az ezredes lementette a részleteket, mikor és hol kell lecsapniuk, majd a csapat összeállítását vette számba. A legkevésbé hasznos munkát ő maga végezte, ezért valahol nem bánta, ha kicsit kikapcsolódhat. Embereinek egy része beteg, más része különböző szolgálatban volt, a laktanyában már csak kadétok állomásoztak. A kiképzett tisztek egészségügyi sátrak felállításánál irányították a primitív robotokat, intézményeket és nagyvállalatokat felügyeltek, a többiek az utcán járőröztek, hogy a polgári lakosság szabálykövetését betartassák. Ez fontos volt, mert ha a járvány elhúzódik, mint az első időkben, akkor beindulnak a randalírozások, és akkor nem lesz mese, be kell vetni a robotokat. A mesterséges intelligenciára rákapcsolható és saját autonóm döntéseket is hozni tudó robotsereg egyébként benn állt mozdulatlanul a kontinens több száz hangárjában, de ezt valamiért titokban kellett tartani, amit az ezredes nem igen tudott megérteni. Tökéletesen alkalmasak lettek volna a rendfenntartásra, de őket nem volt szabad kivezényelnie az utcákra, mert az az Operatív Törzs szerint az embereket megrémítette volna.

Felvette a maszkját és kiment a kadétok közé. Összeállított egy 7 fős csapatot és kicsit fontoskodó eligazítást tartott. Minden feladatot komolyan kell venni, igazolta magát, mert beléivódott az óvatosság. „A győzelem titka a felkészülés” szokta volt mondani. Nem utolsósorban ilyenkor mindig eszébe jutottak a saját első bevetései, mikor még ő is újonc volt. Járvány idején kezdte meg a szolgálatát és társaival együtt kezdő kadétként nekik is mindig kis rebellis polgári sejteket kellett elfogniuk. Az egyik akciót alig élte túl. Mindig vannak lázítók, fanatikusok, zavarosban halászó bűnözők, s van, aki nem akarja megadni magát és ellenáll. Többnyire pitiáner fegyvertelen csoportokat fogtak el, melyeknek ilyenkor pechükre komoly büntetés várt. Békeidőben megúszták volna figyelmeztetéssel vagy pénzbüntetéssel, de ilyenkor, ha ellenük felhasználható bizonyítékot találtak, mehettek munkatáborokba, ahol robotok dolgoztatták őket. Nem mintha szükség lett volna a rabok munkájára, de valamivel le kellett kötni őket.

- Nos, Oberritter hadnagy, indulhatunk? – kérdezte az ezredes a páncélozott járműben. Mindketten levették a maszkot, miután a jármű vírusellenőrző tesztje ehhez engedélyt adott. Három autóval vonultak ki, a mögötte lévőkben a kadétok, rajtuk volt maszk, azok az autók nem voltak felszerelve ilyen drága kütyükkel, mint az ezredesé. Oberritter hadnagy magas, erős csontozatú fiatal nő volt. Inkább lenne katonának, mint rendőrnek való, gondolta az ezredes, mikor meglátta.

- Amennyire én tudom – mondta a hadnagy – bőven elegendő lett volna, ha én megyek ki egy rendőrkollégával a helyszínre. Minek ez a felhajtás?

- Magának – felelte az ezredes - nálam jobban kell tudnia, hogy az Operatív Törzs számára egyre fontosabb a rémhírterjesztők elszigetelése, a Vollcanik szekta meg nyomja a süket dumát, hogy a bolygó bosszújával szemben minden védekezés hiábavaló. S ami a nagyobb baj, hogy szerintük ők tudják megmondani, nem a kormány, hogy miképp kell átalakítani a világot ahhoz, hogy a járványok megszűnjenek.

- Tudom, hogy ez a vád, és ez pedig már felségsértés – felelte gúnyolódva Oberritter.

Az ezredes ránézett a nőre, majd sokatmondóan a műszerfal egy pontjára, majd megint rá, és a visszapillantó fölötti piros pontra, ahol égett egy kék led. A hadnagy belátta, hogy jobb, ha nem viccelődik.

- Láttam én már karón varjút - mondta az ezredes –, jelentéktelennek tűnő feladatnál, ahol aztán gépfegyverekkel fogadtak minket.

Az önvezető autók halkan megálltak a raktárhelyiség ajtaja előtt. Itt hagyományos járdák voltak és olyan épületek, melyek valamikor nagyon régen ipari üzemeknek adhattak otthont. A fejlett civilizációra csak néhány parkoló tojásautó utalt. Tizenéves gyerekek szaladtak el, és kukucskáltak vissza a sarok mögül. A város szegény részén ezeket a gyerekeket nem lehetett a kis lakásokba bezárni, noha minden médiában azt harsogták, hogy „maradj otthon”. A szüleik vagy megőrültek tőlük és maguk küldték ki őket, vagy csak az anyjuk nevelte őket, akiknek a gyerekek amúgy sem adtak a szavára. Rájuk a kijárási tilalom nem hatott, és ők terjesztették a leginkább a vírust, miközben kis számban lettek betegek.

A kommandóssá előlépett kadétok elhelyezkedtek az utca szélén, úgy, hogy a kaputelefon kamerája ne lássa őket. Oberritter hadnagy megnyomta a csengőt. Egy férfi válaszolt:

- Már vártuk magukat, kérem a bejáratnál töröljék meg a fertőtlenítő szőnyegben a talpukat, az utca porszintje tele lehet vírussal. A mi kerületünkben már nincs ultraibolyás fertőtlenítés.

A rendőrnő ránézett az ezredesre és azt mondta neki:

- Szerintem hagyja kinn a csapatát, ha nem jelentkezek pár percen belül, jöjjenek utánam.

Az ezredes elbizonytalanodott, a hadnagy olvasott a gondolataiban:

- Ezek nem terroristák, nincsenek fegyvereik, csak tudnak valamit, amire az Operatív Törzs nagyon kíváncsi. Akiket itt találunk, azokat megkérjük, hogy kihallgatásra jöjjenek be velünk az őrsre.

- Bemegyek magával – mondta az ezredes, a hadnagy pedig megvonta a vállát.

Odabent egy nő és egy férfi fogadta őket.

- Robert Osborne vagyok – mutatkozott be a férfi, keretnélküli szemüveget viselt, s az a típus volt, aki könnyen megfeledkezett a borotválkozásról. A feleségem Julia – mutatott egy asztalnál összekuporodott nőre.

- Vártak minket és mindent megsemmisítettek? – kérdezte a hadnagy.

- Semmi terhelőt nem bizonyíthatnak ránk, egy legálisan bejegyzett civil szervezet vagyunk.

- De tudták, hogy jövünk, és drága védekező felszereléseik vannak - jegyezte meg az ezredes.

- Mióta büntetendő a minőségi járványvédelem? – felelte Robert Osborne.

- No, vegyék föl a maszkjukat, induljunk. Oberritter hadnagy bekíséri és kihallgatja önöket. Nekem erre nincs időm – dörmögte az utolsó mondatot maga elé az ezredes.

- Kicsit azért körülnéznék a helységben – mondta a rendőrnő, de hamar feladta a nézelődést.

- Gondolom a számítógépüket is hiába foglalnánk le, ha vártak minket, úgyis kicserélték – mondta és a kuporgó nőre vetett egy kissé fölényes pillantást, olyasmit, amilyet a hatalommal rendelkezők szoktak a civilekre.

- Megköszönnénk, ha nem túrnák fel a telephelyünk – felelte Julia és kihúzta magát.

Az ezredes leszállította a csapatot a rendőrösre, majd kiment a kórházakhoz körülnézni. A hűtőkamionokban a zsákokban már ott feküdtek a halottak. Minden terv szerint olajozottan működött. A sokadik világjárvány után már ismerős volt a kép, akárcsak egy háborúban. De míg egy háborúban a halottak valamiért haltak meg, itt nem lehetett a hazáért való hősiességért érmeket osztogatni és posztumusz kitüntetéseket adni. A halál elveszítette tragikus jelentőségét.

- A vallásos szekták mindig tudnak valami magasztos értelmet adni a halálnak – gondolta magában az ezredes visszaemlékezve az elmúlt óra letartóztatására, aztán hívta telefonon az Operatív Törzset. Jelentette, hogy az akciót különösebb nehézség nélkül végrehajtotta, továbbá beszélt arról az áldatlan állapotról, ami a katonaságnál a járvány következtében kialakult.

- Már vártak minket a szektánál – mondta -, de honnan tudták, hogy menni fogunk?

- Majd azt fogják vallani, hogy nekik az égiek előre jeleznek, de Oberritter hadnagy talán ennél többet is megtud – ezúttal egy fiatal férfi válaszolt, a hangja nem tűnt gépileg manipuláltnak.

- Beépített embereik lehetnek valahol – gondolta az ezredes, majd megint belevágott szokásos témájába, hogy hadd küldjön ki robotokat, mert a hadsereg létszáma folyamatosan csökken, és nem bírják a munkát.

- Robotokat ne – hangzott a válasz. – Az emberek a munkájuk elvesztését és az erőszak megtestesítőjét látják bennük. Ott vannak még a kadétok, akiket be kell akkor vetnie, ezredes.

- Az a baj – mondta az ezredes -, hogy a katonáim tömegesen fertőződnek meg. Hiába igyekszünk őket egymástól elkülönítetten kis csoportokba vezényelni, közöttünk valahogy jobban terjed a járvány.

Ő maga is csak úgy járhatott haza a családjához, hogy előtte tesztelte magát. Amikor azonban hazaindult volna az autó a következőket közölte vele:

- Ne vegye le a maszkját, lehet, hogy vírushordozó. Végezze el a szigorúbb protokollt.

Az ezredes már több ilyen téves riasztást megélt, de azért ez mindig stresszes volt. Visszament a szobájába, felhívta a feleségét, hogy később érkezik. Átöltözött és a gyanús ruhát, amivel a külvárosi körzetben járt betette a fertőtlenítő gépbe.

Oberritter hadnagy úgy döntött, hogy a párt elválasztja egymástól és külön hallgatja ki őket. Már egy ideje felsőbb utasításra igyekezett megfigyelni a csoportot, s ha valami gyanússá vált a számára, hát az éppen az volt, hogy nem voltak gyanúsak. Néha „véletlenül” zavart volt a jel és nem sikerült lehallgatni beszélgetéseket, máskor nem is titkolták, hogy belelátnak abba, hogy őket megfigyelik. Akiket pedig bevitt az őrsre maximum azért lehettek gyanúsak, mert kevés biometrikus adatot tárolt róluk a nyilvántartás. Itt ült előtte Osborne, egy matematikus, aki polgári foglalkozását tekintve egy banknak számolta ki mikor milyen csomaggal milyen bevételeik lehetnek. De az ilyen válságos időszakokban, mikor a gazdaság ezer sebből vérzett, e matematikusok beszéde épp oly ködössé vált, mint a vallásos jóslatok, s ráadásul Osborne még hívő embernek is tartotta magát.

- Önök azt az információt terjesztik – vágott a közepébe -, hogy Isten úgy bünteti az emberiséget, hogy egy gonosz elitet rakott a fejére, és járványokkal sújtja.

- Én egész biztos nem terjesztek ilyet, s akár Jones atyát is megkérdezhetnék erről. Ő is tagadná. Jó hogy nem azt akarják ránk bizonyítani, hogy azt terjesszük, a gonosz elit mérgezi a népet.

- Hol van Jones tiszteletes? – váltott témát a hadnagy. – Reméltük a telephelyen találjuk ma.

- Az otthonában keressék – válaszolta Osborne.

A hadnagy bár egy órát beszélt a férfival nem jutott előrébb. Arra készült, hogy a nővel folytatja, mikor bejelentkezett nála az Operatív Törzs. A videón Oberritter a hang gazdáját is láthatta, aki nem más volt, mint Joseph K. Toscani. A Toscani családot a médiából is lehetett ismerni. J.K. a fiatal Toscani volt, lehetett úgy kábé 30-35 éves, bár az elitnél a kor szinte megállapíthatatlan volt.

- A hölgy is és az úr is egészséges? – kérdezte J.K. Toscani, mire Oberritter katonásan azt felelte, hogy az előzetes tesztek alapján, melyet a kihallgatás előtt eszközölt, úgy tűnik.

- Bár ezek sosem száz százalékosak – mondta J.K. – úgy hogy bár nagyon szívesen magam is személyesen részt vennék a kihallgatáson, így csak elektronikusan kapcsoljon be.

- Már Robert Osborne meghallgatásával végeztem – mondta Oberritter – vele is kíván beszélni, vagy folytathatom Julia Osborne-nal?

- Megtudott valami lényegest? – kérdezte J.K.

- Nem. A szektavezér begyűjtését javasolja, és hárít.

- Nos – mondta J.K. – amire mi vagyunk kíváncsiak, azt Julia is elmondhatja – úgy hogy folytassa csak úgy tovább, ahogy gondolta. Aztán, ha nem talál rémhírterjesztési bizonyítékokat elengedheti őket.

- Eddig nem találtam ilyenre utaló jelet, uram – mondta Oberritter.

Julia azt a benyomást keltette J.K-ban, mintha egy fán ülő nagy szemű békát látna. Első látásra tetszett neki a nő, de kevés ideje volt és tulajdonképpen csak egy dolog érdekelte.

- Mondja Julia nagyon bánná, ha az Operatív Törzs lecserélődne? – ezt még csak bevezető kérdésnek szánta.

- Ha az új Világparlament megválasztása után megalakuló világkormány lecserélné, akkor nem – tért ki a válasz elől Julia. Összehúzva magát, egész kicsinek tűnt.

- Hát erre meg van az esély – felelte lazán J.K. -. Végül is demokrácia van, mi a rendkívüli felhatalmazásunkat a járvány idejére kaptuk a Világkormánytól. Most, mindennek az elején még nagy a legitimitásunk, mert az embereknek szükségük van arra a reményre, hogy tudjuk mi a helyes, de aztán a halottaikat rajtunk fogják számon kérni, akármilyen jól tesszük a dolgunk. – És Julia, mit gondolnak Önök a járványok ciklikuságáról? Nem az okát kérdezem, mert arról tudom, hogy arra vallásos magyarázataik vannak.

- Hát ciklikusak – felelte a nő, és belenézett a kamerába, mert így tudott J.K. szemébe nézni.

- Jó, de mivel magyarázzák Önök a ciklikusságot?

- Amikor túl sok az az ember, aki hedonista módon utazgat, turistáskodik, konferenciázgat, de valójában örömelvű életet él, akkor ez bekövetkezik.

- És a Vollcanik szerint ennek a folyamatnak kell álljt szabni.

- Álljt szab ennek a gondviselés – tért ki megint a válasz elől Julia.

- Nagyon örültem – búcsúzott a képernyőről J.K. – átadom Önt a hadnagynak.

J.K. Toscani a beszélgetés után az apjával találkozott. Apja 90 éves volt, de ez a kor és azok az orvosi segítségek, melyek közül gazdagsága miatt mindennel rendelkezett nem akadályozta volna meg, hogy ne vegyen továbbra is részt a közéletben vagy a politikában. Ám az idős Toscani depresszióra hajlamos ember volt. Azóta nem volt kedve aktívan élni, mióta J.K. anyja meghalt, még a negyedik nagy járványban.

J.K. szokásos látogatását tette az óriási házban, hetente egyszer ugyan abban az időben jelent meg azóta is, mióta a járvány megint felütötte a fejét. Azon kevesek közé tartozott, akik Brüsszelben korlátozások nélkül közlekedhettek. Az apját kevésbé foglalkoztatta a jelen, bár azt tudta, hogy a járvány épp a hősies szakaszban van, mikor az emberek szolidaritása az egekben és sokan akarnak segíteni, aztán majd jön a depressziós fázis. Nem érdekelte, hogy vannak 130 éves aktívak, s hogy ő még csak 90. Mind a fizetős gyógyítást, mind az ingyenes, de sokak szerint jobb mesterséges intelligencia pszichológusi segítségét elhárította. Neki amúgy se a betegségről, hanem az elmagányosodásról okoskodtak volna, azzal meg neki problémája nem volt. Épp jógázott, meditált, mikor a fia megérkezett, de ezúttal azonnal hajlandóságot mutatott, hogy kilépjen belső világából és a fiával beszélgetésbe elegyedjen.

- Jó az nektek, hogy ilyen soká élhetünk? – kérdezte a fiát. Neked is 90 éves korodig kéne várni, hogy a helyembe léphess, ha én ragaszkodnék a vagyonomhoz.

- Ugyan apa, neked akkora a vagyonod, hogy nincs értelme ragaszkodnod még a tizedéhez se. No, meg engem se igen izgat.

- Valóban nem csak a vagyonodnak köszönheted a szerencséd.

- Hanem? A születési körülményeimről sose akartatok anyával beszélni.

- Pedig a titok ott rejlik, a születésednél. A géntisztítás mára rendszeressé vált az elitben, de te az elsők közé tartozol. Anyádból és belőlem genetikailag a legjobb összetételt kaptad, hogy fizikailag és szellemileg első osztályú légy. Anyád ragaszkodott ehhez. Azt mondta, ha már ilyen gazdag vagyok, kötelességem ezt a lehetőséget megadni a fiamnak. Mert, hogy fiút akart.

J.K. telefonja csöngött, és az új információk arról szóltak, hogy az ezredes elkapta a vírust, és hogy ne érezzen fájdalmat azonnal kómába juttatták.

- A szekta fertőzte meg, mikor kiszálláson volt?

- Nem valószínű – hangzott a válasz, akkor Oberritter hadnagy is beteg lenne, de ő tiszta.

- Már amennyire ismerjük ennek az új vírusnak a természetét – felelte J.K. – Azért ne zárjuk ki annak lehetőségét, hogy a szekta csapdát állított nekünk. - Elhatározta, hogy maga jár utána a dolognak.

2. fejezet

2. fejezet - Új vallás

Zs.P. — Sun, 16 Aug 2020 17:26:01 GMT

Másnap reggel Toscani napja a szokásos módon kedzdődött, bár kicsit korábban kelt, hogy időben a számítógép elé ülhessen. Mivel a közeledő meetingen csak deréktól fölfelé fog látszani, elegendőnek tűnt rendesen megborotválkozni és egy jó inget felvenni.

Az elit tagjai különböző időpontokban internetes kapcsolatban konferenciabeszélgetésekre gyűltek össze. Amolyan klubéletet éltek, de a találkozásaik még inkább hasonlított osztálytalálkozókra, vagy terápiás csoportfoglalkozásra, noha egyik sem volt, mert nem volt vezető, mint a terápiás csoportokban általában, no meg nem jártak ugyanabba az iskolába sem. A legkülönbözőbb helyről származtak és különböző országokban éltek. A bejelentkezők is változtak, csak a limit volt meghatározva. Minimum heten, maximum tizenhárman lehettek egy-egy konferenciabeszélgetésben. A bejelentkezőket a számítógép választotta ki, de törekedett arra, hogy az egymást ismerők többször találkozhassanak.

Ezúttal J.K. Toscani rögtön észrevette Liát. A képernyő kicsit csalt, a kamera perspektivikussága még inkább kihangsúlyozta formás idomait. Arca vékony volt, barátságos kék szemei angyali bájt kölcsönöztek neki, de ami a legkülönösebb volt, az a vörös haja, amit most oly erősen szorított hátra, hogy nem is látszott hajnak. Toscani ismerte ezt kibontva, és mindig csodálkozott rajta, a szülei miért akarták épp vörösnek, s kicsit szeplősnek. Barátságosan üdvözölték egymást. J.K-nak valamikor régen egyéjszakás kalandja volt a lánnyal. Tökéletes testre emlékezett – már amennyire az ilyesmit egy éjszaka alatt ki lehet deríteni -, mégis a kapcsolatuk olyan lett mostanra, mint a barátoké általában. Pedig Lia egyszer még azt is megemlítette, hogy J.K. jobb pasi, mint akivel éppen jár. Ez sem okozott bennük új vonzódást.

A társaságban meghallgatták egymást, hogy ki mivel foglalkozik, mi történt velük mostanában, vagy ha a tagok közt ismeretlen is akadt, elmondták a kedvéért akár az egész életüket. Volt, akinek a beszámolóját már korábban hallotta Toscani, például Liáét, de a lány ezúttal sem volt unalmas neki. Majd ő következett. A gyorsan tovaröppenő kíváncsiság közé tartoztak a J.K. beszámolójára történő reakciók. Nem értették mi örömét leli abban, hogy az Operatív Törzsben fecsérli az idejét, de biztosították arról, hogy természetesen nagyon büszkék rá.

J.K. Liát egyszer külön is felhívta, mikor valamilyen információra volt szüksége a „relatív depriváltakkal” kapcsolatban, ahogy a lány fogalmazott, egyszerűbben szólva a szegénységről érdeklődött. Lia be tudott számolni neki a legújabb kutatási eredményekről, hiszen ő mindig ezt a témát bújta.

Az osztálytalálkozós hangulatban egy fickó azt mesélte, hogyan működik az a park, amit felépített. Kicsiben modellezte az öntisztuló természetet és a mezőgazdasági termelési folyamatokat. Amolyan oktató park volt. De volt köztük, aki asztalosműhelyben dolgozott. Ám akár csapatban, akár egyénként tevékenykedtek, volt bennük valami közös.

- Elkezdtem haikukat írni, s azt hiszem belevágok a japán kultúra tanulmányozásába – mondta egyikük.

- Én benne voltam a Világbank által pénzelt űrprogramban, és mikor új szelek kezdtek fújni még örültem is. Kolonizációs projekt tervezésén kezdtünk el dolgozni mesterséges intelligencia bevonásával, de hatalmi harcok indultak el a csapatban és azonnal kiléptem – mondta egy másik résztvevő.

Voltak közöttük művészek, zenészek, épp egy társulatnak színdarabot író és így tovább. Nem csak kedvelték egymás társaságát, de tapasztalataikat is kicserélték ilyenkor. Ennek ellenére sok időt, ha éppen nem volt közös projektjük nem szívesen töltöttek együtt. Nem a genetikai tökéletességükre voltak büszkék, természetesnek vették, hogy jó testalkatuk van, egészséges szervezetük, szép a bőrük és jó fejük van bármivel is foglalkoznak. Azt is tudták, hogy mindannyian valamilyen holacracy szervezetben tudják elképzelni a jövőjüket. Ezért is sajnálták J.K. Toscanit, mert úgy látták, hogy az Operatív Törzs egy hierarchikus szervezet, noha J.K. egy ideig bizonygatta, hogy nem erről van szó.

Amit nem fogalmaztak meg maguknak, s ami összekötötte őket bármivel is foglalkoztak és bárhol is éltek, hogy nem voltak hatalmi ambícióik. J.K. Toscanin kívül egy elit tagot sem lehetett találni a politikában. És nem érdekelte őket a versengés, ezért egy elit tag sem tevékenykedett olyan szervezetben, ahol lettek volna főnökök, és sosem lehetett őket versenysportokban sem látni. Sokszor ők maguk építettek fel egy közösséget, de vezetni nem voltak hajlandók. Ha a közösségnek nem sikerült létrejöttük célja körül szenvedéllyel működni, inkább hagyták kimúlni és továbbálltak.

Nem szándékos tervezés eredményeképp lettek ők ilyenek, hanem ez valamiképp mellékesen adódott az intelligenciájukhoz. A szülők csak magas intelligenciát kértek a gyerekeiknek, de hogy ebből az következzék, hogy ne értsék gyerekeik motivációit, gondolkodását, viselkedését, azt előzetesen nem sejthették. Sok szülő egyáltalán nem örült annak, hogy ilyenné váltak a gyerekeik, mert nem ilyen lovat akartak.

Amiképp az elitet nem értette a hagyományos ember, úgy a mesterséges intelligenciát sem. Fordítva viszont nem volt ilyen gond. A gépek le tudták írni az átlagemberek és az elit működését, ki tudták számítani reakcióikat, mondhatjuk talán így: értették őket. Az elit is értette az emberek működését.

A szingularitás küszöbének átlépése óta a mesterséges intelligencia kicsit olyan lett, mint régen voltak az istenek. Érthetetlenek, akik mindenbe belelátnak, ám az emberek iránt valahogy mintha közömbösek lettek volna. Ez azonban csak a képzelet szüleménye volt, míg most a mesterséges intelligencia valóban létezett. Öntanuló fejlődése és sebessége felfoghatatlan volt teremtője, az ember számára. Egy teljesen más világ, más ritmus, melybe belelátni nem lehetett. A gépek viszont sosem bírtak érzelmekkel, és azt is nehéz volt elképzelni, akkor mégis mi motiválhatja őket? Egyáltalán, kell-e az élethez motiváció, vagy más formában is létezhet? S a gépek élnek-e egyáltalán? Az elit tagjai pedig az érzések területén fejlődtek sokat és túl voltak az akaráson. Ezzel szemben emberek milliárdjai érzelmeik rabja volt és többet akart, mint ahogy mindig. Peter Kovacs, aki az Operatív Törzs soros elnöke volt, mindkét úttól szorongott, az elittől is félt, és ahogy a legtöbb ember, a mesterséges intelligencia hálózatához kapcsolt robotoktól is. Úgy érezte választania kell a kettő közül és mindenki elől titkolta küldetéstudatát: neki kell majd – vélte - befolyásolnia a történelem menetét.

Egy másik alkalommal, virtuálisan egy kicsit más összetételű elit társaság gyűlt össze. Valamelyikük azt a témát dobta be, hogy ők, az elit, miben is mások. Az ilyen identitáskérdés visszatérő volt a számukra. Abban a társaságban is ott volt Lia, és J.K. szerint megint okosakat mondott, noha bizonyára más elit tag számára inkább volt faragatlanul egyszerű:

- Nekem volna egy elméletem – kezdte. – Régen azt hitték az emberek, hogy létezik olyan, hogy lelkiismeret, és ez a lelkiismeret mindenkinek meg tudja mondani, hogy hol is van ő egy „rohadéksorrendben”. Valójában azonban az emberek nem tudják hol vannak, mert mindig csak azokhoz mérik magukat, akik náluk rosszabbak, és ebből úgy tűnhet a számukra, hogy voltaképp egész jó helyen állnak. Ma azt hiszik, tuti jár nekik a mennyország, már ha vallásosak, vagy ilyesmi. Szerintem mi abban különbözünk az átlagemberektől, hogy tudjuk, hol vagyunk a rohadéksorrendben.

- Ami engem illet, eléggé előkelő helyet foglalok el – jegyezte meg J.K. Toscani, mire a többiektől kapott egy támogató nevetést.

J.K. Toscani a chates fórumozás után felvett még egy sötét nadrágot, majd mielőtt elindult volna belenézett a tükörbe, de nem volt elégedett a látvánnyal. A baj az volt, hogy túl elegánsra sikerült ahhoz képest, amilyen tervei voltak.

- Vissza kell vennem a szívdöglesztőből – mondta a tükörképének. Lecserélte az ingét és az asztalon hagyta a napszemüvegét. Beült a ház előtt álló saját autójába és Julia munkahelyéhez vitette magát.

Toscani az iskola bejáratánál várt Julia Osbornra. Az autóját kicsit távolabb hagyta, mert nem akart a saját gépjárművével feltűnősködni. Ugyanezen okból a kesztyűtartóból is a legszerényebb maszkot vette föl, és ahogy álldogált azon morfondírozott, hogy a speciális szűrőbetét nélküli maszkkal nem vállal-e fölösleges kockázatot.

A gyerekeket már hazavitték és a kapun a tanítónők is szállingóztak kifelé. Sorban álltak az önvezető autók, melyeket Toscani ezúttal is szeretettel és szakértelemmel szemlélt. A távozók ezekbe az autókba szálltak be. A járművek kis üvegfalú buborékok voltak, melyek amikor utast szállítottak, kívülről átláthatatlanná váltak. J.K. megszólította Juliát mielőtt beszállhatott volna az egyikbe. A nő azonnal megismerte, s kis tanakodás után beleegyezett, hogy J.K. elvigye.

- Beszélnünk kell – mondta J.K. -, de nem akarom feltartani. Míg gyalogoltak, a nő megjegyezte:

- A maszkja milyen szerény.

- A magáé is – felelte J.K, majd hozzátette: – Honnan telik maguknak olyan jó védőeszközökre, és miért nem hordja akkor? – A nő nem felelt.

- Mondja Toscani úr, mit akarnak maguk tulajdonképpen tőlünk?

- Be szeretnék lépni a titkos szektájukba – vigyorgott a férfi. Megtehette, mert csak a szeme látszott.

- Nem szekta és nem titkos. Épp gyűlésre tartok és talán mégse volna okos dolog beülnöm maga mellé. Ha látnák a testvérek, hogy egy elit kocsijából szállok ki…

J.K. nevetett és közben a kicsinek tűnő fekete hajú nőnek a tekintetét kereste.

- Most meg min mulat? – kérdezte a nő.

- Tudja, ahol testvéreknek nevezik egymást az emberek, ott mindig valami nagy baj van. A családi köteléket, a rokonságot jelölő kifejezések, a vér szentsége, ez mind-mind nagyon ősi, nagyon primitív.

- Ha maga mondja – felelte vérig sértve Julia. – Már kihallgattak, mindent elmondtam, amit tudtam.

- Ó hogyne. Elviszem a gyűlésükre, adja meg a címet. Ne aggódjon, kirakom egy utcával korábban.

Julia Osborne nem akart ujjat húzni az Operatív Törzs tagjával, noha a fuvarra nemet is mondhatott volna. Végül is nem kényszerítették arra, hogy beszálljon az autóba. Aztán amikor beszállt, alaposan körbenézett, ilyen kocsiban még sosem ült.

- Csak még egy kis türelem – kérte J.K. -, adjuk át magunkat a tesztnek. Gyorsteszt – magyarázta a férfi – 80%-osan megbízható. Kiszűri azt is, ha már túl van a fertőzésen és védett, sőt, még egyebet is tud. – Kis ideig vártak, majd az autó elmondta a magáét - Tiszták vagyunk, leveheti a maszkját – mondta J.K.

Julia magán tartotta volna, akár az arab nők a fátylat, akik így érzik biztonságban magukat, de sejtette, hogy ez bután venné ki magát.

- Szuper autó – jegyezte meg.

A férfi arca napbarnított volt, Julia pedig a fehér irodai arcával meg a fekete hajával olyan volt, mintha az Addams familyből lépett volna ki.

- A maguk doktrinája Julia, ha jól tudom, hogy épp 20 milliárd főnél, se többnél, se kevesebbnél tűzeső lepi el a Földet. Minderről az emberek tehetnek, mert nem tudnak felnőni ahhoz a feladathoz, hogy a biológiai szaporodásukat kontrollálják, az Isten büntetése ezért a mohóságunkért sújt le.

- Úgy van – felelte Julia – nem a szám a lényeg, hanem az emberiség bűne, hogy nem tud fejlődni.

- Na és mit kell csinálni maguknál, hogy kiátkozzák Önöket? Hogy működik a büntetés és a jutalmazás? Mennyire merev, mennyire igazságtalan és részrehajló a belső működésük? Csak az abszolút szent ember, a Mester dönt el mindent? Hogy korlátozza a Mester önök előtt az információkat?

- És az Operatív Törzsben? – vágott vissza Julia – Mindenütt a korrupciómentes magasabb erkölcsiségét harsogják a reklámok. Az vajon nem doktrínerség?

J.K. arra gondolt, hogy Julia vitatkozni nem, de veszekedni azt tud. Aligha érti a kettő közti különbséget, de nem akarta tovább bántani.

- Azért kerestem meg magát, mert meghalt ma reggel az ezredes – mondta. – Az, aki múlt héten beszállította magukat kihallgatásra, a rendőrségre.

- Sajnálom – felelte Julia.

- Az orvosok szerint ez a járvány hasonlatos az 1918-as spanyolnáthára.

- Miben hasonlít? Az milyen volt?

- Minél erősebb volt valaki, annál biztosabb volt, hogy ha elkapja, akkor belehal. A mi vírusunk is imád harcolni, a gyengéken átsuhan. Felmerült, hogy az ezredes lefertőzésében a maguk keze van, de Oberritter hadnagynak nincs semmi baja – folytatta J.K. -, márpedig ha maguk lettek volna, mindketten megfertőződtek volna. Vagy óvatosságból csak az egyiküket támadták meg?

- Miért nem visz be és kötnek rá hazugságvizsgálóra? – kérdezte a nő.

- Maga foglalkozik pszichológiával, úgy átveri a hazugságvizsgálót, ahogy akarja.

- És magát?

- Engem nem, én jobb vagyok, mint ezek a gépek – mondta J.K., amit Julia enyhén szólva nagyképűségnek tartott, de nem volt abban a helyzetben, hogy ezt közölje. Inkább a védekezésre koncentrált:

- A telephelyünk légszigetelt, magasnyomású és steril. Folyamatosan fertőtlenítjük – magyarázta. – Nálunk nem fertőződhetett meg a maguk ezredese, ellenben a katonaság felelőtlen, és ahogy mondja, a mostani vírus az erős immunrendszerűeket kedveli. A katonaság össze fog omlani, mint a kártyavár.

- Honnan tudja ilyen biztosan?

- Kihallgatták a férjem legutóbb, matematikai modelleket gyárt a szabadidejében, úgy tudom ezt az aggodalmát megosztotta magukkal.

- Nem mondhatnám, hogy helyes kifejezés volna az „aggodalom”. Megnéztem a felvételt, aggodalomnak semmi nyoma sem volt Robert Osborne arcán.

- Ilyenek a matematikusok – felelte Julia.

- Ilyenek a vallásos fanatikusok – helyesbített J.K.

- Mindent a hatóságok szabályai szerint teszünk. A testvérek, izé, a tagok, külön saját boxaikban vannak a gyűléseken. A gyerekeket sokkal nehezebben tudjuk elszeparálni egymástól.

- Most, hogy így említi a gyerekeket, el tudom mondani Önnek, hogy az iskolákat, meg a maguk gyülekező helyeit be kell majd záratnunk, ezt fogják majd javasolni a tudósaink, a járványügyi szakemberek, az algoritmusok, mindenki. Mindig ezt javasolják. Az erőszakszervezetek tagjait viszont nagyon nehezen tudjuk elszigetelni egymástól. Az átfertőződésük mértéke pedig államtitok.

- Be fogják zárni az iskolákat is? –kérdezte Julia - Azt tudja ugye, hogyha bezárják az iskolákat, a gyerekeiket nevelő egészségügyi dolgozók kénytelenek otthon maradni, a közigazgatásban lévők szintúgy.

- Tudom, sőt azt is, ha kényszerítjük őket, hogy visszamenjenek a munkába, akkor szabadságot vesznek ki vagy táppénzre vonulnak és még home office-ból is elvesztjük őket. A világjárványok a modern háborúk, dominószerű lesz megint az összeomlás – állapította meg a férfi.

Toscani közben átváltott sofőrirányításra, megelőzött egy együtt mozgó buboréksort, aztán visszatért a sávjába és visszaadta a robotpilótának az autót, de továbbra is előre nézve az utat bámulta, mintha lenne benne valami érdekes.

- Jó, hogy nincsen indulási, meg fékezési késlekedésük, és minden egyszerre történik, megszűntek a dugók. Azért kellenek, akiket ezek a szabályok nem korlátoznak és olyan ügyesek, mint most mi voltunk.

Mosolygott, és tudta, hogy jóképű, és a nőnek tetszeni fog a mosolya.

- A közlekedés lehetne a társadalmunk metaforája – mondta Julia. Toscani látta Juliaban a forradalmi hevületet, de őt magát nem izgatta, ha valaki illegitimnek tartja az Operatív Törzs létezését. Eltolta magát a kormánytól és az ülésével Julia felé fordult.

- Azt tudom magáról, hogy tanít ebben az általános iskolában, hogy tagja a Vollcanik szektának, ahová épp viszem, bocsánat, egyesületnek. De mi az az aktív tevékenység, melyet a hálózaton végez, mint oktató?

- Csak tanuló vagyok. Pszichológiai online képzésen veszek részt.

- Akkor biztos tudja – kezdte J.K. -, hogy a gyors reflexióink, ösztönös meglátásaink a jobb agyféltekénkben születnek, míg a logikus és lassú agyunk a bal.

- Hogyne – felelte a nő.

- Kíváncsi vagyok akkor, hogy mit szól az elméletemhez.

J.K. belekezdett a fejtegetésébe, de nem volt biztos benne, hogy sikerült világosan elmondania:

- Az élmények feldolgozásában kétfajta módon dolgozik az agyunk – mondta. - Az emlékező balféltekénk az élményeket csak átlagolni tudja, míg ha valamilyen módon ezt el tudnánk hallgattatni, akkor az érzés tartósságát is fel tudnánk idézni. Az a szülő nő, aki több órát vajúdik a harmadik világ koszos putrijában, boldog lesz a gyerekét karjaiban tartva, és a boldogsága semmiben sem különbözik a mi szülészeteink asszonyainak emlékeitől, pedig a két emléknek el kéne térnie egymástól, hiszen a putriban szülő sokkal többet szenvedett.

- Ez így van – értett egyet Julia – a memóriánk csak az átlagát számolja ki a rossz és jó élménynek, de a többit elfelejti. És hol van itt a maga elmélete?

- Hát ott, hogy a jobb agyfélteke másként értékel, az számon tartja a folyamat hosszát is, így ha el tudnánk érni, hogy a bal ne nyomja el a jobbot, akkor a születéseket maguk a nők korlátoznák. Akinek a jobb agyfélteke kellemetlen emlékeket őriz az első szülésről és ez elő tudna jönni, az nem akarna több gyereket. Így fejlődnék az emberiség és nem kéne a maguk istenének büntetni.

- Ez nem fejlődés, csak egy biológiai átprogramozás – vetette ellen a nő.

- Ebben nem értünk egyet – mosolygott Toscani – az emberiség fejlődése a biológiájában rejlik.

Lehúzódott az autójával a parkoló sávba, hogy kiengedje Juliát. A nő megköszönte a fuvart, kiszállt, de inkább bosszúságot érzett, s nem lelkesítették az elmúlt percek. Ráadásul túl korán ért a helyszínre. Keresett egy buborékjárművet, mert nem akart ilyen korán a gyűlésre beállítani. A férje még hagyján, de a többi szervező is rákérdezne miért jött gyalog, miért jött korábban, ő meg magyarázkodhatna. A buborékautóba, melybe beszállt erősebb és büdösebb fertőtlenítő szag volt, mint J.K. kocsijában, ahol ezt alig lehetett észrevenni. Vagy csak az ő szaglása lett élesebb.

Minden utas után öntisztítást végeztek a járművek, mindegyikben bemondták, hogy remélik, hogy nagyon fontos ügy miatt kell közlekednie, mert kijárási korlátozás van. A nagyobb, tömegeket szállító járművek már békésen pihengettek a városszéli remizekben. Az élet kezdett leállni, s ahogy J.K. Toscanitól megtudta, hamarosan a kisszámú gyűléseket sem lehet megtartani. Az új járványok időszakában máig nem volt jobb védekezési eszköz, mint a szociális távolságtartás.

Hátradűlt az ülésen és 10 percet autókázott. Nem gondolt semmire, csak kicserélte egy jobbra azt a maszkot, amivel az iskolából jött el. Tulajdonképpen a maszkokról meg lehetett ítélni ki melyik társadalmi réteghez tartozott. A minőségi és a funkcionális különbségekre egy egész divatipar telepedett és még ez is rátett egy lapáttal a maszkok áraira. A nagyon szegényeknek szinte csak egy rongy volt az orruk és a szájuk előtt, neki egy viszonylag könnyű, szűrőbetéttel ellátott maszkja is volt, digitális részecskeszámlálóval, ami a munkahelyén a kollégáinak már szemet szúrt volna. Ennek a maszknak a viselése nem volt olyan kellemetlen sem, mint az egyszerűbbeké, bár természetesen a legjobban levegőt venni maszk nélkül lehetett volna.

A végén majdnem elkésett, már mindenki elfoglalta a boxát a templomban. Templomnak nevezték, jól lehet egy egyszerű lakást alakítottak át. Neki Roberttel közös boxa volt, de ma Robert volt a soros az ajtónállásban, így nem tudott vele beszélni. Valakinek mindig kellett az ajtónál maradni, hogy az idegenek érkezéséről figyelmeztessen, vagy a rossz szellemeket távol tartsa. Ki így, ki úgy értelmezte a feladatot, aminek se egyik, se másik esetben értelme nem igazán volt. Az mindenesetre otthonossá tette az érkezők számára a belépést, hogy volt, ki üdvözölte őket.

Később sem mesélte el Julia a különös fuvart, mert oly valószerűtlen volt, hogy az Operatív Törzs egy tagja személyesen akarta lenyomozni, hogy ők fertőzték-e meg az ezredest, s hogy mindezt azért így, mert az ifjabb Toscani jobban bízott a saját megérzésében, mint a hazugságvizsgáló gépben. Vagy ki tudja, talán másért nem akarta elmesélni Robertnek. Alighanem nekitámadt volna, hogy miért szállt be Toscani autójába.

Jones tiszteletes, vagy ahogy ők nevezték, a Mester, praktikus tájékoztatóval kezdte, azzal, hogy a jelen lévők egy része már tudja használni a belső hálózatot, amit most majd rákötnek a világháló sötét részére. A hatóságok ezeket nem tudják lehallgatni.

- Ne zavarjon titeket, hogy a terroristák is itt kommunikálnak, hogy a kábítószert és fegyverkereskedelem is itt zajlik. Nekünk ezekhez a csoportokhoz semmi közünk. Azt az információt kaptuk, hogy pár napon belül kijárási szigorítások lesznek. A mai találkozónk végén, ami valószínűleg egy ideig az utolsó lesz, megkapjátok a rejtett hálózatba való belépési kódokat.

Mindig kellett beszélnie a jövendölésről, melyet megvilágosodásakor egy csúcsélményben élt át. Ezek szerint, amikor az emberiség eléri a 20 milliárdot, vulkánok törnek ki és a forró láva feléget majd mindent, ezért kell nekik túlélő bunkereket építeni.

- Noé bárkája most valójában sok magányos család földalatti búvóhelye, kik üvegszálas kommunikációval kötik össze egymást. Lehet, hogy a mostani járványok megtizedelik a népességet, s így az Isten haladékot ad nekünk. Áldott legyen az Úr.

Erre mindenki rávágta, hogy áldott legyen az Úr. Julia a boxában hallgatott, marhaságnak tartotta az egészet. A Mester korábban azt prédikálta, hogy még az ő életükben megérkezik a végső csapás, mely az elkorcsosult világot fogja büntetni. De az ilyen járványok idején, mikor tömegesen haltak az emberek igazított a jövendölésein, maradt az eredeti tézis, a 20 milliárd, aminek elérését lehet csak a következő generáció éli meg, de nekünk annál inkább kötelességünk, hogy kiépítsük a bunker-rendszert. Járványok idején leálltak a földalatti kábelfektetési munkáikkal, túlságosan feltűnő lett volna, viszont a meglévő bunkereknek jó hasznát tudták venni. Bezárkózhattak. A jelen lévő kiválasztottak követték a Mester utasításait, sőt, már felhalmozott élelmiszerkészlettel is rendelkeztek. Robert és Julia bunkere például a telephely alatt volt.

Mindenki áldotta az urat, meg a Mestert, hibáztatták a lusta testvéreket, kik késlekedtek az építéssel. A szekta összetartása példás volt, a késlekedőkön segíteniük kellett. Együtt átkozták viszont a nem hívő tömegeket, akik csak azt kapják a sorstól, amit megérdemelnek. A Mester rátért arra a témára, melyet már Julia is szívesebben hallgatott. Külsőre kicsit köpcös volt, de legalábbis már pocakot eresztett, kopaszodott is. Le se tagadhatta, hogy 60 körüli. Abban a korban, volt, mikor még sokan keresik az élete értelmét, ő viszont már megvilágosodott. Magáról azt állította, hogy a nyolcadik szinten van, ahová csak nagyon kevesen érhetnek el. Minden szinten, tanította, megtagadjuk az előzőt, de egyúttal integráljuk is, s aztán feljebb léphetünk.

- A világkormány, mely kinevezte fölénk az Operatív Törzset egy szélhámosság - mondta. - A világkormányt maga az Operatív Törzs juttatta hatalomra, így tulajdonképpen saját magukat nevezik ki. Sokan vélik úgy közületek, hogy a járványt maga a világkormány eresztette ránk. De erre nincsenek bizonyítékaink, és én nem is tartom ezt valószínűnek. Tudom, hogy mi a válaszotok arra az ellenérvre, hogy közülük is halnak meg. Azt mondjátok, hogy valójában csak eljátsszák a halálukat, hogy minket becsapjanak. Műtétekkel átalakíttatják magukat és új arcként jelennek meg. Az új választásokkor makulátlan jelöltként kerülnek hatalomra, de átszabott fizimiskával, és beszáradt aggyal. Lehet. Azt mondom nektek, hogy nem ebben van az igazi veszély. Nem érdekes, hogy így van-e, mert nem változtat a lényegen. Amit én mondhatok nektek – szólt a próféta hangján – az az, hogy amilyen biztos, hogy ki fognak törni a tűzhányók és lángba borul a világ, ugyanúgy biztos az is, hogy az elit ellenünk fog fordulni. Nekünk mindkettőre fel kell készülnünk, és mindkettőt a magunk eszközeivel meg kell előznünk. Vagy ők, vagy mi. Vagy mi, valódi emberek leszünk a túlélők, vagy ők, akik bár szépek és kedvesek, de valójában hitetlenek és olyanok, mint a.kígyók. Fel kéne nyitnunk az Operatív Törzs szemét, hogy vegyék észre ők is, az elit tagjai a veszélyesek, s nem a gépek.

Belelendülve hozott egy konkrét példát az Operatív Törzs túlhatalmára is:

- Nem a gépek a felelősek a korházi kezeléshez jutásért, hanem a politika. Ezeket az algoritmusokat emberek gyártották és emberek is változtathatnák meg. Hogy jönnek ők ahhoz, hogy az egészségügyet ezek használatára kényszerítsék? Testvéreim, tudjátok-e, hogy ha bekerültök a kórházba azonnal egy triage-pontotok lesz, mely ha nem elég alacsony, nem részesülhettek egészségügyi ellátásban?

A hallgatóság együtt sodródott a prédikátorral. Valamikor Julia is ismerte ezt az érzést, de ahogy a Mester mondaná, ő már azon a szinten volt, amikor rá a közösség együttmozgása nem hatott. Elég sok meditálásba, önismereti munkába és pszichológiai tanulmányokba került neki, hogy ki tudjon lépni ebből a szintből.

Nem esett transzba, mint némelyikük, mikor azt kiabálták, hogy „egyek vagyunk Gaival.” Ettől egyébként azt várták, hogy a tűzeső mégsem következik be, hogy egy ilyen énfeladással meg tudják menteni a Földet. A reménykedés Juliában is megvolt, de nem keverte össze az énfeladás alacsony szintű mitikus megnyilvánulását a magasabb meditációssal.

A prédikációnak megint egy olyan része következett, amit Julia inkább unt, sőt talán helyesebb úgy fogalmazni, hogy szégyellt. A Mester a tudatlan tömegek alsóbbrendűségéről és saját kiválasztottságukról beszélt, arról, hogy itt mindenki legyen büszke magára.

- Jaj - gondolta Julia -, ha most a végén a szeretetről kezd el papolni, kimegyek és leváltom Robertet az ajtónál. De szerencséjére nem a szokásos fordulatokkal záródott a beszéd. A Mester érezhette, hogy ez most túl nagy liftezés volna az érzelmekkel, visszatért inkább ahhoz, hogy előbb-utóbb eléri az emberiség a mágikus 20 milliárd főt, a járványok ne tévesszenek meg senkit, minden járvány után csak rövid időre csappan meg a népesség, de aztán jóval többen leszünk megint, mint előtte voltunk. Különösen igaz ez az alacsonyabb IQ–jú rasszokra.

- Mi, akik nem dőlünk be a világkormány álságos politikai korrektségének, számokkal tudjuk alátámasztani, hogy mely népcsoportok viszik a bolygónkat a biztos pusztulásba.

Julia a szemben lévő boxban egy fekete férfira pillantott, de az helyeslően bólogatott maga elé. Nem zavarta, hogy a Mester többek közt az ő rasszára utalt. Kedvelte ezt a férfit és nem akarta megváltoztatni. Többen is voltak ebben a közösségben, akiket kedvelt, s itt van Robert is, őt is itt ismerte meg. Robert a közösség matematikus fenoménja volt, s talán Julia is ennek köszönhette, hogy rá nem mint zsákmányra tekintett a Mester, nem mint megkapható nőre. Robertnek köszönhette azt a megbecsülést, melyet eljátszott felé a Mester, bár az állítás úgy szólt, hogy látja Julián hányadik szinten áll, s itt már nem számít ki férfi és ki nő.

- Nem megyünk? – kérdezte Julia, mikor az utolsó testvér is távozott. – Mindenki megkapta a kódját. – Robert a fejét rázta.

- A 27-es boxban nem láttál valaki ismerőst? – kérdezte titokzatosan.

- Csak nem Jack Bolton volt az? – csodálkozott Julia. – Rettenetesen megöregedett.

Bolton fiatalabb volt náluk, keskeny orr, hosszú haj, egy jóképű férfi élt Julia emlékezetében, ezzel szemben most egy kopaszodó megtört beteges kinézetű emberben kellett volna őt felismernie.

- Bolton bement a Mesterhez - mondta Robert a feleségének - bekopogok hozzájuk. Mégiscsak én voltam az első, aki elkezdte építeni az agyi kiegészítőit. Megvársz?

Julia az ablaknál ácsorgott, és közben hallotta, ahogy izgatott beszélgetés szűrődik ki az ajtón. Kisvártatva a Mester kukkantott ki rajta, és szólt, hogy ő is menjen be.

- A férje úgyis mindent elmesél önnek, titkaink meg nincsenek.

Mikor bement és Bolton is megörült neki, a Mester folytatta.

- Ő a mi 007-esünk.

- Tudom – felelte Julia – és milyen jól néz ki.

- Azt akarja mondani, hogy milyen pocsékul – helyesbített Bolton nevetve.

- Mi tagadás – mondta Julia – miért nem vigyáz jobban magára? Miért nem kapcsolja ki az interface-ket, ha nincs rájuk szüksége?

- Mindig szükségem van rájuk – felelte Bolton.

- Maga függő lett – állapította meg a nő egy pszichológus tárgyilagosságával.

- Nekem egy óra alatt van annyi gondolatom, mint másnak egy hét alatt. Tudja ez milyen érzés? – tiltakozott Bolton.

- Mint a drogozás?

- Nincs jobb a világon a tiszta és éles gondolatözönnél.

- Talán csak a tiszta és üres gondolatnélküliség.

- Hagyjuk ezt a buddhista dumát, ők nem tudhatják…

- Mi sem tudhatjuk mivé válnának ők, ha megkapnák azokat a fejlesztéseket, amiket maga kapott tőlünk – helyesbített a Mester.

- Igaz. – hagyta helyben Bolton, majd hozzátette: - Az elit csak azért nem meri vállalni ezeket a fejlesztéseket, mert azt hiszik, a hosszú élet az érték.

- Bolton tanácsadóként vesz részt a világkormány munkájában, az eszére szükségük van – magyarázta a Mester Robertnek és Julianak.

- De nem is vesznek be a titkos üzelmeikbe, persze nem tudják, hogy a kérdéseik és a feladataik alapján ki lehet következtetni, hogy mit akarnak – mondta Bolton.

- És most mit akarnak, Jack? – kérdezte Robert.

- Egyelőre semmit. A tudósoknál pattog a labda. Ha nagy baj van, mindig felértékelődik a szerepük. A szokásos. Hogyan lehetne leküzdeni a vírust. Ezt játsszák már évtizedek óta, semmi kreativitás. Minél több embert szeretnének megmenteni, minél jobb színben szeretnének feltűnni, hogy azt mondhassák, nélkülük a járvány még több embert ölt volna meg, a globális összefogás nélkülözhetetlen. Hatalmon szeretnének maradni, ennyi.

- A világkormány tagjai meg bizottságai, ugyan már, nem ez a cél, Bolton, ők csak bábok. Az Operatív Törzs közelébe kéne jutnod – magyarázta a Mester – Jól tudjuk, hogyan gazdagodtak meg, miként került a kezükbe minden, ami lényeges a gazdaságban. És most a politika is…

A Mester lehalkította a hangját, kis poharakat vett elő, a kezükbe adta és itallal kínálta őket. Julia a kezével jelezte, hogy neki elég, közben Robert azt kérdezte Boltontól:

- Hát az a műszer, amit még én fejlesztettem ki, és amivel az utcán minden veled szembe jövő járókelőt be tudtál azonosítani, működik még?

- Már lecseréltem egy jobbra – felelte Jack Bolton -, de az arcfelismerő része ugyanaz, csak a beazonosítást nem a hálózatról végzem, hanem saját tárhellyel. Amennyire lehetséges – magyarázta – nem vagyok rajta a hálózaton. Ha rajta lennék most is tudnák, hol vagyok.

Hazafelé menet Robert azt kérdezte Juliától. Nem lehetne Boltonon segíteni? Mennyi ideje lehet hátra?

- Ha nem a vírus öli meg, akkor ő öli meg saját magát. Nem tud leállni.

- Vajon exponenciálisan növeli a teljesítményét, vagy lineárisan? – tűnődött Robert. - Ha meg tudnánk oldani, hogy Bolton lelassuljon, az Operatív Törzs közelébe tudna kerülni, ahogy a Mester szeretné. Ha bizonyítani tudnánk, hogy ő egy sikeres android és nem a pusztulásba rohan, akkor erre a fejlődési irányra elkezdenének másképp figyelni. Valami terápiás, vagy műtéti megoldási ötleted nincs?

- Nem tudom – felelte Julia – nem tudom hagyna-e bármit is. Kereshetnénk neki egy jó pszichológust.

- Nem kéne lepasszolnod a feladatot – méltatlankodott a férj. – Megfigyelted magadat, hogy mindig azt hiszed, van nálad jobb, aki elvállalhatna egy dolgot? És mindig van egy név, akit mondani tudsz. Egyszer már te is rábólinthatnál valamire. Azt sem értem – folytatta bele lendülve - miért imádtad úgy az encounter összejöveteleket, majd amikor a Mester felajánlotta neked, hogy vezess ilyet, miért nem vállaltad el? Ott is akkor léptél ki, mikor az ajtóhoz értél és bemehettél volna. Mindig ezt csinálod.

- Ezekben a csoportfejlődésekben van egy olyan szakasz, ahol a vezetőhöz fordulnak és rajta kérik számon, hogy miért nem működnek a dolgok. Elméletben tudom mit kell ilyenkor csinálni, de tartok tőle – vallotta be Julia, aztán ő támadott vissza:

- De te meg miért nem mész ezekre?

- És te miért nem mész? – mondta Robert. A kölcsönös kérdések házastársi öt percét élték.

Julia és Robert a Vollcanikban teljesen eltérő lelki utakat jártak be. Robert például ezeken a encounter foglalkozásokon kezdettől fogva féltékeny volt Juliára, mert látta, hogy imádott felesége feloldódik a többiek közt és megfeledkezik róla. Nem szerette Julia birtokolhatatlanságát és e szeánszokat rajta keresztül megélve inkább látta a csoport szabadosságát, és nem fogadta el a csoport utólagos áradozását, mely szerint őszinte és mély spirituális élményen mentek keresztül mindannyian. Ő biztosan nem. Azt viszont nem bánta volna, ha Julia vezet ilyen foglalkozást, mert a vezetőnek mindenkire oda kell figyelnie és ennek érdekében a vezető mégis valahogy zárt marad.

Julia Roberttel szemben sokáig szerette ezeket az álarcnélküli, őszinte és lemeztelenedett áramlásokat, melyeket ilyenkor mindenkivel együtt átélhetett, s általában is mindig vágyott mindenféle lelki élményre. Julia később megfigyelte a Mestert, aki a parttalan csoportvezetési gyakorlattal szakított, és végképp irányítóvá vált. Van hát továbblépési lehetőség, gondolta Julia. A Mester az encounterből kivonta magát, és átruházta, így ajánlotta fel Julianak is e vezetői lehetőséget, melyet kisebbségi érzésből Julia visszautasított. A mély humanizmust, melyet a csoporttagok egymásra figyelve spontán átéltek, a Mester felcserélte egy magányos kívülállóságra, és mintha elkezdte volna le is nézni ezeket a gyakorlatokat.

A Vollcanik szekta már nem csak ebben a metropoliszban működött. Voltak sejtjei a világ különböző pontján, és az itteni lelki vezetők előszeretettel alkalmazták a csoportvezetés ezen látszólag egyszerű, de mégis nagy figyelmet igénylő lelki módját. Ám, ahogy terjedt a Vollcanik vallás, párhuzamosan Julia is felszívott valamit a kívülállók magányosságából, s mintha pontosan tudta volna, hogy a Mester is milyen utakon bolyong.

3. fejezet

Templomhelyzet - kulturális önismeret

Zs.P. — Sun, 16 Aug 2020 20:59:12 GMT

Egy IK-Médián megosztott cikk kapcsán ld itt, mely aztán azt hangsúlyozza, hogy míg a Nyugat rombolja, mi építjüka a templomainkat, jutott eszembe egy házfelújítássokkal foglalkozó filmsorozat. Ez történetesen a régi házak megmentésének sorozata, és nem egy esetben előfordul, hogy egy-egy család templomot vesz. Az említett epizódban egy fiatal, gyereket váró angol család egy baptista elhagyott és remlott templomot vett.

A férfinek ahhoz elég pénze nem volt, hogy munkásokat fogadjon, egy éven keresztül éjtnappal egyedül dolgozott rajta, néha barátok segítségével. Nem sajnált egy tetemes összeget költeni a keresztelő medencére sem, amit renoválás közben talált meg a padló alatt és a felújítás után egy vastag üveglapot tett rá. A végén valóban családi házat csinált maguknak, hihetetlen szorgalommal, kitartással.

Aztán meghívta a falubelieket, akik a tvstábnak elmesélték mennyi emlékük fűződik a templomhoz. Olyasmiket mondtak, ami egy templom funkciójához tartozik, de aztán többet is, helyi rezesbanda - mely ezúttal is eljött - kertipartijaikat, kórusban való éneklést, bármilyen közösségi életet. Az új vásárló és tulaj nem illeszkedett ehhez a közösséghez, mintegy kívülállóként figyelte az őslakosok örömét, kik viszont láthatóan jól érezték magukat, s főként annak, hogy újra és itt együtt lehetnek. Alighanem utoljára.

Ám ha a családapa nem szeret bele az épületbe, és nem adja el mindenét, hogy ebből lakóingatlant készítsen, a templom ebek harmincadjára jut. Már így is a beázások miatt korhadásnak indultak az ablakkeretek, le kellett verni az átvizesedett vakolatot stb. Azt nem értettem, hogy az a néhány száz ember, akinek erős érzelmei voltak a templomhoz, és jelen voltak, valamint az önkori, a hivatalok - melyek nem is adtak akármire engedélyt, amit a családapa kérvényezett - végül is mire vártak? Miért nem tudta 100 ember megmenteni a lepusztult épületet, miért kellett egy messziről jött idegen?

Nem a templomok járják a végüket, hanem a vallásos közösségek. Helyette individuális hősökre van szükség, akik viszont nem a közösségnek hozzák rendbe ezeket az épületeket, hanem maguknak. Az individualitás viszont nem tud akkora katedrálisokat emelni, mint a közösség, s nem csak emelni, de fenntartani sem. Ahol, mint nálunk az állam hatékonyabban veszi át a szerepet templomügyben, és egyelőre se sörözőket, se magánlakásokat nem csinálnak templomokból, a valódi probléma, a közösségek erejének csökkenése, ki sem derül.

3. fejezet - Tudósok

Zs.P. — Fri, 21 Aug 2020 14:40:06 GMT

Hirtelen elromlott az idő, a hőmérséklet 28-ról egyik pillanatról a másikra leesett 2 celsiusra, Ráadásul kellemetlen havas eső is szitálni kezdett. Nem volt ritkaság az ilyesmi. Ha akarták volna tudták volna enyhíteni időjárást befolyásoló ballonokkal, rakétákkal, de ez túl sok pénzbe került. Az emberek máskor szidták volna az önkormányzatot, hogy nem tesz semmit, ám most megértették, hogy minden pénzt a világkormány elvont tőlük, hogy a járvány elleni harcot megvívja.

Az emberek még türelmesek voltak és igyekeztek betartani a szociális távolságot. Különösen a fiatal felnőttek voltak veszélyben. A távolságtartás hosszabb távon mindig bajjal járt. Ha a gyerekeket kényszerítették erre, lemaradtak a fejlődésben, ha az időseket, akkor az idősek elmagányosodtak, ha az életerős fiatalokat, akkor pedig a szexualitás megvonás okozott gondot. A mesterséges intelligencia ezerrel dolgozott. Kezelte a halottak hozzátartozóit, az egészségügyben dolgozókat, valamint a megbetegedéstől szorongók milliárdjait. Egyénre szabottan ott voltak a pszichológiai algoritmusok még a felelőtlenek közt is.

J.K. Toscani megázva lépett be a halba, s a forgóajtón áthaladva nem sokkal követte őt az Operatív Törzs nálánál jóval tekintélyesebb tagja, Iréne Meghaer. Iréne fiaként tekintett J.K.-ra, vagy csak ez volt a technikája, hogy kicsit közelebb férkőzhessen hozzá. Ártatlan anyáskodásba csomagolta érintési vágyait. J.K., ha nem is borzongott ettől, de senki testi közelségét sem kedvelte, s ebbe a férfiak és az idősebb nők különösképp beletartoztak. Mindent összevetve nem volt baja Iréne Meghaer-rel, s ha nem vitte túlzásba, egy-két arcsimogatást még elviselt tőle.

- Kissé hideg a keze Iréne – mondta J.K., mire a nő lerázta a földre a vizet, majd a Toscani család vállalkozása után érdeklődött.

- Most, hogy az egész világon leállt a légi- és a tömegközlekedés, és csak a kisautók mennek, mi a helyzet a részvényeikkel? - kérdezte

- Tisztességes világban élünk, mi lehetne a baj? Netán magának kellene a közlekedés-portfóliónk?

- Ó az orvosi-diagnosztikák ilyenkor az egekben járnak, ha terjeszkedni akarnék más szektor felé, most volna itt a lehetőség.

J.K. tudta, hogy a nő csak szórakozik vele. Az egészségügyi szektor értéke ment felfelé, a közlekedés lefelé, ez igaz, de senkinek nem volt szabad átterjeszkedni más pénzügyi szektorába, legalábbis, mióta az Operatív Törzs tagjai felosztották egymás közt a világot. Mindenki más kispályás volt hozzájuk képest, ők meg nem léptek egymás tyúkszemére. A Toscani család még a múlt század közepén a divatszakmával kezdte, aztán áttértek a járműdizájnra. J.K. apja a harmadik nagy járvány idején, mikor a járműgyártás részvényei leestek, felvásárolta a bolygó teljes járműiparát. Voltak olyan részvények, melyeket jobb nem firtatni hogyan szerzett meg, mert nem a saját neve alatt, hanem sameszok segítségével jutott hozzá. A monopóliumát aztán arra használta, hogy kialakítsa a közösségi közlekedés központi irányítását. Azóta nincsen számottevő baleset a világban, persze az emberek nem így gondolják, mert egy-egy baleseten hetekig rágódik a média.

Ahogy azonban algoritmus szerint működtetik a tojásautók együttmozgását, úgy algoritmusok vették át az orvosi diagnosztizálást is, melynek tulajdonosa Iréne Meghaer volt. Egy tüdőfelvételről például a Meghaer-gépek azonnal megmondták, hogy rákos-e az illető, embereknek már rég nem volt értelme kitanulni miből is lehet ezt tudni. A fertőzöttség meglétét is Iréne kütyüi mutatták ki. Azért is jött ide a Meghaer-toronyba, mert informálódni akart a vírus teszteléséről. A torony, bár a családja nevét viselte, kisebb huzavona után egy másik család kezébe került, a bolygó egész irodaépület-bizniszével együtt. Volt emiatt egy rövid mosolyszünet, de amikor kialakították a korporatív világfelosztás, megszűnt a rivalizáció. Ettől kezdve oda tudtak figyelni a külső ellenségre, ki tudták alakítani a demokratikus módon megválasztott világkormányzati rendszer fölötti formális befolyásukat, ez lett az Operatív Törzs.

- Csak ketten leszünk? – kérdezte az asszony. Ránc egy szemernyi sem volt rajta. Ezt részben a csodálatos kenőcseinek köszönhette, de J.K. azt sem tartotta elképzelhetetlennek, hogy a század közepén még plasztikáztatta is magát. Iréne megjelenése mondhatni tökéletes volt, s hogy a ruházata miként tudott erre rásegíteni, s hogy a valóságban mi tárult volna J.K. szeme elé, nos, ez az, amire J.K. még csak gondolni sem mert.

- Mintha még Kovacs is azt mondta volna, hogy befut... Na de ebben az ítéletidőben…

A portás átadta nekik a belépőkártyát, s mint mondta, Peter Kovacs és a tudósok már várják őket. A portás egy robot volt, de lehetett vele viccelni, s J.K. azt élvezte, hogy a robot miután érzékelte, hogy humorizálnak vele, mindig frappáns választ adott:

- Kovacs, ugye a motorjával jött? – mondta J.K.

- Először én is azt hittem uram, óriási maszkját a feje tetején bukósisaknak néztem. – Ebben a válaszban több képtelenség is volt. Kovacs ugyanis úgy féltette az életét, hogy sose ült volna motorra, és a maszkját sem vette volna le semmi pénzért. A portárs felismerte az iróniát, és rá tudott tenni egy lapáttal. Azt is tudta ki a kérdező, ki van még jelen és meddig mehet el. Más házakban csak az ellenőrzéssel meg a kártya átadással foglalkoztak a portások, de ez a Meghaer-torony volt.

Kovacs nem volt olyan jelentéktelen figura, mint azt Toscani gondolta, sokkal inkább csak a jelentéktelent játszotta. A nagyravágyás, a nagy célért történő önpusztítás szerelmese volt. Egy öngyilkosságtól egyszer csupán az mentette meg, hogy annak bekövetkeztével önmaga elpusztításán kívül semmit sem ért volna el. Az emberek hosszúra nyúlt életük miatt gyakran lettek öngyilkosok, de Kovacs megvetett minden céltalanságot. Önmaga túlzott féltése illetve valamilyen nagy cél érdekében történő önfeláldozás szélsőségei közt billegett.

Odafönt senkin sem volt maszk, kivéve őt, aki még egy fehér kezeslábast is kért magának, így beolvadt az épületben dolgozó tudósok gyűrűjébe.

- Megint magukon a világ szeme, megint maguk a legfontosabbak – hízelgett Iréne.

- Nos, akkor nekünk lehetne adni a focisták rendkívüli pótlékát, őket pedig meg lehetne tapsolni este – mondta a professzor, arra utalva, hogy az emberek esténként rendszeresen kiálltak az erkélyeikre és hol a kutatóorvosokat, hol az ápolókat, hol a rendfenntartókat tapsolták meg és így tovább. Minden este más csoportot jelöltek meg hősként, egy ízben még az újságírók is sorra kerültek, melyet az Operatív Törzs tagjai kényszeredett mosollyal nyugtáztak. Volt kit nyugtatni kellett, mert azt nehezményezte, hogy a Törzset miért nem éltetik sohasem. Aggodalomra ok nem volt, mert a közvélemény-kutatási adatok alapján viszont az ő népszerűségük is magasan szárnyalt.

- Szeretnék Önöknek beszámolni egy érdekes eredményről. Sajnos nem az ellenanyag megtalálásáról van szó. Továbbra is időre van szükségünk. Míg kémiai vonalon nem érünk el áttörést, addig önöknek el kell laposítaniuk a járványgörbét, el kell érniük, hogy a vírus terjedése lelassuljon, másképp az ellátórendszerek összeroppannak.

- A kegyeleti szolgáltatások és az egészségügyi ellátások most már emberségesen zajlanak – mondta J. K. Toscani a professzornak -, Joseph Tot kollégánk, a hadseregparancsnok úr néhány területen bevethette a robotokat, és ha nálunk lecseng a járvány, átirányítjuk őket a következő gócponthoz. Az emberek kezdik elfogadni a robotok bevonását.

- De mi a felismerésük? – sürgette a tudóst az asszony.

- A Lavelock kutatólabor már foglalkozik egy ideje a járvány előrejelzésével. Igazából ők volnának ennek a kutatásnak a hiteles prezentálói. Vizsgálták a világjárványok gyakoriságát, időtartamát és a legkülönbözőbb korrelációkat. A környezeti tényezőket, úgy mint hőmérsékletingadozás, széndioxid-koncentráció, D-vitaminszint, a különböző génkezelt élelmiszerek fogyasztási szokásait és ki tudja még hány száz változót. A részleteket, mint említettem, tőlük… Nos, igen, a lényegre térek. Egy olyan összefüggést találtak, amire mondhatják Önök, hogy kézenfekvő, de utóbb minden kézenfekvő, a gravitációs elmélet is az, mégis a XVII. századig egy Newton nevű polihisztorig kellett várni, akiről ma már senki sem tudja ki volt. Mi, pontosabban az előbb említett csoportunk azt találta, hogy a járványok erőssége és kialakulásának valószínűsége a Föld népességével van összefüggésben. Ám hölgyeim és uraim, a Lavelock csoport szerint ez a kisebbik probléma.

Közben belépett egy másik fehérköpenyes kezeslábasos férfi. Megkülönböztetni őket alig lehetett.

- Itt van a csoport vezetője. Docens úr, átadnám önnek a szót, a korrelációknál tartottam.

A docens a professzorhoz képest célratörőbb előadó volt, nem kalandozott el a tudománytörténetben.

- Mi igazából etológusok vagyunk, és különböző halakkal dolgozunk - kezdte. - Az egyes akváriumokban arra szoktunk törekedni, hogy minél optimálisabb feltételeket biztosítsunk, de mióta felmerült, hogy a népességszám és a járvány közti kapcsolat egy fontos téma, enyhe fertőzésnek tettük ki a halaink, és ugyanazt a vírust különböző zsúfoltságú akváriumokban engedtük a vizükbe. A drámai megfigyelésünk az volt, hogy míg az úgymond normális sűrűségű akváriumokban a vírustól néhány egyed pusztult csak el, ha növeltük a sűrűséget az az arány egy darabig lassan nőtt, majd ahogy az lenni szokott az ökológiai rendszerek összeomlásánál, itt is egy bizonyos egyedsűrűség után a teljes populáció elpusztult. Az ok nem a vírus erősebbé válása, hanem a halak ellenállóképességének csökkenése. Létezik egy olyan sűrűség, amikor a kísérleti halaink egész egyszerűen mintha el akarnának mind pusztulni, és csak az ürügyet keresik. Felkutattunk más dokumentált történetet. A stresszről szóló szakirodalomban találtunk egy olyat, ahol szarvasokat telepítettek egy szigetre, ahol semmilyen ellenségük sem volt, és ennivalójuk is bőven akadt. Túlszaporodott az állomány, majd elpusztult mind.

- S miből gondolja docens úr – kérdezte J.K. -, hogy az emberek olyanok, mint a halak, a szarvasok? S egyáltalán patkányokkal, melyek mégiscsak szocializáltabb emlősök kísérleteztek?

- Természetesen igen. Korábban nem tudhattuk, hogy az emberek zsúfoltságérzete, stressz-szintje és immunrendszere mennyiben hasonlít az előbb említett élőlényekhez. A majmokhoz képest például sokkal jobban tűrjük a zsúfoltságot, kevésbé leszünk agresszívek, de a betegséggel szembeni ellenállóképesség terén, most rájöttünk, hogy az emberi fajunkat sem védi meg a kultúra, sőt, éppenséggel a mi kultúránk pláne nem védi meg. Amikor az állatkísérleteknél egyértelművé váltak a tapasztalataink, felgyorsultak az események. A tudományos adatbázisokban rengeteg stressz és immunkapcsolatos anyagot találtunk. Megfejtettük mi történt az ezer év után túlnépesedő Húsvét-szigeteken, egy kutatócsoportunk izolálta a csontokból a nyugati felfedezés előtti vírust. Mi magunk is megnéztük az elmúlt világjárvány és a népsűrűségi statisztikákat, és hát ezek már első pillanatra sem ígértek sok jót. A hiányzó láncszemet a zsúfoltság – stressz – immunhiány sorban egy pszichológus kollegánk fejtette meg. Nem szükséges ugyanis az embernél, ahogy Ön is feltételezte, hogy a zsúfoltságból stressz legyen. Az világos, hogy a stresszből immunhiány lesz, de miért lesz az embereknél a zsúfoltságból stressz?

- Nem egyértelmű, hogy a zsúfoltság stresszt okoz? Ez olyan logikusnak látszik – jegyezte meg Kovacs a fehér köpenyesek gyűrűjében.

- Bizony nem, ahogy Toscani úr az előbb rákérdezett, a kultúrák nagyon alakíthatóvá tették az emberi fajt. A XX. század megapoliszainak nyomornegyedei, vagy a középkor zsúfolt városkái szépen funkcionáltak. Nézzük a pestist, ezeknek volt kapcsolata a zsúfoltsággal, hiszen amikor a népesség annyira megfogyatkozott, hogy nem volt közvetlen érintkezés, akkor húzódott vissza Európából, és indult el Oroszország felé. Valószínű nem a stressz volt a döntő tényező, mint az állatvilágban, mert az emberek a magán élet hiányát, mely a nagy sűrűségből következik, el tudják viselni. Ma viszont minden ember tudatában van annak, hogy a bolygót elpusztítjuk és ezért egyedüli felelősség az emberi fajt terheli. A pszichológus szerint ez a tudat okozza valójában a stresszt, a sűrűség csak a vírus gyors terjedését eredményezi.

- Értem – mondta Kovacs.

- A kép sajnos összeállt – folytatta a tudós - és nagyon ijesztő. Matematikai modelleket hoztunk létre, amelyekben már szerepel minden változó. A különböző programfuttatásaink azt valószínűsítik, hogy az emberiség az első gyenge járvány hatására elérve nagyvonalakban a 20 milliárd főt, kipusztul. Van ugyan egy automatizmus, mely igyekszik megakadályozni, hogy a kritikus népsűrűséget elérjük, az ilyen automatizmusok tiszteletére neveztük el magunkat Lavelock csoportnak, de mesterünkkel két dologban vitáznunk kell. Az egyik, hogy nincs ebben semmi misztikus, a Föld nem egy élőlény, amely így védekezik velünk szemben, a másik pedig az, hogy az egyensúly biztosan kibillen, mert a homo sapienst minden járvány csak átmenetileg fogja vissza a népességnövekedésben, azt követően többen leszünk, mint korábban, egész addig, míg végül a teljes összeomlás be nem következik. Az lesz a végünk, ha valahol eltüsszenti magát valaki…

Iréne még olyan nyugodtnak látszott, mint akit mindez nem érint. Meg is jegyzete, hogy a sűrűség nem egyenletesen oszlik meg. J.K. viszont csak annyit mondott.

- Az áldóját, mintha csak a Vollcanik szektát hallanám.

- A milyen szektát? – kérdezte a docens, mert nem értette.

- Van egy szekta – magyarázta J.K. -, és a prédikátoruk ugyanezt állítják azzal a különbséggel, hogy szerinte Isten tűzzel fogja elpusztítani a világot, ha elérjük a 20 milliárd főt. Nem különös, hogy a szám náluk is azonos a magukéval és ők is a népsűrűségből okoskodnak?

- Vírussal, vagy tűzzel, Istennel vagy anélkül, végül is mindegy, de az általunk bemutatott jövőkép szerint végletesen leegyszerűsítve önmagában a népsűrűség egy olyan vírus esetében, mint amilyen a mostani, megsokszorozza a fertőzési sebességet. És mint látjuk, ez elől senki sem tud elbújni.

- Értem – mondta Iréne Meghaer is.

- Professzor úr – fordult ekkor a másik tudóshoz J.K. Toscani – Volna nekem egy elméletem arról, hogy miként lehetne megoldani a születésszabályozást, de ehhez el kéne mélyülnöm a jelenlegi agykutatási eredményekben. Főként az amygdala manipulálása érdekel.

- Az emberi faj tudatából kipucolni, hogy ő felel a bolygó haláláért, nem lehet. Ez az ökológiai depresszió nem gyógyítható agymanipulációval, ezzel már mi is foglalkoztunk – vetette ellen Danos doncens

- Nem, én az emberiség létszámának optimalizálására gondolok – mondta J.K. Toscani.

- Akad egy két összefoglaló mű – felelte a professzor, átküldöm majd önnek.

- Azt még had tegyem hozzá, a patkány és az akváriumi kísérletek tapasztalataként – vette vissza a szót a doncens -, hogy 15 milliárdnál még semmi probléma sincs. Eltekintve attól, hogy a népesség 60 %-ának meg kell betegednie, hogy kialakuljon az úgynevezett nyájimmunitás, és a fertőzés súlyosságától függően ennek a 60%-nak az x %-a hal meg, de ezeket a folyamatokat már ismerjük.

Úgy tűnt Iréne ezen nyugtató mondatoktól lett ideges. Ő előtte ugyanis még legalább 80 év állt, sőt, ahogy az orvostudományi fejlesztések finanszírozásának – mely egy részének épp ő volt az irányítója - fejlődött, még akár többre is számíthatott, viszont az elkövetkező 80 évben az emberiség létszáma elérheti a 20 milliárdot, ez esetben pedig látni fogja nem csak a mostani civilizáció összeomlását, de gyakorlatilag az emberiség teljes pusztulását. Toscanira nézett és azt mondta:

- A születésszabályozásban lehet minden reményünk.

J.K. miután hazament, a számítógépén megkerestette Julia Osborne számát. Az ugyan titkosítva volt, de neki a keresőszoftverei valahogy mégis előbányászták. Nem akarta neki elmondani, hogy a Lavelock csoport ugyanazt találta, mint amit a Vollcanik szekta, de talán ha körbejárhatja ezt az egybeesést, kiderítheti, hogy valami véletlen dologról, vagy a két társaság összefonódásáról van-e szó.

A nő vette fel, épp olvasott valamit a gépén, de nem kapcsolta videóra. Némi szabadkozás után J.K. azt kérdezte:

- Ismeri Ön Danos docenst? Kutatóorvos, etológus. A Meghaer-toronyban van a laborjuk.

- Nem – felelte kurtán Julia Osborne.

- És nem lehet, hogy a vallási vezetőjük. Jones atya kapcsolatban van vele?

- Megkérdezzem a Mestert? – kérdezte Julia, a hangja egyszerre volt készséges és ironikus. Ezt így J.K. nem tudta eldönteni.

- Ne haragudjon, megtenné, hogy videóra kapcsol? – kérte.

- Rettenetesen fáj a fejem, borzasztóan nézhetek ki – jött a válasz, majd a kérdés: - Olvasni akar bennem, mint egy hazugságvizsgáló gép?

Julia meg sem várta a választ, átkapcsolta videóra. J.K. a nő fejét látta, és mögötte a párnát. Hanyatt feküdt, fülén fejhallgató. Igazat mondhatott, mert nem nézett ki valami üdén, de ebben a helyzetben nem csak akkor látunk valakit, ha beteg, de akkor is ilyen szögben látjuk, ha mi vagyunk fölötte.

- A férje otthon van? – kérdezte J.K., mert az volt az érzése, hogy ilyen kiszolgáltatott helyzetben nem kapcsol egy nő kamerára. A kérdés valahogy kiszaladt a száján.

- Kivitte a szomszéd kutyáját sétálni – mondta Julia. – Vicces, mert a bérházunkban csak egy kutya lakik, és felváltva sétáltatja mindenki, hogy legyen alibije az utcán lenni. Egyébként itthon van home office-ban.

- Szegény – mondta J.K. – mármint a kutya. Hogy bírja a strapát?

- Állítólag azt mondja, már nem akar menni, noszogatni kell. Le is vették a nyakáról a tolmácsgépet, mert elég kellemetlen volna, ha egy rendőrnek a tolmács azt mondaná „elegem van, haza akarok menni”. – Julia nevetett.

- Félő, kötelezővé fogják emiatt tenni a tolmácsgépet a kutyákon, és akkor megint nincs mászkálás. A kutyák olyanok, mint a három éves gyerekek, nem tudnak hazudni.

- Kérdezhetek én is valamit? – mondta a nő.

- Természetesen, amúgy is kezdem restellni, hogy megint magára törtem.

- Mi az maga mögött? Jól látom, hogy könyvek?

- Megmutatom – válaszolta J.K. és körbehordozta a kamerát. A falai telis tele voltak igazi könyvekkel.

- Ma már senkinek sincsenek régi papírkönyvei. Maga egy gyűjtő?

- A lakásomban hely van elég, könyveket meg örököltem a szüleimtől, így lett mára olyan ez a szoba, mint egy múlt századi könyvtár.

- És olvassa is őket? – kérdezett tovább a nő.

- Pipázok, mint Sherlock Holmes és olvasok is feltett lábbal, igen.

A nő elmosolyodott. Ez megint megszépítette az arcát. J.K. ezek után még a fejfájása gyakorisága után érdeklődött, az utóbbi évek egyre erősebb légnyomásváltozásait okolta, aztán megadta a telefonszámát, ha netán megtudna valamit Danos docens és a Mester kapcsolatáról. Kezébe vett egy könyvet, de Julia Osborne fájdalmas boci szemeit látta maga előtt. Mintha lett volna a tekintetében valami személyesen neki szóló segítségkérés.

4. fejezet

E-rollerek regulázása az Erzsébetvárosban

Zs.P. — Wed, 26 Aug 2020 22:56:19 GMT

/.../ A projekthez összesen 410 darab kerékpártámaszt (ahova a járműveket be lehet állítani és ha kell, lelakatolni) fognak telepíteni, és a költségeket a főváros és a kerület annak arányában fogja állni, hogy ki mennyi mobilitási pontot fog kezelni. A főváros a 86 mobilitási pontból összesen 48-ért, a VI. kerület pedig 38-ért fog felelni – ez utóbbi tervezése és kivitelezése bruttó 16 millió forintba fog kerülni a testületi előterjesztés szerint. A parkolásért – ahogy egy hagyományos biciklitároló esetében – a közlekedőnek nem kell majd fizetnie.

Aki igénybe veszi ezt a szolgáltatást, csak és kizárólag a kijelölt helyeken (azaz a mobilitási pontokon) teheti le az e-rollerért Terézváros területén.

Amennyiben valaki máshol parkol, úgy a fizetést jelző számláló nem áll le, azaz minden e-rollerhasználó abban lesz érdekelt, hogy valamely mobilitási ponton, ne pedig a járda kellős közepén tegye le a járművet. (Ezt technikailag az e-rollereket üzemeltető cég, a Lime fogja megoldani az e-rollerek GPS-rendszerén keresztül.)

Továbbá a VI. kerület nem tett le arról sem, hogy a Lime továbbra is fizessen az önkormányzatnak azért, hogy a területén bérbe adja a járműveket. Ezt már idén meg is lépte a terézvárosi vezetés: február elejétől közterület-használati díjat kell fizetnie Lime-nak ugyanúgy, mint ahogy bármely közterületet használni akaró cégnek vagy árusnak is meg kell ezt tennie.

/.../

Kevesen értik jól, mit akar tőlük a hatóság

Zs.P. — Fri, 28 Aug 2020 20:25:18 GMT

A büntető- és a szabálysértési eljárásokban nagy tétje van annak, hogy a hatóságok mennyire érthetően közlik azt, hogy mit kell pontosan csinálnia, milyen kötelességei és milyen jogai vannak annak, aki ellen egy ilyen eljárás indult. Hiszen ha valaki nem érti meg a jogait, akkor nem is tud élni velük, nem tud megfelelően védekezni, ennek pedig súlyos következményei lehetnek. Ez a probléma rengeteg embert érint.

A Magyar Helsinki Bizottság évek óta azon dolgozik, hogy jól érthetően kommunikáljanak a büntető igazságszolgáltatás legfontosabb szereplői, a rendőröktől a bírókig.

A civil jogvédő szervezet korábbi kutatási eredményei világossá tették, hogy a büntetőeljárás elején a hatóság nehezen érthető nyelven ad tájékoztatást az eljárás alanyainak az őket megillető jogokról. A kutatást követően tavaly átírták ezeket a hatósági tájékoztatókat, idén pedig tíz nyelven online tananyagot készítettek az Európai Unió által támogatott, jelenleg is futó projektjükben.

A következő hetekben induló közérthetőségi tréning anyaga hazai és nemzetközi jogi és kommunikációs szakértők bevonásával készült rendőrök, ügyészek, bírák és ügyvédek számára. A szélesebb közönségnek a projektet videóval és kvízzel mutatják be, melynek példáit a Magyar Helsinki Bizottság ügyvédjeinek mindennapos tapasztalataiból merítették.

A jogi bikkfanyelv a jogegyenlőség ellensége. A Magyar Helsinki Bizottság azért dolgozik, hogy világosan érthető legyen, mit is akarnak az állampolgároktól a hatóságok, rendőrök, ügyészek és bírók. Ahogy a civil jogtudatosító projekt címe is mondja: „Legyen egyértelmű az igazság!”

· Hatósági tájékoztatók érthetően (büntetőeljárás, fogva tartás során): https://www.helsinki.hu/milyen-jogai-vannak-buntetoeljaras-es-fogvatartas-soran/

· Online tananyag szakmabelieknek (9 nyelven): https://elearning.helsinki.hu/

· Egyértelmű igazság c. videó a nagyközönségnek: https://vimeo.com/445223805

· Kvíz a hatósági szövegek „megfejtéséhez”: https://www.helsinki.hu/tenyleg-erted-mit-irsz-ala-a-magyar-helsinki-bizottsag-kvize-a-hatosagok-szovegeinek-erthetetlensegerol/

4. fejezet – Operatív Törzs

Zs.P. — Fri, 28 Aug 2020 21:05:07 GMT

4. fejezet

Robert átadta a kutyát a következő szomszédnak és belépett a lakásba. Még hallotta, ahogy a felesége elbúcsúzik valakitől.

- Kivel beszéltél? – kérdezte, de ahogy meglátta a fejfájós asszonyát, gyorsan hozzátette, nehogy lelketlennek tartsák: - Hogy érzed magad?

- Pocsékul – felelte Julia – hányingerem is van.

- Hozzak valami gyógyszert?

- Már bevettem. Az Operatív Törzstől hívott valaki.

- Micsoda? – döbbent meg a férfi. – Honnan tudták a számod?

- Ezek mindent tudnak – felelte Julia fájdalmas arccal.

- És ki volt az?

- Nem tudom, egy férfi, nem mutatkozott be. – Julia maga sem tudta miért mondja ezt, de utólag azzal indokolta, hogy a békesség érdekében nem árt a jótékony hazugság.

- Akkor honnan tudod, hogy tényleg ők hívtak? – tette fel a logikus kérdést Robert.

- A kihallgatásunk kérdéseit folytatták, amit csak Oberritter hadnagy ismerhetett meg. Ha meg egy rendőr lett volna, miért állította volna magáról, hogy a Törzs tagja?

- Mit tudom én. Lehetett akárki, akármilyen szándékkal, minden valószínűbb, mint hogy a Törzsből valaki felhívjon minket.

- Mondom, hogy tőlük hívtak, ha átverés lenne felismertem volna.

- Jó – törődött bele a férfi – és mit akartak?

- Azt kérdezték, hogy ismerek-e, illetve, hogy a Mester ismer-e egy bizonyos kutatóorvost, ha jól emlékszem Danos docenst mondott.

Robertnek is az volt a véleménye, hogy bár nem tudják ki az az ember, de ha ennyire fontos a Meghaer-torony egy tudósa és a Vollcanik közti lehetséges kapcsolat, akkor neki is utána kell néznie. Ám a telefonjában nem talált semmi érdekeset a docensről.

- Az eddigi publikációit, tudományos kapcsolathálóját kell majd átnéznem – állapította meg. – Akkor talán többet megtudunk róla.

- Te mivel foglalkozol? – kérdezte Julia.

- Nyolc alternatívát kell kidolgoznunk a bankban. A járványok ugyan hasonlítanak, de a gazdaság hozhat váratlan fordulatot, a piaci környezetet is érheti pénzügyi támadás.

- Mégis milyen kockázatokra gondolsz? Minden vagyoni szál végső soron az Operatív Törzshöz vezet. Ha bárki valamilyen kockázatot jelenthet számukra, azok egyedül mi vagyunk, mi pedig pénzügyileg kis bolhák vagyunk egy hatalmas állat testén.

Robert elmosolyodott.

- A gazdasághoz nem értesz. Bármikor képződhet egy buborék. Maradj csak a pszichológiánál, és vállald el Jack Bolton kezelését.

Juliának ez most sok volt. Miért akarja őt irányítgatni a férje, megmondani hogy mit csináljon, és az se esett neki jól, hogy pénzügyi tájékozottságát és képességeit ennyire lenézték.

J.K. Toscani elolvasta az összes anyagot, amit a professzor átküldött neki az agykutatás legújabb eredményeiről. Volt abban mindenféle mikrochipes manipulálási kísérlet, sikeres gyógyítások, és interfészes bővítések. Egyet ő is használt, egy fordítóprogram volt beültetve a fejébe, melynek segítségével a világ összes nyelvét megértette. Az idegen nyelvet anyanyelvi szinten beszélők csak annyiban hagyták le, hogy gyorsabbak voltak a megértést illetően. Ezt a hátrányt nem sikerült ledolgozni egyelőre semmilyen technológiának, mert ahhoz paradigmaváltás kellett volna. De már rebesgették, hogy lehet egy olyan megoldás, ahol a gépi agyat szolgálja ki az emberi. A fejlődés itt már elég rémisztő képet festett.

J.K. Toscani másik előnye a születésekor manipulált génjeinek volt köszönhető. Rendkívül gyorsan tanult, így gyakorlatilag néhány nap alatt be tudta hozni egy-egy specialista tudását. Jelen esetben az agykutatás egy részében merült el, különösképp a legújabb nanotechnikás manipulációs lehetőségek foglalkoztatták. Amiben J.K. és a hozzá hasonló genetikailag kiválasztott elit tagok nem tudták utolérni a mesterséges intelligenciát az az volt, hogy a mesterséges intelligenciák tudásspektruma mindig nagyobb volt. Például egy agykutató mesterséges intelligencia az emberi agyról szóló összes tudást birtokolta, míg az emberek – legyenek azok akár tudósok is – csak részterületeket. J.K. professzionálissá fejlesztette ismereteit a bal agyféltekés gátlás és az amygdala manipulációjának lehetőségeit illetően, s ezen a téren már többet tudhatott akár a professzornál is, mert a professzornak más volt a szakterülete. Igaz, a professzor rögtön tudta mit kell neki elolvasnia. Ha J.K. teljesen utol akarta volna érni a professzort, mégse lett volna olyan sok időre szüksége, csakhogy nem az volt az életcélja, hogy maga is tudós legyen.

Volt egy javaslata az Operatív Törzs délutáni ülése számára. A napirendi pontokból látta, hogy másoknak is hasonló dolgokon jár az esze, mint neki. Ő azokba az előterjesztésekbe, hogy miként szigorítsák a lakosság kijárását, a nemzetközi utazáskorlátozást, az oktatást és a hasonló többibe nem is akart beleszólni. Ezek nagy része az ötödik világjárvány óta automatikusan bevezetésre kerültek ilyenkor. Az emberek alapjövedelmet kaptak, mindenkit teszteltek, hogy beteg-e, s aki védettséget szerzett, azonnal visszaengedték dolgozni, már ha volt korábban munkája. Nagyjából-egészéből az Operatív Törzs nem csinált mást, mint megerősítette és legitimálta azokat a döntéseket, melyeket a Vírus meg a Watson nevű program ajánlott nekik.

Ami miatt viszont össze akartak ülni, vállalva még egymás megfertőzésének a kockázatát – jól lehet tarthattak volna videókonferenciát is – az az volt, hogy a Lavelock csoport kutatási eredményeinek köszönhetően a fő kérdés most először nem a járvány mielőbbi leküzdése, hanem a túlnépesedés megállítása lett. A napirendi pontok túlnyomó többségében olyan javaslatokat tartalmaztak, melyek egyelőre nem tudományos, hanem politikai és praktikus kérdések voltak. Dr. Peter Kovacs elnökölt, aki először megemlítette, hogy két igen fontos politikussal is tárgyalt.

Beszélt a Világkormány miniszterelnökével (őt a Világparlament nevezte ki), valamint beszélt az Európai Egyesült Államok miniszterelnökével (akit pedig közvetlenül választottak Európa népei). Mindketten nagyon hálásak voltak a Törzsnek, hogy korábbi tanácsadói szerepükből a nyilvánosság elé lépve vállalják a járványkezelés összes nehézségét és felelősségét. Másodszorra megbeszélték az utazást ellenőrző applikációk kötelezővé tételét a bolygó összes lakosa számára. Járvány idején nem utazhat mindenki oda, ahová akar, minden ember nyomon követése ezúttal sem lehetett kérdés. Természetesen Kovacs „szkafander” ruhában volt és szuper maszkban. Amikor J.K. kapta meg a szót, J.K. részletesen kifejtette az emberiség létszámának csökkentési elméletét:

- Nagyon humánus megoldás lenne, ha az emberi agyat abba az irányba manipulálnánk, ami tulajdonképpen csak az evolúciós hatásnak a semlegesítése volna. Így nagyobb pontossággal tudná meghozni az Én a döntését: például, hogy akar-e egy gyerek után egy nő még egyet. Minél rosszabb ellátási körülmények közt szül egy nő, annál tovább vajúdik. Ám az amygdala érzelmek könyvtárosaként működve megváltoztatja a múltban átélt szenvedéseink emlékét. Nanotechnológiával fel tudnánk erősíteni ezeket a gátolt negatív érzelmeket, s így aki egyszer szült, és sokáig vajúdott, az még egyszer nem akarja ezt átélni. Ellenben akinél a kívánt orvosi kezelés hatására szülési fájdalom nem volt jelentős mértékű, annak emlékei helyesen fogják értékelni a gyermeke megszületésének élményét. Így tulajdonképpen nincs másra szükség, mint az egész emberi fajunk élményfeldolgozói mechanizmusának újraprogramozása.

- Két kérdést engedjen meg – szólt egy idősebb úr. Amerikai akcentusa miatt le se tagadhatta volna, hogy tengeren túli. Az Operatív Törzsben mindenféle állampolgárságú és etnikumú akadt, s mindenféle politikai beállítódású is. Az amerikai idős férfi történetesen épp konzervatív volta miatt nem igen rajongott az agyi interfészekért és a többi technikai újításért. Szintén biotechnológiában utazott, de csak az információszolgáltatásban. Az Operatív Törzsben azon kevesek egyike volt, aki tőzsdei ügyeskedések nélkül self made men módra gazdagodott meg a YourHeritage nevű cégével. Mára tulajdonosa a telephelyeire önkéntesen elküldött nyálminták alapján készült genetikai térképeknek. Jóformán a fejlett világ egészének. Meg tudta mondani nem csak a rokonsági kapcsolatokat, de azt is, hogy genetikai alapon kire milyen betegség vár. Csekély díjért cserébe a vállalat bárkinek szekventálta a DNS-ét. Ha a YourHeritage korrupt módon összeállt volna a világbiztosítóval, a közösségi kockázaton alapuló biztosítási rendszert pillanatok alatt bedönthették volna, hisz az a jövő nem-tudására épült, de a munkaerőpiacot is egymaga olyan helyzetbe hozhatta volna, hogy azzal tömegelégedetlenségeket és káoszt idézhetett volna elő. Mindig nagy felelősségérzettel szólt hozzá a vitákhoz, s most is ezt tette:

– Mr. Toscani, hogyan befolyásolná az emberi személyiség más vonásait ez a beavatkozás?

- Rengeteg olyan beavatkozással fejlesztjük magunkat, melyek a pszichénkre hatnak. A személyiség változása ez esetben nem ismert, de ez nem androidizáció, és nem tesz szenvedélybeteggé senkit. Egyszerűen a múltja feldolgozása mindenkinek olyanná válik, mint azoknak, akik 10 év pszichoterápián keresztül dolgozták meg magukat. A beavatkozás következtében az adaptív készségek fejlődése által intelligensebbekké válik az emberi faj, magasabb önismeretre tesz szert azonnal több milliárd ember, s ki ellenkezne azért, ha intelligensebbé tesszük?

Az amerikai konzervatív úr rázta a fejét, nem győzte meg az érvelés, különösképp az a része, hogy ettől válik intelligensebbé az ember. Szerinte a terápiás folyamat tehet intelligensebbé, nem a végeredmény, de nem akart vitatkozni.

- A zseniális a javaslatban az – támogatta meg Iréne Meghaer -, hogy így tudnánk tartani magunkat a liberális paternalizmushoz. Önszabályozóvá válna az emberiség szaporodása. Aki jobb helyzetben van továbbra is vállalna több gyereket – bár a baj itt az, hogy eleve egyet sem vállalnak -, aki pedig nincs ebben a helyzetben, az automatikusan kilépne az ambivalens vágyai okozta zsákutcából. A középosztálybeliekkel el lehetne fogadtatni a megoldást, illetve ha kiderülne, hogy intelligensebbé válásuk következménye a gyerekvállalási kedv csökkenése, velük tudnánk erről kommunikálni.

- Természetesen, kitűnő javaslat, finomításokat igényel, mert ott van ugye a prekariátus, de nagyon kitűnő – mondta az elnök, majd egy levegővel folytatta – mint ahogy számos kitűnő javaslat hangzott el eddig is és hallhatunk bizonyára még ezután is. A mostani járvány hagy nekünk gondolkodási időt. A népesség 14,5 milliárd, s szörnyű kimondani, de többmilliárd ember most hirtelen meg fog halni, ami egyúttal jó is ugyebár. Szörnyű ilyet mondani, de hát ez a realitás. Tessék, még valaki?

- Elnök úr, ismerve a szaporodási mértéket, mely meredek növekedést mutat, lélegzetvételnyi időnk lesz a járvány után. Most kell megtalálnunk a megoldást, mert a járvány után még meg lesz a demokratikus legitimitásunk, hogy lépjünk.

- Igaza van Bernard, mint mindig, ha statisztikáról van szó – mondta az elnök a hozzászólónak. Tizenöten ültek az asztalnál, s mindenkinek volt kedvelt témája, bár az a hatalom és tudás, amivel bírtak más megfogalmazást igényelne: az ujjuk hegyén játszva tartották egyensúlyban a bolygót. Legalábbis mostanáig. – Akkor, még valaki ehhez a témához?

- Még egy kérdés – mondta a biotechnológiai fejlesztés kémiai vonatkozásainak részvényeivel rendelkező középkorú férfi. Míg beszélt félretolta a maszkját, s az elnök figyelmeztette, hogy tegye vissza.

- Elnézést. Több milliárd ember, még ha csak a szülőképes nőkről is beszélünk együttes átoltása? Mégis hogyan képzeled Toscani? A statisztikai görbét látom magam előtt. Ha egyszerre ezt meg tudnánk lépni és működne, akkor a kamasz lányok a harmadik világban már csak egy gyereket szülnének, a 8 gyerekes anyukájuk pedig maximum még egyet, így még utoljára felszaporodna a népesség, aztán szépen ellaposodna a görbe és be tudna állni egy olyan állapot, amikor a járványok megfékezhetők. De hogy lehetne egyszerre elérni ennyi nőt, és ahogy te mondod intelligensebbé tenni az amygdalát?

- Replikálódó nanorobotokkal, épp a te területed volna – felelte Toscani, amitől megfagyott a levegő.

Az amerikai törzstag most már nem akarta tartóztatni magát és lecsapott:

- De hát replikáló nanorobotokat tilos készíteni. Ha abban történik valami mutáció a bolygó összes szén alapú vegyületét felfalják és nem telik bele másfél hónap és minden szerves vegyületet ők alkotnak.

- Ez a kockázat aligha vállalható – mondta Iréne -, de az alapötlet kitűnő, még a nanotechnológia is, csak a replikációs lehetőséget nem engedhetjük. Mit gondol? – kérdezte a biotechnológustól.

- Ez megoldható, s ha kifejleszthető, a kutatóink kifejlesztik. Viszont kezelni kell a média és a lázadó csoportok kampányait, akik azt fogják híresztelni, hogy mindezt a mi trösztünk gazdasági érdekei motiválják. Már most mosom kezeimet, hiszen nem tőlem származott a javaslat.

- Ezt csak azért mondhatják, mert nem tudjuk kezelni a politikai helyzetet - szólt egy kemény hangú nő. Szeme keskeny vágású volt, mint általában az ázsiaiké, a hangjáról ítélve viszont senki meg nem mondta volna, hogy Kínában nőtt fel. Nem illett rá az a sztereotípia, hogy a kínaiak idegen közegben csendesek. Ő talán túl harsány is volt mindig.

- Agnes, te mindig a társadalmi-politikai berendezkedésünk problémájával jössz – jegyezte meg az előbbi férfi.

- Igen - felelte Agnes Lee -, mert rágalommal illetjük és folyamatosan pereljük azokat, akik azt állítják, hogy a világgazdaság irányítása az Operatív Törzs kezében van. Pontosabban nem a mi, hanem az algoritmusaink kezében. Ha viszont nyílt kártyákkal játszanánk, akkor nem vádolhatnának minket kapitalista érdekekkel, minthogy minket valóban nem is érdekel a pénz. Nekünk köszönhetően vagyunk túl a kapitalista logikán, ahol a pénz, a tőke iránti éhség miatt, mindenki egyéni érdekeit követve ciklikusak voltak a válságok. Túl vagyunk ezen. Miért nem játszunk akkor tiszta lappal?

Maguk közt azt a társadalmi rendszert, melyet irányítottak paternalista oligarchiának nevezték, mintegy saját pozíciójukra és szerepükre utalva, de nyilvánosan ezt e kifejezést csak néhány perifériára szorított szociológus használta.

- Ne kezdjük most ezt újra – próbálta nyugtatgatni a társaságot Peter Kovacs, aki doktori címét még filozófiából szerezte, de nem használta –. Kérem tisztelettel az urakat és hölgyeket, a feladatra koncentráljunk. - De Agnes Lee nem akarta annyiban hagyni:

- Vegyük példának az oltásokat – mondta. – Azért is szőnek az emberek oltásellenes összeesküvés-elméleteket, mert sokan meg vannak győződve arról, hogy gazdasági érdekeltség van az oltóanyag megvásároltatásában. De ha tudnák, hogy kezünkben az egész gyógyszergyártás és nem érdekel minket, hogy ebből még több pénzt termeljünk magunknak, akkor elhinnék, hogy az oltásaink valóban humanisztikus célt szolgálnak.

- Nem hinnék el, Ágnes. Ezt már ezerszer átrágtuk. Bernard tesztjei azt mutatják, hogy egy ilyen kitárulkozással is túl nagy lenne az eltérés az irányítható és az irányításunk alól kilépő emberek közt. Nem számítja bele Agnes azokat a problémákat, amelyeket pluszban magunkra húznánk és amiket tesztelni sem tudunk. Például a paranoid oltásellenes szervezetek hirtelen népszerűvé válását. Igen kockázatos lépés volna a kártyákat kiteregetni. Milyen javaslat van még? – próbálta a medrében továbblendíteni a beszélgetést az elnök.

- Ha már az előbb megszólíttattam – vette át a szót Bernard, ki megszámlálhatatlan tulajdonnal bírt a média világában, s hogy a külsejét is el tudjuk képzelni: sötétbarna bőre és fekete szakálla volt, s mindig barna vagy fekete inget viselt – Fogamzásgátló és az abortusz kampányokra rá kell erősítenünk –magyarázta -. Kézben tudjuk tartani a közvélekedést. Lesz néhány ellenálló, de csak néhány millió. A telefonján keresztül mindenkinek mérni tudjuk a kampányunk reakcióit, és beállítjuk azt a kommunikációt, mellyel meggyőzhetjük őket a fogamzásgátlásról.

Kovacsnak tetszett, hogy újra konkrét dolgokról beszélhetnek, meg is fogalmazta Bernard felé a kérést:

- A járvány lecsengése után ezt a kampányt azonnal megkezdjük. Az egyetértést látva kedves Bernard végezze el a részletek kidolgozását. És még valami. Készítsen majd olyan listákat, amelyben fogamzásgátlást ellenző nevesebb emberek vannak. Róluk majd megjelentetünk anyagokat, hogy nem végeznek rendes tudományos munkát, ingyenélők vagy hasonlók.

Volt azonban, aki szerint bármilyen hatékony lesz a kommunikáció, ez nem elegendő.

Ekkor egy igen határozott katonás férfi kért szót, Joseph Tot. Nem volt magas és így szélessége még inkább szembeötlő volt. Spártában, 2500 éve még kedvelték az ilyen alkatú katonákat, mert rendkívül sokat tudtak gyalogolni. Joseph Tot elmondta, hogy a rendőrség és a katonaság átfertőzöttsége és halálozási rátája olyan nagy, hogy a mostani világjárvány után nem lesz minden ugyanaz, mint régen.

- Játsszuk itt a demokráciát a nép előtt – mondta – S egyet értek Agnessel emiatt hazugságba kényszerülünk és megkötjük a saját kezünket. Miért ne engedhetnénk ki a katonai robotokat a saját polgáraink közé, miért kell itt csak emberekkel dolgoznunk? Ez az oka, hogy a katonáim hullanak, mint a legyek.

- Ehhez alkotmányt kéne módosítani – vetette ellen valaki.

- És? – kérdezte Tot megrántva széles vállát. – A kórházépítést, a kijárási korlátozás betartatását, a betegek szállítását, de még az időseknek való ételszállítást is mind elláthatnák a drónok és a robotok. A fejlett világokban, mint például nálunk Európában erre azonnal lehetőség volna, másutt meg szükséges lenne. Azt kéne kommunikációs technikával elhárítani, ha és egyáltalán jogos ez az aggodalom, hogy ne támadjanak neki az emberek a gépeknek. Most a világjárvány idején tudnánk a legkönnyebben elfogadtatni a néppel, hogy a katonák immár nem emberek. Csak be kéne vallani, hogy a humánkatonaságunk összeomlott.

- A negyedik járványnál a kezünkbe került a gazdaság – mondta helyeslően Agnes Lee -, mi azért ülünk itt, mert családjaink felismerték a gazdasági lehetőségeket. Most a hatodiknál pedig robotok segítségével kezünkbe kerülhet a világbéke biztosítása. Hát nem erről álmodott hajdan minden szépségkirálynő?

J.K. Toscani figyelte a szemeket, s arra gondolt, ha most láthatná az arcokat el tudná dönteni kinek tetszik a hatalom koncentrálása, a szabadság újbóli korlátozása. Végtére is – kérdezte magától – amennyiben az Operatív Törzs ha így halad, rá fog jönni, hogy hosszú távon semmi szüksége az emberiség 90%-ra. Először csak atyáskodunk a népesség fölött, mint valami jótékony istenek, aztán ha megunjuk, majd megsemmisítjük őket. Valamelyest elébe is ment a katona gondolatának, aki így folytatta:

- Kár szépíteni a dolgot, tömegeknek kell folyamatosan elpusztulni ahhoz, hogy ne legyen túlnépesedés. Be kell az elitet és magunkat oltani védőszérummal és azután hagyni kell, hogy időről-időre a járványok ritkítsák az embereket.

- Ezt nem gondolja komolyan, Joseph – csattant fel Iréne – Az emberek már így is azzal gyanúsítanak minket, hogy az Operatív Törzs engedi szabadjára a vírust. És tényleg hajlamos volna maga eljutni addig, hogy nem védeni kell a polgárokat, hanem pusztítani?

- Az időnkénti járványok nem ártanak nekünk, hanem használnak – felelte hűvösen Joseph Tot. - Az emberek döntő többsége ránk támaszkodik és kénytelen hinni bennünk, de mondja Bernard, ha tévedek, maga itt a tömeglélek ismerője.

Bernard csak felnézett keretes szemüvege mögül és bólogatott, Tot pedig folytatta:

- Ha nem volnának járványok, már rég nem lennénk hatalmon, leszavaztak volna minket. Ahhoz, hogy fenn tudjuk tartani a politikai egyensúlyt, szükségünk van az emberiséget félelemben tartó csapásokra.

J.K. látta, hogy a katonát etikai eszközökkel nem lehet meggyőzni, s hogy belerángatná az Operatív Törzset egy elfogadhatatlan világrendszer kialakításába, ezért ennek megakadályozására újabb hozzászólással próbálkozott:

- Jogos a replikálódó nanorobotok betiltása, s ezt én tudomásul is veszem, bár a kockázat itt csak elméleti. Ezzel szemben a vírusok mutálódására konkrét százalékaink vannak. Amennyiben elindítanánk egy gyilkos fertőzést és az aztán mutálódik, saját magunkat is megöljük, pláne, ha azt hisszük mi előzetesen megszereztük egy oltással a védettséget. A gazdagok rendelkeznek több társas kapcsolattal, mi utazgatunk, nyaralunk a bolygó egyik vagy másik részében, aztán kezet fogunk egymással, s csak drukkolunk, hogy ne ragasszunk egymásra semmit. Mindenkit el tudunk különíteni, csak magunkat nem, és ha még abban a hitben is lennénk, hogy van védettségünk... Ha egy általunk indított, de mutálódó vírussal találkoznánk abban a hitben, hogy mi védettek vagyunk, mi lennénk az elsők, akik elpatkolunk. S azt kell mondanom, meg is érdemelnénk a sorsunk.

Dr. Kovacs bezárta a tárgyalást:

- Nagyon köszönöm a sok értékes felvetést, még úgy érzem, kell egy kicsit brain stormingolnunk, továbbgyűjteni a lehetséges szcenáriókat, melléjük írni előnyöket és hátrányokat. Kialakítani aztán a cselekvési sort, kiosztani a feladatokat. Hölgyeim és uraim, urrá leszünk majd nem csak ezen a járványon, de minden problémán, ami ezek után jön, mert a hatodik járvány után, ahogy valamelyikük mondta nem lesz ugyan olyan a világ, mint előtte. Az irányítás az Önök kezében van. A jegyzőkönyv elkészítéséhez felkérem Agnes Leet, Joseph Tot urat pedig arra, hogy sorsolja ki nekünk a következő ülés elnökét. Én megköszönöm a lehetőséget, hogy mint mondani szoktuk, az Önök közreműködésével megint jobbá tettük a világot.

- Bernard legyen kedves majd még egy szóra – kérte az elnök, s ahogy a többiek felálltak, egymással beszélgetésbe elegyedtek, a férfi oda is ment hozzá. Kovacs megvárta, míg Toscani hallótávolságon kívülre kerül, majd azt kérdezte tőle:

- Tudom én, hogy az elit tagjai szépek, okosak és kőgazdagok gyerekei, azt is, hogy a jövő is az övék, de tudunk ezekről valamit?

- Ezt hogy érted Peter?

- Vannak róluk adataid? Valami kutatás. Több köztük az öngyilkos? Hogyan telik egy napjuk? Vannak szervezeteik? Bármi… Megmondom neked őszintén és ha így van, hát így van, mi is érdekel. Készülnek ezek valamire? Mitől ilyen láthatatlanok?

- Azt valahogy mindig elérik – felelte Bernard - hogy ne legyenek lehallgathatók, biometrikus adataik többsége rejtve legyen, azaz én semmit sem tudok. De kutatások természetesen vannak róluk. Elektronikus kérdőívekre nem válaszolnak, de ha megkeresi őket egy újságíró, vagy egy régi módszerekkel dolgozó kérdezőbiztos, készséggel válaszolnak. És ezekről a kutatásokról tanulmányok százai vagy tán ezrei is íródtak. Minden kutató arról számol be, hogy különleges vonzerővel rendelkeznek és csak a legjobbakat írják róluk.

- Hát, ha lesz időm, egy jobb tanulmányt, amit ajánl, elolvasnék.

- Talán azt ajánlanám, amelyiket egy elittag vállalkozásába beépülő szociálpszichológus írt. Ő majdnem végleg otthagyta a tudományos pályát, aztán maga látta be, hogy nem való abba a csapatba, amelybe beépült. Nagyon érdekesek az önreflexiói. Illetve van egy másik szöveg, ami viszont kicsit kritikus velük szemben. Az meg azt állítja, hogy ennek a genetikailag tökéletesített emberfajtának a közös tulajdonsága, hogy megszűnt a mintaadói szerepe. Ahelyett, hogy példaképpé lennének, ami egy elittől az emberiség történetében mindig elvárható és most is elvárható volna, ahelyett, hogy kultúrát teremtenének, elvonulnak és ezzel a szerző szerint bűnt követnek el. Nem értjük miért viselkednek így.

- Mindkettő szöveget kérem, s ha esetleg van róluk valami titkosszolgálati jelentés a szervezkedéseikről, azt is – mondta Kovacs, Elkérte Tot-tól a közben kisorsolt jövő heti elnök nevét, majd kihirdette azt, és a társaság végleg feloszlott.

J.K. észrevette, hogy Bernard és Kovacs róla beszélgethetnek. Ő maga még a gyűlés hatása alatt volt. Arra gondolt, hogy amikor ő elnököl, sose szokott szóvirágokat használni, de hát ismerte Kovacs fontoskodását és azzal nem tudott vitatkozni, hogy a világ jobbá tevése miatt van itt maga is. Visszakapcsolta a telefonját és több üzenet közt Julia Osbornén akadt meg a szeme. A telepre hívta. Lehet ez csapda is, vélte, ott áll a férj az ajtó mögött és agyon csapja egy lapáttal, vagy akár egy egész szektás különítmény várja, hogy valami szeánsz során kifolyassa a vérét egy oltáron, amit sok gyertya vesz körül. Nem ilyen halált tervezett magának. De amikor félre rakta a tréfát arra gondolt, hogy elég, ha csak meg akarják fertőzni, vagyis szólnia kéne Oberritter hadnagynak vagy bárkinek, hogy menjen vele.

Még akkor is korai halálán morfondírozott, mikor az autója már a kifelé tartott a belvárosból és elhagyta a szecessziós épületeket. Szórakozottan bámulta a kísértetiesen kiürült utcákat. A buborékautók mozdulatlanul álltak az út szélén, a mozgójárdák pedig szomorúan várták, hogy valaki rájuk lépjen és elindulhassanak. A külvárosban már más volt a hangulat, itt mozgójárdák se voltak és abban az utcában, ahol Toscani leparkolt, tojásautó is csak egy árválkodott a túloldalt. Mikor kiszállt, piszkos utcagyerekek vetté körül, és pénzt kéregetek. Töltött a telefonjukra néhány egységet, aztán becsöngetett.

- Törülje meg a fertőtlenítő szőnyegben a lábát – mondta Julia. Maszk nélkül állt előtte, így ő is levette a sajátját. Az irodát feltérképezve úgy vette észre, egyedül vannak, se lapáttal váró férj, se szektatagok. Igazából ebben is reménykedett.

- Üdítő csinos orrot és szájat látni - bókolt. Ma részt vettem egy ülésen, ahol csak szigorú szempárok meredtek rám. Mit gondol, meddig lesz ez az őrület, hogy nem láthatjuk egymás arcát?

- Ameddig Önök ki nem hirdetik a járvány végét – mondta Julia kicsit ellenségesen.

- Sok minden tőlünk függ, de ez nem. Várunk a tudósokra, hogy megtalálják a védőoltást.

- Köszönöm, hogy ide fáradt. Gondolom csak azért jött, mert kíváncsi, megtudtam-e valamit Danosról?

- Nem csak – vallotta be Toscani - Szinte minden férfi látott már olyan nőt életében, akinél azt gondolta, hogyha megkaphatná megváltozna, kihozná magából a maximumot és hasonlók, de csak kevesen szokták az ilyen vágyott lényt valóban megkapni – mondta J.K.

- Nem értem miről beszél – felelte Julia.

J.K. egy lépést közelebb lépett a nőhöz és a derekára tette a kezét, Julia kicsúszott a kezei közül, és csak az ajtónál érte őt utol. Ott háttal a falhoz lapult, és várt. J.K. pedig egyik kezét a feje mellé tette, a másikat meg a dereka mellé. Így nehezebbé vált a menekülés. Most olyan szögből látta Julia arcát, mint legutóbb, mikor videótelefonáltak. A különbség csak annyi volt, hogy Julia még kerekebb szemekkel nézett rá, alighanem az ijedtségtől. Vékony és törékeny volt, viszont J.K. alacsonyabbnak képzelte. Alig kellett lehajolnia, hogy megcsókolja.

- Nocsak, micsoda meggondolatlanság az Operatív Törzs tagjától – jegyezte meg. – Nem fél, hogy megfertőződik?

- Már az nagy meggondolatlanság volt, hogy ide mertem jönni egymagam. Milyen környék ez?

- Nagyon jó kis környék – mondta a nő, majd visszaterelte Toscanit az eredeti témához. Arra nem is kíváncsi, hogy mit tudtam meg?

- Rögtön, amint elmesélte mi van fejfájásával.

Juliának tetszett, hogy érdeklődnek a hogyléte felől, és ettől a pulzusa is kezdett megnyugodni, ami az előbbi jelenet miatt az egekben volt. De nem akart vonzónak tűnni és szeretett nyers lenni.

- Jól vagyok. Hánytam egy óriásit a napokban, és aztán megkönnyebbültem.

- Danos docens és Jones atya találkoztak a templomban – folytatta. - Ugyan törölve volt a biztonsági felvétel, de Robert kibányászta, hogy miről is volt szó közöttük.

- Robert, a férje. Csupa fül vagyok – mondta J.K.

- Amit mondani fogok nem fog tetszeni magának.

- Tegeződhetnénk?

- Nem fog tetszeni neked. A találkozót ugyanis nem a Mester kezdeményezte, ezért is ragaszkodott ahhoz, hogy a tudós jöjjön hozzá. Továbbá nem is fogadta el a docens ajánlatát, hogy dolgozzanak össze. Te nyilván arra számítottál, hogy a Mester örömest vesz részt minden világkormányzati együttműködésben. A docens úgy fogalmazott – Julia összeráncolta a homlokát: - igyekszem pontosan idézni: ha már hasonlóképp látjuk a jövőt, hasonló megoldást is kell találnunk.

- S mi légyen az? – kérdezte J.K.

- Nem tudom – felelte Julia.

- Ennyi? – kérdezte csalódottan J.K.

- A megoldási javaslatot nem tudom, talán nem találtak ki közösen semmit, de Danos még győzködte Jones-t, és biztosította őt arról, hogy az Operatív Törzsből is van, aki hallgat a Lavelock csoportra.

- Hogyne – felelte J.K. – gyakorlatilag mindannyian hallgatunk rájuk. Elfogadtuk tudományos bizonyítékként, hogy a 20 milliárdos népesség elérésénél mind meghalunk. Talán egy-két embercsoport marad, s elkezdjük megint Ádámtól és Évától. Már, ha az új android istenek a maradék csoportokat ki nem irtják.

- Szép kilátások, ámbár engem nem rémítenek meg, minden alkalommal a Mester hasonlókat jövendöl. Meg kéne nézned a felvételt.

- Az bizony jó volna, ha lehetséges.

Julia szóbeli utasítást adott a fényeknek és a vetítésnek, mely meg is jelent a falon. Egymás mellé ültek a kanapén, a csípőjüknek összeért. A férfi kicsit előredűlt, úgy koncentrált a felvételre. Valóban úgy tűnt, hogy Danos nem általában az Operatív Törzsre, hanem egy támogatóra hivatkozik, kinek segítségével a változás menedzselése majd kézbe vehető.

Átfogta a nő derekát, aki először megfeszült, majd lágyabban hozzásimult. Megcsókolta a homlokát, és azt mondta neki:

- Vigyázni fogok rád, ígérem – aztán vette a maszkját és kiment az utcára. Már sötétedett és az utcagyerekek se voltak sehol.

5. fejezet

Fővárosi Közgyűlés döntései 2020 augusztus

Zs.P. — Sat, 29 Aug 2020 12:35:39 GMT

A kiemelendő a Hajógyári-sziget beépítési tilalma, valamint a közalkalmazotti jogok erősítése. Előbbi igen ritka döntés. Évtizedek óta szinte minden önkormányzat azon dolgozik, hogy miképp teheti a kezét szabadabbá, hogy a területeket bármikor kénye-kedve szerint hasznosíthassa. Az ok általában pénzhiány, máskor korrupciós érdek. A közalkalmazotti jogok visszaadását lehet épp úgy nem értékelik a közalkalmazotti dolgozók, mint ahogy az elvételük során sem hallottuk a hangjukat. A hatalom adja, a hatalom elveszi. Ettől még lehet örülni neki.

Rónai Egon szerint zöld programnak álcázott pénzbehajtás zajlik az Erzsébetvárosban

Zs.P. — Sun, 30 Aug 2020 06:22:53 GMT

Értem én, hogy egy csomó pénzt elvettek a kerületektől. Azt is, hogy a belvárosban a forgalomcsillapítás hasznos és jogos elképzelés. No de. A Wesselényi utcában a 30-as szám előtt egy rövid utcasaroknyi részen megtiltották a behajtást, meg kell kerülni a tömböt (az egy park különben), és utána 30 méterrel odébb lehet folytatni az utat a Wesselényi utcában

– hívta fel a figyelmet a közlekedési anomáliára közösségi oldalán Rónai Egon, akit beszámolója szerint 30 ezer forintos bírsággal sújtottak.

Állítólag a helyiek anyáznak, nem tudom, a hivatalos ember mondta csekkel a kezében. Én egy trolipótló busz után mentem és nem vettem észre az új világ üzenetét, egy behajtani tilos táblát. A busznak lehet, csak másnak nem. Bezzeg azt láttam, hogy azt a 30 métert ellepik a közteresek. Csokrokban állnak és várnak. Rám. Ránk. Hibáztam, igen. 30 ezer. Nem a táblánál állnak, hogy jelezzék, mostantól ez az agyrém ötlet tömbkerülésre késztet. Nem figyelmeztetnek, hogy legközelebb ne emlékezetből vezessek. Nem ám: odarohannak négyen, ketten fotóznak, a harmadik az iratokat nézi, a negyedik sokatmondóan engem

– idézte fel a történteket Rónai Egon, aki rávilágított, hogy az értelmetlen új gyakorlat mögött nyilván a pénzbehajtás szándéka húzódhat meg.

Azt mondják, nem csak én vagyok kiakadva, külföldiek (mellettem egy francia és egy olasz), taxisok, és úrvezetők is. Ja igen, meg ők, a közteresek is, akik naponta reggel 6-tól büntetnek. Egy nap nagyjából ötmilliós bírságbevétel. Egy hónap 300 millió. Így már persze érthető, hogy mitől tűnik értelmesnek az értelmetlen háztömbkerülés, amit zöld programnak álcáznak, de dugót és árbevételt egyszerre okoz

– világított rá a lényegre a népszerű műsorvezető.

A közteresek szerint mire megszokjuk, úgyis megszüntetik a helyiek felháborodása miatt. Hajrá. Bár az önkormányzatnak biztosan lesz újabb remek ötlete

– zárta keserű iróniával fűszerezve sorait Rónai Egon.

https://www.facebook.com/ronai.egon/posts/10224237342706820

Forrás: Facebook; Fotó: Facebook

5. fejezet – Szcenáriók

Zs.P. — Thu, 03 Sep 2020 22:59:35 GMT

J.K. egyre többet szeretkezett Juliával. Már nem csak a támaszt kereső nőt látta benne, hanem a lázadót is. Vékony arcán a kiugró járomcsontokra már korábban felfigyelhetett volna. Ezek a szigorú vonások jól tükrözték keménységét, melyet fokozatosan fedezett fel. Külsőre nem illettek egymáshoz. Toscani Julia mellett olyan volt, mint egy divatbemutató elegáns férfimanökenje, Julia pedig mint egy rockkoncert gót énekesnője. Bár Toscani messziről kerülte a divatbemutatókat, Julia pedig nem tudott énekelni és rockkoncerten is kamaszkorában járt utoljára.

A titkos találkozójuk a telephely lett, ahová a férfi mindent beszerzett Julianak, amire a járvány miatti fertőtlenítéshez szüksége volt. Julia kérésére még azt a különleges ágyneműt is, ami az erre célra kitenyésztett mikroorganizmusokból álló cellái miatt önfertőtlenítő hatással bírt, és amihez horribilis ára miatt csak kevesen juthattak hozzá. Kicsit furcsán nézték az utcagyerekek, ahogy becipelte a nem nehéz, de hatalmas zsákot, melybe az egészet becsomagolták. Julia rendszeresen itt várta őt, s csak azt kellett találkozójukon mindig ellenőriznie, hogy Robert nem akar-e valamiért idejönni maga is. De a járvány óta összezártságukat tudta enyhíteni, ha Julia azt mondta, átmegy a telepre dolgozni, hogy ne zavarjon. S Robert egyáltalán nem bánta, legalább addig nyugta volt, nem zsörtölődött vele a felesége. Julia kerülte vele a testi érintést, ajánlotta a másfél méter távolságot a járványra hivatkozva, s ez hihető volt. Voltaképpen nem kívánta Robertet, annál inkább J.K. Toscanit. Toscani mégiscsak egy tökéletes testű és nagyon intelligens férfi volt, valamint magas szexuális teljesítménnyel bírt, ahogy ez az ő fajtájában egyébiránt általános volt. A legtöbb szülő gondolt gyereke felnőttkori szexualitására és nem bízta a véletlenre.

Julia sose gondolta volna, hogy egyszer olyan szerencséje lesz, hogy az elitből kap szeretőt. Ha azt kérdezik tőle, hogy akkor is szeretkezne ezzel a férfival, ha fertőzött volna, ő bizony igennel felel, annyira elveszítette a fejét.

J.K. viszont sohasem találkozott még olyan nővel, aki ennyire szerelmes tudott volna lenni. Értett a mozdulatok és az arcok elemzéséhez, s Julia szenvedélye ellenállhatatlan volt a számára. Eddig vagy kurvákkal, vagy az elitből való nőkkel volt dolga, s ha őszinte akart lenni magához, hát a kurvákat jobban szerette. Az elit nők oly annyira el voltak telve saját tökéletességüktől, hogy szinte eszközként és örömszerző forrásként használták volna, ha hagyja. De ezt senkitől nem volt képes eltűrni, így hát nem lettek tartós kapcsolatai, barátnőivel elég gyorsan szakított. Ha valaki kérdezte miért, nem azt mondta, hogy nem bírja elviselni az elit nők közelségét, mert ezzel a kívülállósággal kikerült volna a „megbízható elvtársak” társaságából – ahogy ő fogalmazta meg ezt a helyzetet -, és akkor sose jut be az Operatív Törzsbe, bármilyen tekintélyes és befolyásos is volt az apja. Viszont azt mondani, hogy ahhoz a típushoz tartozik, aki kötődésképtelen, elfogadott válasznak tartotta mindenki, mert sok férfi ambivalens kötődésű. A jelenséget pszichológiailag is körülírták, diagnosztizálták. Gyógyszer ugyan nem akadt rá, de a középosztály a társadalombiztosítás költségén járhatott terápiára. Valójában nem ez volt J.K. a problémája, és ezt tudta azelőtt is, hogy Juliával összejött volna. Sőt, épp ellenkezőleg, azt vette észre magán, hogy túlságosan is ragaszkodik a nőhöz. Belátta viszont, hogy Julia szeretete Roberthez olyasmi, ami nem könnyen elszakítható. Ott volt a közös szektájuk, a forradalmi közös küldetésük, s bizonyára az is igaz volt, amit Julia állított, hogy Robert nélküle már másnap öngyilkos lenne. Jobb híján elfogadta a jelenlegi felállást, amúgy is volt egy terve:

Juliat ugyan riasztotta az a gondolat, hogy együtt fog megöregedni Roberttel, mégis lakonikusan nézett Toscanival való kapcsolatára, aki előre láthatóan kétszer olyan hosszú ideig fog élni, és sokkal később is fog megöregedni, mint ő. A terve J.K-nak épp az volt, hogy kivárja Robert természetes halálát, Juliának meg titokban megszerzi azokat a kezeléseket, amelyek megőrzik a fiatalságát. és meghosszabbítják az életét. A szerelem kolera idején regényből meríthette ezt az ötletet, legalábbis ő maga erre gyanakodott. De a tervét még nem mondta el Julianak, várta a megfelelő pillanatot. Neki volt ideje várni.

- Ne menj még – kérlelte a nő, mert ő meg egészen másképp élte meg az időt. Minden jó pillanatot ki akart használni, élvezni, mint azok, akik úgy tudják, hogy csak néhány napjuk van hátra. Toscani lehámozta magáról a karjait és azt mondta:

- Operatív ülésre kell mennem. Most percenként változnak a dolgok. – Nem számolt be a nőnek a napirendi pontokról, még nem bízott benne annyira. Julia mégiscsak egy forradalmi ellenálló csoport tagja volt.

- Hogy néz ki ez az Operatív Törzs? Mondj róluk valamit – kérte Julia.

- Mire vagy kíváncsi? Láthatod őket a médiában, bár a többség kétségkívül nem szeret szerepelni. Van köztünk indiai származású milliárdos, meg kínai, afrikai, ők ezeknek a területeknek a tudói is. Most a járvány idején mindannyian itt ragadtak Brüsszelben.

- Hát például szeretném tudni, hogy mindegyikőtök az elitből került-e ki?

- Nem. Az emberek keverik a dolgokat. Elitnek a génkezelteket tekintik, mondván, hogy a mi képességeink már egy új embertípust képvisel, olyat, amilyenről Nietzsche még csak álmodozott. Az Operatív Törzsben csak én vagyok ilyen fiatal, de a fajtám a bolygón egyáltalán nem ritka. Sokan lettek közülünk kiemelkedő tudósok, vagy még tanulnak, mert igencsak megnőtt a tanulási kedvünk és nagyon későn érők vagyunk.

Toscani remélte, hogy Juliát kielégítette a válasz. Mióta közelebbről ismerte, abban se volt biztos, hogy a vallásos tevékenység nem fedőtevékenység-e a szekta részéről. Lekérte az egyesület agyi aktivitásának 3D-és hőtérképeit, de ezek nem erősítették meg a gyanúját. A szektatagoknál a vallásos területekért felelős részek a prédikációnak megfelelően aktiválódtak. Sajnos a tiszteletesnek már árnyékolva voltak a jeltovábbítói, ahogy Júliáé és Roberté is. Őket valamiképp védte a szekta. Egyébiránt mióta beleszeretett Juliába, akkor sem nézte volna meg az agyi hőtérképét, ha tehette volna.

Lehámozta magáról az ölelő karokat és távozott.

Az Operatív Törzs frakciókra bomlott. Ez alapján is ülték körbe az asztalt. Az egyes frakciók a viták egy részére videón bekapcsolhattak egy-egy tudóst. Ezek a tudósok többé-kevésbé megbízhatóknak számítottak. Nem feltétlenül a legjobbak voltak, mert a legjobbak közül sokaknak nem tetszett a Meghear-torony szervezeti átalakítása és maguktól távoztak. A maradók lehettek megalkuvók és kiszolgáltatottak, vagy az új rendszer elkötelezettjei, de közös volt bennük, hogy nem akartak politizálni.

Megdöbbentő volt J.K. számára, hogy a problémát felvető Lavelock csoport tudósai az Operatív Törzs katonáját, Joseph Totot támogatták. Ez a kiöregedett hajdani katona és családja tulajdonképpen a világ számos magánhadseregének tulajdonosa volt. Egy zsoldos hálózat birtokosa, aki mára a világ legerősebb hadihajó flottájával, űrfegyverzetével és földi robothadseregével rendelkezett. Csak egy csettintésébe kerül – gondolta J.K. – és a széles vállú pasas diktátorrá válik, és megvalósítja tervét: szándékosan fertőzi le időről-időre az emberiséget és ő dönti el, ki kaphat előtte védőoltást. Ezért a forgatókönyvért nem tudott lelkesedni.

- Bár nagyon örülök, hogy a Lavelock csoport támogatását és különösképp Danos docensét magam mögött tudom, s azt is tudják, hogy a magam részéről még nem vetettem el a vírussal való szándékos és rendszeres fertőzés gondolatát, azzal is tisztában vagyok, hogy a katonai erő nem minden. Ahogy nem állítja meg a mostani járványt, úgy nem tudná féken tartani a világ forradalmait sem.

Tot beszédét hallva, minden bizonnyal voltak, akik megnyugodtak, de J.K. nem tartozott ezek közé. Ő abban a tömörülésben volt – már ha egy kétemberes csoportot tömörülésnek lehet nevezni -, amelyik a Nudge-technikával kívánta kezelni az emberiség jövőjét. Ez annyit jelentett, hogy bármely technika megengedhető, melyre ha az érintett személy rájön, hogy vele megcsinálták, el tudja fogadni. Lehet tehát manipulálni, terelgetni, felhasználni az elektronikus egyéni tudatra reagáló kommunikációsan már működő propaganda eszközöket, csak annak utólagos helyeslését be kell szerezni az emberektől. Iréne ült mellette.

Voltaképp ez a két csoport, az övé és a katonáé volt a két véglet. A többiek Toscanit és Iréne Meghear nudge befolyásolását naivnak tartották, persze, mondták, kell ez, de nem elég, a szándékos vírusfertőzést pedig túlságosan gonosznak. Valahol középütt helyezkedett el Peter Kovacs és a hozzá húzó törzstagok. Szerintük az elméleti iránynak azt kellene tartalmaznia, hogy a túlságosan szaporodásra hajlamos nők és férfiak sterilizálása szükséges.

- Valamilyen módon ezt nálunk okosabbaknak kellene majd kidolgozniuk – tette meg javaslatát Kovacs, és ujjával a képernyőkön lévő tudósokra mutatott.

- Minden férfi túlságosan szaporodásra hajlamos, minden férfi milliónyi spermával bír – mondta Agnes Lee, amiből egy feminista párbeszéd kerekedett, ahol épp Peter Kovacs érvelt amellett, hogy bizonyos férfiak sterilizálása is lehetne cél, míg Agnes vallotta azt, hogy elég a nőkre koncentrálni, az elit nőket pedig ne fosszuk meg a gyermekvágytól, ha végre találnak egy normális nem elit férfit: az véletlenül se legyen steril.

Agnes Lee Joseph Tot csoportjában volt, neki tetszett volna az emberiség tudatos tizedelése. Úgy tűnt nem talál ebben semmi kivetnivalót. Tot inkább racionális szükségszerűségként tartott ki a saját ötlete mellett, és Danos docens szerint a tudatos vírusfertőzés mellett a férfiaknál a spermaszám drasztikus csökkentését is el lehetne érni. Az ő attitűdjei nem derültek ki, nagyon tudományos volt, belebonyolódott az 5 millió/ml spermaszám alatti mennyiség „jótékony” következményeibe.

A tudósok a vita után még megtették a napi jelentésüket a járvánnyal szembeni kutatások állásáról, meghallgatták még Bernard statisztikáit, hogy miként növekszik a post traumás szindromásokként kezeltek aránya, vagy hogy alakul a pornófogyasztás, aztán elbúcsúztak. A képernyők elsötétültek. Az Operatív Törzs rátérhetett a következő napirendi pontra és a végrehajtandó feladatok megbeszélésére. Elég sok gond tornyosult előttük. A szokásos ellenzéki politikai csoportosulásoktól, és az őket támogató médiumoktól kezdve, azokig az anarchistákig, akik szerint mindent nyilvánossá kell tenni. Dataistáknak nevezték magukat. S ott voltak a milliós nagyságrendben lévő civil meg vallási szervezetek, melyeket azért figyeltek, mert sosem bíztak bennük, nem beszélve a terroristákról, akikről sok mindent megtudtak, ha például sikerült lehallgatni őket vagy a pénzmozgatásukat megfejtették, csak hát épp ez az, hogy gyakran nem sikerült.

- A Wolfe News bejelentkezett hozzánk – kezdte kimért lassúsággal Bernard. Megvárta, míg mindenki ráfigyel, aztán folytatta:

– Mint tudjátok, nálunk a híreket mesterséges intelligencia állítja elő, a képernyőn a karaktereink, ismert bemondóink maguk is virtuális lények, épp ezért nem tudtam először mit kezdeni a Wolfe News-zal. Ám ez egy feltörekvő, sikeres, emberek által készített műsorfolyamot előállító csatorna, és azt állítják, ha kapnának pénzt, leszámolnának a humanistákkal. Azt mondanák, amit az emberek hallani szeretnének: ezek a lázongó, mindent finnyásan kezelő humanisták nem veszik tudomásul, hogy a színes alsó néposztályok tönkreteszik a kultúránkat.

- A rasszizmussal nem megyünk semmire – vetette ellen Iréne.

- Jól jönne valami frissítés, valami emberi hang, és a Wolfe News adásai népszerűek. Támogatni fogják a születésszabályozással kapcsolatos minden törekvésünket, még azt is, ha úgy döntünk, hogy a sterilizálási projektet nyilvánossá tesszük.

A konzervatív amerikai jegyezte meg:

- Szociológiailag a népesség szinten tartásához épp azoknál az embereknél szükséges a születésszám csökkentése, sőt, ha jól értem egyes embereknél a teljes sterilizálás, akiknek a szavazataira számítunk. Mégis miért választanának minket, ha megfosztanánk őket attól, hogy gyerekeik lehessenek? Nélkülük pedig nem nyerjük meg a választásokat. Ez így nem fog menni.

- Akkor a programot nem tehetjük nyilvánossá – állapította meg Kovacs, ki újabban ragaszkodott ahhoz, hogy neve mellé mindenki kitegye a Dr-t -. Ki kell dolgoznunk egy igazságos sterilizálási kiválasztást, a Wolfe News pedig jól jöhet, mert támogatni fogja a mi médiumainkat.

- Szerintem meg vissza kéne térni a mi javaslatunkhoz, Danos urat is meggyőztem már. Nincs más megoldás, csak a szándékos fertőzés, ez a sterilizálásra titkos kiválasztás végrehajthatatlan. A docens úr felvetette, hogy az ivóvizet lehetne gyógyszeresen kezelni, ami csökkentené a férfiak termékenységét, csak a probléma az, hogy a civil szervezetek azonnal kiszúrnák. A docens úr is belátta, amit maguknak is be kéne. Higgyék el, hogy csak a drasztikus megoldás hozhat eredményt, bármilyen nehezen is veszi be az Önök gyomra – vetette el Tot a javaslatot, de már utóvédharcokat folytatott. Mindenki rettegett tőle.

J.K. számára még mindig nem derült ki, hogy mikor Jones tiszteletes és Danos docens beszélgettek egymással, az Operatív Törzs melyik tagjára gondoltak titkos segítőként, de kézenfekvőnek tűnt, hogy Tot-ra.

S bár úgy tűnt, ezek a gyűlések kevés eredménnyel jártak, néhány nap múlva beindult a gépezet, az ellenzéki politikusok lejáratása nagyszerűen működött a médiában. A Wolfe News tényleg megmutatta, hogy kell ezt csinálni, s mintáját átvették a médiaalgoritmusok is. Az ellenzéki politikusok a „vírussal vannak” kommunikáció sikeres volt. Azt is sokan elhitték, hogy a hatalmon lévő ellenzéki helyi politikusok miatt van annyi haláleset, mert nem jól végzik a munkájukat. A halálesetek az ő lelkükön száradnak, s ezért is kell máskor a világkormányt támogató helyi erőkre szavazni. Egész pályás letámadás volt a tömegkommunikációban. Az algoritmusok sokkal óvatosabbak lettek volna, egyéni üzenetekkel operáltak volna és nem egy egységes kampánnyal. Viszont azonnal mérték a Wolfe News módszerének sikerességét, és mivel működött, átvette a mesterséges intelligencia is. Ritka pillanat volt ez, mikor emberek tudtak kreatív módon jobb eredményt produkálni, mint amit a mesterséges intelligencia eredetileg javasolt.

Peter Kovacsot választották elnöknek, aki kérte az Operatív Törzstől, hogy ruházzák fel több hatalommal, mert a közösen megszavazott projekt megvalósítását veszélyben látja. J.K. is tartott Joseph Tottól és a vele egy követ fújó tudóscsapattól, ezért megkönnyebbülést jelentett számára, mikor megtudta, hogy letartóztatták az egész Lavelock csoportot, magát az öreg katonát és Agnest.

A következő ülésen már nem tizenöten, csak tizenhárman voltak, s úgy hallgatták meg Oberritter hadnagy jelentését:

- Amennyire az információink helyt állóak, egy olyan csoportot fogtunk el, akik a demokratikus berendezkedésünkön messze túlterjeszkedtek – jelentette az Operatív Törzsnek a kivetített Oberritter hadnagy -. Joseph Tot és családja irányítása alá vonta a robothadsereget, valamint számos katonai stratégiai pontot tartott kizárólagos felügyelete alatt. Valódi haderő irányítási potenciáljuk átvizsgálására nem kaptunk felhatalmazást, de épp elég közvetett bizonyítékunk van ahhoz, hogy katonai puccs előkészítésével vádoljuk meg őket. Az ügyészség vádirata alapján a legmagasabb szintű világbíróság fogja az ügyüket tárgyalni. Az irányítási kulcsokat megkaptuk, melyeket Dr. Peter Kovacs elnök úrnak továbbítottunk.

Miután az adás szétkapcsolt, Kovacs megjegyezte, hogy természetesen a kulcsok kódjait megváltoztatta, hisz az átment a rendőrség kezén és biztonsági okokból nem hagyhatta ugyan úgy, de megoldási javaslattal fog majd előállni, hogy ne csak ő adhasson ki hadi parancsokat. A hadsereg volt az a terület, amelyet viszonylag kis mértékben bíztak a mesterséges intelligenciára, bár voltak olyan pontok, ahol nem tudhatták a katonák, hogy vajon ember adta-e ki nekik a parancsot, vagy gép. Ezek a földrajzi területek a világ kevésbé fontos helyei voltak, de a gépi parancsnokok egyáltalán nem működtek rosszul, vagyis a tesztek azt mutatták, hogy lehet bízni bennük. Mindenesetre talán jobban is, mint Peter Kovacsban, mert hirtelen az jutott eszébe J.K. Toscani-nak, hogy mi van, ha Kovacs volt az a Törzstag, aki a docensen keresztül kereste a tiszteletessel a kapcsolatot. Egyelőre csak az nem fért a képbe, hogy akkor a docens miért van a csoportjával együtt letartóztatásban.

Volt abban némi abszurditás, amit Oberritter hadnagy említett Tot és Lee letartóztatási bűnlajstromában, mert az alapján, hogy túlterjeszkedett befolyással rendelkeznek, a Törzs bármelyik tagja letartóztatható lett volna. Na, persze - nyugtatta meg magát J.K. –, a hadsereg azért mégis más, mint a közlekedésszervezés. De mi van akkor, ha esze ágában sem volt puccsot csinálni, és a puccsista sokkal inkább Peter Kovacs?

Épp ezen morfondírozott, mikor Kovacs a következő javaslattal állt elő:

- A középosztály sterilizálását alaposan át kell gondolnunk. Vagy teljes titokban kell megvalósítani majd a járvány befejeztével, vagy a rendkívüli állapotot fenn kell tartanunk és nem írhatunk ki választásokat. Nem tudom a megoldást, de komoly döntést kell hozniuk, és nagyon remélem, hogy mindazok, akik támogattak engem Tot és társai letartóztatásában, elég bátrak lesznek ahhoz, hogy jól döntsenek. Nem könnyű túltenni magunkat a megszokott demokratikus megoldásokon, de az emberiség életbennmaradása most a tét.

Beszéde csúcspontján egészen felhevült állapotba került, egyre hangosabbá és gyorsabbá vált, egyetlen „ő” vagy rossz nyelvi megoldás sem követett el, míg az induláskor még körülményeskedni szokott. A következő mondatok már csendesebbé váltak:

- Egy rendszerbe születtünk bele mindannyian, tökéletlen esetlenséggel próbáltuk megérteni és eligazodni benne. Lehet-e több a magunkfajta, minthogy maga válik élete delén egy új rendszer megalapítójává? Szeretném még valamire megkérni Önöket – mondta már egészen csendesen, hanghordozását meglágyítva, egy mélyebb tónusban - rehabilitáljuk a Lavelock csoportot. Mégiscsak nekik köszönhetjük, hogy egyáltalán tudjuk, mi veszélyezteti az emberiséget. Hogy Joseph Totot támogatták, kezeljük csak eltévelyedett véleményként. Legyünk méltányosak. Minden felelősséget vállalni fogok a csoport jövőbeli tevékenységéért.

J.K. a végén erősen figyelt az elnök mozdulataira, mimikájára és látta, hogy hazudik. Az Operatív Törzs méltányos volt, és ellenvélemény nélkül megszavazták a Lavelock csoport kiengedését, sőt, a rehabilitálásukat is. Csak J.K.-nak volt egy olyan kellemetlen érzése, hogy mindez, mármint hogy a Lavelock csoport tegyen úgy, mintha támogatná Tot-ot, aztán vigyék el a balhét, majd rehabilitálják őket, forgatókönyvszerűen zajlik, s Kovacs itt a rendező.

- Az a gyanúm – mondta J.K. karjában tartva Juliat -, hogy Peter Kovacs kereste a kapcsolatot a Mesterrel, s ha ezt sikerül kideríteni, akkor abban is biztosak lehetünk, hogy ő keverte a kártyát. S ráadásul milyen ügyes, már az ő kezében van a világ hadi erejének több mint 80%-a.

- De nem azt mondta – kérdezte Julia -, hogy a hadsereg irányítási kulcsait megosztja veletek?

- Mondta, de máig nem tette meg.

- Uramisten – állapította meg Julia – nem kéne véletlenül megfertőződnie?

- A legnagyobb védettséget igényli magának, meg aztán bármelyikünk eltehető lenne így láb alól, mert az egész Operatív Törzs voltaképp egy teljhatalommal rendelkező kis közösség. Épp az a vád mondható mindannyiunkra, mint amit Joseph Totról harsog a Wolfe News és vele az egész átkozott médiagépezetünk.

A szektát illetően Julianak is voltak megfigyelései. Épp úgy, ahogy J.K. az Operatív Törzzsel szemben látott egyre több kivetnivalót, Julia is gyanúsan szemlélte a vallásos közösségét.

- Nem figyelted a Mester mostani beszédeit, ugye? – kérdezte.

- Az igazat megvallva nem volt rá időm, bár mindig nagy élvezettel hallgatom – felelte J.K.- Különösen, amikor arról beszél, hogy a spirituális énünknek együtt kell fejlődnie azzal az énünkkel, amelyik a számítógépekhez hasonlít, azaz a racionális ismereteinkkel.

- Ne gúnyolódj – mondta Julia. – Érdemes volna elemezned, mert egyre elismerőbben beszél a rendszerről, a járvány elleni fellépés hatékonyságáról, ahogy irányítjátok az egészet. Eddig inkább a megdöntésetek volt napirenden, nem a támogatásotok. Nem készültök valamire?

- Lehet, a te Mestered többet tud arról, hogy mire készül Kovacs, mint én – felelte J.K.

Az idősek otthona, a szegény- és hajléktalan-telepek, valamint a börtönök, ezek voltak azok a helyek, ahol a vírus második hulláma tombolt. Az első kettőnél a bentlakók számára elkülönített kis épületeket húztak fel, de a börtönök összezárt emberintézmények maradtak. Bár volt arról vita, hogy csökkentsék a zsúfoltságot, és aki nem számít veszélyes bűnözőnek azt engedék amnesztiával haza, de ez nem fért bele abba a politikába, amit Kovacs a Bernard által irányított médiumok által képviselt. A Wolfe Newsban is azt lehetett hallani, hogy hát aki bűnözésre adta a fejét, annak számolnia kellett minden következménnyel, így azzal is, hogy időről-időre világjárvány tör ki, és hogy ennek a kockázatnak a tudatában követnek el bűncselekményeket. Agnes Lee és Joseph Tot is megfertőződtek a börtönben, és így az előzetesből átvitték őket a börtönkórházba, a tárgyalásukat pedig elhalasztották.

Esetükben az Operatív Törzs egésze azzal foglalkozott, hogyha az eltávolított tagok túlélik a börtönkórház kezeléseit, akkor a bíróságon kiderülhet, hogy a Törzs miképp működik, mekkora tényleges hatalma van. Ez azonban felért volna egy csoportos öngyilkossággal. Végül arra a következtetésre jutottak, hogy vagy a hirtelen halálukról kell gondoskodniuk, vagy az ügyet az igazságszolgáltatásra bízva a rendkívüli helyzetre tekintettel a Legfőbb Törvényszéket az Operatív Törzs alá kell rendelni. Az utóbbi megoldás és egy zárt tárgyalás a közvélemény számára megmagyarázhatónak tűnt. Ebben a kérdésben támaszkodhattak egy neves jogászprofesszorra. Megkülönböztetett figyelmük jeleként videó csatlakozás helyett meghívták a legközelebbi ülésükre.

A professzor érvelése szerint a modern világ leszeletelte a hatalommegosztásban a döntéshozói képességét, ami a járványkezelési nehézségeknek is az alapja. A globális világ döntéshozatal szempontjából túlságosan heterogén. Az igazi demokrácia attól működőképes – magyarázta a professzor -, hogy a megválasztott főhatalmat nem korlátozza semmi, még a jogértelmező jurisztokrácia sem. Az utóbbi ugyanis a legfelsőbb jogászi elitnek a paragrafusokat lasszóként használó uralma, melyre számukra semmiféle felhatalmazás nem adatott mástól, csak nekik saját maguktól. Tehát ezt a fajta joguralmat le kell törni, a bíróságokat a demokratikusan megválasztott Operatív Törzs alá kell rendelni.

Ez a beszéd nem volt ellenére a Törzsnek, s J.K-nak sem volt olyan érve, hogy miért kéne feljelentenie saját magát egy független bíróság előtt. Amikor beszámolt apjának a helyzet alakulásáról, az apja csak annyit mondott, hogyha fiatalabb lenne ő is úgy gondolkodna, mint J.K., bár az öregúr nem fejtette ki, hogy jelenleg hogyan is gondolkodik: netán egy oszthatatlan főhatalommal szimpatizál, vagy egy közösségre átruházott totális jogalkotással.

A betegek számának a csökkenése miatt újra összegyűlhettek a templomban a Vollcanik hívők, s Jones atya hálát adott az Úrnak, hogy véget értek a megpróbáltatások és megint együtt lehetnek. Imádkoztak az elhunyt testvérekért. Az istentisztelet végén Robert és Julia pedig odamentek a tiszteleteshez.

- A feleségem szeretne valamit kérdezni – ajánlotta be Juliát Robert, de ő is készült valamivel. Egyszerűbb volt nem videón keresztül elmagyarázni azt a modellt, melynek kidolgozását a Mester kérte Roberttől. A grafikonok a jelenlegi népességet mutatták, valamint a harmadik világban még tomboló járványt, viszont a nyájimmunitás kialakulás már előre jelezhető volt, és a szaporulat alapján az is, hogy mikorra szalad fel megint a világ népessége. 1 vagy 2 milliárd ember halála alig segített az alapproblémán, a túlnépesedésen. Robert előrejelzései elgondolkoztatták a Mestert, majd bocsánatkérően Juliához fordult:

- Elnézésed kérem testvér – mondta -, kérdezni akartál valamit tőlem. - Már nem viselt maszkot, bízott ő is az új kezelések hatékonyságában, ha netán mégis megfertőződne. Julia még magán tartotta.

- Szeretném, ha megismerkedne egy tudóssal, egy bizonyos Dr. Danossal – mondta Julia -, aki jobbkeze a határozatlan időre kijelölt új elnökünknek, Dr. Peter Kovacsnak.

- Ó - mondta a Mester – nagyon jól ismerem a doktor urat.

Julia ekkor témát váltott:

- Tetszett a mai beszédében, hogy kiemelte, a multikulturalizmus oda juttathat minket, ahol a harmadik világban vannak az emberek.

A tojásautóban Robert megdöbbenve kérdezte Juliát:

- Mióta szimpatizálsz te a kulturális felsőbbrendűséggel, és miért akartad összehozni Danost a Mesterrel?

- Csak blöfföltem – mondta Julia – szerintem a Mester és az elnök között már van egy eszmei egymásra találás, és Danos köztük a kapcsolat. A fenébe – csapott a homlokára, és a tojásautót visszairányítatta a templomhoz, majd felrohanva a lépcsőn berontott a Mester szobájába. Robert úgy követte, mint vadászkutya a gazdáját. Jones tiszteletes már átöltözött, és megdöbbenve meredt a berobbanó párra. Julia lihegett.

- Jack Bolton – mondta.

- Mi van vele? – kérdezte a Mester.

- Meg fog halni hamarosan, ha nem segítünk rajta. Elvállalom a kezelését – a nő még mindig lihegett.

- És tud segíteni rajta?

- Megpróbálom.

A Mester kimért hangon felelt:

- Csak rajta Julia Osborne, aranyat ér nekünk az az ember.

A szaladgálást leszámítva Robert is elégedett volt a fejleményekkel, nem véletlenül rágta Julia fülét, hogy vállalja el Jack Bolton kezelését, de valami azt súgta neki, hogy nem Bolton fontos Juliának, hanem a nyomozás. Képben volt és egyáltalán nem bánta, ha Julia Boltonon keresztül akar rájönni a Mester színeváltozásának okára.

6. fejezet

Egyetemi autonómia

Zs.P. — Mon, 07 Sep 2020 11:50:34 GMT

Parászka Boróka facebookos bejegyzése

A ma délutáni SzFE demonstráció megmutatta, miért számol le a hatalom módszeresen a színházakkal, és a színészképzéssel. Ezek a színházi emberek tökéletesen értik, hogyan jön létre egy közösség, hogyan lesz a közönség. (Mi tartja össze az országot, a nemzetet, a nézőteret). Azt is értik, hogyan kell megmutatni mindazt, amit a közösség, a közönség akar. Ismerik a pontos gesztusokat, a megfelelő hangokat, hangsúlyokat.

A hatalom fél a színháztól mert a színház bölcsebb és erősebb bármely hatalomnál.

És épp ezért volt ereje a mai békés, szelídre rendezett tüntetésnek. Nem volt kockázatmentes előadás. Bele kellett kalkulálni, hogy nem lesz elég ember. De lett. Minimum ötezer emberre volt szükség a parlamentig vezető élőlánc alkotásához. És számos szakaszon dupla sorban álltak az emberek. Félő volt, hogy a résztvevők nem tartják be az amúgy is bonyolult szabályokat, amelyek most a járványügyi szigorítások miatt még bonyolultabbá váltak. Mindenki legyen a helyén, de ne érjen a másikhoz. Mindenki adja tovább a chartát. Senki ne bontson sort. Minden működött! Mindenki tudta a dolgát! A mai feszült helyzetben bármikor bekövetkezhetett volna provokáció, megbomolhatott volna a sor, az akció hitelét rontó méltatlan esemény történhetett volna. De nem történt! Erős, hatásos, méltóságteljes előadás volt a mai délután. Olyan, amilyent csak az ország legerősebb hatalmának az emberei, a színház emberei tudtak rendezni és előadni.

Volt még ehhez hasonló demonstráció az oktatás szabadságáért és autonómiájáért. Erdélyben. 1990-ben, Marosvásárhelyen, a könyves-gyertyás tüntetés - majd és több erdélyi városban csatlakoztak a demonstrálók. Több ezer ember vonult a legteljesebb némaságban Marosvásárhely utcáin egy szál gyertyával és egy könyvvel a kezében, hogy legyen autonóm magyar oktatás Romániában. A fegyelmezett felvonulás megrendített mindenkit, a hatalmat is. Egészen biztos, hogyha akkor az utcára vonulók nem ennyire kitartók és fegyelmezettek, nem alakul ki az az oktatási rendszer, amely ma is működik Romániában - sokat ahhoz, azóta se sikerült hozzátenni.

Tanulságként azonban hozzá kell tenni: a hatalom annyira megrettent a néma tömeg erejétől, hogy egy hónappal a tüntetés után majdhogynem polgárháborús válság alakult ki Marosvásárhelyen. Az oktatás ügye előre lépett, de a város magyar közösségével hosszú időre leszámoltak, s a korabeli veszteség árát ma is nyögjük.

Mindezzel nem azt akartam mondani, hogy jobb félni. Hanem azt, hogy mekkora hatalma van a jogaikért kiálló embereknek. És ezzel a hatalommal tudni kell élni. És a színház emberei tudnak élni vele. Ez a hivatásuk. ##freeSzFE

Inadekvát szervilizmus, avagy az IS-szindróma

Zs.P. — Wed, 09 Sep 2020 07:00:25 GMT

Olykor – mint mostanában is – megkérdezik tőlem, hogy mi az oka, hogy intelligens emberek nem látják ugyan azt, amit ők oly világosan látnak, hiszen, mint mondják, a szemüket veri ki. Van-e valami szociálpszichológiai magyarázat erre?

Természetesen mindenre van szociálpszichológiai magyarázat, vagy ha nincs, hát kitalálhatunk egyet. Ott van pl. Margaret Hefernan szándékos vakság fogalma, vagy a híres láthatatlan gorilla teszt, mely után Christopher Chabris egy egész könyvet szentelt annak a jelenségnek, hogy ha fókuszálunk valamire, máris nem veszünk észre a rendkívülit. (Például egy világhírű hegedűművész aluljáróban való koncertje egyetlen utast sem ragadott magával, mert a járókelők úti céljaikra figyeltek. Kivétel csak egy kisfiú, meg egy profi zenész volt.) Vagy ott van Aronson Társas lény könyve, ami remekül magyarázza el Festinger kognitív disszonancia redukcióját olyan példákon is, ahol az emberek meggyőzik magukat arról, hogy semmi probléma sincs ott, ahol pedig van. De előállnánk egy új elmélettel is, melynek háttere egy történelmi kísérlet.

Történelmi kísérletnek nevezzük azt, amikor például egymással teljesen azonos kultúrák különböző rendszerekbe kerülnek, mint például Acemoglu és Robinson által felemlegetett mexikói határváros: az amerikai oldal sikeres lett, a mexikói sikertelen, noha nem a természeti környezet vagy az emberi genetika volt a különbség.

A mi történelmi kísérletünk a szocializmusnak köszönhető, összehasonlításunk pedig a Nyugat. Annak a társadalmi berendezkedésnek, melynek jellemzője volt a szabadságnélküliséget, a hatalomhoz a kényszerű igazodás. Sokan, igen sokan, érvényesülésüket szervilizmusuknak köszönhették. Ám minket most nem az érdekel, hogy milyen árnyalatai voltak a kényszerű alkalmazkodásnak, vagy hogy milyen megalkuvásokra kényszerült az egyszerű halandó a hatalom korlátai közt, hanem, hogy mi történt akkor, amikor a fedő lekerült a fazékról, és a kényszerek megszűntek.

Teljes szabadságnélküliség nincsen, és a létező szocializmusban is volt valamennyi autonómia - az idő előrehaladtával egyre több. Az ellenkezője is igaz, nem igen van olyan ember, kinek ne kéne megalkudnia élete során. Talán ők szerencsések, talán sose lesznek bölcsek, ezt nem tudom. A megalkuvás hozzá tartozik az emberi léthez, a társadalmi léthez, a társas viszonyok szükséges velejárója, de alapvetően meghatározza mértékét a rendszer, melyben élünk. Demokrácia? Autokrácia? Diktatúra? Egyes közegek, mint például a katonaság vagy a törzsi társadalmak az egyén megtörésén keresztül szerveződnek, másutt csak lobbik vannak, melyekhez alkalmazkodni kell, még akkor is, ha azt állítják, csak az igazság számít náluk (ld. tudományos versengéseket). De térjünk vissza a rendszerváltáshoz.

Amikor a szervilizmus kényszere alól felszabadultunk, váltak egyes családok mániákus szabadságszeretővé, hiszen végre kitombolhatták magukat azokon a területeken, melyre mindig is áhítoztak (blogolás, tüntetésre járás, különféle mozgalmakban aktivista szerepvállalás), de maradtak sokan a szokás hatalmánál fogva továbbra is szervilisek. („Mondj igazat, betörik a fejed”, a „dolgok már csak olyanok, hogy úgy is odafent dőlnek el”.) A rendszerváltás után ugyan sokáig nem volt kihez igazodni, kinek hízelegni, kinek tetszeni, de a minta olyan erős maradt, hogy a viselkedés megmaradt. Inadekvát volt a viselkedés, mert nem volt alkalmazkodási kényszer.

Roppant nehéz aztán megmagyarázni miért tulajdonítottunk nagyobb hatalmat egy vállalati vezetőnek, egy önkormányzati képviselőnek, egy orvosnak, egy egyházi embernek egy iskolaigazgatónak annál, mint amit ő elvárt volna. Az inadekvát szervilizmus következményei aztán két irányba hatottak: egyrészt kitermelte az olyan vezetőket, akik elhitték magukról, hogy jár nekik a megkülönböztetett hatalom (önmagát megvalósító jóslat), másrészt önigazolással meggyőzte magát az egyén arról, hogy viselkedése nem is volt inadekvát, az alkalmazkodás, a behódolás, a félelem, az igazodás mindig is jogos volt. (Ez a KDR mechanizmus.)

Az inadekvát szervilis aztán találkozik honfitársával, a megvadult szabadságszeretővel. A szabadságszerető pontosan látja, hogy a másik szervilis, a szervilis viszont magából indul ki és nem tudja elképzelni, hogy a másik cselekedetei ne valakinek az irányítása hatására történnék.

Úgy gondolom, történelmi kísérletünk ebben a fázisban van. A két tábor aztán talál magának szimbólumokat, példaképeket, ideológiát, művészetet, pártokat. Nyilván nem jutottunk volna idáig, ha nem lett volna szocializmus, amely több megalkuvást kívánt a szüleinktől vagy akár tőlünk is, ha megéltük, mint amit az emberi természet még kezelni tud. Említhetnék Bibót, Szekfű Gyulát és még korábbi történetírókat, nagyjainkat, kik mindig is emlegették az autonómia nélküli történetünket.

Ám egy szociálpszichológus nem szeret elveszni a történeti részletekben, sokkal inkább érdekli az, hogy mi az ellenszere az inadekvát szervilizmusnak. Mindig tegyük fel magunknak a kérdést, kell-e felülről engedély nekem ahhoz, hogy valamit megtegyek? Uram bocsá egyáltalán igényli-e a felül lévő, hogy engedélyt kérjek tőle? S végezetül, ha igényli, jogosan igényli-e? - Ha ezekre a kérdésekre nemmel tudok felelni, akkor tudati szinten el tudom kerülni az inadekvát szervilizmust és pusztító következményeit. Az IS-szindrómának különböző fokozatai lehetnek és a felismerése még nem elegendő.

A helyes cselekvés már nehezebb dolog. Ha valaki tudja magáról, hogy túlteljesítő stréberré vált, netán fanatikus lett, igazi beszélgetésre képtelen és ellenségeskedő, vagy végtelenül keserű cinikussá, még mindig beleragadhat az önleértékeltségbe és a cselekvésképtelenségbe. A medvevicc jut eszembe, ahol a listáról simán le lehetne kerülni, csak a félelmet kellene legyőzni.

Zsolt Péter

6. fejezet - Alkotmány

Zs.P. — Fri, 11 Sep 2020 13:24:08 GMT

Jack Bolton ott ült a telep kanapéján, s Julia igyekezett őt visszahozni alapjáratra. Juliát mintha kicserélték volna, az a fajta bizonytalan női magatartás, melyet Toscani vagy akár Robert is megismerhetett, nyomokban sem mutatkozott meg abban, ahogy Boltonnal beszélt.

- Mikor és mennyit aludt? – kérdezte. A férfi sovány volt, szakállas és ápolatlan, s egy kis testszagot is terjesztett maga körül.

- Két vagy három napja, tán egy órát is. Nagyon régen volt, nem emlékszem pontosan.

- Magától aludt el?

- Nem, beinjekcióztam magam, mert hát tudom, hogy kell néha pihenni.

- Gyakrabban kéne belőnie magát – állapította meg Julia – maga nem robot, egy gépnek sohasem kell aludnia, de magának igen.

Julia folytatta:

- Arra kérem, hogy dőljön neki a háttámlának, ne legyen ilyen feszült és kapcsolja ki az interfészeket.

A férfi mozdulatlan maradt.

- A Mester ideküldött magához agyturkálásra, de erről nem volt szó – mondta.

- OK – hagyta rá a nő, és elmagyarázta, hogy mik is Bolton érdekei, miért van itt, aztán kompromisszumot ajánlott.

- Lássuk akkor először a matematikát. Ha kikapcsolja, mi történik?

Bolton elmosolyodott, mert a kérdést elég butának találta.

- Akkor nem látok el háromig.

- És ha lecsökkentené a teljesítményét mondjuk 2 %-ra? – Alkudozni kezdtek, hogy hány százalék is legyen, végül Bolton belement egy 20%-os teljesítménybe.

- Így még mindig néhány másodperc alatt meg tud oldani egy integrálegyenletet, amire most semmi szüksége nem lesz, de menjünk tovább. Mi történik, ha kikapcsolja a művészet interfészt?

- Megszűnnek az érzelmek, a rengeteg fájdalom és boldogság, a szépség élvezete. Azt nem lehet.

- Egy fenét szűnnek meg – állapította meg Julia. Csak a világ összes fájdalmától és boldogságától szabadul meg, de a sajátjától nem.

- Ha maga is érezné, amit én, akkor azt is tudná, hogy a sajátom érdektelen, és nem akarna egy végtelenül primitív állapotba visszaküldeni – vetette ellen Bolton.

- Csak rövid időre küldeném vissza – mondta Julia.

- Hát rendben, ha nincs más megoldás – felelte a férfi, és hajlandó volt engedelmeskedni.

- Kapcsolja ki az élettan interfészt is, nincs rá szükség, túl vagyunk a járványon, nem kell pörgetnie a gyógykezelési módszereket.

Bolton idegesen rángott néhányat.

- Lazítsa el magát, de ne aludjon el – folytatta Julia monoton hangon - Ki kellene még kapcsolnia a sima hálózatot is, nem lesz most szüksége arra, hogy kotorásszon a neten. Meg egy csomó szuperképességét is vegye le, amennyire képes, és amiről én azt se tudom, hogy micsodák, láthatja, hogy maga nélkül is működik a világ.

- Ez igaz – mosolyodott el Bolton. – Maga egy igazi boszorkány, de az internetre csak ritkán, néhány percre szoktam belépni.

- Köszönöm. Most keressen egy gyermekkori emléket, egy olyan helyzetig menjen vissza, amikor látja magát aludni. Hány éves fiút lát most Jack?

- Kb. 10.

Leíratta a férfival a helyzetet, majd azt kérte tőle:

- Menjen oda a fiúhoz. Ez ugye ön, és csinálja vele, amit gondol. Mondjon neki egy mesét, simogassa meg az arcát, vagy adjon csókot a homlokára.

Bolton odament a fiúhoz, betakarta, és kicsit gyönyörködött benne. Úgy érezte ez a távoli múlt nem is olyan távoli, csak egy karnyújtásnyira van tőle. De ekkor hirtelen az ajtó felé indult.

- Hová siet? – hallotta Julia hangját - Most nincs más dolga.

- Nincs dolgom – ismételte Bolton.

- Akkor miért akar elmenni?

- Nincs szüksége rám a fiúnak.

- Menjen vissza, és kérdezze meg tőle. Az ő szükségleteire figyeljen, ne a magáéra. Visszaért már?

Bolton leírta milyen mezőn bolyong, hogy elveszítette az utat, aztán egy szakadékhoz ért, azt át kellett repülnie, majd visszaért a házhoz.

- Menjen a házba és üljön a fiú mellé. Ne akkor kelljen fel, amikor dolga van, hanem amikor már azt érzi, hogy a fiú maga nélkül is biztonságban tud aludni. Hová is rohanna?

Mikor Bolton Julia kérésére kinyitotta a szemét, azt kérdezte:

- Meddig tartott hipnózisban?

- Mit gondol? – kérdezett vissza Julia.

- 35-40 percet? Mehetek?

- Mindössze 10 perc volt – felelte Julia. - Mire emlékszik?

- Mindenre – felelt Bolton, majd hozzátette:

- Visszakapcsolhatom az interfészeket?

- Ha nagyon muszáj – felelte Julia, de nem bánnám, ha azok nélkül tudnánk megbeszélni a dolgokat. – Azt kell megtanulnia Jack, hogy nincs baj, ha interfészek nélküli állapotban van.

- Tudja Julia mennyi munkámba került, hogy az egyik ne zavarja a másikat? Az egészet tudom uralni, minek kapcsolnám ki őket?

- Nem tudom – vallotta be Julia. – Maga rendkívül különleges emberré vált, és senki sem tudja, mi zajlik a maguk fejében. Az elektromos aktivitásait közben mértem, de fogalmam sincs, hogy mit takar. Azt viszont tudom, hogy a biológiai részére fittyet hány, s aztán az egész rendszere össze fog omlani, mert hát meghal.

- Talán mert nem érdekel a halál.

- A drogosok is elveszítik az életösztönüket, elhanyagolják a külsejüket, beleszeretnek a belső utazásaikba, miközben láthatja, még arra sem volt képes, hogy egy mesét mondjon annak a fiúnak, aki voltaképp maga. Az Ön belső utazási képességei talán épp ellentétesen a drogosokkal, túlságosan csökevényesek. A racionalitás uralkodik magán. Lássa be, nem volt olyan érett, hogy fel lehessen tölteni ezekkel a kütyükkel.

- A testvérek közül minden jelentkezőt megvizsgáltak, és én feleltem meg leginkább a teszteknek – vetette ellen Bolton. Julia értelmezte a helyzetet, ám hamar észrevette, hogy a férfi nem figyel rá:

- Ezt mi úgy mondjuk, hogy a felnövése megszaladt, de a felébredése visszafejlődött.

- Visszakapcsolnám magam – mondta Bolton.

Julia sóhajtott egyet, Jack Bolton meg, ahogy visszakapcsolta magát, megszűnt a teste merevsége és arca újra eleven lett.

– Az egy óra még nem telt le. Megint megkérdezném, ha megengedi, próbáljon meg visszaemlékezni rá, hogy miért hagyta ott a fiút?

- Úgy éreztem lemaradok a világ változásainak megfigyeléséről, a gyerek zavart ebben. Gyors változásokat érzékelek, fordulópontokat, a jövővel kell foglalkoznom. Azért hagytam ott saját fiatalkori képemet, mert a jövőt akartam megismerni.

- Nem ezt mondta.

- De igen – vetette ellen Bolton, mire Julia megmutatta neki a felvételt. Bolton megdöbbent, mert visszanézve saját magát tudomásul kellett vennie, hogy tényleg mást mondott. A belső gyereket azért hagyta ott, mert tévesen ítélte meg a szükségleteit, s nem azért, mert a jövő izgatta.

- Nos, ez történik önnel – magyarázta Julia. – Mivel visszakapcsolta az interfészeket, azok átvették a maga tudata fölött az irányítást, és a pár perccel korábbi gondolatait annak megfelelően írták át, ahogy a világot így felturbózva látja.

- Őrület – mondta Bolton – Most már nem is tudom ki vagyok.

- Egy magasabb fejlődési fázisban van, de nem a legmagasabban. Ha a mostanit meg tudná haladni, birtokolhatná mindkét tudatállapotát, de ehhez az kéne, hogy ne legyen függő. Ez a maga számára kihívás a tökéletesedés és egyébiránt az életbennmaradás útján.

- Értem – felelte Bolton.

- Ha most kikapcsolná az interfészeket megint pontosan emlékezne arra miket mondott a belső gyereknek. Ha meg visszakapcsolja, akkor észrevenné, hogy szeretné átértelmezni, de most már képben is volna. Kipróbáljuk?

- Elhiszem, hogy így van, de inkább ne – felelte Bolton, mert szorongott a kikapcsolás gondolatától és nem akarta még egyszer átélni.

Julia feladta:

- És egyébként milyen változásokat lát a jövőre vonatkozóan? – tért át a csevegésre.

- A mostani világ nem sokáig marad stabil. Vannak különböző politikai berendezkedésű országok, de a szuverenitásuk tovább fog csökkenni. Kapitalizmus is csak helyi szinten van. A Világparlament képviselőinek megválasztásában minden ország részt vesz, de mégsem…

- Mégsem mi?

- Mégsem ez a lényeg. A Világparlament sem érdekes, a világkormány sem. Az Operatív Törzs kezébe nem átmenetileg kerül a végrehajtó hatalom, a vírus legyőzése után is itt marad.

- Jack, senki sem ismerheti a jövőt, még maga sem.

- De igen – válaszolta határozottan a férfi, majd folytatta. – Az új világban a legnagyobb megbecsülést a papok élvezik majd, aztán jönnek a politikusok, a tudósok, a katonák, az egészségügyiek, a kereskedők. A sorrend fordítottan korrelál a gépi intelligenciával. A járvány után az emberek uralma a gépekkel való versengésben meg fog szilárdulni.

Amikor Julia ezt a sorrendet elmondta J.K.-nak, ő csak annyit felelt rá:

- Hát ez remek hír. A Mestered lesz a világ ura, aztán jön az én mesterem, Peter Kovacs.

- Ugyan – vetette ellen Julia – ez maximum a látszat lesz, továbbra is az algoritmusok fogják irányítani a világot, jobbára a mesterséges intelligencia ajánlásai alapján, aztán jön a te mestered és csak azután az enyém.

Ám még ez a valóságos sorrend is furcsának tetszett, mert a spiritualizmus ugyan mindig megerősödött a járványok után, de hátha Bolton mégis tudott valamit, amire alapozta a maga sorrendjét, és a vallás tartós társadalmi befolyásra tehet szert. Azt máris mindenki érzékelte, hogy néhány hagyományos értéknek felemelkedett a népszerűsége: a „nők helye a gyermekgondozásban”, és az „LMBTQ emberek maradjanak nyugton”, a „művészet legyen újra az esztétikai szépség világa”, nem beszélve a különböző előítéletekről, ez mind-mind helyeslésre talált. A járvány kiújulásának veszélyére való tekintettel az LMBTQ felvonulást betiltották, miközben rendeztek néhány nagy zenei koncertet és színházi előadást állami pénzekből, szigorúan olyan művészekkel, kik a világkormányzás során kialakuló rend pártján álltak.

- És mivel foglalkozott mostanában Bolton? – kérdezte J.K.

- Azt mesélte, hogy a járvány megfékezése érdekében elment önkéntesnek a hajléktalanok közé, hogy rávegye őket, költözzenek be a nekik kiutalt pár négyzetméteres házakba. Kovacs terve ugyanis lehet az, hogy ezeket az embereket teszi meg a járvány bűnbakjaként.

- Ezt honnan tudja? – kérdezte J.K.

- Nem tudja, csak feltételezi, ahogy a jövő vízióit is – folytatta Julia. – Bolton azt hiszi, ki tudja találni a jövőt, és azt gondolja, hogy ezt fogja csinálni Kovacs. De meggyőzte elméletéről az utcán élőkkel foglalkozó civileket, így azok titokban, a nyilvánosság kizárásával munkálkodnak.

- Az ember azt hinné, hogy a civil segítő szervezetek büszkék arra, amit tesznek – jegyezte meg J.K., s egészen a következő operatív találkozóig kellett várnia, hogy ő is megbizonyosodjon, Bolton jóslataiban lehet valami.

A következő törzsi ülésen Peter Kovacs azt javasolta, hogy a mesterséges intelligenciában futó TRIAGE algoritmust írják át. Ez arról szólt, hogy válsághelyzetben milyen sorrendben kezeljék a betegeket. Azt rendben lévőnek találta, hogy az egészségügyi dolgozók előjogokat élvezhettek, de azt nem, hogy nem számít sem a szexuális beállítottság, sem a beteg biztosítottsága, más foglalkozása, intelligenciahányadosa, anyagi helyzete, esetleges fogyatékossága.

- Az egészségügyiek azzal az indokkal kerülnek kitüntetett helyzetbe, mert egyrészt jobban ki vannak téve a fertőzésnek, másrészt, ha őket meggyógyítjuk, akkor még több emberen tudnak segíteni, tehát ez nem valami foglalkozási privilégium – mondta Iréne, majd hozzátette:

- Jelen pillanatban az algoritmus sorsol is, ha kell, nézi, hogy járványhelyzetben miként lehet minél több embert megmenteni, felül tud emelkedni az érkezési sorrenden és nem ragad bele a hiábavaló küzdelembe, kizárja az életkor figyelembevételét és csak a gyógyulási esélyt nézi. Hajdanában így alakították ki az egészségügyi kamarák az értékrendszert. Tiltja például a társadalmi hasznosságot, tehát azt, hogy ki hol helyezkedik el a társadalomban. És mivel algoritmus végzi a sorrendberakást, képes kikerülni azokat a hibákat, amit ember elkövetne. Ha ebbe az elnök úr bele akar nyúlni, magára húzza az egészségügyi szervezetek haragját.

- Persze-persze – mondta Kovacs, és nagylelkűen engedett, mondván, hogy akkor maradjon minden úgy, ahogy van, ráérnek a TRIAGE átírásával, ha felmerülnek újabb érvek.

- Addig is Bernard, ugye foglalkoznak az egészségügyi dolgozók post traumás szindrómáival, például a krónikus fáradékonnyá válásukkal?

Eközben Kovacs egy vadászkutya kitartásával haladt tovább. Engedékenysége után tartott egy unalmas kiselőadást, arról, hogy a sok halott miatt az orvosoknak és az ápolóknak milyen tüneteik vannak, majd bedobta azt a témát, ami igen csak foglalkoztatta: a választások előtt világalkotmány-módosítást akart.

- Az ember nemesítésére van szükség. Minket, hölgyek urak Toscani urat leszámítva utólag toldoznak foldoznak, génsebészettel, nanotechnikával, őssejtes szervcserékkel, hogy a belénk programozott betegségeket, öregedési faktorokat kiszűrjék. De ez nem ugyanaz, mint amikor egy embert az első pillanatban már jól raknak össze. Mára a gazdagok gyerekei úgy jönnek a világra, hogy egészen mások, mint a népesség 99%-a. Nekünk az ő számukra kell élhető világot teremtenünk. A hirosimai sugárzás kutyafüle ahhoz képest, mint amivel később, az atomkísérletekkel és a balesetekkel rádióaktivitást okozott az emberi faj a Földnek. A háborúk környezetszennyezése semmi volt ahhoz képest, mint amit békeidőben a gazdaság szennyezett. A legnagyobb kártevő a civilizált világ volt, nem a harmadik, de a jövő más kell legyen. Igaz, máig stabilnak tűnt minden, megoldottuk az éhezést, a háborúkat, még a légköri egyensúlyt is úgy tűnik, helyes irányba pofozzuk, de bármilyen fejlett is a tudomány, a járványoktól máig nem tudtunk megszabadulni, sőt, egyre nehezebb küzdelmeket vívunk. Ennek megoldása nem fog másképp menni, csak ha az új alkotmány olyan hatalommal ruház fel minket, melynek segítségével az új fajt – és itt Kovacs egy pillanatra Toscanira nézett – tesszük meg az emberiség örökösének.

J.K. ha már megszólíttatott, nem húzhatta meg magát, és a konzervatív úrral került tiltakozóként egy platformra. Senki nem értette őt, beleértve Iréne Megheart-öt is, aki úgy ítélte meg, hogyha valóban el akarják kerülni a túlnépesedést, akkor most kell komolyabb teljhatalmat szerezniük, másképp az örökös vitákban nem tudják megmenteni a Földet. J.K. ilyen kétségbeesett kérdésekkel próbálkozott:

- A világalkotmány módosítása nem egy egyszerű feladvány. Néhány nemzet eleve megtagadja majd az abban való részvételt. A legitimáció is kérdéses, hogy kellő létszámú szavazó vesz részt, és hogy nem csalnak e valahol. – De a választ ezekre akár maga is megadhatta volna. Dr. Kovacson már nem volt maszk, ő is bízott az orvostudományban, de úgy tűnt bízott másban is:

- A mai fejlettség mellett a nemzeti kormányok ellenőrizhetnek egy szavazás során minket, mi meg őket, a csalás kizárható, minden szavazópolgár azonosítva van, a lefizetéseket ugyan nem lehet teljesen kizárni, de ezekre meg karhatalommal csapunk le. Ha pedig valamelyik ország nem hajlandó részt venni a demokratikus folyamatokban, oda küldjük a hadsereget és megbuktatjuk a helyi hatalmat. Tőlem lehetnek helyi kiskirályságok, de a világkormányt senki sem veheti félvállról. Sem a demokráciák, sem a diktatúrák nem mernek majd ellentmondani egy új alkotmányozási folyamatnak.

- A mi humanista robotkatonaságunkkal? - J.K. körbenézett az arcokon, de inkább buta tekinteteket látott semmint vigyorgókat, mint az övé, vagy ijedteket. Még ez utóbbi is jobban tetszett volna neki, hiszen most azt kellett volna kérdezni, hogy de mikor osztja meg az elnök úr az Operatív Törzzsel a katonai kulcsokat. Egy ilyen kérdés hatására bárki könnyen Lee meg Tot mellett találhatta volna magát. A két hajdani törzstag ugyan szépen lábadozott a kórházban, de családjukkal együtt minden gazdasági befolyástól megfosztották őket. Az ülés végén Iréne nekitámadt Toscaninak.

- Nem értelek – mondta – benned egy olyan elvakult utálat él Dr. Kováccsal szemben, hogy nem tudsz racionálisan gondolkodni.

- Én nem tudok racionálisan gondolkodni? – üvöltött Toscani, s Iréne belekarolva behúzta az egyik üres szobába. J.K. halkabban folytatta: – A teljes katonai erő a kezében van. Megszavaztatta magát állandó elnöknek, s most arra hivatkozva akar alkotmányt módosítani, hogy központilag legyen levezényelhető a népességsterilizálás. Mikor láttok már át a szitán ti Kovacsot támogatók?

- Nézze fiatalember – mondta Iréne és kisimított egy tincset J.K. homlokából. – A mi ötletünket az agymanipulációról leszavazták. Szép ötlet volt, emberséges ötlet, de eléggé bonyolult. Ezek után a következő lépés nem lehet más, mint a nagyobb hatalom megszerzése az Operatív Törzs számára, másképp az emberiség elpusztul. De te nemcsak a nagy képet nem látod, hanem a részleteket sem. Ha nem kaptunk volna felhatalmazást a világkormánytól, nem vethetnénk be a központi hadsereget, és nem védené a helyi polgárokat meg a helyi hatóságoktól meg senki. Az lenne, mint a kedvenc népcsoportodnál az olaszoknál az előző járványkor, ahol a rendőrök ész nélkül elkezdtek bírságolni. Megízlelték a hatalmat és annyi volt nekik. Azt kérdezték például egy sétáló pártól, hogy elég szoros-e a kapcsolatuk, mert ha úgy ítélték meg nem nagy a szerelem, akkor nem tartották be a társadalmi távolság rendeletet és büntettek. Ilyen „vicces” dolgok most azért nincsenek, mert rendet tartunk a világban, s Kovacs nem engedi a zavaros dolgokat, a korrupciót, a hatalmi packázásokat és végre megvan ehhez a központi erő.

- Iréne – felelte Toscani -, addig simogatja az arcom, amíg rá nem fektetem itt valamelyik asztalra és kárt nem teszek magában.

- No, ez az, amitől én nem tartok – felelte Iréne mély emberismerettel.

- Először amellett voltam – folytatta J.K. -, hogy a szándékos lefertőzésnél, ahol mi persze előtte beadjuk magunknak a védőoltást, sokkal jobb a sterilizálás, és drukkoltam Kovacséknak. Nem mondhatja Iréne, hogy Kovacs ellenszenves személye alapján döntök minderről, noha Kovacs egy alamuszi fráter, aki nagy demokratának állítja be magát, mint akit csak az emberiség sorsa izgat, közben pedig kiépít a maga hatalmát.

- Azt hiszem Kovacs – vetette ellen Iréne - bár azt állítja magáról, hogy ő nem tartozik az elithez, csak az elit útját kitaposó átmenet, de alighanem óvatosságból nem árulja el, hogy már ő is génkezelt. Talán az ő idejében még nem volt olyan tökéletes az eljárás, vagy nem tudtak még annyi mindenre odafigyelni. Vagy talán a szülei sokat szenvedett üldözött emberek voltak és olyan géneket kevertettek ki a fiúknak, amelyek érzékenyek a túlélésre. Sajnos a külsejére kevesebb energiát fordítottak, míg magából Toscani szépfiút csináltak és küzdő szellemmel áldották meg. Ilyen az élet, nem vagyunk egyformák.

- No, menjen a fenébe – válaszolta J.K. - Iréne és közte a civódás végérvényesnek látszott.

Dübörögni kezdett a kampány, melyet Dr. Peter Kovacs az Operatív Törzsből egyedül vitt a vállán. Mögötte persze nagy apparátussal, s a demokratikus elköteleződését mi sem bizonyította jobban, mint mikor bemutatta a kampánystábot. Mindenféle ember volt mögötte, köztük Jones tiszteletes is.

Jones tiszteletes azt prédikálta, hogy idestova 3000 éve, hogy a világvallások mindegyike megálmodta az egységes emberiséget, ahol bár vannak különbségek ember és ember közt, nép és nép között, de mégiscsak bárki bárkivel szót érthet. Ez a nagy korszakváltás pedig most fog bekövetkezni. Meg fog szűnni a világ feldaraboltsága.

Míg Julia összehúzott szemöldökkel Jones tiszteletes prédikációit figyelte, addig Toscani Kovacsét.

- Nézzük csak meg mikor hazudik – mondta Julianak, s a telep falán újra lejátszották az elnök bemutatkozó beszédét. Elrebbenő tekintetet, ütemlassulást (a hazugságnál mindig belassul a beszélő, magyarázta Juliának, mert nagyobb utat kell bejárnia a gondolatnak), mimikai jeleket, testorientáció változásokat figyelt Toscani.

Az elnöki beszéd három részre épült. Az első arról szólt, hogy soha többé nem lesz járvány, mert ha az új alkotmányt megszavazza az emberiség, ha a mostani rendkívüli állapot véglegessé válhat, a világkormány annyi pénzt fog a kutatásokba fektetni, hogy megszabadulunk a járványoktól. Azokat, mint mondta, megelőzni kell, s nem utána kullogni, ez lesz az új stratégia. Gyorsabbak lesznek, mint a vírusok. J.K. itt megállította a filmet, aztán húzott egy pipát, s mint mondta az elnök nem hazudik, komolyan gondolja, hogy meg tudja állítani a járványokat, s még ott is, ahol kutatásokat említett se rezdült meg, pedig nem kutatni akarnak, hanem először sterilizálni. De talán – gondolta – sikerült meggyőzni magát, hogy ehhez kutatás is kell, vagy csak nem a sterilizálásra fókuszált.

- A politikusok azért hazudnak olyan jól, mert maguk is elhiszik, amit mondanak – szólt Juliához, aztán nézték a produkciót tovább.

A második kör a gazdagabbakkal szembeni uszításról szólt, miszerint nem hagyhatja, hogy ebben a zsúfolt világban magasabb jövedelmű embereknek nagyobb kertjeik, elfogadhatatlanul jobb életük legyen. Ezen már Julia is felhördült:

- Hogy nem sül le a bőr a képéről, hiszen ti elképzelhetetlenül gazdagok vagytok.

- Igen, persze, igazad van, de nem hajszoljuk a luxust, mert megszoktuk, mint a hercegkisasszonyok a kényeztetést. Kovacs itt a középosztályból kiemelkedő vállalkozókra, a kis országocskák uraira gondolhatott, nem rám. Új ellenséget talált, mint régen a bolygó kevésbé szerencsés térségeiben, mikor a gazdag parasztokat és a gyártulajdonosokat pécézték ki. Milyen jó volna, ha most kapnánk jelet az agyhullámairól, hogy legalább valami mélyebb felépített stratégia jeleit láthatnánk. Mert így hazugságnak megint semmi nyoma.

Végül az alapjövedelem emelését ígérte a világ azon polgárainak, akik betartják a szabályokat. Mert, mint mondta, még mindig van olyan hely, ahol tombol a járvány, ahol csak feneketlen hordóba öntik a pénzt. S amennyivel kevesebbet kapnak majd az arra nem érdemes milliók, annyival többet lehet elosztani az arra érdemesek közt.

- Ahelyett, hogy antropológusokat küldenétek a térségbe – kommentálta Julia, s ez nem esett túl jól J.K.-nak, mint általában, amikor rá úgy utalt, mint aki az Operatív Törzs tagja, mert hát mit is mondhatott volna erre.

- Szerintem még örültök is, hogy ott magától fogy a népesség, s a természetes szelekció dolgozik. S most hogyan lesz tovább, miért biztos, hogy az új alkotmányt, amely korlátlan hatalmat ad az Operatív Törzsnek meg fogják demokratikusan szavazni? Az emberek csak nem lesznek olyan hülyék, hogy ezt megtegyék.

- Nos - magyarázta J.K. – ez most úgy történik, hogy aki élőben vagy később lejátssza ezt a beszédet, annak agyhullámairól azonnali visszajelzést küldenek a központba, és minden emberről személy szerint tudni lehet majd, hogy a beszéd mely részei tetszettek neki, és melyek nem. Ezek után algoritmusok neki szóló üzeneteket fognak küldeni, mindig mérve, hogy a delikvens mit fogad el, s így tovább. A szövegverziókat még emberek dolgozzák ki, de a kiküldést már gépek végzik. Lesznek majd országos bontások, meg csoportbontások is, a harmadik világban a tömegek nyilván nem fogják majd hallani a feneketlen hordó hasonlatot.

- S akik nem fogyasztják ezt a szart? – kérdezte Julia.

- Vannak más algoritmusok is – magyarázta J.K. – hálózatelemzések, ki kivel áll kapcsolatban, ha a barátja nézte az adást tudjuk a reakcióit, ha a barát jóban van a kocsmában a mi emberünkkel, akkor ugyanolyan célzott üzenetet küldünk mindkettőnek, ha ilyen adatunk sincs, akkor hagyományosabb módon a hozzá hasonló csoportba soroljuk.

- Szóval így működtök – állapította meg a nő – nálunk a Mester néhányunknak a gyülekezetben megtiltotta, hogy önkéntesen felajánljuk a biometrikus adatainkat. Így persze baleset esetén bajba kerülhetünk, viszont nem ismeritek a gondolataink. Ezek szerint nem csak egészségmegőrzésre, gyógyításra meg járványkezelésre használjátok a szervezetünkről szerzett adatainkat.

- Még ígyebbül működünk – mondta J.K. – Mert az ellenzék teljes lejáratása egy külön művészet. Sose gondolták volna a gépek például, hogy az a szlogen, hogy „az ellenzék a vírussal van” be fog jönni, de aztán milyen jól működött, hála a Wolfe News-nak. Mi viszont a biometrikus terminálok adataiból azonnal tudtuk, hogy jól működik, és a Wolf News másnap már a számláján látott egy csomó pénzt, amit mi utaltunk.

- És ki az az áldott jó ember, aki ennek a logisztikának az irányítója?

- Gondolom most már Kovacs, a fő jelentéseket pedig Bernard adja neki, s ki tudja milyen részt vállal ebből a kampánystáb, köztük a ti Mesteretek – J.K-nak sikerült visszavágnia.

- Akkor most képben vagyunk – mondta Julia – és ne haragudj, hogy leoperatívtörzseztelek. Úgy érezték ketten maradtak a világgal szemben. Furcsa érzés volt, de nem kellemetlen.

7. fejezet

Klubrádió frekvenciájának kérdése

Zs.P. — Tue, 15 Sep 2020 18:38:09 GMT

Szolidaritásunkról biztosítjuk klubrádiós kollégáinkat, és mellettük állunk a frekvencia megtartásáért folytatott küzdelmükben.

Álláspontunk szerint a jognak a hatalmi túlkapások ellen kellene megvédenie társadalmunkat, továbbá az államtól elvárható volna, hogy őrködjön a sokszínűségen.

A médiatörvény jelen irányító testületei csak Fidesz által jelöltekkel vannak feltöltve, így a kiegyensúlyozottság általuk nem elvárható, és a Klubrádióval szembeni döntésből látszik, hogy nem is biztosított.

A Civil Rádió közössége új médiatörvényre, új jogszabályokra, nemzetközi jogvédelemre, konszenzusos megoldások kialakítására törekszik, azóta még inkább, mióta frekvenciáját elvették. (Lépéseinkről bővebben olvashat itt.)

Sok rádióállomás és sokmillió polgár is új szabályozásokat kíván, a velük való méltánytalan történések nem csak a Klubrádióról vagy a Civil Rádióról szólnak, az egész ország tájékozódáshoz való jogát, a demokrácia minőségét, az emberek közérzetét érintik.

A svéd járványkezelésről

Zs.P. — Sat, 19 Sep 2020 10:02:55 GMT

7. fejezet - Jóslatok

Zs.P. — Sat, 19 Sep 2020 10:45:20 GMT

A járvány egyes helyeken elérte a csúcspontját, s itt lazított az Operatív Törzs a korlátozásokon. Másutt, így például Indiában még csak ekkor kezdett el tombolni. Indiában más problémák is felütötték a fejüket. A hinduk közt egy szélsőséges csoport vált igazán népszerűvé. Önsanyargatásuk irányította rájuk az emberek figyelmét. A szektáról az a hír járta, hogy ahol megjelennek, ott megszűnik a járvány. Bernard és a mesterséges intelligencia személyre szabott propagandája semmit sem tudott kezdeni a hinduk közt keringő pletykákkal. Pedig Indiában is ugyan úgy csüngtek az emberek a mobiljaikon, mint a világon bárhol másutt. Az algoritmusok tudták mi érdekli őket, mivel köthetik le a figyelmüket, csak nem termékgyártóknak adták el az emberek figyelmét, hanem Bernardnak. A befolyásolás mégsem működött. Az ok a szekta népszerűségében rejlett, noha az indiai vezetők, beleértve az itteni kisebbségi iszlám hívők tömegeit nem nézték jó szemmel a vallási fanatikusok térnyerését, ám nem tettek semmit, s első látásra azért nem, mert az ellenségeskedés nem ellenük, hanem a Vollcanik egyház ellen irányult.

- Legsúlyosabb a helyzet Ahmedabadban – jelentette Bernard Jones-nak -. Gujarat tartományban városról-városra vándorolnak ezek a fanatikus hinduk. Szöges ágyon fekszenek, éheztetik magukat, és mindenféle fakír mutatványt produkálnak, mert így kívánják a jótékony szellemeket kiengesztelni, de mindeközben a számukra idegen Vollcanik templomaink ellen prédikálnak. Ahmedabadban már felgyújtották az egyik templomunkat, és az ottani papjainkat elkergették.

- És a helyi hatóság nem csinál semmit? – kérdezte Jones.

- Nem igazán, és ennek okát kellett kiderítenem. A történet sokkal bonyolultabb, mint képzeltem. – Bernard itt az indiai törzstag nevét említette, akivel együtt fejtette fel a szálakat.

- Gujaratban - magyarázta - alkoholtilalom van, ennek régi vallási okai vannak, ám a tilalom nem jelenti azt, hogy ne innának az emberek. Csempészek szolgáltatják a népnek a szükséges alkoholt. A helyi hatóság némi védelmi pénzért cserébe már száz éve szemet huny a csempészésnek. Gujaratban az számít sikeres rendőrfőnöknek, aki jól menő illegális italkereskedők területére tudja kineveztetni magát.

- Rendben, korrupt az egész rendszer, de nem értem – mondta Jones – mi köze mindennek ahhoz, hogy az erőszakot nem akarják megállítani?

- Az emberek a csempészekkel, és a közülük felkapaszkodott politikusokkal szimpatizálnak, ám volt egy rendőrfőnök Ahmedabadban, aki meg akarta állítani a folyamatot, emiatt viszont a politikusok kigolyózták. A kirúgott rendőrfőnök úgy próbált bosszút állni, hogy felbiztatta ezt az egyre népszerűbb hindu szektát, hogy keltsenek zavargásokat az idegen betolakodó, vagyis a mi vallási csoportjainkkal szemben, mondván, hogy mi terjesztjük a vírust. Nem mintha a volt rendőrfőnöknek személyesen bármi baja lett volna a Vollcanikkal, de ürügy kellett neki ahhoz, hogy elmondhassa: az ő idejében nem voltak zavargások, most meg vannak. Még csak egy templomunkat gyújtották fel. A tettesek kiléte ismeretlen. Maholnap felbőszült tömegek támadhatnak a papjainkra. Indiában demokrácia van, a politikusok nem akarnak szembemenni a tömeggel, s teljesen hidegen hagyja őket a Vollcanikkal szembeni atrocitás. Az emberek tudják, hogy az állami szervek korruptak, a korrupt rendőrök pedig nem kívánják vissza a csempészüldöző főnököt, aki nem mellesleg az utcai zavargások elindítója. Akkora a katyvasz, hogy kommunikációs eszközökkel nem tudom kézben tartani.

- Kovacs azt fogja mondani, hogy a korrupt államigazgatást fel kell számolni, a cselekvést elmulasztó rendőröket le kell tartóztatni. Ők csak szemlélik, ahogy gyújtogatják a templomainkat?

Bernard bólintott.

- Lehet ez lesz az első hely, ahová az intelligens gépi katonaságunkat bedobhatjuk rendcsinálásra, maga kommunikációsan csak a korrupcióra fókuszáljon. Az emberek át fognak pártolni a mi egyházunkhoz. Amint meg tudjuk fogni a tömeges halálozást, újra népszerűek leszünk, és akkor megsemmisíthetjük azt a hindu szektát is. Úgy tudom az oltóanyag hamarosan a birtokunkba kerül. Viszont a korrupt rendőrök letartóztatását már most el kell kezdenünk, így a helyükbe lépők a fanatikusokkal szemben megkezdhetik a terhelő bizonyítékok gyűjtését, megakadályozhatják a vérengzéseket, azaz végre rendesen fogják elvégezni a feladataikat.

Jones jól sejtette, hogy Kovacs véleménye hasonló lesz az övéhez, és Kovacs be is vetette a térségben a világkormány parancsnoksága alatt álló mesterséges intelligenciával működtetett katonaságot. Az új alkotmányra hivatkozva immár egy személybe beavatkozhatott bárhol. Rövid akciókat hajtottak végre és csak a rendőrség körében végeztek letartóztatásokat, így az állampolgárok nem fordultak velük szembe.

Más országokban a Vollcanik vallás jóslatai uralták a közvélemény vallásosan érzékeny tömegeit. Eszerint a tűzeső akkor elkerülhető, ha szexuálisan fegyelmezett világ épül, ha a modern családtervezés alapján történik a szaporodás. India több helyén viszont a hindu fanatikusok épp hogy népszerűségüket kihasználva kolóniákba verődtek, a csoporton belüli szabad szexualitást hirdették és riválisává váltak az idegen vallásnak. Ők az elkerülhetetlen világvégét jósolták, míg a vollcanikosok egy új társadalom eljövetelét, amolyan földi mennyországot. A helyi rendőrség megtisztításával javult a helyzet, az indiai rendőrök maguk kezdték el letartóztatni a fanatikus csoportok vezetőit, és lassan helyreállt a rend.

Komolyabb zavargás a járvány tetőzése alatt másutt is akadt. Tüntetések, rendőrséggel történő összecsapások, attól függően, hogy az adott térségben milyen korábbi feszültségek halmozódtak fel. A gazdag vidékeken, így például Európában, újra beindulhatott a kiskereskedelem, a szállítás. Kilátásba helyezték, hogy az iskolákba is visszamehetnek a gyerekek. Meghalt kétmilliárd ember, és átfertőződött a népesség majd fele, mikorra a vírussal szemben hatékony gyógyszereket tudtak a piacra dobni. Még mindig nem volt védőoltás, de utókezelésekkel le tudták nyomni a vírust egy olyan szintre, amely már nem okozott fertőzést.

Afrikában más fajta problémák adódtak, mint Indiában. Itt hiába rakták ki a tökéletesen felszerelt konténereket. Akár az AIDS idején, s ugyanazon okból, az emberek nem keresték fel az itteni egészségügyet. A vírus minden testnedvvel terjedt, így nemi úton is. Az Operatív Törzsnek volt egy afrikai szakértője, maga is fekete, ő ismertette a hozzá érkezett járványjelentést. E szerint azért nem szedték a vírust legyengítő gyógyszert, mert akiről kiderült, hogy él vele, arról tudták, hogy beteg és ezek az emberek szexuálisan is megbélyegzetté váltak.

- Márpedig nálunk – magyarázta a fekete asszony, ki az Operatív Törzsben csak akkor szólalt meg, ha Afrikáról volt szó – azt is mindenki tudja, mikor ment a szomszédja a mellékhelységre, nemhogy azt, ha valaki elment egy nemzetközi egészségügyi központba.

Így épp a gyógyszert szedőket kerülték félelemből, és stigmatizálták a többiek. Ám az Operatív Törzs arra a problémára, hogy az elmaradt térségekben, közösségekben, a betegek eltitkolják a betegségüket és nem akarják kezeltetni magukat, csak legyintett. Így legalább többen meghalnak, vélték, s pont azok, akik a népességrobbanást okozzák. A közöny egyedül a Dél-Afrikából az Operatív Törzsbe kerülő asszonynak nem tetszett. Kérte, hogy küldjenek antropológusokat a legsúlyosabb járvány sújtotta helyszínekre, de Peter Kovacs szerint az antropológusok tevékenysége alapjaiban ártalmas, mert azt hirdetik, hogy minden kultúra egyformán fontos, ezért nem csak hogy nem támogatta az akciót, de mikor már felhatalmazást szerzett, első intézkedései közé tartozott, hogy az antropológusképzés világbanki támogatását is mindenütt beszüntette.

Az egyetemek ingyenesek voltak, a Világbank pénzelte őket, így amelyik kurzusra nem küldtek pénzt, az sorvadásnak indult, bár volt olyan tárgy, amelyik divatos maradt és fizettek érte a tanulók. Ennek a szaknak az új társadalmi berendezkedésben úgy tűnt, nem lesz jövője, míg az olyan szakok, mint például a biztonságpolitikai szakértő, népszerűkké és a diákok által is keresettekké váltak.

Robert Juliával sétált a lakásuk közelében lévő parkban. A parkot gépek rendezgették, melyeket emberek kezeltek. Kis dzsojsztikot tartottak a kezükben, és azzal irányították a buta fűnyírókat, tisztítókat. Ráfért a parkokra a rendezés, mert a járvány időszakában van ahol magasra nőtt a gyom, például a járólapok közt, de a fű is egyenetlenné vált. Az algáktól bezöldült szökőkútnál egy alkoholistának látszó nő kezelt egy robotot és közben furcsán nevetgélt.

Az emberi munka burkolt munkanélküliséget takart, mert kiküldhettek volna okosabb robotokat, melyek irányították volna a parkrendező kis gépeket, de békeidőben szándékosan nem használtak őket, hogy legyen munkájuk a közmunkásoknak, a járvány idején meg nem törődtek a parkkezeléssel. Az önkormányzatok egyébként magukról a közmunkásokról is megfeledkeztek, ám ahogy konszolidálódott az élet, újra odafigyeltek rájuk és foglalkoztatták őket.

Sokan sétálgattak, élvezték a maszk nélküli szabadságot, a ragyogó napsütést, de egymástól még igyekeztek távolságot tartani. A park szélén őrök álltak és korlátozták a beengedhetőket. Robert ránézett a telefonjára, ami feltüntette, hogy még mennyi ideig lehetnek bennt, hogy aztán mások is bejöhessenek a helyükre.

A szép idő a „Wattersun vállalatnak és az Ön önkormányzatának” köszönhető, hirdették az elektronikus reklámtáblák, melyeket nappal is lehetett olvasni. S valóban, előző éjszaka, aki fülelt, hallhatta, ahogy a Wattersun munkatársai héliummal töltötték az időjárásballonokat, melyek aztán hangtalanul emelkedtek fel a magasba. A padoknál idősebb urak sakkpartija zajlott. Robert megfogta Julia kezét, mert csak így érezte igazán, hogy összetartoznak.

Julia és J.K. még együtt nem sétálgathattak volna ilyen parkokban. Még nem jött el a szeretők ideje. Julia is Roberttel volt, s minden olyan valószerűtlenül rendezettnek látszott, mint egy reklámfilmben, amikor váratlanul megszólalt Julia telefonja.

- Jack Boltont rohamkocsival szállították kórházba – tolmácsolta a hírt a férjének, majd fogott egy tojásautót és maga is a kórházba sietett. Mégiscsak az ő betege is volt, ha nem is hivatalosan, de a Vollcanik szektában köztudomásúan. Bolton feleségét és lányát már benn találta, s mivel mindannyian vollcanikosok voltak, jól ismerték egymást. A feleség és a lánya csúnyán néztek Juliára, mintha legalábbis ő tehetne a jelenlegi helyzetről. Az orvos behívta őket egy külön szobába, hogy részletesen elmagyarázza a helyzetet. A mesterséges intelligencia nem javasolt operációt, így a robotok nem lévén más munkájuk egy műtőasztal mögött leeresztett karokkal olyan mozdulatlanul álltak, mintha örök tűnődésbe merevedtek volna.

- Ki kéne az agyából operálgatnunk a berakott szervetlen anyagokat– mondta az orvos, hegyes álla volt, melyet kecskeszakáll csak felerősített, valamint átható kék szemei és magas homloka olyan fejformát kölcsönzött neki, mint amilyeneket csak a science fiction filmekben űrlényként látni.

- A felvételek szerint néhány idegen test, azaz interfész olyan mélyen szervült, hogy ha kiszednénk, akkor megsértjük Bolton úr agyszöveteit – az orvos elektronikus kijelzőn mutatta meg, hogy mely terület kioperálása milyen degenerációt okozhat, melyik terület milyen funkciót lát el.

- Ebbe bele is halhat, vagy élő halott lesz? – kérdezte aggódva a feleség és sírva fakadt. Kicsi, törékeny, fiatal nő volt, Bolton úgy megöregedett mellette, hogy akár a nagyapja lehetett volna. Az asszony a lánya vállára borult és feladta, hogy férje ügyében bármilyen döntést is hozzon. Lehetőség mindössze annyi volt, hogy ha a robotok nem vállalják, attól még ember, jelesül a kecskeszakállú „űrlény” elvállalta volna az operációt.

- Természetesen, ha megoperálom a férjét asszonyom, semmit nem tudok garantálni, csak azt, hogy a robotok attól kezdve az én utasításaimat követik, s ez esetben is a legtöbbet hozzuk ki.

Az asszonynak és a lánynak az az ötlete támadt, hogy a döntést bízzák a Mesterre, mert a Mester mégiscsak jobban lát a jövőbe, meg imádkozhat is érte. Juliát kérték meg arra, hogy hívja fel a Mestert és tolmácsolja a helyzetet. A Mester nem sokat tanakodott:

- Gépeket teremtünk, gépeket dobhatunk ki. A Mennyei Atyánk teremtményét mi nem ölhetjük meg. – Majd leereszkedve a fenti magasságokból hozzátette:

- Mi elveszíthetjük a 007-esünket, de a családjának még szüksége lehet rá. – a morális kérdés tehát eldőlt, csináljanak Boltonból egy emberi roncsot. Julia csak azt sajnálta, hogy közvetítővé vált. Pár nappal később, amikor meglátogatta, egy nyálát csorgató, tolókocsiban ülő embert talált, aki halkan csak annyit motyogott:

- Kasztrendszer lesz, boldogság lesz, kasztrendszer lesz, boldogság lesz – s miközben ezt mondta, ütemesen fel alá hintázott, amit sehogy se akart abbahagyni. – Juliát nem ismerte fel, ahogy senki mást sem, viszont tökéletesen boldognak látszott a víziójában.

- A 007-es utolsó jelentése az – mondta Julia a férjének -, hogy boldogság lesz meg kasztrendszer.

- Rengeteg pénzünkbe került, hogy Boltont felfejlesszük és bejuttassuk az elitbe, láttam az elszámolást – mondta Robert.

- Ennyi? – kérdezte Julia.

- Voltaképp restellem, hogy nem megyek be veled látogatni őt, mert az én felelősségem nagyobb, mint a tiéd, te csak gyógyítottad, én tönkretettem.

- Nem a te döntésed volt, Robert. Bolton akarta így – mondta Julia.

8. fejezet

Sajtótanács

Zs.P. — Wed, 23 Sep 2020 14:04:23 GMT

Zsolt Péter: Sajtótanáccsal kapcsolatos interjúi, kutatásai

http://integritas.edemokracia.hu/2019/03/31/hogyan-lehetne-tartosan-szinvonalas-a-helyi-media-zsolt-peter-peterfi-ferenc-es-madarasz-csaba-beszelgetese/

https://kronika.civilradio.hu/sajtotanacs-2019-marcius-13/

http://elniveresen.hu/helyi-nyilvanossag/

https://racskoestarsa.hu/cikkek/71787-A_media_kozonsegkepviselete.html

Zsolt Péter

Sajtótanács elemzés az ATV vörösiszap-katasztrófa hírközléséről

A Sajtótanácsunk ezúttal az ATV lelkes, de nem elfogult nézőinek pozíciójából, valamint a csatorna honlapjának olvasójaként azt a célt tűzte maga elé, hogy észrevételeinkkel, és megfigyeléseink összegyűjtésével javítsuk a médium és a közönsége kapcsolatát. Elemzésünk öt pontra tagolódik. A pontok első felében részletezzük megfigyeléseink eredményét, a másodikban javaslatot teszünk arra, hogy mi a helyes. Ez az öt pont a médium szerepét, a katasztrófahír közlésének lehetséges mechanizmusát, az átgondoltságot, a pontosságot és az objektivitást veszi célba. Megfigyelésünk a katasztrófa kezdetétől tart, egészen október 22-ig.

I. A médium pozíciója, szerepe

Hiányzott számunkra a katasztrófa kapcsán az ATV önmeghatározása. Ez alatt azt értjük, hogy pusztán a hírek megfigyelésével nem derül ki az a nagyon fontos dolog, hogy a katasztrófa kapcsán milyen szerepet vállal a médium. (Ez egyébként minden bizonnyal más médiumra is megállapítható volna, legyen az kereskedelmi vagy közszolgálati.)

Katasztrófahelyzetben, mint amilyen a vörösiszap-katasztrófa is, azt látjuk a legetikusabbnak, hogy az így felvállalandó szerep legelső sorban a károsultak megsegítése. Ez megnyilvánulhat adományozásban, adományok gyűjtésében, vagy akár a hivatalosan létrehozott kármentő alapok ingyenes hirdetésével, a közérdek képviseleteként, s valamiféle ellenőrző funkcióként is, hogy a megfelelő felajánlások eljutnak-e a megfelelő helyre. Igények és segítségnyújtások feltérképezése, mediálása, talán az egyik legfontosabb küldetése, önmeghatározása lehetne az ATV-nek.

Javaslatunk:

A szerep, mellyel a csatorna azonosulhatna a következő részletekre bontható:

· károsultak megsegítője

· tényfeltáró (szükségletek kiderítője)

· társadalmi nyugtalanságot csillapító

· társadalmi szolidaritást növelő

A fentieken túlmenően oknyomozói (Mi volt a baleset oka? Ki a felelős?) szerepek is léteznek, de nem ártana egy értéksorrend. A szerepeket az idő előrehaladtával természetesen lehet váltogatni, akár az adott média-napirendi témákra.

II. Forgatókönyv

Fontosnak látjuk, hogy olyan kivételes esetekre, mint a katasztrófák, az ATV elkészítsen a maga számára egy forgatókönyvet, ami alapján a hírek sorrendiségét, és a beszélgetéseket megállapítja. Úgy tűnik ugyanis, a hírérték szélsőséges esetben nem a hagyományos módon értelmezhető (Pl. minél nagyobb a baj annál jobb, annál előrébb kerül.)

Véleményünk szerint nem volt egy szilárd, statikus hírsorrendi rendszer, ami alapján egy meghatározott időszakban ugyanazon témában olvashattuk volna a cikkeket. Helyette logikai átgondolatlanság, a hírek strukturális szervezetlensége uralkodott, noha egy katasztrófában a megfigyelő precizitása és nyugodtsága, ha formailag is megnyilvánul azt üzenheti a társadalomnak, hogy urrá lehet lenni a bajokon..

Célszerűnek láttuk volna, hogy az ATV felállítson egy prioritási rendszert, ami alapján szervezheti a híreket. Természetesen tudjuk, hogy a katasztrófa kivételes helyzet a hírközlés számára, éppen ezért lenne fontos egy forgatókönyv, hogy különleges helyzetekben is legyen koncepció a hírközlésre.

Például a katasztrófavédelem vezetőjével nem október 8-án lett volna érdemes interjút közölni, hanem sokkal hamarabb, akár a katasztrófa napján, vagy az azt követő napon. A katasztrófa kitörésétől számítva ez négy napos késés, ami sok, persze nem tudjuk, hogy a szerkesztők nem próbálták-e meg korábban szóra bírni a katasztrófavédelem valamely munkatársát.

Jónak láttuk volna, ha elsősorban az első híradások nem a katasztrófakárok felelősének keresésével foglalkozott volna, hanem az előző pontban említett veszély elhárításával, majd másodikként segítségnyújtással, és csak harmadikként az okok keresésével, felelősök megtalálásával, s végül a politikai jellegű kérdésekkel.

A felelősök keresése elemi része a katasztrófában történtek elemzésének, így annak fontosságát nem vitatjuk. Annak módját viszont igen. Úgy látjuk, hogy a felelősök keresése célszerű, ám nem mindegy, hogy milyen módon, és hogy mikor.

Sajtótanácsunk akként vélekedik, hogy a felelősség keresése nem elsődleges jellegű, hanem csak másodlagos, harmadlagos. Éppen ezért fontos a tematizálásban ezt a végére hagyni. Amíg az események körülményei nem tisztázottak – sem jogilag, sem pedig a közbeszédben – addig kár felelősöket keresni, és a bűnbakképzési igényeknek teret adni, ami ez esetben első körben a vállalat tulajdonosai ellen irányult. Bizonyos értelemben a kormány célja volt az azonnali számonkéréssel saját hatékonyságának megjelenítése, s már azzal is, ha ezt csak kommentár nélkül közölte volna az ATV akaratlanul is keretezte volna a katasztrófa kommunikációját, de ezt ráadásul még saját önkontroll híján (avagy ahogy korábban írtuk azért, mert nem rendelkezett katasztrófatudósítási forgatókönyvvel és értéksorrenddel) túlszárnyalta. Az alábbi sorrendet javasoljuk egy katasztrófatudósítási forgatókönyv kidolgozásához, melyben természetesen bizonyos részek felcserélhetők, súlypontjai változtathatók az aktuális ügynek megfelelően, vagy akár egy-egy igen fontos interjúalany eléréséhez igazodva:

Javasolt sorrend:

Katasztrófa tényeinek minél pontosabb ismertetése → Veszély elhárításáról szóló beszámoló → Segítségnyújtás lehetősége → tudományos magyarázatok keresése → Felelősök keresése

III. Szakmaiság

Egy adott témában a megfelelő szakemberek megtalálása sürgős feladattá válik.. Alkotmányjogi témában alkotmányjogászt, kémiai témában vegyészt, egészségügyi témában szakorvost és így tovább, a szakterületektől semmiképpen sem eltérve, összemosva azokat. Utalunk itt arra, hogy Kálmán Olga gyakran tett fel az adott szakemberek számára nem szakmai kérdést, ami a helyzet drámaiságából eredt, és emberileg teljesen érthető. A katasztrófa épp attól katasztrófa, hogy mindenkit szétzilál, így a médiát is, és mindenféle kérdések feltornyosodnak újságíróban, nézőben egyaránt. Ugyanakkor az üzemszerűség és fegyelmezettség mielőbbi helyreállásának olyan üzenete is van, hogy uraljuk a helyzetet, ez pedig kívánatos üzenet, a nőzőknek katasztrófa esetén épp erre van szükségük.

A professzionalitás problémája látványossá vált azokban az interjúkban, ahol a meghívottak nem olyan kérdéseket kaptak, amelyek a szakterületük. Ezekből a nézők azt a következtetést vonhatták le, hogy a szakértők is megérik a pénzüket, nem értenek semmihez stb., amikor épp nem erről volt szó, csak a kérdések nem voltak célzottak. (Példának említhetnék a Zacher Gáborral készült interjút.) Ez alapvetően azért baj, mert egy adott szakembernek csak egy adott témában van szakmai kompetenciája, és másban lehet, hogy kevesebb, vagy nincs, ami a hírközlés szempontjából irreleváns. Az irreleváns hírek közlése pedig a médium színvonalának csökkenésével is jár., ráadásul ha a néző felületesen szemléli a beszélgetést nem az az érzete támad, hogy a szakértő korrekt, és nem nyújtózkodik túl a takaróján, hanem hogy gyakorlatilag nem ért semmihez, épp olyan laikus. Laikussá a riporter teszi a szakértőt, ha nem tudja miben kompetens, és a hatás megint bizonytalanságfokozó, tehetetlenséget reprezentáló, és így kétségbeejtő is lesz.

Ezzel kapcsolatban azt látjuk a háttérben, hogy a riporter túl átfogó tudást kíván a nézői számára közölni a műsorában. Ez az átfogó módszer, a részletesség rovására megy. Éppen ezért látjuk fontosnak, hogy a szakmaiságra vonatkozó témaköröket, illetve az általános, alapvető hírközlésre irányuló műsorokat differenciálják, amivel növelhető mindkét műfaj színvonala, árnyaltsága, letisztultsága, ami kívánatos cél egy országos nézettségű, színvonalas médium számára.

Mi is gondolkodtunk a megoldáson, és arra jutottunk, hogy célszerű volna, ha a műsorvezető minden egyes meghívottal eltölt legalább egy tíz percet, s csak ez után ülnek a kamera elé. 5-10 perc már elegendő volna a beszélgetés határainak kijelöléséhez, és hogy a szakértő ne váljon laikussá, s ennyit valószínűleg megér egy professzionálisabb megjelenés. Ez a tanács más esetben is hasznos volna, de katasztrófatudósítások esetén derül ki, hogy különösen fontos. A gyakorlat sajnos az, hogy egyre többször nem is a riportert készítő veszi fel a kapcsolatot a meghívott vendéggel, és a kapcsolatfelvevő valamint a meghívott közti egyeztetések már át sem adódnak a riporter számára. (Csak mellékesen jegyezzük meg, hogy a felületesség a szakértő szemében is rontja a média presztízsét, ami miatt legközelebb talán már a meghívást sem fogadja el.)

Legalább ugyanilyen fontos, hogy ne csak a műsorvezető és a megkérdezett között alakuljon ki párbeszéd, hanem a meghívottak között is. A több résztvevős beszélgetést nem tudjuk, hogy szándékosan mellőzte-e most az ATV vagy sem, de ezúttal az idő dimenziójában váltak ellentmondásossá a beszámolók. (Pl. a Greenpeace értékelése a vörösiszapról, és ezzel szemben az akadémia földtani intézetének kutatási beszámolója. Az ellentmondások elvarratlanok maradtak.) Később pl. jogi vonatkozású témákban hiányoltuk a vélemények ütköztetését, melyben a média klasszikus moderátori szereplőként jelenhetett volna meg.

Javaslatunk: Ne próbáljon mindent megválaszoltatni (vagy maga megválaszolni) a riporter, hagyatkozzon csak egy-egy témára, mindig arra, amiben a meghívott kompetens, ennek pedig járjon jobban utána, legalább egy szereplést megelőző beszélgetéssel.

Nézőként hálásak volnánk, ha készülne menet közben egy átfogóbb, komplexebb film is a vörösiszap katasztrófáról. Egy ilyen dokumentumfilmet persze évekkel később is össze lehet vágni, de már menet közben is ráállítható egy-két alkotó.

IV. Kiegyensúlyozottság

Amellett, hogy tiszteletben tartjuk az ATV politikai preferenciáját, a mi Sajtótanácsunk nézői azt igényelték volna inkább, ha kiegyensúlyozottságra törekvést találtak volna abban a kérdésben, hogy vajon a katasztrófát okozó vállalat államosítható-e vagy sem, mennyire indokolható vagy nem indokolható egy ilyen lépés, és a kormány intézkedései miként is értelmezhetők. (Szélesebb dimenzióban vizsgálva pl. más országokban, teljesen más természetű katasztrófáknál milyen módon viselkedtek az államok. Egy ilyen körképbe ágyazva a Gyurcsány-cikk az „autójavítók államosításáról”, melyben kritizálta a kormány lépéseit árnyaltabb híradássá válhat.)

Javaslat: Az államosítás kérdése nagyon fontos, amire nyugodtan építhetne az ATV, hiszen sok embert érintő társadalmi vitát lehetne folytatni a témakörben. A kérdés feldolgozatlanul áll Magyarország előtt, és az ATV nézőiként volna egy ilyen érdeklődés a Sajtótanács tagjaiban. Az ATV ha több figyelmet fordít a témának, előmozdítaná a közös gondolkodást, a társadalmi közbeszéd tematizálását. (Természetesen nem tartható napirenden egy téma akkor, ha a társadalom már más hírek felé fordul, de a társadalmi hasznosság abból származhatna, ha egyes esetek feldolgozásában általánosabb konszenzus is kialakulhatna, általánosabb kérdésekről.).

V. Vélemény-eltolódás a katasztrófa emberi mulasztás állításának témájában

Meg is számolgattuk a vizsgált időpontban, hogy hány esetben kommunikálták emberi mulasztásként a katasztrófát, és hány esetben adtak helyt annak a megnyilvánulásnak, mely szerint nem emberi mulasztás okozta a katasztrófát.

Az államosítás kérdésére adott válaszok számában az arány túlzottan eltolódott a felelősségre vonás helyeslése felé. Ez önmagában még nem baj, ám az, hogy ki a felelős a történtekért, ha egyáltalán van felelős, illetve az, hogy milyen állást foglal az ATV, talán elhamarkodott volt. Később maga a csatorna – egyébként elismerésre méltó módon – képes volt a saját sztoriján módosítani, és a bűnbakképzést nem táplálni, de a vizsgált időszakban majd kétszerannyi volt a felelős sugalmazás, mint az ártatlanság vélelme melletti megnyilvánulás.

Megfigyeltük, hogy milyen arányban ad helyet az ATV az ellenzéki véleményeknek. Ezek a vélemények nem feltétlenül csak a kormánypártiság-ellenzékiség dimenzióban engedik következtetni az olvasót - helyesen vagy helytelenül – az ATV értékeiről, hanem a médium kiegyensúlyozottságáról, objektivitásáról is tájékoztatást ad. Ebben az ATV kétharmad kormány, egyharmad ellenzék megszólalási lehetőséget adott.

Javaslatunk: A felelősség keresésben nem árt egy kis óvatosság.

Zsolt Péter

Sajtótanács-beszélgetés a 2010-es futball világbajnokság időszakában

Magyar Nemzet sport rovat

A Méltányosság Politikaelemző Központ Sajtótanácsa a 2010-es futball-világbajnokság időszakáról a Magyar Nemzet sporttal foglalkozó írásaival kapcsolatos olvasói véleményeket foglalja össze a. Mindezt úgy, hogy a Sajtótanács teamje a lap lelkes olvasójává vált az említett időszakra.

Vezető hírré vált a foci, s így minden megkülönböztetett figyelmet kaphatott, ami érintkezésbe kerülhetett a helyszínnel, a játékkal. Egyúttal kiszorulhattak más fontos események, már csak a terjedelmi korlátok miatt is. A futballt más sportágak bizonyos értelemben megsínylették, hogy csak néhányat említsünk: erre az időszakra esett a kajak-kenu, a Tour de France, Talmácsi motorozása, Csányi Sándor MLSZ elnökké választása és néhány magyar vonatkozásban is igen fontos tenisztorna. (A junioroknál Fucsovics Márton és Babos Tímea wimbledoni diadala egészen páratlan.)

A Magyar Nemzet a helyzetet – legalábbis számunkra úgy tűnt – úgy oldotta meg, hogy a leghátsó oldalra tette az aktuális focimeccsek értékelését, a többit pedig vagy az oldal két szélén ismertette mint rövidhírt, vagy a hátsó belső oldalon foglalkozott velük. Ez a következetes szerkesztés kellően átláthatóvá tette a lapot. Néhány médium a sportrovata terjedelmét a világbajnokság idejére megnövelte, talán ez egy helyes és rugalmas megoldás, nem tudjuk a Magyar Nemzet élt-e ilyen eszközzel. Az mindenesetre biztosnak látszik, szakújságíróinak igazán kibontakozni csak a Sport7fő rovatban, hétfőnként volt lehetősége. Más napokon a „tömören-röviden minél többet” próbálkozással kellett küzdeniük.

A Sajtótanácsban akadt szenvedélyes futballimádó, de olyan hölgyolvasó is, akit nem a foci hoz lázba. Nehéz ennek a két szélső póluson lévő olvasói elvárásnak megfelelni, hogy mást ne mondjunk talán legnehezebb azzal a kötelező ujjgyakorlattal, amely a meccsen történtek utólagos beszámolója. Aki megnézte, és többször átbeszélte már, annak ez lehet érdektelen, aki meg nem látta, annak meg túlságosan tömény, számukra érthetetlen néhány odavetett utalás. Megoldást itt a papír felület nem nyújthat, a multimédiás felület azonban igen. Egy olyan szerkesztési módszer volna az interneten kívánatos, ahol a kép és a szöveg egymásra épülése sokkal átgondoltabb. Arra gondolunk, hogy az újságíró, ha beszámol egy vitatott helyzetről, rögtön ott lehet annak videóbejátszási lehetősége. Az elemzés, a beszámoló és a látvány összefésülése persze nagyobb munka, vagy két ember együtt készítheti el, vagy egy, aki viszont a multimédiás technikát is ismeri. Képet vág, ír, feltölt stb..

Alighanem a Magyar Nemzet sportújságírói sokkal jobban ismerik ezt a problémát, mint mi, ezért aztán a „Munkatársunktól” jegyzett fő cikk nem is mindig meccsismertetés (a spanyol-német 1:0 azért például ilyen) volt. Az esetek többségében inkább a következő meccsek esélyeinek latolgatása, vezetők nyilatkozatai, korábbi mozzanatokra való utalások alkották ezeket az írásokat. A meccsek leírásában véleményünk szerint az volt az olvasóbarátabb, amikor az újságíró becsempészte abba valamely helyszíni személyes élményét is. A mérkőzés szimpla leírása szerintünk ma már csak egy rossz beidegződés, ráadásul sok helyet is vesz el a printelt lapból. Azzal a véleményünkkel, hogy a felületek profiljához jobban kellene alkalmazkodni (mert ugyanaz a fogyasztó), lehet előre szaladtunk. A tévedés jogát fenntartjuk, de szerintünk a web 2 már elég elterjedt.

Politikaelemző cég voltunknak köszönhetően más irányú affinitásunk erősebb, mint az utca emberéé, így egyfajta értelmiségi elvárással keresgéltük Afrikáról, Dél-Afrikáról, az apartheidről, a mostani politikai és társadalmi helyzetről, Nelson Mandeláról. Többé-kevésbé hiába keresgéltünk, még szokásokról és sztereotípiákról szóló információkat sem igen találtunk. Más rovatok fociról szóló írásai (pl. a Kultúra rovatban Hegyi Zoltáné) kifejezett csemegék. Azt a hibát nem követte el a Magyar Nemzet, mint állítólag sok nyugati orgánum a foci vb-k idején, hogy féltudományos „fociológiai” eszmefuttatásokba kezdett volna. Olyasmikbe, hogy a foci törzsi ellentéteket szít, vagy hogy a foci számolta fel az apartheidet és hasonlók. (Ámbár a foci először Dél-Afrikában tényleg a feketék sportja volt, a fehérek teniszeztek, kriketteztek, rögbiztek.) Mégis a foci és a politika közti kapcsolódások – azzal együtt, hogy a szervezők minden törekvése, mint minden nagy sportesemény során az apolitikusság – lehet érdekesebb, mint az olyan többnyire közvetítések alatt elhangzó statisztikai információk, mint hogy 30 meg 60 évvel ezelőtt a két csapat közül melyik hányszor nyert. Hogy honnantól teljes mértékben irreleváns egy ilyen információ vitatható, de találhatunk a Magyar Nemzetben is olyan statisztikai utalásokat, amiket ide sorolnánk. Két nappal a döntő után kicsit ugyan megkésve íródott a vb-t összefoglaló publicisztika, (Július 13. kedd.) A cikk azon mereng, hogy a foci miképp is válhatott ennyire nemzetközi eseménnyé. Véleményünk szerint akár több teret is kaphatott volna a futball más rovatokban is, nem csak a sportrovatban. Más rovatok, más típusú nézőpontok komplexebb rálátást eredményeznek egy a napirenden csúcspontra kerülő eseménynek. Az előbb említett publicisztika ilyen pozitív szerkesztői példának tekinthető.

Lehet, hogy a futballrajongó olvasót általában nem érdekli mi az az apartheid, de most hogy a média reflektora Dél-Afrikára irányult, s hogy Nelson Mandela neve elhangzott egy olyan hírben, hogy nem tud a megnyitón részt venni dédunokája autóbalesete miatt, talán többet is elolvastak volna személyéről, mint hogy 91 éves, meg hogy béke Nobel-díjas, és hogy rengeteget lobbizott azért az „ország ikonja”, hogy a Dél-Afrikai Köztársaság elnyerje a rendezés jogát. Mert ennél több információ nem volt olvasható róla.

Az is érdekelne bennünket, hogy a mai dél-afrikai fehér lakosság 60%-át kitevő búr leszármazottak – akik részben s majdnem teljes egészében hollandok – mit is szólnak a hollandok kiváló szerepléséhez, megjelennek-e drukkerként, egyáltalán, van-e ennek bármilyen jelentősége, relevanciája?

Dél-Afrika etnicitásáról, antropológiájáról szintén nagyon keveset tudhattunk meg, egyedül a vuvuzela kapcsán hallhattuk, hogy szeretik fújni (bár ez nem is valószínű, hogy törzsi hangszer), hogy minden mennyiségben árulják, s talán nem a Magyar Nemzet írta, csak általában a médiában hallható sztereotípia, hogy ahol több fekete összejön, ott már nagy a vidámság, a tánc stb., s hát a stadionokban jó sokan összejönnek. Vuvuzeláról, hollandokról kis színesben kaphattunk információt, mikor a királyi ház tagjai családilag fújják, vagy legalábbis próbálják.

Egyszóval nincs kihasználva az a lehetőség - s ez feltehetően a médiumok többségéről elmondható -, hogy Dél-Afrika több mint vuvuzela, mint rossz közbiztonság. Még a rasszizmus is komplexebb, amennyiben a helyi feketék és a bevándorló feketék közt a legélesebb.

A Magyar Nemzet megjelentetett több háttéranyagot is, melyek közül a Diego Maradonáról szóló írást emelnénk ki. Nem véletlen. A cikket Novák Miklós jegyezte (2010. július 5.), mely igen informatív volt, hiszen nem csak egy karaktert mutatott be, hanem a világ Maradonához való viszonyát is. A szerző azzal zárta, hogyha Maradona nem lehet tovább a vereség miatt az Argentínok csapatkapitánya, vissza fog süllyedni a kábítószerezésbe. Merész feltételezés, ha nem is valószínűtlen. Divatként érzékeltük a sok hajdani eredmények statisztikáinak variálását, ezt valami modern misztérium lengi be, mint a hajdani jósdákat, s azt is, amire maga a Nemzet is felhívta egy érdekes írásában a figyelmet (július 7. 19.o.): mindenki asszisztensnek nevezi a partjelzőt. Vajon meddig tartanak ezek a divatok? A világbajnokság felejthetetlen elemei közé tartozott a vuvuzelán kívül a jabulani, s a labdatémáról azt tudhatta meg a Magyar Nemzet olvasója, hogy már korábbi bajnokságokon is hálás vitatéma volt az aktuális „játékszer”. (Ez is egy divatossá váló kifejezés lett.) Nem kétséges azonban a számunkra, hogy ez a labda mégsem olyan, mint a korábbiak. Felejthetetlenek lesznek a bírói tévedések, mely egyöntetűen a videóbíró bevezetését sürgeti, s ha már a bírókról van szó Kassai Viktor szereplését a Magyar Nemzet előre jelezte, s kellőképpen foglalkozott is vele, sőt nagyon helyesen még a partjelzőket is név szerint említette (júli 6.). Egy exkluzív interjú készítését azonban a későbbiekben még mindig szívesen vennénk.

S végezetül a lap odafigyelt a reklámok megfelelő elhelyezésére is, melyet nyilván megkönnyített, hogy néhány reklámozó (Unicredit Bank, Metal-Art) témaként a futballt választotta.

Politikai korszakok – édesanyám a menekülő

Zs.P. — Fri, 25 Sep 2020 09:44:11 GMT

Lassan Orbán-korszakról beszélhetünk és a korszakok mindig úgy hatnak az egyes generációkra, mint az állandó szélirány a fák ágaira. A korszakok mérgező levegője – mikor van ilyen - pedig pszichológusoknak ad terápiás munkát, akár több generációra is.

A pandémia ilyen meghatározó sérüléseket okoz, de a széteső demokrácia is, a populizmus is, a propagandisztikus nyilvánosság is, a kapitalizmus vadhajtásai is, a globalizálódástól való félelem is, a hatalommal való visszaélés is. Élünk a gyanúperrel, hogy ezek benne lesznek a következő generáció sérüléseiben.

Anyám példáját hozom, hogy értsék, mire gondolok, amikor azt mondom, emberek karakterét határozza meg egy-egy korszak. Anyámnak azt a viselkedését ironikusan háborús nemzedékűnek neveztük, mikor gyűjtögetését láttuk. Megromló élelmiszerek voltak következményei a felesleges felhalmozásnak, de volt egy komolyabb sérülése is, amit csak most értettem meg, ez pedig az örökös menekülés.

Megvolt nála ennek a vallásos, filozófiai alátámasztása: az élet maga tekinthető átmeneti helyzetnek, vallotta. Néhány családi tragédián át is segítette az a bölcsesség, hogy itt a földön mindannyian csak átutazóban vagyunk. De míg a filozófiai megközelítésben semmi patologikus nincs, ellenben annak, hogy valaki egyetlen munkahelyén sem képes 2-3 évnél többet tölteni, mert állítása szerint mindenütt elkezdték fúrni, már igen. Hogy sehol sem tudott otthont teremteni, mert mindig arra készült, hogy költözni kell, az már baj. Hogy összegyűjtötte és a lakásban biedermeier bútorraktárt alakított ki, már azt jelezte, hogy át kívánja adni a polgári értékeket, melyeket ő maga nem képes élvezni. S hogy mindezt miért csinálta? Mert a gyerekkorában a front elől, az éhezés elől, a bizonytalanság elől folyamatosan menekülnie kellett.

Vajon milyen traumákat okoz most az, hogy a gyerekeink azt látják, nem az országnak vannak intézményei, hanem a hatalomra került politikusoknak? A rendszerváltás óta megfigyelhető ez a probléma, és mostanra egészen extrém mértéket öltött. Otthon tudják-e érezni magukat így? Kik lesznek azok, akik az otthonosság érzetének megszerzése érdekében azonosulnak az agresszivitással, kik azok, akik forradalmárrá válnak? A sérülések szociálpszichológiáját később fogjuk megérteni, ahogy nekem is most esett le anyám viselkedése. Amit viszont látunk, azok a társadalom patológiái. A szociológiai problémák kiverik a szemünket, s ezek a hatalmi érdekeket szolgáló mondvacsinált „honvédő háborúk” a korszakunk egyértelmű bűnei.

8. fejezet - Mesterterv

Zs.P. — Fri, 25 Sep 2020 15:52:49 GMT

Az új alkotmány megszavazása után valóban kasztrendszer lett, bár a kifejezés nem fedte pontosan a valóságot, csak Bolton emlékére vette át ezt az elnevezést Julia és Toscani. Az új egész világra kiterjedő alkotmány garantálta az Operatív Törzs hatalmát, de hogy miképp szervezi át mindez a társadalmakat, erről egyedül az Operatív Törzs elnöke és legközvetlenebb munkatársai, Jones és Danos tudott.

Néhány tervet az Operatív Törzs tagjai is megismerhettek, valamint a kiválasztott vallásos csoport is. Robert például tudhatta, hogy a Vollcanik szektát többé nem fogják szektának nevezni, mert teológiai tételeit világvallássá teszik. Mióta Indiában is meg tudták védeni a tagjaikat, mindenütt a bolygón nyerésre álltak. Egyre több pénzt is pumpáltak templomépítésekbe. A Wolfe News is meghívta a Mestert, hogy beszámolhasson arról, miszerint az Egyházba belépők mind részei lehetnek az emberiség spirituális megmentésének, egy új világ születésének.

- Láthatja mindenki milyen sokat fejlődött az emberiség – magyarázta Jones tiszteletes, immár próféta, a Wolfe News formás lábú riporternőjének -, addig míg Constantinus császár fel nem szabadította a hajdani kis csoportot, a keresztényeknek mártírhalált kellett hitükért halniuk, ma viszont a fejlődés erőszak nélküli. Minket sosem ért központi üldöztetés. A helyi csetepatéktól nyugodtan eltekinthetünk. Mára Isten végtelen kegyelméből jómagam is az elnök úr tanácsadója lehetek.

A rákövetkező törzsi ülésen Kovacs, aki immár örökös elnöknek vallhatta magán méltatta Jones szereplését, mint mondotta szép szereplés volt. valamint Irénével együtt jó hírrel szolgált a többieknek.

- Iréne, mesélje el nekünk, hogy megvan az oltóanyag.

- Igen – mondta Iréne büszkén -, igaz nem a mi laborjaink találták meg elsőként, a zsidó államban kísérletezték ki, de sikerült felvásárolni a céget. Az Európai Egyesült Államok polgárai lesznek először beoltva.

- Ez komoly eredmény, ugye Bernard? – kérdezte Kovacs.

- Valóban, így az itt élők hálásak lesznek nekünk, s remélhetőleg nem lesz gond azzal sem, hogy az elnök urat az Eu miniszerelnökévé is válasszák.

- És a zsidó állam? – kérdezte J.K.

- Mi kezdjük el gyártani az oltóanyagot és amint lesz fölösleg, ők is megkapják – magyarázta Kovacs. - Jó lett volna, ha itt találják fel az ellenanyagot, de ha már így alakult, nem engedhetjük meg magunknak, hogy várnunk kelljen. Elhoztuk Amerika és Kína elől és ez óriási siker.

- És nem lehetne közkinccsé tenni, mint a C-vitamint? – kérdezte a tizenhárom törzstag közül valamelyikük.

- Ez egyelőre nem így működik, a világunk még mindig nagyon megosztott – felelte az elnök.

A védőoltás megszerzéséért mindenki gratulált Irénének, Kovacs azért is boldog volt, mert így módosíthatta korábbi elképzeléseit. Úgy vélte belevághat egy választási küzdelembe. Nem felejtette el azonban az alap problémát sem, így az ülésen visszatértek a túlnépesedés kérdéséhez. Hamar megértette mindenki, hogy az elnök szándéka szerint a világ lakosságát felosztaná két kategóriára, szaporodásra engedélyezett és nem engedélyezettekre. Csak arról volt megint egy kis vita, hogy férfiakat és nőket hány százalékban sterilizálják, mert a többi kérdést viszonylag részletesen átgondolta az elnök, aztán végül egy 80:20-as arányban állapodtak meg.

- A népek nem egyforma értékűek – vélekedett Dr. Kovacs – és a mi társadalmunk is osztályokra bontható, nálunk is akadnak bevándorlók, vagy lecsúszott régi munkásosztálybeliek ingyenélő sarjai, kik mást se tesznek, csak egyes naiv civil meg egyházi szervezeteket kihasználva, a gyerekeik után járó segélyek növelését követelik. Sajnos úgy igazságos ebben a rendkívüli korszakban, ha még a középosztályunkat is osztályozzuk. Prekariátus pedig minden osztályban van és ez mindegyikben veszélyes lehet az új világ számára.

Dr. Kovacs politikai technikáiból J.K. igyekezett kitalálni a végső célt. Sokat nem tehetett, mert az elnöknek bőven megvolt a kétharmados támogatottsága, ráadásul még azt a felhatalmazást sem oldották fel, mellyel a járvány idején ajándékozták meg, így bármikor elzavarhatta volna mindnyájukat. Nem tette. Két fordulatot szeretett rendszeresen használni. Az egyik az igazságosság, a másik a „minden felelősséget vállalok”. Az igazságosság nevében hosszan értekezett a korrupciómentessség fontosságáról. Ez alatt azt értette, hogy a harmadik világban, vagy akár a mi társadalmunkban is, ha egy gép véletlenszerűen kidob majd egy olyan nevet, aki sterilizálásra lesz kijelölve, akkor annak meg kell történnie, ember abba bele nem nyúlhat.

- Ezt kérem nagyon komolyan venni, mert ha napvilágra kerül az eljárásunk, senki se foghassa ránk, hogy azt nem igazságosan tesszük. Az emberiség védelme érdekében lesznek, akiknek nem lehetnek utódaik, de ezt bizonyos kvóták után bízzuk csak a véletlenre. Bárki az igazságos eljárást, akár közülünk is meg akarja akadályozni, a legsúlyosabb büntetést szenvedje el.

Vészjóslóan nézett körbe a teremben, sose látták még ilyen vérbeboruló tekintettel. S már J.K-nak sem volt kedve kifigurázni. Hogy mi számít legsúlyosabb büntetésnek ebben a modern világban, mikor, mint mondta volt Jones tiszteletes sokat fejlődtünk az erőszakmentesség terén, nehéz lett volna kitalálni. Senki nem mert ötletelni arról, mi számít szigorú büntetésnek, nehogy az elnök úr azt kevésnek találja. A hallgatás gyávaságát már J.K. is inkább hívta bölcsességnek.

Julia J.K-tól tudta meg, hogy az új és modern kasztrendszerben voltaképp maguk az emberek nem fogják tudni, hogy ők egy kasztrendszerben élnek. Az alapján fogják megkülönböztetni az embereket, hogy ki hol helyezkedik el a társadalmi ranglétrán, mennyire fontos az a foglalkozás, amit űz, van-e állandó jövedelme, vagy alkalmi munkából él, mint a prekariátus, esetleg csak az alapjövedelemből. Nézik majd, hogy kik voltak a szülei, a rokonai, s hány gyermeket nemzettek.

- Egy szociológiai rétegzést végzünk – mondta az elnök kerülve a kaszt kifejezést -, és még azt is vizsgálni fogjuk, hogy kinek milyen a műveltsége, a kulturális fogyasztása, sőt az érdekérvényesítő képessége. Értékesebb emberek csoportjából kisebb, értéktelenebbekből nagyobb arányban választunk ki véletlenszerűen sterilizálandókat. Ezek az emberek mikor berendelik őket a kórházakba csak annyit fognak tudni , hogy a járványok megelőzése végett választották ki őket kezelésre, és szerencséjük van, mert ők biztos védettek lesznek. Aztán elaltatják őket, és elvégzik rajtuk a robotok a mára már műtétnek sem nevezhető kis beavatkozást.

- És a robotok tényleg elvégzik? – csodálkozott Julia, mikor ezt elmesélte neki J. K. - Nem az az alap programjuk, hogy embernek ártani nem árthatnak?

- Nos, ezt senki meg se kérdezte – csodálkozott el J.K. – A robotika törvénye szerintem csak egy utópista maszlag, melynek sose volt valóságos alapja. A gépek programja az emberiség megmaradása érdekében átállítható, új ideológia alá rendelhető. Kérdezd Robertet. Viszont más kérdés azért felmerült. Például, hogy valóban védettebbek lesznek-e a behívottak a vírusokkal szemben, s ha ez nem is volt eredetileg szempont az elnök úrnál, hamar kapcsolt és elfogadta azokat a javaslatokat, hogy a behívottak kapjanak mindenféle roborálót, meg a legújabb biometrikus betegségérzékelők is kerüljenek beültetésre.

- Micsoda nagylelkűség – jegyezte meg Julia.

- Ja, fene nagylelkűek vagyunk.

- Egyre jobbá teszitek a világot.

- Az emberek félnek a gépektől, pedig a mesterséges intelligenciában nincs hatalomvágy és az sem zavarja, ha kikapcsolják. Az androidizáció pedig egyelőre evolúciós zsákutcának tűnik, nem igazán erőltetjük, mégis a gépellenes mozgalmaktól hangos minden. Akitől viszont nem fél senki, az az elit. Kovacs fejében ott van egy új világ víziója, melynek megteremtéséhez hatalomra van szüksége.

Miközben Julia és J.K. Toscani meg voltak győződve róla, hogy egy diktatúra születésének napjait élik, az emberek odakinn az utcán éljenezték Danos docenst, Jones tiszteletest és Kovacs elnököt. Hatalmas színpadon tartottak együtt egy kampánybeszédet, ahol bejelentették a választásokat. Az ellenzéki pártok teljesen összezavarodtak, mert a bolygószintű Alkotmánymódosítás már megtörtént, és az alapján nem kellett volna az Operatív Törzsnek országos választást tartani, ám úgy tűnt, az elnök Európa miniszterelnöke is kívánt lenni.

Danos a tudomány eredményeiről, a járványok végleges megállításának lehetőségeiről beszélt, s arra kérte az embereket a tervezett kezeléseket illetően legyenek még fegyelmezettek. Jones tiszteletes arról ejtett pár szót, hogy a szegényekre különösképp oda kell figyelniük, mert az ő aurájuk érzékenyebb – bármit is jelentsen ez -, s a feladat, hogy felerősítsék a szervezetüket. Mindkét beszéd azt a célt szolgálta, hogy önként vegyenek részt az emberek az új orvosi beavatkozások elvégzésében, s különösképp a szegényebbek. Míg a világkormány törődése, melyet a tudós és a Mester megosztott velük hálát váltott ki, az elnök beszéde pedig óriási lelkesedést.

Az elnök megismételte, hogy most, hogy megváltozott a világalkotmány, új jogkörénél fogva kezdeményezheti, hogy az alapjövedelem végre rendes megélhetést biztosítson. Nevetséges bohócoknak nevezte azokat az ellenzékieket, akik azt híresztelték, hogy nem lesznek föderális választások, jól lehet ezeknek a súlya egyre kisebb lett, de még Európa elnökének lenni sem volt igazán jelentős, legalábbis az új berendezkedés már azt sugallta, hogy a fejlődés világméretű. Brüsszel már nem akkor érdekes, amikor az európaiak vitatkoznak egymással, hanem amikor az Operatív Törzs itt székel.

Az Európán kívüli kontinensek országaiban az eseményt követők mind Kovacs elnök győzelméért drukkoltak, aki lám bebizonyította demokratikus elköteleződését. Milyen jó volna, ha lenne egy vírussal szemben hatékonyan fellépő világelnök, akit a saját kontinensén is elismernek és megválasztanak. Mindaz pedig rágalom, hogy teljhatalomra kívánt volna törni. A napnál is világosabban cáfolta a valóság az ellenzéki médiumok ármánykodását, hiszen a választásokat kiírták.

Danos, Jones tiszteletes és Dr. Kovacs gyakrabban találkoztak egymással. Egyelőre megbíztak Bernardban, aki először biztosította számukra az egész bolygóra kiterjedő alkotmánymódosítás sikerességét, most pedig várhatóan az európai győzelmet.

- Mindig kell lennie alternatív hipotézisnek – mondta Danos, mikor Bernard kampányainak részleteiről beszélgettek.

- S mindig kell lennie alternatív embernek is – tette volna hozzá Dr. Kovacs, de ezt a véleményét óvatosságból megtartotta magának. Ő nem bízott Bernardban, s a triumvirátust sem gondolta feltétlen örökérvényűnek. Egyelőre jól megvoltak hárman, s ki akartak dolgozni közösen egy titkos tervet arra vonatkozóan, ha a népesedéskorlátozó projekt valamiért bedőlne.

- De nem dől be a tervünk, csak kell még egy kicsit csiszolnunk rajta– vélekedett Jones. – Itt van például az a kérdés, hogy hogyan tudjuk a sterilitásukról tudomást szerzett embereket kordában tartani. Mi van, ha gyanút fognak, pletykák kezdenek keringeni és felcsap az elégedetlenkedés?

- Ez a probléma folyamatos kommunikációs munkát ad – válaszolt az elnök -, figyelnünk kell a sterilizáltak gondolatait, közbe kell lépnünk, ha gyanakodni kezdenek, vagy el kell szigetelnünk őket. Meg kell majd cáfolni és el kell jelentékteleníteni a rémhírterjesztőket. Épp ez az oka annak, hogy Bernard helyett találnunk kell valaki mást. Bernard nagyszerű kampányfőnöknek, de nem lesz ugyanilyen lelkes, az új világ fenntartásában – vélte.

- Vannak továbbá olyan polgárok is, akiknek gyerekei jelenthetnek ránk potenciális veszélyt, lehetnek ilyenek a középosztályból, sőt, az elitből is. Úgy keverik ki a gyerekeik génjeit, hogy igazságbajnokok, meg felfedezők legyenek, s vannak középosztálybeliek, akik meg eleve ezeket az értékeket hordozzák. Velük szemben mi tévők legyünk? – tette fel a kérdést a docens.

- Milliónyian vannak – jegyezte meg Jones – számosan közülük eleve ateisták és nem fog rajtuk a hit.

- Jó volna, ha közülük is bekerülnének egyesek a népességcsökkentő projektbe - állapította meg Kovacs, majd hozzátette: - de ragaszkodom az igazságossághoz. Készüljön úgy az algoritmus, hogy ezek a szempontok is számítsanak. Legyen benne az ellenálló pszichológiai karakter, s mindegy milyen társadalmi rétegből. Kapunk egy óriási számot persze, de véletlenszerűen közülük is kerülhessenek be a sterilizáltak közé. Vagy nem is – gondolta újra a helyzetet Kovacs - Az elit maradjon ki, azt majd kezelem én, de a középosztályban súlyozottan legyen szerepe ennek a szempontnak.

- Elegem van a humanistákból – mondta Kovacs, és látva, hogy a többiek arcára is kiült az egyetértő idegenkedés, folytatta: - A humanisták minden embert meg akarnak menteni és ez abszurd. Az elit meg fogja érteni, hogy nem fér fel mindenki a Föld nevű bolygóra. Ezért fogjuk másként magunk mellé állítani őket. A nagyhangú közepes képességű biológiailag is alacsonyabb rendűek viszont ne ugráljanak itt nekünk. S pláne ne szaporodjanak.

- Aki az utasításokat betáplálja a gépbe, annak olyan tudás kerül a birtokába, ami veszélyes lehet ránk nézve – mondta Jones.

- Ha tudná tiszteletes, hogy mennyi veszély leselkedett ránk, az Operatív Törzsre mióta csak létezünk, aztán mégis itt vagyunk – nyugtatta őt az elnök.

- Ha Bernárdra bízná elnök úr az új algoritmus elkészítését, mégis azt gondolom, sajnos ezt kell javasolnom, de a feladata elvégzése után túl sokat tudna rólunk. Ez a tudás túl veszélyessé tenné, szóval hát hogy is fejezzem ki magam, de szerintem nem maradhatna életben – mondta a docens.

- Nekem is van egy matematikusom – tette hozzá Jones tiszteletes – megcsináltathatom vele is a programot, ha úgy gondolják az urak, hogy inkább az én emberemet áldozzuk fel s ne Bernárdot.

- Jaj, uraim. Nem volna egyszerűbb, ha ezt mi csinálnánk meg? Docens úr, ön szokott azért programozni, ez olyan bonyolult?

A docens megvakarta a kopaszodó fejét, majd bólintott:

- Végül is megpróbálhatjuk, s ha sikerül, akkor nem kell meghalnia fölöslegesen senkinek, igaza van elnök úr.

A világ minden pontján millió és millió ember sterilizálása nagyobb kihívást jelentett, mint a vírus elleni küzdelem. Bár a logisztika lényegileg rendelkezésre állt, csak míg a korábban a fertőzőbetegek kerültek a kórházakba, akiket aztán nagy számban elhaláloztak, s a hullákat hűtőkamionokba helyeztek el, amíg a hamvasztásukhoz felszabadultak a krematóriumok, addig most vidám emberek érkeztek egy könnyű kis orvosi beavatkozásra és még vidámabban távoztak, mert kaptak jó néhány erősítőt, meg egy kis adag morfiumot. Volt egy asszisztencia a gépek körül, akik viszont tisztában voltak a sterilizáció tényével, előttük nem lehetett eltitkolni a beavatkozás természetét. Eltervezték miként lehet sakkban tartani őket, legyenek akár orvosok, vagy egyszerű ápolók.

Például igen bizalmasan beavatták őket az emberiség megmentésének küldetésébe. A bizalmasság a különlegesség érzetével ruházza fel a felkérteket. Voltak, akik nemet mondtak, mert lehetett nemet mondani. Mindaddig nem érte ezeket az egészségügyieket sem bántódást, amíg tartották a szájukat, őket tehát megfenyegették, míg az „áldozatos munkát vállalóknak” az elitbe kerülést ígérték. Légyen valaki rendszerhívő vagy tartózkodó, azért folyamatosan tesztelték megbízhatóságukat. Agyhullámaik és biometrikus adataik központi ellenőrzésre kerültek. Bernard végezte ezek elemzését.

Apropó Bernard. Ő sem tudott mindent, mert a sterilizációra esélyesek mintába kerülésének matematikáját szerencséjére nem ismerte, azt a végén Danos docens készítette el. Bernard továbbra is a nagy médiavállalatok részvényeit birtokolva ugyanúgy ahogy eddig, figyelte a vállalatait, de bevállalta az elnök kampánybeszédeinek célzott elhelyezését is. Az elithez például Kovacs beszédének azt a részét igyekezett eljuttatni, amelyik nem csak a jövőjüket méltatta, de ami a folyamatok támogatását is igyekezett megalapozni. Ilyesféle mondatokat:

„Őrizze meg az emberiség kiváltképp helyes belátását, biztasíttassék belső békéje, és töltsön el mindannyiunkat, kivétel nélkül a bölcsesség és az értelem, hogy azt cselekedjük, mi helyes az emberiség fennmaradása érdekében.”[1]

Kovacs azonban emberiség alatt itt csak az elitet értette, ám ezt a közvetlen környezetében sem fogta fel mindenki. Bernard viszont eltöprengett mindezen és felmerült benne, hogy Kovacs olyasmi élére akar állni, ami magától is bekövetkezhet. Bernard továbbra is jól csinálta a kampányokat, megbízhatóságát Kovacs kénytelen volt feltételezni, mert a fejébe nem láthatott. Bernard Operatív Törzstag volt, így fel sem merült, hogy az ő agyhullámait leellenőrizhetné bárki. Amit lehetett azért gépileg is ráeresztett, de ezek kőkorszaki eszközök voltak ahhoz képest, mint amivel Bernard dolgozott, amikor a bolygó bármelyik polgárának mondjuk épp az elnöki beszédre adott biometrikus válaszait megfigyelhette. Valamiképp hozzászoktak az emberek, hogy egy nagy testvér figyeli őket, és még az sem izgatta őket, hogy a kiváltságosabb embereket meg nem. Az elit és a tömegek megfigyelése közti különbség nem okozott feszültséget.

Volt valamikor régen egy Edward Joseph Snowden nevű fiatal fickó, aki világgá kürtölte, hogy az amerikaiak saját törvényeiket áthágva mindenkit megfigyelnek, állampolgáraikat még nagyobb arányban is, mint az ellenséges oroszokat. Ebből akkor még hatalmas botrány lett. Ma már viszont nem léteztek olyan törvények, melyek a világkormány megfigyelési jogosultságát tiltották volna. Az elitet sem a törvények védték, csupán ők saját magukat. Volt rá pénzük meg szakértelmük.

Kihirdetésre került egy új törvény, mely azokat a rendszerkritikus hangadókat büntette, akik túlmentek egy bizonyos határon. Különös figyelmet fordítottak a közösségi médiában zajló párbeszédekre. Az algoritmusok rögtön elemezni kezdték azokat az embereket, akik a rendszer szerint kellemetlenek voltak, de mindaddig nem tettek velük semmit, míg egy tárgyi tévedésen, obszcenitáson, korrupcióhelyeslésen, szexizmuson, tehát olyasvalamin, melyet tömegek előtt jól lehetett kommunikálni, nem kapták őket. Akkor viszont azonnal lecsaptak rájuk, állásukból, ha tudták eltávolították őket, alapjövedelmüket átmenetileg csökkentették.

Amikor beindult a víruselleni küzdelemmel és az egészségügyi fejlesztéssel megtámogatott-álcázott tömeges sterilizálás, J.K-nak rossz érzése támadt. Nagy kampány folyt arról, hogy olyan nanorobotokat is juttatnak a kiválasztottak szervezetébe, amilyeneket csak a leggazdagabbak engedhetnek meg maguknak, hogy ezek a robotok bármi rendellenesség esetén tájékoztassák a központot egy betegség kialakulásának a lehetőségéről, és így a jobb előrejelzéseknek köszönhetően egészségesebb, boldogabb és hosszabb életű lesz mindenki. Rossz érzése nem amiatt volt, hogy a kampány mennyire blöff, mennyi igazságot tartalmaz és mennyit nem, hanem azért, mert nem tudta, hogy Kovacsék hol állnak le, melyik kasztnál, rétegnél húzták meg a határt.

Bár Julia rokonságában nem volt nagycsalád, foglalkozását tekintve, hogy tanítónő volt is, a védettek közé kellett hogy tartozzon, Rendkívül kicsi volt a valószínűsége, hogy mintába kerül, s aztán hogy kidobja a véletlen generátor. Mivel azonban szerelmes volt a nőbe, a listába pedig betekintési kulcsa volt, ezért rákeresett a nevére. Meghűlt benne a vér, a sorban ott volt Julia Osborne neve, a születési dátuma, valamint az az időpont, hogy mikor kell majd a „vírus ellenes roborálásra” bemennie a számára kijelölt kórházba.

9. fejezet

[1] Hitler beszéde 1935. október 6-án az Aratási Hálaadó Ünnepen Bückebergben. A „nép” szót cseréltem csak ki „emberiségre”. (szerző megj.)

EU-s pályázati pénzt bukott egy civil szervezet, mert nem volt hajlandó igazolni, hogy külföldről támogatott-e

Zs.P. — Tue, 29 Sep 2020 13:42:14 GMT

Idén tavasszal indult el a pécsi az Emberség Erejével Alapítvány az Európai Unió Erasmus+ pályázatán, azzal a céllal, hogy a diákok állampolgári kompetenciáját fejlesztő, díjnyertes társasjátékuknak elkészíthessék a spanyol, olasz, horvát és angol verzióját is. És ugyan a jelek szerint elérték a támogathatósághoz szükséges ponthatárt, mégsem kapták meg a támogatást, mert az Erasmus+-programot Magyarországon koordináló közalapítvány utólag arra kérte őket, hogy igazolják, ők nem egy külföldről támogatott civil szervezet, ezt azonban az alapítvány nem tette meg.

Az Erasmus+ az EU oktatást, képzést, ifjúságügyet és sportot támogató programja, Magyarországon a programot a Tempus Közalapítvány koordinálja. A Tempus képviselői fordultak augusztusban levélben az Emberség Erejével Alapítványhoz, közölve, hogy „közalapítvány kuratóriumának döntése értelmében a támogathatósági küszöböt elérő pályázatokat benyújtó szervezeteknek a támogathatósághoz nyilatkozni szükséges arról, hogy megfelelnek a külföldről támogatott szervezetek átláthatóságáról szóló 2017. évi LXXVI. törvényben foglaltaknak.”

Erre azonban az Emberség Erejével Alapítvány nem volt hajlandó. Mint az alapítvány vezetője, Nyirati András a 444-nek elmondta, erre több okuk is volt. Egyrészt alapítványuk a kezdetektől fogva tiltakozott a 2017-ben elfogadott „civil törvény” ellen, egyike voltak annak a 23 civil szervezetnek, amely panasszal élt az Alkotmánybíróságnál, illetve annak a 14 szervezetnek is, amely a strasbourgi bírósághoz fordult. Épp ezért Nyirati szerint az utólagos adatközlés kényszere lehetetlen helyzetbe hozta őket, hiszen évek óta küzdöttek a szerintük megbélyegző és jogellenes törvény ellen, most sem akartak volna ennek szellemében nyilatkozni.

Másrészt, és ez talán még hangsúlyosabb, az Európai Unió Bírósága (EUB) idén júniusban kimondta, hogy a magyar jogszabály jogsértő (ez még nem a strasbourgi per, amit a civil szervezetek indítottak, abban még nem született döntés). Az ítélet szerint Magyarország hátrányosan megkülönböztető és indokolatlan korlátozásokat vezetett be azzal, hogy nyilvántartásba vételi, bejelentési és közzétételi kötelezettségeket írt elő a külföldi támogatásban közvetlenül vagy közvetve részesülő civil szervezetek számára, és szankciókat helyezett kilátásba az ennek eleget nem tevő szervezetekkel, és a számukra ilyen támogatást nyújtó személyekkel szemben.

Ám hiába az EUB júniusi ítélete, augusztusban mégis kézhez kapta az alapítvány a felszólítást, hogy az európai bíróság által jogsértőnek nyilvánított törvény értelmében nyilatkozzanak arról, kapnak-e támogatást külföldről. Mint Nyirati András elmondta, mindezt egy olyan szervezet várta el tőlük, amelyik amúgy uniós pénzeket oszt ki Magyarországon.

Az alapítvány munkatársai ezután válaszlevelet írtak a Tempus Közalapítványnak, többek között kifogásolva az utólagos adatközlés igényét, hiszen a pályázat beadásakor még fel sem merült, hogy ilyen nyilatkozatra szükség lehet, illetve hivatkoztak az uniós bíróság ítéletére is, ami miatt a magyar parlamentnek a közeljövőben meg kell majd változtatnia a jogszabályt.

Ez az érvelés azonban nem hatotta meg a Tempus Közalapítványt, válaszukban azt írták, hogy a kuratórium arra jutott, hogy csak azon szervezetek kaphatnak támogatást, amelyek jogszerűen működnek, és álláspontjuk szerint a 2017. évi LXXVI. törvény jelenleg az Európai Unió Bíróságának döntésétől függetlenül hatályban van, így az annak történő megfelelésről nyilatkozat bekérhető.

A válaszlevélben elismerték, hogy a nyilatkozattétel valóban nem volt követelmény a pályázat benyújtásakor, hiszen arról a kuratórium egy későbbi ülésen rendelkezett, de szerintük ez nem rendhagyó eljárás, hiszen több olyan dokumentum is van, ami a támogatási szerződés megkötésnek feltétele és nem szerepel a pályázatokhoz csatolandó kötelező dokumentumok listájában. A kuratórium levelében azt is közölte, hogy a következő pályázati ciklustól kezdve ez a nyilatkozat már a pályázatbenyújtási körtől kezdve kötelező lesz.

A levél kiküldése után pár nappal kihirdették az Erasmus+ pályázat eredményeit, és ekkor kiderült, hogy az Emberség Erejével Alapítvány valóban nem kapta meg a 72 ezer eurós támogatást. Mivel a közalapítvány döntésével szemben fellebbezni nem lehet, az alapítványnál úgy döntöttek, hogy az illetékes uniós biztosokhoz fordulnak. A TASZ jogászainak segítségével hétfőn levelet küldtek Věra Jourovának, az Európai Bizottság alelnökének, Didier Reyndersnek, az Európai Bizottság jogi ügyekért felelős biztosának, Marija Gabrielnek, a digitális gazdaságért és társadalomért felelős uniós biztosnak, illetve Roberto Carlininak, az Erasmus+ programot felügyelő Oktatási, Audiovizuális és Kulturális Végrehajtó Ügynökség (EACEA) igazgatójának. A levelet elküldik a Tempus Közalapítvány kuratóriumi elnökének, Czibere Károlynak is, aki korábban az Emmi államtitkára volt.

Arról, hogy a pályáztatás során miért látták szükségesnek egy olyan jogszabályi feltétel utólagos ellenőrzését, melyről közben az EUB is kimonda, hogy jogsértő, illetve hogy minden pályázótól bekérték-e ezt a nyilatkozatot, és volt-e, aki szintén emiatt nem kapott végül támogatást, pénteken megkérdeztük a Tempus Közalapítványt is.

Frissítés: hétfő kora délután a Tempus Közalapítvány válaszában közölte, hogy „mindenben a hatályos előírásoknak, törvényeknek megfelelően jár el. A kérdéses kiírás kapcsán mindössze egy szervezet jelezte, hogy nem tesz eleget a jogszabály szerinti regisztrációs kötelezettségének, így a támogatási lehetőséggel sem él”.

Mi a helyzet a győri Szeszgyár szagával? - A helyszínen jártunk utána

Zs.P. — Tue, 29 Sep 2020 18:53:56 GMT

Kiderült a beszélgetésből: a zajnak van mértékegysége, a szagnak viszont nincs, így az utóbbi mérhetetlen. Tehát objektív szakvéleményt adni róla gyakorlatilag nem lehet. A gyár két illetékes vezetője elmondta, milyen intézkedéseket tettek a szaghatás csökkentése érdekében. De azt is hozzátették: teljes szagmentesség nem lehetséges, illetve a gyár elköltözni sem tud, vagyis a probléma teljesen nem fog megoldódni, csak enyhíteni lehet rajta.

/.../ Pap László Tamás írását ld. a forrásnál:

9. fejezet - Bujkálás

Zs.P. — Sun, 04 Oct 2020 09:04:49 GMT

- Biztos, hogy rajta vagy a listán? Kaptál behívót? – kérdezte Robert.

- Még behívót nem kaptam, de kapni fogok – felelte a nő. Robert előtt sem volt titok, hogy a világ megmentése sterilizálási projekten keresztül működik, de azt nem akarta elhinni, hogy a felesége is felkerült rá. Ez teljesen ellentmondott az addigi ismereteinek. Otthagyta a Vollcanikot, nem kívánt asszisztálni Jones tiszteletes világegyház építésében, és csak a bankbeli munkájával foglalatoskodott. Az volt a véleménye, hogy meg kell húzniuk magukat és akkor nem lesz semmi bajuk. Most meg veszély fenyegette. a feleségét. Annyira képtelennek tűnt mindez, hogy megint csak azt tudta kérdezni:

- De hát honnan tudod? Ez kizárt. Mi már kikerültünk abból a csoportból, amelyiket a mintába rakják.

- Ezek szerint mégsem – mondta Julia egész halk hangon. Minden szempontból össze volt törve. Mikor J.K. Toscani elmondta neki a tényeket, kiborult. Tervei közt szerepelt egy gyerek. Ellenállhatatlan gyűlöletet érzett J.K iránt, ezt a férfi arcába vágta, de mostanra megbánta. Azt üvöltötte neki, hogy takarodjon az életéből, hogy hazug és sunyi és hogy soha többet nem akarja látni, ott van neki Robert, akire számíthat.

- Jack Boltonnak van egy utódja, aki már az elitben van, ő árulta el nekem – mondta lassan kipréselve magából a választ Robertnek arra a kérdésre, hogy honnan tudja, hogy a listára került.

Ez hihetően hangzott, mert Julia még tartotta a kapcsolatot a Vollcanikkal, amit ugyan nem értett Robert, mert Julia nálánál sokkal hevesebben tudott nyilatkozni a Mesterről. A felesége minden hazugságot gyűlölt, és a Mestert mióta az elnök tanácsadója lett, leplezetlenül ócsárolta.

Julia megpróbálta magán alkalmazni pszichológiai ismereteit, leválasztani az érzelmeket és megnyugodni. Éjszaka, mivel úgy sem tudott aludni, kiment a szobából, jógaülésbe ült és meditált. Felidézte magában azt a jelenetet, amikor J.K-val az utolsó beszélgetést folytatta. Ez roppant nehéz volt, mert minduntalan a sterlizálás réme jött elő, s az Operatív Törzs felelőssége. A törzset pedig összekötötte J.K. Toscanival, és ettől a lánctól roppant nehéz volt szabadulni, noha a tudata tisztában volt vele, hogy szabadulnia kéne, az érzései azonban erősebbek voltak. Újra feltámadt benne a harag. Ekkor másra gondolt, a harag elmúlt, majd megint a jelenetre. Ezt újra és újra megismételte. A technika célja az volt, hogy eljusson oda, hogy a jelenet minden egyes epizódját felidézve ne érezzen már haragot. S amikor ez sikerült, előbukkant egy másik érzés, egy keserű sóvárgás. Az érzések úgy rétegződnek bennünk, mint a mesterszakácsok főztjében az ízek, ha kiveszünk egy alkotóelemet, elkezdjük ízlelni a másikat.

Azt ígérte J.K., hogy meg fog védeni, emlékezett vissza első intimebb együttlétükre, és megint látta maga előtt a másik jelenetet, mikor ő dühösen kiadta az útját. J.K. teljes nyugalommal reagált, és csak annyit mondott igyekszik segíteni akkor is, ha Julia nem akarja őt többet látni. Mindig ez történt. Akárhányszor akart Julia szakítani J.K-val, néha csak egy csip-csup ellentmondás miatt, benne feltolult a harag, J.K pedig rendíthetetlennek bizonyult.

- Ez különös – gondolta Julia - a sértegetésre Toscaninak vissza kellett volna csapnia, a visszavágásnak pedig a kapcsolatuk végét kellett volna jelentenie – talán azért viselkedik Toscani másként, mint az normális volna, mert az elit mégiscsak más, mint mi vagyunk.

Még épült az a világ, ahol a szexuális evolúció volt a hajtóerő, ahol a nő, így például Julia számára is az a férfi volt a vonzó, amelyik intelligensnek tűnt. Ugyanakkor már felsejlett egy technológiai út is, ahol a komplexebb, érzelmekkel dolgozó intelligencia csak zavaró tényező volt, s az emberi agytól olyan teljesítményt vártak, hogy legyen képes összhangba kerülni a gépi működés specifikusságával és érzelemmentességével.

Másnap Julia bement tanítani az iskolába, de éjszaka megint kimászott a férje mellől az ágyból, s ekkor egy másik módszerrel próbálkozott. Újra felelevenítette többféle szakítási próbálkozását. Szinte minden helyzet minden mondatát felidézte, és megpróbálta J.K. helyzetébe képzelni magát. Ő volt J.K. és vele szemben volt Julia, vagyis ő. Látta magát, amit mond, és így érezte, amit J.K. érezhetett. Ez csalódás volt. J.K. aligha érthette miért nevezi hazugnak és sunyinak például pont akkor, amikor elmondta neki, hogy mit talált róla az adatbázisban.

A legutolsó nagy veszekedésük után a harmadik nap kereste fel J.K. Juliat. Az iránt érdeklődött, hogy hogy van, de Julia nem hagyta a beszélgetésüket másra terelni. Nagyon remélte a megbékélést, de azt is akarta, hogy J.K. maga is beszámoljon az érzéseiről. Kíváncsi volt arra, hogy a helycserés játékban, melyet egyedül gyakorolt, jó eredményre jutott-e. Valami nagy általános bölcsességet tudott csak kiszedni a férfiból: J.K. azt mondta, hogy a szerelmet locsolni, gondozni kell, de nem méreggel. Julia ettől a választól megint összetört, azt kérdezte magától, hogy akkor ő volna a hibás? Hogy ilyen könnyen elveszítette volna a szeretőjét? S főként most érezte magát törékenynek és gyengének, hiszen minden bizonnyal hamarosan elveszíti termékenységét is, és az igazi kérdés az, vajon nőnek tudja-e tekinteni magát azután is? Legközelebb, amikor találkoztak, Julia vallomást tett:

- Azt hittem, soha többé nem találkozunk – mondta – és hagyta, hogy a férfi megcsókolja.

- Én is felkészültem erre – felelte J.K., majd lehámozták egymásról a ruhát. Nem tudtak betelni egymással, noha a másik felfedezésén már jócskán túl voltak.

- El kéne bújtatnunk téged, hogy amikor megérkezik az operációra a behívód, te ne légy megtalálható – gondolkodott hangosan J.K., miközben Julia belefúrta magát a vállába, itt érezte magát biztonságban és igazán jól, és ezt le se tagadhatta volna.

- Viccelsz? – kérdezte a nő felemelve a fejét. – Mindannyiunk minden lépését látja a nagytestvér.

- Időre van szükségem, hogy rájöjjek, miként segíthetnék – Juliának déjá vu érzése támadt, s hamar rájött, hogy Robert is pontosan ugyanezt mondta nemrég.

J.K. hangosan továbbgondolkodott:

– Ez kétségtelenül rendőrségi segítség nélkül nem fog menni, mert ha kőrözést adnak ki ellened, csak akkor nem találnak meg, ha nem akarnak. Nem szeretnéd, hogy megműtsenek, ugye? – kérdezte J.K.

- Persze hogy nem – felelte Julia.

Szótlanul feküdtek egy ideig, aztán J.K. azt mondta:

- Napok óta töröm a fejem, miközben kevés az időnk, de nincs eredeti ötletem. Addig jutottam, hogy meg kell kennem embereket. Nekem csak pénzem van, de igazán Bernard tudna segíteni, neki meg épp úgy nem számít a pénz, mint ahogy nekem sem.

- De ha valaki beárul, úgy jársz, mint Lee meg Tot, szegény ördöggé válsz, tönkreteszik apádat és még az is lehet, hogy az életeddel játszol. – Miközben Julia megfogalmazta a nehézségeket, hálát érzett, és bár nem szeretett J.K-nak Robertről beszélni, most úgy gondolta mégiscsak el kell valamit árulnia a férjéről:

- Robert is dolgozik a megmentésemen. Próbál betörni a programba, de több időre lenne szüksége, mert lassan halad.

- Mit csinál? – kérdezte J.K.

- Próbálkozott bejutni a listába, de már itt elakadt. Van egy időkorlát, amíg lelepleződés nélkül ezt megteheti. Egyenlőre azt teszteli, hogy miképp tudja megnövelni az időkorlátot.

- De nekem van kulcsom a listára való belépéshez – mondta J.K. – Adjuk oda neki.

- Ha azt odaadjuk neki, el kell mondanunk a viszonyunkat is – felelte Julia.

- Elmondjuk – vonta meg a vállát J.K. Julia butaságnak tartotta az ötletet. Felöltöztek.

- Robert szeret engem, de nem úgy, mint te – mondta Julia. – Te nélkülem is tudsz élni, és ha bántalak is, te túlteszed magad, és újra itt vagy, ugyanaz vagy. Robert, ha megtudná, hogy megcsalom veled, maradna mellettem, de megváltozna, egy életre megbántanám.

- Találj ki valamit, hogy miképp jutottál a belépési kulcshoz – ajánlotta J.K. -, s átküldte Julia telefonjára a hosszú számsort. - Sokan ismerhetik a behívottak névsorát. Ezeket az adatokat lehívhatják a kórházak, akik várják az érkezőket, vagy a rendőrség, akiknek a csavargókat kell összeszedni és bevinni, no meg sajnos téged is, ha nem jelentkezel. Én meg elmegyek Oberritter hadnagyhoz, és megpróbálom lefizetni, hogy ne akarjanak keresni, ha eltűntél.

Oberritter hadnagy rövid ujjú fekete pólóban volt. Mikor belépett hozzá. J.K. meglátta széles vállát, vékony derekát és erős melleit, és az a hirtelen ötlete támadt, hogy stratégiát vált. Elállt a lefizetési kísérlettől, inkább a hadnagy női szolidaritására épített. Szeret egy nőt – mondta, s csak azt hagyta ki a történetből, hogy egy férjezett asszonyt -, aki bekerült a listára és megpróbálja eltűntetni a kiválasztását, de addig is, míg sikerül neki el kell bújtatnia, és nagyon hálás volna, ha a rendőrség, tekintettel a sok feladatára, egy ideig nem keresné.

- Ennyi – mondta a nem túl fifikás stratégia végén J.K.

Oberritter magára vette a zubbonyát, ami eltűntette kihívó bájait. J.K. arra gondolt, hogy ha nem így fogadta volna, akkor a pénzzel próbálkozik. No lám, mennyit számítanak az amúgy felsőbb körökben lenézett dolgok.

- Nem értem – mondta Oberritter – még a csavargókkal sincs problémánk, alig várják, hogy a kiválasztottak közé kerülhessenek és behívják őket valamelyik kórházba.

- Nos, hadnagy ezen rövidke altatások során az embereket sterilizálják, hogy ne lehessenek gyerekeik.

Oberritter ezen elszörnyedt, de nem talált okot, hogy J.K. szavait kétségbe vonja, ha csak nem őrült a fiú, futott át az agyán. Némi bizonytalanságát látva J.K. elővette sármos mosolyát és hozzátette:

- Csodálom, hogy maga ezt nem tudta, bármelyik nővérkétől megkérdezheti.

- Hogy az a…- nyomott el egy káromkodást a hadnagy, majd együttműködően hozzátette:

- Bújtassa el a nőt, nem is akarok róla több infót, csak az azonosítóját. Ne legyen rajta, benne és a közelében semmilyen elektronikus eszköz.

- Rendben.

- És mi a terve?

- Lefizetek mindenkit, aki az utamba kerül, egyelőre ennyi – felelte J.K.

- Ismeri az elnök törvénymódosítását, ugye?

- Nehéz követni – mondta J.K.

- A korrupciót mértékétől függően halálbüntetéssel sújthatják – mondta Oberritter.

Milyen mázlim van, gondolta a férfi, hogy a hadnagynak nem ajánlottam fel semmit a segítéséért cserébe, így hanyagságot vagy maximum kötelességszegést követ el, és annyit mondott:

- Emelkednek a tétek, emelkednek az árak.

J.K. hamar belátta, hogy lefizetni már csak a lánc végén az egészségügyi személyzetet tudja, s remélte Robert előbb talál valami megoldást, és nem jutnak el addig. Robert kezében volt a belépési kulcs. Mikor megkapta Juliától ezúttal elmaradt az a kérdése, hogy „hol szerezted”. Julia készült ugyan egy hazugsággal, de nem kellett mondania semmit. Robert aztán újabb nehézségekbe ütközött. Azt megfejtette, hogy az algoritmus miképp működik, hogy Juliát valóban véletlenül dobta ki a gép, de a mintába azért kerülhetett, mert erősen súlyozva volt az ellenállásra hajló karaktere. A felfedezését azonnal megosztotta Juliaval.

Az Operatív Törzs újabb üléseire nem járt Toscani, ha el is ment, játszotta a bohém világfit, ám amikor kiderült számára, hogy az „igazságos algoritmus” – ahogy arra Dr. Kovacs eufémikusan szeretett utalni – hogy is működik, beszélni akart Iréne Meghear-rel. Az Operatív Törzs irodájának egyik fala üvegből volt és ránézett a városra. Ennek most egy részét besötétítették, mert elé egy nagy tábla került. A tábla különböző grafikonokat mutatott. A világtérképen lehetett látni még a vírus utolsó pusztításait. A civilizált világban a napi halálozás már nulla volt. Felül viszont pörgött egy másik számsor, ami a népesedést írta ki. Kovacs szerint ez ijesztően felgyorsult, megint egyre több lakosa van a bolygónak. Görbék mutatták, hogy fog ez alakulni a jövőben, s hogyha a „roboráló projekt” – sose mondta ki senki, hogy „sterilizáló projekt” – a tervek szerint alakul, mi várható a népességgel. A szent küldetés végett a tábla adatairól mindig mondott pár szót az elnök.

Mikor J.K. Toscaninak sikerült félrevonnia Iréne-t és elmondani neki, hogy az igazságos kiválasztás algoritmusában voltaképp a potenciális politikai ellenfelek is bekerültek, Iréne meg sem lepődött.

- Azt gondolom, most nem ez a legfontosabb kérdés. Minden politikusnak kicsit maga felé hajlik a keze, más se csinálná jobban.

- És mi a helyzet a drámaian növekvő prekariátus réteggel? Kovacs szerint ezek az alkalmi munkából élő segédmunkások, művészek, értelmiségiek lesznek az elsők, akikre nem lesz semmi szüksége a világnak. A veszteség számlára kell őket írni.

- Gondolod, hogyha Tot vagy Lee irányítana, jobb lenne? – kérdezte az asszony.

- Mikor hagyja már abba Iréne a velük való riogatást? – jegyezte meg J.K., aztán csalódottan távozott.

Julia az iskolában beteget jelentett, kikapcsolta és elrakta a telefonját, levette az óráját és az összes ékszerét, mely mind biometrikus adatokat közvetített róla a központnak. Egy rokonának a lakásában bújtatták el. J.K. a rokonoknak vásárolt egy másik lakást, jóval szebbet, tágasabbat és jobb környéken. Itt is minden elektronikus készüléket leszereltek, melyek bármilyen módon érzékelhették volna a mozgást. A lakásról az „üresen áll, eladásra vár” jelentést adták le. Fel kellett tölteni még élelmiszerrel, s Julia itt aztán szobafogságba került. A helyzet sokkal puritánabb lett, mint a legszegényebb embereknek a járványidőszakban. Robert segített neki a beköltözésben és a lakás elektronikus lecsupaszításában. Csak a legszükségesebb dolgokat vitte be.

- El kell lenned itt egy darabig – mondta Robert, s Julia bólintott – Hidd el, mindent megteszek, amit tudok – mondta, s Julia megint bólintott.

- Nem rossz hely ez – mondta Robert.

- Nem – felelt a nő.

- Most az az ötletem – mondta Robert -, hogy kicseréllek magammal. Ha törölnélek a meghívottak listájáról a mesterséges intelligencia azonnal kiabálni kezdene, aztán kinyomozná, hogy honnan jött a törlés. Bármilyen távoli belépést is csinálok, a nyomomra bukkanna. Ha magamat írom be, akkor csak az a bibi, hogy én férfi vagyok, te meg nő. Nőt nővel lehetne kicserélni, férfit meg férfival. Ezt a problémát kell még valahogy megoldanom.

- De ha téged sterilizálnak Robert, akkor nem lehet gyereked – hűlt meg Juliában a vér.

- Nem lehet gyerekünk, helyesbített a férfi, majd folytatta – De erre már van ötletem. Lefagyasztatok egy kis spermát.

- Értem – mondta a nő -. S nem lehetne más valakit találni arra, hogy helyettem menjen be? Persze úgy, hogy tudja, mire vállalkozik – tette hozzá Julia gyorsan.

Robert nem válaszolt, megcsókolta a feleségét és elment. Julia lerogyott egy fotelba és zokogott. Nem maga miatt sírt. A napjai siváran teltek. Hol Robert, hol Toscani látogatta meg, s ebben benne volt az a kockázat, hogy véletlen összefutnak. Julia Toscanival nem mert – hátha jön Robert -, a férjével pedig nem akart szeretkezni, bár a testi szerelem hiánya eltörpült a várakozás és az üresség szörnyű feszültsége mellett. Alig várta, hogy J.K. kopogását meghallja az ajtón, de amikor ott volt nála, néha olyan rideg volt vele, hogy saját magát is meglepte. J.K-nak is megemlítette, hogy valakit maga helyett lehetne beküldeni, keressen egy nőt, akinek sok pénzt adnának, aki esetleg már amúgy se akar gyereket. Követelte, hogy J.K. hajtson fel egy ilyet, s mikor a férfi azt mondta, hogy ilyen szörnyűségre nem volna képes, akkor lehordta mindennek.

- Ha így is tennénk, ha találnék egy szegény ördögöt – kereste a kiutat J.K. - ezt már végképp nem lehetne másképp, csak ha felfednénk Robert előtt a viszonyunkat. De megpróbálok találni valakit.

- Szépen vagyunk – csapott le Julia – a gyávaságoddal bújsz Robert mögé, hogy azt mondjam jó, akkor ejtsük ezt a megoldást. Én most gondoltam arra, hogy elválnék tőle, de nem árt, ha tudom, hogy állunk!

Mást beküldeni maga helyett, ezzel később Julia lelkiismerete is vívódott. Rettenetes volt belegondolni abba is, hogy Robert esetleg megvalósítja tervét és egy életre a lekötelezettje lesz, s mindenek fölött a legszörnyűbb az volt, hogy úgy érezte J.K. nem vállalja fel őt. Kétségbeesésében ahhoz, hogy túl tudja élni mindezt, elmenekült volna valahová, hogy senki se találja meg. A következő napra megnyugodott, teljesen más oldalról szemlélte a dolgokat: két férfi is küzd érte, s az ő helyzetében mi többet kívánhatna ennél? Sokan, akik hasonló cipőben járnak, mint ő, összehasonlíthatatlanul kevesebb az esélyük.

Nem volt semmi szórakozása, csak azok a régi könyvek, amiket J.K. hozott neki, s kért üres lapokat meg egy tollat is. Gyöngybetűkkel írt. Hagyományos írásra is tanította a gyerekeket, de neki sem volt kiforrott kézírása. Ezt rajzolta föl az első papírra, hogy ne őrüljön meg, s valamivel lefoglalja magát:

Túlnépesedők:

Írta Julia Osborne, az új időszámítás második évében.

J.K. igyekezett óvatosan, feltűnés nélkül látogatni Juliat, de alighanem a rendőrségi utcai kamerák kiszúrták. Oberritter hadnagy azonban tartotta amit ígért, és fedezte őket, legalábbis amíg erre lehetőséget látott. Aztán felhívta J.K-t:

- Elfelejtette megemlíteni, hogy akiről egyszer mesélt nekem, házas – mondta körülményesen, mert tartott attól, hogy a telefonját lehallgatják, s feltételezte, hogy J.K. is tisztában van, miképp beszélhet.

- Számít ez valamit? - kérdezte a férfi, s egy darabig nem jött válasz.

- Végül is nem – mondta a hadnagy –. Egyébként emlékszem is rá, egyszer kihallgattam. Volna még három napjuk, nem több.

10. fejezet

10. fejezet - Szerelem

Zs.P. — Sat, 10 Oct 2020 09:45:15 GMT

A három nap kevés volt Robertnek. Egyrészt nem tudta megoldani, hogy észrevétlen maradjon, ha feleségével cseréli ki magát, másrészt nem volt képes megfejteni quantumszámítógép védekező rendszerét. A mintába való kiválasztási algoritmust viszont teljesen felfejtette. Amit Danos docens készített nem volt túl bonyolult. Világosan látta, hogy az elnök milyen szempontok alapján határozza meg politikai ellenfeleit, akiket aztán a sterilizálás gépszíjára terel.

Julia tudta, hogy a rendőrség ismeri a rejtekhelyét, és hogy Toscani ultimátumot kapott Oberrittertől. Három nap után itt fognak kopogtatni az ajtaján. J.K. szerint keresniük kell neki egy új helyet, mert a további bujkálásnak van értelme, ő mégis feladta magát. Arra hivatkozott, hogy se Robertet, se J.K-t nem akarja bajba sodorni, márpedig míg rá csak egy kis műtét vár, a férfiakra börtön, sőt, a drákói törvények óta ők az életükkel játszanak. A rendszer nagyon „tisztességesen”, szigorúan üldözte a korrupciót. Doktor Kovács szerint a szabályok mindenkire vonatkoznak. Mikor aztán Julia feladta magát, azonnal mentőt küldtek érte. A mentő nyugodtan elmehetett volna rabszállítónak vastag sötétített fala miatt, melyből kilátni se lehetett. J.K. Toscani utolérte a mentőt, de az álmentősök párban kísérték Juliát a műtőbe, és amikor átvették az orvosok, a két smasszer az ajtó előtt maradt. J.K. felcsapta nekik a jelvényét, mire félreálltak, s ő belépett Julia után, de nem látta sehol.

- Ismeri a hölgyet? – kérdezte egy ijedt szemű nővér. Tekintete minduntalan a falakra tapadt, s az egyik falról egy légy lassú ütemben átszállt a másikra. A nő nem követte a tekintetével, de addig nem mozdult meg, míg a légy helyet nem foglalt a másik oldalon. J.K. sem válaszolt a kérdésre, ő leplezetlenül figyelte a legyet, és hamarosan felfedezett még kettő másikat is.

- Elkélne egy sterilizálás maguknál, nem gondolja? – kérdezte, de az ápolónő csak hebegett. Julia ekkor az öltözőszobából lépett be, fehér vászonlepedő volt rajta, olyan, amilyeneket a bolondokra adtak néhány évszázaddal korábban. Mögötte egy karikás szemű orvos, és egy guruló robot. Julia vidáman természetellenesen vigyorgott, már megkaphatta koktélját, s ha jól viselkedik a gyors beavatkozás végére is ígértek még neki egy adagot.

- Ismeri a hölgyet? – kérdezte az orvos, és látszott, hogy erősen töri a fejét azon, ki is lehet a fickó, aki betört a műtőjébe. Valami derenghetett neki.

- Miért van az, hogy itt mindenki arra kíváncsi, hogy ismerem-e a hölgyet? - J. K. megmutatta az orvosnak is az igazolványát, aki végre kapcsolt.

– Kéne magának egy arcfelismerő szoftver. Ne mondja, hogy nem fizetik rendesen meg ezért a nagyszerű munkáért.

Az orvos állt, Julia is állt, a nővér is. Csak a legyek repkedtek.

- Ellenőrzés – mondta J.K. – A légykamerák nem túl szerencsés megoldás egy egészségügyi intézményben. Először megtévesztettek engem is, javasolni fogok valami változtatást. A hölggyel bánjanak rendesen.

Julia mosolygott és integetett J.K-nak, mikor ő távozott a műtőből. Már nem volt teljesen beszámítható a kábítószertől. Aztán amikor J.K. a hosszú kórházi folyosó végéhez ért, egy zaklatott férfi jött vele szembe. Megismerte Julia férjét, Robert viszont nem ismerte őt, elrohant mellette. A tojásautókkal ő csak most ért ide. J.K. még hallotta, ahogy Robert kiabál, és az őrök lefogják.

Tekintettel arra, hogy Julia önként jelentkezett, s talán azért is, mert Oberritter hadnagy vette a kezébe az ügyet, Julianak csak a fizetéséhez igazított pénzbüntetést szabtak ki. A munkahelyén az iskolaigazgató nő a megértés legkisebb jele nélkül fogadta. Mikor behívatta a szobájába le se ültette, csak az asztala mögül mondta el véleményét:

- Kicsit tovább maradt távol Osborne, mint ameddig a szabadsága, betegállománya és mit tudom én mije szólt. Nálunk az a szokás, hogyha haldoklik is valaki erről értesít minket, maga meg eltűnt, mint a kámfor. Ne szóljon egy szót se. Mindent tudok. Maga el akarta kerülni a kötelező oltást, bujkált és kicselezte a hatóságokat. Szégyellje magát, míg az Operatív Törzs azon dolgozik, hogy miként erősítse fel az immunrendszerünket, maga nem működik együtt. Azt sem igazán díjazom Osborne, hogy láthatóan magának valahonnan még protekciója is van, mert arra kértek, hogy adjam vissza az osztályát. Nem szeretem az ilyen támogatott embereket, mint maga, Osborne. A mi társadalmunkban nem a kijárás a módja a dolgoknak, ez itt a civilizált világ, nem Afrika. De maga jó tanítónő, ezért veszem vissza és nem azért, mert leszóltak magáért. Ezt jól jegyezze meg.

Ha az igazgatónő nem is volt a szíve csücske Juliának, akadtak itt barátnői, akiknek elmondta, hogy a védőoltás tulajdonképpen sterilizálás, és mostantól nem lehet gyereke. Voltaképp hálás lehetett volna J.K-nak, hogy a korábbi életéből valamit visszaszerzett neki, de nem a hála volt az az érzés, amivel jellemezhetnénk ekkori érzelmeit. J.K. üzenetet írt, hogy találkozzanak a telepen, de Julia először még azt válaszolta, hogy nem lehet, mert Roberttel pakolnak. Kisvártatva jött a következő üzenet, hogy „egyébként nem is akarlak soha többé látni”. Nem sokkal később a következő: „gyáva féreg vagy, gyűlöllek”.

J.K. olvasva az üzeneteket egyre mélyebben süllyedt a foteljébe.

- Nem tehettem semmit – írta válaszképp.

- Hogy rohadnál meg te is a fajtáddal együtt, ne írj többet.

Végül is jogos - gondolta J.K. –mi mást is kéne tennünk, mint mielőbb megrohadnunk. Elég végérvényesnek tűnt Julia újabb szakítási szándéka. J.K-nak hiába volt gyakorlata abban, miként engedje el úgy magában a nőt, hogy az érzelmei tartósak maradjanak, azért minden ilyen megnyilvánulás újból és újból arcul vágta. Sőt, a bujkálás időszakában azt vette észre, hogy valami benne is változik, hogy fogy az energiája. Élt is a fejében erről egy kép: Az egyik oldalt állt Julia egy csákánnyal és teljes erőből vert egy falat, a másik oldalt volt ő egy lángszóróval, így bontották két oldalról. Csak azt nem tudta még pontosan, hogy mi is ez a fal tulajdonképpen. Julia talán elemző pillanatában az asszertivitás falának nevezte volna.

Kicsit a sarkamra álltam – gondolta J.K. - hogy befoltozzam a magam falát, csak nem volt jó az időzítés, Julia nem reagált rá megértően. Ami igaz, az igaz, Julia az utóbbi időben semmire nem reagált megértően, eltekintve attól a pár perctől, mikor a személyiségét szétszedték a kábítószerrel.

Julia a férjével együtt készítette fel elszállításra a telepen lévő dolgokat. A Vollcanik vallási gyülekezetnek új telephelye lett, ahol új emberek fogják a raktározást végezni. Julia azt tervezte, hogy amint megtörténik az átköltözés, sőt, még az átköltözés folyamatában bejelenti kilépési szándékát, és nem vállalja az új telep vezetését. Robert nem csodálkozott a döntésén, hiszen ő már korábban távozott a szektától.

Persze a kilépés nem ment könnyen. Amiatt, hogy Robert előbb lépett ki nem volt nyugtuk. Robert kéretlen levelek tömkelegét kapta, Juliát pedig folyamatosan mószerolták, hogy miért nem győzi meg a férjét a visszalépésről. Egy rendes vallási gyülekezet, különösképp egy felfelé szárnyaló szekta, mint egy jól szervezett maffiaközösség, nemigen tűri a kilépést.

Jones tiszteletesnek az utóbbi időben még arra is volt energiája, hogy kiprédikálja őket. Nem nevezte néven se Juliát, se Robertet, s általában, mindenkire vonatkoztatta, amit mondott. Elővette a második Korinthusbeliekhez írott levelet, mely szerint „Ne legyetek hitetlenekkel felemás igában”.

- A Biblia azt mondja, ha partneretek nem igaz hitű, akkor ti sem üdvözülhettek. Mi sem tűrhetjük ezt. Százszorosan ne tűrjétek, mert nekünk a járvány utáni időszakban új küldetést kell beteljesítenünk. Jól jegyezzétek meg, ha házastársatok, partneretek, gyermekeitek más utat választanak, ti sem tudtok járni az igaz úton.

Julia mellől ilyenkor a testvérek elhúzódtak, mert mindenki tudta, hogy a matematikus áruló lett, és így Julia egy hitetlen árulóval kell megossza életét. Máskor a szánakozás tekintetével néztek rá, de a kiprédikálások hatására kifejezetten utálkoztak rajta. Tán a megkövezést tartották volna lelkük mélyén a legjobb megoldásnak. Julia ugyanakkor nem abból a megfontolásból maradt tovább a Vollcanikban, mert még mindig ide tartozónak érezte magát, hanem azért, mert J.K. Toscani kérte rá. Ő meg, ahogy magyarázta, azért van az Operatív Törzsben, hogy amikor arra lehetősége adódik, kavicsot dobhasson a gépezetbe. Csakhogy Julia megszenvedte az ügynökösködést is, s hogy kiadta a szeretője útját abban is biztos volt, hogy elege van ebből is.

- Gyere – hívta a férjét, és átmentek a telep raktár részébe, ahol Juliának az az ötlete támadt, hogy tegyék tönkre az előadások során használt eszközöket. Például, hogy a kivetítők, meg a hangfalak egy nyilvános rendezvény során romoljanak el – magyarázta Julia, és neki is látott.

- Azt nem úgy kell – mondta Robert -, úgy kell megcsinálni, hogy elkezdődjék a műsor, aztán időzítve menjenek tönkre. – Gyerekes örömüket lelték az elszállítandó eszközök tönkretételében.

Amikor mindezzel végeztek, lerogytak a fotelokba, Julia továbbra is felfokozott és frusztrált állapotban volt. Nyomasztotta, hogy nem tudott szabadulni J.K. elvesztésének gondolatától, noha Robert szemében határozottan vidámnak és energikusnak tűnt.

J.K. Toscani letörve tekintett a telefonjára, de már nem volt újabb üzenet. Az apjánál kellett volna a szokásos látogatását tennie. Az utóbbi időben többször kimentette magát, de most más dolga nem lévén, útnak indult. Nem sietett, beállt a tojásautók ritmusába. Útközben Brüsszel a megszokott arcát mutatta, a szecessziós házak közt jártak a mozgójárdák, zöld növényzet kísérte a bicikliutakat, a tojásautók pedig egy ritmusban indultak és álltak meg. A zsúfoltság a belvárosban szinte már visszaállta vírus előtti állapotba. Hamarosan apja tágas és világos, pazar kerttel ellátott külvárosi házához ért. Beszámolt neki szerelmi élete újabb fordulójáról, de csak szikáran, ahogy egy férfi elmesélheti az érzelmi életét egy másiknak.

- Lapátra tett egy középosztálybeli férjezett nő, noha lehet feleségül kéne vennem.

Az apja sejtette, hogy ennél kicsit bővebb a történet, mert J.K. máskor még ennyit se mondott volna.

- Egy kicsit génkezelt legalább? – kérdezte.

- Nem, ellenben a napokban sterilizálták és én nem tudtam megakadályozni.

Az apja itt be is fejezhette volna a beszélgetést, hiszen miért is érdekelné őt a fiának egy olyan viszonya, amiből unokája nem lehetne, ahol a nőnek állandó kapcsolata van és nem is kíváncsi a fiára. Vannak, amikor a dolgok maguktól megoldódnak.

- Nem lehet ezeket a sterilizációkat visszafordítani? Vannak már új módszerek, őssejtek párosításának beültetése és hasonlók. Méregdrágák, de vannak, épp a napokban olvastam róluk. Állítólag végképp szét fog szakadni az emberiség szuperemberekre és átlagosakra. A szuperemberek készítéséhez pedig már nem is kell feltétlenül petesejt.

- Valóban vannak új megoldások – felelte J.K.

- És arra gondoltál-e már fiam, hogy egy ilyen kapcsolatban neked mindig el kellene viselned azokat a szemrehányásokat, amelyek minket érnek egy olyan nő részéről, aki a mi társadalmunkban vesztesnek érzi magát? S mindegy te mennyi mindent adsz neki. Ha legalább születésekor génkezelt lett volna... Anyád is mennyit mondta rám, hogy nekem könnyű, és hányszor kihozott ezzel a sodromból, noha tudtam, hogy tényleg szerencsésebb vagyok nála és ezért az az igazságos, ha többet vállalok mindenben. Akinek szerencsésebb a sorsa, annak mindig többet kell beleraknia egy kapcsolatba, mert a dolog úgy igazságos. Nem várhatsz a lány részéről soha kiegyensúlyozottságra, de van az a különbség, amikor akármennyit teszel bele, az sosem elég.

- Pszichológiát tanul és képzi magát – mondta J.K.

Whiskyt ittak szódával és nekiláttak a közös főzésnek, melyet nagy összeszokottsággal tudtak előadni, némi veszekedéssel. A veszekedéseik is összeszokottak voltak, de J.K. most mindent úgy csinált, ahogy az apja akarta. Közben mondott még egyet, s mást Juliáról, és úgy tűnt mindez elég információ az apja számára, hogy megkérdezze:

- Tegyük fel, hogy Julia visszafogad, bár lássuk be nem jók az esélyeid. Tegyük fel, hogy a férjétől is elválik, akihez mint mondod, időről-időre visszamenekül, s olyankor közli veled, hogy ő neki az igazi, nem te. Tegyük fel, hogy a hátralévő életed, ami rohadt hosszú tud lenni manapság, vele éled le. El tudod majd fogadni, hogy neki mindig lesznek téged átkozó rohamai?

- Ha nem szeretném annyira, eltudnám – mondta J.K.

- Hát ez az – mondta az apja, és bízott abban, hogy fia elég okos lesz.

- Engem öregedő olasz pasast már elvarázsolhatnak a nők. Én már lehetek szentimentális. Ha csak egyvalami vonzót találok egy lányban, és ezek többnyire fiatal lányok, már a rabjuk vagyok. Viszont a te esetedben, neked elvenni azt kellene, akinek a legkevésbé kedvelt tulajdonsága sem zavar túlságosan. Hosszútávon ugyanis azzal házasodsz össze. Ha például te egy intellektuális társra vágysz és a lány IQ-ja nulla, akkor boldogtalan leszel.

- Julia IQ-ja nem nulla – vetette ellen J.K.

- Ezt csak úgy példaként mondtam – felelte az apja, s ekkor J.K valamit megértett anyja és apja házasságából:

- Csodálatos pár voltatok anyával – mondta.

Másnap kapott J.K. egy üzenetet Juliától, hogy nem gondolja, hogy J.K-t személyes felelősség terheli azért, ami vele történt, hogy nagyon szerelmes belé és robbantsák fel ezt az egész kócerájt.

No, fene, gondolta a férfi, mert úgy érezte a terven egy kicsit azért még finomítani kell. Ujjai közt forgatta a telefont és csak annyit írt:

- Én is szeretlek.

Aztán azonnal csöngött a mobil, és feltűnt rajta Julia mosolygós, boldog arca.

11. utolsó fejezet

Az identitás szociálpszichológiája

Zs.P. — Sat, 10 Oct 2020 13:31:52 GMT

Egy pszichológus számára a kérdés az, hogy van-e vagy nincs identitása valakinek. Ha nincs, azt tanácsolja, mint egy kedvenc regényem főhősének az orvosa: döntéseit bízza valamilyen véletlenre (már nem emlékszem mi volt az, tán egy érme feldobása, tán az először elhangző érv vagy valami ilyesmi John Barth Az út vége), de aztán tartsa magát ahhoz rendesen.

Az identitás tehát irányt szab és energiát ad a cselekvéshez. Három szerzőt érdemes megemlíteni, Eriksont, Tajfelt és Krappmannt. Mindegyiknél az identitás a személyiség egyensúlyban tartásának a feltétele. A legfejlettebb elmélet Krappmanné, szerinte nem csak a jelen énjeit kell összerendeznünk, de a múltunk és a jelenünk történéseit is. Az identitás így a múlt beépítése az énbe.

Akinek nincs identitása, az önmaga és a környezete számára megbízhatatlan, kiszámíthatatlan. Aki elveszíti a múltját (amnézia) vagy csak összezavarodik benne, az elveszíti az identitását is. Ekkor nyúlnak sokan az ajzó szerekhez, vagy gyógyszerhez, melyek erősítik a cselekvőképességet, de tartósan csak terápiával a pszichológus tud segíteni. Igaz, a pszichológus nem szól bele az irányba, ami lássuk csak be, amorális megközelítés. (Kedvenc előbb említett könyvem főhőse nem amorális, csak gyenge, van véleménye a dolgokról, a pszichológusa tanácsa viszont amorális, mert a véletlenre bízni egy cselekvési irányt nem jó tanács.)

A szociálpszichológusokat viszont már nem is elsősorban az identitás erősítése érdekli, hanem annak a minősége. Nem csak az fontos, hogy legyen valakinek családi identitása, nemi identitása, nemzeti identitása, foglalkozásához kötött szakmai identitása. És még csak az sem mindennek a csúcsa, ha mindezeket a pszichológus segítségével eggyé tudják gyúrni, azaz integrált személyiséget kapunk.

Nagyobb súly helyeződik ezek minőségére. A jóra és a rosszra, a gonoszra és a tisztességre. Vegyünk néhány példát. Az első legyen Dúró Dóra, akinek identitási erejével például aligha van probléma. E cikk, ha elveszíti aktualitását, már senki sem fogja tudni mire utaltam, tehát írjuk le: a politikus nő egy szélsőjobboldali párt arca, és mostanában azzal borzolja a kedélyeket, hogy mesekönyveket, melyek hol jobban, hol kevésbé, de a másság elfogadása iránt érzékenyítenek semmisít meg. Milyen hatása van ennek a környezetére, és rá? - Ez már szociálpszichológiai kérdés.

Miután a második mesekönyvnek is neki ugrott, a facebookon néhányan elnevezték Dúró Daráló Dórának. A humor sokat elárul. A közösség és az egyén viszonyában a politikusnő identitása morális megítélési síkra helyeződött. Van, aki elítéli, ironizál rajta, van, aki azonosul a céljaival, de mondjuk a módszereit nem tartja helyesnek (egy bizonyos életkor alatt ne bombázzuk a gyerekeket alternatív nemi identitásokkal, hadd alakuljon ki előbb a sajátjuk), mások teljes mértékben azonosulnak vele (szerintük a homoszexualitás pl. üldözendő).

Nyilván azok, akiknek az identitása épp olyan, mint Duró Dóráé, most boldogok. Boldogok voltak a náci könyvégetők körül álló emberek, látunk ilyen képeket is most a facebookon és illusztrációként mi is egy ilyet mellékeltünk. Magával ragadhatja aztán egy karizmatikus erős identitású egyén a gyengét. A bizonytalankodók és morálisan is infantilisak kapaszkodót találhatnak bármiben, amiben erőt látnak, de olykor találkozhatunk morálisan is nálunk fejlettebb gurukkal, akik direkt jó, ha a példaképünkké válnak. (Bár a szociálpszcihológusok nem igen szeretik a gurukat, még a morálisan magasan állókat is gyanúsan méregetik, s egyáltalán, ezeket a tanítvány-tanító viszonyokat, mint viszonyokat látják problémásnak.)

A társadalmi reakciók palettája a könyvdarálás esetében színes. De épp azért, mert alanyunk figyelmet kap, pozitív megerősítést is, identitása nem gyengül, sőt. Ilyesmit gondolhat magában: „a családot, a jövő generációt, a gyerekeket meg kell védeni a beteges gondolatoktól”. Amennyiben elítéljük őt, látható, hogy önmagában az, hogy valakinek erős az identitása, nem feltétlen jó. Jobb lenne és főleg sokkal kevésbé aggasztó volna a jövő, ha Dúró Dóra identitása - vagy hogy a politikai paletta másik végéről is hozzunk példát -, ha Black Lives Matters szobordöntögetőinek identitása csak egy kicsivel is gyengébb volna.

Egy másik bejegyzésben arról olvasok, hogy a második világháború idején egy evangélikus lelkész miként megy egy bejelentés alapján a Király utcába egy otthagyott síró csecsemőért, majd az utcából úgy távozik, hogy az autójába még két zsidó kisgyereket is felvesz. És aztán már nincs megállás. Ugyan a felekezetétől csak a kikeresztelkedett zsidó gyerekek mentésére kap támogatást, de később már ez is mindegy neki. Az identitás e történetben is a kereszténységből indul, később továbbfejlődik. Sok ilyen történetet ismerünk.

Eszembe jut erdélyi utazásaim élménye. Erdélyben, a rendszerváltás után nagyon sokan hagyták hátra a gyerekeiket és mentek külföldre migránsként dolgozni. A ferencesek létrehoztak egy gyerekmentő hálózatot, ahová felvesznek magyarul alig beszélő gyerekeket is, de a cél elsősorban még a magyar identitású gyerekek mentése. Saját identitásukból alakult a tevékenység, ugyanakkor nem nehéz kitalálni, hogy morálisan a fejlődésük épp azon múlik, hogy el tudnak e vonatkoztatni a magyarságuktól.

Számos komoly intézmény már képes arra, hogy ne akarjon lényegtelen dolgokon változtatni, és meghagyja a tőle függőt saját identitásában fejlődni. Ebben a magasabb morális állapotban osztozhat egy patinás szervezet egy kiöregedett prostituálttal. Gondoljunk csak Rosa mamára Emil Ajar fantasztikus regényére, melyben Rosa mamát Momó szemüvegén keresztül ismerjük meg, aki egy tizenéves kamasz, vallása pedig iszlám, anyját pedig soha nem látta, csak azt tudja róla, hogy strihel valahol a világban, és havonta küldi Rosa mamának a pénzt. Rosa mama pedig csak akkor boldog, amikor lemegy a pincébe, ahol Hitler képét nézi. Ő ugyanis túlélte, Hitler pedig ekkor már történelem.

Zsolt Péter

16,4 milliárd forint kell a Biodóm befejezéséhez, a mélygarázs helyére hotel épülhet a Ligetben

sebestyn — Wed, 14 Oct 2020 12:23:45 GMT

Elkészült a Biodóm beruházás vizsgálati jelentése, ami kapcsán a főváros vezetése sajtótájékoztatót tartott az állatkertben. A jelentés alapján a főváros a napokban feljelentést tesz ismeretlen tettes ellen. A befejezés lehetőségeit mára kényszerpályák határozzák meg, és a főváros nem a fapados Biodóm mellett tette le a voksát, ezért 16,4 milliárd forint kell még a befejezéshez.

Még mindig nem tudni, hogy hová folytak a milliárdok

Csütörtök délben Karácsony Gergely főpolgármester, Gy. Németh Erzsébet főpolgármester-helyettes, és Kerpel-Fronius Gábor főpolgármester-helyettes sajtótájékoztatót tartott a Fővárosi Állat- és Növénykertben arról, hogy elkészült a Biodóm beruházás vizsgálati jelentése, amit egyúttal közzé is tettek a főváros honlapján a nyilvánosság számára.

A vizsgálatnak az volt az indoka, hogy tavaly Persányi Miklós, a Fővárosi Állat- és Növénykert (FÁNK) korábbi igazgatója közölte, hogy a kormány által eddig biztosított nettó 43,7 milliárd forinton felül még további mintegy 20 milliárdra van szükség a Pannon Park, és benne a Biodóm építésének befejezéséhez. Ezután a főváros felkérte a tulajdonában lévő Enviroduna Beruházás Előkészítő Kft.-t, hogy világítsa át a projektet, és vizsgálja meg a lehetőségeket a minél költséghatékonyabb befejezés és üzemeltetés érdekében. Ezt a drágulást ugyanis már sem a kormány, sem a főváros nem akarta finanszírozni. A vizsgálódás közben Persányi Miklós lemondott, a hivatalos indoklás szerint a távozása hátterében egészségi okok álltak.

A Pannon Park projekt a Fővárosi Állat- és Növénykert (FÁNK) nagyszabású beruházása, a park kivitelezését a miniszterelnök barátjaként ismert Garancsi István cége, a Market Építő Zrt. és az annak tulajdonában lévő Vilati Szerelő Zrt. alkotta konzorcium nyerte el 2017 nyarán. A vizsgálati jelentés szerint a beruházás eddigi alakulását sajnos nem jellemezte a FÁNK részéről az előrelátó szakmai-pénzügyi tervezés és irányítás. Így fordulhatott elő, hogy a 2014-ben még 16 milliárdra becsült összköltség 2015-ben 25 milliárdra, 2017-ben 44 milliárdra, a 2019-es FÁNK-tervezettel pedig már összesen 64 milliárd Ft-ra emelkedett.

A beruházás első ütemében felhúzzák a Biodóm épületét, azután következik a második ütem, amikor is otthonossá teszik a betonmonstrumot az állatok számára: hátravan még a növényesítés, a parképítés, a dekorációs és belsőépítészeti munkák, valamint az állatok beszerzése is.

A csütörtöki sajtótájékoztatón a mindenkit lázban tartó kérdésre még nem tudtak választ adni a főváros képviselői. Még mindig nem tudni, hogy hová folytak a milliárdok, ez majd csak a további vizsgálódások során derülhet ki. „Hogy hol van a pénz, azt mi is szeretnénk megtudni” – mondta Gy. Németh Erzsébet főpolgármester-helyettes.

A főváros feljelentést tesz a Biodóm kapcsán

Karácsony Gergely szerint Persányi Miklós jó szakmai vezetője volt az állatkertnek, az más kérdés, hogy rossz döntés volt az előző városvezetés részéről egy ekkora beruházást rábízni egy közművelődési intézményre.

A jelentés szerint egy ilyen nagyságrendű, ennyire komplex beruházás levezényléséhez kifejezetten projektirányításra és ellenőrzésre szakosodott, legalább 8–10 fő teljes munkaidős projektmenedzsment-szervezetre, a speciális szakértői feladatokhoz pedig további erőforrások bevonására lett volna szükség. A FÁNK azonban a Pannon Park projekt lebonyolításához szükséges szervezettel nem rendelkezett.

Kerpel-Fronius Gábor számolt be arról, hogy az Enviroduna jelentése alapján a főváros a beruházás során felmerült ügyek kapcsán a napokban feljelentést tesz ismeretlen tettes ellen.

Ezzel párhuzamosan folyik a Fővárosi Önkormányzat által felállított vizsgálóbizottság munkája is, ami több más ügy mellett a Biodómot is vizsgálja. A Fővárosi Önkormányzat a szeptember 30-i közgyűlésen döntött arról, hogy a FÁNK-ot a jelenlegi költségvetési intézményből 100 százalékban saját tulajdonú gazdasági társasággá alakítja, mégpedig az átláthatóság és a hatékonyság érdekében.

Muszáj befejeznie a fővárosnak

„Kényszerpályán vagyunk, ami a Biodóm beruházást illeti. Igazából nincs döntése a fővárosnak, egyszerűen ezt a beruházást be kell fejeznünk, méghozzá jó színvonalon, ez a Biodóm Európa legnagyobb és legkomplexebb ilyen épülete lesz” – mondta Gy. Németh Erzsébet.

Szó sincs tehát arról, hogy a Biodómot ledózerolnák: „a beruházást úgy kell befejezni, hogy a látogatói élmény a legkevésbé se sérüljön” – mondta Karácsony Gergely főpolgármester.

Az Enviroduna Kft. felmérése kiterjedt az épületnek az eredetitől esetleg eltérő, egyéb funkcióval történő, költségkímélő befejezési és hasznosítási lehetőségének vizsgálatára is. Azonban már a felmérés kezdeti szakaszában világossá vált, hogy a beruházásnak a „biodóm” funkciótól alapvetően eltérő, alternatív célú befejezése nem reális opció.

Részben azért, mert ehhez a már meglévő szerkezeti és műszaki állapot jelentős visszabontása és átépítése lenne szükséges, melynek gazdaságossága nem alátámasztható, emellett jelentős további késedelmet okozna. Részben pedig azért, mert a funkcióváltás az állammal kötött támogatási szerződésben megfogalmazott támogatási cél meghiúsulása miatt több tízmilliárd forintos visszafizetési kockázatot vethetne fel.

Nem épül meg a Hermina Garázs, de még így is 5 milliárd forint hiányzik

Az Enviroduna tanulmánya szerint 16,4 milliárd forint kell még a befejezéshez, ebből a támogatási szerződés alapján megvan 5,4 milliárd forint. A kormánnyal folytak arról egyeztetések, hogy a Hermina Garázs meg nem építéséből fennmaradó 5,6 milliárdot is a beruházásra költenék. További mintegy 5 milliárd forint kell még, amit a kormánytól vár a főváros, hiszen ez egy állami beruházás.

A jelentésben található egy táblázat, ami tartalmazza, hogy milyen költségekből faragtak le.

A polgármester-helyettes szerint a különbség a 26 milliárd és a 16 milliárd forint beruházási összegnél, hogy későbbre halasztanak néhány olyan munkát, amit nem kell elvégezni, ahhoz, hogy a Biodómot most meg tudják nyitni. A hullámvasút felújítását korábban 2,5 milliárd forintra becsülték, de azt csak később fogják megvalósítani.

A jelentés szerint a beléptetőrendszerre vonatkozó korábbi 1,9 milliárd forintos költségvetés mögött a FÁNK korábbi saját becslése áll olyan tételekkel, amelyek önmagukban nem értelmezhetők, nem piackutatáson alapulnak, ezért nem tekinthetők reális összegnek. Az Enviroduna kalkulációja szerint a vállalkozási díj mindössze 340 ezer forintra tehető.

Gy. Németh Erzsébet tett egy ígéretet, ami szerint 2024 márciusára meg tudják nyitni az új látványosságot. A jelentésben kicsit óvatosabban fogalmaznak, a Pannon Park projekt befejezése és a nyitás időpontja optimista forgatókönyv szerint 2024. márciusára tehető, reálisabb azonban 2024. szeptemberével számolni.

A tanulmány kitér arra, hogy a fizikai tevékenységek nyers időigénye ennél valamivel rövidebb lenne, de az elmaradt tervezési munkák pótlása, a szükséges újratervezések és a jogi eljárások várható elhúzódása reálisan 2024-es befejezést eredményeznek majd.

Gy. Németh Erzsébet megemlítette, hogy a Biodóm miatt alig fordítottak pénzt az elmúlt 10 évben arra, hogy az állatkertet szinten tartsák, a jövőben viszont többszáz millió forintot fognak fordítani az állatkert műemléki részének felújítására.

Egy hotel lehet a Ligetben

A kormány döntött arról, hogy nem tartja szükségesnek a Hermina Garázs megépítését a Liget-projekt kapcsán.

A jelentésben olvasható, hogy felmerült a korábban tervezett Hermina Garázs területén egy magánerős szállodafejlesztés lehetősége. Várhatóan ezt egy független ingatlanfejlesztő finanszírozni tudná, sőt akár 1,5 milliárd forintot is meghaladó egyszeri telekár/ráépítési jog értékesítési bevételt is juttathatna a Főváros részére; emellett évi akár 11 ezer fő plusz FÁNK/Biodóm látogatószámot, mintegy 60 millió forint/év többletbevételt generálhatna.

„A hotel nem a történelmi Városligetben helyezkedne el, ezért ha ezzel a fejlesztéssel a tanulmány szerint 1,5 milliárdot lehetne spórolni az adófizetőknek, ez egy megfontolandó javaslat. A hasonló beruházások úgy működnek, hogy szállodai kapacitással is rendelkeznek, ezért ezt megfontoljuk a kormánnyal való egyeztetések során” – mondta Karácsony Gergely.

Hibát hibára halmozott a FÁNK

A jelentés több nagyobb és kisebb hibára is rámutat, ami azt bizonyítja, hogy a FÁNK nem tudott megbirkózni egy ekkora projekttel.

A generálkivitelezővel 2017-ben kötött szerződés kulcsrakész átadás-átvételt határozott meg 2020-as határidővel. Az időközben eltelt években a beruházó részéről elmaradt a befejezéshez szükséges – de a generálkivitelezői szerződésen kívül eső – jelentős munkarészek megfelelő előkészítése és elindítása, ezért a projekt mai állapota a kulcsrakészséget meg sem közelíti. Az építmény jelenlegi készültsége sem építészeti, sem gépészeti, sem elektromos szempontból nem felel meg a kulcsrakész követelményeknek, továbbá az eredetileg előírt üzempróbák nem megfelelő módon, vagy egyáltalán nem kerültek lefolytatásra.

A beruházó (FÁNK) által előterjesztett legutóbbi, 2019. májusi költségterv a projekt befejezéséhez 26 milliárd Ft költségigényt számszerűsített – részletezés nélküli, pár soros feladatlistára alapozva. Ebből sem a megalapozottság, sem a teljeskörűség, sem a műszaki tartalom nem állapítható meg. Így valószínűsíthető, hogy – mint korábban is – a következő években további, akár tízmilliárdos többletigények merültek volna föl. A kivitelezőt ugyan 36 hónapos garancia terheli, de ennek teljes körű érvényesítése korábbi szerződésjogi és projektirányítási problémák miatt gyakorlatilag lehetetlen, pl. a milliárdos értékű medencegépészeti berendezések elveszítik garanciájukat még a létesítmény megnyitása előtt.

Problémát jelent, hogy a befejezéshez szükséges tervek korábban csak részlegesen, hibásan vagy egyáltalán nem készültek el. Jellemző példa, hogy bár szerződés szerint az épület 2020 novemberétől a kivitelezőtől a beruházó üzemeltetésébe mindenképpen átkerül, ennek ellenére üzemeltetési terv, ehhez kapcsolódó reális költségvetés, szakszemélyzet nem került felállításra. Az Enviroduna Kft. 2020-as felmérése során a növényesítési és több más koncepció felülvizsgálatát elvégezte, a tovább tervezést előkészítette, a novembertől felállítható üzemeltetési modellt kidolgozta.

A Pannon Park projekt folyamatának legnagyobb hibája a Fővállalkozói szerződés megbontása és egyes projektelemek – úgy, mint belső dekoráció, külső-belső növényesítés, tartalomfejlesztés, aktív eszközök, mobiliák, beléptető rendszer – Fővállalkozói szerződésen kívüli megvalósítása. Ezen projektelemek kiviteli szintű tervezése részben a Fővállalkozói szerződés részét képezi, azonban kötbérterhes részhatáridők hozzárendelése nélkül.

A hibás tenderstratégia egyenes következménye a Pannon Park projekt befejezési határidejének és a Biodóm nagyközönség előtti megnyitásának jelentős késedelme.

A felmérés során kiderült, hogy a kiindulásként rendelkezésre álló adatok, tervek, koncepciók súlyosan hiányosak, esetenként egyáltalán nem is léteznek.

A megvalósítani szánt szakmai és műszaki tartalom még a felmérés időszaka alatt is folyamatosan változott, bővült, a felmérés határidejéig sem zárult le teljesen a FÁNK részéről. Így pl. a Biodómban bemutatandó állatállomány fajlistája 2020. augusztusáig sem jutott nyugvópontra, sok körben változott.

A növényesítési terv olyan növényeket tartalmazott, amelyek fizikailag nem fértek volna el az épületben.

Az Enviroduna talált néhány kisebb tételt, amiknek a szükségessége nem volt indokolt, pl.: 60 millió forintos kukásautó, vagy egy 16 millió forintos drón.

Az egyik legdurvább hiányosság, hogy a Biodóm üzemeltetésére nem készült koncepció, költségbecslés.

“A Pannon Park (Biodóm) létesítményt kivitelezői átvételétől kezdve üzemeltetni szükséges. Erre vonatkozó tervezet eddig nem állt rendelkezésre, ezért – az átvételig hátra lévő idő szűkösségére tekintettel – az Enviroduna Kft. koordinálásában elkészült a 2020. november 1-től esedékes létesítményüzemeltetési koncepció. Az elvégzett tervezési folyamat eredményeként és a rendelkezésre álló adatok alapján: a Pannon Park 2020/21. évi 18 hónapos működéséhez 1,8 Mrd forintos forrásra lesz szüksége a Fővárosi Állat- és Növénykertnek, amely nem tartalmazza az időszakra már betervezett beruházási tételeket.” – áll a jelentésben.

Próbálnak több bevételre szert tenni

A Biodóm kritikusai attól is félnek, hogy nemcsak a beruházás, hanem a monstrum üzemeltetése is csak a pénzt fogja nyelni. Az Enviroduna kidolgozott néhány javaslatot, ami által több pénz folyna be. Előzetes számítások szerint a rendezvény- és cateringszolgáltatások kiszervezéséből a Biodóm lehetséges éves nettó profitja a 60–110 millió forint közötti értéksávban becsülhető, feltételezve a tervezett látogatószámok elérését.

A felülvizsgálati jelentés szerint az eredeti „egyjegyes” tervekkel szemben stratégiailag „kétjegyes” modell javasolt, vagyis a történelmi Állatkert és az új Biodóm „Ősvadon” része egy közös jeggyel, míg a Biodóm „Akvárium” része egy másik külön jeggyel lenne látogatható, természetesen a kedvezményes kombinált jegyvásárlást is lehetővé téve. Az Akvárium külön beléptetéssel akár évi 0,9–1,0 milliárd forint pluszbevételt is generálhat (nem számítva a kombinált jegyekből várható addicionális jegyárbevételt).

Zsilák Szilvia

Hatalmas támogatástól esnek el a civilek

Zs.P. — Thu, 15 Oct 2020 07:50:00 GMT

2024-ig 214,6 millió euró támogatást (75 milliárd forint) költhetne el Magyarország, egyebek mellett klímavédelemre, zöldberuházásokra, innovációra és civil szervezetek támogatására − Norvégia, Izland és Liechtenstein jóvoltából. (Ezek az országok nem tagjai az Európai Uniónak, de sok előnyét élvezik, ezért cserébe nagy összeget fizetnek be az Unió közös kasszájába, amit a fejletlenebb tagországok felzárkóztatására fordítanak.)

A 15 kedvezményezett közép- és dél-európai ország közül egyedül Magyarország nem írta még alá az ehhez szükséges együttműködési megállapodást a támogatókkal.
A Magyarországnak jutó pénz egy kis hányada, néhány milliárd forint a hazai civil szférát illetné. Ennek szétosztását a szabályok szerint nem befolyásolhatná a magyar kormány (hanem egy független szervezet bonyolítaná le a pályázatokat). A kormány emiatt nem írta alá eddig a megállapodást.
Követeljük, hogy a korábban közös egyetértésben megalkotott szabályrendszer keretein belül a magyar kormány tegye meg a szükséges lépéseket az EGT/Norvég Alapok harmadik finanszírozási időszakának mielőbbi elindítása érdekében.

11. fejezet - Összeomlás

Zs.P. — Fri, 16 Oct 2020 13:07:29 GMT

Nincsen olyan rendszer, ahol ne lehetne bérelni egy alkalmi titkos búvóhelyet szerelmesek számára. Egy olyan szállodai szobát, ahol két szerelmes ne tudna úgy összejönni, hogy az nyomnélküli legyen. A szoba teljesen árnyékolt volt, elektronikus legyek úgy égtek volna el, ha be akartak volna szállni valahol, mint az uv lámpába esett bogarak a nyári éjszakán.

J.K. Toscani lakásán azért nem találkozhattak, mert minden operatív törzstagot egyre nagyobb biztonsági védelem illetett meg. Végül is nem voltak olyan sokan és az állami méltóságok mellett a biztonság nekik is kijárt. Az utóbbi időben nem is alaptalanul, mert az államellenes erőszakos cselekmények megszaporodtak. Persze csak olyan apró eseményekkel, mint festék meg tojásdobálás, de Dr. Peter Kovacs szerint jobb félni, mint megijedni, így a védelmüket alaposan megerősítették.

- Figyelted, hogy mindig csak hozzád beszél? – kérdezte Julia a szállótulajdonosra utalva. A fiú ugyanis homokosnak látszott, és Juliát soha egy szempillantásra sem méltatta.

- Nem vettem észre – vallotta be J.K. Nagy megfigyelő létére ez fel sem tűnt neki.

- Az Operatív Törzsben nincs egyetlen ember se, aki egy poén kedvéért hajlamos volna a lelkét eladni. Márpedig én jobban szeretem az olyan társaságot, ahol akad ilyen ember. Valaha örökifjúként én is ilyen voltam, és nem is álltam rosszul a népszerűséggel, de mostanra minden nagyon komollyá vált.

- A diktatúrák mindig nagyon komolyak – jegyezte meg Julia – Maximum a főnök viccein szabad nevetni.

J.K. hangos önelemzésbe kezdett:

- Van abban a pszichológiai okoskodásban valami, amit te is úgy szeretsz. A gyerekkor meghatározhatja a sorsodat. Tisztában vagyok vele, hogy nem csak valami morális ellenállás munkál bennem, hanem az a komolytalanság is, amivel apám kezelte anyám aggodalmaskodását. Ez alighanem imponált nekem, alighanem eldöntöttem valamikor, hogy én is fricskát akarok adni a komolykodóknak. Arra is emlékszem, hogy ez mikor dőlt el a számomra.

- Mikor? – kérdezte Julia.

- Majd legközelebb elmesélem.

- De most – noszogatta Julia, nem mintha magára a történetre lett volna kíváncsi, hanem mert azt akarta, ne váljanak még el. Julia a sterilizációs műtéte előtt sem volt a nőiességének tudatában, J.K. Toscanival való kapcsolata ismeretsége előtt inkább amolyan régi amerikai típusú öntudatosság jellemezte, sem mint egy hajdani kelet-európai vagy franciás szépségből áradó magabiztosság. Ám lassan kezdte olyannak látni magát, amilyennek a férfi: ellenállhatatlannak, szépnek és szerethetőnek. És ezen a műtét mit sem változtatott, ellenben a férfi közelsége kellett hozzá. J.K.-nak szokás szerint törzsi ülésre kellett mennie, melyek az utóbbi időben egyre feszültebbek, zaklatottabbak voltak.

A Törzs következő ülésén Dr. Kovacs egy grandiózus tervvel állt elő. Azzal kezdte, hogy emlékeztette a jelenlévőket, milyen stratégiával győzték le a járványt. Hol erős karanténokkal lassították, hol pedig szabadjára engedték, hogy a nyájimmunitás kialakuljon. Egy általuk meghatározott szinten hagyták pörögni, melytől az egészségügy nem roppant össze. Azt nem hagyhatták, hogy a kórházak az ellátási rendszerükkel összeomoljanak, mert akkor kitört volna a pánik, de azt sem, hogy a vírus ne fusson végig az embereken, mert akkor évtizedekig szenvedtek volna tőle.

- Ugyanezt fogjuk tenni a népesedés kezelésében is, csak ami a pandémiában az egészségügy volt, az most a katonai erő lesz. Abbahagyjuk az eddigi gyakorlatot, hogy mindenütt, ahol lázadást tapasztalunk, ott azonnal lecsapunk.

Új világtérkép került az előző mellé, ahol a villongásokat is lehetett látni. Kovacs rámutatott a térképre, és az egyik gócpontot kezdte elemezni.

- Itt például szigorítunk, itt pedig – mutatott egy másikra – enyhítünk a szorításon. Ahol elkezdünk szorítani, ott mindig kitör a forradalom, amit leverünk, és kialakítjuk az új rendet, tehát nem csak reagálunk, de proaktívak is leszünk. Hogy ne húzódjon el a világban az ellenállás a saját erőforrásainkhoz igazítjuk a lázadásokat. A B verzió, hogy folyamatosan fegyverkezünk és növeljük a robotkatonaságot, de nem rendőrállamot akarunk, és nem akarunk minden ember mellé egy katonát állítani.

Hogy mit is jelentett pontosan a szigorítás, azt hamarosan megtudhatták mindannyian. Ahol nem hittek már a hazug propagandának, mely szerint csak roboráló kezelésen vesznek részt a kiválasztottak, ott először azokat kezdték üldözni és bebörtönözni, akik a sterilizálásról szóló híreket terjesztették, vagy fizikai ellenállással próbálkoztak. A korábbi lágerek mellé új börtönök is épültek. Ezeket a folyamatokat az algoritmusok előre tudták jelezni, miként azt is, hogy a szigorítási projektekben a következő lépés a rendszer működésének nyilvánosságra hozatala lesz. Ezt a világ többi része felé úgy kommunikálták, hogy az adott országban valóban bevezették azt, amivel rágalmazták a világkormányt, nevezetesen, hogy sterilizál, mert ezek a régiók meg is érdemlik, hogy önbeteljesítő legyen a magukra vonatkozó jóslata. Nyilvános sorsolásokat tartottak, hogy kiknek kell sterizilásra menni, mert mint mondták, igazságos világot akarnak. A reakció ezekre hol a civil tüntetések, hol a fegyveres felkelések lettek, melyeket aztán levertek, s az adott ország tudomásul is vette, hogy náluk folytatódik a sterilizálási projekt. Nem fogja a mesterséges intelligencia kipusztítani a nemzetüket, mindössze azt szabályozza, hogy a műveltebbek, a munkaerőpiacon használhatók, a rendszert elfogadók ne kerüljenek a mintába, míg a mintába kerültek közül sorsolással választják ki a sterilizálandókat. Sem a politikai vezetőket, sem pedig az elitet, ha akadtak már génkezeltek az adott országban, nem bántották.

- Igazságos és átlátható, nem a világkormány, hanem a mesterséges intelligencia által szabályozott nemzet az Önöké – harsogta a helyi Wolfe News. Sok országban a döntéseket végképp átvették a gépi algoritmusok. Ezek után a katonai jelenlétet a minimumra lehetett csökkenteni, és ki lehetett választani a következő területet, régiót, államot.

A katonai erőforrások korlátos jellege miatt másutt csak kommunikációs eszközöket vetettek be. Cáfolták, hogy a roboráló eljárások során bárminemű sterilizálás zajlana, ha a kommunikáció nem hozott elég sikert, valóban le is álltak a sterilizálással és átláthatóvá tették az egészségügyi személyzet tevékenységét, kik ekkor valóban csak roboráló tevékenységet végeztek. Lejáratták az ellenzéki hangokat és üldözték a pánikkeltőket. Még ha az adott helyen a sterilizálási programot le is állították, mindenütt a világon voltak, akik tudták mi zajlott korábban. Velük egyéni ügynökök foglalkoztak, biometrikus visszajelzéseikhez igazítva a meggyőzést. A megfélemlítéstől az elitbe emelés ígéretéig mindent alkalmaztak, mert volt, akinél az egyik, volt, akinél a másik működött. Azoknál, akiknél sajnálatos módon egyik sem, azok eltűntek. Az eltűnéseket rablógyilkosságoknak állították be és egyszerű bűnözéssel takargatták, noha ezeket a megoldásokat praktikusan is alacsony szinten kellett tartani. Bizonyos félelmi érzület keltése indokolt volt, de az algoritmusok figyelmeztettek arra is, hogy egy brutális üldöző állam kialakulása az adott ország anarchiájához vezetne. Ezeken a helyeken tehát mindaddig az enyhülés politikáját folytatták, míg az erőforrásokat ide nem lehetett csoportosítani.

A háttérben az Operatív Törzsben mindennek volt egy háborús nyelvhasználata, mint ahogy valójában tényleg egy modern világháború is zajlott, ha rajtuk kívül ezt más nem is tudta. A tárgyalóteremben továbbra is pörgött a népességszámláló, s nagy eredményként vették tudomásul, mikor végre elkezdett a növekedés lassulni, akárcsak amikor a járvány idején a halálesetek száma kezdett csökkenni, és már látták, hogy sikerül megfogni a vírust. Most azt látták, hogy túl vannak a növekedési csúcson, a világ túlnépesedését és így a teljes pusztulást sikerült megállítani.

- Gondoltak-e arra elnök úr – kérdezte a konzervatív törzstag, s közben beszúrt egy elfogadó megjegyzést -, bár kétségtelenül nagyon meggyőző a folyamat irányítása, de mi lesz akkor, ha a Föld népességének felénél, esetleg a felénél is több helyen már az új berendezkedés van, hogy tehát ebben az esetben a másik felénél már nem működik a húzd meg ereszd meg politika, mert nem hiszik el a népek, hogy ne kerülnének ők is sorra.

- Köszönöm a kérdést – mondta az elnök, de erre hadd válaszoljon Danos docens.

Danos rendszeres résztvevője volt a gyűléseknek, ahogy Jones tiszteletes is, ha csak tudott megjelent. A tiszteletest immár excelenciásnak illett szólítani.

- Valóban létezhet az a pont, ahol a teljes letámadás taktikáját kell használnunk – de reméljük, hogy erre minél később kerül sor. Mert minél később kerül rá sor, annál fájdalommentesebb lesz az átállás.

J.K. néha azon tűnődött egyáltalán miért avatják őket be a folyamatba, s miért élnek még mindig az Operatív Törzs tagjai, mi szükség van rájuk, de aztán rájött, hogy az a gazdasági erő, ami az ő kezükben van nem központosítható tovább, és hogy ha a folyamat elveszítené az ő támogatásukat, akkor a gazdaságon keresztül minden rendszert meg tudnának dönteni. Ha csak Irénevel és még valakivel össze tudna fogni, meg tudnák bénítani az egész bolygó működését. Vissza tudnák lökni a XX. századba, amiből lázadások születnének és megdőlne Dr. Kovacs rendszere. De ilyen szövetségesekre nem számíthatott, mert a népesedéskorlátozás az Operatív Törzs részéről egyértelmű támogatást élvezett. Egy szinttel lejjebb, például a rendőrségi vezetésben és valószínű más országok egészségügyi miniszterei, értelmiségijei, a közigazgatás vezetői már gyűlölték a sterilizálós hadműveletet, de ők nem rendelkeztek hatalommal.

- Arra nem gondoltak, hogy olyan országokat, mint Amerika, vagy mint az európaiak elsőként kéne bevenni a nyílt projektbe? – kérdezte a konzervatív úr.

- A szándék az, hogy Európa és népei a legvégén legyenek felvilágosítva milyen szükségszerű lépésekre kényszerültünk.

Esetleg, gondolta tovább J.K. Toscani, ha minket, az egész Operatív Törzset a három jómadár egyszerre likvidálna, s rakna helyettünk be mesterséges intelligencia tulajdonosokat, felruházva gépeket jogi státussal, meg tudna tőlünk szabadulni. Csakhogy, morfondírozott magában az emberek valószínűleg jobban félnek a mesterséges intelligencia teljes irányításától, mint az emberitől. Hiszen minket ismernek, de a mesterséges intelligencia döntéseibe már nem látnak bele. Talán jóindulatú volna az emberi fajra, de az is lehet, hogy fölöslegesnek tartaná a létezésünket, és beindítana egy másik projektet.

Jones tiszteletes is hozzá akart szólni a kérdéshez:

- Az emberek mindig elhiszik saját maguk, saját csoportjuk, saját nemzetük felsőbbrendűségét, mindig meggyőzik magukat arról, hogy velük nem történhetnek olyan dolgok, mint másokkal, más nemzetekkel. Érdekeltek abban, hogy elhiggyék, ők különbek vagy csak szerencsések, így valószínűleg nagyon soká fenntartható az irányított folyamat. Nem tartom lehetetlennek, hogyha már az összes országot átalakítottuk, a mi állampolgáraink még mindig elhiszik, hogy a többi csak azt kapta, amit megérdemelt, míg a miénk alkalmas arra, hogy a többi felett uralkodjon.

- De természetesen nem az a célunk, hogy így legyen – tette hozzá az elnök – Az igazságtalanságért, a hamisságért mindig meg kell bűnhődni, ez nálam filozófiai, erkölcsi kérdés. Európa nem különb a többinél, ha most kommunikálunk is alsóbb meg felsőbb rendű nemzetekről, ez azért van, mert szükséges a hadviseléshez. Senki se mondhassa ránk utólag, hogy nem az egész világ megmentése volt a célunk, ezért folyt és folyik nálunk is sterilizálás.

A gondolat talán egyedül Jones tiszteletesnek nem volt ínyére, de a törzstagok alighanem azonosultak vele, s nekik is szólt, bár ahogy lenni szokott, J.K. most sem talált ravaszságra utaló jeleket az elnök arcán. Azért, hogy ne legyen minden olyan kerek, naivan megkérdezte:

- Nevezhetjük az új világot egy boldog kasztrendszernek? – Az elnök tűnődött, majd elmosolyodott:

- Ha így akarja nevezni Toscani, nevezheti annak – mondta.

Toscani azt gondolta, hogy megtalálta a rendszer gyenge pontját, és ezt a gondolatát meg is osztotta Juliaval. Miközben a világban hol itt, hol ott ütötte fel a fejét különböző intenzitású lázongás, melyeket könnyedén levert az elnök vegyesen emberi és gépi hadserege, Toscani már az új rendszer lerombolásán ötletelt.

- Kovacs nem nevezi így, de valójában kevert stratégiát alkalmaz a világ leigázására, mert nem akar mindenhová lecsapni. Azért viselkedik ilyen kiszámíthatatlanul, hogy megakadályozza az együttes fellépést. Mindenütt közel azonos időpontban kellene, hogy fellobbanjon a lázadás, légyen az informatikai vagy katonai természetű, esetleg csak az egyének polgári engedetlensége. Ebben az esetben rögtön megmutatkozna a rendfenntartási készségeink gyengesége. Iréne azt mondaná erre, hogy ez egy erkölcstelen Sámson-akció, mert neki gyakran zsidós analógiái vannak. Sámson gondolta azt az ókorban, hogyha elvették az erejét, akkor pusztuljon minden. Akiket megfosztottak a reprodukciós képességüktől, lehet, igen csak szimpatizálnának egy sámsoni tervvel, Iréne szerint viszont az elnök egy magasabb cél érdekében dolgozik, és jogosan hivatkozik a saját etikai szempontjaira.

J.K. Juliara pillantott, mennyire dolgozik még benne a bosszú, vagy sikerült már túljutnia rajta a terápiáival. Volt egy igen képzett terapeutája, akiről mindig ódákat zengett Toscaninak. De a nő arcából ezúttal nem tudott olvasni.

- Van egy fegyverem, viszem magammal az akcióra – mondta Julia.

- Ne hozzad, itt nem lesz szükség erőszakra, ha mégis, ott lesz velünk Oberritter hadnagy. Bízzuk az ilyesmit profikra. És mégis hogy tettél szert bármilyen fegyverre?

- Abból az időből maradt rám, amikor a Vollcaniknak még más elképzelései voltak, én meg elcsórtam – magyarázta Julia vigyorogva – de ez nem olyan fegyver.

J.K-t nem érdekelte milyen fegyver. Az akcióhoz Bernardra is szüksége volt, beszélt vele, s noha beszélgetésük végén úgy tűnt meggyőzte minden idők legnagyobb médiamágnását, mégsem bízott benne. Ebben az egyben azonos véleményen volt Kovaccsal. Viszont megkapta tőle az egyik ország híradós felvétleit és ezt most levetítette Julianak. Árnyékolt, biztonságos hotelszobájukban végre megengedhették maguknak azt a luxust, hogy ilyesmivel is „szórakoztassák” magukat. Sokszor gondolt arra J.K., hogy bárcsak a bujkálás ideje alatt találta volna ezt a helyet, s emiatt bűntudatot érzett.

Az ellenzéki híradó egy olyan országban készült, ahol már áttértek a nyílt kommunikációra, ahol már nem ámították a népet azzal, hogy roboráló műtétet végeznek rajtuk, ahol kerek-perec tudatták az ott lakókkal, hogy a beavatkozás célja a szaporodás korlátozása. Feltehetően nem csak a kisorsoltak és a beavatkozást megtagadók voltak itt, hanem bárki tiltakozó, hozzátartozó, médiaember, külföldről pénzelt civil szervezetek tagjai stb.

Óriási zavargásokat láttak, melyek képanyagait ők is ismerték, de ezekben a híradókban látni lehetett azt is, hogy a fehér katonák, kiket a központból küldtek a helyszínre mégis leállítják a robotjaikat és összeölelkeznek a fekete lázadókkal. Aztán a lágereket láttak, ahol tömegesen dolgoztatták az embereket értelmetlen közmunkákkal. Az emberek ugyan nem voltak soványak, de arcuk megtört és reménytelen volt. Az alámondott szöveg szerint pszichológiai kényszerzubbonyokat, drogokat alkalmaztak velük szemben. A híradó szerint ebben az országban megfélemlítés céljából be is mutatták a lágeréletet. Tömegeket tartottak bezárva, rabruhában, robotok felügyelete alatt. Az őrtornyokban fegyveres emberek álltak, ott nem robotokat alkalmaztak, a narrátor szerint azért, mert a robotok nem lőttek volna olyan könnyen az emberekre, ha szökni akarnak.

Egy másik jelenetsorban televíziós sorsolás zajlott, közjegyző jelenlétében, zenés műsorral fűszerezve. Csak itt nem a nyerteseket sorsolták ki, hanem a sterilizálandókat. Közben ment a kampányszöveg, hogy erre miért van szüksége az emberiségnek, hogyan készül a mintába kerülés, és hogy miért fontos, hogy minden korrupciómentesen történjék, valamint az, hogy aki a sorsolás végeredményét nem fogadja el, ha mást akar maga helyett küldeni vagy bármilyen egyéb eszközzel próbálkozik, az az igazságosság ellen vét, és ebben az esetben halálbüntetést gyakorolnak.

- Hát eljutottunk eddig is – jegyezte meg J.K. az elszörnyedő Juliának.

Köztörvényeseket, forradalmárokat, aktivistákat, más vallások képviselőit, melyek nem tartoztak a Vollcanikba, a lágerekbe vitték, ám ha korrupciós vádak bebizonyosodtak, jött a kivégzőszék. A felvételek mutattak is egy vallomást tevőt, ki szánta a bűneit, s aztán a székben megkapta a méreginjekcióját. Tulajdonképpen békésen elaludt, nem tűnt ijesztőnek a jelenet, de azért senki nem kívánkozhatott a helyére.

- Bernard azt ígérte nekem – mondta J.K. -, hogy amikor megkapja tőlem az üzenetet, az egész világon láthatóvá teszi ezt a filmet.

- És hogy lehet, hogy ezek a filmek maguktól nem terjednek?

- Julia, nem tartasz lépést a dolgokkal. Hol látsz te még szabad médiát? Szamizdatként persze terjednek ezer más manipulált rémhírrel, melyeket épp Bernard készít, hogy mindenre rá lehessen fogni, hogy nem hiteles semmi, csak amit az Operatív Törzs ellát hitelesítői kóddal.

- Nem furcsa – jegyezte meg Julia – olvasva az írásaid egész életedben a demokráciamegújítás sorsolásos verzióit hirdetted, meg a korrupciómentes integritás professzionalitásának pártján áltál, aztán most meg ezek ellen küzdesz.

- Egyetlen eszközrendszer sem önmagában való érték – jegyezte meg J.K. – Talán az írásaim a szerencsém, talán ezért nem dob ki egyetlen algoritmus sem veszélyes ellenfélként Dr. Kovacsnál.

- Miért van szükségünk bármilyen akcióra, ha Bernard megteszi, amit kérsz tőle?

- Ha biztosan célba akarunk érni nem lehet egy programot egyetlen úton futtatni – mondta J.K., s ez olyan informatikus szövegnek tűnt Julia számára, hogy akár Robert is mondhatta volna. Néha előfordult vele, hogy nem tudta mit mondott neki Robert és mit J.K., illetve, hogy ő miket mondott nekik. J.K. viszont amiatt aggódott, hogy ezzel a bölcsességgel Kovacs is rendelkezhet, ezért érheti még meglepetés, bármilyen sikeres is lesz a saját őrült terve.

Szükségünk van arra, hogy bejussunk a központi számítógépbe, és szükségünk van egy programozóra is. A gépi intelligencia – magyarázta J.K. – mindig valószínűség számítással dolgozik és Kovacsék rendszere túlságosan bízik ebben a logikában, míg az emberek a narráló énjük után mennek. Ha lekapcsoljuk a világot és a tudatot átszövő informatikai rendszert, de legalábbis azt a részt, amely propagandisztikus módon manipulál és megfigyel, akkor felszabadítjuk ezt a primitív, önigazoló narráló emberi ént. Bernardnak sincsenek meg ehhez a belépési kódjai és az a gyanúm, ha meg tudná szerezni, akkor sem volna képes a lekapcsolást elvégezni. Ő egy gyenge karakter, de talán segíteni mégis fog nekünk.

J.K. a Meghear torony földszintjén üldögélt egy kényelmes bőrfotelben, mikor az üvegtáblákon keresztül meglátta Juliat és Robertet ahogy közelednek. Bemutatkozott Robertnek, s hozzátette, hogy Juliaval már ismerik egymást. Robert nem fogott gyanút. Hamarosan megérkezett Oberritter hadnagy is, s ekkor a portás udvariasan megkérdezte, fel kívánnak-e menni valamelyik szintre, és hozhat-e valamit.

- Még várunk valakit – mondta J.K. és fejével intett, hogy nem kérnek semmit. A robot a legkisebb rezdüléseket is értette és észrevétlen visszahúzódott.

A többiek kérdőn néztek rá, de J.K. nem mondott semmit, mikor Irene tűnt fel a forgóajtóban, rá vártak.

- Üdvözlöm az urakat és a hölgyeket – mondta Irene. - Mi ez a titokzatosság Toscani?

- Majd meglátod – felelte J.K.

- Kívánnak belépőkártyát valamelyik tárgyalóba? – kérdezte a portás.

- Köszönjük nem szükséges, Irene be tud minket vinni valamelyikbe – mondta J.K. A portás megint udvariasan bólintott és végképp láthatatlanná vált, noha csak a pultja mögé húzódott vissza mozdulatlanná merevedve.

- A legfelső emeletre mentek, a központi számítógéphez.

Iréne kérdezgetett, de Robert sokatmondóan a fülét vakarta meg, és a szemét dörzsölte, így akarta Irene tudomására hozni, hogy itt is lehallgatók lehetnek. Mikor kiléptek a liftből, J.K. odasúgta neki:

- Véget vetünk ennek a borzalomnak.

Irene ismerte az épületet, tudta, hogy a központi számítógéphez tartanak, mely a világ összes adatforgalmát kezelte, beleértve a különböző régiók minden egyes emberének dokumentálását, köztük valamelyest az övét is. Voltak másutt is biztonsági alegységek, de innen egy okos programozó azokat is leállíthatta.

Minden ajtónál az Operatív Törzs két tagjának biometrikus adatait és kártyáját kérte a rendszer, hogy tovább mehessenek. Egy törzstag magától nem jutott volna tovább. A többiek megértették, hogy J.K-nak ezért volt szüksége Iréne-re, de se őket, se Irénet nem készítette fel a közös cselekvésre. Tán bele se vág egyikőjük se, ha ismerik J.K. tervét.

Sokkal könnyebben haladtak, mint tervezték. Oberritter néha a fegyverét tapogatta, de csak megszokásból. Az utolsó ajtónál akadtak gondok, mert az nem akart kinyílni. Iréne az elmúlt percekben tudatára ébredt annak, hogy belerángatták valamibe, de ha most megpróbálna kihátrálni már magyarázkodhatna, s alighanem árulás miatt beültetnék egy kényelmes székbe. Viszont, ha kivégeznék, nem is érdemli meg a rendszer a fennmaradást. A humanizmus pártján állt, különösen akkor, ha a saját életéről volt szó. Hogy miképp beszéli meg ezt Toscanival, annak meg nem volt itt az ideje. Az utolsó ajtó, mivel sehogy sem nyílt, Iréne egy régi kóddal próbálkozott, mire a gépi hang közölte, hogy az mostanra már érvénytelen.

- Mikor még az én családom volt az épület tulajdonosa, ezt használhattuk mindenhová, gondoltam kipróbálom – magyarázta Iréne.

A két operatív törzsi tagi kóddal elég mélyre be lehetett hatolni a mesterséges intelligencia központba, s miután elértek a legbelső rendszerekig Robert következett, aki az időbeállítást buherálta vissza, s az ajtó Irene kódjára barátságosan kinyílt. Eléjük tárult a központi számítógépterem. Egy óriási gömb volt itt, mely elég impozáns látványt nyújtott. Viszont egy fegyveres robot is felizzott, és beélesítette a lézeres lövegeit.

- Új beszerzés lehet – állapította meg J.K., és a robot felé tartotta az igazolványát. Ezt tette a hadnagy és Iréne is. A robot kicsit megzavarodott, valamit elkezdhetett pörgetni, míg Julia mögé lépett. Egy villanást lehetett látni, a robot fényei lassan elhalványodtak, a csövek pedig leereszkedtek. Megint minden olyan csöndesnek tűnt, mint mikor beléptek. A robot megint örök várakozásba burkolózott, immár véglegesen.

- Csak a gépek ellen jó – mondta Julia magyarázatként. – A pszichológusom tanácsolta, hogy hallgassak a megérzéseimre.

- És ha elküldte az infót, hogy itt tartózkodik néhány agresszív egyén, mialatt kimúlt szegény? – mondta Iréne aggódva.

- Most már biztos nem küld semmit – mondta Robert, és helyet foglalt a billentyűzetnél. Immár az ő feladata volt, hogy lekapcsolja a személyre szabott manipulálós programokat. Ha kért egy kódot, a jelenlévők készséggel álltak rendelkezésre.

- Megtörtént – mondta elégedetten és mindannyian fellélegeztek, csak Iréne tett egy megjegyzést:

- OK fiúkák – tönkrevágtunk mindent – És akkor most hogyan tovább? – de választ nem kapott senkitől.

Bernard egy új eljáráson molyolt. A születésszabályozás reklámjainak többféle verziója volt, melyet többféle térségbe, különböző emberekhez akart küldeni. Kovacs legújabb rendelete szerint ugyanis a fogamzásgátló szerek használata szigorúan világkormányi hatáskörbe került. A nők immár nem rendelkezhettek saját testükkel sehol sem. A triumvirátus szerint voltak ugyanis olyan társadalmi rétegek, melyeknek épp hogy szaporodni kellett volna, másnak meg természetesen nem. Az algoritmusok kiválasztották ezeket a rétegeket, s neki egyiknek a boldog gyerekvállalás propagandáját kellett készíteni, a másiknak a „sterilizáld magad, mert így mented meg a világot” témát. Mindkettőre volt ötlete. Utóbbira behozta a kóbor kutyákat és macskákat, melyek mindaddig zavarták a helyi közösségeket, míg nem terjedt el az ivartalanítás, mint megoldás. S lám, azóta, mindenki boldog. Volt aztán egy harmadik vonal is, rendelkezésre álltak vetélést elősegítő szerek. Semmiféle műtéti eljárást nem igényelt ez, csak egy kicsi odafigyelést. Ezeknek a szereknek a használatát viszont szigorúan megtiltotta a világkormány az elitnek, míg a középosztálynak engedélyezte. Ennek a kommunikációját volt a legnehezebb kitalálni.

Munkája közben érkezett egy üzenet J.K. Toscanitól. Csak annyi volt benne, hogy az egyéni algoritmusok lekapcsolva, az egyénekről gyűjtött adatbázis az egészségügyi támogató rendszereken kívül törölve. Az üzenet kérte, hogy Bernard nyomja fel a világhálóra a híradós filmet és lássa el a „hiteles” kóddal. Nem mintha ezek a filmek nem terjedtek volna maguktól, s nem mintha nem repedezett volna az egész rendszer Toscani és barátai nélkül is. Bernard leellenőrizte, hogy tényleg nem tudja-e lehívni az egyéni érzelmekre vonatkozó személyes adatokat. Még tesztelhetett volna különböző véletlenül kiválasztott embereknél, kérhetett volna önjavítást, újraindítást, de nem tette. Nagyon úgy tűnt, az éppen végzett munkájára sem lesz szükség. Megnyomott egy gombot, és szabaddá tette ő is a világ összes médiáját, majd lekapcsolta a gépét, felállt a székéből is kisétált a levegőre.

Utóhang

Az Operatív Törzs utolsó ülésén az arcok többsége rémületet sugározott. Meglepetés gyanánt ott volt Agnes Lee és Joseph Tot, amitől viszont úgy tűnt, mintha minden a régi lenne. Tot visszakapta a magánhadsereg irányítását, már ami maradt belőle, mert a zsoldosai szétszéledtek, mindenki a maga országába. Nem volt többé központi világkormány alá rendelt rendfenntartás. A katonai robotok pedig inaktívakká váltak és a hangárokba húzódtak.

Agnes Lee is birtokolhatta újra a saját portfólióját. Peter Kovacs elnökölt ugyan, de mindenkit arra kért, mellőzzék megnevezésében a doktor címét. Mézesmázos volt és drámai. Nem volt nehéz kitalálni, hogy hosszasan készülődött. Míg beszélt, Danos meg Jones tiszteletes is világvége arcot vágott.

- Azt javaslom Önöknek – mondta Kovacs -, hogy mindenki igyekezzék meghúzni magát valamelyik birtokán. Van egy alternatív tervünk a docens úrral és Őexcelenciájával, mert mindig kell lennie egy alternatív tervnek, csak annyira bíztunk ebben, hogy nem fektettünk a másikba elég energiát. Kétségtelenül kicsúszott az irányítás a kezünkből. Nem csak itt a legvégén, de folyamatosan is érzékeltük a legitimitásvesztést, a keményebb intézkedések további lázadásokat szító hatását. Talán ezeket a problémákat alaposabban meg kellett volna osztani önökkel. Ez mindenképp az én felelősségem, melyet teljes mértékben vállalok, s ezért most le is mondok – szünetet tartott.

- Ha lecsendesednek a dolgok, ha kialakul egy új helyzet, melynek irányításában Önök továbbra is meghatározók lesznek, nos, akkor újra találkozunk. Most odakinn tombol az őszinteség. Itt mi mindannyian tudjuk, hogy az őszinteségnél fontosabb az önuralom. Én nem láthatok a maguk fejébe, de tudom, hogy különböző mértékben tartanak gazembernek, noha inkább vagyok áldozat. Ha a gazemberséget egy skálán lehetne elhelyezni, amit persze nem lehet, mindannyian tudnánk magunknál nagyobb gazembert megnevezni és ezen az alapon vesszük a bátorságot az ítélkezéshez. De ez a hozzáállás nagy tévedés. Vannak ugyanis célok, nemes célok, és egyik nemes cél meg se érti a másikat. Önök ismerhették a céljaimat, melyek egy másik világba való átmenetet szolgáltak volna, én viszont nem ismerem azoknak a céljait, akik az összeomláson munkálkodtak. Hát melyikünk a nagyobb gazember, kérdem én? Most az emberiség megint egy viharos tengeren hánykolódó bárkához hasonlít. Várjuk meg, hogy a vihar kitombolja magát.

Peter Kovacs lemondását és az Operatív Törzs önfeloszlatását hamarosan bemondták a világ különböző médiumaiban. Bernardnak megint a hagyományos eszközöket kellett alkalmaznia, mert az egyéni reakciókat érzékelő modern szenzorok nem működtek.

Három nap alatt végeztetett be az egészségügy reformja

Zs.P. — Sat, 17 Oct 2020 12:24:44 GMT

/.../ Felelősség terheli mindezért azt az orvosréteget is, amely busásan élt abból, hogy az egészségügyi rendszer zavaros vizében halászott. Azokat, akik az elmúlt évtizedekben bejáratosak voltak minden miniszterhez és minden államtitkárhoz. Azokat, akik soha nem engedték láttatni a politikusoknak, hogy milyen a saját, vagy szerettük egészségéért vagy életéért aggódva várakozni hosszú heteket, hónapokat. Azt az orvosréteget, amely soha nem engedte, hogy málló vakolatú betegszobákban, penészes falú, alagsori várótermekben kelljen órákat ücsörögniük kétségek között. Soha nem engedték szembesülni őket a valósággal. Cserébe viszont ezek az orvosok luxuséletet élhettek, trófeákat hordhattak haza Afrikai vadászataikról, bizniszelhettek a gyógyszercégekkel, a klinikai vizsgálatokkal. Soha, egyetlen politikai szereplő nem taposott az elevenjükbe, és ha kellően sokat lobbiztak, hát eltakarították az útból az olyan akadékoskodó szervezeteket is, mint az Egészségbiztosítási Felügyelet, vagy az orvosi munka hibáira rámutató betegjogvédelmi intézmények.

/.../ Visszaépíteni egy erős szakfelügyeleti rendszert, egy erős ÁNTSZ-t, egy erős egészségpénztárt évek munkája. Márpedig a második Orbán-kormány tíz évvel ezelőtt elkezdte szétrúgni a politika hathatós tevékenykedése nyomán már akkor is ingatag lábakon álló háttérintézményi rendszer alappilléreit. Lázár János közigazgatási reformja végül porrá is zúzta azokat, szakemberek tucatjait lökve ki a rendszerből. Az egészségügyi államigazgatásban már csak néhány hozzáértő ember maradt, akik gúzsba kötve igyekeznek megfelelni a minisztériumokból érkező ukázoknak.

Nem engedték be az SZFE látványtervező osztályát a tantermükbe

sebestyn — Mon, 19 Oct 2020 14:54:17 GMT

Nem engedték be a Színház-és Filmművészeti Egyetem látványtervező osztályát az intézmény Szentkirályi utcai épületében található tantermükbe hétfő reggel. Az ATV információi szerint az osztállyal közölték, nem adhatják oda nekik a termük kulcsát, miután őszi szünet van.

Ahogy mi is beszámoltunk róla, Szarka Gábor nemrég kinevezett kancellár előrehozta az őszi szünetet, és péntek este hat óráig adott időt az SZFE tiltakozó hallgatóinak az intézmény – így a kollégium – elhagyására. A diákok ennek nem tettek eleget, sőt nemcsak az épület kiürítését akadályozták meg, de újabb helyszíneket foglaltak vissza.

Hernádi Judit és Bánsági Ildikó is Palkovics László ablaka alatt támogatta az SZFE-t

Támogató levelekből olvasnak fel ismert színészek az Innovációs és Technológiai Minisztérium előtt.

A hétvégén az új vezetés fenyegetőbb hangvételre váltott, és közleményben hívta fel a figyelmet arra, hogy a korábban kiadott rektorhelyettesi és kancellári rendelkezések továbbra is érvényben vannak, így az egyetemen a rendkívüli őszi szünet hivatalosan elkezdődött. Hozzátették, aki az őszi szünet alatt külön kancellári engedély nélkül az SZFE létesítményeiben tartózkodik, azt saját felelősségére teszi, vállalva annak minden következményét.

Az SZFE oktatói erre reagáló vasárnap esti közleményükben azt írták, hogy Dr. Szarka Gábor, Novák Emil és Dr. Zalán János állításai azért is meglepőek, mivel a rendelkezéssel szemben október 16-án halasztó hatályú keresetet terjesztettek elő, ezért az szerintük nem végrehajtható.

A hallgatók birtokvédelmi eljárást kezdeményeztek a múlt héten az egyetem Vas utcai épületével kapcsolatban. Az ATV hétfői hírében azt írja, hogy a kérelmet a Szentkirályi utcai és a Rákóczi úti épületre is kiterjesztik.

Az SZFE tiltakozó diákjai Szarka Gábornak üzenik: ha bűnbakot keres, megtalálta, ők mind azok

„Ha bűnbakot keresnek, megtalálták, én vagyok az."

Kiemelt kép: Marjai János / 24.hu

Magánkézben jobb helyen van a vagyon az államinál, mondta az államtitkár, majd átadta magának az állami vagyont

Mdura — Tue, 20 Oct 2020 11:33:11 GMT

A bőkezű ajándék érdekessége, hogy a vagyon átadását ugyanaz a személy végzi, aki az átvételét: Orbán Balázs, a Miniszterelnökség államtitkára, aki egyben a MCC-t fenntartó alapítvány kuratóriumi elnöke is.

Az ellenzéki képviselők „elképesztőnek tartják”, hogy ugyanaz a személy vegyen részt állami ingatlanok ingyenes átadásában és átvételében is. Orbán Balázs viszont arra emlékeztette a képviselőket, hogy Nyugaton és Magyarországon is természetes, hogy egy politikus alapítványok vezetésében is részt vállaljon. – Két sapkám van – jellemezte a helyzetet a politikus.

A jelentős vagyon gyarapodást Orbán Balázs a szükségszerűséggel magyarázta: minden ingatlan az MCC tehetséggondozói programjaihoz kell, hogy a tehetséges gyerekek és fiatalok számára a megyeszékhelyeken is tarthassanak foglalkozásokat, és ne kelljen ezért Budapestre utazniuk. A hét révfülöpi ingatlan az eddig állami tulajdonban lévő kikötőt takarja, amelyre Orbán Balázs szerint azért van szükség, hogy a vakáció idején is lehessen gondozni a tehetségeket, a területen nyári táborokat szerveznek majd.

Az MCC egy tavaszi törvény értelmében komoly vagyonra tett szert, amikor az állam az alapítványnak adta a Mol és a Richter részvényeinek 10-10 százalékát. A részvények összesen körülbelül 1 milliárd dollárt érnek, és éves hozamuk az utóbbi évtizedben évente átlagosan 7-7,5 milliárd forint volt. E juttatással párhuzamosan lett Orbán Balázs államtitkár kuratóriumi elnök az MCC-nél. A korábban Tombor András fémjelezte, évente 0,6 – 1,1 milliárdból gazdálkodó alapítvány tehát világviszonylatban is gazdag szervezet lett, és ezzel párhuzamosan üzleti manőverekbe is kezdett, hiszen bejelentkezett Spéder Zoltán egykori bankárnál a Libri csoport kisebbségi tulajdonrészéért.

Az állami adakozást Orbán Balázs szerint az teszi indokolttá, hogy „egy államháztartáson kívüli szervezeti egység hatékonyabban tudja ellátni” a feladatokat. – Vagyis Orbán Balázs állami vezetői sapkájában úgy látja, hogy kuratóriumi elnöki sapkáját viselve bizonyos feladatok hatékonyabban elvégezhetőek - foglalja össze a 444.

A portál emlékeztet, hogy eddig nem nagyon volt példa arra, hogy az Orbán-kormány egy vezető politikusa kimondja, hogy magánkézben magasabb színvonalon, fenntarthatóbban kezelhetik az ország vagyonát, mintha az állam volna a gazda. Sőt, eddig inkább ennek ellenkezőjét hangoztatták. Demeter Márta, az LMP képviselője a törvénymódosítás vitájában meg is kérdezte: „Csak nem a 2022-es választások előtti közpénz kimentéséről van szó?” Utalva arra, hogy a kiszervezett vagyon a kormányzat által kiválasztott személyek ellenőrzése alá kerül, és az általuk vezetett kuratóriumok összetételébe egy új kormányzat már nem szólhatna bele.

Forrás: Magyar Hang

Vérvád, hisztéria, pogrom a holokauszt után

Mdura — Tue, 20 Oct 2020 11:39:39 GMT

A zsidóüldözés, a gettósítás és a deportálás miképp függ össze a vérvádakkal?

A nácik tudatosan építettek a többségi lakosság évszázados idegenkedésére a zsidóktól, arra a feszültségre, mely időről-időre vérvádak formájában nyilvánult meg a történelem folyamán. Nemcsak nálunk, hanem Ukrajnában, Szlovákiában, Lengyelországban és másutt is. 1946. július 4-én Kielcében, a jelentős lengyel iparvárosban 42 holokauszttúlélőt gyilkolt meg a tömeg úgy, hogy a rendőrök tétlenül nézték a vérengzést. Az volt a vád ellenük, hogy „kolbászt készítettek” egy eltűnt – és később előkerült – suszterinasból. Ezelőtt két hónappal a budapesti Teleki téren, a zsidó árusok előtt tört ki hisztéria a tömegben. Többen elájultak, mert úgy vélték, hogy gyermekkörmök voltak a piacon árult disznósajtban. Néhány nappal később az Illatos úton egy házaló zsidó ószeresre rontották rá hisztérikus asszonyok és kis híján agyonverték, azzal a váddal, hogy „gyerekrabló”. Ennek nyomán az egész országban lincshangulat terjedt el, ami Kunmadarason egy három halálos áldozattal járó programot idézett elő.

Hogyan lehetséges, hogy 1945 után, amikor Auschwitz már ismertté vált, még akadtak Magyarországon, akik hittek a vérvádban?

Józan fejjel még az egyszerű emberek sem állították, hogy a zsidók rituális gyilkosságokat követnek el. De súlyos válsághelyzetekben, amelyekből a XX. században is sajnos bőven akadt, sokan igazolva látták előítéleteiket, tényként fogadták el a tudatalattijukból felmerülő fantazmagóriákat.

Mi történt Kunmadarason?

1946. május 21-én heti piacot tartottak, ahol a helybéli asszonyok rátámadtak a zsidókra. Egyikük azt kiabálta, hogy elrabolták a testvérének a gyerekét. Bár egy gyerek sem tűnt el akkoriban a faluból, a pogrom három halálos áldozatot követelt. Az egyik résztvevő, egy juhász a törvényszéken a bírónak arra a kérdésére, hogy elhiszi-e azt a vádat, hogy a zsidók kolbászt csinálnak a gyerekekből, azt felelte: „Hiszem is, meg nem is.”

1946-ban Magyarországon sokan emlegették Tiszaeszlárt, annak ellenére, hogy a nyíregyházi bíróság, majd a Kúria is felmentette a Solymosi Eszter rituális meggyilkolásával vádolt zsidókat.

A rituális gyilkosság vádja annyira irracionális, hogy racionális érvekkel soha nem lehetett cáfolni. Elevenen élt a két világháború között is, főként a szegényparasztok között, annak ellenére, hogy a zsidó vallás törvényei még az állati vér fogyasztását is szigorúan tiltják. De sem ez a tény, sem pedig az ítéletek nem győzték meg azokat, akik hinni akartak a vérvádban, és ezt azzal az összeesküvés-elmélettel támasztották alá, hogy a befolyásos zsidó körök „megvették a bíróságot”, „kimentették hitsorsosaikat”. Ez a vélekedés annyira elterjedt volt, hogy az 1944. március 19-e, a német megszállás után a Sztójay-kormány által elrendelt gettósítás során a propaganda folyamatosan hivatkozott Tiszaeszlárra. Bosnyák Zoltán vezetésével megalakult a Magyar Zsidókérdés Kutató Intézet, mely Harc címmel hetilapot adott ki 50 ezer példányban. Az első szám címlapján egy 1882-ben készült rajz volt, mely azt ábrázolta, miként vágták el az eszlári zsidók az áldozatuk torkát. A deportálások alatt többször is elhangzott a magyar rádióban Erdélyi József 1937-ben írt, hírhedt verse, a Solymosi Eszter vére.

Úgy látja, összefüggés van a vérvádak, az antiszemita politika, a holokauszt és az 1945 utáni pogromok között?

Tömeglélektani szempontból feltétlenül. Könyvem ezt a folyamatosságot tényekkel igazolja. Hiszen a tiszaeszlárihoz hasonló eset még 1948-ban is előfordult Magyarországon. Utána már nem, de ez nem a tömegek kijózanodásának, hanem a Rákosi-rendszer terrorjának volt „köszönhető”.

Mi történt 1948-ban a Csongrád megyei Szegváron?

Itt egy valódi bűncselekmény nyomán robbant ki a hisztéria. Egy fiatal lány, Kovalcsik Margit éppen az esküvőjére készült, amikor megölték. Ennek nyomán kergették el a falusiak az utolsó, a deportálásból visszatért zsidó családot, mert az emberek az ő fiúkat, Klein Viktort gyanúsították a gyilkossággal. Pedig csak annyi köze volt a lányhoz, hogy Kovalcsik Margit Kleinék textilboltjában válogatott anyagokat az esküvői ruhájához. A szomszédos faluban, Mindszenten már 1946-ban elűzték a visszatért zsidókat. Megfenyegettek, hogy a népbíróság elé állítják őket, ha nem hagyják el a települést. Mindössze egy öt kilós csomagot vihettek magukkal. Beszéltem Izraelben az egyikükkel, aki elmondta, hogy rémülten utaztak Budapestre, majd meg sem álltak Palesztináig.

Mi volt ellenük a vád?

Feketekereskedelem és spekuláció. Rákosi Mátyás már 1945 augusztusában arra az álláspontra helyezkedett, hogy a küszöbön álló, fékezhetetlen inflációért és a vesztes háborút követő nyomorért a zsidókra kell hárítani a felelősséget. A feketézés és a spekuláció vádja azután megjelent a politikusok beszédeiben és pártja plakátjain is, melyek kifejezetten zsidó kinézetű embereket ábrázoltak. A feketézés vádja különben abszurd volt, mert Magyarországon 1946-ra hiperinfláció alakult ki, és a pénz teljesem elveszítette értékét.

A kaposvári eset azt bizonyítja, hogy a „körülmények összejátszása” is vérvád-hisztériához vezetett.

A somogyi megyeszékhely élén 1922 óta egy emblematikus polgármester, Vétek György állt, aki városhoz való ragaszkodását kifejezendő, a nevét is Kaposváryra változtatta. Bethlen István miniszterelnök híve volt, Imrédy Béla „szalonnyilasaitól” elhatárolódott. A német megszállás után nem mondott le a tisztségéről. Igyekezett emberségesen bánni a gettóba zárt zsidókkal, és még húsz jómódú kaposvári zsidó mentését is megszervezte. Ők a deportáló szerelvény utolsó vagonjába kerültek, amelyet azután a kelenföldi pályaudvaron lekapcsoltak. Nem kerültek Auschwitzba, túlélték a holokausztot. A polgármester „zsidó pénzzel” vesztegette meg a vasutasokat és a németeket. Kaposváry Györgyöt a nyilasok leváltották, de a városba bevonuló szovjet parancsnok visszahelyezte tisztségébe. 1945 áprilisában megjelent Kaposváron Frank László, aki a városban volt ügyvéd, mielőtt zsidóként munkaszolgálatra hívták be. Elintézte, hogy a polgármestert leváltsák, majd letartóztassák. A népbírósági törvény alapján „háborús és népellenes” bűncselekménnyel vádolta, azt állítva, hogy módjában állt volna megakadályoznia a deportálást, de nem tette meg. Ez nyilvánvaló hazugság volt, a hátterében az állt, hogy a népügyész családját nem mentette meg. A polgármester elleni per koncepciós volt, de ezt a helyi közvélemény jelentős része „zsidó bosszúnak” tekintette. Ezután következett az a példátlan eset, hogy az 1945 november 4-i nemzetgyűlési választások előtt Kaposváron a fővárosból érkezett rendőrségi detektívek antiszemita röplapokat osztogattak, majd emiatt őrizetbe vették, és a népbíróság elő állították a Független Kisgazdapárt aktivistáit. És mert előtte két héttel egy hároméves kisfiú belefulladt a Malomárok vizébe, a holttestét pedig ekkor találták meg, a több súlyos válságot halmozó helyzetben lábra kapott a vád, hogy a holokausztot túlélt zsidók a kisfiú vérét rituális célokra használták fel. Vagyis megjelent a vérvád, de mert kaposvári polgárok uralkodtak az érzelmeiken, megmaradt a szóbeszéd szintjén, nem vezetett zsidóellenes atrocitáshoz.

Foto: Népszava / Ladjánszki Máté

Miskolcon két antiszemita indulatoktól hevített munkástüntetésre is sor került, és mind a kettő szörnyű lincselésbe torkolt. Miért? A tragikus eseményekre közvetlenül a forint bevezetése előtt került sor. Miskolcon 1946. július 30-án nagy tüntetést tartottak, ami a lisztfeketézők ellen irányult. A tüntetés szervezői őket egyértelműen a zsidókkal azonosították. Előzőleg a politikai rendőrség két zsidó malomtulajdonost internált. Őket vetették oda a felizgatott csőcseléknek, szabad préda gyanánt. Egyiküket a Búza téren meglincselték, a másik súlyos sérülésekkel megúszta. A lincselés híre rögtön eljutott Budapestre is, innen érkezett az utasítás, hogy a helyi detektívek vegyék őrizetbe az elkövetőket. Ennek hatására tizenkét munkást bevittek a rendőrségre. Másnap Péter Gábor, a politikai rendőrség vezetője is megjelent a városban. Személyesen működött közre a második munkástüntetés megszervezésében. Ennek résztvevői elfoglalták a rendőrkapitányságot, és az első lincselésben részt vevő munkásokat kihallgató zsidó származású rendőrtisztet agyonverték. Végül a csőcseléket szovjet katonák oszlatták szét. A drámai események híre Moszkvába is eljutott, ahol Mihail Szuszlov, az SZKP egyik vezetője is olvasta az NKVD miskolci rezidensének a jelentését, aki az események miatt élesen bírálta a Magyar Kommunista Párt vezetését. Rákosi pártja ezután hagyott fel azzal, hogy a „zsidókérdést” az utcára vigye, és később ilyen politikailag szervezett zsidóellenes atrocitások már nem fordultak elő.

Sorra vettük a legfontosabb 1945 utáni tragikus eseményeket. Szinte mindegyik az újdonság erejével hat. Vajon miért?

Évtizedekig nem beszéltek ezekről az ügyekről, tabusították őket. 1986-ban a Medvetánc című folyóiratban megjelent Varga Jánosnak, a Magyar Országos Levéltár főigazgatójának tanulmánya a miskolci népítéletről. Elolvastam, és az volt az érzésem, hogy ez a cikk nem mond el mindent a történtekről. A rendszerváltás után elutaztam Miskolcra, és másfél év alatt jó párat sikerült azonosítanom az események résztvevői és a szemtanuk közül. A velük készített interjúk szerepeltek 1995-ben megjelent, Az utolsó vérvádak című könyvemben. Elsősorban a filmesek érdeklődtek iránta, a kritikusok kevés figyelmet szenteltek neki. A Hunnia Filmstúdió legendás vezetője, Simó Sándor támogatta, hogy dokumentumfilm készüljön a világháborút követő vérvádakról. A stúdió támogatta izraeli utazásomat is, melynek során felkerestem a kunmadarasi és a miskolci szemtanúkat, majd forgattunk velük. A Hunnia másfél órás moziját, mely Kunmadarasról és Szegvárról szól, Kőszegi Edit és Surányi András rendezte. Majd a Magyar Televízió megbízásából Vitézy László is dokumentumfilmet készített arról, amit Miskolcon történt, Kavics a sírra címmel. Az első filmet mindössze egyszer, hétköznap, késő este adta le a televízió, 1997-ben. A másodikat soha nem játszották, pedig több millió forintba került.

Mi az oka, hogy a magyar közvélemény mindeddig nem vett tudomást az 1945 utáni antiszemita megmozdulásokról?

Csak sejtéseim vannak. Remélem, a könyvem megjelenése változtat ezen a képtelen struccpolitikán. A kilencvenes évek második felében a baloldali értelmiség talán attól tartott, hogy kutatásaimat a Csurka István-féle MIÉP zsidóellenes hisztériakeltésére használja fel. De most már megérett arra a helyzet, hogy szembenézzünk az egykori eseményekkel, és megvizsgáljuk az okait is.

Forrás: Népszava

Egy megtérülő, társadalmi innovációs modellprogram mélyszegénységben élők számára

DA — Wed, 21 Oct 2020 22:40:51 GMT

Évi 50 millió forintból teremtenek nagyobb értéket a közmunkánál (Debreczeni Anna, 2020. október 18; G7)

Jobb eredménnyel működik egy évi 50 millió forintos költségvetésű, alapítványi támogatásból fenntartott szociális mikrohitelezési program a társadalmi hatást nézve, mint az állam által százmilliárdokból működtetett közmunkaprogram, a koncepciónak egyelőre mégsem sikerült áttörnie a láthatósági küszöböt.

A szociális mikrohitelezés* 2006-ban került be igazán a kapitalizmus jövőjéről folytatott közgazdaságtani vitákba, amikor Nobel-békedíjat kapott Muhámmád Junusz, a bangladesi Grámin Bank, a legszegényebbek bankjának alapítója. Még az 1970-es években, amikor éhínség sújtotta Bangladest, fejenként 27 dollárra lett volna szükségük a helyi bambuszzsámoly-készítő nőknek, hogy meg tudják vásárolni az alapanyagot, és ne kelljen uzsoráshoz fordulniuk, azonban a bankok nem álltak szóba velük. Muhámmád Junusz ekkor saját zsebből adott kölcsön 42 nőnek – a pár év múlva, kifejezetten szociális mikrohitelezésre alapított banknak ma már több mint 9 millió ügyfele van, a hitelek visszafizetési aránya pedig csaknem 100 százalékos, és számos más országban alapítottak hasonló bankokat.
A bangladesi példa alapján indult a már több mint egy évtizede működő, hazai viszonyokhoz adaptált Kiútprogram. Az Északkelet-Magyarország kistelepülésein, mélyszegénységben élő, főleg roma családok őstermelővé és vállalkozóvá válását segítő programban évente 70-80 embernek adnak eszközt és támogatást ahhoz, hogy alapvetően saját erejükből léphessenek előrébb.
A növekedéshez most támogatói kampányt indítanak, hogy még több embert tudjanak bevonni a programba, és az úgynevezett uborkázáson túl más, szakmai szűrőn átment és életképesnek ítélt vállalkozói ötletet is támogatni tudjanak mikrohitellel és mentorálással – mondta el Medgyesi-Frank Katalin, a program vezetője a G7-nek. A program nyolc éve néhány nagy támogató adományaiból működik, nem pályáztak, és állami támogatást sem kaptak ebben az időszakban.
A pályázatoknál általában van egy fenntarthatósági feltétel, hogy a dolog egy idő után eltartsa magát, amit ők nem tudnak teljesíteni. A Kiútprogramban ugyanis a működési költségeket és a hitelezési veszteségeket lehetetlen az ügyfelek által generált bevételből kitermelni, de még ha lehetséges is lenne, akkor sem ezt az irányt választanák, mert a cél az, hogy az ügyfelek által megtermelt bevételek minél nagyobb hányada náluk is maradjon. Akkor lesz igazán fenntartható, ha az állam megérti az ügy lényegét és beszáll – mondta Medgyesi-Frank Katalin.

Egyelőre a Kiútprogram az uborkatermesztés, avagy uborkázás miatt ismert. Ennek lényege, hogy az ügyfelek hitelre kapnak egy kezdőfelszerelést, hogy saját kertjükben megtermeljék a később méret szerint kategorizált konzervuborkát. Azért az uborkára esett a választás, mert mindig van rá kereslet, kifejezetten kézimunka-igényes termelni és szüretelni, és hosszú ideig, júniustól szeptemberig terem.
Egy ültetvény felállításának kezdeti költsége sok mindentől függ, nagy átlagban 300-400 ezer forint közé tehető a permetszer, a palánták, a karók beszerzése, a helyszín kialakítása, de van, ahol kutat kell fúrni, komplett öntözőrendszert felállítani és beüzemelni. Ennek a költségét hitelezik meg a program keretében az ügyfeleknek kamatmentesen. Emellett biztos piacot is ad az ügyfeleknek a program, hiszen a Kiútprogram veszi meg a termést, és adja tovább egy felvásárlócégnek. Az uborka árát hetente kapják kézhez a termelők, levonva belőle a hitel aktuális törlesztőrészletét. De van, akinek már a szezon közepére elfogy a tartozása, ő onnantól magasabb összeget vihet haza.
A program fő hozzáadott értéke, hogy a résztvevők mindehhez folyamatos, aktív segítséget kapnak a helyben élő, szakképzett terepmunkásoktól, akik jellemzően helyi fiatal értelmiségiek. Ők tartják folyamatosan a kapcsolatot az ügyfelekkel, személyre szabott tanácsokat adnak – ez lehet az uborkázás mikéntjéhez nyújtott segítség vagy a munkavégzést befolyásoló élethelyzetekben nyújtott tanács, támogatás. Nem ritka, hogy az ügyfeleket meg kell tanítani arra, hogy hogyan tudják kiszámolni, mennyi permetszer kell az adott területre.
Az alábbi grafikonon az látszik, hogy egy ügyfél mennyi bevételt generál, mennyi hitellel tudott ide eljutni, amit vissza kellett fizetnie, és végül (a teljes bevételből a hitelt kivonva) mennyi pénzt visz haza a szezonban. Ez az átlagot mutatja, van ügyfél, aki nagyobb területen termel, és nagyobb kezdeti beruházás szükséges, de a megtermelt mennyiség is nagy eltéréseket mutat családonként.

Nemfizetés természetesen előfordul, „tavaly 20 százalék körül volt a nemteljesítő hitelek aránya, ami nagyon jónak számít” – mondta Medgyesi-Frank Katalin. Nem mindegy azonban, hogy miért nem tudja valaki visszafizetni a hitelt, az okoknak a terepmunkások mindig utánajárnak. „Van, aki nem tud visszafizetni a legjobb szándék mellett sem, ő maradhat. És vannak a haszonlesők, akiknél a szándék hiányzik, például nem nekünk adja el az uborkát, hanem másik felvásárlónak, mert az nem von le tőle tartozás címen” – magyarázta. „A haszonlesők aránya 5-10 százalék között van évente. Hogy épp mennyi, azt befolyásolja az is, hogy véleményformáló-e az illető a saját településén, mert akkor a többiek követni fogják, tehát akkor több a haszonleső.”

Tavalyelőtt indították az uborkázás mellett a munkaerőpiaci beilleszkedési programot, ahol a környező gyárakba, főleg Mátészalkára és Nyírbátorba ajánlják ki az ügyfeleiket. „Ebben a műfajban más a sikerráta. Az eddigi mintegy 80 kiajánlottból tartósan 8-10 ember szerzett munkát, azaz ennyien kötöttek határozatlan idejű szerződést a munkaadójukkal, ami jó aránynak számít ilyen programoknál. Legalább ennyire fontos, hogy sokakat kibillentett a holtpontról a rendszeres munka, elindult egy mozgolódás, sőt, volt, aki külföldre ment dolgozni” – mondta Medgyesi-Frank Katalin.
Most látták elérkezettnek az időt, hogy az uborkázás mellett tovább bővítsék a mikrohitelezhető tevékenységek körét, és más, életképesnek ítélt vállalkozási ötletek megvalósítását is segítenék. A program indulásakor, 2010-2012 között már volt egy kísérleti időszak, amikor többféle vállalkozási ötletet támogattak, mentorokkal – ezt egy 1,425 millió euró összegű uniós pályázati forrás tette lehetővé.
Ez egy nagyobb lélegzetű, társadalmi innovációs modellprogram volt, sok, a kérdés iránt elkötelezett szereplő bevonásával az üzleti és a tudományos szférából. Két év alatt 138 főnek nyújtottak hitelt összesen 70 millió forint értékben – az ügyfelek valamivel több mint a fele kereskedelmi, erdészeti vagy egyéb vállalkozást indított, a többiek regisztrált őstermelők lettek. A kezdeti modellt útközben egy ponton változtatták meg lényegesen, szigorították a kiválasztási folyamatot.* Ezt követően a vállalkozások egyéves túlélési rátája és a visszafizetési arány egyaránt 60 százalék körül alakult, ami, figyelembe véve a program kísérleti jellegét, akár jónak is mondható. Most a korábbi tapasztalatokra támaszkodva folytatnák a bővített programot.
A gyakorlatban és szakmai körökben is elismert a modell működőképessége és jó adaptálhatósága. Az idén kapta meg a társadalmi innovációk megvalósításáért járó SozialMarie díjat a Kiútprogram, és a Világbank is jó gyakorlatként tartja számon.

Újabb felmérés jósolja a robotizáció előretörését

DA — Wed, 21 Oct 2020 22:52:19 GMT

WEF: MÁR ÖT ÉV MÚLVA ROBOTOK VÉGZIK A MUNKAFOLYAMATOK FELÉT, ÉS AZ EGEKIG NŐHET AZ EGYENLŐTLENSÉG

97 millió új álláshelyet hoz létre a robotok forradalma, de közel ugyanennyit el is pusztít, ami komoly fenyegetés egyes közösségek számára – derült ki a World Economic Forum (WEF) új jelentéséből, amely háromszáz, összesen 8 millió embert foglalkoztató óriáscég vizsgálatán alapul. A jelentést a WEF október 20-a és 23-a közötti munkaerő-piaci témájú találkozóján mutatták be szerdán.
A legnagyobb munkaerő-piaci szűkülés az adminisztráció és az adatfeldolgozás területén várható, ahol a ma részben kézzel végzett rutin feladatokat könnyedén átveszik az algoritmusok. Ugyanakkor a gondozásban, a big data területén és a zöld gazdaságban ugyanennyi új munkahely létesülhet a WEF kutatása szerint.
A WEF számításai szerint 2025-re az összes létező munkakör felét gépek fogják elvégezni, és ez a fordulat nagy valószínűséggel növeli az egyenlőtlenséget. (A riport fő megállapításait bemutató videó itt látható: youtube.com)
Mélyülő szakadék

A megkérdezett cégvezetők 50 százaléka számít arra, hogy vállalatuknál felgyorsul egyes munkakörök automatizációja, 43 százalékuk pedig leépítésekre is készül a technológiai fejlődés miatt. A világjárvány is felgyorsította az új technológiák alkalmazását, mivel a cégek a krízis miatt fokozottabban keresik a költségcsökkentés lehetőségét. A jelentés arra figyelmeztet, hogy a dolgozók egzisztenciája a gyorsuló robotizáció és a COVID-19-világjárvány miatt kettős fenyegetésében van.
Ezek a tényezők tovább mélyítették a társadalmakat szétfeszítő egyenlőtlenségeket a munkaerőpiacon a 2008-as pénzügyi világválság óta – mondta Saadia Zahidi, a WEF ügyvezetője, aki szerint egyre szűkülnek a lehetőségek arra, hogy ezt a munkaerő-piaci változást proaktív cégirányítással orvosolni lehessen.
Éppen a legrosszabbul fizetett és képzett dolgozók látják el azoknak a rutin és kézzel végzett feladatoknak a nagy részét, amelyeket feleslegessé tesz a negyedik ipari forradalom. Így tehát emberek millióit kellene átképezni, hogy átvészelhessék a változást, miközben a kormányoknak erősebb szociális hálóval kellene gondoskodniuk a talajvesztett munkavállalókról.

Elvette a kormány a helyi tömegközlekedés állami támogatását is a településektől

Mdura — Thu, 22 Oct 2020 09:50:13 GMT

A szegedi parlamenti képviselőnek, Szabó Sándornak már szeptember végén feltűnt, hogy míg az idei költségvetésben szerepel közel 2 milliárd forint, amit 70 település közösségi közlekedésének támogatására különített el a kormány, a 2021-esben már nincs ezen a soron egy fillér sem. Ezért a szocialista politikus már szóban is megkérdezte a parlamentben az Innovációs és Technológiai Minisztérium képviselőjétől, mi van ezzel a pénzzel, vajon elveszik-e ezt az összeget a helyi közlekedést üzemeltető önkormányzatoktól. Akkor a tárca nevében Schanda Tamás maszatolta a kérdést, ahogy akkor erről a szeged.hu beszámolt. Az államtitkár a beszámoló szerint annyit mondott, hogy a közösségi közlekedés nem kötelező feladat, hanem az önkormányzatok önként vállalt feladatai közé tartozik a törvény szerint.

Szabó Sándor írásbeli kérdést is benyújtott a Szegeden egyébként nagyjából 1 millió utast szállító tömegközlekedés finanszírozásáról. A választ pénteken kapta meg Szabó Sándor, most erről számolt be a szeged.hu. Varga Mihály pénzügyminiszter nevében a tárca államtitkára, Tállai András válaszolt. Ebből kiderül, hogy már biztosan nem kapnak pénzt a városok a helyi közösségi közlekedésre, a 70 település 2 milliárdos támogatása a Járványvédelmi Alapba megy. Tállai azt is írja, hogy amennyiben valamely településnek gondjai adódnak a működési költségekkel, akkor rendkívüli támogatást kérhetnek a Belügyminisztériumtól, mert a kötelező feladatok ellátását mindenképpen biztosítja a kormány. A közösségi közlekedés viszont önként vállalt feladat.

Nem először merül fel annak lehetősége, hogy ezt a forrást elvonja a kormány a járványhelyzetre hivatkozva, már tavasszal, az önkormányzati elvonások bejelentésekor is felmerült ez a lehetőség. Főként a fővárosnak és a nagyobb városoknak jelent újabb érvágást ennek a támogatásnak az elvonása, a budapesti közlekedési kivéreztetését a hvg.hu a hetekben elemezte.

Forrás: HVG

Ferenc Pápa szerint a melegeknek is joguk van a családhoz

Mdura — Thu, 22 Oct 2020 09:54:55 GMT

Ezzel a pápa radikálisan más álláspontot képvisel az elődeihez képest és a Vatikán érvényes törvényeihez képest is. Ferenc elődje, Benedek például morális gonosznak nevezte, a katolikus egyház pedig hivatalosan rendellenességnek tartja a homoszexualitást, bár a világ egyes részein katolikus papok ennek ellenére megáldottak meleg párokat.

A Francesco című filmben, amelyet az orosz származású amerikai rendező, Evgeny Afineevsky rendezett, Ferenc pápa arról beszél, hogy Buenos Aires püspökeként is kiállt azért, hogy a melegek közötti élettársi kapcsolatot ismerje el az egyház, bár a melegházasságot ő is ellenzi.

Eddig katolikus egyházfő még nem állt ki ennyire nyíltan a meleg párok elismerése mellett, így sok, a melegek egyházon belüli elfogadásáért küzdő aktivista és pap szerint ez óriási előrelépést jelent. A pápa a saját korábbi nyilatkozataihoz képest is máshogy áll a film szerint a melegek elismerésének kérdéséhez, 2013-ban például még azt mondta, hogy komoly "antropológiai regressziót" jelentene, ha a jog egyenlőnek ismerné el a heteroszexuális és homoszexuális párokat.

A Francesco című filmet a héten mutatják be Rómában, utána pedig az Egyesült Államokban, a rendező pedig azt reméli, hogy valamelyik streaming szolgáltató is terjeszteni fogja majd a pápa elmúlt hét évét összefoglaló filmet.

Forrás: 444.hu

Egy rosszul öltözött férfi a kávézóban kért egy...

Zs.P. — Sat, 24 Oct 2020 20:53:50 GMT

Egy rosszul öltözött férfi a kávézóban kért egy „felfüggesztettet"! Azt hittem, rosszul hallok, pedig nagyon is jól tudta, mit csinál:

Néhány évvel ezelőtt egyik barátnőmmel egy kis hangulatos kávézóban ültem, Velencében. Miközben élveztük a hihetetlenül ízletes olasz kávét, egy férfi lépett be a kávézóba. A pincérhez lépve a következő rendelést adta le: két kávét kért, egyet a saját részére, egyet pedig a „falra”.

Elkezdtük éberen figyelni a történéseket, és nagy csodálkozásunkra azt láttuk, hogy a férfinak egy kávét hozott a pincér, pedig biztosan láttuk, hogy kettőt fizetett.

Miután ez a férfi elhagyta a kávézót, a pincér egy papírt vett elő és ráírta „egy csésze kávé”, majd a lapot kitette a falra.

Ahogy ott ültünk, észrevettük, hogy két másik férfi is jött, akik három kávét fizettek, kettőt ittak meg, és egy újabb cetli került a falra „egy csésze kávé” felirattal.

Ez valami egészen elképesztő és érthetetlen volt számunkra. Befejeztük a beszélgetést, kifizettük a számlát és elhagytuk a kávézót.

Néhány nappal később ismét ebben a kávézóban tartózkodtunk, éppen erős kávét szürcsölgettünk. Ekkor egy rosszul öltözött ember lépett be a kávézóba, megnézte a falat, és a bárpulthoz sétált. Egy székre leült, majd a következőt mondta: „Egy csésze felfüggesztettet kérek!”

A személyzet egyik tagja azonnal kitöltött neki egy csésze eszpresszót, olyan nyugodtan, mint minden más vendégnek, sőt, még jó reggelt is kívánt neki. A férfi megitta a kávét, megköszönte, és egy centet se fizetve távozott.

Ezzel egyidőben a pincér levette az egyik papírlapot a falról, és a szemetesbe dobta. Ekkor értettük meg az egészet! Hihetetlenül mellbevágó volt a tudat, hogy amit láttunk, az a szegények felé irányuló tisztelet. Egészen felmelegítette a lelkünket, és el kell ismernem könnybe lábadt a szemünk.

Ebben az egészben az a számomra az egyik legfontosabb, hogy a rászoruló személynek nem kell megalázkodnia, könyörögnie azért, amit vásárolni szeretne, mert bizonyos okok miatt nem is engedhetné meg magának. Egyszerűen benéz és látja, hogy van „szabad kávé” a falon, kikéri, a személyzet pedig olyan természetesen szolgálja fel neki, mint bármelyik más (fizető) vendégnek. Mert a kávét igazából kifizették. Senki se lesz szegényebb, senkit se csapnak be, ellenben a szegény biztos örül annak a csésze kávénak. Így lesz a világ egyszerre egy kissé szebb, kedvesebb és melegebb.

Ez egy csodálatos ötlet, amely az olaszoknál alakult ki. Így tudtam meg, mit is jelent valójában a „falra felfüggesztett” kávé…

Jöttek a dózerek a kirándulóhelyhez, hogy helyet csináljanak egy műfüves focipályának

Zs.P. — Fri, 30 Oct 2020 19:29:23 GMT

A fideszes polgármester a veszélyhelyzet alatt egymaga döntött arról, hogy az önkormányzat 422 millió forintért megvásárolja a telket egy helyi vállalkozótól. Három éve még jóval kevesebbre becsülték az ingatlan értékét. Helyi civilek szerint súlyos környezeti károkat okoz a beruházás, és a védett Madár-forrást féltik. A kormányhivatal ugyanakkor megkérdőjelezi a Madár-forrás forrás jellegét, az önkormányzat környezetvédelmi hatásvizsgálata pedig már csak dózerolás után készül el. A telekvásárlás ügyében hűtlen kezelés miatt nyomoz a rendőrség Szél Bernadett feljelentése után, aki szerint visszaélt a veszélyhelyzettel a polgármester.

A cikk folytatását ld. a telex.hu-n

A populizmus szociálpszichológiája – a demokrácia feljavítása

Zs.P. — Sat, 31 Oct 2020 12:06:38 GMT

Zsolt Péter

Amikor gyorsan kell döntenünk, reflex-szerűen cselekszünk. Ösztönkésztetések alapján. Az is igaz azonban, hogy ilyenkor válnak a gyávák hősökké, és ilyenkor érnek be lassan begyakorolt mozdulatok, és sikerül olyasmit is végrehajtani a stressz alatt, amiről nem gondoltuk volna. A kreativitás sem erőlködő okoskodásból születik, hanem valami alapokra épített bevillanás.

A lamentálás pedig elgyávíthat. Az oka mindennek az érzelem. Ha gyorsan kell cselekednünk, az érzelmek irányítanak. A gyors és lassú gondolkodás számos előnnyel-hátránnyal jár, mindkettőre szükség van és mindkettő lehet káros, itt most mégis azt állítjuk, a demokráciákat le kéne lassítani, mert elbillent a mérleg nyelve a populizmus felé, aminek a gyorsaság kedvez.

A demokráciákat nem a pillanatnyi zsigeri döntésekre kéne bízni. Amúgy ebből táplálkozik a populizmus elitellenessége, hiszen az elit okoskodik – mondják -, majd ránk akarja kényszeríteni a morálisan szerinte magasabbrendűt. A hétköznapi-közösségi problémák sikeres megoldása azonban mégsem zsigeri alapon történik, s ha már irányítás, akkor itt kell megemlíteni a Nudge-ot. Ennek az is a lényege, hogy az emberek hajlamosak rövid távú érdekeiket követni és ez okozza aztán a bajt.

Például egy múzeumból tilos volt elvinni a kis köveket, de pusztán a tiltó tábla semmit nem hatott. Minden látogató úgy gondolta, hogy ha elvisz emlékbe egyet, abból semmi probléma nem lesz. Valamiképp a távlati következményekre kellett a táblákkal fókuszáltatni a vendégeket. Az időperspektíva tehát egyre fontosabb szempontnak számít a demokrácia működtetésében. Gondolom hasonlóképp az egyén időperspektívájához – melyet most kezd boncolgatni a tudomány – egy társadalom múltja, jelenöröme és jövőfókusza is meghatározza a társadalom, de akár az egész emberiség sikerét.

Trump kommunikációja attól olyan népszerű, hogy nem jövőorientált (nem érdekli a globális felmelegedés), hogy ösztönös (Amerika az első), hogy azonnal érzelmekre ható. Például amikor a Covid statisztikákról beszélt, az orvosokat vádolta a rossz adatokkal, mondván, hogy 2000 dollárt kap egy orvos, ha Covidos halált diagnosztizál. Bizonyára akad ilyen, ahogy akadnak olyanok is, akik más embereket meggyilkolnak. A józan ösztönös ész nem tiltakozik a feltételezés ellen. Ami tiltakozik, az a távlatibb gondolkodás, amely felveti, hogy bizonyítékok hiányában ez még csak rágalom, és rágalmazni nem tisztességes. Ugyanezen kampánybeszédében (2020 10. 30.) azt is kifejtette, hogy a járvány túl van lihegve, hiszen személyes tapasztalata, hogy meg lehet gyógyulni belőle. A személyes tapasztalat szemben más adatokkal megint csak a gyors gondolkodás számára hihetőbb. A törzsi társadalmi korszakunkból eleve más tapasztalat nem is állt rendelkezésünkre, mint a sajátunk és az ismerőseink személyes tapasztalatai. Ezekből az információkból raktuk össze a világot. A lassabb gondolkodás viszont már épít az intézményekre. Érdemes hinni bennük, mert nagyobb tudással bírnak, ehhez azonban énünk másik részét kell elővennünk.

Kedvenc videóm a Big Brother házból, mikor - egyébként alapvető alkotmányos jogokat sértve - elzárva tartottak néhány fiatalt a választási csatározásoktól. A forgatócsoport úgy döntött elárulják nekik ki lett az elnök. A fiatalok a házban nem voltak részesei a nyilvánosság populista felfokozódásának. Ott a lassabb-gondolkodású, civilizált eszük működött még azoknak a fiataloknak is, akik egyébként ha kinn lettek volna, nagy valószínűség szerint olyan arányban szavaznak Trumpra, mint mások. Itt viszont érdemes megfigyelni arcukon a kollektív döbbenetet. A lassú gondolkodás azt mondatta velük: Trump nem lehet elnök.

Azt a tömeglélektani pszichózist már ismeri a szociálpszichológia, hogy a tömeg Barabást kiált, miközben egyénileg mindenki Jézusra gondol. (Ld. még Karinthy Frigyes novelláját.) A Big Brother házban is mindenki Clintont várta győztesnek. Az a sejtésünk, hogy nem pusztán tömeghatásról van szó. Egyre világosabban látszik, hogy a demokrácia működtetéséhez lassítani kell, a fókuszt jövőorientálttá kell tenni, a vitákat pedig moderálni kell a nyilvánosságban, másképp a tárgyról a személyeskedésbe fordulva az érzelmek ragadnak majd el minket. Ezeknek a feltételeknek ráadásul együttesen kellene teljesülnie.

https://www.youtube.com/watch?v=n6kS3y407Ho

Kanada miniszterelnöke kimondta, hogy a koronavírus-járvány egy baromi nagy szívás

Mdura — Sat, 31 Oct 2020 19:19:47 GMT

Trudeau a kamerába nézve, nagy hatásszünetekkel szólt a kanadaiakhoz, akiket arra kért, hogy bár a jelenlegi helyzet „baromi nagy szívás”, tartsanak ki, mert túl fognak jutni rajta.

A miniszterelnök arról beszélt, hogy mennyire frusztráló a jelenlegi szituáció, hogy a gyerekek nem mehetnek halloweenkor cukorkát kérni, és hogy ki tudja, karácsonykor meglátogathatjuk-e a szeretteinket. A most első osztályos gyerekét is megemlítette, aki megkérdezte tőle, hogy a COVID-19 járvány örökké fog-e tartani. A miniszterelnök szerint ez mindenkinek nehéz, a kormánynak és a tartományoknak is kemény döntéseket kell hoznia arról, hogy bezárjon-e üzleteket, vagy ne, és ha igen, akkor mikor.

Trudeau szerint ez a tél még biztosan „szívás” lesz, de a jövő tavasz és nyár sokkal jobb lesz, ha most összefognak a kanadaiak és kitartanak, mert együtt túl tudnak jutni rajta.

Forrás: 444.hu

Kanada miniszterelnöke kimondta, hogy a koronavírus-járvány egy baromi nagy szívás

Mdura — Sat, 31 Oct 2020 19:19:47 GMT

Trudeau a kamerába nézve, nagy hatásszünetekkel szólt a kanadaiakhoz, akiket arra kért, hogy bár a jelenlegi helyzet „baromi nagy szívás”, tartsanak ki, mert túl fognak jutni rajta.

Trudeau szerint ez a tél még biztosan „szívás” lesz, de a jövő tavasz és nyár sokkal jobb lesz, ha most összefognak a kanadaiak és kitartanak, mert együtt túl tudnak jutni rajta.

Forrás: 444.hu

Nyelvében fél a nemzet

Mdura — Sat, 31 Oct 2020 19:37:11 GMT

A harciasság a totalitárius rendszerekben (Harmadik Birodalom; sztálini Szovjetunió; Rákosi-korszak) kérlelhetetlenül csörtetett, és nem volt ez másképp, mint a gyilkos megtorlással kezdő, majd gulyáskommunizmusba puhuló elnyomásban (Kádár-korszak) vagy éppen a nemzetiszocializmus ölelésében megfulladó alkotmányos monarchiában (Horthy-korszak) sem. Jóllehet iránymutató esszéjében (haditerv) a kormányfő a legtöbb töltényt az ellenségekre lőtte el és háborús jövőképet is festett híri színekkel, mégis azt volna méltányos feltételezni, hogy Orbán Viktor nem polgárháborút akar nyerni, hanem választást. Mégis, ha megnézzük, hogy miben látja a világrengető haddelhadd tétjét („a liberálisok támadásainak célkeresztjében a konzervatív-kereszténydemokrata hagyomány szíve közepe, a nemzet, a család, a vallási hagyomány áll”), akkor érdemes felszisszenni. Amennyiben a libernyák támadás szív elleni, akkor az érvrendszer végén a nemzethalál fenyeget, az ellenségek potenciális gyilkosok – így a következő évek műfaja az élet-halál harc. Ami persze nem az első az utóbbi száz évben, és megdöbbentően idomul előképeihez.

Túlfeszült harciasság

Valuch Tibor történész, egyetemi tanár szerint tetten érhetők párhuzamok a jelenlegi rezsim és a XX. századi totalitárius rendszerek beszédmódja között (noha különböző „hitvallású”, eltérő eszközökkel, módszerekkel operáló politikai rendszerekről van szó. „Ha visszamegyünk a jelenlegi berendezkedés legfontosabb előképéhez, az 1930-as évek végi Horthy-korszakhoz, akkor ugyanezt a túlfeszült harciasságot látjuk. Azzal a lényeges különbséggel, hogy akkor egy világháború részesei lettünk nem igazán megfontolt és részben kényszerpályadöntések miatt. Háborús helyzet most nincs – a szóhasználat, a militarizáltság, az ellenségkép-kreálás viszont részben azonos. A Horthy-korszak egyik meghatározó ellenségképe „a zsidó” volt, jöttek is a zsidótörvények, erősödött is az antiszemita közérzület. A másik bűnbak a bolsevizmus, erre épült az antibolsevista beállítottság, ami a Horthy-korszak szül0etéséhez, az 1919-es kommün tagadásához köthető. Most is jelen van a tagadás: az egyes ember természetes szabadságát hirdető liberalizmus tagadása. „Szembeötlő hasonlóság a hamisan értelmezett nemzetfölfogás, és ennek az erőltetése is. Nem építkező, nem közösséget, kohéziót, és ily módon szolidaritást teremtő politikai-ideológiai törekvésről volt szó, hanem hogy valami ellenében akarnak létezni, és nemzeti közösséget szervezni, ráadásul a hatalmon lévők vindikálják maguknak a jogot, hogy kijelöljék, ki a nemzet része. Értelmezésükben nem mindenki tartozik a nemzethez, aki magyar. Ez nem patrióta, hanem sokkal inkább kirekesztő alapállás. A két háború között, különösen a ’30-as évek második felétől is ez a kirekesztő harciasság uralkodott” – mutat rá az egyetemi tanár.

Őrségben: no pasaran!

A militarizálódás az értelmiség jelentős részét egyre jobban aggasztja. A Felelős Értelmiség csoport minapi kiállása szerint „a jelen helyzetben értelmetlen háborús szóhasználat csak elfedi, hogy a gazdasági intézkedések nem a valóban rászorulók megsegítését, hanem a hirtelen meggazdagodottak további gazdagodását szolgálják. Ez a helyzet nyilvánvaló veszélyek forrása” – fogalmaznak élesen a professzorok, Romsics Ignác, Buzinkay Géza, Csaba László és további mintegy 400 értelmiségi. Köztük Kálmán László nyelvész, aki a kormányfő esszéjének megjelenése után órákkal a Facebook-oldalán fakadt ki: „Tegyük fel, hogy nincs fasizmusveszély, annak ellenére, hogy a Fideszt támogató magyar média szinte mindennap leírja szó szerint ugyanazokat a mondatokat, amiket az első világháború után rengetegen elmondtak, sokszor abszolút optimista módon, miszerint a liberális demokráciának vége, a csúnya liberális-individualista elvek helyett jönnek a közösségi értékek, az illiberális államok.” Megjegyzi: a jogelvek sérültek, az állampolgárt régen megfosztották a hiteles információktól, és részben a döntés lehetőségétől is; ahol nincs liberális demokrácia és jogállamiság, ott ez természetes. „Szerintem aki ezt nem fasizmusveszélynek tekinti, az leginkább magának keres felmentést. Nekem mindegy, hogy nevezik, de ha nem ismerik fel végre, hogy ugyanolyan veszélyes, akkor nagy baj lesz (van).” A totális harciasságra reflektált a közösségi portálon Fodor Tamás színművész is. „Magyarországon vertük félre a harangokat” – kiáltja a Maffiózó (értsd: Fodor a kormányfőt illeti ezzel a becenévvel) az agitprop hasábokon. Értettem, vezérezredes elvtárs! Megyek is őrségbe a Színház- és Filmművészeti Egyetem elé szeptember 22-én délután 3-kor. No pasaran! (Nem hátrálunk! – A szerk.) „Szabad ország, szabad egyetem!” – áll csatasorba a véresen komolyan hangzó háborús retorika ellen.

Foto: Fortepan

A nyelv fütyül a diktátorokra

Kevés tisztább forrás van a fasizálódás dolgában Nobel-díjas írónknál, Kertész Imrénél, akinek a magyarságát a kurzus sztártörténésze, a Nyugatot kis példányszámú zsidó lapocskának tartó szélsőjobboldali Takaró Mihály vitatja. A Sorstalanság szerzője szerint a XX. század diktatúrái újat hoztak a történelemben: a totális nyelv „az erőszak és rettegés jól adagolt dinamikájának segítségével ellenállhatatlanul behatol az egyes ember tudatába, és őt magát lassacskán kirekeszti onnan, kirekeszti a saját belső életéből”. De idevág Esterházy Péter A szavak csodálatos életéről című esszéje is, aki a vacak nácik és nyilasok által elhasznált nyelvről is beszélt, az „élettérről” és a „végső megoldásról”. Nem véletlen, hogy példái a fasiszta diktatúrából valók, írja 2003-ban, „rasszizmusban egyszerűen jobbak a nácik, a nyilasok, gazdagabb a nyelvük, mert ebben gazdagabb az életük, megígérték, hogy kiirtják az emberiség egy részét, és kiirtották az emberiség egy részét, ezzel szemben a kommunisták megígérték, hogy mindenki egyenlő lesz, és kiirtották az emberiség egy részét”. Az író megfigyelése szerint a diktatúrákat szenvedélyes, vérmes kapcsolat fűzi a nyelvhez. „A nyelv azonban fütyül a diktátorokra, még csak nem is röhög rajtuk, csupán vállat von, ezért igazuk van a diktátoroknak, ha meg akarják változtatni. De a nyelvet nehéz megváltoztatni. A nyelv persze nem jó és erkölcsös, azaz nem úgy van, hogy utálja a diktatúrákat és szereti a szabadságot, a nyelv van, s a vant nehéz megváltoztatni.”

Libernyák, lámpavas, hintázó nagypapa

Ehhez képest minden diktatúra megpróbálta, kerékbe törte a nyelvet, s vele a valót. Victor Klemperer, a zsidó származású romanisztikaprofesszor, aki Drezdában élte át a nácizmus pokoli pusztítását, 1947-ben jelentette meg a Harmadik Birodalom nyelve című könyvét. „A nácizmus a tömegek húsába és vérébe az egyes szavakon, a beszédfordulatokon, a mondatformákon keresztül fúrta be magát, amelyeket milliószoros ismétléssel rájuk kényszerített, ők pedig mechanikusan és öntudatlanul átvették” – idézi a szerzőt Papp Kornélia nyelvész egyik tanulmánya. Nehéz itt nem gondolni a rezsim papagájkommandójára, a kötőszóként ismételgetett Soros-zsoldosokra és NGO-hadseregre, vagy a 2018-as választás előtti pillanatokra, amikor a lakájmédia azzal a lázálommal tüzelte a híveket, hogy a Hamburgot lángba borító Soros-rohamosztagosok akarnak törni-zúzni Pesten. A Pesti Srácok e heti véleménycikke pedig azon búsong, hogy a rendszerváltás után nem lógatták lámpavasra a „tornából felmentett forradalmárok” kommunista felmenőit: „a kötélen himbálódzó nagypapa árnyékában bizonyára kisebb lenne a szájuk”. Ennyit a kormány ellenségképéről és libernyákozásáról. Nota bene: a PS új kormánytévéjében Libernyák címmel fut velejéig ízléses műsor, ahol az – tudjuk kik által – üldözött nemzeti keresztény heterók bújnak a Vezér által falra festett harci ördög snájdig bundájába.

Foto: Népszava/ Ladjánszki Máté

Goebbels és glehsalt

A náci narratíva átütő hatását a kommunikációs stílus alapozta meg, vette észre Klemperer, aki szerint a hatalmat nemcsak fizikai erőszakkal, de a nyelvvel is ki lehet fejezni. A birodalmi népnyelvre elsősorban Goebbels, a propagandaminiszter volt hatással, egyszerű, közérthető beszédmódja autoritást és félelmet éreztetett. A nemzetiszocializmus nyelve előszeretettel használta a -telen, -talan fosztóképzőt, létrehozva az árjaelmélethez kötődő elfajtalanul kifejezés mellett a fénytelenítés és fanyartalanítás szavakat. A pártfunkcionáriusokat pozícióba helyező glehsaltolás a kifejezetten náci lelemény egyike, a legtorokszorítóbb a népirtást szenvtelenül leíró végső megoldás (Endlösung) és a munkatábor (Arbeitslager). Klemperer említést tesz a német jogról, amely a jogrendszer lényegét tagadja, és a mindent eluraló politika megfogalmazásáról, amikor azt mondták: „a tudományt nemzetiszocialista alapokra kell helyezni”. Hitler diktatúrája betiltotta az egyházakat, miközben transzcendens hitközösséggé tette a birodalmát. Gyakran ismétlődő szava a gondviselés és a Mindenható volt, pátoszos beszédeit nemegyszer „amen”-nel zárta. A nyelv fejlődésének befolyásolása rendszerint azokban a politikai rendszerekben jellemző, amelyekben a szociális, társadalmi és gazdasági intézményeket egyetlen párt vagy politikai csoport irányítja, állapítja meg Papp.

Féktelenül militáns

Valuch Tibor szerint a Horthy-korszak kimúlása után a következő harcias és kimondottan katonás kifejezéskészlettel operáló politikai kampány az 1940-es évek végétől formálódott Magyarországon. Ekkor bontakozott ki teljes valójában a Rákosi-korszak, amelynek militáns nyelvhasználata ugyanúgy mozgósítani akart, csak éppen nem a bolsevikokat/kommunistákat és a zsidóságot, hanem a megfoghatatlan imperialista erőket határozta meg ellenségként, akik meg akarják akadályozni, hogy a kommunista párt kiteljesítse hatalmát és elhozza a földi paradicsomot. Ennek eljövetelével szemben az akkori generációk fenntartásokkal viseltettek, mert nem nagyon tapasztalták ezt a mindennapjaikban, fogalmaz az egyetemi tanár.

„Figyelemre méltó, hogy a militáns nyelvhasználat mindig akkor erősödött föl az utóbbi 80-90 év magyar politikai rendszereiben, amikor nem igazán voltak ellensúlyok és fékek. Kicsit kivételes volt ebben a tekintetben a Kádár-korszak, amelyben a harcias retorika elsősorban az 1956-ot követő években volt hangsúlyos. A forradalom tagadására építették föl a rendszert, s a megbélyegző ellenforradalmár-retorikát. Amíg az 1960-as évek elején a nagy amnesztia meghirdetésével és a kollektivizálással nem kezdődött el a konszolidáció, addig ez az ellenségképet felmutatnia akaró politikai propaganda jelen volt a mindennapokban. Az 1970-es és ’80-as években ez az ideológiai ellenségkeresés egyre inkább felpuhult. Esetenként ugyan azt hirdették, hogy a kapitalista Nyugat veszélyes az országra, miközben a ’80-as évektől nagymértékben ettől, a fizetésképtelenség ellen nyugati bankoktól felvett hitelektől függött Magyarország léte” – emlékeztet Valuch Tibor.

A kor nyelvéről Esterházy írja: a szocialista szó fosztóképzőként viselkedett, „a szocialista demokrácia a demokrácia, a szocialista erkölcs az erkölcs hiányát jelentette, a szocialista jövő maga volt a kilátástalanság, mélységes mély a jövő kútja, a szocialista segítségnyújtásról pedig szegény Dubcek tarthatna pszicholingvisztikai értekezést. És hogy a demokrácia és a népi demokrácia között ugyanaz a különbség, mint a zubbony és a kényszerzubbony között. Vagy mint a… hogy kell ezt itt mondani?… mint a szabás és a kiszabás közt”. A Kádár-kor végül az ’56-os sajnálatos események kifejezésekkel írta be magát a diktatúrák nyelvkönyvébe.

A magyar történelmi közgondolkodás és kollektív emlékezet nem különösebben következetes – ezt már Hermann Veronika írja a populizmust és a diktatúra viszonyát elemző tanulmányában. Emlékeztet a Medián 1998-as felmérésére, amelyből kiderült: nemcsak Kádár János népszerűsége töretlen, de személyének megítélése hasonló, mint Nagy Imréé, akit ő küldött akasztófára. „Ezért lehetséges, hogy az 1990-es, 2000-es évek látszólagos szabadsága – és a korszaknak a Kádár-rendszertől való éles elhatárolása – után Magyarországon a 2010-es évek populista politikai berendezkedése mind retorikájában (vagyis szóhasználatában, fordulataiban), mind politikai intézkedéseinek tekintetében egyre több hasonlóságot mutat az 1956–1989 közötti állampárti rendszerrel” – állapítja meg a nyelvész. Eszközeik a fenyegetettség eltúlzása, háborús állapot vizionálása, amellyel kiszolgáltatott tömegeket hoznak létre, akik információ hiányában legtöbbször csak a média által közvetített – sokszor manipulált – képeket látják. Fearmongeringnek, warmongeringnek, félelemmel és háborúval való kereskedésnek nevezi a szakirodalom, amikor a hatalom háborús vagy egyéb fenyegetettség látszatát kelti, hogy a rendkívüli állapotban politikai babérokat arasson.

Hideg polgárháború

A rendszerváltás utáni időszakban a militáns beszédmód nem igazán volt jelen. Az akkori társadalmi közérzetben egy ideig a depolitizáltság hatott, viszonylag nyugodt, békés viszonyrendszer uralkodott, az ország lakóinak többségét az átmenethez alkalmazkodás kötötte le, nem volt vevő a harcias retorikára. Az MDF-kormány utolsó időszakában, Antall József halála után ugyan megpróbálkozott ezzel a Boross Péter vezette kabinet, emlékeztet a történész. Akkoriban metró melletti alagutakat, titkos börtönöket kerestek Budapesten, amiről riportfilmeket sugárzott a nemzeti-konzervatív kormány által elfoglalt televízió, kétes értékű hitelességgel. E militarizáló törekvés erős ellenállásba ütközött, és Valuch Tibor szerint ennek szerepe lehetett az MDF-kormány 1994-es választási vereségében is. „A viszonylagosan nyugodt politikai helyzet 2002 után, az akkor kormányon lévő, Fidesz által vezetett jobboldali pártok választási vereségével változott meg. Hideg polgárháború kezdődött, ami 2006-2007-ben ért a csúcsára. Akkor vált bevetté, hogy nem ellenfél van a politikában, hanem ellenség, és nem versengő alternatívák, hanem kizárólagosság, nem verseny, hanem élet-halál harc. Ebben az 1998–2002 között kormányzó politikai erőknek – később ellenzékként is – meghatározó szerepe volt. Ezt fejelték meg a 2010-es évektől, de különösen az évtized közepétől azzal az alternatív valóságépítéssel, amibe belefér az állandó harckészültség és a fenyegetettségérzés fenntartása. Szerintem ezt a célt szolgálta a migrációellenes kampány, és az ennek kapcsán elindult gyűlöletkampány, az ellenségkép megmutatása is, amely – mondhat bárki bármit – egy idős, zsidó származású magyar embernek a politikai céltáblává tételével mindenképpen hordozott antiszemita tartalmakat” – fogalmaz az egyetemi tanár. Erre szokták mondani a kormánypropagandisták, hogy Magyarországon békében élnek a zsidó közösség tagjai, mondja Valuch Tibor, és ez szerinte is így van. De hozzáteszi, hogy a kampánnyal ettől még könnyen lehet játszani Magyarországon az érzületre, az intolerancia felerősítésére, éspedig többek között azért, mert a többségi társadalom holokausztban játszott szerepe mindmáig kibeszéletlen, és Magyarországon általában is nagyon erős, az utóbbi 4-5 évben pedig még erősebb lett a másság elutasítása. „És akkor elérkeztünk ismét ahhoz a nemzetképhez, amikor az uralkodó politika mondja meg, hogy ki tartozik a nemzethez, és nem hagyja az embereknek, hogy természetes módon megélhessék a nemzethez tartozásukat, és azt mondhassák: igen, magyarok vagyunk, európaiak és demokraták. Ez a kirekesztő, politika által diktált nemzetkép nagyon veszélyes lehet, mert bármikor bármilyen társadalmi csoportot célba vehet azzal az állítással, hogy nemzetellenes” – mondja a történész. Aki emlékeztet: a Horthy-, a Rákosi- és a korai Kádár-korszakban sem az egész társadalmat akarták integrálni, inkább csak bizonyos támogatói csoportokat akartak megnyerni és velük bázist építeni. Ennek mindig különböző történeti feltételei voltak. A Horthy-korszak a támogatottsági csúcspontját 1938–41 között érte el, a bécsi döntések és egy revíziós lépés révén, beteljesítvén azt a várakozást, hogy a trianoni béke felülvizsgálatával kezdeni kell valamit. Ez egyfajta legitimációt adott a kor kirekesztő politikájának. A Rákosi-korszakban a kommunista párttagokat és -hívőket akarták integrálni elsősorban, és a ’60-as évek végéig ez a szemlélet uralkodott.

Libernyákok, zsidrákok

A kirekesztő nemzetpolitikának többféle következménye lehet, és egyik sem békés. „A társadalmi integráció elveszítheti az eredeti értelmét. Sokan lesznek, akik politikai értelemben is dezintegráltak maradnak, nem találnak kapaszkodókat, és megjelölhetők mint gyengék, ellenségek. Veszélyes következmény lehet a szolidaritás, a társadalmi összefogás, a negatív tendenciák elleni közös fellépés esélyeinek a csökkenése. Lehet hangulatot kelteni a haszontalanok, az élősködők ellen, de nem kell megerőltetni a történelmi ismereteinket ahhoz, hogy lássuk, a libernyák és a zsidrák nem áll messze egymástól fogalmazásban. Egy olyan társadalomban, ahol nincs integráció, ahol nem alakult ki vagy nem elég erőteljes a nem felülről vezérelt politikai kampányok elleni védekezés, a közös fellépések kultúrája, ahol magas az intoleranciaszint, ott nagyon veszélyes egy mély konfliktushelyzettel fenyegető politikai szituációt kialakítani a kirekesztő nemzetpolitikával és a könnyen támadható, kiszolgáltatott helyzetben lévő emberek ellenségként történő felmutatásával. Ebből nagyon komoly társadalmi és politikai konfliktusok adódhatnak” – figyelmeztet a történész.

Másfelől viszont szerinte a múlt őszi önkormányzati választások megmutatták, hogy a kirekesztő-megbélyegző politikának szavazatokban testet öltő elutasítottsága is van, elsősorban a városi középrétegekben. Erre az elutasításra is támaszkodva a nagyvárosok jelentős része ellenzéki polgármestert választott, akik a kormányképtelenség és cselekvési képtelenség állandó propagandavádjával szemben is tudnak politikai alternatívát adni. Minden nehézség ellenére azért ez reményt ad arra, hogy van még némi fogékonyság a józanság és a normalitás iránt napjaink Magyarországán” – mondja Valuch Tibor.

Foto: AFP/ Michal Cizek

Forrás: Népszava

Nyelvében fél a nemzet

Mdura — Sat, 31 Oct 2020 19:37:11 GMT

Túlfeszült harciasság

Őrségben: no pasaran!

Foto: Fortepan

A nyelv fütyül a diktátorokra

Libernyák, lámpavas, hintázó nagypapa

Foto: Népszava/ Ladjánszki Máté

Goebbels és glehsalt

Féktelenül militáns

Hideg polgárháború

Libernyákok, zsidrákok

Foto: AFP/ Michal Cizek

Forrás: Népszava

Rendőri segítséggel tett utcára egy közalkalmazott férfit és beteg édesanyját Csepel Önkormányzata

Zs.P. — Wed, 04 Nov 2020 15:49:19 GMT

Míg tavasszal a vírus okozta válsághelyzetben rendelet védte a kilakoltatás előtt állókat, a mostani sokkal súlyosabb második hullámban Csepel Önkormányzata maga tett hajléktalanná egy családot. A Város Mindenkié csoport értetlenül áll a 42 éves férfi és 60 éves súlyosan beteg édesanyja mai kilakoltatása előtt.

Elemér 2004 óta lakott ápolásra szoruló édesanyjával önkormányzati tulajdonú csepeli bérlakásukban. 2014-től kezdődően önhibájukon kívül nagyobb összegű lakbértartozásuk keletkezett. Az önkormányzat a bérleti szerződésüket felmondta, a család azóta jogcím nélkül élt a lakásban. Tavaly nyáron már kerültek kilakoltatás közeli helyzetbe, akkor azonban sikerült a hajléktalanná válásukat megakadályozni, a hátralék rendezésére részletfizetési megállapodást kötöttek a vagyonkezelővel. Igaz, a tárgyhavi lakbér mellett nem mindig tudták a megállapodásban meghatározott részletet teljesíteni, de annak kétharmadát még azt követően is törlesztették, hogy Elemér 20 éves folyamatos munkaviszonya a járványhelyzet alatt megszűnt. Aktív munkakeresésének köszönhetően hamar sikerült munkát találnia, már újra közalkalmazottként dolgozik.

A családnak az elmúlt egy év alatt hátraléka nem keletkezett, a felhalmozott adósság majdnem felét már kifizették. A kilakoltatáshoz most az vezetett, hogy a folyamatos törlesztés ellenére a Csepeli Városgazda Közhasznú Nonprofit Zrt a részletfizetési megállapodást 2020. október 2-án felmondta, és két héttel később már meg is kapták a végrehajtói felszólítást a lakás kiürítéséről. Korábban Elemér jelezte a vagyongazdálkodás felé (írásbeli kérelmet nyújtott be), hogy nem tudja teljesíteni a részletfizetésben megállapított összeget, az túl magas a család bevételéhez képest. Kérte a vagyongazdálkodás segítségét abban, hogy még a szerződés lejárta előtt lehetőség legyen a kialakult helyzet megoldására.

A Város Mindenkié csoport az elmúlt hetekben telefonon egyeztetett az illetékes csepeli alpolgármesterrel, majd miután a döntést az önkormányzat a Csepeli Városgazda Közhasznú Nonprofit Zrt. hatáskörébe utalta, annak vezetőjével is. Aki először a jogi lehetőség hiányára, majd arra hivatkozott, hogy mivel a nemzeti vagyonnal gazdálkodnak, attól, hogy elméleti lehetőségük lenne rá, hogy az eljárást szüneteltessék, indok is kellene, hogy mi alapján szüneteltessék.

Annál vajon mi lehet erősebb indok, minthogy ne tegyenek utcára egy családot világjárvány idején?

Mivel az önkormányzat többszöri kérésre is elutasította a kilakoltatás felfüggesztést, A Város Mindenkié csoport aktivistái kedd reggel élőlánccal próbálták megakadályozni a kilakoltatást – sajnos sikertelenül. A rendőrök egyenként szakították ki a több mint 20 aktivistát egymás karjaiból, eltávolították őket a lakás ajtaja elől. A helyszínen lévő önkormányzati munkatársak aktivistáink kérése ellenére be sem mutatkoztak és semmi hajlandóságot nem mutattak a tárgyalásra.

A élőlánc felbontása alatt is próbáltunk elérni a döntéshozókat, Ábel Attila, felelős alpolgármester álláspontja továbbra sem változott abban, hogy nincs hatása az ügyre, betegszabadságon volt az elmúlt hetekben. A korábban felelősként megnevezett dr. Kárpáti Judit főosztályvezető telefonhívásunkat már nem is fogadta.

Nem meglepő módon, a felelősség egymásra hárítgatásából, mint mindig, most is az ügyfelek jöttek ki vesztesen. Ezen múlt, hogy két ember ma elveszítette a lakhatását. Csepel Önkormányzata tapasztalataink szerint élen jár a hajléktalan-ellenességben (noha ez egy erős verseny, Soroksár is egész jól teljesít), ehhez képest most maguk növelték a kerületi hajléktalanok számát.

Miközben az önkormányzat azzal próbálta igazolni a kilakoltatást, hogy ők minden lehetőséget megadtak már a családnak a tartozás rendezésére és nem látnak jogi lehetőséget a végrehajtás felfüggesztésére, éppen a legfontosabb törvényi kötelezettségüknek nem tettek eleget: a hajléktalanná válás megelőzésének. Épp ellenkezőleg, hajléktalanná tettek egy családot. Ráadásul a család nem a tartozása elengedését, hanem azt kérte, hogy tovább törleszthessék az adósságukat, és cserébe maradhassanak az otthonukban legalább a téli kilakoltatási moratórium végéig.

Azt gondoljuk, hogy a téli kilakoltatási moratórium előtt 12 nappal, egy világjárvány kellős közepén hajléktalanná tenni egy idős beteg hölgyet és fiát, embertelen és igen kegyetlen megoldás, még ha olyan nemes cél is, mint a nemzeti vagyon védelme vezérli a csepeli fideszes önkormányzatot.

Álláspontunk szerint az önkormányzati vagyonnal történő felelős gazdálkodás is a kilakoltatás felfüggesztését, lakhatásuk megőrzését tette volna indokolttá. Ugyanis így, hogy elveszítették az otthonukat, Elemér várhatóan rövid időn belül elveszíti majd a munkáját is, ami miatt a fennálló tartozásuk behajthatatlanná válik. Ezzel szemben az elmúlt egy évben bizonyították, hogy lakhatásuk költségeiről, hátralékuk törlesztéséről képesek gondoskodni.

Különösen aggályosnak tartjuk a lakáskiürítéseket a koronavírus-járvány idején.

Az ENSZ lakásügyi különmegbízottja és a hajléktalansággal foglalkozó szervezetek európai ernyőszervezete egyaránt magától értetődőnek tekinti, hogy a kilakoltatások a jelenlegi helyzetben alapvető járványügyi és népegészségügyi érdekeket sértenek, és így a járványügyi védekezés elengedhetetlen eleme a kilakoltatások teljeskörű felfüggesztése.

Sajnálattal vettük tudomásul, hogy a csepeli döntéshozók ezt nem vették figyelembe. A család lakhatásának megoldását keressük.

A Mérce élő közvetítése a kilakoltatásról elérhető itt.

Vörös Anna képei a mai élőláncról elérhetőek itt.

Lélekvándorok - novella

Zs.P. — Mon, 09 Nov 2020 09:59:16 GMT

1 rész: Felvezetés

2. rész: Első történet

3. rész: Átvezetés

4. rész: Második történet

5. rész: Kivezetés

A novella megjelent a Szellem és Tudomány folyóiratban.

Felvezetés

Zs.P. — Mon, 09 Nov 2020 10:02:29 GMT

Két turista - láthatóan szerelmesek - érkezett Selmecbányára. Nem először és feltehetően nem is utoljára. Ami időről-időre idecsalta őket, hogy úgy érezték, sőt, bizonyos tényekről pontos tudásuk is volt, hogy felmenőik koptatták ezeket az utcákat, melyekről Mikszáth nem átallotta azt írni - persze szeretettel -, hogy ezek az utcák olyanok, hogy az ördögök mintát vehetnének róluk. Nem csak girbe-gurbák, de hirtelen hegynek fel és völgybe lemenők, a házak egyik oldala többemeletes, a másik belesimul a talajba. A kecskék pedig – írta - a kéményhez vannak kikötve.

Kecskéket ma már nem látni, de a városka nélkülük is kezd megint magára találni, köszönhető a belső turizmusnak. A magyar pár sem hallott a turisták közt mást, csak szlovák beszédet. Azzal a szándékkal érkeztek ide immár sokadjára, hogy megint magukba szívják az itteni levegőt, hogy megint adózzanak őseik emlékének, tán még többet megtudjanak róluk. Ám úgy alakult, hogy nem saját rokonságuk után kezdtek el kutatni. A múltban való nyomozásuk egészen új irányt vett.

A látnivalókat már jól ismerték, az Európában példa nélküli Kálváriahegyet már többször megmászták, kicsinosításának és tatarozásának tanúi voltak. Tettek látogatást a bányamúzeumban, az igazi aknákban, voltak mindkét várban, rendszerint a barokkosan giccses Pestisoszlop tövében parkoltak, mely a Szentháromság tér reneszánsz házai közt állt. Nem tudtak betelni a városka látványával. Az épület, amely leginkább vonzotta őket, a Botanikus Kertben a Bányászati Akadémia volt. Tudták is, hogy miért. Őseik ide jártak vagy éppenséggel itt tanítottak. Mindenütt erős érzelmek leselkedtek rájuk, amit másutt sohasem tapasztaltak, s voltak ezek közt kevésbé kellemesek is, de azok is hívogatók voltak. Hát ezért jártak ide rendszeresen.

- Egy pszichológusnál olvastam – mondta egyikük -, hogy valakinek az ősei bányászok voltak, belőle azonban értelmiségi lett és irodai munkát vállalt, de folyamatosan depresszió gyötörte, míg aztán fel nem fejtették a családi eredetet. Az illető szobrászkodni kezdett és ettől meggyógyult. Valamiképp tovább is ütnie kellett a követ, ez volt a titok nyitja. Az ember nem szakadhat csak úgy el a gyökereitől.

A város, ahol sétáltak, bányaváros volt, hajdan rengeteg ezüsttel látta el az országot. A középkorban még külszíni fejtéssel dolgoztak, aztán egyre mélyebbre kellett menni, és amikor már a bánya túl volt élete derekán, és a város is elindult volna egy lassú lejtőn, akkor jött el az igazi felemelkedés, mert Mária Terézia Akadémiává fejlesztette az itt működő bányaiskolát. A város hirtelen a világ tudományos vérkeringésének középpontjába került.

A párt elsősorban ez a polgári és tudományos múlt érdekelte. Látták őseiket, ahogy mérnökként, vegyészként, hivatalnokként, de leginkább az ifjúság oktatójaként tevékenykedtek. Hasonlóképp mászhatták meg a meredek utcákat, mint most ők, a Fő utca reneszánsz házaiban, vagy épp az Akadémia melléképületében lakhattak, melyek most cukrászdák, múzeumok, vagy szálláshelyek.

- Gyerekkoromban – mondta a nő – jártunk ide látogatóba, ám nem így nézett ki. A házak leromlott állapotban voltak, az emlékművek pusztultak, minden elszomorítóan szürke volt. Szüleim szerint a szocializmusban Csehszlovákia szándékosan nem adott pénzt a Monarchia hajdani dicsőséges településeinek, mert az a magyar múltra emlékeztette volna őket.

- Mára viszont semmi sincs, ami magyar volna, leszámítva ezt az étlapot, melyen több nyelven vannak feltüntetve az ételek – mutatott az étlapra a férfi, és kértek egy-egy sztrapacskát, azaz brynza haluskit. A nő innivalóként vizet és két deci fehér bort, a férfi pedig egy helyi csapolt sört rendelt.

A pár fiatalosságának titka az volt, hogy egymás számára is felfedezendőnek tűntek, mintha kapcsolatuk csak most kezdődött volna, noha elég réginek volt mondható, és látogatásuk Selmecbányán ismétlődő jelleget öltött. A nő kifejezetten szép volt, finoman metszett orra, telt ajkai és kifejező meleg tekintete tette vonzóvá. Ha a sok séta közben elfáradt, akkor a hátán érezte párja kezét, aki kiegyenesítette. A férfi ugyanis úgy vélte, ehhez a szépséghez egy magabiztos tartás jár, a tökéletesség így volt biztosítva. Ám a nő csak nyilvános szereplései és a jógázás során hozta a királynői mozdulatokat, a férfi mellett csak annyiban ügyelt vonzóságára, hogy a keze és az arca ápolt legyen, no meg az öltözete harmonikus, de tartásában ott volt a visszahúzódás, valami öntudatlan félszegség, ami a világnak szólt.

- És a bányában is lehet kérni magyar idegenvezetést – tette hozzá a nő. Alapjában véve egyet értett azzal, hogy az új fellendülés oka, az Európai Uniós pénzeken kívül az is lehet, hogy immár semmi ok sincs a nemzetek közti rivalizációra. Legalábbis ezen a településen teljesen megszűnt a magyar jelen, ezért is lepődtek meg azon, mikor betérve a szerelemboltba az eladó zsörtölődésük után magyarul szólt hozzájuk.

A boltot már többször láthatták, de sose volt kedvük bemenni. Tipikus turistacsalogató üzletnek tűnt a szemükben, amely olyan fogyasztói értékeket sugall, aminek célközönségét az először szerelembe esett tinik adják. Lakatvásárlási lehetőséggel, melyet az üzleten kívüli rácsra rakhattak, könyvbe írással, vagy szerelmi széf vásárlásával, ahová vallomásaikat a párok betehették. Mindez kissé babonásnak és pénzkicsalogatósnak tűnt, de étkezés után voltak és még nem szánták rá magukat, hogy tele hassal megint nekivágjanak valamelyik emelkedőnek. Meg aztán új tábla is került az üzlet elé, ami egyfelől igazolta, hogy itt a magyarok már csak turisták, másfelől ki kellett egészíteniük a sort, hiszen ezek szerint nem csak a bányában lehetett nyelvükön idegenvezetést kérni, nemcsak az egyik étterem, ahol ebédeltek étlapján voltak többnyelvű feliratok, de a szerelemboltban is számítottak magyar vásárlókra.

A tábla szerint azért érdemes nekik az üzletben alaposabban körbenézni, mert itt lakott Marina Pischlová, aki tulajdonképpen semmiről sem volt híres. Akárha Musil, az osztrák Proust „Tulajdonságok nélküli ember” regényébe csöppentek volna, ahol a jelentéktelen emberekkel folyamatosan nem történt semmi említésre méltó. Azok a forró 1890-es évek, mikor a világ pezsegni kezdett, de történetesen az Osztrák-Magyar Monarchia már egy olyan birodalommá vált, ahol a közigazgatás rendkívül kiszámíthatóan és unalmasan működött, akár a hazugságra épülő tartós párkapcsolatok.

Pischlová híressége annak tudható be, hogy Andrej Sládkovičtól egy olyan hosszú szerelmes verset kapott, hogy aligha tudta azt egy ültő helyében végigolvasni. A csalogatónak szánt felirat nem a költő tájleíró és romantikus hazaszeretetének szerelmi költészetbe csomagolását méltatta, hanem a hosszúságát.

- Ha a hosszúság önmagában érték – mosolyodott el a nő -, akkor rokon lelkek vagytok Sládkovič-csal, aki amint itt írják – mutatta a nő az ominózus sorokat - vezeti a hosszúsági versenyt a Word Record Academy szerint.

- De csak azért – felelte a férfi -, mert az én hozzád írottjaimat még nem ismerik. – Sládkovič-nak hamarosan annyi.

- Több évtizede írogatod nekem a rímeid és most itt vagyunk.

- És még valami – tette hozzá a férfi -. Minden nő felmenőm M betűs, te is az vagy, és lám itt van nekünk Marina hogy is hívták? Pischlová. Ide most már be kell mennünk.

Pischlovát elragadta a költő elől egy mézeskalács árus, miként azt az üzletben az angol nyelvű részletesebb leírásokból megtudhatták. Továbbá, hogy a vers nem a ’90-es években született, hanem jóval korábban.

A pár ironikus hangulata talán annak volt betudható, hogy az ő itt élő őseik valóban jelentős személyiségek voltak. A férfi tanár ősökkel dicsekedhetett, míg a nő családjának anyai ági felmenői nem csak mind tanultak voltak - ami a régi időkben koránt sem volt magától értetődő -, de a legelőkelőbb társasági életet élték, apai felmenői pedig olyan mérnöki találmányokat mondhattak magukénak, melyek mechanizmusait máig használják például az olajkutaknál. A szivattyúzás tudománya ugyanis a bányavizek elvezetéséből ered. Évődésük ugyanakkor áttért a közöttük meglévő nézeteltérésre.

- Te neked annyira fontos a házasság, ami ha a birtoklásról szól, engem kiráz a hideg – mondta a nő.

- Ígéretről szól és biztonságról – mondta a férfi – Biztonságban lenni pedig jobb, mint bizonytalanságban.

- A biztonság számomra a birtoklás álcázása. Gyanús.

- Marina nem kerül egy gazdag mézeskalács árus karmaiba, ha a költő hosszú verssorok helyett bármiféle biztonságot tudott volna neki ígérni.

- Nekem épp az tetszik benned, hogy hosszú verssorokat tudtál nekem írni. Ha nem így lett volna, most esetleg a feleséged volnék, de egy szeretőmmel állnék itt az üzletben.

- Bocsánat – szólalt meg az eladó lány magyarul -, mert kezdte kínosnak érezni, hogy kihallgat egy alighanem személyesnek szánt zsörtölődést, hiszen a vásárlók azt hihették, nem érti a nyelvüket.

A férfi is meglepődött, s hogy terelje a kellemetlen helyzetet, magukról kezdett el beszélni, arról, hogy a XIX. század vége felé a barátnőjének meg neki is, itt élhettek a rokonaik, meg hogy úgy érzik, mintha hazaértek volna, annyira otthonos számukra a város.

- A századvég érdekli Önöket? – kérdezte az eladó lány. – Mi itt több vagyunk, mint szerelembolt, a főnök helytörténész, és megannyi érdekességet összeszedett már. Mint talán tudják, Selmecbánya egy időben a harmadik legnagyobb város volt, rögtön Debrecen meg Pozsony után. A XVIII. században pedig a világ tudományos fejlődésének alapja a bányaipar volt, és ilyenformán kisugárzása Svédországtól Anglián keresztül Olaszországig a legnagyszerűbb elméket vonzotta ide.

- S a főnöke ezekről gyűjti az anyagokat, ez nagyon izgalmas lehet – jegyezte meg a nő és rámosolygott a lányra.

- Ó ennél ő sokkal izgalmasabb dolgokra is kíváncsi. Történetesen az 1890-es évekről, mely iránt az úr érdeklődik, én is tudom, hogy volt egy tragikus végkifejletű szerelmi történet, nem Marináé, hanem egy Mária nevű lányé, akinek az apja az Akadémia tanára volt. Az apa tanársegéde beleszeretett Mariába. A főnököm szerint a két történet valamiképp összefügg, mert sok a hasonlóság Marina Pischlová és Andrej Sládkovič valamint Mária és a tanársegéd között. Ugyanaz a típusú vonzódás, a versben ugyanazok a fordulatok. Sloboda úr szerint, bocsánat, így hívják a főnök urat, a tanársegéd ellopta a költő verssorait és azzal udvarolt.

- Milyen nyelven íródtak ezek a dokumentumok és hol találhatók meg? – kérdezte a férfi, mert a lakatvásárlás továbbra sem érdekelte, de az új információk felkeltették az érdeklődését.

- A naplójegyzetek, a levelek itt vannak az üzletben. Mivel magyarul vannak, a Sloboda úr tőlem várja, hogy kibogozzam őket.

A nő ránézett a lányra és megérezte, hogy a lánynak teher ez a feladat, bár dicsekszik a rejtélyekkel, de a főnöke neheztel rá, amiért nem halad velük.

- Esetleg tudnánk segíteni a feldolgozásban – mondta.

- A dokumentumok nem vihetők el – felelte a lány.

- Nincs is rá szükség – mondta a férfi -, csak lefotózzuk a mobiltelefonjainkkal, aztán amint megtudunk valamit, megírjuk angolul a főnökének, vagy talán elhozzuk legközelebb, amikor itt járunk.

A lány bizonytalankodott, először ott állt a dokumentumok mögött és figyelte, ahogy a pár kattingatta a telefonját, később felengedett, és a következő vásárlók lakatvásárlását úgy szolgálta ki, hogy magukra is hagyta őket az iratokkal. Végül is veszteni valója nem volt, ha a pár betartja az ígéretét és segít neki, akkor a főnökének ingyen munkaerőt szerzett, ha meg nem tartják be, úgyis rá marad a munka, amibe úgy érezte beletörik a bicskája. Már a szavakat és a kézírást sem tudta kibetűzni, aztán ő maga is küzdött a magyar nyelvvel, különösképp a régiesebb fordulatokat nem tudta értelmezni.

A látogatók több órát kattingathattak, és amikor kiléptek az üzletből, a nap már elveszítette erejét.

- Még fölmehetnénk a Kálváriára – mondta a férfi.

- Tudod, hogy félek és tériszonyom van azokon a hegyhez illesztett lépcsőkön – vetette ellen a nő. Így aztán inkább a Horna Ruzová utcán mentek fel, egészen a kék házig, mely tetőhöz simuló kétszemélyes parkolóját nem rég fejezte be a tulajdonos. Errefelé életveszélyes módon parkoltak az autók, egyik háta szakadék fölé lógott, a másikba alighanem az ablakon kellett beszállni, olyan szűk helyen állt. Egy ilyen jól kialakított tetőhöz simuló parkoló maga volt a luxus. Nem is a ház miatt kaptattak fel, hanem a mellette lévő pad miatt, ahonnan csodás kilátás nyílt a városra, és a padot sem a szakadék szélére helyezték. Már alkonyodott és minden olyan közel volt, ugyanakkor kicsike, mintha csak egy makett asztal lett volna.

- Nem ismerik erre a cserepet? Minden tető bádogból van – állapította meg a nő. A férfi gyönyörködött benne, ahogy beszélt. Az udvarlása, a nő kerülgetése tartott soká és ahhoz képes tűnt minden egyes alkalom, melyet vele töltött olyannak, mintha még csak most fedezte volna fel. Nem messze volt a szállásuk, a kellő magasságot már megmászták, és a férfi alig várta, hogy szeretkezzenek.

A ház, amit egy éjszakára kivettek, belülről sokkal igényesebb volt, mint kívülről. Tán valamikor egy bányatiszté lehetett. Két tágas szoba plusz egy legalább húsz négyzetméteres konyha és ebédlő, ahonnan a felújított modern mellékhelyiségek nyíltak. A padló sötét hajópadló, a gerendák szintén sötétbarnák, és viszonylag alacsonyan ívelték át a nagy teret. Vastag falak és kis ablakok nyújtottak biztonságot. A kilátás innen is pazar volt, bár be kellett dugniuk hozzá a fejüket az ablakrésbe. Nem az ő felmenőik polgári miliője volt ez, de mégis a házban lévő korabeli bútorok éreztették a rendezett életvitelt, a jómódot. Akik itt éltek, azoknak nem kellett száz évvel ezelőtt sem tartaniuk a nélkülözéstől.

A szerelmespárnak az egész éjszaka a rendelkezésére állt, és ki is használták, hogy aztán reggel egymásba gabalyodva ébredjenek. A nő ébredt fel előbb és nézte a férfit, ahogy szuszog. Úgy érezte, hazaérkezett és jó volna megállítani az időt. Aztán a férfi is fölébredt, megreggeliztek abból, amit a barokk oszlopnál lévő kis boltban vásároltak, majd elhagyták a házat. A kulcsot, ahogy a bérbeadó kérte, a levélszekrénybe dobták. Visszamentek a szerelemboltba, mert nem végeztek, még egy sereg iratot le kellett fényképezniük.

A hétvégét beszélték meg Budapesten, hogy nekiállnak feldolgozni a zsákmányt. Az iroda, ahol ezt a műveletet viszonylag zavartalanul végezhették, egy minimalista stílusban berendezett Városliget melletti lakásban volt. Nekik csak egy jó teljesítményű nyomtatóra és egy nagy asztalra volt szükségük. A hely tökéletesen alkalmasnak bizonyult a munkára.

- Amikor először jártunk Csehszlovákiában a szocializmus végnapjain – mondta a férfi – Magyarország már szabadabb levegőjű ország volt, aztán évtizedekkel később mintha fordult volna a kocka, a szlovákok jobban integrálódtak az Európai Unióba. A történelem mindkét népnél visszaköszönt, a politikusok felhánytorgatják a múltat, és masszírozzák az identitássérelmeket.

- Amikor először találkoztunk, még mi sem tudtuk, hogy kettőnk kapcsolata olyan bonyolultan alakul – felelte a nő. Nem néztek egymásra, zavartan elkezdték rakosgatni a kinyomtatott papírjaikat, aztán a férfi mégis felnézett, leállt és azt mondta:

- Csavarogni lehetett veled, de elérhetetlen voltál. Egyszer mikor beültünk egy étterembe, megállapítottuk, hogy a szlovákoknál megállt az idő, emlékszel? Nálunk már mosolyogtak az eladók, és eltűntek a szocialista kockás terítők, de ott mindenki mogorva volt még. Te meg elérhetetlen voltál.

- Mint minden fiatal lány, aki egyfelől tudja, mennyit ér, másfelől még bizonytalan abban, mit is akar, kit is akar, akar-e egyáltalán valakit. De te is csak annyit tudtál, hogy le akarsz velem feküdni. – felelte a nő és ő is abbahagyta a szortírozást, majd megint a feladatra koncentrált, mert egyre áttekinthetetlenebbé vált számára minden.

A városi tanács különböző jegyzőkönyvei, oklevéltári iratok, pénzmozgást mutató adatok, egyházi dokumentációk – főként a lutheránus -, korabeli újságkivágások a tragédiáról, a Monarchia udvarában történt események, a selmeci irodalmi körök beszámolói, segélyező egyletek tevékenységei, a szerelmesek levelezése, a lány naplója, diákszokások, tények és találgatások hevertek előttük, és úgy tűnt csak a levelek meg a napló elolvasása heteket vesz igénybe. A kinyomtatott levelek közt felülre tették a hosszú verset, alatta pedig megpróbálták időrendbe rakni a többit, bár dátum nem mindegyiken volt.

- Csak azért hívnám fel a figyelmet erre – mutatott a férfi a versekre – mert én sem csak a testedre voltam beindulva.

A nő legyintett, ami elmúlt kell-e bolygatni, és az előttük álló feladatokról kezdett beszélni:

- Nem kéne előbb a hátteret megnéznünk? Annyit tudunk, hogy a papírok az 1890-es évekről szólnak. Nagyjából-egészéből száz évvel vagyunk korábban, mint mikor mi először találkoztunk. De milyen az a világ, amiben ők éltek, és abból visszaköszön-e valami mára, vagy csak mindig Trianont kell emésztgetnünk?

Félbehagyták a papírok pakolgatását, és a laptopjaik elé ültek, böngészték a századforduló utolsó évtizedeinek eseményeit. Annyival okosabbnak is érezték magukat, mint hőseik, hogy ki tudták silabizálni korábban, és később mi esett meg a kontinensen vagy akár azon túl. De hogy jó ötlet volt-e elmerülni így a történelemben, az nem biztos, hiszen emellett dolgozniuk is kellett - a vállalkozásukhoz tartozó internetes gyűjtőportált üzemeltettek -, s a feladat, hogy megírják a selmeci szerelmesek történetét, folyamatosan tolódott.

A világ nem volt sem olyan derűs és izgalmas, mint ahogyan az Amerikából Európába irányuló turizmus modernségéből vélni lehetett, hiszen még többen mentek szerencsét próbálni a tengerentúlra, és ez történetesen igaz volt Selmecbányára is. A bányák kimerülőben voltak, nem jókedvű, hanem inkább kétségbeesett volt a Nyugat felfedezése. És nem volt a történelemnek sem vége úgy, ahogy Musil sejtette, mint amikor a Monarchia birodalmi ürességét vetette papírra.

Átnézve a XIX. század történelmét zsongott a fejük Napóleontól, Bismarcktól, Garibalditól a háborúktól, és a forradalmaktól, a gyarmatosítástól és Amerika sikereitől. A selmeci diákokra hatottak a francia események, de az amerikaiak is. A kivándorolók leveleiből tudhatták, hogy a szabadságnak ára van, ott sincs kolbászból a kerítés. A Párizsi Világkiállításra, 1889-re megépült az Eiffel Torony, az arisztokraták alatt elkezdtek pöfögni a benzinhajtású automobilok, melyek külsőre még szekérhez hasonlítottak, a titkárnők pedig már írógépen keresgélték a betűket.

Mikor végre visszatérhettek kiterített lapjaikhoz, újabb problémákba ütköztek. Sok, nekik fölösleges információ lepte el őket, mint például Rudolf trónörökös és Vetsera Mária Alexandrina titokzatos kettős halála.

- Mit kezdjünk ezzel az 1889-es sztorival? És miért gyűjtött erről ennyi adatot a helytörténész, mikor ennek nincs is köze a Felvidékhez? Hogy Ferenc Józsefet és az udvart rémesen kellemetlenül érintette, azt megértem. Hogy a korabeli pletykához kiapadhatatlan forrásul szolgált, azt is, de mi közünk nekünk ehhez? – kérdezte a férfi.

- Vagy nézd meg ezt a mondatot – tette hozzá a nő -, nem csodálom, hogy a kislánynak beletörik a bicskája. A nagyváradi püspöknek az orvosok és természettudósok gyűlésén elhangzott beszédét foglalja össze a cikk. A beszéd címe az „Evolúció és a létért való küzdelem”. A dátum 1890 augusztus, a forrás a Selmeczbányai Híradó 26. száma. A cikk azt írja, hogy az előadó szerint e vitákban az „egyensúlyozó serpenyőjéből hiányzik egy lényeges erőalkatrész: az eszmény, az ideál ereje. Eszményiség és halhatatlanság az a két eszme, melyeket a tudomány soha sem lesz képes az emberi szívből kitörülni!”

- Költői fordulatok, ma ezt többször el kell olvasni, hogy megértsd a jelentését. Tedd a Selmeczbányai Híradók közé, aztán majd meglátjuk – mondta a férfi, majd elgondolkozva megállapította: – Nem csak a nyelvezetet kéne átírnunk, meg a szerelmi történetet megfejtenünk, hanem egy olvasható novellát kéne alkotnunk.

A történet itt folytatódik.

Első történet

Zs.P. — Mon, 09 Nov 2020 10:10:30 GMT

Az ifjakból álló társaság hangos óbégatását elnéző türelemmel viselte a város. Kicsit hangosabbak voltak a szokottnál, ami nem volt véletlen, mert az egyetemi ballagáson már túl voltak, és az éjszaka közepén az ivászat után most kifejezetten feltűnősködni akartak, a városnak csinálták a műsort, a színházat.

- Éljetek végzősök boldogul – üvöltötte valamelyikük.

- Valete! – kiabálták rá a többiek.

Az elől lévők bányászlámpáikat himbálták. Végig kellett menni a fő utcán, egészen a város széléiig. Meghatározott dalokat kellett énekelni, aztán mikor kiértek át kellett lépniük a végzősöknek a városhatárt. Az Akadémiát idén kezdő, úgynevezett balekoknak a felelőssége volt, hogy aztán a részegek hazakerüljenek.

- Te balek vagy és nem ihatsz – mordult egy kezdő hallgatóra egy idősebb, és el is csodálkozott a pofátlanságán, hogy miért nyúlkál a cserépkorsója után. Menet közben ki-ki löttyent belőle a sör, noha már csak az alján volt. Akiket elől terelgettek, a végzős firmák, hozzá képest csontrészegek voltak, de persze a pofátlan balek tőlük azért nem mert volna innivalót szerezni. Épp ezen készült felháborodni még jobban a sértett, amikor a menet hirtelen feltorlódott, az elején valami vita támadt. Mirkóczki Árpádról kezdtek vitatkozni, aki szintén alig állt a lábán.

- Árpádot nem kell kiraknunk a városból – mondta egyikük - ő már nem firma, ő már tanár.

- De végzős is – mondta másikuk, tehát ki kell.

A szerepek mostanra szétestek, nem a Contra punkt vetette fel az Árpáddal kapcsolatos problémát.

- Vocem preco – kért szót valamelyikük, és anélkül, hogy az elnök „habeas”-szal engedélyt adott volna neki, már kezdte sorolni is az érveit. A megállás miatt Árpád mellett egy végzős - egy firma - hányt egyet, aztán lecsúszott a fal mellé és leült.

- Gyorsan egy Fuhrwerk-öt – kiabálta a legutóbbi szakestélyen Fuchsmajornak megválasztott diák, akinek a dolga az volt, hogy amikor csak tudja, cseszegesse az első éveseket. Azonnal elő is került egy balek egy talicskával.

- Told ki őt, azután hazaviheted – adták ki a baleknak az utasítást.

Az elnök, akit a többiek Praeses-nek szólítottak nem ért rá foglalkozni a rosszul levő végzőssel, mert fontosabb dolgot kellett megoldania. Arra gondolt, hogy valójában Mirkóczki Árpádnak kellett volna elnökösködnie, és akkor most azt csinálhatna, amit akar, s nem neki kéne eldönteni mi legyen. De fűtötte is a becsvágy, hogy kitaláljon valamilyen frappáns megoldást.

- Menjünk a Fritzhez – mondta, és a menet megfordult, visszaindult a Fritz-házhoz, amely a város közepén volt.

- Intonálj nekünk – adta ki a Major domus a Cantus praeses-nek a parancsot, s mondhatta volna azt is, hogy énekelj, de tartották magukat a hagyományokhoz. Noha minden mozdulatuknak, akár csak öltözetüknek volt egy jelmezszerű atavisztikussága, a hétköznapokon egymást nem utasítgatták, most mégis ilyen szavakat kellett használniuk. A Cantus preases feltartotta a piros szalagos botját és rázendített. Erős hangja volt, de nem talált el minden hangot, ahogy azonban a többiek csatlakoztak hozzá, Árpád számára elviselhetőbbé váltak a hamis hangok. Ő is részeg volt, ő is énekelt.

A Fritz-ház könyvtárában Árpád a diákok részlegét irányította. Diák nem vihetett ki könyvet, és az ő dolga volt az is, hogy a nyitvatartási időszakot felügyelje. Pénzt nem kapott érte, de az oktatásért már járt neki fizetés, hiszen rendes tanársegédnek számított.

Árpádnak nem volt ínyére, hogy az éjszaka kellős közepén ki kell nyitnia a könyvtárat, tán még valami kár keletkezik, aggódott, és még kevésbé volt ínyére, hogy a lábánál fogva fejjel lefelé kilógatták az ablakon, de mivel vigyáztak rá, nem ejtették le, sikerült megoldani a mesebeli feladatot, hogy ki is rakják őt a városból, meg ne is. Az este hátralevő részében még vonulgattak, ahogy kell, az egyik városkapunál a balekok szimbolikusan kirugdalták a firmákat. Már hajnalodott, mire a lakók végre visszakapták nyugalmukat.

- Azt hiszik, övék itt minden – mondta az ablakát bezáró asszony tótul a férjének, mire az azt válaszolta, hogy mert az övék.

- Láttam egy hirdetést, ahol három nyelven tudó inast keresnek – mondta a férj és az asszony elé tolta a lapot. Azt dörmögte, hogy épp ideje volna, hogy a fiúk pénzt keressen:

"Fűszer- és festékkereskedésünkbe 13-15 éves magyarul, németül és tótul tudó, némi középiskolai képzettséggel bíró tanulót keresünk, özv. Sommerné."

Az asszony kivágta a lapból a hirdetést és elrakta. A férfi sose tudta, hová rakosgatja a felesége a fontos kivágásait.

Árpád korán reggel bement a könyvtárba, hogy eltüntesse a nyomokat még azelőtt, mielőtt valamelyik professzor megláthatná a randalírozás maradványait. Az éjszaka még abban a hitben volt, hogy nem csak ő úszta meg, de tulajdonképpen a könyvtár is, ám a termet rosszabb állapotban találta, mint ahogy az este emlékezetében maradt. Tán mondhatta volna, hogy nem tudja, hol a kulcs, de akkor megszerezték volna az Akadémia gondnokától. Tán próbálkozhatott volna azzal, hogy kerek-perec megmondja, a Fritz-házba nem mehetnek, de akkor megkeserítik az életét, kiközösítik és kiutálják. Ehhez képest, hogy reggel felborított asztalokat, néhány összetört korsót és büdös sörszagot talált, igazán nem tűnt nagy árnak. A könyvekben nem esett kár, kitakarítani pedig ki lehetett.

Árpád első óráin így is furcsa hangulatot érzékelt. A diákok egyik része arra figyelt, amit magyarázott, a másik részéhez viszont mintha nem akaródzott volna eljutni, amit mond. Később aztán, ahogy megszokták, enyhült az ellenségeskedés, miután pedig kilógatták őt a könyvtár ablakán, végképp meg is szűnt. Mint utóbb megtudta, egy másik tanár kritizálta őt, mondván, hogyha meg is van az abszolutóriuma, de nincs még túl a gyakorlatokon, nincs még meg az államvizsgája sem. Árpád ennek ellenére az általános és elemi vegytani tanszéken már laboránsi munkát végezhetett, többször rábízták a teljes gyakorlati óra megtartását, ösztöndíját egy tanársegédi fizetésig emelték, sőt, az idős, de még mindig jó erőben lévő Schenek István professzor maga mutatta meg neki, miképp alakította ki az Akadémia épületében a modern világítást. Ehhez arra volt szükség, hogy kitűnően feleljen nála a Schenek-Farbaky-féle kénsavas ólomakkumulátor elméletéből.

- Nekünk kellett megcsinálni Farbaky tanár úrral, mert a gázvilágítás büdös és a fényereje sem elég. Így összefogott a géptani tanszék és a miénk, megcsináltuk saját magunknak a dinamó meghajtását, ami pedig feltölti az általam készített akkumulátort. Ha Amerikában lennénk, vagy csak Temesváron, akkor egyszerűbb megoldás is akadna, de nekünk csak az Akadémiánk van – magyarázta Schenek az okokat, mikor körbevezette Árpádot az úgynevezett Erőtelepen.

Az Akadémia és a hozzá tartozó épületek - melyeket az egyetem tanárai laktak -, esténként fényárban úsztak, mintha az itt élők Selmecen belül egy külön kiválasztott kasztot alkotnának, mintha egy hajszállal közelebb lennének a mennyországhoz. Az egyetemhez legközelebb eső, a park aljában lévő villanyvilágításos, és fürdőszobás emeletes villában, a 40 éves Kőrös László erdőmérnök és egyetemi tanár lakott a családjával. Árpád a park fölött, az Akadémia háta mögötti hegyoldal párhuzamos utcájában bérelt magának házat. Sötétbarna hajópadlós és alacsony gerendás lakás volt ez, mióta fizetést kapott megengedhette magának. Ablakai olyanok voltak akár a lőrések, és be kellett hajolnia, hogy balra kinézve ráláthasson a Kálváriára. A városnak még egy irigylésre méltó és kiemelt státusú utcája volt, a Fő utca, ahol - még mielőtt az Akadémia épületét Mária Terézia felépítette volna, - a reneszánsz polgárházak sok híres tudósnak adtak otthont. Itt élt Poda tanár úr lányával, Mária kisasszonnyal, kibe Árpád szerelmes volt.

Máriát akkor látta először, amikor a lány bejött az egyetemre az apjához megbeszélni vele valamit. Árpád annyit hallott ebből, hogy a gimnáziumi ballagásról beszéltek, a lány végzős volt. Így aztán a ballagás napján úgy tett, mintha neki is volna ott egy ismerőse, miközben azért ment oda, hogy Máriát lássa, sőt, hogy egy alkalmas pillanatban elárulja neki, hogy miatta van ott. Közös ismerős, ki bemutatta volna őket egymásnak lett volna az illem szerint való, így elég merész udvarlásnak számított ez az ismerkedés.

Fiatalabb korban lassabban megy az idő, és kevesebb idő alatt jóval több dolog történik, így az ami csak néhány hónap volt az ismerkedéstől az első csókig, Árpádnak és Máriának igen hosszú és eseményekben gazdag időszaknak tűnt. Ez alatt Árpád nem csak kiemelt diákká, majd előrehozott tanársegéddé vált, de a könyvtárban rengeteg ideje maradt arra is, hogy Máriára gondoljon, majd hosszú verssorokba szedje érzéseit.

Ezalatt Mária végre kiélhette nyughatatlan természetét. Kiszabadulván a leánynevelő intézetből, hol Pozsonyba, hol Budapestre utazott, majd Bécs következett, és vágyai már vitték volna tovább a Monarchia határain túlra, miközben Árpád szerint a Monarchia is olyan változatos tájakkal és népekkel volt megáldva, hogy egy élet is kevés lett volna bejárni. De Mária lehetőségei, lengyel apja révén és apja tudományos tevékenysége okán, határtalanok voltak. Árpádnak viszont Selmecbánya volt a világ közepe, hiszen ha nem is volt már a tudomány centruma, azért csak fejlettebb oktatás folyt már itt, mint az induláskor, még ha az Erdészeti és Bányászati Akadémia alapításának időszakát oly szívesen is méltatták különböző rendezvényeken. A hőskorszakok még ha valóban kiemelkedők is, mégiscsak kevesebbek, mint az utódok teljesítményei, mikor az intézmény már kibontakozik, és nem szűkölködik. Ha csak a könyvtár növekedését nézzük, az a tudás, ami ekkor már elérhető volt mindenki számára, összehasonlíthatatlanul több volt a kezdeteknél, mikor a professzorok rendelkezésére is csak akkor álltak könyvek, ha megírták maguknak. Ezzel szemben Mária Selmecbányát lassan, de biztosan sorvadásnak induló kicsi városkának látta, ahol a magyarok szemellenzővel járnak, és nem veszik észre, hogy 900 magyar férfire esik 5000 tót férfi, sőt a népszámlálás adatai szerint az asszonyok aránya még inkább a tótok felé billen, aminek a magyarázata az lehetett, hogy a tanulatlanok nem is akarták magukat magyarnak vallani. Ezzel szemben a Selmeczbányai Híradó vezércikke azon háborgott, hogy merjék magukat többen magyarnak vallani, hiszen biztosan azok.

Nézd csak, mutatta a cikket Mária a fiatal tanársegédnek a könyvtárban, mert Árpád miatt gyakrabban látogatott ide:

„Számos helyen magasabb rangú köztisztviselők, törvényszéki bírák stb. tótot vagy mást írtak be a korábbi népszámlálás rovatba, holott sem írásban, sem szóban nem tudták már azt, — köztük olyanok is, kik elemi iskolás koruk óta szakadatlanul magyar nyelven nyerték kiképeztetésüket, magyar családi körben nevelésüket, s csak azt az egy kapcsot vélik fennállónak köztük s a tót vagy más nyelv anyanyelvisége között, hogy csecsemőkorukban tán tótul dadogtatta meg a Marka…”

- És – kérdezte Árpád – nincs igaza a tollforgatónak?

Mária szemei villogtak a felháborodástól:

- Hatszoros a népességarány itt, a városban, itt, a tudomány világában, itt, ahol a közigazgatást mi adjuk. Milyen lehet akkor a vidék? És akkor mi sírunk, hogyha valaki ennek ellenére meri vállalni alacsonyabb származását? És akkor csodálkozunk azon, hogy néha megcsillantja magát a mélyben a magyargyűlölet?

Árpád elcsodálkozott Mária szavain, mert ő semmilyen gyűlöletet nem érzett, viszont azt látta, hogy Máriában az igazságérzet átcsap akár ebbe is.

- Nem bírom a hatalommal való visszaélést, apám szabadelvűnek nevelt –mondta, és már el is utazott Budapestre, Pozsonyba vagy tán Bécsbe is.

Árpád pedig amíg nem láthatta, beleírta a szerelmes költeményébe Mária szabadelvűségét és igazságszeretetét. Tán még a tótok nehézségeire is jobban odafigyelt, mint korábban. De amilyen bátor volt a lány a világ megítélésében, s alighanem apja szabadkőművességének értékeit fogta saját gondolataiba, olyan bizonytalan volt a szerelemben. Sok verssorába került Árpádnak az első csók, aztán még többe, hogy Mária este kiszökjön otthonról és felmásszon az Akadémia mögé, de a lakásába sose jött be. Azon a helyen találkoztak, ahonnan be lehetett látni a várost, és ami tulajdonképp Árpád utcácskája volt. Itt csókolóztak, s aztán beszélgettek hosszasan.

- Jó volna ide egy pad – mondta Árpád, persze jó volt nekik az a pléd is, amit ő hozott ki magával. Ilyen későn már nem sétált erre senki, a bányászok élete igen kiszámítható volt, ők már visszahúzódtak, a kocsmázó diákság pedig a völgyben és annak másik oldalán boldogította a lakókat. Az ő helyükről látni lehetett mindent, csak a város kivezető útjait nem fogta be a panoráma, ahol a legnagyobb duhajkodás folyt. Szerettek itt, a világ tetején üldögélni.

Mária Árpád kérésére jött volna többször is e találkahelyre, de rémesen félt, mikor kimászott a házuk ablakán a hátsó udvaron, aztán mivel a Fő utcára kimenni nem lett volna okos dolog, hátul kellett feltornáznia magát az ösvényig, melyen aztán már biztonsággal elindulhatott. Nem is elsősorban a leleplezéstől félt, hanem magától a mászástól, ami a helyi kecskéknek is kihívás lett volna. Egyszerre volt tériszonya és bezártságtól való félelme. Egyik sem volt szerencsés egy magaslatokkal teletűzdelt bányavárosban, ahol vagy a föld alatt tevékenykedtek az emberek, vagy a magasban kellett odafigyelniük különösen telenként, meg ne csússzanak.

Mikor Mária az esti találkozóra nemet mondott, a barátok pedig hívták kocsmázni Árpádot, hát jobb híján velük ment, a magára kiszabott kötelező napi verssorokat már amúgy is megírta délután. Velük tartott Kőrös László tanár úr is, kit gyakran láttak együtt Farbakyval, és ez mutatta, hogy komoly változások történnek a tanár-diák kapcsolati láncban. A középiskolákkal szemben itt az egyetemen a tanárok barátkozni kezdtek a diákokkal, így a korábbi ellenségeskedés sokat enyhült. A tanárok a szakestekre is mindig hivatalosak voltak, de arra, ha el is jöttek, a részegségbe csapó mulatozás előtt rendszerint távoztak.

Kőrös tanár úr Darwin elméleteit vitatta meg velük. Bár elfogadhatónak tartotta, hogy a majmoktól származunk, de véleménye szerint cselekedeteinket nem pusztán az öröm keresése és a fájdalom kerülése élteti, mert ha mindig csak az örömöt keresnénk, sose fejlődnénk. Úgy vélte értékeket és eszméket is követünk, és ezek még inkább irányítanak bennünket, mint az ösztönös vágyak vagy a túlélés. Elég meggyőzően érvelt, így a jelen lévő diákság és köztük Árpád is elfogadta Darwin-kritikáját, noha Darwin nagy népszerűségnek örvendett a szabadon gondolkodó fiatalság körében.

Egy másik alkalommal, mikor csak hárman voltak, barátja és egy középiskolát épp befejező az egyetemet épp csak elkezdő új hallgató, Árpád bedobta a nemzetiségi témát, mire barátja, ki hozzá hasonlóan már szintén a gyakorlati két évet nyúzta, de vele ellentétben az aláírásért ő becsülettel végezte a kétkezi munkát lenn a mélyben, azt mondta:

- A város nem születések útján, hanem bevándorlás miatt szaporodik és a környékbeli falvakból jönnek a legtöbben.

- Sok itt a fiatal leány, miattuk jönnek ide a diákok – poénkodott az úgynevezett balek, aki megtiszteltetésnek vette, hogy egy végzőssel és egy tanársegéd úrral ihat, a kíváncsiság pedig akkora volt benne, hogy nem tudta visszatartani azt a kérdését, ami már jó ideje motoszkált benne:

- Árpád, nem lesz neked bajod abból, ha nem jársz le az aknába?

- Majd lemegyek én is, de a mi tanszékünk kis kémcsövekkel dolgozik, azok pedig fenn vannak a polcokon. Odalenn nem kell kémikusnak lenni.

A kortárs barát az építészetre szakosodott, ráadásul az apja képviselő is volt, így mindig tudta mit kéne csinálni, mik a legfontosabb teendői a városnak.

- Az áram – tippelt Árpád -, hogy másutt is legyen villany.

- Nem talált – mondta a barát.

- Az egészségügyi helyzet – tippelt megint.

- Jó irányban keresgélsz, az valóban siralmas, de vajon miért olyan sok a beteg?

- Nem tudom – vallotta be Árpád, de a barát egy darabig még nem adta meg a választ.

- Amire büszkék vagyunk, az oktatás, az sem elegendő. Az elemi fiúiskola szűk, és versenyben állunk Aszóddal, hogy egy belvárosi leányiskola is épüljön. Mindenki tudja, hogy az evangélikusok itt kéne, hogy okosítsák azt a sok leányt, de a Podmaniczkyak Aszódot támogatják, és sajnos pénzzel is. Ám a legfontosabb feladat nem a kórház vagy az iskola, hanem a városi vízvezeték volna.

- Ez édesapád kedvenc témája, mert mérnökként ért ehhez – legyintett Árpád.

Kissé ütemtelenül szólalt meg a fiatalabb:

- Azt tudjátok, hogy a mi diplománkba már a „mérnök” megjelölést teszik hozzá a szakirányunkhoz? Az igazgató bejött az előadásunkra és ezt hirdette ki. Felmenő rendszerben.

- Még egy ok, hogy lecsússzunk hozzátok – mondta a barát, s közben érkeztek mások is, már jobb hangulatban, ezért a vízvezeték kérdésére egy későbbi alkalommal tértek vissza.

Árpád barátjának apja a képviselői ülésen több oldalról ecsetelte, hogy a vezetékes tiszta víz miért javítana jelentősen az életminőségen. A gazdagabbak akár a lakásaikba is bevezethetnék és a költségekhez ilyen mód hozzá is járulhatnának. Csökkennének a hurutos bélbetegségek, ha pedig dréneznének és betontározókat építenének, a szárazabb időszakban is volna elég víz. Az évközi csapadék és a földben megszűrt víz így összegyűjthető volna, érvelgetett a képviselő. Az ellenzőket megnyugtatta, hogy a tapasztalatok jók, a rendszer tartósan működőképes. A terveit bemutatta, mire a költségvetés miatt kezdtek aggódni a városvezetők. Erre aztán költségvetést is készített, végezetül pedig kitért arra, hogy a Budapestről és máshonnan a jó levegő miatt Selmecbányára érkezők számára nem lesz vonzó ez a hely, ha nem tudják garantálni nekik a tiszta ivóvizet.

Amikor Árpád szabadidejében épp nem Mária után epekedett, barátja révén értesült mindenről, ami a várossal történt.

- Apám szerint – magyarázta a barát – a bányák már nem adnak elegendő jövedelmet, ellenben a város összes pénzét arra fordítjuk, hogy még mélyebbre hatoljunk, még újabb gépeket szerezzünk be, mert futunk a dicső múlt után. Így viszont csődbe fogunk jutni. Azt kéne elérni, hogy a bánya önfenntartó legyen, és ne vigye a pénzt. Közben a lakosság növekszik, a vízellátását meg kéne oldani. A természetes forrásokkal kellene a drénes vizet egyesíteni és begyűjteni a csapadékot a Paradicsomhegyről, a Tepli–patakról, az Ottergrund-tóról és a Sobó-hegyről. Víztározót kell építeni és egy zárt rendszerű vezetékezést.

Árpád nem tudott hozzászólni a kérdéshez, az akkumulátorok technikai felépítése volt az, amihez gépészeti, és építészeti vonalon még a leginkább értett, noha persze ő is levizsgázott már olyan tárgyakból, mint kohászat, statika, géptan, de az Akadémián a felsőbb évesek már szakosodhattak és tudásuk is alaposan elvált egymástól. Amúgy sem tudott odafigyelni barátja városfejlesztő fejtegetéseire, mert más dolog gyötörte, Mária. S mivel nem szerette magába fojtani bánatát, egy korsó sör mellett jól esett hangosan gondolkodni.

- De hát mit akarsz te tulajdonképpen Máriától? – Kérdezte a barát. Írogatod neki a költeményedet, ez szép, de miért teszed? Vannak vele terveid?

- Vele nem lehetnek az embernek tervei – mondta Árpád – Vele csak jelened lehet, mikor ott van melletted, már ha el tudod érni, hogy tartósan ott legyen melletted.

- Ugyan, mondta a barát – meglásd, valaki feleségül fogja venni, és ha te nem igyekszel, igyekszik majd más. A kis ösztöndíjamra nekem nincs mire nősüljek, de te nem állsz rosszul. Ha a szüleid szegények is, neked ott lesz a könyvtárosi állásod, meg a tanársegédi is jól alakul. Szép kis egyetemi karriert futhatsz be, és Selmecen ez a legtöbb, amit elérhet az ember. Selmecbányát az Akadémia teszi azzá, ami. Veled szemben belőlem legjobb esetben bányatiszt lesz, és a bányászok munkáját fogom felügyelni, vagy a szállításokat fogom hivatalnokként szervezi. Az én életem koránt sem lesz olyan izgalmas, mint a tiéd.

- Vagy képviselő leszel, mint apád – mondta Árpád, majd folytatta:

- Egyébként Máriának az kevés, hogy belőlem selmeci tudós lesz.

- Honnan tudod? – vetette ellen a barát – Megkérdezted tőle?

- Igazad van, ha előkerül, megkérdezem.

Ám amikor Mária előkerült, és félelmét legyőzve kimászott Árpád kedvéért az ablakon, hogy aztán a hegyoldalban szerelmes helyükön összeölelkezzenek, nem kérdezte meg még se. A lány ölelése Árpád minden sejtjét átjárta. Csak amit így érzett belőle, az alakját, a bőrét, már az is sok volt neki. Nem mert és nem is tudott intimebb helyekhez érni, csak a derekát, a vállát, az arcát merte megsimogatni, ha a mezítelen felkarját érintette is már úgy érezte túl nagy hatalommal bír fölötte a lány, amit nem volna szabad engednie.

- Gyere be velem a házba – kérlelte, de az nemet intett, amit előre sejtett is, de azért meg kellett kérdeznie. Hogy miért is? Valószínű azért, mert ebben a helyzetben mindenki ezt kérdezte volna, és voltaképp nem is ő kérlelte a lányt, hanem az a mindenki.

Árpádnak viszont voltak más útjai. Nem csak pokrócot hozott magával a házból, hanem egy gyertyát is, meg a legújabb versszakokat is.

- A fényt meg fogják látni – mondta aggódva Mária – inkább add ide, amiket írtál, majd otthon elolvasom.

Árpád engedett, nem erőltette a felolvasást, mert valóban nagy volt a kockázata annak, hogy a gyertyafény nem csak a rovarokat vonzza oda, hanem a kíváncsi tekinteteket is.

- Előbb-utóbb le fogunk bukni – mondta Árpád -, mire a lány halk kis kacajt hallatott, mintha ez izgalmas dolog volna, de a következő pillanatban már azt kérdezte:

- De ugye nem árultad el senkinek, hogy te meg én…

- Nem, senkinek – hazudta Árpád, mert meg volt róla győződve, hogyha megmondja, hogy számos barátja tudja, hogy egy végeláthatatlan verset ír, és hogy ő, Mária a múzsája, akkor ez a múzsa megharagszik, és abban a pillanatban nyoma vész. De persze azt is látta, hogy az a gyávaság, amivel kerülgeti Máriát, akit sikerül felcsalnia az utcájába, ám nem sikerül becsalogatnia az ágyába, szintén ráunhat. S minden alternatíva közül a legveszélyesebb épp az volna, ha a törvényes utat választaná, mert valahol biztosan érezte, hogy Mária nem akar férjhez menni és ezzel ijesztené el magától a leggyorsabban.

Mit tehetett volna? Ügyetlenül mesélt az egyetemi dolgokról.

- Legutóbb felemlegetted a népszámlálás realitását – kezdte –, s azzal szemben a magyar szerkesztők tudatlanságát. Az egyetemi életben is van valami tompultság, valami enerváltság. Igaz, van néhány oktató, aki közvetlen a diákokkal, de a többség változatlanul lekezeli őket, a diákokból mégis kiveszett a lázadás, hiába a rendszeres szerdai és szombati összejövetelek. Nincs már meg bennük "a mindenki egyért, egy mindenkiért" összetartás, noha a nemzetiségi alapon feltöredezett hallgatói köröknek megint egyetlen burschenschaftba kell szerveződniük, ami ha valakinek nem tetszik, mert mondjuk német hagyomány, azt kiközösítik. Az állam egy évtizede támogatja az egységes selmeci diákszervezetet, és úgy látszik, a mostani diákvezetők tudják garantálni a rendet, és megvásárolhatók. Szerencse fel, Erdész üdv, különböző szalagok, minden szimbólum jelent valamit, minden nóta erősen cenzúrázva, nemzeti színek, selyemfonalak, bányász- és erdész-címerek, mindenre rátelepedett a Monarchia álságossága. Legalább a valentálásban volt egy kis eredetiség, hogy kilógattak fejjel lefelé a könyvtár ablakából.

- Ne is említsd – felelte Mária – az látod, nagy marhaság volt, amiképp az üvöltős hétfői és szerdai vad ivászataitok is visszataszítók.

- Vannak lányok, akiknek tetszik – vetette ellen Árpád, de úgy tűnt nem Mária az.

- Viszont – folytatta a lány – amiket mondasz arról, hogy egy fedő van ezeken az ifjúsági szervezeteken, hagyományról beszéltek, miközben nem tudjátok az eredetet, és a hatalomba is minden belesimul, hát ez az. Ez az, ami engem itt fojtogat.

Árpád Máriának búcsúzóul odaadta, a legutoljára írt versszakokat.

- Még ma el fogom olvasni, súgta a lány és egy gyors csókot váltottak, csak éppen hogy, mintha mindkettejüknek igen sietős dolga volna. Árpád ezúttal tudta magában kezelni az érintést. Volt, amikor megégette Mára érintése, vagy mai kifejezéssel élve az adrenalin az egekbe szökött benne, máskor viszont csak a húsos ajkakat érezte, és a lány illatát, csak és kizárólag mint fizikai valóságot, mint mikor egyik kémcsövet vizsgálta meg a másik után, hogy megállapítsa, hol talál keserű mandulára emlékeztetőt.

Hazaért és a tehetetlenségről vetett rímekbe néhány sort. Arról a tehetetlenségről, ami az ő hibája, aki nem képes megtalálni a kulcsot, noha mindent odaadna érte, amije csak van. Ám azon is el kellett gondolkodnia, hogy van-e valamije egyáltalán. Nyilván egy sereg hajadon számára Árpád remek parti lett volna, tán még a professzorok is odaadták volna neki lányaikat. De ahogy nyúltak a verssorok, Mária számára úgy váltak ezek őt megkötöző indákká, melyekből szabadulni szeretett volna.

A következő napokban volt egy bál, melyet az akadémisták szerveztek, és ahová a meghívott vendégek elegáns báli ruhát öltöttek. A zenekar keringőt játszott. Mária lenyűgözően szép volt, a baj csak annyi volt, hogy Árpádra rá sem hederített. Egy másik fiúval táncolt, és még az sem lett volna baj, de az a fiú a latinos-németes-magyaros diákrendezvényeken a leghangosabb és a legközönségesebb szokott lenni. És ezt Máriának is tudnia kellett. A fiú vezér, látta be Árpád, ő meg nem az. Újabb inspirációk jöttek a versíráshoz.

Mária a következő napokban eltűnt Árpád elől. Megint elutazott, és ahogy érdeklődött utána, mintha eljegyzési híreket pletykáltak volna róla, de nagyon titokzatosan a férfi kilétét senki sem tudta. Árpád féltékeny volt, és első számú gyanúsítottja a bálon látott diák lett. Az egyik esti sörözés kapcsán, ahol a diákok újfent önmaguk szórakoztatására kitalált feladatokról tárgyaltak, Árpád egy alkalmas pillanatban odament a fiúhoz és megkérdezte tőle:

- Te jegyezted el Poda Máriát?

A fiú szánakozva nézett rá, tudott a hőn szerelmes versfaragó tanársegéd úrról és nagyon örült annak, hogy benne nincsenek olyan gyötrő érzések, mint az elgyöngült Árpádban. De ha nem tudott volna semmit, akkor is elég lett volna egy pillantást vetnie a kérdezőre:

- Nem – mondta –, mi gyorsan rájöttünk, hogy nem illünk egymáshoz.

Mikor aztán Mária hazatért, tudta meg Árpád, hogy szerelmét egy budapesti jogász jegyezte el, és hogy Mária igent mondott.

Nem ölelték meg egymást, és nem csókolták meg egymást, Mária nem szökött ki éjszaka a Poda házból, csak a könyvtárban beszéltek egymással, ahol tartották a három lépés távolságot.

- Szereted a vőlegényed? – kérdezte Árpád, de mindegy is volt, mit felel Mária, mert szereti, persze, hogy szereti, de Árpád látta, amit látott, és gondolt, amit gondolt.

- Van-e kedved éjszaka beszökni a bányába, s mielőtt végképp Budapestre költözöl, hogy feleség és anya légy, megtudd, hogy a te lenézett Selmecbányád mélye milyen is. Mária a magasságnál csak a bányától rettegett jobban, de valahogy mindig erősebb volt, mint a félelmei, és minél komolyabb volt a kihívás, annál biztosabb volt, hogy bevállalja. Éjszaka hát a szokásos módon kimászott az ablakon, aztán ki a Fő utcába és gyalogolt felfelé, pont az ellentétes irányba, mint ahonnan Árpáddal a várost nézni szokták. A Kálvária a holdfényben erről az oldalról még jobban látszott, míg aztán az út jobbra elfordult, és a látvány eltűnt a szeme elől. Árpád ott állt a bánya bejáratától nem messze. Kézen fogta Máriát és másik kezét a szája elé téve mutatta, hogy maradjanak csöndben, az őr fel ne ébredjen. Mikor beléptek, rutinosan gyújtotta meg a lámpát, és adott egyet Mária kezébe is, a fejére egy sisakot tett és a magáéra is egyet. Felhúztak egy-egy csizmát, és egy esőkabát-szerűséget. Máriának csak ritkán kellett lehajtania a fejét, mert alacsonyabb lévén, elfért a vájatban. Felülről, ahogy izzadtak a kövek, csepegett néha rájuk a víz, és a lábuk alá is kellett nézniük, hogyha a tócsákat ki akarták kerülni. Mária eltökélten követte Árpádot, és most először vélte úgy, hogy sikerült kizárni minden külső körülményt, mely elválasztotta volna őket egymástól. Ahol elfértek, kézen fogva mentek, mint ahogy egyik gyerek vezeti a másikat.

- Nem fogunk eltévedni? – kérdezte.

- Vaslépcsőn mentek lefelé, fordultak jobbra, aztán balra, mintha Árpád céltudatosan tartott volna valahová, Mária pedig többet nem szólt, nem beszéltek. Mindegy volt neki, mi fog történni. Aztán egy robbanást hallottak és összeomlott mögöttük a járat. Egy kis üregben találták magukat, mindenhonnan fal vette körbe őket, és alóluk halkan sziszegtek a gázok.

Néhány nappal később találták meg őket, mikor a bányászok a sújtólégrobbanás által beomlott törmeléket eltakarították. Árpád nekitámaszkodva ült a falnak, Mária pedig hanyatt feküdt, fejét a férfi ölébe tette. A helyi lap beszámolt a tragédiáról, a rendőrség azon szikár jelentéséről, hogy az esetet balesetnek minősíti. Ám az emberek sokat találgattak arról, hogy mit kereshetett a pár együtt, mikor Mária már menyasszony volt. Egyesek az orvosi jelentéseket is ismerték, és azt állították, a halál oka fulladás volt, a gázoktól azonnal elkábulhattak, a lány pedig szűz volt. Hosszú kivizsgálás kezdődött, hogy a robbanás okait is kiderítsék, és új szabványokat vezettek be, ami a szellőztetést illette.

A helyi híreket hamarosan egy másik váltotta fel. Egy illegálisan terjesztett röplap keringett a városban, majd megjelent a csendőrség és a terjesztők kiléte után érdeklődött. A röplap azt állította, hogy tizenöt évvel korábban valójában nem Vetsera Mária Alexandrina lőtte le a trónörököst, ahogy a hivatalos verzió szólt, hanem fordítva, Rudolf lőtte le a fiatal, szinte még gyerek szeretőjét és ezután végzett magával. A röplapot valószínűleg Vetsera Mária Habsburgok által száműzött anyja nyomtathatta, de legalábbis neki állhatott érdekében.

- Csak ki kell várni és kiderül mindig az igazság – mondta a tót asszony a férjének, és a röplapot egy biztos helyre dugta, oda ahová a hirdetést, amit azóta sem mutatott meg a fiának. A férjével szemben azt akarta, hogy a gyerek még tanuljon felsőbb iskolában.

A történet itt folytatódik.

Átvezetés

Zs.P. — Mon, 09 Nov 2020 10:23:57 GMT

A nő elkészítette a szöveg angol fordítását, és a férfival az email kísérő szövegét fogalmazgatták.

- Válaszoltunk mi tulajdonképpen arra a kérésre, amiért mi ezt az egészet bevállaltuk? – kérdezte.

- Mire gondolsz?

- Hát, hogy a mi Árpádunk irományait esetleg összekeverte az utókor Adrej Sládkovič Marina-költeményeivel.

- Nem valószínű, hogy ilyesmi megeshetett. Szerintem semmi közük nincs egymáshoz, hogyan is volna, mikor Andrej szlovákul, Árpád meg magyarul írt?

- Ezt korábban is tudtuk – vetette ellen a nő – a kérdés az, hogy a témák, a leírások, a gondolatok hasonlóak-e?

- Ezt majd eldöntik a szerelemboltban – vélte a férfi. - Mirkóczki Árpád költeménye lássuk be, nem egy Petőfi vers, nem jelent meg sehol, nem vált közismertté sem. Ami engem inkább izgat, hogy van benne egy olyan szál, amit tényleg meg kellene fejtenünk.

A nő kérdőn nézett, és a férfi folytatta:

- Balladaszerű hivatkozás történik benne egy száz évvel korábbi eseményre. Nézd! – mutatta a férfi azokat a sorokat, ahol Mirkóczki azt írja Poda Máriának, hogy csak ne történjék velük is ugyanaz, mint a Kaplonczy fiúval és a Melius Fragott lánnyal, egy bizonyos Maricával.

- Igen – felelte a nő -, ez több helyen előkerül, de nem írja le, mi történt velük. Meg akartunk válaszolni egy kérdést, és helyette kaptunk egy újabbat. Hátha ez a maratoni versírás, mint legenda, mint minta, még sokkal régebbi hagyomány, mint gondoltuk. Akár egy vírus, vagy inkább mém, nem is Sládkovičtól vagy Mirkóczkitól, hanem még régebbről származik.

- Más elvarratlan szálaink is maradtak – mondta a férfi.

- Mire gondolsz?

- Nem tudtuk megmondani például, hogy minek köszönhető az Akadémia diákjainak belesimulása a Monarchiába. Megtörte a hagyományokat a Bach-korszak? Voltak még besúgói a rendszernek, netán az új diákvezetők maguk voltak beépített emberek, vagy csak maga az egyetem tudta megfélemlíteni őket? Vagy tényleg csak a diák-tanár közeledés simította ki a dolgokat? Vagy mi a helyzet a leány líceum építésével, amivel Selmecbánya Aszóddal készült versenyezni. Hol épült meg?

- Fontos kérdések ezek a számunkra? – kérdezett vissza a nő. – Akkor az már inkább érdekes, hogy Petőfinek, mikor átíratták az aszódi iskolából a selmecbányaira, Selmecen hirtelen leromlottak a tanulmányi eredményei, aminek feltehetően egy szlovák tanár volt az oka, aki Petrovicsot a szlovákság árulójának tartotta, és a diákok közt nemzetiségi feszültséget szított. Petőfinek ekkor lett elege a tanulásból, és állt be vándorszínésznek.

- A szlavofilizmusról valóban nem írtunk, arról, hogy a szlovákoknak nem voltak intézményeik, és ez erősen frusztrálta őket. Amiről te beszélsz, az az 1838-39-es év és maximum azt szőhetnénk bele a történetbe – a mi sztorink ugye 1893-ban játszódott –, hogy a selmecbányai Petőfi Kör a líceum falára emléktáblát tervez, amit aztán 1896-ban fel is raknak.

- Ezt mi is láttuk, és mellette van Sládkovič emléktáblája is - felelte a nő, majd megmutatta a kísérőlevelet:

- Küldhetjük így? – kérdezte.

- Küldhetjük.

Nem sokkal később megkapták a lány válaszát a szerelemboltból, aki tolmácsolta főnöke elragadtatottságát a novelláért és a kutatásért. Azt írta, szívesen megismerkedne velük és várja őket, s hogy igyekszik összeszedni Kaplonczy Odorickról és a Fragott lányról, amit lehet, meg hogy őt is érdekli a dolog.

Az egyetem aljában lévő villában szálltak meg. Ez a valamikori akadémiai tanári ház panzióvá változott. Gyönyörűen felújították, nem volt éppen olcsó, de a legszebb szobát bérelték és úgy vélték, ha már Selmecbánya kutatóivá váltak, s ha már őseik valamikor itt éltek, hát ennyit megengedhetnek maguknak. A nászutas lakosztály korabeli bútorokkal volt berendezve. Nem arisztokratikus bútorokkal, hanem olyanokkal, amelyek a házban maradtak meg, és amelyeket felújítottak. De voltak új beszerzések is, ezért az épületnek volt egy kis múzeumi hangulata. A falépcsőt nem cserélték ki, és az ajtók is eredetiek voltak, furcsa kilincsekkel, zárakkal. XVIII. századiak voltak, de akár régebbiek is lehettek. A házhoz tartozó kert valószínűleg sosem volt olyan gondozott, és ápolt, mint ekkor, a kerti grillezővel és a pergolával a mai luxusdivatokot követve készült. Az oroszlánlábas fürdőkád nem egy külön szobában, hanem minden bizonnyal az eredeti elhelyezkedésének megfelelően, a nagyobbik szobában volt felállítva. Szerelmespárunk fantáziáját ez ragadta meg, s ha eddig még nem volt felavatva nászutasok részéről, hát ők megtették. Régen fürdőkádja csak az arisztokratáknak volt, ám ők többek voltak most náluk is, mert az arisztokraták párjaikkal nem tudtak intim helyzetbe kerülni, hiszen szolgák sürögtek körülöttük, akik hordták nekik a vizet. Őket viszont senki sem zavarta.

A reggeli után, melyet itt a szállásadók biztosítottak, besétáltak a szerelemboltba. A lány nagy örömmel, régi ismerősként üdvözölte őket. Sajnálatát fejezte ki, hogy Sloboda úr mégsem tud velük találkozni, mert sürgős dolga akadt, de előkészítette az új dokumentumokat.

Elővették a telefonjaikat, hogy nekiálljanak fotózni. Valamivel kevesebb volt, mint a korábbi paksaméta, aminek örültek, viszont német és latin nyelvű irat jóval nagyobb számban akadt köztük.

- Ó, nem szükséges fotózniuk, ha úgy kényelmesebb. Nyugodtan vigyenek el mindent. A főnök maximálisan megbízik Önökben – mondta a lány.

Budapesten aztán becsülettel megbirkózván az összes új nehézséggel - hiába a Google fordító, külső segítséget is igénybe kellett venniük -, a pár egy újabb történetet alkotott a dokumentumokból.

- Az Osztrák-Magyar Monarchiából visszaugrunk újabb 100 évet, 1790 környékére a Habsburg Birodalomba és a Magyar Királyságba, Selmecbánya aranykorába.

- Vagy legalábbis az ezüstbe, mert alighanem az „aranykorig” Mátyás idejéig kéne visszamennünk.

- Úgy értem, hogy kulturálisan az aranyba – helyesbített a férfi -, de azért ekkor csörgött is a bányakassza rendesen. Az épített környezet, a helyszínek, ahol az események játszódnak nagyjából változatlanok.

- Kicsit olyan – mondta a nő -, mintha velünk történne minden.

A történet itt folytatódik.

Írás a Magyar Kereskedelmi és Iparkamara elnöke Dr. Parragh László javaslatairól

Zs.P. — Wed, 11 Nov 2020 07:56:53 GMT

Palotás János

toS1pclolitlns4t óor.ed

A Magyar Kereskedelmi és Iparkamara elnöke Dr. Parragh László javaslatai.

Nem árt tudni, hogy a Magyar Kereskedelmi és Iparkamarát nem az üzleti élet hozta létre, létrejöttéről és az üzleti élet szereplőinek kötelező tagságáról a kormány javaslatára született törvény.

Így volt ez az 1980-as rendszerváltás előtt is. Az elnök személyét akkoriban az MSZMP Központi Bizottságának kellett jóváhagynia. Téved, aki úgy gondolja, hogy ma ez másképpen van! Különösen nagyot téved az, aki azt gondolná, hogy a Kamara a gazdaság szereplőinek érdekeit védi. Miért tenné? A politika szülötte, a politika tartja el, a politika biztosít számára befolyást, és semmi nem gátolja a politikát abban, hogy bármely pillanatban súlytalanná tegye, vagy akár fel is számolja. Utóbbihoz semmi más nem kell, mint a törvény szövegéből kivenni a kötelező tagsági előírást.

A Magyar Kereskedelmi és Iparkamara szerepe már évek óta semmi más, mint Orbán Viktornak az oktatás és a gazdaság terén kifejtett lázálmait támogatni akként, mintha azok az üzleti élet szereplőinek kérései, elvárásai lennének, melyeket a kormány meghallgatott és támogatott. E feladat reprezentánsa a kamara elmozdíthatatlan elnöke Parragh László.

A Kamara támogatta, sőt kérte:

- az egyetemi oktatásban résztvevők számának visszaszorítását;

- a gimnáziumi képzésben résztvevők számának visszaszorítását;

- a kisvállalati adó választhatóságának korlátozást;

- és még sok mindent, ami kárt okozó a magyar gazdaságnak.

Mindez a kormányzati elkötelezettség azonban semmi ahhoz képest, hogy az egész világot sújtó, valóban mind az emberek életére, mind a gazdaságra rendkívüli veszélyeket magában hordó járványveszély idején, a magyar gazdaság támogatására tett kamarai javaslatok elképesztő dilettantizmusa, vagy ami még rosszabb valamely más nemtelen célok melletti fellépés támogatása.

A koronavírus járvány valóban visszafordíthatatlan veszélyt jelent akár a gazdaság szereplőinek 20-30 százaléka számára. Ez azt jelenti, hogy ezek a szereplők állami és valós segítséget nyúltó beavatkozás nélkül szinte biztosan megszűnnek, vállalkozók tízezreinek évtizedes munkája válik semmissé, mert bevételeik drasztikusan lecsökkennek vagy nullává válnak, mert be kell zárniuk. Ez a folyamat önmagában garantálja munkahelyek százezreinek megszűnését ugyan úgy, mint azt, hogy a magyar gazdaság fejlődését és versenyképességét hosszú évekkel veti vissza.

Javaslat 1.

A Magyar Kereskedelmi és Iparkamara elnöke Dr. Parragh László „segítő” javaslata szerint, a kormánynak közel a felére kellene csökkentenie a társasági adót.

Fontos azonban tudni, hogy a társasági adót a társaság nyeresége után kell megfizetni, azaz olyan vállalkozások fizetik, akiknek van bevétele, sőt a bevételeikkel nyereséget termelnek, azaz jelenleg nincsenek bajban.

A bevételeiket elvesztő, tevékenységüket kényszerűen abbahagyó vállalkozásoknak nyilvánvaló, hogy sem bevétele, sem nyeresége nem lesz, azaz számukra közömbös a társasági adó mértéke, azt akár meg is sokszorozhatja a kormány.

A társasági adó csökkentése a prosperáló gazdasági szereplőket valóban segíti, a gazdaság rendes folyamatában ez üdvözítő is lehetne. A jelenleg válságba került, a tevékenységüket önhibájukon kívül, kényszerűen abbahagyó, egyébként kiemelkedő gazdasági teljesítményre képes vállalkozások számára azonban semmilyen segítséget nem nyújt. Segítségként való kommunikációja a javaslatnak vagy a hozzáértés teljes hiányát bizonyítja, vagy még rosszabb, ha valamely más, nemtelen célt szolgál.

Javaslat 2.

A Magyar Kereskedelmi és Iparkamara elnöke Dr. Parragh László „segítő” javaslata szerint, a kormánynak fel kellene függesztenie egy évre az iparűzési adót.

Az iparűzési adót jómagam, a gazdaság rendes folyamatában nem szeretem, mert nem a jövedelmet adóztatja, hanem az árbevételt. Azaz akkor is fizetni kell, ha a vállalkozó elszámolta magát, a terméke, szolgáltatása nem termelt jövedelmet, sőt veszteséget termelt, és így az állam az adóval csak növeli a veszteségét, és az nem jó! De most válsághelyzet van!

Ezért fontos tudni, hogy az iparűzési adót a társaság árbevétele után kell megfizetni, azaz olyan vállalkozások fizetik, akiknek van árbevétele, azaz működnek és szolgáltatnak.

A jelenleg mély válságba került, a tevékenységüket önhibájukon kívül, kényszerűen abbahagyó, egyébként kiemelkedő gazdasági teljesítményre képes vállalkozások számára azonban az iparűzési adó felfüggesztése nyilvánvalóan semmilyen segítséget sem nyújt, mivel ezeknek a vállalkozásoknak most gyakorlatilag nincsen árbevételük. Így a kormány akár fel is emelhetné az adó mértékét, annak léte vagy nem léte a bajba jutott vállalkozások számára közömbös. Az adó felfüggesztésének segítségként való kommunikációja vagy a hozzáértés teljes hiányát bizonyítja, vagy még rosszabb, valamely más, nemtelen célt szolgál.

Sajnos ebben a javaslatban a „valamely más nemtelen cél szolgálata” biztosan tettenérhető. Sajátos szabályozássá tette ugyanis az Orbán kormány, hogy az iparűzési adó maradt az egyetlen olyan önkormányzati bevétel, amellyel ma még többnyire szabadon rendelkeznek az önkormányzatok, segítségével finanszírozhatták a saját településfejlesztési és működtetési elképzeléseiket.

Ma semmi nem korlátozza a magyar kormányt abban, hogy akár minden pénzügyi forrást, például az iparűzési adóbevételt magához vegyen, vagy a felfüggesztésével a jogosultat ellehetetlenítse. A kormány ezt követően a „kedvencek” számára akár az elvont forrás többszörösét is visszajuttathatja bármely általa jónak látott jogcímen, míg azokat, akik nem álltak be a sorba, kedve szerint el is lehetetleníti jogalkotással. A Kamara most ezt a nemtelen kormányzati célt támogatja úgy, mintha ezt a gazdaság bajban lévő szereplői kérték volna.

Ez az írás most nem az Orbán kormány kommunikációjának és cselekedeteinek elvtelen voltáról szól, de a kamara-kormány összjáték is ennek egyik, ma nagyon látványos eszköze. Egy külön elemzést igényel majd, hogy mit jelent a kormány azon kommunikációja, hogy Ő nem támogatja a válság okán az eladósodást, miközben az Unió tagjaként, az Unió történetének legnagyobb hitelét veszi fel, hogy finanszírozza a válság többlet kiadásait. A kommunikációja közben új és új elvonásokkal nehezíti a társadalom szereplőinek védekezési képességét, miközben másokat azzal bírál, hogy csak arra képesek, hogy elvonásokban vagy hitelekben gondolkodjanak a többlet finanszírozási igényük, és a kieső bevételeik pótlására.

Pedig nem is olyan nehéz megérteni, hogy igazából csak két olyan megoldás van, amely valós segítség a gazdaság túlélésében, és amelyet csak egy kormány biztosíthat, ha a szándéka őszinte. A munkavállalók esetében a járványt megelőző egy évben megszerezett átlagjövedelemhez viszonyítottan kieső bér/jövedelem 60-70%-os kormányzati kifizetése. A vállalkozások esetében pedig az árbevételnek az előző év azonos időszakában elért igazolt árbevétel 60-70 %-ra való kormányzati kiegészítése. Számtalan egyéb jó gondolat is fellelhető a környezetünkben, ha valaki veszi a fáradtságot és körülnéz a világban, de ahol ez a két elem hiányzik a kormányzati intézkedésekből, ott nem beszélhetünk valós és hathatós állami beavatkozásról.

Palotás János

Budapest, 2020. november 10.

Második történet

Zs.P. — Wed, 11 Nov 2020 12:56:09 GMT

Kaplonczy Odorick Miklóst az aszódi evangélikus líceumból küldték Selmecbányára, hogy amennyiben tényleg bányagróf szeretne lenni, kerüljön már fiatalon oda, ahol Európa első bányászati Akadémiáján folytathatja majd tanulmányait. Apja hiába volt báró, arra figyelmeztette fiát, hogy a bányagrófi cím elnyerése nem csak sok tanulást, de jó származást is igényelhet, és nekik épp a származással gyűlhet meg a bajuk, hisz katolikusnak is kellene lenniük.

- Ki tudja, miként alakul a politika – mondta a báró – ha II. József élne, még el is érhetnéd, hogy megbízzon és te váljál Selmecbánya királyi követévé, igazgasd a bányáját, és felügyeld a közigazgatását.

De II. József már Miklós gimnáziumi tanulmányai ideje alatt meghalt, és nem lehetett tudni hová fajul a visszarendeződés, pláne, hogy a király halálos ágyán a vallásos toleranciára vonatkozó türelmi és néhány más rendeleten kívül mindent visszavont. Az ugyan szerencsére már elképzelhetetlen volt, hogy jezsuiták forgassák fel az evangélikusok sírjait, és attól várjanak jó szerencsét a selmeci bányászatnak, hogy az eretnekségnek még a múltját is eltörölik, de azért az evangélikusok társadalmi felemelkedésének újra létrejött a plafonja. Kétszer ugyanabba a folyóba lépni nem lehet, de hogy egy protestáns hitű legfelsőbb királyi megbízatást kapjon, ezt a Kaplonczy báró nem igen hitte, mert nem bízott az új Habsburgban. Hogy fia ne kötődjön annyira az ábrándjaihoz, ezért javasolta neki, hogy hagyja ott Selmecbányát és a líceum befejezése után menjen Freibergbe, mert azon az akadémián állítólag magasabb szinten oktatják a kőzettant, de Miklós maradni akart, sőt, még a nyáron is csak pár hétre akart hazatérni a kastélyba, aminek oka, mint tragikus történetünk végén kiderül, egy lány volt, kit Maricának hívtak, s kiről a báró csak sajnálatosan későn szerzett tudomást.

Marica anyja után kapta a nevét, a híres Melius Fragott legnagyobb lánya volt. A híres jelző azonban elhagyható, mert az Akadémia minden tanára nemzetközi hírnévnek örvendett, és Európa különböző részeiről érkezett, hogy a Mária Terézia alapította új Akadémiát még nagyobbá tegyék. A fiatal francia tudós beleszeretett egy tót lányba, ami utóbb tévedésnek tűnt, így aztán belefeledkezett az oktatásba, ahol több gyönyörűségre tett szert, mint asszonyánál, kinek igazából csak egy hibáját tudta felemlegetni. Az asszony mindenképp gyarapodni, emelkedni akart, szinte már mániákusan kitörve nemzetiségéből és társadalmi státusából, és ezen ügyködött, különösképpen, ha a gyerekeiről volt szó. Neki nem volt elég a francia, és az sem, hogy gyerekei elmagyarosodtak, ő németté akart válni, és nem volt elég, hogy a tudomány segítője lehet, ő címet is akart, s ezért küldte Maricát Pozsonyba, hogy ott tanuljon a Notre Damoknál, legyen művelt társalkodó és kiváló feleség.

És most lássuk megint a fiú családját. A báró igen reálisan látta fia lehetőségeit, kapcsolatrendszerén, melyet főként titkos társaságba való tartozásának köszönhetett, ismerte ő az udvar minden irányváltását. Mária Terézia érdemeit is, noha különösképp nem kedvelte. Tudta, hogy bár Selmecbánya nélküle is jelentős lett volna, és azt is, hogy voltaképp az udvar azzal, hogy rátette a kezét a bányára, és elvette a város hajdani függetlenségét, mindezt a pénzszerzés miatt tette, de kétségtelen az iskolafejlesztés inkább költség volt, a diákoknak nyújtott állami és bányajövedelemből átadott támogatás szintén a hasznot csökkentették. Mária Terézia bölcsességéről tanúskodott, hogy az Akadémia alapításának feltételéül szabta, hogy erdészeti képzés is folyjék, így aztán szemben az ókori birodalmakkal, vagy Anglia rohamos iparosodásával, ahol erdők tűntek el, a kis Selmecbánya és környékének nagy faigénye ellenére is megőrizte természeti egyensúlyát, nem csupaszította le a földalatti munka a föld feletti hegyeket. Másfelől azonban a jezsuitákat a királynő nem akarta felszámolni, amíg lehetett húzta az időt, és fia társuralkodása nélkül a szabadkőművesek sosem értek volna célt a jezsuiták megbüntetésében. Mostanra Selmecbányán a jezsuiták helyét a piaristák vették át, és Miklós azt írta a bárónak a levelében, hogy teljes a béke a felekezetek közt, mert a szegény megboldogult líceum igazgatóját még a piaristák is kikísérték a temetőbe.

És most lássuk újfent a lány családját. Melius Fragott felmenői igen csak megszenvedték a vallásüldözést, hugenotta őseiknek Svájcba kellett menekülniük, ő már ott született. Az ősök valószínű rossz szemmel nézték volna a tót lánnyal kötött házasságát, már csak azért is, mert családjában így vége szakadt a protestáns hitnek. A törvények szerint a vegyes házasságokból született gyerekeknek mind katolikus hitben kellett nevelkedniük. Melius nem volt ateista, a szabadkőműves páholy, ahová tartozott nem is tűrt meg hitetleneket. Selmecbányán, a Lengyelországból érkezett „Erényes emberbaráthoz” nevet viselő páholyhoz tartozott, s amikor gyűlésre igyekezett, a feleségének csak azt mondta, megy a zudenbe, mert németül „Zu den Tugendhaften”-nek hívták magukat. Megeskette az asszonyt, hogy senkinek sem árulja el a tagságát, de neki meg kellett őt nyugtatnia, máskülönben azzal vádolta volna, hogy nőhöz jár. A páholyban is elvárás volt, hogy a házastárs tudjon a tagságról és azt ne ellenezze.

Otthon csak akkor tartózkodott szívesen, mikor kedvenc lánya is a háznál volt, aki a hosszabb szünetekkor hazajöhetett a Notre Dame-októl. Szeretett benne gyönyörködni, mert Marica szép is volt és okos is, és tudta, ha fiúnak született volna, éppolyan csavargóvá válik, mint ő maga, azaz rokonlelkek voltak. Marica alig hogy megtanult járni, már figyelni kellett rá, meg ne szökjön. Volt úgy, hogy a katolikus templomtól hozta vissza valaki, addig elment egyedül. Egy másik alkalommal pedig a család óriási ijedtségére lezuhant a kőfal széléről, ami a kert másik végében volt. Melius Fragott egy nagyon szép villában lakott, az új Akadémia parkja mellett. A kerítést úgy kellett befoltozni és megmagasítani, mint a szökős kutyáknál. A kislány 2 métert zuhant és a kulcscsontját törte, de szerencsére nagyobb baja nem történt.

Fragott alig várta, hogy lánya megnőjön, hogy mint igazi vonzó hajadonnal együtt sétálhasson Selmec utcáin. Először azt hitte, kicsi és alacsony marad, de aztán 16 éves korára szép derekú hölgyé vált, a kor divatjának is megfelelt, akkoriban igencsak díjazták a polgárok a karcsú derekakat. A fűző viselése e célból - ki nem akart bányász lányának vagy parasztnak látszani - ajánlatos volt, a fedetlen felsőkar és váll takarása pedig azt jelezte volna, van valami szégyellnivaló soványsága a hajadonnak.

Ahogy így sétált Fragott úr a lányával, azt kérdezte tőle, hogy megy sora nem csak neki, de Pozsonyban a Notre Damok-nál a lutheránus leányoknak? Marica tudta, hogy apja saját vallásának helyzete felől érdeklődik, és meg tudta nyugtatni:

- Nálunk apám, mikor mi katolikusok valaki szentet ünnepelünk, a protestánsoknak engedve van, hogy mással foglalatoskodjanak. Jobb dolguk van nekik, mint nekünk, mert több a szabad foglalkozásuk.

Fragott elcsodálkozott ezen, mert olybá tűnt, mégiscsak van fejlődés a világban, noha a selmeci lutheránus templomra nem volt szabad tornyot építeniük és annak bele kellett simulnia a polgárházakba. Ő maga már szinte felekezeten kívüli volt, a lutheránusoknak mondhatta, hogy a katolikusokhoz jár és fordítva, noha egyiket se tette, mert áhítatoskodás helyett inkább vegytani könyvét írta, javítgatta. Egész életében ezen dolgozott, ami feltétele volt az akadémiai állásának: könyvet kellett adnia a könyvtárnak és a jövő diákságának. A könyvtárra nagyon vigyáztak, csak a professzorok kezelhették egymást rotálva, és csak a tanárok vagy magas rangú bányatisztviselők használhatták. Diákoknak itt nem volt keresnivalójuk, könyvek helyett csak jegyzeteikből tanulhattak. Ám most, hogy Marica hazajött, Melius a könyvtári beosztását átadta másnak, hogy többet lehessen otthon, és a következőt eszelte ki:

- Gyere el velem vasárnap a lutheránus templomba, anyádnak pedig nem áruljuk el.

Együtt kellett kitalálniuk, mit mondanak, hová mennek, míg az anya Marica testvéreivel a katolikusokhoz megy, addig ők együtt hol vannak. Azt füllentették, hogy az Akadémián Fragott egy kísérletet mutat be néhány középiskolás számára, amolyan hétvégi nyílt napot tart, és erre viszi magával a lányát is.

- A hazugság akkor jó, ha van igazság is benne – mondta Melius a lányának, így tényleg nyílt napot is hirdetett, csak az időpont volt néhány órával későbbi, mint ahogy azt odahaza állították.

A lutheránus templomban aztán megakadt a lányon a szeme Kaplonczy Odorick Miklós diáknak, kinek a líceum növendékeivel együtt kötelező volt az istentiszteleten való részvétel. Minden fiú, amikor csak tehette, lopva odapillantott a lányos sorra, hogy megnézzék maguknak azt, ki nem csak kicsit magasabb volt a többinél, hanem vállát is csupán csak egy áttetsző kendő takarta, szemben a szerényebb protestáns divatot követőkkel. Tudták is a fiúk, hogy ez a lány nem szokott ide járni és ismeretlensége is vonzóvá tette.

A hívek odafigyeltek a prédikációra, mert egy heti témát adott nekik, miről és hogyan beszél a lelkész. A fiúk közül azonban elvétve lehetett volna olyat találni, aki fel tudott volna idézni bármit, részben mert paptanáraikkal amúgy is minden nap találkoztak, a vasárnapok nekik unalmasak voltak, részben pedig az ismeretlen és sugárzó szépségű lány miatt.

Az istentisztelet után a fiúknak vissza kellett térniük a kollégiumba, aztán a stúdium következett, amikor asztaluknál ülve tanulniuk kellett, és tanulmányi eredményeiktől függően, ki 4-től 5-ig, ki 4-től 6-ig, sőt, a kitűnők akár 8 óráig is kimehettek a városba. Ez alól a rend alól csak az képezhetett kivételt, ha valamilyen nyomós okkal tudtak kikéredzkedni, és mivel tudtak az akadémiai nyílt napról, ezt többen megtették. Ám Miklóson kívül másra használták a lehetőséget, a város aljában lévő kocsmába szöktek. Miklós viszont néhányadmagával a bemutatóra tartott. Itt aztán másodszor is találkozhatott a professzor lányával, és mellé érve minden bátorságát összeszedve azt súgta neki:

- Ha írnék Önnek verset, valamiképp oda adhatnám-e?

A lány rámosolygott, mintha ez volna a világ legtermészetesebb dolga, hogy ifjak verset írnak hozzá, egyel több vagy kevesebb nem igazán számít. Meg se nézte a fiút, csak azt mondta.

- Ha valamiképp el tudja juttatni, miért ne?

Miklós számára a feladat rögtön háromra nőtt, mert egyrészt írnia kellett egy verset, másrészt el kellett juttatnia a professzor házához úgy, hogy se az apa, se a boszorkány anya ne ellenőrizze a levelet, harmadrészt el kellett érnie, hogy legközelebb Marica személyesen akarja átvenni tőle a verset, már ha egyáltalán akar tőle majd bármit is olvasni.

A felmerülő nehézségeket két barátjával is megosztotta, akik látták a lányt a templomban, egyikük pedig ott volt vele a nyílt napon is, így aztán őszintén drukkoltak, hogy Miklós valamiképp célba érjen. Mindenben tudtak segíteni ötletekkel, csak a versírásban nem. Abban nem vállalták a felelősséget. Végül aztán úgy esett, hogy Miklós lefizetett egy cselédet, hogy ő adja át a verset a szülőket kikerülvén. Jól járt a cseléd, mert Miklós báró lévén nem volt szegény, még ha apja szűken is mérte a zsebpénzét, de valószínűleg a tragédia után már bánta bármennyit is keresett, hogy a történet részesévé vált, és a bányabírónál kellett részletes vallomást tennie, hogy az utókor is okuljon, de el azért nem ítélték.

A nyár azzal telt – leszámítva a közepét, mikor Miklósnak haza kellett mennie, hogy néhány családi és rokoni kiránduláson részt vegyen, meg hogy apjával egyszer elmenjen Freibergbe -, hogy Miklós egyetlen verset írt Maricának, amely egyre hosszabbra nyúlt és tekergőzött, akár a kígyó. A verset átadta a cselédnek, az pedig a lánynak, és a lány becsületére legyen mondva minden sort elolvasott, megmért, felbecsült, érzékelte a szavak kifinomultsága mögötti gondolatok gazdagságát, s külön értékelte, hogy nem németül, hanem magyarul kapja mindezt.

A versszakokból kibontakozott nem csak a fiú gondolkodása, de szép lassan neve és státusza is. Ahol nem értett valamit a lány, ott levelet írt vissza és rákérdezett a konkrétumokra, így végül nem maradt titokban előtte semmi. Nem csak az, hogy mennyi mindent tud már az ifjú a kőzetekről, jól lehet még nem is hallgótja az Akadémiának, de kibontakozott előtte arisztokrata származása és a család gazdagsága is. Ez utóbbiak viszont inkább elbizonytalanították, mert inkább ütött apjára, mint anyjára, ki a partit megragadni azonnal igyekezett volna, és amint egy alkalommal kiderült, igyekezett is.

Az eset úgy történt, hogy Miklós, mikor a cselédnek át akarta adni a ház előtt a levelet, Fragott professzor épp kilépett a kapun – mert a villa bejárata inkább nevezhető volt kapunak, mint ajtónak, és meglátta e jelenetet.

- Ha a levél Maricát illeti, nekem nincs jogom belenézni – mondta, de kivette a cseléd kezéből a borítékot és zsebre vágta. – Majd alkalmas időben átadom neki, de jöjjön be hozzánk fiatalember.

Miklós bement, kalapját átadta egy cselédnek, és felment a falépcsőn az első emeletre. Itt nem márványlépcső volt, mint náluk, de még hangulatosabbnak is találta. Minden az átgondolt jómódról tanúskodott. Hátul a kertből gyerekkiabálás hallatszott, az első emeleten az asztalnál kötött Marica anyja, egy kis asztal mellett egy fotelban pedig a lány ült és olvasott. Mindkét nő egyszerre pillantott fel, az anya kérdőn, Marica ijedten.

A professzor leültette a fiút, és elbeszélgetett vele, kiféle miféle, Miklósnak pedig nem volt mit tennie, be kellett mutatkoznia, hogy ő Kaplonczay Odorik, igen, annak a bizonyos Kaplonczaynak a fia. A professzor hozzá volt szokva a fiatalemberek zavarához, bizonytalanságához, és akadtak a diákok közt arisztokraták is. Büszke volt arra, hogy amiképp a titkos társaságban, úgy az Akadémián is a tudás és a tehetség számított egyedüli mérceként, sőt, hogy általános elvárás volt, a gyakorlatokon a hallgatók piszkítsák is be a kezüket, még ha bárók sarjai is. A gyakorlat fontosabb volt, mint az ápoltság, hiszen mégiscsak a bányászathoz kellett érteni. A fiút intelligensnek találta, de voltak előítéletei a felső osztályokkal szemben, ezért aztán belefogott az ijesztő gondolatokba.

- Az Akadémia nem olyan ám, mint a líceum. Nekünk tanároknak is megvan kurtítva az idő, hogy ne csak beszéljünk, hanem Önök lássák is a dolgokat. Aki bányászattal fog foglalkozni, magának is ki kell próbálnia a főfelőri munkát, a zúzóknál és a kohóknál iszapolni kell, olvasztómester mellett kell tevékenykedni, másképp a Főkamaragrófi Hivatal nem érvényesíti a diplomát és nem tud elhelyezkedni. A vájároknak és minden munkásnak elégedettnek kell lenniük a későbbi úrral, másképp hiába jó a származás.

Miklós nem sokat értett abból, mivel jár a főfelőri munka, vagy a kohó melletti, de szeme meg sem rebbent. A professzor beszéde átterelődött a tudományra:

- Nem érdekli-e jobban az alkímia, a vegyészet, mint a kőzettan? – kérdezte, mert hogy az alkímia volt a tárgya. - Amúgy van kapcsolat a kettő között, mert a kőzetekből redukcióval lehet kinyerni a fémeket, amiképp azt Ruprecht Antal bizonygatja a földfémek esetében.

A nők csak ültek és hallgattak, Marica figyelte Miklós egyre felszabadultabb viselkedését, ami alighanem apja kedvességének volt betudható, mert hiába voltak rémisztőek a szavai, a szeme barátságosan tekintett az ifjúra.

- Három tanszékünk van és ennek megfelelően három szakosodási lehetőség: vegytan–kohászat, matematika-mechanika és bányamíveléstan. Ez nincs úgy kihegyezve a kőzettanra, mint Freiberg, de azt hiszem, nem kell szégyenkeznünk nekünk sem, bár egy igazi gyűjtemény még hiányzik e tárgyból.

- Jártam apámmal Freibergben, épp néhány hete – felelte Miklós – ő azt gondolja, oda kellene majd jelentkeznem.

- Inkább minket válasszon, volt nálunk pár hónapig Alessandro Volta is. Tudja ki ő?

- Sajnos nem – vallotta be Miklós.

- Vagy a kőzettan miatt mégis inkább Freiberget választaná, miközben nálunk annyi híres ember megfordul?

- Azt hiszem, maradnék – mondta Miklós, de nem nézett Maricára, nehogy tekintete elárulja, maradásának nem a tudomány és a híres emberek itteni forgása az oka.

Marica viszont mindent értett ebből a beszélgetésből, ám a kétségei ettől nem csökkentek. Olvasott ő már szerelmes elbeszélést, mely arisztokrata és polgárlány közt köttetett, olyan sem akart lenni, mint amilyen anyja apja mellett, kit apja ha csak lehet kerül. Hátha sokkal jobban tette volna az apja, ha magához valót vesz el. Meg aztán ki is néztek már neki egy vőlegényt a szülei, egy rendes katolikus polgárfiút, miért is kéne neki arról ábrándoznia, hogy egy báró ivadék majd őt kívánja nőül?

Anyja azonban e látogatás után, noha a szerelmes versszakokat tartalmazó levelekről nem tudott, valamit csak megérezhetett, és aztán ki is szedte férjéből, hogy miért hívta be az ifjú gimnazistát a házba.

- Mondja uram, miért hívta be? Csak mert erre jár valaki, nem szokása beinvitálni.

- Inkább a kicsikkel foglalkozzál, mert a kíváncsiságod megöl – mondta a professzor. A feleségek magázni, a férjek tegezni szokták a párjukat, ám ez nem jelentette azt, hogy a férfiak lettek volna mindig az erősebbek. Marica apja aztán vallott:

- A bárógyerek a lányunk körül legyeskedik, mikor behívtam magam sem tudtam, kicsoda, miféle szerzet.

- Hát nagyon jó szerzet – felelte az asszony, és Marica minél jobban látta, hogy az anyját magával ragadja a mohóság, annál kevésbé engedett a tanácsainak, hogy miképp bolondítsa magába, hogy legyen a fiúval kedves és hasonlók.

Szerencsére neki vissza kellett mennie Pozsonyba, és Miklósnak is volt még egy éve a líceumban. Marica nem kívánta abbahagyni az iskolát, neki még két éve volt hátra, és ez is valamiféle józanságra késztette. Oly kevés lány tanulhatott, fontosabb volt neki ez mindennél, Miklós pedig felfedezte magának a bölcsészetet, mert bár kiváló tanuló volt, a bölcsészetre eddig csak annyi energiát fordított, amennyire feltétlenül szüksége volt. A bölcsészet felfedezése pedig nem volt más, mint hogy Kazinczyt olvasott, meg nagyobb lelkesedéssel végezte a fordításokat, és nem utolsó sorban olyan új barátokat szerzett, akik fogékonyak voltak a közélet iránt, melyet ez idő tájt leginkább az irodalom és az újságírás jelentett.

Az iskola latin tanára komoly újítást vezetett be, melyekre immár Miklós is fogékonynak mutatkozott. Német és magyar nyelvű napi sajtót hozott be az órákra, és lehetett választani, ki melyikből kíván fordítani, miközben fordítottak, akaratlanul megismerkedtek magával a témával. A tanárnak az összes magyar nyelvű aktuális lapból volt példánya, ami úgy volt lehetséges, hogy rábeszélte kollégáit, ők is rendeljék meg valamelyiket, dobják össze a fizetésükből, mert az iskolának erre nem telt volna. Csak a selmeci evangélikus egyház tartotta el az iskolát, pedig valamikor, még mielőtt I. Lipót üldözni nem kezdte őket, városi fenntartású volt.

Rát Mátyás Magyar Hírmondóját szerette legjobban Miklós, ebben volt valami Habsburgokkal szembeni nemesi ellenállás, jól lehet a szerző nem volt arisztokrata, vezetékneve végéről a h betűt azért hagyta el, hogy magyarosabb legyen. Az öreg báró aligha nézte jó szemmel ezt a virtust, mert úgy vélte rendesen, civilizáltan csak németül lehet beszélni.

Selmecen is minden németül zajlott, legalábbis a hivatali nyelvezet, de ahogy latin tanáruk Bél Mátyást idézte:

- Egy igazi hungarus latin nyelven ír, beszél szlovákul és magyarul, tudása pedig német.

Na, igen, ilyen volt Bél Mátyás, a pozsonyi evangélikus líceum igazgatója, de azóta sincs utódja. Torz így a hungarus nép.

E szerint még Miklós apja se volt igazi hungarus, mert szlovákul nem tudott. Ezt a három nemzet koncepciót a lutheránusok támogatták leginkább, akik viszont alig tették ki a Magyarország népességének 8-9%-át. Mégis, hogy ekkora befolyásuk lehetett annak oka, hogy a lutheránusok fektettek elsőként nagy hangsúlyt az ifjúság oktatására, és ők valamiképp az ország északi területére szorultak. A magyar nyelvű lapok így kötődtek a protestantizmushoz, amiképp Szacsvay Sándor Magyar Kurírja is, noha neki a pozsonyi nyomdászok lapkiadási privilégiuma miatt egészen Bécsig kellett mennie, hogy aztán a lap visszakerülhessen ide, a Felvidékre. Bécsben szabadabb volt a lapkiadás. A diákok többsége őt szerette fordítani, mert ironikus volt, rámenős, pikírt és a történetei érdekesek.

- Csak Voltaire-t utánozza – mondta Miklós, de aztán ő is átállt barátai oldalára, mikor lapját, a Magyar Kurírt betiltotta a cenzúra, mert leközölte, mit is mondott XVI. Lajos a francia forradalmi konvent kihallgatásakor. De ez már 1793-ban történt, abban az évben, mikor Miklóst felvették az Akadémiára, és várta, hogy elkezdődjék új élete.

A báró elegendő pénzt küldött, hogy fia lakást találjon. Miklós az Akadémia háta mögötti utcát választotta, egy olyan házat, amiből egy kis tornázással rá lehetett látni a Kálváriára, de ami sokkal fontosabb volt, hogyha kisétált az utca végébe, beláthatott Maricáék portájára. A bérlemény barna padlójú, alacsony belmagasságú ház volt, amit egy bányatiszt adott ki neki, ki úgy döntött átköltözik a másik oldalra, ahol közelebb került a bányához, bár légvonalban így sem lett volna messze, csak hát figyelembe kellett venni a szintkülönbségeket.

Marica hazatért, pont mikor Miklóst balekké nyilvánították, és különböző beavatási szertartásokon esett át.

- Honnan ezek a szokások? – kérdezte Miklós az elmúlt napok Praeses-étől.

- Azt neked nem mondhatjuk meg – mondta a végzős firma, és Miklósnak Maricától kellett megtudnia, hogy valójában a szabadkőművesektől vettek át ötleteket azok a végzősök, akik másik lábukkal már felvételt nyertek, és „inasok” lettek a selmeci páholyban.

Miklós az ő utcájában találkozott a lánnyal, ott, ahonnan ráláttak az udvarukra. Marica ragaszkodott ehhez a helyhez. Miklós ment volna a házukhoz is látogatóba, de a lány nem akarta. És nem azért, hogy Miklós ne tartsa be a két lépés távolságot e romantikus találkahelyen, mert megtartotta így is, hogy nem a házukban volt, és nem volt kísérője. A lány egyszerűen csak nem akarta, hogy Miklós a családjuk életévé váljon.

Miklósban a benne égő vágy nem volt erősebb, mint a neveltetése, és így nem közeledett. Érezte, hogy a lány rendkívüli, mert látta, milyen önálló, milyen vakmerő, s mi sem bizonyította ezt jobban, mint ezek az esti találkozások. Miklós átadta neki a verseit, beszélgettek mindenféléről, aztán hazamentek, éjszaka pedig egyikőjük sem aludt, hanem a másikra gondolt.

- Meghódítottad-e már az alkimista professzor lányát? – ugratták a többiek, mire Miklós mindig azt felelte, hogy „rajta vagyok”, de nem árulta el éjszakai találkozóikat és azt sem, hogy milyen tehetetlen, mert kinevették volna. Egy ízben halasztott csak el egy olyan találkozót, melyet Marica kezdeményezett és ez épp az a nap volt, mikor kiderült, Szacsvay Sándortól elveszik a Magyar Kurírt.

- Szacsvay jozefinista volt, és mi mást jelent az ő elhallgattatása, minthogy vége a jozefinizmusnak. Titeket lutheránusokat megint üldözhetnek.

- Talán ilyesmi nem következik mégse – mondta Miklós.

- Lehet, de arra számíthatunk, hogy nem lesz már az a pezsgés, mint eddig, nem ismerjük meg a történéseket, csak a hazug propaganda jut el hozzánk.

- Azért álljunk csak meg egy pillanatra – mondta Miklós – én elismerem Szacsvay erényeit, bár a stílusa nem az enyém, de mégis hogy van az, hogy szerinte mindig követni kell az uralkodó törvényeit, és azt ellenőrizni, hogy jól tartják-e be? Mi van, ha épp az uralkodóval van a baj? Miért mond még most is ilyeneket, miután elhallgattatták? Mikor hazudik és ravaszkodik, amikor hízeleg a hatalomnak, vagy amikor a sorok közt kifigurázza azt?

A többiek nem tudtak erre a kérdésre válaszolni, mert valóban nem mindegy, hogy valaki egy felvilágosult uralkodó mögé sorakozik fel, vagy azt állítja, minden hatalom mögé fel kell sorakozni. Aztán egyikük azt mondta:

- Lehet, hogy Szacsvay ravaszkodik. De hátha egy újságírónak saját Istene van, és ezért teszi? - A gondolataitól megtáltosodó fiú nagyot kortyolt a söréből, és folytatta:

- A Hadi és Más Nevezetes Történetek lapot ismeritek, ugye? Úgy altatta el a cenzúrát, hogy elhitette, csak a törökellenes harcokról ír. Aztán mit olvashattunk benne?

- Az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozatát – mondta egy másik fiú, aki szintén balek volt, és aki szintén a líceum végzettjeként ugyanannál a tanárnál készítette latin fordításait, mint Miklós. De volt közöttük ezen az estén egy olyan is, aki nem gimnáziumban végzett és a felzárkóztatását a bányapénztár fizette a piaristáknak, hogy a kellő humán műveltséggel tudjon majd bekapcsolódni. Ez a rendszer még Mária Terézia idejében alakult ki, csak akkor még a jezsuiták segítették a felzárkózást, amiképp a különböző ösztöndíjak, versenyek és szakmai utak finanszírozásának is mind megvolt a kialakult módja. Vagy ott volt a munkásvédelem, a védőfelszerelés, a baleset és öregség esetén a segélyezési rendszer, vagy az, hogy a felvett munkásoknak szerződésüket a bányahatóságnál kellett megkötni, amely vigyázott arra, hogy ez a szerződés emberséges legyen. Selmecbányát így voltaképp a Habsburg adminisztráció tette élhetővé és naggyá.

- Kazinczy a következőket írja napjainkról – próbálta idézni az a fiú, akit a szakesten és a balekok avatóján elnöknek választottak, és már a gyakorlati idejét töltötte. Neki az Akadémiára már be se kellett járnia: „az embernek elmegy a kedve mai újságokat olvasni.” Valami ilyesmit mond, ami nyilván nem másra, mint a cenzúra visszaerősödésére utal. Szeressük hát a Habsburgokat? Vagy épp ők az okai minden elsivárosodásnak? II. József elkezdte a központosítást, csak arra nem gondolt, hogy az önállóságunktól való megfosztást egy Ferenc már másra fogja használni.

- A következő lépés a szabadkőművesek üldözése lesz, majd meglátjátok – mondta a német fiú.

- Pedig szerintem itt minden tanárunk szabadkőműves – válaszolta az elnök sokat sejtetve és ő is áttért a németre. Miklós pedig az apjára gondolt, a báróra, aki nemrég tért haza Budáról a Ferenc király által összehívott országgyűlésről. Ő is valami olyasmit mondott, hogy szerinte itt nemesi lázadás lesz[1].

- De a magyar nyelvet nem üldözik, mint ahogy II. József csak a németet tűrte – tette hozzá a német diák. A társalgás továbbra is két nyelven folyt, csak a szlovákra nem volt szükség, mert nem is volt köztük egy szlovák sem, és ők sem igen beszélték a bányászok nyelvét, csak néhány szót, noha a végzősök már igyekeztek, hogy a bányászok elfogadják őket.

- No, de mi van a Hadi és mit tudjuk mi havilappal, melyet felemlegettél? Régen nem láttam már belőle egy példányt sem? – kérdezte.

- Hadi és Más Nevezetes Történetek – pontosított a téma gazdája – Nem vesztettél sokat azzal, hogy nem láttad. Forradalom ellenes hangvételű állami lap lett belőle. Talán még a kassai Magyar Museumot érdemes forgatni. Igen ritkán jelenik meg, de abba ír Kazinczy meg Batsányi.

- Sőt – vette át a szót az elnök titokzatosan, és ha eddig nem, hát most már mindenki rájöhetett, hogy őt is felvették az Erényes Emberbarátok közé -, Kazinczy új havilapjának a neve Orpheus, ami tulajdonképpen a beavatott neve is.

Miklós, hogy lecsendesítse Marica haragját, amiért „bandázni” ment ahelyett, hogy vele találkozna a szokott helyükön, újabb verssorokat költött. Nem volt már ez divat ekkor, a nőkért rajongani nem illett, elnézésükért esedezni pedig végképp nem. A báró fiának amiatt is aggódnia kellett, hogy Marica e sorokat ne mutassa meg senkinek. S amikor ezt megemlítette Marica dühe még nagyobbá vált.

- Megsemmisítem őket, hogy megnyugodj – mondta, de Miklós úgy érzete, szörnyen félreértették őt, mert mit számít, hogy kikerül-e illetéktelen kezekbe ahhoz képest, ha megsemmisíti, mert akkor tulajdonképp őt, Miklóst semmisíti meg.

Újabb strófák születtek, melyek ezt a fájdalmát magyarázták, és Marica könnyek közt olvasta, hitt is nekik meg nem is.

Amikor utoljára találkoztak egy új helyszínre hívta Miklós Maricát, a Kálváriára. A dolog úgy esett, hogy egy fordulónál Miklós megállt. Meg akarta kérdezni, hogy a lány szereti-e őt, de nem jött ki hang a torkán. Csak mélyen a szemébe nézett, és azok a szemek nem válaszoltak. Marica együttérző sajnálattal tekintett rá, az elutasítás olyan együttérzésével, ami a másik lelkébe való belelátásból fakad. De ami ez után történt, arra ő sem számított. Ekkor Miklós átölelte a derekát, és vele a mélybe vetette magát. Másnap találták meg őket szörnyethalva, egymást átölelve.

A befejezés itt olvasható.

[1] A Martinovics-összeesküvésre utalunk itt.

Kivezetés

Zs.P. — Wed, 11 Nov 2020 13:22:40 GMT

- Ennyi? – kérdezte a nő – Ennyit tudunk összehozni a tragédia okaként? Egy tekintetet? Elég lesz ez a szerelemboltnak?

- Ha a te szemedbe nézek egy biztos ígéretet látok – mondta a férfi -, aki tudja, milyen a biztos ígéretű tekintet, tudni fogja milyen ennek az ellenkezője, és meg fogja érteni.

- Ez kedves - mondta a nő – mármint, amit mondasz rólam, de azt hiszem, aki nem ismeri az én odaadó pillantásomat, és általában a kételyeshez van szokva, az nem fogja úgy érteni az ellentétet, mint ahogy te gondolod, és nem látja indokát a fiatal báró viselkedésének. – Itt tulajdonképpen a fiú öngyilkosságot és gyilkosságot követett el. Utóbbihoz egész biztosan nem volt joga, de az előbbi is butaságra vall.

- Rémes egy kölyök – mondta a férfi.

- Elküldjük ezt egyáltalán a szlovákoknak, vagy mondjuk azt, hogy a sok latin meg német szövegbe beletörött a bicskánk?

- A legtöbbet a cseléd bíróság előtt tett vallomásából tudtuk meg.

- No meg a versekből. Az utolsó versszakokból kiderült, hogy Miklós gyilkosságra készül. Tulajdonképp megbomlik az elméje.

- Megbomlik – mondta a férfi.

- És mi? – kérdezte a nő.

- Mit mi? – kérdezte a férfi, majd hozzátette:

- Nálunk is egy sereg külső akadály van, de talán mi eljutunk addig, hogy senki mástól ne függjünk, csak magunktól.

- Csak kettőnkről szól minden, senki másról – bólintott a nő. – Ám én ugyan olyan gyáva vagyok, mint Marica meg Mária.

- Nem – mondta a férfi -, te nem vagy gyáva, és én sem vagyok gyilkos.

- Marina Pischlová meg hozzáment a mézeskalács árushoz. Nem az a normális?

- Az a Pischlová története, ez meg a miénk.

Valaki nem mond igazat

Zs.P. — Thu, 12 Nov 2020 07:47:21 GMT

A Kamara által írott cáfoló és egyeztetést kérő levél itt olvasható:

Egy kisváros főorvosa havi ötvenezer forintért nem rakja ki a krónikus osztályról a betegeket

Zs.P. — Fri, 13 Nov 2020 11:46:36 GMT

- Igaz az, hogy a kórház krónikus osztályának osztályvezetője havi ötvenezer forintot szed be a betegeitől, és ha nem fizetnek, akkor kirakja őket?

- Igen, igaz. Ez annyira biztos, mint hogy itt állok. Ez egy kisváros, ezt mindenki tudja.

/.../

Tragikus kórházi állapotokról számol be az Orvosi Kamara

Zs.P. — Fri, 13 Nov 2020 17:49:35 GMT

Kevés az intenzív terápiás orvos és ápoló, nem is pótolhatók másokkal.
A covid-osztályokon sérülnek a sterilitás szabályai, rettentően gyakoriak a kórházi fertőzések.
Így hiába van sok ágy és lélegeztetőgép.
Logikátlan a kórházi személyzet vezénylése is.
Erre jutott a Magyar Orvosi Kamara újabb jelentése a kórházi állapotokról.

Tovább gyűjti az anonim, ellenőrzött kórházi beszámolókat a Magyar Orvosi Kamara, a friss beszámolók az intenzív osztályokról szólnak. Minden probléma alapja, hogy

nincs elég intenzív terápiához értő orvos, ápoló. Nem is képezhetők ki gyorstalpaló tanfolyamokon, a nem hozzáértő szakszemélyzet pedig még ronthat is a betegek állapotán.Egy megyei centrumban a járvány előtt 14 ágyra volt éppen elég személyzet és felszerelés. A járvány miatt megnyitottak még hat ágyat, majd további 24-et a korábbi sebészeti osztály helyén. Ezen a 40 ágyon csak covidos betegeket ápolnak, van még 12 ágy a nem covidos, de intenzív ellátást igénylő betegeknek.

Mivel nincs elég ápoló, nem tudnak állandó jelenlétet biztosítani. „Így adott esetben arról, hogy a zárt, átlátszatlan ajtajú kórteremben a beteg kihúzta a tubusát, a központi monitoron látható gyors deszaturációból szereznek tudomást.” Ehhez képest most további 50 intenzív ágyat kell kialakítaniuk. Ez nem egyedi eset,

a Kamara szerint átlagosan egy szakképzett ápolóra 6-10 intenzív osztályos, akár lélegeztetőgépen lévő beteg esik.Egy pécsi professzor a héten arról beszélt, hogy egy ideális világban a nővér:beteg arány intenzív osztályon 1:1, legfeljebb 1:2 arány lehetne. Nagy kompromisszumok árán 1:3, drámai helyzetben 1:6, de az már tényleg az ellátás megfelelő minőségének a határa. Más kórházakból is hasonló állapotokról számoltak be, vállalva a nevüket.

A Kamara szerint a szakápolók mellé rendelt intenzíves ápolásban járatlan személyzet létszáma változó. „Ahogy az is, ők valójában mekkora segítséget jelentenek. Hiteles közlések szólnak durva gyógyszercserékről, a gépek és monitorok működtetésének – teljesen érthető – hiányosságairól.”

Azt írják, jelentős különbségek vannak az átvezényelt személyzet és a betegek eloszlásában, amiben nehéz mögöttes logikát találni. Kezdetben ötösével rendeltek át szakorvosokat, szakápolókat más kórházakból az első szintű COVID ellátó helyekre. A múlt hétig ők a covid-osztályokon dolgoztak, de közben a küldő kórházakból is covid kórházak lettek.

Így fordulhatott elő Budapesten, hogy az elsődleges kórházban öt covidos beteget lélegeztettek, miközben egy kerülettel arrébb, a másodlagos centrumban huszat. Miközben az öt intenzív terápiás szakorvosuk az elsődleges kórházban dolgozott, mert korábban átvezényelték. Összességében a Kamara „erősen kompromisszumosnak” látja a covidos intenzív ellátást. „A szakdolgozók és további kisegítő személyzet létszáma éppen hogy elegendő a gyógyszereléshez, tápláláshoz, légutak tisztán tartásához – a nagy emberigényű beavatkozásokra, így a betegek forgatására, a kimenetelt javító hason fekve lélegeztetésre alig marad kapacitás.” Mindezek miatt

„sérülnek a sterilitás szabályai és rettentően gyakorivá válnak a veszélyes kórházi fertőzések, a lélegeztetett betegek bakteriális tüdőgyulladása (VAP), a kanülszepszisek, véráram infekciók, jelentősen rontva a gyógyulás esélyeit”.A Kamara szerint a legtöbb helyen már a járvány előtt is hiányoztak az intermedier osztályok, ahol az intenzív osztályról kikerülő betegekkel kellene foglalkozni. Ők még képtelenek például önállóan étkezni, és nincs, aki etesse őket. Az esetleg bennük maradt centrális kanülök is ápolás nélkül maradnak, és nagy arányban meghalnak.

A Kamara is arra jutott, amit a szakemberek hónapok óta mondanak:

lehet bővíteni az ágykapacitást, és lélegeztetőgép is van, de szakszemélyzet híján ez már nem fog érdemben javítani a betegek állapotán.Orbán Viktor szerint a szigorításokkal 99 százalék feletti esély van arra, hogy a kórházak kitartanak. Az intézkedések előtt még 50 százalékot mondott, és december 10-re jósolta a legrosszabbnál is rosszabb kórházi forgatókönyv megvalósulását. Állításával szemben a kormány az általa hivatkozott Ausztriához képest is késve döntött a korlátozásokról. Mindezek alapján írtuk, hogy ezer sebből vérzik a kormány felkészülése a járvány második hullámára.

A Kamara az intenzív ágyak számának befagyasztását javasolja, és azt, hogy a meglevő ágyak mellé racionális átvezénylések mentén biztosítsanak elegendő szakszemélyzetet. Melléjük, és nem helyettük érdemes bevonni más szakterületen dolgozó orvosokat, ápolókat, önkéntes orvostanhallgatókat.

Hiányolják a pontos intenzív osztályos adatokat. A kormány nekünk sem árulta el például, mennyi covidos beteg kap egyáltalán intenzív ellátást, nem beszélve a területi, kórházi adatokról vagy a nővér-beteg arányról.

„Utóbbiak pontos ismerete nélkül a »sikeres védekezés« kifejezés üres marad.”A Kamara azért pozitívumokat is felhozott: például van elég lélegeztetőgép és enni-, innivaló a személyzetnek.

Miként rontja meg a hálapénz az orvosokat?

Zs.P. — Fri, 13 Nov 2020 18:55:02 GMT

Maguk az orvosok se feltétlen vannak tisztában azzal, hogy miként teszi tönkre őket a hálapénz. Az emberek ajánlatai állandó kísértésnek teszi ki őket, hogy visszaéljenek a pozíciójukkal. A betegek hozzátartozói nem hálából fizetnének nekik, hanem félelemből. A hálapénz tehát rossz elnevezés, az esetek döntő többségében ez „félelempénz”. Így is kéne hívni.

A hierarchia alacsonyabb szintjén lévő orvosok, kisebb hatalommal kevesebb kárt okoznak másnak és maguknak, ha elfogadnak egy kis kiegészítőt. De jobb ezt az utat el se kezdeni, mert az ördög kicsiben kezdi a munkáját. Amikor valaki elkezd inni, mindig csak egy kicsit és aztán alkoholistává válik, felvetjük a felelősségét. Hasonlóképp láthatnák előre a sorsukat azok is, akik paraszolvenciát fogadnak el.

Nehéz megfelelni úgy az orvosi hivatásnak, akár „békeidőben”, akár Bergamós állapotokban, ha a tevékenységbe beleszól a lefizetés. Hogy ki kapjon meg a közvagyonból egy ellátást, mely felett egy magán ember rendelkezik és a zsebébe pénzt fogad el érte, nos, ez maga a korrupció. Annak is a legdurvább esete, mert életekről van szó.

A helyi kis korházak például Magyarországon egyre inkább elfekvővé válnak, hisz rendes ellátást amúgy sem tudnak nyújtani, és csak a nevük korház, valójában idősgondozók. De hogy ki maradhat benn ebben az „idősgondozóban”, azt mint ebben a cikkben is olvashatjuk, egy doktornő korrupciót nem csupán elfogadva, de kikényszerítve döntötte el. A kisváros lakosai gyűlölik is emiatt, rendesen. A benntartás-kiengedés témájára még visszatérnék, mert személyes példát is tudok hozni, de nézzük előbb az ellátási sorrendiséget.

Amikor hallgatólagosan elfogadottá válik a hálapénz, mert ez a kultúra természetes része, akkor megkezdődhet az orvosok közt a gazdag betegre való vadászat. Aztán a gazdag betegekért versengő orvosok elkezdik egymást gyűlölni, mert nem tartják tisztességesnek, hogy az idősebb, nagyobb pozícióval rendelkező inkább hozzájut a gazdagabb betegekhez. Pedig a tisztességtelenség már ott jelentkezik, ha gazdagabb betegekre vágynak. Eloszthatnák sorsolással is a betegeket, így véletlenül kerülne a gazdagabb és a szegényebb egyikhez, másikhoz. De az ötlet naivnak tűnhet, különösen, mert a betegek maguk is a főorvoshoz szeretnének kerülni. Ilyenkor is kérdés, hogy az ostromolt orvos csak gazdagokat tesz-e a saját várólistájára, s kit meddig várat, milyen szempontok alapján dönt. A kísértés folyamatos. Az egészségügy az egyik legkifinomultabb csapatmunkát igényli, ám a hálapénz roncsolja az együttműködést. A feudális hierarchikus viszonyok önmagukban is problémásak, ha a pénz ezt tovább torzítja, garantált, hogy mindenki rosszul érzi magát benne, a csapat az ellenségeskedésekkel kezd el foglalkozni, a feszültségük nő, és mindez a betegek kárára megy.

Élet-halál esetében pedig, amit most a járvány mutat, végképp mindenki számára egyértelmű, hogy az a döntés, ki kapjon lélegeztetőgépet és megfelelő ápolást, s kit hagyjanak meghalni a folyosón, ha ebben a hálapénz dönt, akkor annak az orvosnak etikája már semmi sincs. Nem is feltételezzük, hogy ilyen eset előfordulhat.

Az orvosbárók élete mára beállt a plusz jövedelmekből származó saját életvezetési költségvetésükre és azért veszítették el a szabadságukat, mert függnek a megszokott életvitelüktől. Ezen az új radikális fizetésemelésük se változtat, mert sokaknál az se éri el az eddigi paraszolvenciával megszerzett jövedelmüket.

A hálapénzt elfogadó magas beosztással bíró idősebb orvos bűne azzal gyarapodik, hogy ellenérdekeltté válik a rendszer megváltoztatásában. Ha még igazságos is a saját osztályán a betegelosztással, ha foglalkozik is a szegényebbekkel, ha nem manipulálja a várokozólistát és orvosi szempontok alapján pl. az életesélyek alapján dönt (békeidőben másként, mint kiélezett helyzetben), akkor is rendszer szinten nehezen mondja azt, hogy anyagi áldozatot kell vállalnia ahhoz, hogy az egész társadalomnak jobb legyen.

Egy személyes példával világítanám meg, hol van a romlottságban az út vége. Az illető orvost az etikai bizottságnál fel is jelentettem. Történt ugyanis, hogy azt vettem észre, egy hozzátartozómat kezelő orvos azt igyekezett kipuhatolni, mit szeretnék jobban, ha benntartja a hozzátartozóm, vagy ha kiengedi. Másfelől köztudott volt az orvosról, hogy sok pénzt fogad el, így hamar rájöttem, hogy zsarolni akar. Ha látja, hogy a hosszabb ápolást szeretném, akkor a helyhiányra panaszkodik, ha viszont rokonom kiengedését szeretném, akkor a "sajnos" nem engedheti el verziót veszi elő. Amennyiben igaz volt a megérzésem, őt már végképp nem érdekelte a beteg állapota, csak és kizárólag a hozzátartozótól megszerezhető pénz.

A hálapénz tehát elkezdi ártó tevékenységét a kölcsönös bizalom jóérzést keltő kielégítésével (én adom, ő kapja és megbízhatunk egymásban), folytatódik az egészségügyi szakmán belüli feszültségkeltéssel, majd egyfajta egzisztenciális lét fenntartásában, az ehhez való ragaszkodás során a szabadság elvesztésében, a hálapénztől való függésben. Végül pedig eljuthat az orvos a beteg teljes semmibevételéig és a zsarolás (aktív korrupció) szintjére, a gonoszság csúcsára.

Zsolt Péter

A kép a Bergamoban a halottaskocsik konvoját ábrázolja. Eredeti helyét ld. itt.

Morzsi

Zs.P. — Sun, 15 Nov 2020 12:31:25 GMT

A sci-fiben van egy jelenet, ahol Morzsi beszélő nyakörve elárulja, hogy hanyadszor volt sétálni. Nehéz lesz száz év múlva a hatóság átverése. Hogy melyik az a rész, azt már nem tudjuk, de a teljes regény itt érhető el.

MOK: összeroppannak és elmenekülnek az orvosok a halottak látványától

Zs.P. — Sun, 15 Nov 2020 13:12:28 GMT

Múlt héten a COVID-osztályok ról érkezett valóságot összesítette Svéd Tamás, a kamara titkára, új összefoglalójában pedig az intenzív osztályok kőkemény mindennapjait mutatja be a hozzájuk özönlő történetekből.

Mielőtt a szakember részletezné a pozitívumokat, a negatívumokat, feltárná a problémás helyzetet, leszögezi, hogy a járvány a sokszorosára növelte az alábbi alapállapotot a kórházakban:

egy ágy attól még nem lesz intenzív terápiás ágy, mert betolják az intenzív osztály feliratú ajtó mögé

szakképzett ápolókból már a járvány előtt is hiány volt

az úgynevezett ’intermedier (állapotközi) osztályok, és a subintenzív osztályok már a járvány előtt is hiányoztak. Így az intenzív terápiát már nem, de intenzív ápolást még igénylő betegeket alig volt hova kiadni, ezért sokszor állapotromlás vagy halál lett a következmény.

Tehát a beérkezett történetcunamiból leszűrhető POZITÍVUMOK:

Lélegeztetőgépek: valóban sok és többféle is van, az eddig használtak megfelelő minőségűek (ami éles cáfolata a lélegeztetőgépekkel kapcsolatos kritikák közül annak, amely szerint a beszerzett eszközök egy része nem alkalmas a feladat ellátására, ezzel pedig veszélybe sodorják a járvány elleni védekezést - a szerk).
Intenzív terápiás eszközök: rendelkezésre állnak.
Betegágy melletti monitorozás eszközei: többféle van.
Enni és innivaló: elég mennyiség áll a dolgozók rendelkezésére.
Bajtársiasság: több kórházban is önként jelentkeznek orvosok és ápolók segíteni, például betegeket ápolni, forgatni (a lélegeztetőgépen lévő betegeknél létfontosságú a test rendszeres forgatása).

Javítható NEGATÍVUMOK:

Védőfelszerelések: a tavaszi helyzetnél jelentősen jobb, de nem tökéletes, igazság szerint ezekből világszerte hiány van. Több helyen is tovább hordják az egyszer használatos maszkokat vagy overállokat.
Központi monitor- és videórendszerek: a frissen kialakított intenzív osztályok nem mindegyikében építették ki. Mivel a folyamatos ápolói jelenlét már számos helyen megoldhatatlan, még a kórtermekben is, fontos lenne a megfigyelő rendszerek kiépítése, vagy a kórtermi ajtók átláthatóvá tétele.
Gyógyszerek, alkalmazott terápiák: országosan biztosított az elérhetőségük. Legkiegyensúlyozottabb a szteroid-terápia, de ebből is minimum négyféle adagolási mód szerepelt a visszajelzésekben. Az antivirális szerek és egyéb (plazma, interferon, interleukin gátlók) alkalmazását azonban leginkább elérhetőségük határozza meg. Országos protokoll nincs, csak a tavaszi, elavult. Remélhetőleg a többi, nem specifikus gyógyszer utánpótlása is egyenletes marad a betegszám emelkedésével, hiszen az antibiotikumra például hatalmas mennyiségben van szükség.

ÓRIÁSI PROBLÉMÁK:

Nincs elég intenzív osztályos orvos és nővér: a hosszú ideig tartó intenzív terápiás képzést nem lehet pár nap vagy pár hét alatt elsajátítani. Az egyik megyei kórházban a járvány előtt a 20 ágyas intenzív osztályra csak 14 ágyra elegendő személyzet és felszerelés volt, így ennyivel üzemeltek. Azóta ugyanez a személyzet látja el a 40 ágyasra duzzasztott COVID-osztályt, valamint azt az új 12 intenzív ágyat, amelyen nem COVID-betegeket látnak el. Most pedig további 50 COVID-ágyas intenzív osztályt kell felállítaniuk az itt dolgozóknak!
Az átvezénylések és a betegek elosztása nem egyenletes: a szakképzetlen ápolók száma egyrészt változó, másrészt hiteles források gyógyszercserékről, monitorok és gépek működtetésének hiányosságáról is szólnak.

Mindezek fényében kijelentető, hogy az intenzív COVID osztályon már most is erősen kompromisszumos az ellátás. A szakdolgozók és további kisegítő személyzet létszáma éppen hogy elegendő a gyógyszereléshez, tápláláshoz, légutak tisztán tartásához – a nagy emberigényű beavatkozásokra, így a betegek forgatására, a kimenetelt javító hason fekve lélegeztetésre alig marad kapacitás. Sérülnek a sterilitás szabályai és gyakoriak a veszélyes kórházi fertőzések, a lélegeztetett betegek bakteriális tüdőgyulladása (VAP), a kanülszepszisek, véráram infekciók, jelentősen rontva a gyógyulás esélyeit.

Svéd Tamás szerint hozzáértő orvosok és szakápolók bevonása külföldről, vagy a járvánnyal már megküzdött országokból lenne elképzelhető, aminek az esélye a nullához közelít. A sebtében „átképzett” szakszemélyzetnél pedig fennáll a hibázás esélye. Az intenzív terápiához, a súlyos betegek látványához, a halálhoz nem szokott orvosoknál és ápolóknál óriási a teher, ami kiégéshez, összeroppanáshoz, pályaelhagyáshoz vezethet.

Ezért a MOK a következőket javasolja:

az intenzív osztályos ágyak számának jelenleg kiépült szinten való befagyasztását
a meglévő szakszemélyzet mellé továbbiak biztosításának megkísérlését racionális átvezénylésekkel
más szakterületekről orvosok, ápolók, akár önként jelentkező orvostanhallgatók bevonása a betegmozgatásba, forgatásba, egyszerűbben megtanulható, felügyelet mellett végezhető feladatokba, mint az adminisztráció végzésére
a további intenzív terápiásnak szánt ágyak jelentős részén intermedier ellátó osztályok kialakítását
a MOK által áprilisban elkészített etikai ajánlás bevetését minden potenciálisan túlterhelődő, COVID betegeket ellátó kórházban
s végül, de messze nem utolsósorban: a kórházakra lebontott pontos adatokhoz való hozzájutást.

Nő a koronavírussal fertőzöttek száma, és nő a kilakoltatott embereké is

Zs.P. — Mon, 16 Nov 2020 15:00:12 GMT

A kilakoltatási moratóriumot a végrehajtási törvény szabályozza, célja, hogy a téli hidegben ne kerülhessenek emberek utcára. A moratórium alatt egyéb végrehajtási cselekmények folyhatnak, tehát a tartozásokat be lehet hajtani, árveréseket ki lehet tűzni, csak magára a lakás kiürítésére nem kerülhet sor.

A koronavírus járvány első hulláma alatt a kormány rendkívüli kilakoltatási moratóriumot rendelt el a veszélyhelyzet idejére. Ez a gyakorlatban a téli moratórium meghosszabbításaként jelentkezett. A veszélyhelyzet végétől számított 15. naptól azonban az elhalasztott kilakoltatások folytatódtak, annak ellenére, hogy a vírussal fertőzöttek száma sokszorosa a tavaszinak.

Az Utcajogászhoz érkezett szeptember-októberi megkeresések 7%-a sürgős kilakoltatási ügy volt, az ügyek további 25%-a egyéb lakhatással kapcsolatos kérdés (jellemzően bérleti szerződésekkel kapcsolatos jogi problémák). Ügyeink harmada szeptember-októberben így lakhatási problémákhoz kötődött, és ezen belül feltűnően magas volt a rövid időn belül esedékes kilakoltatások száma. Fontos változásként tapasztaltuk, hogy a kilakoltatások már a középosztályt is érintik, az elmúlt három héten két közszolgálatot végző embert fenyegetett a lakhatásuk elvesztése.

Érthetetlen, hogy a kormány miért nem hosszabbította meg a rendkívüli kilakoltatási moratóriumot, hiszen a fenti adatokból is látszik, hogy a járvány gazdasági következményei folyamatosan érik utol az embereket. Akik tavasszal még ki tudták húzni valahogy, lehet, hogy pont mostanra élték fel tartalékaikat. A végrehajtók pedig maximálisan kihasználták a két moratórium között rendelkezésükre álló rövid időt. A járvány első hullámánál jóval magasabb esetszám mellett különösen indokolt lett volna gondoskodni arról, hogy senki ne kerülhessen az utcára, ahol - vagy a rendelkezésre álló tömegszállásokon - fokozottan ki van téve a fertőzésveszélynek és annak is, hogy maga is több embert megfertőz.

Utcajogász Egyesület

Egészségügy – átmenetileg visszavonult a kabinet

Zs.P. — Wed, 18 Nov 2020 16:35:58 GMT

Bár a kormány továbbra sem tárgyal a Magyar Orvosi Kamarával (MOK), lényegében kapitulációval felérő javaslatot készít elő az új jogállási törvény végrehajtási rendeleteként. A friss rendelettervezetben a három legtöbbet kritizált résznél engedni látszik a kabinet. Igaz, komoly nyomás volt a kormányon, hiszen a MOK közvélemény-kutatásában 5000 ezer orvos jelezte, hogy nem írja alá a számára elfogadhatatlan, új jogállásról szóló munkaszerződést.

Heves vitákat szított a másodállások engedélyeztetési kötelezettsége. Ennek határidejét eltolták 2023 januárjára, azaz a választáson túlra. Szintén komoly viták övezték az orvosok kirendelésére vonatkozó passzust. A kirendelés idejét a korábbi két év helyett évi 100 napban maximálja a tervezet, és bevezet egy 50 százalékos bérpótlékot is a kirendelés idejére. (A kamara eredeti követelésében is 100 napos határidő szerepel, de azzal a megkötéssel, hogy ez kizárólag vészhelyzetben fogadható el.) A rendelettervet szerint nem lehet kirendelni majd a várandós és a három évesnél fiatalabb kisgyermeket nevelő nőket, a nagycsaládosokat, a gyermeküket egyedül nevelőket, vagy hozzátartozójukról gondoskodókat, illetve az egészségkárosodott dolgozókat, valamint a közvetlenül szakvizsga előtt állókat. Szintén óriási ellenérzést váltott ki, hogy a törvény megszüntette volna már januártól az egészségügyben a közreműködői szerződéseket, amelyekkel főállású egészségügyi dolgozók vállalkozóként mellékállást is vállalhatnak közfinanszírozott intézményben. Ennek a határidejét is eltolták két évvel, azaz 2022 végéig nem kell az új jogállási törvényhez igazítaniuk a státuszukat az aneszteziológusoknak, radiológusoknak, műtéti teamek és egyéb egészségügyi vállalkozói formában működő más szakembereknek. Az orvosok illetményemelése ezek szerint úgy kezdődik el januártól, hogy az egyéb vitás pontokkal a választásokig már nem kíván konfliktusokat gerjeszteni a kormányzat. Ez egyben azt is jelenti, hogy a következő másfél évben nem nyúlnak hozzá az állami és magánellátás szétválasztásához, s kérdéses, hogy egyáltalán próbálkoznak-e valamilyen reformlépéssel. A lapunk birtokába került végrehajtási utasítás létrehozza az Országos Kórházi Főigazgatóságot. Ennek vezetője lesz a munkáltatója az állami egészségügy alkalmazottainak, kivéve a kórházi intézményvezetőket, akiké az egészségügyért felelős miniszter. A kórházak mostani főigazgatói székében ülőket intézményvezetőnek nevezik át, akinek a helyettese az orvosigazgató lesz. Úgy tudjuk, kedd délután háromra hívták a Belügyminisztériumba a politikai pártok képviselőit a tervezetről egyeztetni, miközben ugyanerre a találkozóra a szakmai szervezetek – köztük az orvosi kamara – nem kapott meghívást. A törvény szerint a végrehajtási szabályzat 17 kormányrendeletének november 18-ig kell megjelennie.

Az Összefogás az Egészségügyért szakszervezetei az egészségügyi szolgálati törvény elhalasztását és módosítását követelik

Zs.P. — Thu, 19 Nov 2020 09:01:21 GMT

Az egészségügyi dolgozókat átfogóan képviselő, Összefogás az Egészségügyért akciószövetségben résztvevő szakszervezetek csalódottan és értetlenül hallgatták Gulyás Gergely miniszterelnökséget vezető miniszter szavait a 2020. 11. 12-én elhangzott kormányinfón, amelyek szerint a kormány nem tervezi az egészségügyi szolgálati jogviszonyról szóló törvény módosítását.

A törvény jelenlegi formájában több ponton Alaptörvényt és nemzetközi egyezményt sért, illetve olyan alapvető szakmai és jogtechnikai hibákat tartalmaz, amelyek mindenképpen a szöveg módosítását indokolják. A hibák és jogsérelemre lehetőséget adó pontok nem oldhatóak fel a kormányrendeletekkel, hiszen azok magát a törvény szövegét nem írhatják felül.

Az Összefogás az Egészségügyért akciószövetség az alábbi öt pontban foglalja össze legfontosabb kifogásait az új törvénnyel kapcsolatban:

1. A törvény a munkavállalókat tárgyként kezeli, hiszen a munkáltató egyoldalúan dönthet a munkavállaló hosszú távra szóló kirendeléséről vagy határozatlan időre történő áthelyezéséről anélkül, hogy ennek feltételeit, a költségek viselését, az aránytalan sérelem esetét részletezné, az ilyen kezdeményezés megtagadásának lehetőségeit, és az ahhoz kapcsolódó konzekvenciákat tisztázná.

2. Az összeférhetetlenségi szabályok szigorítása az egészségügyi és egészségügyben dolgozók jelentős jövedelemvisszaesését és számos területen az egészségügyi ellátások zavarát eredményezheti.

3. Rendkívüli módon megnehezíti az anyagi ösztönzést, és elszámolásokat az, hogy az egyes dolgozói csoportok bérezését, pótlékait eltérő módon kell számítani. A törvény számos korábban megszerzett jogot elvesz a dolgozóktól a felmentés, illetve a végkielégítés korlátozásával, számítási módok megváltoztatásával, a korábbi munkaviszony beszámítás szabályainak módosításával.

4. Elfogadhatatlan, hogy a törvény megtiltja az új kollektív szerződések kötését az egészségügyben, illetve a sztrájk lehetőségét is a kormánnyal való megegyezéshez kötné. Az Alaptörvény minden dolgozó számára garantálja a kollektív alku lehetőségét. Erre a magyar állam a Nemzetközi Munkaügyi Szervezet 98. sz. egyezményének aláírásával is kötelezettséget vállalt. Ez a törvény alapjaiban támadja a munkavállalók érdekképviseletének lehetőségét, továbbá a szakszervezetek már eddig is rendkívül szűk mozgásterét korlátozza tovább. Végeredményben a munkavállalóktól vesz el alapvető jogokat és az érdekképviselet lehetőségét.

5. Sérelmesnek tartjuk, hogy az egészségügyi ágazat állami és önkormányzati szférájában a munkavállalók teljes körére nézve számos korábbi juttatást és szerzett jogot megcsorbít, korlátozza a jövedelemszerzési lehetőségeket, miközben béremelést a törvényben kizárólag az orvosokra állapít meg. Az egészségügyben csak a csapatmunka lehet eredményes, ezért mindenki számára egyszerre, arányos béremelésre van szükség.

Határozottan kérjük a Kormányt, hogy az egészségügyi szolgálati jogviszonyról szóló 2020. évi C. törvény hatályba lépését a koronavírus világjárvány miatt elrendelt veszélyhelyzet visszavonásáig függessze fel. A jelenlegi, súlyos helyzetben különösen méltánytalan és etikátlan az egészségügyi dolgozókra nehezedő nyomást így fokozni. Az egészségügyi szolgálati jogviszonyról szóló törvény elfogadása az egészségügyi munkavállalók és családjaik tömegeinek egzisztenciális bizonytalanságát idézte elő. Ezért igen nagy arányban úgy nyilatkoztak a kamarák és a szakszervezetek felméréseinél, hogy a jelenlegi feltételekkel nem tudják elfogadni az új munkaviszonyt. A törvényhozó veszélyezteti a betegellátás biztonságát azzal, hogy egy olyan időszakban, amikor régen nem látott terhelés nehezedik az egészségügyi rendszerre, feleslegesen vonja el az egészségügyi dolgozók figyelmét a munkájukról, és kényszeríti őket a jövőjük iránti aggodalomra.

Kérjük a kormányt, hogy a járványhelyzet javulása után folytasson szakmai vitákat a szakmai és az összes érdekképviseleti szervezet széleskörű bevonásával. Ugyanakkor a miniszterelnök ígéretének megfelelően a bérek rendezése és a hálapénz kivezetése kezdődjön meg a korábbi jogszabályi kereteken belül.

Budapest, 2020. november 17.

Összefogás az Egészségügyért Akciószövetség tagjai:

Magyar Orvosok Szakszervezete
Független Egészségügyi Szakszervezet
Magyarországi Mentődolgozók Szövetsége
Orvosegyetemek Szakszervezeti Szövetsége
Egészségügyi Dolgozók Szakszervezeti Szövetsége

A Kásler Miklósnak írt levél erre kattintva olvasható

A Pintér Sándornak írt levél erre kattintva olvasható

C betűvel különböztetik meg a szülészeti klinikán a nem fizető betegeket

Zs.P. — Thu, 19 Nov 2020 09:16:51 GMT

Íme a MOK közleménye: ld. itt.

És íme a cikk rövídített eleje:

Az egyik magyar egyetemi klinika szülészetén a kórlapokon C betűvel jelölik meg azokat a betegeket, akiknek nincs választott orvosuk, azaz feltehetően egyik orvosnak sem fizettek magánúton az ellátásért – derül ki a Telex birtokába került kórlapokból. Bár a doktor választása nem tiltott Magyarországon, orvosokkal beszélve kiderül: az ártatlannak tűnő megkülönböztetésnek az lehet az eredménye, hogy nem ugyanazt az ellátást kapja a magánban fizetős és a „C” – a communis szóra utalva a „közös, közönséges” – beteg, pedig mindannyian a tb-rendszeren belül érkeznek a kórházba.

Semmitmondó, szokványos rubrikának tűnik a kórházakban használt, amúgy bárki által megrendelhető Szülészeti kórlap nevű nyomtatványon bal oldalt alul a „kezelőorvosa (szülésznője)” feliratú téglalap. Már csak azért is, mert a magyar jogszabályok és a gyakorlat szerint is választható kezelőorvos akkor, amikor valaki szül.

Ez az ártatlan rubrika azonban a magyar egészségügyet egy hálapénzzel, megkülönböztetésekkel terhelt rendszer felé vitte el

– ez derült ki legalábbis orvosokkal folytatott háttérbeszélgetéseinkből.

A magyar kórházakban, főleg a szülészeteken régóta elterjedt gyakorlat, hogy a páciensek jelentős részének „fogadott orvosa” van. Ők az orvost általában a magánpraxisában keresik fel, fizetnek neki, így szülés vagy operáció esetén az állami kórházban is a fizetett orvosuk pácienseiként fekszenek az osztályon.

A fogadott orvos intézménye önmagában nem törvényellenes, hiszen Magyarországon szabad orvosválasztás van. Az orvosválasztás azonban nem mehet más beteg ellátásának kárára. Csakhogy a fenti gyakorlat miatt a kórházakban két betegcsoport alakul ki: a területi ellátási kötelezettség alapján érkező „normál” betegek és az orvosok, professzorok „saját betegei”. Jellemzően az utóbbi betegkör vagy legálisan fizet számlára az orvosnak a magánpraxisban, vagy hálapénzt ad a rendkívüli kórházi ellátásért.

C, azaz communis

A Telex megszerzett néhány, idén októberi keltezésű dokumentumot. Ezeken a betegjogok védelme érdekében minden személyes adatot kitakartak, ezek már ebben a formában kerültek lapunk birtokába. Azért mutatjuk be őket, mert úgy gondoljuk: közérdek fűződik a megismerésükhöz. Ezek arról tanúskodnak, hogy egy egyetemi klinikán akinek van fogadott orvosa, annak a kórlapjára a választott orvosa nevét írják fel. A többiekére egyszerűen csak egy C betű kerül, ami a latin communis szó kezdőbetűje, és „közös, közönséges” beteget jelent.

Sok gép van egy Covid-betegnél

Zs.P. — Thu, 19 Nov 2020 09:48:25 GMT

Gyakran felmerül a kérdés, hogy járvány idején miért nem irányítanak át orvosokat, sőt civileket oda, ahol szükség van rájuk. A kormány is átirányítás párti, mi ezzel a gond?

Vannak szakmai gondok, vannak logisztikaiak és vannak emberi problémák, de azért nem kell teljesen kidobni az elképzelést, csak nem lehet favágó módszereket alkalmazni.

1. A szakmai gond, hogy mint a képen is látszik, az altatóorvos nem csak a lélegeztető gépet kezeli. Egy sereg más paraméterre is figyelmet kell fordítania, mert az ember egy elég komplex szerkezet. Az ilyen gyorstalpalós orvostovábbképzéseknek az egyik tapasztalata, hogy maguk az orvosok érzik úgy, ezt nem tudják megcsinálni. Egy háziorvost berakni egy ilyen intenzívre teljesen értelmetlen, s csak a laikusok háborognak, hogy miért üldögélnek a háziorvosok a látogatást is tiltó rendelőjükben.

2. Logisztikai probléma, hogyha egy orvost áthelyeznek, akkor ahonnan elvitték ellátási hiány keletkezik, ami épp úgy életekbe kerülhet. Háziorvosból is kevés van, nem beszélve azokról a történetekről, ahol az orvost elvitt korház maga is járványkorház lesz, mert a járvány növekszik. Szombathely és Győr példázza jól ezt a kapkodást.

3. Humánprobléma, hogy az orvos is, a szakdolgozó is ember. Ez lehet különösen hangzik, de a sok halált látva, meg fuldoklót, pszichésen összeroppannak. A terhelhetőség mindenkinél más, de a fenti képen látszó komplex ellenőrzést amúgy sem lehet sok betegen hivatásszerűen elvégezni. Ha túl sok a feladat, a koncentrációkészség kifárad, a stressz is tönkreteszi az ápolót, hiába igazodna ki még néhány beteg kezelésén.

+1. Az erőforrások áthelyezése ugyanakkor nem ördögtől való. Civil segítők is bevonhatók, de a szakmát kell megkérdezni, hogy hova, nehogy több gondot okozzanak, mint amennyit segítenek. Nem a politikus tudja megszervezni ezt. Zárójelentés előkészítésére például meg lehet tanítani valakit, mert az egy szerkesztői feladat. Lehet betegszállításra is könnyen kiképezhető valaki, és folyamatosan át kell építgetni a korházakat is, cipelni ágyeket, műszereket stb. Igen, itt a katonák is segíthetnek, de önkéntesek is. Ha a vírus nem egyszerre csap le mindenhol, akkor az áthelyezéseknek is van létjogosultsága.

Mindent összevetve attól még, hogy a demokráciában a kormány kezébe kalapácsot ad a nép még nem következik, hogy ezzel a kalapáccsal szét szabad verni a működést. Lássuk be, az egészségügyiekre a jogállási törvényt ráerőszakolni a pandémia idején több volt mint bűn, hiba volt. A hatalomnak sokkal szerényebben kellene viselkedni a szakmákkal szemben, mindannyiunk érdekében.

Zsolt Péter

Köszöneteket kap a Független Egészségügyiek Szakszervezete

Zs.P. — Sat, 21 Nov 2020 12:10:04 GMT

A kormány egyeztetést kezdeményezett az egészségügyi jogállási törvény miatt

Az Összefogás az Egészségügyért Akciószövetség tagjai az Emberi Erőforrások Minisztériumának (Emmi) meghívására részt vettek az új egészségügyi szolgálati jogviszonnyal kapcsolatos törvény végrehajtási rendeletének társadalmi egyeztetésén november 18-án.
Az ülésen az Akciószövetség tagjai, a Magyar Rezidens Szövetség és más szakszervezetek, kamarák, egyéb érdekképviseletek mellett elmondták véleményüket Horváth Ildikó egészségügyi államtitkárnak és Latorcai Csabának, az Emmi közigazgatási államtitkárának.
A meghívottak közül többen hangsúlyozták, hogy a törvény alkotmányba és nemzetközi szerződésekbe ütközik, sérti a szerzett jogokat és zavart okoz az ellátásban, mert a járvány alatt elvonja a munkavállalók és a munkáltatók figyelmét feladataikról.
Az Akciószövetség tagjai hangsúlyozták, a járványhelyzetre való tekintettel a törvény hatályba lépését halasztani kell, ráadásul alapvető részeinek módosítása indokolt, hozzátéve, hogy a kormányrendelet tervezett formában történő hatályba lépése még nagyobb bizonytalanságot szül majd a szakmában. 
A kormányrendelet szövege számos ponton ellentmond a törvény szövegének, ami önmagában is sérti az alaptörvényt. Ugyanakkor az egészségügyi dolgozók bérrendezésének megkezdése, és ezzel párhuzamosan a hálapénz kivezetése nem tűr halasztást, az évtizedes adóssága a mindenkori politikának. Ezt semmiképp sem szabad az új jogállástól függővé tenni, hiszen a miniszterelnök ígérete sem arról szólt. Hangsúlyozzuk, hogy a hálapénz kivezetését szolgáló törvény-módosítás hatályba lép 2021. január 1-től. Kiemeljük, hogy az egészségügyi dolgozók teljes körét érintő bérintézkedés 2021. januári bevezetése kormányrendeleti szabályozás útján is megtörténhet anélkül is, hogy a munkavállalók egy új, feltételeiben tisztázatlan, ellentmondásos és sok szempontból hátrányos feltételeket jelentő új jogviszonyba lépnének-a járvány közepén. 
Latorcai Csaba kérte, hogy a részt vevő érdekképviseletek küldjék el írásban a javaslataikat. Az akciószövetség már rendelkezik kész koncepcióval, ezt természetesen benyújtottuk. 
Örömteli, hogy a kormány hivatalos kommunikációjában is megjelent, széles körű társadalmi egyeztetés mellett kellene megalkotni egy minden érintettnek megfelelő törvényt. Reméljük, a kormány továbbra is nyitott lesz a szakmai és munkavállalói érdekképviseletek kéréseire, és folytathatjuk a párbeszédet.
Budapest, 2020. 11. 20.

Összefogás az Egészségügyért Akciószövetség tagjai:
Magyar Orvosok Szakszervezete
Független Egészségügyi Szakszervezet
Magyarországi Mentődolgozók Szövetsége
Orvosegyetemek Szakszervezeti Szövetsége
Egészségügyi Dolgozók Szakszervezeti Szövetség

A kép illusztráció, rajta Latorcai Csaba 

Lehet-e sorshúzással eldönteni életeket?

Zs.P. — Sat, 21 Nov 2020 13:21:22 GMT

Meglepő pengeváltás alakult ki a Magyar Orvosi Kamara (MOK) és az Emberi Erőforrások Minisztériuma (EMMI) közt, vagy szűkebben Kincses Gyula és Kásler Miklós közt. A meglepő a vitában az, hogy Kásler Miklós onkológus doktorként miért értette félre, hogy nem általában szereti az egészségügy a sorsolást, azt rendkívüli erőforrás-hiányos helyzetben veti csak be.

Elképzelhető az is, hogy Kásler Miklós pontosan értette a MOK Triage rendszerrel kapcsolatos levezetését, mely nemzetközi etikai viták alapján egy ma leginkább elfogadott döntési mechanizmust tükröz és nem a nemzetközi orvosetikai ismeretek hiánya, hanem politikai kommunikáció érhető válaszában tetten. Kásler Miklós véleménye ugyanis az, hogy a minisztériumnak minden ember élete fontos. A vitát további véleménytámogató cikkben a Magyar Nemzet újságírója (Veres László István) már úgy interpretálja, hogy a MOK javaslata megdöbbentő. Tán az olvasóban a cikk kapcsán az is felmerül, hogy nem csak megdöbbentő, de abszurd is, erkölcstelen is, a miniszter tehát jogosan utasította vissza. Tán maga az újságíró is ezt gondolja, hiszen a javaslat valóban embertelen, amiként a járvány egésze sem humánus. Humánus járvánnyal az emberiség még nem igen találkozott.

A MOK azonnal reagált, és elutasította „egyes sajtóorgánumok téves és félrevezető értelmezését”. Szerintünk a média értelmezését valamennyire – természetesen nem teljes mértékben, mert hozzá adnak megjegyzéseket és a hírt úgy állítják be, amelyben a MOK lejáratható -, szóval azért a médiát valamennyire felmenti, hogy a „félreértés” magától Kásler Miklóstól indul el.

Kincses Gyula a MOK elnökeként azzal érvvel, hogy remélik nem jut odáig a hazai egészségügy, hogy be kelljen vetni beteg és beteg közti sorsolást, de ha igen, akkor ez óriási terhet vesz le az orvosok válláról, hiszen a döntést mindenképp meg kell valamiképp hozni.

Számos játékfilmben láthatunk hasonlókat, úgy hogy nem csak pár orvosetikai szakkönyv ismeri a sorsolás kényszerét, hanem a nagyközönség is. Egy hajón kitör valamilyen betegség, ami gyógyítható ugyan és van is a hajón rá gyógyszer, de nem elegendő. Az emberek gyorsan halnak meg, s míg jön a kisegítő adag ki kell találni ki kapja meg a rendelkezésre állót. Ilyenkor a filmek nem ritkán eljutnak a sorsolásig.

A sorsolás pontosan akkor használatos, amikor eljutunk addig a felismerésig, hogy minden élet egyformán értékes. Ezért a fenti vitában vagy egy megjátszott nem értés, vagy az emberi életek közti különbségtevés játszik, mely egyébként nem ritka, csak hát épp az orvosetika tiltja. Ezért csodálkozunk azon, hogy épp egy onkológustól indul, aki kiemel egy igen összetett etikai Triage ajánlásból egy végsőkig kiélezett esetben használható pontot.

Zsolt Péter

A vészhelyzet végéig maradhatnak közalkalmazottak az egészségügyisek

Zs.P. — Sat, 28 Nov 2020 15:52:49 GMT

A belügyminiszter levelében rögzítette, mi az, amiben a kormány kész korrigálni a vitatott szabályokat és miben nem.

Pintér Sándor belügyminiszter válaszolt a pártoknak azokra a javaslatokra, melyeket a másfél héttel ezelőtt zajló egyeztetésen az orvosi kamarával megfogalmaztak. Így például nem akarnak enyhíteni az összeférhetetlenség szabályain vagy azok bevezetési határidejének jelentős csúsztatásában. „Ennek az az oka, hogy a javaslatok ellentétben állnak az egészségügy működésének korrekcióját indukáló egyik alapelvvel, azaz a köz- és magánegészségügy részbeni szétválasztásával kapcsolatos szakpolitikai álláspontjával.” Elfogadták, hogy az egészségügyi szolgálati jogviszony új munkaszerződéseiről szóló tájékoztatásra már túl rövid az idő, ezért a vészhelyzet utánra csúszik a szerződések aláíratása. (Ez egy megengedőbb halasztás, mint a Gulyás Gergely kancellária miniszter által bejelentett, konkrét április elsejei határidő. Ám itt a kormány beleegyezése kevés, hiszen ezt a törvényben december harmincegyedikei határidőt törvényben is módosítani kellene.) Pintér Sándor azt is megírta, függetlenül a jogviszony átírásának határidejétől alkalmazni fogják a bértáblát az egészségügyisekre. A belügyminiszter levele szerint a kormány befogadta azt a javaslatot is, hogy az egészségügyi szolgálati jogviszonyban állókat „békeidőben” csak a Munka törvénykönyve alapján, 44 napra lehessen kivezényelni egy évben (a törvényben 1+1 év szerepelt lehetőségként), viszont ez veszélyhelyzet idejére nem érvényes. Ahogy a 2. pontban azt is rögízi, ez látszik a tegnap ismertetett jogszabályból is, miszerint a pénzügyminiszternek elő kell teremteni 71, 2 milliárd forintot arra, hogy az alapellátásban dolgozó orvosok is megkapják azt, amit a többi orvos is megkap majd az új bértábla szerint.

Egészségügyi rendelet: szombat este megjelentek a legfontosabb részletszabályok

Zs.P. — Sun, 29 Nov 2020 12:00:21 GMT

A rendelet többek között rögzíti az egészségügyi szolgálati jogviszony személyi hatályát, a munkaszerződés tartalmi elemeit, a munkaköri besorolásra, a munkaidőre, illetményre, juttatásokra, végkielégítésre, próbaidőre, a munkáltató tájékoztatási és értesítési kötelezettségére vonatkozó szabályokat.

A rendelet kimondja: az egészségügyi szakképzettséget, szakképesítést igénylő munkakör betöltése érdekében tizennyolcadik életévét be nem töltött személlyel is létesíthető egészségügyi szolgálati jogviszony akkor, ha az egészségügyi szolgálati jogviszony létesítésekor az érintett az előírt szakképzettség, szakképesítés megszerzésére irányuló képzésben vesz részt.

Az Emberi Erőforrások Minisztériuma szombat esti közleményében kiemeli, hogy a kormány befogadta a Magyar Orvosi Kamara javaslatait is, különös tekintettel az egészségügyi dolgozók kirendelésére vonatkozó szabályokra. Kirendelésre a betegellátás biztonságának fenntartása érdekében kerülhet sor, amelynek keretében - szükség esetén - az egészségügyi dolgozó az állandó munkahelyétől eltérő egészségügyi szolgáltatóhoz is kirendelhető. A kirendelés időtartama 12 hónapos időszak alatt összesen 44 beosztás szerinti munkanapot vagy 352 órát nem haladhat meg.

Az egészségügyi szolgálati munkaszerződés tartalmazza, hogy nem rendelhető ki az egészségügyi szolgálati jogviszonyban álló személy, aki várandós, aki 3 év alatti gyermeket nevel, aki nagycsaládos, aki 16 év alatti gyermekét egyedül neveli, aki személyesen gondozza hozzátartozóját, aki igazoltan legalább ötven százalékos mértékű egészségkárosodásban szenved, aki szakvizsgája előtt áll, valamint aki öregségi nyugdíjra jogosult és nem járul hozzá a kirendeléséhez. Ha a 16 évnél fiatalabb gyermek mindkét szülője egészségügyi szolgálati jogviszonyban álló személy, akkor csak az egyik szülő rendelhető ki. Az egészségügyi szolgálati jogviszonyban álló személyt legalább tíz munkanappal korábban írásban tájékoztatni szükséges a kirendelés elrendeléséről, időtartamáról, a munkavégzés helyéről, az illetményéről és a kapcsolódó szállás- és utazási kérdésekről.

A kormány a koronavírus-járvány elleni egészségügyi védekezés érdekében ugyanakkor a veszélyhelyzet idejére speciális átmeneti szabályokat is alkotott. Veszélyhelyzet idején a koronavírusos betegek kórházi ellátásának biztosítása érdekében szigorúbbak a kirendelésre vonatkozó szabályok - emeli ki az EMMI közleménye.

Az egészségügyi szolgálati jogviszonyról szóló részletes tájékoztatást az érintettek számára az országos kórház-főigazgató által előírtak szerint, írásban kell megtenni, az EMMI közleménye szerint

"AZ ÉRINTETTEK KORÁBBI JOGVISZONYA - 2021. MÁRCIUS 31-IG KINYILVÁNÍTOTT SZERZŐDÉSKÖTÉSI SZÁNDÉKUK ESETÉN - 2021. ÁPRILIS 1-JÉN ALAKUL ÁT EGÉSZSÉGÜGYI SZOLGÁLATI JOGVISZONNYÁ".

Ehhez képest erről így rendelkezik az "egészségügyi dolgozók és egészségügyben dolgozók jogviszonyával kapcsolatos egyes kérdésekről" szóló rendelet:

"Az Eszjtv. hatálya alá tartozó egészségügyi szolgáltatónál foglalkoztatott közalkalmazott és munkavállaló (e § alkalmazásában a továbbiakban együtt: érintett) jogviszonya 2021. március 1-jén alakul át az Eszjtv. szerinti egészségügyi szolgálati jogviszonnyá."

Az orvosi és ápolói béremelés mindettől függetlenül az előre bejelentett ütemekben zajlik, vagyis januártól indul.

A rendeletben az is szerepel, hogy az egészségügyi szolgálati jogviszonyról szóló törvény. 4. § (5) bekezdésének alkalmazása alóli kivételeket a kormány külön rendeletben állapítja meg. Ez a törvényi paragrafus szabályozza az összeférhetetlenségi szabályokat (másodállás, munkavégzés, betegellátás helye). Vagyis az összeférhetetlenségi szabályokra még várni kell, egy új rendeletben.

Illetmények

az állami fenntartású

a) országos és a megyei fekvőbeteg-ellátó egészségügyi szolgáltató, valamint az irányító megyei intézményi feladatokat ellátó klinikai központ vezetőjét,
b) városi fekvőbeteg-ellátó egészségügyi szolgáltató vezetőjét,
c) járóbeteg-szakellátást nyújtó egészségügyi szolgáltató vezetőjét,
d) egészségügyi szolgáltató 5. § (1) bekezdés b) és c) pontja szerinti magasabb vezetőjét, valamint
e) egészségügyi szolgáltató 5. § (2) bekezdése szerinti vezetőjét vezetői juttatás illeti meg, melynek felső határát

az országos kórház-főigazgató állapítja meg.

Az országos kórház-főigazgató megállapítja az állami fenntartású egészségügyi szolgáltatónál az Eszjtv. 1. melléklete szerinti illetményen felül járó további díjakat, azok feltételeit és mértékét, így különösen

a) kötelezően elrendelt ügyelet,
b) készenlét,
c) rendes munkarend szerinti feladatok ellátása, ügyeleti feladatellátás, készenléti feladatellátás keretében történő önként vállalt többletmunkavégzés
d) helyettesítés, valamint
e) kirendelés

esetén.

Megtiltják az egészségügyi dolgozóknak, hogy a veszélyhelyzet alatt felmondjanak

Zs.P. — Sun, 29 Nov 2020 12:32:39 GMT

Az 530/2020. kormányrendelet 2. paragrafusa úgy fogalmaz, hogy

az Eszjtv. hatálya alá tartozó egészségügyi szolgáltatónál foglalkoztatott egészségügyi dolgozó és egészségügyben dolgozó az egészségügyi szolgáltatónál fennálló jogviszonyát – a rendkívüli megszüntetés kivételével – nem szüntetheti meg a veszélyhelyzet kihirdetéséről szóló 478/2020. (XI. 3.) Korm. rendeletben kihirdetett veszélyhelyzet (a továbbiakban: veszélyhelyzet) ideje alatt.

Beöltözne otthon egy napra?

Zs.P. — Sun, 29 Nov 2020 12:39:07 GMT

Minden magyar háztartásban legyen kötelező beöltözni a képen látható módon, és így eltölteni egy egész napot. Középhaladóknak az a feladat, hogy ilyen öltözetben házimunkát is végezzenek. Haladók mindeközben haldoklókról fényképet is nézegethetnek. Csak egy napról lenne szó, és nem szükséges kötelező ki tudja meddig felmondási tilalommal.

A züllés szociálpszichológiája

Zs.P. — Sat, 05 Dec 2020 18:09:15 GMT

A züllés szociálpszichológiája

Szájer esete engem is szórakoztat, ám a poén nem csak az, hogy a népnyelv már a rendőrök vetkőztetéséről beszél. A poén nem csak az, hogy valaki magasra emelkedett, aztán elhasalt, hogy kiderült nem különb nálunk. Az igazi poén a züllés szociálpszcihológiájában van, amit észre sem veszünk. Abban a házigazda mondatban, mely szerint semmi különös nem történt, csak iszogattak és szexeltek. Mi számít nekik különösnek, ha már egy drogos csak férfiakból álló szexparti sem az? Nem különös, hogy ez nem különös? Nem nevetséges?

Ahogy a reakciókat nézzük mindenki megértő a jogi résszel, hogy többen gyűltek össze a pandémia idején mint szabad. Édes Istenem. Humoros az is, ha azzal jönnek, a társaság tesztelve volt. Kit érdekel? Azzal is megértőek lehetünk, hogy a homoszexualitás magánügy. De a sok támogató és megértő megnyilvánulás mögött alighanem éreznünk kell, hogy itt valami lényegesebb, emberibb, minőségibb dolog nem kerül említésre. De lássuk csak ezeket a támogatókat és plusz egyként egy politikai fals támadást:

1. van ahol már Szájer ikon, mert „kemény csapást mért az intoleranciára”,

2. a magyar LMBTQ-nyilatkozat szerint ők majd segítenek abban, hogy a szájerek megélhessék identitásukat,

3. de láthattuk a Partizánban Gulyás Mártont, aki coming-out-ja mellett azzal érvelt, hogy Szájer bűne nem az, hogy homoszexuális, hanem, hogy olyan Magyarország létrehozásában dolgozott, ami elveszi a levegőt a másságtól. (Itt tehát az olasz művész, aki ikont farag Szájerből és a magyar liberálisok aligha értenek egyet.)

4. Az azonosság nélküli élet is előkerül sok helyütt, a hazugság, az integritás hiánya. Szájer vizet prédikált és bort iszik.

S *sőt, még egy politikai ellenzéki videót is láttam, ahol uszítanak Szájerrel szemben – tán egy DK-s politikus -, hogy ilyen ez a Fidesz, ez az igazi arca.

A reakciók a maguk színességében is a homoszexualitásra koncentrálnak, kevésbé a drogra, még kevésbé a menekülésre, mint etikai problémára, bár a mémek e körül élcelődnek, és egy közvélemény-kutatás szerint is ezt ítélik el a leginkább a magyar választók. Mindez derék, mármint, hogy általában nem a másság válik a humor céltáblájává. De épp mert nem figyelhetők meg érdemi kifogások a kollektív szexualitással szemben, a partival szemben, mutatja, hogy a nyugati világ és benne Magyarország közvéleménye is elfogadó – majdhogynem támogató – egy személyiséget igen csak romboló játék láttán.

A szexualitás lényege az intimitás, márpedig egy szexpartin intimitás nem létezik. Egy intim szeretkezés után az emberek arca kisimul, megszépülnek, egy drogos szexparti után ugyan milyen a test és a lélek másnapossága?

Birodalmak végnapjai írhatok le a szexpartikkal, mert ezek egy morális züllés biztos jelei. Noha szexpartik mindig voltak és lesznek, ha üldözik őket, ha elfogadják, de nem ez itt a kérdés, hanem, hogy mikor válnak ezek morálisan nem elítéltté, a közösség mikor veszi észre, hogy nem a homoszexualitással van baj, hanem az önmagát pusztító életformával.

Amikor egy szűz fiatal belefog az élet legérdekesebb kalandjába, még tisztában van vele, hogy a teste ő, és hogy az érték. Aztán amikor a kalandkeresés magasra hág, hát lehet kipróbálja a szexpartit, ahogy a kábítószert és minden mást, amit a kor éppen kínál. Tegye, másszon aztán ki belőle, váljon egészségére. Ám a személyiségfejlődésnek arról kell szólnia, hogy a test, a lélek, az érzelmek és a szexus harmóniába kerül. El kell jönnie annak az érettségnek, amikor kitisztul a test és a lélek. Ha ez a személyiségfejlődésbeli feladat nem világos a korunk számára, akkor olyan korban élünk, amikor a civilizációnk épp a züllés állapotába csúszik.

Kép forrása: index.hu

Zsolt Péter

Unió az egészségért

Zs.P. — Sun, 06 Dec 2020 12:22:46 GMT

Ujhelyi István azon kevesek közé tartozik az Európai Parlamentben, akik az Egészségügyi Unió szükségességét már a koronavírus támadása előtt megfogalmazták és napirendre tűzték. Aztán 2020. júliusában, a világjárvány hatására az EP elfogadta ezt a koncepciót, és ma már az Európai Bizottság elnöke, Ursula von der Leyen is magától értetődőnek gondolja, hogy ezen dolgozni kell; ez lehet az ő ötéves mandátumának egyik legfontosabb kézzel fogható eredménye.

Mint minden hasonló esetben, itt is tekintetbe kell venni, hogy az EU sokszínű, és egy kormányzati szakterület problémái eltérően érintik az egyes tagországokat. Elsősorban az EU keleti peremvidékére jellemző az orvosok és ápolók elvándorlása, ami az ellátásban egyre fokozódó hiányokat okoz. Ugyanakkor több nyugati tagországnak az okozza a legnagyobb fejfájást, hogy egy járvány idején a kormányok túl könnyen és gyorsan folyamodnak a határok lezárásához, ami esetleg indokolatlan gazdasági veszteségeket okoz.

A helyzetet súlyosbítja Kelet-Közép-Európában, de egyébként más országokban is, ha a makrogazdasági szabályozás nem enged elegendő beruházást a közszférában, és így az egészségügy terén sem. Vagy enged, de a kormányon levő csoportok számára nem prioritás, hogy az emberek egészségébe beruházzanak. Ezekben az országokban az egészségügyi kapacitások gyengülése – részben az elvándorlás, részben a beruházások és korszerűsítések elmaradása miatt – nagy probléma volt már a koronavírus előtt is. Előfordult az is, hogy a döntéshozók fordítva ültek a lovon, például amikor az egészségbiztosítás privatizációját erőltették, még a nagy pénzügyi válság (2008-2009) előtti években.

Az európai országok egészségügyi szolgáltató és finanszírozó rendszerei sokszínűek, és valószínűleg azok is maradnak. A járvány azonban jól megvilágítja, hol vannak a magánszektor kiterjesztésének határai. Az állami felelősséget nem lehet leépíteni, de az sem megoldás, hogy a lerongyolódott szolgáltató rendszert válságok idején katonai vagy belügyi vezetés alá rendeljük a működőképesség fenntartása érdekében. Most kell kidolgozni azokat a válságálló modelleket, amelyek a legkülönbözőbb helyzetekben jól tudnak teljesíteni. A szükséges reformokhoz és beruházásokhoz az Európai Unió koordinációs képessége és erőforrásai igen nagy segítséget tudnak nyújtani.

Lehetséges persze, hogy a következő hónapokban valamikor elkezdődik a tömeges oltás a koronavírus ellen. Ez azonban nem jelenti azt, hogy minden megoldódik az európai egészségügyben. Több okunk is van arra, hogy ebben kételkedjünk. Először is: nem lehet kizárni, hogy a jövőben hasonló járványok érnek el bennünket. Másodszor: az egészségügyi kapacitások egyenlőtlen fejlődése az EU-ban más okoknál fogva is kialakult, és ezeket fel kell tárni, ki kell küszöbölni. Ez pedig nem fog menni rövid idő alatt, valamilyen hosszabb távú koncepcióra lesz szükség. Harmadszor: az Európai Uniónak számos területen, így az egészségügyben is meg kell mutatnia, hogy többet tud tenni az állampolgárok védelméért, biztonságáért.

Frank Vandenbroucke, Belgium egészségügyi minisztere ezen a héten cikket írt a Progressive Post című online folyóiratba. Ebben pontosan azt írja, hogy az Egészségügyi Unió melletti kiállás most egybevág azzal az általános elvárással, hogy az EU megmutassa: gondoskodik, véd, szolgál. Az Egészségügyi Unió az általa már korábban szorgalmazott Szociális Unió egyik pillére lehet a jövőben.

Arra is felhívja a figyelmet Frank Vandenbroucke, hogy az Európai Unió újonnan elfogadott költségvetésében – összhangban a megváltozott korszellemmel – az egészségügyre fordított összegek a korábbi 13-szorosára emelkednek. Ez több mint 5 millárd eurót jelent. Minden olyan akció tehát, amely az új EU-költségvetés elfogadását hátráltatja, nem egyszerűen a gazdasági fellendülést akadályozza, hanem nehezíti az egészségügyi együttműködést és beruházásokat, a mindannyiunk számára szükséges védelmi vonalak kiépítését is.

A Királynő és a Vadász

Zs.P. — Thu, 10 Dec 2020 10:37:09 GMT

Hol volt, hol nem volt, élt a világtól távol kastélyában egy Királynő, kinek odaadó szolgája volt egy Vadász. A Vadász több volt, mint szolga, mert hercegnő korától a Királynő minden lépését óvta és figyelte. Mostanában is minden ügyes-bajos dolgot megbeszéltek a házvezetéstől a királyság igazgatásáig. Ha a Királynőnek valami különleges vadhúsra volt kedve, akkor azt a Vadász megszerezte. A Királynő megtanult főzni, és ami korábban nem fordult elő, most lement a szolgálólányokhoz és irányította őket, mi hogy készüljön. Ismerte a Vadász ízlését is, és neki akár külön is elkészített egy-egy ételt. Esténként nem egyszer csak ketten maradtak a kastélyban, s ilyenkor ketten ettek egy nagy asztalnál, melynek közepén hatalmas gyertyák világítottak.

A Királynőnek nyílt a konyhából egy kamrahelyisége is, hatalmas kulccsal volt az mindig bezárva. Ide senkit sem engedett belépni, még a vadászt sem. Itt tartotta azt a kondért, aminek mélyére nézve látott a távolba, a múltba, sőt, kicsit még a közeli jövőbe is. Itt keverte ki a varázsitalait. Apjától, a híres varázslótól tanulta ki a boszorkány-mesterséget. A főzetekhez néha különleges alapanyagokra volt szüksége: békauszonyra, halnak a májára, denevér véres fogára, s ezeket mind-mind a vadász szerezte be neki. Ilyen varázslásoknak köszönhetően őrizte meg a szépségét is.

Egy alkalommal a szomszéd királyság készülő ünnepségébe szeretett volna betekinteni, és ehhez megint különleges szerekre lett volna szüksége, melyek hiányoztak a kamrában sorakozó üvegcsékből. Ki is adta a feladatot a Vadásznak, hogy szerezze be őket, de a Vadász nem érkezett meg a megbeszélt időre. A szolgálólányok már elmentek, ő pedig csak várt és várt, majd megelégelte a dolgot, bement a kamrába, gyorsan összeütött egy olyan főzetet, melynek segítségével a Vadász hollétét tudta megállapítani, s amit látott az üst mélyén az rettenetesen feldühítette. A vadász a cimboráival üldögélt egy kocsmában. Láthatóan jól érezte magát, nevetgélt, miközben ő tűkön ült és várt rá. Fel-alá sétált, már-már futott a kastélya egyik terméből a másikba, a szoknyája csak úgy lobogott utána, és a Vadász már olyan feldúlt állapotban találta, hogy alig ismerte meg. Egészen megcsúnyult, s amikor az asztalhoz ültek a Királynő átváltozott sárkánnyá és olyan tüzet fújt – ezt úgy mondják, hogy okádott -, hogy az asztalon a gyertyák abban a pillanatban csonkig égtek, fellángolt a terítő, és elszenesedtek a megterített ételek, melyeket a Királynő a vadásznak készített. A lángok egyenesen a vadászra irányultak, ám valamilyen különös oknál fogva őt nem perzselték meg. A Vadász mintha egy védőburokban ült volna, sértetlen maradt.

- Elhoztam amiket kértél – mondta, de a Királynő meg se hallotta és tüzes leheletét újra kieresztette. Olyan volt, mintha a pokolból jönne, tele volt haraggal, gyűlölettel. A Vadász ezt már nem értette, nem ismerte a Királynőnek a sárkány külsejét sem, de úgy gondolta, nem ismeri ezt tán maga a Királynő sem, és ezért a tükör elé állt.

- Miért álltál föl – csattant fel a Királynő, s már a hangja se volt a régi. Lágyságnak, kellemességnek nyoma sem maradt benne. A Vadász után ment. Ahogy elé lépett, hát meglátta magát is a tükörben.

A Vadász azt gondolta, ez jó megoldása a helyzetnek, de tévedett. A Királynő szépsége nem tért vissza, sőt, a következőket mondta:

- Már enyhült a haragom, mikor láttam, hogy nem tudlak sérteni, de hogy a tükör elé csábítottál új elhatározásra jutottam – mindezt már rendkívül hűvösen, nyugodt kimértséggel mondta.

- Gyere velem a kamrába, megmutatom neked mire vagyok képes.

A Vadász nem tudta mire képes a Királynő. Tudott a kamra rejtélyéről, a Királynő titokzatos képességéről is keringtek legendák. Azzal is tisztában volt, hogy varázslásokhoz szállít különleges alapanyagokat. Amiket most hozott magával, az is ilyen célt szolgált. Arra gondolt, hogy legrosszabb esetben megöli őt a Királynő, de ez nem érdekelte, így elszántan követte. Menekülni amúgy se lett volna hová. Ő már a Királynőjét olyan régen szolgálta, hogy nélküle úgy sem tudott volna élni. Némileg megnyugtatta, hogy a Királynő külseje visszaváltozott. Igaz most sem öltött barátságos külsőt, arca márványkemény és mosolytalan maradt, de vonásai így is tökéletesek voltak.

A kamrában aztán a Vadász azt látta, hogy a Királynő új főzetet kever, s az sem érdekli, hogy minden mozdulatát figyeli a Vadász, sőt, mintha direkt neki akarta volna megmutatni a tudományát. Telt-múlt az idő, majd egyszer csak a Királynő azt mondta:

- Készen vagyok, gyere ide, nézz az üst aljára. Mit látsz?

A Vadász az üst alján tisztán látta, amiképp egy csecsemő a fal mellett mezítelenül reszket.

- Ki ez a kisbaba, és miért nem foglalkoznak vele az asztalnál ülő emberek? – kérdezte.

- Azt neked nem kell tudnod – válaszolta a Királynő – Holnap visszajössz pont ebben az időben, de ne merészelj megint késni. Elkészítek neked egy főzetet. Megiszod majd, amitől különleges képességekre teszel szert.

- Mit kell majd tennem? Mit kívánsz tőlem? –kérdezte a Vadász

- Azt majd holnap megtudod – felelte a Királynő, és az ajtó felé mutatott. Másnap aztán a Vadász megtudta miféle képességekkel ruházza fel a főzet, és mi a feladata. A Királynő megparancsolta neki, hogy amint visszamegy az időben, s maga előtt látja majd az ablak alatt felejtett csecsemőt, menjen oda hozzá, vágja ki a szívét, és hozza neki ide.

- S mindezt miért? – kérdezte a Vadász.

- Nem mindegy az neked? – kérdezett vissza ellenségesen a Királynő. – De ha éppen tudni akarod azért, mert az a csecsemő tehet arról, hogy megláthattad tegnap a sárkányt. Ha megteszed amire kérlek, a sárkányt sohasem kell látnod többé. Se neked, se nekem.

- És ha nem teszem meg? – kérdezte a Vadász, de a Királynő nem akart válaszolni, csak olyan keményen nézett a Vadászra, hogy az nehezebben állta ezt a nézést, mint az előző nap a tűzokádást.

- Parancsolom neked, hogy tedd meg. Az üstömben követni fogom minden mozdulatodat, nem bújhatsz el előlem.

A Vadász megitta a főzetet és abban pillanatban tényleg ott termett ama bizonyos ablaknál. A szoba üres volt és a csecsemő sírás nélkül tekintett rá. A Vadász elővette a kését, megnézte elég éles-e. A csecsemő követte őt a tekintetével, s mindeközben a Királynő is az üstje fölé hajolt és figyelte a jelenetet, ám ekkor egy könnycsepp gördült végig az arcán, az belesett az üstbe, ami azonmód párás köddel takarta el a történéseket. Kezével megpróbálta ellegyezni a párát, s mire sikerült neki a babát nem látta sehol, ellenben a Vadász kezében ott volt egy kis véres szív. Azt épp belesüllyesztette a tarisznyájába. A Királynő sehogy sem értette mi történt. Először magát kezdte el tapogatni. Kiszaladt a kamrából, hogy megnézze magát a tükör előtt. Vizsgálgatta a saját szívét, aztán a karján az ereket, végül megnézte az arcát is, de nem látott semmi különöset.

Mikor megérkezett a Vadász, követelte tőle, hogy számoljon be a részletekről.

- Megölted a csecsemőt? – kérdezte – neki meg kellett halnia.

- Természetesen, ahogy parancsoltad Úrnőm. Hát nem láttad? A csecsemő olyan értelmesen nézett rám, mintha tudta volna mi fog történni. Fel se sírt. A kis szíve itt van a tarisznyámban. Látni kívánod?

- Igen – felelte kurtán a Királynő. Megvizsgálta a szívet, de továbbra is kételkedően nézett a Vadászra. Nem értette a helyzetet.

Teltek múltak az évek, a Vadász és a Királynő csak kis apróságokon veszekedett, és a Királynő nem öltött sárkánykülsőt soha többet.

- Bekövetkezett amit vártál – mondta a Vadász. – Megöltem a csecsemőt és így megöltem benned mindazt, ami a pokolból bugyogott fel. Tényleg az a kiskrapek volt minden bajnak az oka. Most már nincs ki bántson, a titkos kamrádba is alig-alig jársz. Arra sincs szükséged, hogy kihasználd a rendkívüli képességeidet.

- Igen-igen – dünnyögte a Királynő, de valamit sehogy sem értek. Amikor én az üst fölött álltam szörnyű dolgot éltem át és hát az az igazság, hogy egy könnycseppem belesett, s amiatt nem láthattam mit csinálsz. Ezt eddig nem árultam el neked, de hát ez a helyzet.

- Értem - felelte a Vadász. - De én ezt honnan tudhattam volna? Parancsot adtál, és azt mondtad ellenőrizni fogod, hogy végrehajtom-e a parancsod. Gondolod, hogy meg mertem volna tagadni?

Megint teltek-múltak az évek, a Vadász öregedni kezdett, már nem mozgott könnyen, már nem örült annak, ha a Királynő valamilyen feladattal, valamilyen ínyencség beszerzésével bízta meg. Az igazat megvallva lustult is. Csökkent az ereje, csökkent a szellemi frissessége is, de mesélni egyre jobban tudott és a Királynő szerette a Vadász történeteit hallgatni.

- Nem ölted meg a babát, ugye? – kérdezte a Királynő egyszer, egy nyári estén, mikor kint sétáltak a parkban. A Királynő is botra támaszkodott, mert nemrég elesett, s a gyógyfüveket még nem szerezte be a Vadász, meg a Vadász is. Újabban a puskáját a szobája falára akasztotta, helyette inkább a botját vitte magával az esti sétákhoz.

- Ha megölted volna, nekem is meg kellett volna halnom, mert az a baba én voltam – árulta el a Királynő.

- Valóban – felelte a Vadász. – A kiskrapekot betakargattam és eldugtam a szekrényben. Egy udvaron dagonyázó malac szívét vágtam ki.

- Hát így – mondta a Királynő, és sóhajtott egyet. Átölelte az öreg Vadászt és megcsókolta.

A koronavírus kitermelte az első fekete angyalát

Zs.P. — Thu, 10 Dec 2020 13:10:49 GMT

A német rendőrség közlése szerint egy 44 éves főorvos, az Esseni Egyetemi Klinika munkatársa megölte két koronavírusos betegét, egy 47, illetve 50 éves férfit. Az orvost gyilkosság gyanújával őrizetbe vették. Indoka az ilyen esetekben szokásos szöveg volt:

SZENVEDÉSÜKNEK AKART VÉGET VETNI.

A két betegnek egyéb, nem részletezett krónikus betegségei is voltak, és az intenzív osztályon feküdtek, amikor orvosuk halálos adagban adott be nekik gyógyszert. A két eset között néhány nap eltérés volt. Az orvost egyébként kollégái védelmükbe vették. Február óta dolgozott a klinikán, és az azóta eltelt rövid idő ellenére sikerült munkatársai elismerését kivívnia. A focus.de oknyomozó riportja szerint az egyetemi klinikán dolgozó kollégák elmondása alapján egy kifejezetten gondoskodó orvosról van szó, aki szakmailag kompetens volt, szerettek vele együtt dolgozni, ezért értetlenül állnak az eset előtt. Egyikük elmondása szerint a kolléga nem bírta elviselni páciensei szenvedését, és minden bizonnyal meg volt róla győződve, hogy jót tesz ezzel.

EZT A VÉLEMÉNYT AZONBAN A HELYI BÍRÓSÁG NEM OSZTOTTA, EZÉRT A FŐORVOST ŐRIZETBE VÉTELE UTÁN EGY NAPPAL ELŐZETES LETARTÓZTATÁSBA HELYEZTE.

A dolognak általános tanulságai is lehetnek, a német orvos egyik kollégája szerint ugyanis az eset, miszerint egy tapasztalt főorvos ilyesmire szánja el magát, az ellátószemélyzet mentális túlterheltségére és kétségbeesésére is utalhat.

Németországban elviekben nem tilos az eutanázia, itt azonban nem erről volt szó. Hasonló eset korábban már előfordult Németországban, ekkor egy ápoló összesen 28 beteg halálát okozta altatószerek szándékos túladagolásával, amiért életfogytiglani börtönbüntetést kapott, Csehországban pedig véralvadásgátlót adagolt szándékosan túl egy ápoló, amivel nyolc beteg halálát okozta. Ő azonban nem a betegek szenvedéseit akarta enyhíteni, hanem kollégáit és feletteseit akarta kellemetlen helyzetbe hozni.

Hazánkban a Nyírő Gyula Kórház ápolónőjének esete kavart nagy port a 2000-es évek elején, aki először bevallotta, majd később minden beismerő vallomását visszavonva tagadta tetteit. Őt első fokon kilenc, majd jogerősen tizenegy évre ítélték, amiért az ítélet szerint betegeinek intravénásan morfiumot, Seduxent és káliumot adott be.

Emlékezetes továbbá Dr. Halál, vagyis az örmény–amerikai kórboncnok, Jack Kevorkian ügye is, aki saját bevallása szerint száznál is több betegnek segített meghalni. Ő azonban ezt a betegek kifejezett kérésére tette, és nem is saját kezével, inkább a külön erre a célra kifejlesztett eszközének használatát engedte át nekik, egy eset kivételével. Az ő életéről film is készült, melyben nem más, mint Al Pacino személyesítette meg Kevorkiant. Ez azonban feltehetőleg sovány vigasz lehetett, mivel Dr. Halál is börtönbe került, ahonnan végül csak idős korára és hanyatló egészségi állapotára való tekintettel szabadult.

Titkosították a kórházi halálozási adatokat – mutatjuk, mi van a brutális számok hátterében

Zs.P. — Sun, 13 Dec 2020 14:00:57 GMT

Az interjúból kiderül az angliai és a magyar politikai hozzáállás is, az átláthatóság tiltásának kontraszelektív volta és a nyiltakozó orvosok életpályájának megismerése is igen hasznos.

A szülészet és a hálapénz

Zs.P. — Thu, 17 Dec 2020 16:06:35 GMT

Tizenegyezren töltötték ki a K-Monitor és az EMMA Egyesület által készített Ígyszültem.hu szülésélmény-térképet. A válaszokból többek közt kiderült, hogy a szülések 68 százalékában fizetnek hálapénzt, ennek átlagos összege pedig 111 ezer forint. Becslésünk szerint így nagyságrendileg 7 milliárd forint lehet a hazai állami szülészetben fizetett hálapénz összege egy évben.

Jelentős különbség figyelhető meg a hálapénz átlagos összegét tekintve térségenként. Míg Közép-Magyarországon (ide tartozik Budapest is) átlagosan 141.000 forintot tesznek a borítékba, a Nyugat-dunántúli régióban 76.000 forint a hálapénz átlagos összege.

A hálapénzes és a hálapénz nélkül zajló szülések esetében jelentős különbségek vannak: a szülésznők által vezetett szüléseknél 56 százalékban került sor hálapénz fizetésre, míg az orvos által vagy közösen vezetett szülések esetében 70 százalék körüli az arány. Érdekesség, hogy néhány kórház kivételével a legtöbb szülészeti osztályon nem lehetséges, hogy egy szülésznő önállóan vezessen egy szülést, így erre a beküldött esetek csupán 5 százalékában került sor.

A szülészeti hálapénz szorosan összefügg az EU-ban máshol alig ismert fogadott orvosi rendszerrel. Fogadott orvos esetén a hálapénzt fizetők aránya 90 százalék. A fogadott orvosi rendszer az ellátás minőségében rejlő jelentős különbségeket hivatott tompítani a fizetőképes szülők számára, ugyanakkor nem garancia a jobb ellátásra.

Azoknál, akik fogadott orvossal szültek, 43 százalék volt a császármetszéses szülések aránya, míg az ügyeletes orvosnál történt szüléseknél ez a szám 29 százalék. Természetesen hiba volna minden császármetszést vagy szülésindítást erre visszavezetni, de fontos tudni, hogy a WHO 10-15 százalék közé teszi az elfogadható császárarányt, a magyar adatok ennél jóval magasabbak és növekvő tendenciát mutatnak. A szülések negyedénél számoltak be a válaszadók arról, hogy a szülést meg kellett mesterségesen indítani. Fogadott orvos esetében 31 százalék a megindított szülések aránya, ügyeletes orvosnál 20 százalék. Hogy a két mutató esetében megfigyelhető különbség nem csupán a véletlen műve, összefügghet azzal a feltételezéssel, hogy a fogadott orvosok a saját naptárukhoz igazítják a szülések levezetését.

Ma még kérdés, hogy a bejelentett orvosi béremelés, illetve a kettős praxisra vonatkozó tilalom (vagy annak hiánya) és a hálapénz szigorúbb büntetése milyen hatással lesz ezekre a mutatókra és az ellátás minőségére. Felmérésünkből is kiderül, hogy a hálapénzrendszer nem kizárólag az egészségügyben dolgozók alacsony bérei miatt működik, noha az minden bizonnyal jelentősen hozzájárult ahhoz, hogy ilyen sokáig elfogadott gyakorlat maradt. A rendszer legalább ilyen fontos fenntartója az egészségügyi intézményekbe vetett bizalom hiánya, amelyet pénzzel tömött borítékokkal remélünk megvásárolni például a legjobbnak hitt orvos formájában.

A K-Monitor szerint félő, hogy az új szabályok sem fognak érdemi változást hozni, ha nem áll helyre a társadalom bizalma az egészségügyi ellátás minősége iránt. A bizalom pedig nehezen fog létrejönni, ha egységes protokollok és felkészültség híján fennmaradnak az intézmények közötti jelentős minőségbeli különbségek, és a nők nem lehetnek benne biztosak, hogy az ország bármely pontján ugyanolyan jó minőségű ellátást kapnak; nem lesz a szülészetben világosan szétválasztva állami és magánszolgáltatás; nem alakul ki érdemi kommunikáció és egyenrangú felek közötti párbeszéd orvos és ellátott között; nem lesznek könnyen elérhető adatok, információ és tájékoztatás a szülés menetéről, minőségéről; nem jön létre a tényleg hálából adott hálapénzt helyettesítő visszajelzési rendszer; és nincs aki ellenőrizze, hogy a magasabb fizetések ellenére is elteszik-e a borítékot.

A kutatást bemutató beszélgetésen a szülészeti ellátás különböző szereplői egyaránt a transzparencia és a közérthető tájékoztatás fontosságát hangsúlyozták a rendszer átalakításában. Szilágyi Enikő, a Magyar Szülésznők Egyesületének elnöke rámutatott, a hálapénzrendszer jelenleg nem csak megalázó és problémás, de mégis létező keresetkiegészítést jelent, de a szabadidőben végzett, többletszaktudást igénylő többletmunka elismerését, azzal kapcsolatos visszacsatolást is úgy anyagi, mint emberi szempontok mentén. Hofgárt-Ékes Noémi (Emma Egyesület) arról beszélt, a jelenlegi szabályozási bizonytalanság csak tovább erősíti a rendszer kockázatait, amelyre éppen az orvosfogadás az egyik megküzdési stratégia. A szülési jogokért küzdő egyesület munkatársa hangsúlyozta, bár egy tiszta rendszer létrehozása minden szereplő érdeke, ez nem történhet olyan formában, amely akár csak időszakosan is, de megfosztja az anyákat attól a kontrolltól, amit a jelenlegi körülmények között biztosítani tudnak maguknak.

Dr. Lénárd Rita, a Magyar Orvosi Kamara alelnöke egy olyan, átmeneti kamarai javaslatról beszélt, amely az átláthatatlan, szövevényes, kusza rendszert áttekinthetővé és szerződéseken alapulóvá alakítaná. Ez társadalmi vitákban megszülető, egységes protokollok mentén egyenletes színvonalú állami ellátást hozna létre. A MOK ugyanis csak átmenetileg tudná elfogadni, hogy a szülészet kivételt képezzen az új szolgálati jogviszony-szabályozás alól. A MOK háromoldalú (anya, orvos, ellátóhely) szerződésben rögzítené a munkaidőn túli személyes közreműködéssel, rendelkezésre állással kapcsolatos többletszolgáltatásokat. Ez a formalizált megoldás megoldaná, hogy a nők a rendszer tényleges reformjáig továbbra is választhassanak maguknak orvost, de ez átláthatóan és számonkérhetően történjen. A beszélgetés során az is elhangzott, hogy a bizonyított negatív hatások mellet a garanciák nélküli informális megbízás és a minőségbiztosítás hiánya miatt a hálapénz nem jelent bizonyosságot az elvárt minőségű ellátásra nézve, tehát téves azt gondolni, hogy a hálapénzes fogadott orvosi rendszer a nők szülési igényeire valódi megoldást jelent.

A felmérés eredményeinek részletes ismertetése elérhető a K-Monitor blogján.

Az eredményeket mutató ábrák innen is letölthetőek.

Hálapénz nélküli, külföldi szülésélményeket bemutató videónk.

Van-e kovid esetében információhiány?

Zs.P. — Mon, 21 Dec 2020 13:48:00 GMT

Budapest, 2020. 12. 21. – Több mint ötven közérdekűadat-igényléssel fordult október és december között a Nemzeti Népegészségügyi Központhoz (NNK) a Társaság a Szabadságjogokért (TASZ), hogy megismerhetővé váljanak a járvánnyal kapcsolatos legalapvetőbb statisztikák. Az NNK azonban rendre megtagadta az érdemi válaszadást.

A járvánnyal kapcsolatos hivatalos tájékoztatás színvonala Magyarországon már az első hullám óta messze elmarad mind a régió más országaitól, mind pedig attól, amit joggal várhatnának el az állampolgárok. A fertőzések kor és terület szerinti eloszlásáról vagy a kórházi kapacitásokról egyáltalán nem tudunk semmit, de a közzétett információkból is csak külön energiabefektetéssel juthatunk érdemi ismeretekhez. Pedig az állampolgároknak naprakész, átfogó információkra lenne szükségük, hogy ezek alapján szervezhessék az életüket. Ezért október 21. óta a TASZ következetes fellépéssel próbálja elérni, hogy az állam tegyen eleget a közérthető tájékoztatás iránti kötelezettségének, és az adatokat érthető, áttekinthető formában tegye közzé, a meglévőnél sokkal átfogóbb képet nyújtva a nyilvánosságnak a koronavírus-járvány alakulásáról. A szervezet minden nap új közérdekűadat-igénylést küldött a járványügyért felelős NNK-nak, hogy adja ki az előző napra vonatkozó, korcsoportok és területi eloszlás szerinti adatokat a fertőzés kiterjedtségéről, a halálozásokról és a kórházak kapacitásairól. A hatóság azonban a legkisebb erőfeszítést sem tette annak érdekében, hogy az adatigénylésnek eleget tegyen. Részben arra hivatkozott, hogy a kikért adatok már elérhetők – egyebek mellett a Facebook-oldalára irányított, ahol egy galériába naponta feltöltött képekről lennének leolvashatók bizonyos adatok. Az adatok nagyobb részére vonatkozóan azonban megtagadta a válaszadást, arra hivatkozva, hogy azok nem állnak a rendelkezésére korcsoportok szerinti vagy területi bontásban.

A TASZ az adatigényléseit a német, az osztrák és a szlovák napi járványügyi jelentések alapján állította össze, azzal a céllal is, hogy az NNK számára javaslatot tegyen arra, hogy miként zárkózhatna fel a magyar járványügyi tájékoztatás a szomszédainkhoz. A koronavirus.gov.hu oldalon ugyanis rossz minőségű, átláthatatlan, hiányos adathalmaz szerepel, amelyből a nyilvánosságot leginkább érintő és érdeklő információkat alig, vagy egyáltalán nem lehet megismerni. Az NNK ráadásul úgy nem tett eleget a TASZ adatigényléseinek, hogy több eszköz is a rendelkezésére állt volna, ha a titkolózás helyett kicsit is feladatának érzi a hiteles tájékoztatást. Jelezhette volna, hogy a kért adatokat milyen más, rendelkezésére álló formában tudja kiadni, vagy akár átalakíthatta volna a saját honlapját úgy, hogy az érdemi információkat nyújtson.

„Az NNK olyan adatokról is letagadta, hogy a rendelkezésére állnak, amelyeknek a meglétéről bizonyítékunk van, és egyébként is nélkülözhetetlenek a szakmai munkához. Ez nemcsak súlyosan jogsértő, de ha tényleg igaz lenne, hogy a legalapvetőbb covid-adatok nem állnak a magyar járványügyi csúcsszerv rendelkezésére a világjárvány közepén, az egyenesen ijesztő – fogalmazott Remport Ádám, a TASZ jogásza. – Amikor egy állami szerv tömegesen utasítja el az adatigényléseket, miközben a legkisebb igyekezetet sem teszi a világos tájékoztatás érdekében, akkor egyértelműen megsérti az állampolgárok tájékozódáshoz való jogát. Ezért pert indítunk az NNK-val szemben, hogy fellépjünk a jogellenes titkolózással szemben” – tette hozzá Remport Ádám.

Az öngondoskodás és a Covid

Zs.P. — Tue, 05 Jan 2021 12:19:59 GMT

A politika, mely a társadalom egészének jólétéről kell gondoskodjon motiválni is igyekszik az embereket az oltásra. Rengeteg gondolat merülhet fel a jövőben mikor jár el igazságosan.

Jelen pillanatban nincs még egy 100%-osan biztos oltásunk, hiszen a hosszú távú oltási következmények statisztikái még nem állnak rendelkezésre. Jelen pillanatban Magyarországon még nincs kellő oltóanyag sem. Jelen pillanatban az oltóanyagok típusai nem alternatív módon állnak rendelkezésre, nincs egy fix időpontja az állampolgárnak, amikorra bemehet és kiválaszthatja a négy vagy három vakcina közül ő melyikben bízik jobban. Ám ha ezek mind rendelkezésre állnak egyszer, a kérdés már úgy vetődik fel mivel lehet motiválni az embereket, hogy az oltást a saját jól felfogott érdekükben is beadassák.

Tekintsünk most el a kötelező verziótól, de az sem ördögtől való, hiszen számos védőoltást gyerekkorban kötelező beadatni, és ezzel olyan vírusoktól, mint a fekete himlő végérvényesen megszabadították az emberiséget, mások, melyek nem halálosak csak kellemetlenek szintén a kötelező oltások miatt elkerülnek minket. Hála a tudománynak!

Vannak aztán betegbiztosítós magán egészségügyi társadalmi rendszerek, ahol a biztosítók megtehetik, hogy ha valaki nem oltatja be magát magasabb kockázati szintre sorolja a pácienst és több pénzt kér tőle, vagy azt mondja, ezt és ezt a kezelést már nem állja. Ezek az igazán öngondoskodó rendszerek. Végtelenül logikusak, de a szegényebbekkel szemben igazságtalanok, és akadhatnak más torzító mechanizmusaik is. (Ld. Moore filmjét, a Sicko-t)

Vannak aztán közösségi gondoskodásúak, melyek beépítenek öngondoskodó elemeket. A magyar rendszer is ilyen, hiszen például egy alkoholistát hátrébb sorol a májtranszplantációra várók sorában. Igen lényeges orvosetikai szempont, hogy nem azért teszi, mert büntetni akarja az alkoholistát, az érv úgy szól, hogy a transzplantáció sikeressége esetükben kisebb volna. És ki ne emlékezne Horn Gyula azon mondatára, hogy nem leszünk fogatlan nemzet, ami szintén a fogászati öngondoskodást tette feltételül aztán az ingyenes ellátásra. Aki törődik magával, azzal törődik a közösség is, aki elhanyagolja magát, az viseljen ezért felelősséget.

Orvosetikai nézőpontból a „nem törődök vele, mert ő sem törődött magával” azért több, mint ellentmondásos, mert az orvosi eskü minden beteg segítésére szól, az élet védelméről szól, nem pedig igazságosztásról. Az orvosok tehát általában kevésbé szeretik az öngondoskodási feltételeket, ám az élet bonyolult és ilyenkor szokott segíteni a politika.

Megdöbbentő Magyarországon az eddig covid-oltásra jelentkezők alacsony száma. A motiváció első feltétele a szolgáltatás magas színvonala volna. Ha ez megvan, a második lépés a magukat beoltók támogatása. Tehát nem a szankciókkal érdemes kezdeni, hanem akár az üzleti marketingben a nyereményjátékokkal, kedvezményekkel, plusz szolgáltatásokkal. És természetesen hatékony kommunikációval, közösségi felelősség érzet felkeltésével. Pl. lehet, hogy neked fiatalnak kicsi a valószínűsége, hogy súlyosan érint a Covid, de ha megfertőzöd a nagymamát, akkor lelkiismeretfurdalásod lesz, ezt érdemes elkerülni. Ezután megvizsgálható, hogy eléri-e a beoltottak aránya a pandémia megállítását, ha nem, megint mehet tovább a politika a szigorítások felé. Már ha az oltásról mindent tudunk. Ezt a kezdeti feltételt sose szabad elfelejtenünk.

Lehetséges megoldás a nem beoltottak kitiltása bizonyos helyekről, foglalkozásokból, eseményekből. Felvethető végül, hogy milyen sok pénzbe kerül egy haldokló covid beteg ellátása, s pláne, ha elkerülhette volna a betegséget, ha beoltatja magát, akkor miért is ne ő állja a költségeket vagy legalább egy részét. Ám ezek a gondolatok már a szabályozás végső megoldásaihoz tartoznak, és belefuthatnak komoly társadalmi igazságtalanságba is.

Eszembe jut kedvenc filmem, a Brazil. Abban van az elején egy olyan gondolatsor, hogy a populista politikus azt harsogja, nem járja, hogy bűnözők börtönben lévő ellátását az emberek fizetik, fizessék meg a bűnözők családjai. Aztán persze tévedésből mást visznek el a kommandósok, nem a valódi terroristát, és tévedésből más családdal fizettetik ki az „ellátást”. Ebből aztán sok kalamajka lesz, hiszen egy fasiszta társadalom a végén mindig önmagát robbantja fel, mert szétfeszítik az „igazságok”.

Az utópikus nyilvánosság struktúrája

Zs.P. — Thu, 21 Jan 2021 13:34:06 GMT

Makroszintű helyzetünk

Egy makroszintű helyzetértékeléssel kezdenék. A kognitív tudományok az agyunk információfeldolgozásával foglalkoztak, ám hamar világossá vált, hogy az érzelmek sem elhanyagolhatók. A 90-es években újra felfedezték, hogy információhiányos állapotban az emberek döntéseiket kénytelenek érzelmi alapon meghozni (Kinder, 1994). A felismerésem az, hogy információ bőség esetén ugyan ez a helyzet. Jobbára azt a sokkot éljük manapság, hogy a fake news szétrobbantja a demokráciánk. De a médianyilvánosságunk és a közösségi médiánk nem csak abban különbözik a klasszikus XX. századi nyilvánosságtól, hogy hamis hírekkel manipulálnak – hamis hírek mindig voltak, már 1275-ből találunk ilyesmit tiltó angol jogszabályt, tehát már akkor létezett ez a probléma -, hanem, hogy információ dömping van. És nem csak zajjal vagyunk túlterhelve, de valódi infókkal is. A XXI. századi nyilvánosság szociálpszichológiai jellemzője tehát az érzelmi választás. Csak így tudjuk csökkenteni a terhelést. Nem véletlenül sírja vissza az értelmiség a racionalitás nyilvánosságot, mert veszni látja. (E. Noelle-Neumann választja ketté a nyilvánosság manifeszt és látens funkcióját, és eleve kétségbe vonja, hogy a nyilvánosság racionális volna, ahogy azt pl. Habermas elképzelte. Már a XX. században jelentősebbnek véli a látens funkciót, amely érzelmi alapú és kontrolláló.)

Kutatótársaim véleménye

Legutóbb Bajomi-Lázár Péter könyvbemutatóján gyűltünk össze. Akkor ő kifejtette, hogy a demokratikus fejlődés nem a médiarendszeren múlik, hanem társadalmi változásokat feltételez. Utalnék még Polyák Gábor egy interjújára is, melyet 2020 májusában adott. De szélesebb körben egy általános pesszimizmust is látok nemzetközi és hazai szinten. A pesszimizmus fókusza a jelen leírása épp ezért javasoltam mára, hogy helyezzük a fókuszt egy lehetséges jövőbe.

Péter megállapítását ha logikailag egészítem ki azzal nem gondolom, hogy bárkinek kivetnivalója lehetne.

1. A társadalmi változások megelőzik a médiaváltozásokat

2. A médiaváltozások előzik meg a társadalmi változásokat

3. Média és társadalom közt kölcsönhatások eredményezik a változásokat

ad.1. A gyenge vagy mérsékelt médiahatás elméletek irodalma meglehetősen alapos. (Lazarsfeldtől McQombs és Showig). Tudományosan meggyőzőbb is és aki ezeket az elveket vallja akkor következetes, ha felismeri, hogy a társadalom jóval komplexebb, semhogy a média jogi környezetének átalakításától bármi javulást remélhetnénk. Magyarországon volt már egy viszonylag jó jogi környezet, ORTT-vel, kuratóriumokkal, Panaszbizottsággal, kiegyensúlyozott ellenőrző és közszolgálatot kvázi tulajdonosként működtető rendszerrel, civilek bevonásával, és mégis kudarc lett a vége. A Fidesz már a romokra építhette fel az új jogi környezetet.

ad. 2. Ez a paradigma igen népszerű a hazai jobboldalon. Az érdekessége az, hogy valamikor marxista paradigma volt (Pulantzas és Althusser a nyelven keresztüli hatalomgyakorlást elemezte), de a jobboldalnak is van hová nyúlni (Helmuth Schelsky szerint akié a nyelv, azé a hatalom.) Csurkától Pokol Béláig médiahatalomról hallhatunk, utóbbi szerző pedig azonosul is Schelsky „értelmiségi uralom” ellenességével is. Meglehetős paradoxona az a mai világnak, hogy a hatalomra került jobboldali elit elitellenes. (Gondoljunk a trumpizmusra vagy Magyarországon a Fidesz mögötti udvari értelmiségre pl. G.Fodor Gáborra.)

ad. 3. Nem árulnék zsákbamacskát, számomra ez a legvalószínűbb összefüggés. Példaként a BBC kialakulására utalnék, amit nem fejtenék ki, mert itt a hallgatóság többsége részletesen ismeri. Ennek lényege, hogy véletlenek szerencsés egybeesésére volt szükség ahhoz, hogy kialakulhatott a közszolgálati modell. Egyéni teljesítmények épp oly fontosak voltak, mint a társadalmi mozgások.

Polyák Gábor médiahatás-modell vonzódását nem ismerem, de egy nyilatkozata alapján az elkeseredettségét igen. Ebben amellett érvelt, hogy a BBC etikai irányelveit követő médiumok Magyarországon mind tévedésben vannak, de nem csak Magyarországon. Több példát hozott rá. Karácsony Gergely például hiába kommunikált kifejtősen vírustémában, a kormányzati propaganda szerinte ezt elsöpörte. A BBC azzal, hogy követte hagyományos elveit és teret adott a kilépésvitának csak azt érte el, hogy a brexit megvalósult. Mindebből az következik a számára, hogy a médiaetikai alapelveket el kell felejtenünk, a hazai ilyen paradigmán nyugvó médiumaink, mint pl. az index, vagy korábban az origo tévedésben volt.

Aligha szeretnénk buborékokba zárt érzelmi alapon rendeződő háborúban álló nyilvánosságot. Amikor egy lehetséges pozitív jövőt képzelünk, csak etikus médiaviselkedést akar mindenki.

Van egy másik tapasztalatunk is az elmúlt évekből, ami legalább annyira stabil, mint az, hogy hiába igyekszik valaki szakmailag korrekt lenni. Ez pedig az, hogy ha a propagandisztikus média, netán a revolverújságírás mellett döntünk, akkor az árokásás és a buborékos nyilvánosság jön létre. Ennek következménye, hogy az állampolgárok közül sokan sok médiumot néznek, minek kapcsán információ szempontjából túlterhelődnek, minek kapcsán kénytelenek érzelmi alapokra hagyatkozni, és máris ott vagyunk bevezetőnk alap problémájánál, a makroszintű helyzetnél.

Az értelmiség feladat

Így merül fel az a kérdés, hogy mi a feladatunk most, tudunk-e továbblépni a helyzetelemzés feletti pesszimizmusunkon. A világító torony hasonlatot hoznám. Képzeljül el, hogy a tenger tele van össze-vissza tartó hajóval, vannak akik szemmel láthatóan a zátonyok felé rohannak. Mit tehetünk mi? Voltaképp nem a mi dolgunk ezeket a hajókat irányítani, nem is mi ülünk a kapitányi pozíciókban. A mi feladatunk csak annyi, hogy világítótoronyként megmutassuk hol vannak a zátonyok.

Felmutathatunk egy alternatív nyilvánossági helyzetet is, melyhez kell társadalom, kell több médium hasonló működtetési modellje, kellenek források, melyek ezeket a megoldásokat támogatják és így egy új egyensúlyi helyzetet tudnak teremteni. Mindez etikai alapon is megszülethet. (A vitában a 2005-ös párizsi zavargások során megszülető francia televíziós önszabályozást említettem, amikor is a társaságok megbeszélték, hogy a hírversenyben nem mutatnak égő autókat, mert az kedvet csinált a fiataloknak, hogy egymásnak dicsekedjenek a gyújtogatásaikkal.)

Az ikmédia projekt, melynek ismertetésére ezúttal lehetőségem van, egy ilyen világítótorony. Immár nem piaci vállalkozás, hanem oktatói segédlet az utópikus médiaszerkezet bemutatására. Aktív, játékos, nem tanult tehetetlen polgárokat igényel, tehát igaza van BLP-nek abban hogy más úton is meg kell születnie ennek a világnak. De számos véletlen is kell még. Szükség van meglévő modellekre, olyan emberekre, akik ha hatalomra kerülnek ismerik és használják a mai demorkáciafejlesztéseket, ezek kedvező konstellációjára stb.

Magyarországon a legnagyobb deficit épp a kozszolgálatiságban érhető tetten. A Civil Rádió kuratóriumi tagjaként erről remek beszélgetéseket folytattunk. Nekem világos volt, hogy a Civil Rádiót a mai politikai helyzetben meg fogják fojtani, azaz a frekvenciáját el fogják venni, mert nem elég erős lobbista, és mert ellentétes paradigmán áll, mint a központosító hazai jobboldal. Nyilván egy cinikus, de működő paradigma ez, s az alapok egészen Rousseuig nyúlnak, egy többségi demokrácia felfogásáig. A közszolgálati minta azonban nem a többség zsarnokságáról szól. A Civil Rádió kuratóriuma nem hitte, hogy nincs esélye a frekvenciamegtartásra, de ami mégfontosabb nem is tartozott identitásához a közszolgálatiság pótlása, végül pedig nem is érzett kompetenciát, hiszen amatőrökkel és nem profikkal működik. Szerencsére működik ma is, frekvencia nélkül, a neten.

Másfelől a Méltányosság Politikaelemző Központ kutatójaként - ez egy másik sapkám - van egy alapvető irányunk és ez a demokráciafejlesztés. Az MPK-ból nézve a közszolgálatiság mindig az adott társadalom hiányának pótlását jelenti. Tehát az országnak nem egy BBC-re van szüksége, és főként nem feladat a politikai kiegyensúlyozottság reprezentatív megvalósítása, mert a piacon bármekkora az aránytalanság, a lehetősége a fogyasztóknak megvan a különböző tartalmak elérésére. De nem feladata az ellensúlyképzés sem. Meggyőződésem szerint minden baj forrása a szubjektív módon felfogott ellensúlyképző küldetés. (A vitában Paár Ádámmal közösen a Fox News-ról írott tanulmányunkat idéztem.)

IK-Média mint modell

Amit most az IK-Média felületén látnak, azok a koviddal kapcsolatos társadalmi-szakmai-politikai küzdelmek. De próbálkoztunk már a helyhatósági választások után a kormányon kívüli kommunikáció összefogásával. A világítótorony akkor is ott volt, és nem a mi dolgunk, hogy ezeknek a városoknak a szövetségét kiépítsük.

A nyilvánosság szerkezetének jobbá tevése kapcsán bemutatom ennek a felületnek a működését, ill. ezt a szöveget olvasók maguk pontozhatják pl. ezt a szöveget, és azonnal érthetővé válik számukra a modell.

Befejezésül hadd említsek még egy norvég ötletet. Sajnos a forrást már nem tudom. Egy szerkesztőségben a blogbejegyzések kapcsán történő elcsúszást vették észre. Az "elsőzők" – akikből idővel egyre több lett – már el se olvasták a cikkeket, csak a cím, esetleg a lead alapján már írták a magukét. Ráadásul nicknévvel. Utóbbiról tudjuk, hogy nagyon nem tesz jót a minőségi kommunikációnak, az emberek egész egyszerűen a neten nincsenek tisztában azzal, hogy ne minősítsék egymást és emiatt mindig durvaságba torkkollnak. A norvég lap a hozzászólás feltételéül szabta, hogy néhány kérdésre a cikk kapcsán helyesen tudjon válaszolni a beíró. Csak ez után engedte, hogy a hozzászólás megtörténjen. Igen, mondhatják, hogy a rendszer nem kedvez ennek a módszernek, mert a kötöttebb hozzászólási lehetőség elveszi a kedvét az aktivitástól. Tipikus fogolydilemma. Mert ha a nyilvánosság működtetői majdnem mind elvárják a vita alapfeltételként, hogy ismerjék a résztvevők azt a cikket, melyhez hozzászólnak, akkor kialakul egy új egyensúly a piacon is.

Köszönjük John Forbes Nashnak, hogy hozzájárul ő is a jövő utópikus nyilvánosságáról való gondolkodáshoz.

Halott és fertőzött arány 2021 februárig és az egészségügyi aktivitás

Zs.P. — Sun, 31 Jan 2021 00:02:54 GMT

A táblázatokat és grafikonokat Szabó Zsolt készítette a facebookon, egyet kiemelek ezek közül. A halott/fertőzött arányokat kicsit sorrendbe raktam. Mexikó 8.5%-al kiugróan magas (Nem csoda, alig teszteltek.). Izrael 7,42 (mi lehet ott?). Egyiptom, majd meglepetés még Kína is 5,19%, Bolívi és Bulgária következik, majd az olaszok és mi.

Ám az igazán jó ábra ez:

Itt két dolgot is láthatunk. Egyfelől Magyarországon a lakosság arányához képest viszonylag kevés tesztelést végeztek a Covid járvány indulása óta, másfelől a halottak lakosokhoz viszonyított aránya Mexikó, Bulgária, Panama, Ez volna a nem tesztelünk, de legalább sokan halunk meg csoport. Vannak nálunk haláleset tekintetében jóval rosszabbul állók, de ők tesztelés tekintetében jobban igyekeztek.

Itt pedig mindenféle adat látszik:

A COVID-19 járvánnyal kapcsolatos adatok

Zs.P. — Thu, 04 Feb 2021 13:21:25 GMT

A COVID-19 járvánnyal kapcsolatban sokféle – sőt helyenként szélsőséges – nézettel találkozhatunk. Természetesen különböző kérdések felmerülhetnek. Itt most csak a legkönnyebben élérhető (és egyébként legfontosabb) adatokat próbálom vizsgálni 40 ország vonatkozásában. Az országok kiválasztásánál arra törekedtem, hogy egy áttekintő kép alakulhasson ki a világra vonatkozóan. Igyekeztem beválogatni a járványban erősebben és kevésbé érintett országokat, azokat is, amelyekről azt mondják, hogy jól teljesítettek a védekezés terén, és azokat is, amelyek nem. Persze – nem véletlen – egy kicsit túlreprezentáltak ebben a mintában azok az országok, amelyek hazánkkal való összehasonlításban érdekesek lehetnek. Célom, hogy felhívjam a figyelmet néhány összefüggésre, ami már jól látszik a járvány kitörését követő egy év után. Ezek ugyan nem az aktuális kérdéskörhöz tartoznak, (mint pl. az oltással kapcsolatosakat), de sajnos azokat is csak egy hosszabb idő után lehet tárgyilagosan szemlélni.

A járvánnyal és a lakossággal kapcsolatos adatok a 2021 január 29-i állapotnak megfelelően a www.bing.com/covid, illetve a www.worldometers.info/coronavirus oldalakról származnak, amiket kiegészítettem az IMF becslés szerinti egy főre jutó 2020-as GDP mutatóval a www.wikipedia.org/wiki/List_of_countries_by_GDP_(PPP)_per_capita alapján, amelyben a járvány hatásai is mutatkoznak (némely ország esetén durva csökkenéssel, de van, ahol növekedés volt).

Az adatok megbízhatósága a különböző országok esetén különböző lehet, de most csak ezeket tudjuk elemezni.

Az összehasonlítás megkívánja, hogy lakosságarányos mutatókat használjak (ilyen a GDP/fő is).

Tekintettel arra, hogy a COVID-19 vírus az idősebb korosztályra veszélyesebb, ezért a – könnyen elérhető – lakosság átlagéletkora fontos mutatónak ígérkezik.

A járványintézkedések amúgy is nehezen volnának összehasonlíthatók, így a járványra tett reakciót csak a tesztek számában tudjuk itt mérni. A tesztek (és a járvány kezelésének egészségügyi) költségei miatt a kapott eredmények – várhatóan – függenek az ország gazdasági, pénzügyi helyzetétől. Ezért célszerű a GDP/fő magyarázóváltozót is bevenni a vizsgálatba.

A járvánnyal kapcsolatos adatok a COVID-19 történetének időszakának eseményeit összegzi az elvégzett tesztszámokban, a COVID-halottnak, illetve fertőzöttnek minősítettek számában.

A kiválasztott 40 országra az összegyűjtött adatokat és a belőle számolt mutatókat az 1. Táblázat tartalmazza.

Ország	Covid halott	Covid fertőzött	tesztszám	lakosságszám	átlag életkor	GDP/fő (USD)	teszt / lakosság	fertőzött / teszt	fertőzött / lakos	halott / fertőzött	halott / lakos
Ausztrália	909	28 794	12 546 242	24 990 000	37,9	51 885	50%	0,2%	0,12%	3,16%	0,00%
Ausztria	7 607	410 230	4 226 983	8 859 000	43,5	48 634	48%	9,7%	4,63%	1,85%	0,09%
Belgium	20 982	702 437	7 986 395	11 460 000	41,9	43 814	70%	8,8%	6,13%	2,99%	0,18%
Bolivia	10 226	210 726	525 762	11 350 000	25,6	3 322	5%	40,1%	1,86%	4,85%	0,09%
Brazilia	221 676	9 060 786	28 073 104	209 500 000	33,5	6 450	13%	32,3%	4,32%	2,45%	0,11%
Bulgária	8 973	217 574	1 387 744	7 000 000	44,6	9 826	20%	15,7%	3,11%	4,12%	0,13%
Csehország	15 944	964 660	6 041 420	10 690 000	43,2	22 627	57%	16,0%	9,02%	1,65%	0,15%
Dél-Afrika	43 105	1 437 798	7 888 764	57 780 000	27,6	4 736	14%	18,2%	2,49%	3,00%	0,07%
Dél-Korea	1 399	77 395	5 606 748	51 640 000	43,7	30 644	11%	1,4%	0,15%	1,81%	0,00%
Egyesült Kir.	103 126	3 743 734	69 371 327	66 650 000	40,5	39 229	104%	5,4%	5,62%	2,75%	0,15%
Egyiptom	9 169	164 282	951 491	98 423 000	24,6	3 561	1%	17,3%	0,17%	5,58%	0,01%
Franciaorsz.	74 800	3 130 629	44 047 607	66 990 000	42,3	39 257	66%	7,1%	4,67%	2,39%	0,11%
Görögorsz.	5 742	154 796	4 378 025	11 123 000	45,6	18 168	39%	3,5%	1,39%	3,71%	0,05%
Hollandia	13 816	966 252	7 020 441	17 280 000	43,3	51 290	41%	13,8%	5,59%	1,43%	0,08%
India	154 047	10 720 972	190 185 585	1 353 000 000	28,4	1 877	14%	5,6%	0,79%	1,44%	0,01%
Írország	3 167	193 645	2 978 106	4 904 000	38,2	79 669	61%	6,5%	3,95%	1,64%	0,06%
Izland	29	6 001	504 980	364 134	37,5	57 189	139%	1,2%	1,65%	0,48%	0,01%
Izrael	4 696	663 248	10 404 090	9 197 590	30,5	41 560	113%	6,4%	7,21%	0,71%	0,05%
Japán	5 452	379 516	6 654 035	126 500 000	48,4	39 048	5%	5,7%	0,30%	1,44%	0,00%
Kenya	1 753	100 422	1 106 318	51 390 000	20,1	2 075	2%	9,1%	0,20%	1,75%	0,00%
Kína	4 636	89 326	154 850 496	1 393 000 000	38,4	10 839	11%	0,1%	0,01%	5,19%	0,00%
Kolumbia	52 913	2 067 575	9 605 093	49 650 000	31,3	5 207	19%	21,5%	4,16%	2,56%	0,11%
Lengyelorsz.	36 780	1 502 810	8 595 658	37 970 000	41,7	15 304	23%	17,5%	3,96%	2,45%	0,10%
Magyarorsz.	12 374	364 909	3 156 816	9 770 000	43,3	15 373	32%	11,6%	3,73%	3,39%	0,13%
Marokkó	8 224	469 139	5 161 340	36 029 000	29,5	3 121	14%	9,1%	1,30%	1,75%	0,02%
Mexico	155 145	1 825 519	4 470 839	126 200 000	29,2	8 069	4%	40,8%	1,45%	8,50%	0,12%
Németorsz.	56 219	2 194 545	38 111 843	83 020 000	45,7	45 466	46%	5,8%	2,64%	2,56%	0,07%
Norvégia	557	62 276	3 319 970	5 385 000	39,8	67 989	62%	1,9%	1,16%	0,89%	0,01%
Olaszország	87 381	2 515 507	31 859 691	60 360 000	47,3	30 657	53%	7,9%	4,17%	3,47%	0,14%
Oroszország	72 185	3 813 048	100 081 357	144 500 000	39,6	9 972	69%	3,8%	2,64%	1,89%	0,05%
Panama	5 196	316 808	1 585 039	4 177 000	29,7	14 090	38%	20,0%	7,58%	1,64%	0,12%
Peru	40 484	1 119 685	5 980 175	31 990 000	31,0	5 845	19%	18,7%	3,50%	3,62%	0,13%
Románia	18 105	721 513	5 475 066	19 410 000	43,2	12 813	28%	13,2%	3,72%	2,51%	0,09%
Spanyolorsz.	57 291	2 670 102	32 147 388	46 940 000	44,9	26 832	68%	8,3%	5,69%	2,15%	0,12%
Svédország	11 520	564 557	4 962 131	10 230 000	41,1	50 339	49%	11,4%	5,52%	2,04%	0,11%
Szlovákia	4 411	243 427	1 745 948	5 464 000	41,2	18 669	32%	13,9%	4,46%	1,81%	0,08%
Törökország	25 605	2 457 118	28 196 976	82 000 000	31,5	7 715	34%	8,7%	3,00%	1,04%	0,03%
Új-Zéland	25	2 305	1 483 487	4 886 000	38,0	38 675	30%	0,2%	0,05%	1,08%	0,00%
Ukrajna	22 479	1 211 593	5 957 147	41 980 000	41,2	3 425	14%	20,3%	2,89%	1,86%	0,05%
USA	437 743	26 027 106	302 831 025	328 200 000	38,3	63 051	92%	8,6%	7,93%	1,68%	0,13%

1. Táblázat

A lakosságszám, az átlagéletkor és a GDP/fő adatokat megbízhatóknak tekinthetjük, míg a járvánnyal kapcsolatosakat kevésbé, de ezt kommunikálják magukról az egyes országok, ami mégis jelent valamit.

A járvány kezelésének eredményét a fertőzöttek számának és a fertőzésben elhunytak összlakossági arányában, valamint az ezekből eredő COVID-halott/fertőzött hányadosban lehet mérni (mely utóbbi a járvány súlyosságát, illetve az egészségügyi rendszer eredménytelenségét mutatja). Azonban a fertőzöttek száma a tesztek számától és megbízhatóságától függ, míg a COVID-halott minősítés bizonytalanabb. Igazából az összes halottak számának a korábbiakhoz képest való változása – függetlenül a halál okától – mutatna objektívebb képet. Ilyen vizsgálat szerint az látszik, hogy az elmúlt 5 év átlagához képest a 2020-ban bekövetkező elhalálozás száma a legtöbb országban nem haladta meg a 20%-ot, (kiugró kivétel Bolívia 56%-kal és Peru 73%-kal, egyébként még viszonylag magasabb Spanyolország és Belgium esetén, ahol ez 18%, ill. 16%, szemben hazánkkal, ahol csak 8%), de van, ahol kevesebb (pl. Új-Zélandban 6%-kal). (Lásd: https://www.medrxiv.org/con.../10.1101/2021.01.27.21250604v1) Ugyanakkor, a legsúlyosabban sújtott Belgium esetén lakosságarányosan 0,18% a COVID-halott. Ez arra utal, hogy úgy tűnik, mégiscsak egy erősebb influenzához hasonló a mostani járvány áldozatainak száma. Persze lehet azt mondani, hogy sokkal több lett volna, ha nem vezetnek be korlátozó intézkedéseket, de azt nem lehet tudni, hogy mennyivel. (Bár lehetnek ezt becslő modellek, amiket érdemes volna tanulmányozni.) A lakosság 0,1%-át elérő halálozás is soknak tekinthető, tehát már csak ki kéne jelenteni, hogy nincs egyensúlyban a korábbi influenzák és most a COVID kapcsán tett intézkedések, mint ahogy a kapcsolódó kutatásfinanszírozás sem. Itt sok mindent újra kell gondolni! Ez összefüggésbe hozható azzal a kérdéssel, hogy: Mennyire fontos az emberélet?

A járványra tett reakciót itt most csak a COVID tesztek számában tudjuk mérni és összehasonlítani a különböző országok esetén. Nyilván, tesztelés nélkül és a detektált fertőzöttek kontaktjainak tesztelése nélkül reménytelen a vírus terjedésével küzdeni. Különösen azért, mert tünetmentes is fertőzhet, és a tünetek a fertőzést követően csak egy-két hét múlva jelentkezhetnek. Ezért a tesztelések száma egy fontos mutató. Gondolhatnánk, hogy az országban elérhető ingyenes tesztek lakosságarányos száma fejezi ki azt, hogy mennyire fontos az emberélet a hatalom számára. Ezzel szemben nem csak az anyagi korlátok szólnak, hanem az is, hogy a járvány terjedésének megfékezése miatt bevezetett utazási korlátozások alóli felmentés, valamint a biztonságos családlátogatás negatív tesztet igényeltek, melyek költségének az érintettre hárítása észszerűnek tekinthető a vírushordozás lehetőségének csökkentése miatt. A számomra elérhető tesztszámok az összes tesztelést jelenti, függetlenül attól, hogy ki fizette meg, hogy miért történt, és hogy esetleg ugyanannál a személynél hányszor (így fordulhat elő, hogy van olyan ország, ahol 100%-nál nagyobb a teszt/lakosság számának aránya). Azonban a tesztszám így is fontos mutató, bár kevésbé fejezi ki azt, hogy mennyire fontos a hatalomnak az emberélet, de azt valamennyire talán igen, hogy az adott országban általában mennyire fontos. Ezt árnyalja, hogy ott, ahol kevesebb a fertőzés, avagy csak kevésbé súlyosak a megbetegedések, mert kevés az idős ember, ott kevésbé érdemes tesztelni. Először megvizsgálom, hogy hogyan függ össze a lakosságarányos tesztszám, a GDP/fő és az átlagéletkor.

A mintában levő 40 ország esetén a GDP/fő és a teszt/lakosság között a korreláció viszonylag erős 66%-os, azaz minél inkább gazdagabb az ország annál inkább sejthető, hogy többet tesztelt, míg az átlagéletkor és a teszt/lakosság között csak 30% a korreláció, ami elég gyenge, de mégiscsak pozitív. Egyébként érdemes megjegyezni, hogy az országok gazdagsága hajlamos együtt járni azzal, hogy több az idős ember, amint azt a GDP/fő és az átlagéletkor korrelációja 46%-a mutatja. (Ez a hosszabb élettartam és a kevesebb gyerekvállalás együttesének következménye.) A részletesebb vizsgálathoz rendeztem az országokat a 2.Táblázatban a mutatóikkal együtt a GDP/fő szerint csökkenő sorrendbe.

GDP alapján rendezett táblázat

Ország	átlag életkor	GDP / fő (USD $)	teszt / lakosság	fertőzött / teszt	fertőzött / lakos	halott / fertőzött	halott / lakos
Írország	38,2	79 669	61%	6,5%	3,95%	1,64%	0,06%
Norvégia	39,8	67 989	62%	1,9%	1,16%	0,89%	0,01%
USA	38,3	63 051	92%	8,6%	7,93%	1,68%	0,13%
Izland	37,5	57 189	139%	1,2%	1,65%	0,48%	0,01%
Ausztrália	37,9	51 885	50%	0,2%	0,12%	3,16%	0,00%
Hollandia	43,3	51 290	41%	13,8%	5,59%	1,43%	0,08%
Svédország	41,1	50 339	49%	11,4%	5,52%	2,04%	0,11%
Ausztria	43,5	48 634	48%	9,7%	4,63%	1,85%	0,09%
Németország	45,7	45 466	46%	5,8%	2,64%	2,56%	0,07%
Belgium	41,9	43 814	70%	8,8%	6,13%	2,99%	0,18%
Izrael	30,5	41 560	113%	6,4%	7,21%	0,71%	0,05%
Franciaország	42,3	39 257	66%	7,1%	4,67%	2,39%	0,11%
Egyesült Királyság	40,5	39 229	104%	5,4%	5,62%	2,75%	0,15%
Japán	48,4	39 048	5%	5,7%	0,30%	1,44%	0,00%
Új-Zéland	38,0	38 675	30%	0,2%	0,05%	1,08%	0,00%
Olaszország	47,3	30 657	53%	7,9%	4,17%	3,47%	0,14%
Dél-Korea	43,7	30 644	11%	1,4%	0,15%	1,81%	0,00%
Spanyolország	44,9	26 832	68%	8,3%	5,69%	2,15%	0,12%
Csehország	43,2	22 627	57%	16,0%	9,02%	1,65%	0,15%
Szlovákia	41,2	18 669	32%	13,9%	4,46%	1,81%	0,08%
Görögország	45,6	18 168	39%	3,5%	1,39%	3,71%	0,05%
Magyarország	43,3	15 373	32%	11,6%	3,73%	3,39%	0,13%
Lengyelország	41,7	15 304	23%	17,5%	3,96%	2,45%	0,10%
Panama	29,7	14 090	38%	20,0%	7,58%	1,64%	0,12%
Románia	43,2	12 813	28%	13,2%	3,72%	2,51%	0,09%
Kína	38,4	10 839	11%	0,1%	0,01%	5,19%	0,00%
Oroszország	39,6	9 972	69%	3,8%	2,64%	1,89%	0,05%
Bulgária	44,6	9 826	20%	15,7%	3,11%	4,12%	0,13%
Mexico	29,2	8 069	4%	40,8%	1,45%	8,50%	0,12%
Törökország	31,5	7 715	34%	8,7%	3,00%	1,04%	0,03%
Brazilia	33,5	6 450	13%	32,3%	4,32%	2,45%	0,11%
Peru	31,0	5 845	19%	18,7%	3,50%	3,62%	0,13%
Kolumbia	31,3	5 207	19%	21,5%	4,16%	2,56%	0,11%
Dél-Afrika	27,6	4 736	14%	18,2%	2,49%	3,00%	0,07%
Egyiptom	24,6	3 561	1%	17,3%	0,17%	5,58%	0,01%
Ukrajna	41,2	3 425	14%	20,3%	2,89%	1,86%	0,05%
Bolivia	25,6	3 322	5%	40,1%	1,86%	4,85%	0,09%
Marokkó	29,5	3 121	14%	9,1%	1,30%	1,75%	0,02%
Kenya	20,1	2 075	2%	9,1%	0,20%	1,75%	0,00%
India	28,4	1 877	14%	5,6%	0,79%	1,44%	0,01%

2. Táblázat

Minden oszlop mezői érték szerint színezve. Az erősebb zölddel azokat, amelyekben a járvány szempontjából előnyösebb értékek szerepelnek, halvánnyal, ha kevésbé, fehér a középérték körül, erősebb pirossal pedig azokat, amelyek a járvány szempontjából hátrányosabbak, és halványabbal, ha kevésbé.

A fenti színezéssel könnyen áttekinthetők az értékek nagyságrendjei, és a rendezés szerint a többi oszlop tendenciája, ami az oszlopok közti összehasonlítást, korrelációjuk szemléltetését is lehetővé teszi. Látható, hogy a teszt/lakosság oszlop fentről lefelé zöldből pirosra vált, bár az árnyalatokban van eltérés, míg színben eltérés a GDP/fő oszlophoz képest csak Japán, Dél-Korea és Oroszország esetén van. (A szóban forgó országokat szürke háttérrel jelöltem.) Japán és Dél-Korea esetén érthetően azért kisebb a lakosságarányos tesztszám, mert a fertőzési (pozitív tesztek aránya), valamint halálozási arány is alacsony. Azt, hogy Oroszországban miért volt a gazdasági erőjéhez képest sokkal több tesztelés, (arányaiban kicsit több is, mint Spanyolországban vagy Franciaországban), azt nem tudom magyarázni, mert a fertőzési és a halálozási arány sem rosszabb az átlagosnál. Talán ott a közvélekedéssel ellentétben fontosabb az emberélet, vagy nem lehet hinni az adatközlésének? Ehhez képest Izland magas (100% feletti) tesztaránya inkább az emberélet erősebb megbecsülését mutathatja, mert a fertőzési és a halálozási arány alacsonynak mondható. Izrael és az Egyesült Királyság esetén a 100% feletti tesztelési arány indokolható azzal, hogy több a fertőzött.

A tesztszám mértékét növelheti a fertőzők keresésének szándéka, a lakosság félelme, de az üzleti haszon is. (Ebből az első kettő az emberélet fontosságát fejezi ki.) Szokás a hatásvadász „félelem-pánik keltés” megnevezés használata, de szerintem pontosabb az emberélet fontosságának szempontját hangsúlyozni, bár tudom, hogy ez sem objektív, – különösen akkor, ha ezt számszerűsítve próbálom vizsgálni.

A fertőzők keresésének, a kontaktkutatásnak a logikája azt kívánja, hogy addig kell növelni a tesztek számát, míg a talált pozitív esetek aránya lecsökken. A WHO ajánlása szerint addig kell tesztelni, míg ez 10% alá nem csökken. Ha ez nem könnyen érhető el, akkor a fertőzöttek célszerű elkülönítésével már nem lehet a járványt fékezni, és ebben az eseteben már csak kevésbé célzott korlátozásokkal lehet próbálkozni, mert egyébként elszabadul a vírus. Így a tesztarányra (teszt/lakosság) a tapasztalt pozitív esetek aránya (fertőzött/teszt) hatással van. Ezért érdemes a táblázatunkat a fertőzött/teszt oszlopában szereplő értékek szerint rendezni, ahogy azt a 3. Táblázat mutatja.

A mintában levő 40 ország esetén a teszt/lakosság és a fertőzött/teszt közötti korreláció –45%, ami szemléletesen úgy jelentkezik, hogy a teszt/lakosság oszlopban is felül van több zöld árnyalatú mező. Az ettől való kivétel Kína, Dél-Korea és Japán esetén érthető az alacsony tesztelés, mert az alacsony pozitív esetek miatt hihető, hogy a fertőzöttek és a COVID-halottak aránya alacsony. A szintén kivételt jelentő India esetén kérdéses, hogy eleget tesztelt-e a célzott felderítéshez, hogy megfékezze a járványt, de a viszonylag alacsony átlagéletkor miatt kevésbé súlyosan érinti. Hasonlóan kérdéses Kenya és Marokkó, bár akár hihető, hogy közel a maximumot kihozták, hiszen alacsony az átlagéletkor és a gazdasági erő, mégis talán hihető, hogy tényleg kevés a fertőzött, mindannak ellenére, hogy a kevés tesztjükből egyaránt 9,1% a pozitív. A 10% feletti fertőzött/teszt arányt mérő országokból csak Egyiptom, Dél-Afrika és Ukrajna esetén alacsonyabb a halott/lakos mutató az átlagnál (ami 0,07%), de ez a 15% alatti tesztarány és ezek 17% feletti pozitivitása miatt vélhetően magasabb. Ugyanakkor Csehország 16,0%-os pozitív tesztaránya magas 57%-os tesztelés mellett azt mutatja, hogy a vírus elszabadult, ami 0,15%-os halott/lakos és a legmagasabb 9,02%-os fertőzött/lakos értékhez vezetett. Látható továbbá, hogy a magas fertőzött/lakos vagy halott/lakos értékek megnövelték a tesztarányt USA, Izrael, Belgium, sőt még az Egyesült Királyság esetén is.

Fertőzött/teszt alapján történő sorbarendezés

Ország	átlag életkor	GDP / fő (USD $)	teszt / lakosság	fertőzött / teszt	fertőzött / lakos	halott / fertőzött	halott / lakos
Kína	38,4	10 839	11%	0,1%	0,01%	5,19%	0,00%
Új-Zéland	38,0	38 675	30%	0,2%	0,05%	1,08%	0,00%
Ausztrália	37,9	51 885	50%	0,2%	0,12%	3,16%	0,00%
Izland	37,5	57 189	139%	1,2%	1,65%	0,48%	0,01%
Dél-Korea	43,7	30 644	11%	1,4%	0,15%	1,81%	0,00%
Norvégia	39,8	67 989	62%	1,9%	1,16%	0,89%	0,01%
Görögország	45,6	18 168	39%	3,5%	1,39%	3,71%	0,05%
Oroszország	39,6	9 972	69%	3,8%	2,64%	1,89%	0,05%
Egyesült Királyság	40,5	39 229	104%	5,4%	5,62%	2,75%	0,15%
India	28,4	1 877	14%	5,6%	0,79%	1,44%	0,01%
Japán	48,4	39 048	5%	5,7%	0,30%	1,44%	0,00%
Németország	45,7	45 466	46%	5,8%	2,64%	2,56%	0,07%
Izrael	30,5	41 560	113%	6,4%	7,21%	0,71%	0,05%
Írország	38,2	79 669	61%	6,5%	3,95%	1,64%	0,06%
Franciaország	42,3	39 257	66%	7,1%	4,67%	2,39%	0,11%
Olaszország	47,3	30 657	53%	7,9%	4,17%	3,47%	0,14%
Spanyolország	44,9	26 832	68%	8,3%	5,69%	2,15%	0,12%
USA	38,3	63 051	92%	8,6%	7,93%	1,68%	0,13%
Törökország	31,5	7 715	34%	8,7%	3,00%	1,04%	0,03%
Belgium	41,9	43 814	70%	8,8%	6,13%	2,99%	0,18%
Kenya	20,1	2 075	2%	9,1%	0,20%	1,75%	0,00%
Marokkó	29,5	3 121	14%	9,1%	1,30%	1,75%	0,02%
Ausztria	43,5	48 634	48%	9,7%	4,63%	1,85%	0,09%
Svédország	41,1	50 339	49%	11,4%	5,52%	2,04%	0,11%
Magyarország	43,3	15 373	32%	11,6%	3,73%	3,39%	0,13%
Románia	43,2	12 813	28%	13,2%	3,72%	2,51%	0,09%
Hollandia	43,3	51 290	41%	13,8%	5,59%	1,43%	0,08%
Szlovákia	41,2	18 669	32%	13,9%	4,46%	1,81%	0,08%
Bulgária	44,6	9 826	20%	15,7%	3,11%	4,12%	0,13%
Csehország	43,2	22 627	57%	16,0%	9,02%	1,65%	0,15%
Egyiptom	24,6	3 561	1%	17,3%	0,17%	5,58%	0,01%
Lengyelország	41,7	15 304	23%	17,5%	3,96%	2,45%	0,10%
Dél-Afrika	27,6	4 736	14%	18,2%	2,49%	3,00%	0,07%
Peru	31,0	5 845	19%	18,7%	3,50%	3,62%	0,13%
Panama	29,7	14 090	38%	20,0%	7,58%	1,64%	0,12%
Ukrajna	41,2	3 425	14%	20,3%	2,89%	1,86%	0,05%
Kolumbia	31,3	5 207	19%	21,5%	4,16%	2,56%	0,11%
Brazilia	33,5	6 450	13%	32,3%	4,32%	2,45%	0,11%
Bolivia	25,6	3 322	5%	40,1%	1,86%	4,85%	0,09%
Mexico	29,2	8 069	4%	40,8%	1,45%	8,50%	0,12%

3. Táblázat

A járvány kezelése eredményének megítélése szempontjából túlságosan bizonytalannak tűnnek azok az országok a 3. Táblázatban, amelyeknél a fertőzött/teszt érték 15%-nál nagyobb. Ezért húztam egy vastag vonalat Szlovákia alatt, hogy jelezzem, a vonal alatti COVID fertőzöttségi és halálozási arányok (a jobboldali 3 oszlop értékei) jóval nagyobbak is lehetnek az ott szereplő értékeknél. (A vastag vonal feletti értékek sem feltétlenül a tényleges fertőzöttségi, halálozási arányokat mutatják, de itt az a lényeg, hogy a vonal alattiakkal való összevetésre alkalmatlan, mert egészen másként jártak el.) A vastag vonal alattiak azok, akik – Csehország kivételével – indokolatlanul keveset teszteltek. A lakosság fertőzöttsége a vastag vonal felett több (piros) helyen meghaladja a különutas svéd 5,52%-ot (vastagon bekeretezve), míg a vastag vonal alatt – Csehország és Panama kivételével – mind kisebb, ami hihetetlen.

A járvány kezelésének összesített és legfőbb mutatója a halott/lakos oszlopban látható. Ez a megfertőzöttek felderítésének, kontaktkutatásnak, izolációjuknak, valamint a különböző korlátozásoknak és a megbetegedettek gyógyítási képességének az együttes eredményét fejezi ki. Ennek a vastag vonal feletti értékek átlaga 0,06%. A különutas Svédország esetén ez 0,11%. Ennél rosszabb eredményt produkált az összes piros árnyalatú ország, valamint az összes vastag vonal alatti (amelyeknél kisebb érték szerepel – vélhetően – azok is, csak nem mutatták ki).

A halott/fertőzött hányados arról informál, hogy az egészségügyi rendszer mennyire nem tudta a COVID-os betegeket meggyógyítani. Ez az érték a vastag vonal alatti Mexikónál a legmagasabb (8,50%), ami hihető az alacsony GDP/fő értéke miatt, hogy nem jól teljesít az egészségügy. A vastag vonal feletti értékek átlaga 2,11%, azaz átlagosan ekkora a megbetegedettek elhalálozási aránya. Még érthető, hogy Kína esetén 5,19% volt – lényegében csak a vírus megjelenésekor – a halott/fertőzött hányados. Olaszország egészségügyi rendszere (legalábbis Lombardiában) összeomlott, bár gazdasági ereje a jobbak között van. Magyarországon (fele akkora GDP/fő értékkel, mint Olaszország) az orvosok picit jobban teljesítettek, sőt Görögországnál is, mely bizony erősebb nálunk pénzügyileg.

Az egészségügyi rendszer teljesítőképessége vonatkozásában ki kell mondani, hogy szerencsénk van ezzel a COVID-19 vírussal, hogy nem súlyosabb. Én emlékszem arra, hogy a szakemberek évtizedek óta figyelmezettek arra, hogy új veszélyes vírusok várhatók. Fel kell ismerni, hogy a „járványgörbe laposítása” cél nem más, mint burkolt beismerése annak, hogy nem készültek fel semmilyen járványra. Talán az összes ország kivétel nélkül. Pedig ez a kormányok felelőssége!

Oltóközpont

Zs.P. — Mon, 08 Feb 2021 11:43:28 GMT

Magyarországon abba az irányba mennek a dolgok, hogy a háziorvosok rendelői legyenek az oltóközpontok. Remélhetőleg a nyugati példa egyetlen keresztényt sem háborít fel. Bár a szakralitás és az egészségügy két különböző dolog, és bár kétségtelen egyre több szakrális helyen tartanak kevésbé valláshoz kötött programot, azért itt a két professzió elég közelinek, kibékíthetőnek tűnik.

A háborúskodás oka, hogy ugyanazok vagyunk

Zs.P. — Wed, 10 Feb 2021 09:04:35 GMT

Általános nézet, hogy Magyarország kettészakadt és a probléma ebből adódik. Ezt eddig én is így gondoltam, de rájöttem, hogy épp ellenkező ok miatt harapódzott el a gyűlölet. Vegyük csak az SZFE lázadóinak (freeSZFE) új helyre költöztetésével kapcsolatos esetet. A VII. kerület Molnár Antal Zeneiskolának szánt épületének kulcsát kapták meg, mely épületet az előző Fideszes önkormányzat a zeneiskolásoknak újított fel.

Nem gyűjtöttük össze a napi cikkekből, nyilvánossági szereplésekből származó dührohamokat. Szinte hetente van egy eset, amelynek kapcsán döbbenten figyelhetjük a szélsőséges és intoleráns reakciókat. Úgy tűnik, mintha itt mindenki borderline, érzelmein uralkodni nem tudó üvöltöző ember volna. Mintha az érintettek meg akarnák fojtani egymást egy kanál vízben. Mintha a másik érdekei, érzelmei, sérelmei nem léteznének. (Bár a FreeSZFE szolidaritását fejezte ki, ám ez alig fogja befolyásolni a kultúrharcos médiumok kommunikációját.)

Képzeljük el, hogy az SZFE lázadói valójában marslakók. A bőrük színe kék, a fülük tölcsér, a fejük tetején pedig antennát viselnek. Vagyis hát nem emberek, egy másik civilizáció tagjai. Ezek a marslakók szépen elvoltak az Ódry Színpadon, és képezték a marslakókat a színészmesterségre, hogy mindazok, akik marslakók – és esetleg néhány idegenkedvelőt – szórakoztassanak a művészetükkel. Képzeljük el azt is, hogy a Molnár Antal Zeneiskolában pedig csak embereket okítottak olyan zenére, melyet a marslakók soha nem is hallgatnának. Ebben az esetben lett volna olyan hatalom, amelyik össze akarta volna keverni a dolgokat? – Aligha. A többség - az emberek -, akik az erőforrások fölött korlátlanul rendelkeznek, kiépítette volna a marslakókkal párhuzamos saját intézményrendszerét, és hagyta volna őket békén, finanszírozásukat sem kurtította volna meg.

A probléma épp az, hogy nincs két Magyarország, és az egymással konfliktusba kerülő törzsi közösségek ugyanazon elithez tartoznak. Mivel az SZFE korábbi tanárai nem marslakók, ezért új generációkat a saját értékrendjük felé tudnak terelni, és ez az ami rettenetesen aggasztó. A vita nem a másságról, arról hogy a liberálisok liberálisok, a konzervatívok meg konzervatívokról szól, hanem a normalitásról.

J. Haidt nemzetközi politikai erkölcskutatásában még azt találta, hogy a liberálisok lenézve idiótának tartják a konzervatívokat, a konzervatívok pedig erkölcstelennek a liberálisokat. Talán ez a felosztás meg is maradhatna, ha marslakók és emberek lennének a küzdő felek. A marslakók, mint egy fejlettebb civilizáció tagjai tarthatnák az embereket primitívnek, az emberek meg a marslakókat mondjuk szexuális szokásaik miatt aberáltnak. Nem tudnánk elfogadni, hogy össze-vissza váltogatják a nemi identitásaikat, de végül is mi közünk volna hozzájuk? Csak ne mutogassák az utcán meg a közösségi médiában magukat! Ám abban a pillanatban, hogy a normalitásról szól a kérdés, már más a helyzet, és mivel ebben a játszmában mindenki ember, ráadásul mindenki magyar, hát erről szól.

"A liberális aberált és nem csak az élete olyan – tisztelet a kivételnek -, de ami nagyobb baj, gondolataival és eszméivel megmérgezi a gyerekeinket, tönkreteszi a jövőt." Ismerős gondolat, ugye? A liberálisok szintén eljutottak odáig, hogy a paranoiás konzervatívokat, akik ráadásul a szabadságot azonnal feladják, ha valaki biztonságot hazudik nekik, voltaképp nem tartják normálisnak. Egy szellemes nyilván liberális plakát szerint "azoknak, akik azt hiszik Bill Gates chippet juttat a szervezetükbe az oltóanyaggal volna a leginkább szükségük arra, hogy Bill Gates chippet juttasson a szervezetükbe az oltóanyaggal." Mi ez, ha nem a normalitás hasonló módon való megkérdőjelezése?

Így állunk tehát, és ezért támadhat az a gondolatunk, hogy ha láthatóan két különböző faj volnánk sokkal kevésbé akarnánk megfosztani egymást a normalitástól, nem rettegnénk a másiktól és könnyedén építhetnénk párhuzamos világunkat. Mivel azonban nem vagyunk más faj és pontosan tudjuk, hogy a másik faj modellje roppant veszéyes és egyszer már tömeggyilkosságba torkollt, most azon vergődünk mégis hogy tudnánk megoldani a jelenlegi kihívásokat? Lehet mégsem jó dolog ez a kultúrharc? Bár először annyira logikusnak tűnt, hogy csak birtokolni kell a kultúrát és akkor birtokolni lehet az emberek szivét is, eszét is. Oszt mégse.

Zsolt Péter

A kép forrása: HVG

Az emberiség és Magyarország COVID-19 járvánnyal kapcsolatos szerencséje

Zs.P. — Mon, 15 Feb 2021 13:19:43 GMT

Statisztikai elemzési munkával helyezzük el Magyarország pandémiában nyújtott eddigi teljesítményét, és állapítjuk majd meg, hogy mely országokban beszélhetünk arról, hogy a vírus elszabadult. Meg tudjuk mondani, hogy nálunk az intézkedéseket időben hozta-e meg a kormány.

A COVID-19 járvány kitörésétől és dokumentálásától 2021 január végéig vizsgáltuk meg azokat az adatokat, melyeket az egyes országok a nyilvánosság rendelkezésére bocsátottak. Forrásainkat itt, itt és itt találtuk. Különösképp arra voltunk kíváncsiak, hogy Magyarország miképp teljesít ebben az összehasonlításban. Természetesen ezen adatok mind összehasonlíthatósága, mind validitása megkérdőjelezhető, ezekre néhány esetben utalunk is, ám kénytelenek vagyunk ezekkel dolgozni. A lakosságszám, az átlagéletkor és a (IMF becslés szerinti 2020-as) GDP/fő adatokat megbízhatóknak tekinthetjük, míg a járvánnyal kapcsolatosakat sajnos kevésbé. 40 országot tekintünk át, és elemzésünk nóvuma abban rejlik, hogy egyes adatokból aránypárokat készítünk, melyek kimeríthetetlen spekulációra adnak lehetőséget.

A kiválasztott 40 országra az összegyűjtött adatokat és a belőle számolt mutatókat az 1. Táblázat tartalmazza.

Ország	Covid halott	Covid fertőzött	tesztszám	lakosságszám	átlag életkor	GDP/fő (USD)	teszt / lakosság	fertőzött / teszt	fertőzött / lakos	halott / fertőzött	halott / lakos
Ausztrália	909	28 794	12 546 242	24 990 000	37,9	51 885	50%	0,2%	0,12%	3,16%	0,00%
Ausztria	7 607	410 230	4 226 983	8 859 000	43,5	48 634	48%	9,7%	4,63%	1,85%	0,09%
Belgium	20 982	702 437	7 986 395	11 460 000	41,9	43 814	70%	8,8%	6,13%	2,99%	0,18%
Bolivia	10 226	210 726	525 762	11 350 000	25,6	3 322	5%	40,1%	1,86%	4,85%	0,09%
Brazilia	221 676	9 060 786	28 073 104	209 500 000	33,5	6 450	13%	32,3%	4,32%	2,45%	0,11%
Bulgária	8 973	217 574	1 387 744	7 000 000	44,6	9 826	20%	15,7%	3,11%	4,12%	0,13%
Csehország	15 944	964 660	6 041 420	10 690 000	43,2	22 627	57%	16,0%	9,02%	1,65%	0,15%
Dél-Afrika	43 105	1 437 798	7 888 764	57 780 000	27,6	4 736	14%	18,2%	2,49%	3,00%	0,07%
Dél-Korea	1 399	77 395	5 606 748	51 640 000	43,7	30 644	11%	1,4%	0,15%	1,81%	0,00%
Egyesült Kir.	103 126	3 743 734	69 371 327	66 650 000	40,5	39 229	104%	5,4%	5,62%	2,75%	0,15%
Egyiptom	9 169	164 282	951 491	98 423 000	24,6	3 561	1%	17,3%	0,17%	5,58%	0,01%
Franciaorsz.	74 800	3 130 629	44 047 607	66 990 000	42,3	39 257	66%	7,1%	4,67%	2,39%	0,11%
Görögorsz.	5 742	154 796	4 378 025	11 123 000	45,6	18 168	39%	3,5%	1,39%	3,71%	0,05%
Hollandia	13 816	966 252	7 020 441	17 280 000	43,3	51 290	41%	13,8%	5,59%	1,43%	0,08%
India	154 047	10 720 972	190 185 585	1 353 000 000	28,4	1 877	14%	5,6%	0,79%	1,44%	0,01%
Írország	3 167	193 645	2 978 106	4 904 000	38,2	79 669	61%	6,5%	3,95%	1,64%	0,06%
Izland	29	6 001	504 980	364 134	37,5	57 189	139%	1,2%	1,65%	0,48%	0,01%
Izrael	4 696	663 248	10 404 090	9 197 590	30,5	41 560	113%	6,4%	7,21%	0,71%	0,05%
Japán	5 452	379 516	6 654 035	126 500 000	48,4	39 048	5%	5,7%	0,30%	1,44%	0,00%
Kenya	1 753	100 422	1 106 318	51 390 000	20,1	2 075	2%	9,1%	0,20%	1,75%	0,00%
Kína	4 636	89 326	154 850 496	1 393 000 000	38,4	10 839	11%	0,1%	0,01%	5,19%	0,00%
Kolumbia	52 913	2 067 575	9 605 093	49 650 000	31,3	5 207	19%	21,5%	4,16%	2,56%	0,11%
Lengyelorsz.	36 780	1 502 810	8 595 658	37 970 000	41,7	15 304	23%	17,5%	3,96%	2,45%	0,10%
Magyarorsz.	12 374	364 909	3 156 816	9 770 000	43,3	15 373	32%	11,6%	3,73%	3,39%	0,13%
Marokkó	8 224	469 139	5 161 340	36 029 000	29,5	3 121	14%	9,1%	1,30%	1,75%	0,02%
Mexico	155 145	1 825 519	4 470 839	126 200 000	29,2	8 069	4%	40,8%	1,45%	8,50%	0,12%
Németorsz.	56 219	2 194 545	38 111 843	83 020 000	45,7	45 466	46%	5,8%	2,64%	2,56%	0,07%
Norvégia	557	62 276	3 319 970	5 385 000	39,8	67 989	62%	1,9%	1,16%	0,89%	0,01%
Olaszország	87 381	2 515 507	31 859 691	60 360 000	47,3	30 657	53%	7,9%	4,17%	3,47%	0,14%
Oroszország	72 185	3 813 048	100 081 357	144 500 000	39,6	9 972	69%	3,8%	2,64%	1,89%	0,05%
Panama	5 196	316 808	1 585 039	4 177 000	29,7	14 090	38%	20,0%	7,58%	1,64%	0,12%
Peru	40 484	1 119 685	5 980 175	31 990 000	31,0	5 845	19%	18,7%	3,50%	3,62%	0,13%
Románia	18 105	721 513	5 475 066	19 410 000	43,2	12 813	28%	13,2%	3,72%	2,51%	0,09%
Spanyolorsz.	57 291	2 670 102	32 147 388	46 940 000	44,9	26 832	68%	8,3%	5,69%	2,15%	0,12%
Svédország	11 520	564 557	4 962 131	10 230 000	41,1	50 339	49%	11,4%	5,52%	2,04%	0,11%
Szlovákia	4 411	243 427	1 745 948	5 464 000	41,2	18 669	32%	13,9%	4,46%	1,81%	0,08%
Törökország	25 605	2 457 118	28 196 976	82 000 000	31,5	7 715	34%	8,7%	3,00%	1,04%	0,03%
Új-Zéland	25	2 305	1 483 487	4 886 000	38,0	38 675	30%	0,2%	0,05%	1,08%	0,00%
Ukrajna	22 479	1 211 593	5 957 147	41 980 000	41,2	3 425	14%	20,3%	2,89%	1,86%	0,05%
USA	437 743	26 027 106	302 831 025	328 200 000	38,3	63 051	92%	8,6%	7,93%	1,68%	0,13%

1. Táblázat

A járvány kezelésének eredménye

Az összes halottak számának a korábbiakhoz képest való változása – függetlenül a halál okától – mutathatna olyan képet, melyet egész biztos a Covid fertőzés számlájára írhatnánk. Az elmúlt 5 év átlagához képest a 2020-ban bekövetkező elhalálozás száma a legtöbb országban nem haladta meg a 20%-ot. Kiugró kivétel Bolívia 56%-kal és Peru 73%-kal. Még viszonylag magas a halálozás növekedése Spanyolország és Belgium esetén, ahol ez 18%, ill. 16%, szemben hazánkkal, ahol csak 8%. Van, ahol csökkent (pl. Új-Zélandban –6%, lásd itt.)

Belgium esetében lakosságarányosan 0,18%-a COVID-halott. Magyarország 0,13%-al áll, ami alig kevesebb, mint az olasz 0,14%. Svédországban 0,11%, Spanyolországban 0,12%. Az USÁ-val állunk azonos szinten. Még a lakosság 0,1%-át elérő halálozás is soknak volna tekinthető. Ilyen például Lengyelország.

A járványintézkedések sokfélesége miatt, ha volnának róla adataink akkor is nehezen volnának összehasonlíthatók. A COVID tesztek lakosságaránya már sokkal többet árul el a számunkra. E tekintetben teljesen érthetetlen volt a magyar érvelés, mely szerint azért nem érdemes tesztelni, mert attól nem gyógyul meg senki. Nyilván, amelyik ország nem tesztelt, az logisztikai és/vagy egyéb forráshiánnyal küzdött és esetleg ezt igyekezett kommunikációs eszközökkel eltitkolni. Valójában a tesztelés aránya, mint később látni fogjuk, nagyon fontos információt nyújt. Tesztelés nélkül nem lehetséges a detektált fertőzöttek kontaktjait sem felkutatni, akik akár tünetmentesen szintén fertőzhetnek.

Egy országban elérhető ingyenes tesztek lakosságarányos száma kifejezi azt is, hogy mennyire fontos az emberélet a hatalom számára. Egyéb előnye a tesztelésnek, hogy negatív eredménye esetén az utazási korlátozások alól is adhat felmentést, így biztonságosabbá teheti a családlátogatást. A táblázatban azonban az összes tesztelés adatait látjuk, függetlenül attól, hogy azt ki finanszírozta. (Akad olyan ország, például Izrael, ahol a tesztelés 100%-nál nagyobb a teszt/lakosság arányban, ami azt jelenti, hogy többen többször is tesztelve voltak. Összevetve ezt azzal, hogy Izraelben ma már az átoltottságban is elől járnak alighanem jelzi, hogy hol küzdenek igazán az állampolgárok és a kormányok a vírussal szemben a legaktívabban.

A GDP/fő és az átlagéletkor

Azért lehet érdekes a címben megadott adat, mert mind az átlagélekor, mind a GDP várhatóan erősen befolyásolhatja a tesztelés szükségességének felismerését és annak lehetőségeit. A mintában levő 40 ország esetén a GDP/fő és a teszt/lakosság között a korreláció viszonylag erős 66%-os, azaz minél inkább gazdagabb az ország annál inkább sejthető, hogy többet tesztelt, míg az átlagéletkor és a teszt/lakosság között csak 30% a korreláció, ami elég gyenge, de mégiscsak pozitív.

Az országok gazdagsága együtt jár azzal, hogy több az idős ember, amint azt a GDP/fő és az átlagéletkor korrelációja 46%-a mutatja, a magasabb GDP és a magasabb átlagéletkor pedig a több tesztelést vonja maga után. A részletesebb vizsgálathoz úgy rendeztük az országokat a 2.Táblázatban, hogy először tüntettük fel a magasabb egyfőre eső GDP országokat.

GDP alapján rendezett táblázat

Ország	átlag életkor	GDP / fő (USD $)	teszt / lakosság	fertőzött / teszt	fertőzött / lakos	halott / fertőzött	halott / lakos
Írország	38,2	79 669	61%	6,5%	3,95%	1,64%	0,06%
Norvégia	39,8	67 989	62%	1,9%	1,16%	0,89%	0,01%
USA	38,3	63 051	92%	8,6%	7,93%	1,68%	0,13%
Izland	37,5	57 189	139%	1,2%	1,65%	0,48%	0,01%
Ausztrália	37,9	51 885	50%	0,2%	0,12%	3,16%	0,00%
Hollandia	43,3	51 290	41%	13,8%	5,59%	1,43%	0,08%
Svédország	41,1	50 339	49%	11,4%	5,52%	2,04%	0,11%
Ausztria	43,5	48 634	48%	9,7%	4,63%	1,85%	0,09%
Németország	45,7	45 466	46%	5,8%	2,64%	2,56%	0,07%
Belgium	41,9	43 814	70%	8,8%	6,13%	2,99%	0,18%
Izrael	30,5	41 560	113%	6,4%	7,21%	0,71%	0,05%
Franciaország	42,3	39 257	66%	7,1%	4,67%	2,39%	0,11%
Egyesült Királyság	40,5	39 229	104%	5,4%	5,62%	2,75%	0,15%
Japán	48,4	39 048	5%	5,7%	0,30%	1,44%	0,00%
Új-Zéland	38,0	38 675	30%	0,2%	0,05%	1,08%	0,00%
Olaszország	47,3	30 657	53%	7,9%	4,17%	3,47%	0,14%
Dél-Korea	43,7	30 644	11%	1,4%	0,15%	1,81%	0,00%
Spanyolország	44,9	26 832	68%	8,3%	5,69%	2,15%	0,12%
Csehország	43,2	22 627	57%	16,0%	9,02%	1,65%	0,15%
Szlovákia	41,2	18 669	32%	13,9%	4,46%	1,81%	0,08%
Görögország	45,6	18 168	39%	3,5%	1,39%	3,71%	0,05%
Magyarország	43,3	15 373	32%	11,6%	3,73%	3,39%	0,13%
Lengyelország	41,7	15 304	23%	17,5%	3,96%	2,45%	0,10%
Panama	29,7	14 090	38%	20,0%	7,58%	1,64%	0,12%
Románia	43,2	12 813	28%	13,2%	3,72%	2,51%	0,09%
Kína	38,4	10 839	11%	0,1%	0,01%	5,19%	0,00%
Oroszország	39,6	9 972	69%	3,8%	2,64%	1,89%	0,05%
Bulgária	44,6	9 826	20%	15,7%	3,11%	4,12%	0,13%
Mexico	29,2	8 069	4%	40,8%	1,45%	8,50%	0,12%
Törökország	31,5	7 715	34%	8,7%	3,00%	1,04%	0,03%
Brazilia	33,5	6 450	13%	32,3%	4,32%	2,45%	0,11%
Peru	31,0	5 845	19%	18,7%	3,50%	3,62%	0,13%
Kolumbia	31,3	5 207	19%	21,5%	4,16%	2,56%	0,11%
Dél-Afrika	27,6	4 736	14%	18,2%	2,49%	3,00%	0,07%
Egyiptom	24,6	3 561	1%	17,3%	0,17%	5,58%	0,01%
Ukrajna	41,2	3 425	14%	20,3%	2,89%	1,86%	0,05%
Bolivia	25,6	3 322	5%	40,1%	1,86%	4,85%	0,09%
Marokkó	29,5	3 121	14%	9,1%	1,30%	1,75%	0,02%
Kenya	20,1	2 075	2%	9,1%	0,20%	1,75%	0,00%
India	28,4	1 877	14%	5,6%	0,79%	1,44%	0,01%

2. Táblázat

Azt, hogy Oroszországban miért volt a gazdasági erejéhez képest sokkal több tesztelés, (arányaiban kicsit több is, mint Spanyolországban vagy Franciaországban), az mindenképp érdekes. Nem illik az általános trendbe, sem abba a sztereotípiába, hogy Oroszországban az emberélet kevésbé értékes, mint mondjuk az USÁ-ban. Ahogy csökken a GDP, úgy romlik a COVID-helyzet (pirosodik be táblázatunkban) a legtöbb ország teszt/lakosság oszlopának értékei. Az például egyre valószínűbb, – ha a fertőzött/teszt oszlopot nézzük –, hogy akit tesztelnek az már fertőzött is. Ebbe a tendenciába Magyarország teljesen beleillik. Kína, Oroszország és India azonban kiugrik.

A kívánatos tesztelés száma

A mintában levő 40 ország esetén a teszt/lakosság és a fertőzött/teszt közötti korreláció –45%, ami szemléletesen úgy jelentkezik, hogy a teszt/lakosság oszlopban is felül van több zöld árnyalatú mező. Az ettől való kivétel Kína, Dél-Korea és Japán esetén érthető az alacsony tesztelés, mert az alacsony pozitív esetek miatt hihető, hogy a fertőzöttek és a COVID-halottak aránya alacsony. A szintén kivételt jelentő India esetén kérdéses, hogy eleget tesztelt-e a célzott felderítéshez, hogy megfékezze a járványt, de a viszonylag alacsony átlagéletkor miatt kevésbé súlyosan érinti. Hasonlóan kérdéses Kenya és Marokkó, bár ha valóban kihozták a helyzetből a lehetséges maximumot, akkor annak az az oka, hogy az alacsony gazdasági teljesítmény ellenére is alacsony a lakosság átlagéletkora. (Fertőzött/teszt aránya csak 9,1% a pozitív.) A 10% feletti fertőzött/teszt arányt mérő országokból csak Egyiptom, Dél-Afrika és Ukrajna esetén alacsonyabb a halott/lakos mutató az átlagnál (ami 0,07%), de ez a 15% alatti tesztarány és ezek 17% feletti pozitivitása miatt vélhetően magasabb. Ugyanakkor Csehország 16,0%-os pozitív tesztaránya magas 57%-os tesztelés mellett azt mutatja, hogy a vírus elszabadult, ami 0,15%-os halott/lakos és a legmagasabb 9,02%-os fertőzött/lakos értékhez vezetett. Látható továbbá, hogy a magas fertőzött/lakos vagy halott/lakos értékek megnövelték a tesztarányt USA, Izrael, Belgium, sőt még az Egyesült Királyság esetén is.

Fertőzött/teszt alapján történő sorbarendezés

Ország	átlag életkor	GDP / fő (USD $)	teszt / lakosság	fertőzött / teszt	fertőzött / lakos	halott / fertőzött	halott / lakos
Kína	38,4	10 839	11%	0,1%	0,01%	5,19%	0,00%
Új-Zéland	38,0	38 675	30%	0,2%	0,05%	1,08%	0,00%
Ausztrália	37,9	51 885	50%	0,2%	0,12%	3,16%	0,00%
Izland	37,5	57 189	139%	1,2%	1,65%	0,48%	0,01%
Dél-Korea	43,7	30 644	11%	1,4%	0,15%	1,81%	0,00%
Norvégia	39,8	67 989	62%	1,9%	1,16%	0,89%	0,01%
Görögország	45,6	18 168	39%	3,5%	1,39%	3,71%	0,05%
Oroszország	39,6	9 972	69%	3,8%	2,64%	1,89%	0,05%
Egyesült Királyság	40,5	39 229	104%	5,4%	5,62%	2,75%	0,15%
India	28,4	1 877	14%	5,6%	0,79%	1,44%	0,01%
Japán	48,4	39 048	5%	5,7%	0,30%	1,44%	0,00%
Németország	45,7	45 466	46%	5,8%	2,64%	2,56%	0,07%
Izrael	30,5	41 560	113%	6,4%	7,21%	0,71%	0,05%
Írország	38,2	79 669	61%	6,5%	3,95%	1,64%	0,06%
Franciaország	42,3	39 257	66%	7,1%	4,67%	2,39%	0,11%
Olaszország	47,3	30 657	53%	7,9%	4,17%	3,47%	0,14%
Spanyolország	44,9	26 832	68%	8,3%	5,69%	2,15%	0,12%
USA	38,3	63 051	92%	8,6%	7,93%	1,68%	0,13%
Törökország	31,5	7 715	34%	8,7%	3,00%	1,04%	0,03%
Belgium	41,9	43 814	70%	8,8%	6,13%	2,99%	0,18%
Kenya	20,1	2 075	2%	9,1%	0,20%	1,75%	0,00%
Marokkó	29,5	3 121	14%	9,1%	1,30%	1,75%	0,02%
Ausztria	43,5	48 634	48%	9,7%	4,63%	1,85%	0,09%
Svédország	41,1	50 339	49%	11,4%	5,52%	2,04%	0,11%
Magyarország	43,3	15 373	32%	11,6%	3,73%	3,39%	0,13%
Románia	43,2	12 813	28%	13,2%	3,72%	2,51%	0,09%
Hollandia	43,3	51 290	41%	13,8%	5,59%	1,43%	0,08%
Szlovákia	41,2	18 669	32%	13,9%	4,46%	1,81%	0,08%
Bulgária	44,6	9 826	20%	15,7%	3,11%	4,12%	0,13%
Csehország	43,2	22 627	57%	16,0%	9,02%	1,65%	0,15%
Egyiptom	24,6	3 561	1%	17,3%	0,17%	5,58%	0,01%
Lengyelország	41,7	15 304	23%	17,5%	3,96%	2,45%	0,10%
Dél-Afrika	27,6	4 736	14%	18,2%	2,49%	3,00%	0,07%
Peru	31,0	5 845	19%	18,7%	3,50%	3,62%	0,13%
Panama	29,7	14 090	38%	20,0%	7,58%	1,64%	0,12%
Ukrajna	41,2	3 425	14%	20,3%	2,89%	1,86%	0,05%
Kolumbia	31,3	5 207	19%	21,5%	4,16%	2,56%	0,11%
Brazilia	33,5	6 450	13%	32,3%	4,32%	2,45%	0,11%
Bolivia	25,6	3 322	5%	40,1%	1,86%	4,85%	0,09%
Mexico	29,2	8 069	4%	40,8%	1,45%	8,50%	0,12%

3. Táblázat

A járvány kezelése eredményének megítélése szempontjából túlságosan bizonytalannak tűnnek azok az országok a 3. Táblázatban, amelyeknél a fertőzött/teszt érték 15%-nál nagyobb. Ezért húztunk egy vastag vonalat Szlovákia alatt, (ahol a legnagyobb a rés), hogy jelezzük, a vonal alatti COVID fertőzöttségi és halálozási arányok (a jobboldali 3 oszlop értékei) jóval nagyobbak is lehetnek az ott szereplő értékeknél. (A vastag vonal feletti értékek sem feltétlenül a tényleges fertőzöttségi, halálozási arányokat mutatják, de itt az a lényeg, hogy a vonal alattiakkal való összevetésre alkalmatlan, mert egészen másként jártak el.) A vastag vonal alattiak azok, akik – Csehország kivételével – indokolatlanul keveset teszteltek. A lakosság fertőzöttsége a vastag vonal felett több (piros) helyen meghaladja a különutas svéd 5,52%-ot (vastagon bekeretezve), míg a vastag vonal alatt – Csehország és Panama kivételével – mind kisebb, ami hihetetlen.

A járvány kezelésének összesített és legfőbb mutatója a halott/lakos oszlopban látható. Ez a megfertőzöttek felderítésének, kontaktkutatásnak, izolációjuknak, valamint a különböző korlátozásoknak és a megbetegedettek gyógyítási képességének az együttes eredményét fejezi ki, valamint azt, hogy mekkora a veszélyeztetett idősek aránya Ennek a vastag vonal feletti értékek átlaga 0,06%. A különutas Svédország esetén ez 0,11%. Ennél rosszabb eredményt produkált az összes piros árnyalatú ország, valamint az összes vastag vonal alatti (amelyeknél kisebb érték szerepel – vélhetően – azok is, csak nem mutatták ki).

Végezetül az 1. Ábrán mindennél világosabban látszik, hogy Magyarország hogyan teljesít. Minél magasabban helyezkedik el rajta egy ország, annál több a halottak száma az összlakossághoz viszonyítva és minél inkább jobboldalra tolódik, annál többet tesztelt. A legszerencsésebb ország kétségkívül Izland. Nem csak azért, mert nincsenek halottai, de azért is, mert az egészégügyi rendszere máig több embert többször is tesztelt.

1. Ábra

Befejezésként

Szokás említeni, hogy a demokráciák jellege is meghatározza a járvánnyal szembeni fellépés sikerességét, de ez több változótól függ. Egyes szabad és multikulturális társadalmak bepirosodnak, egyes autokratikus országok szintén, ám az olyan autokratikusak, ahol a központi hatalom erős (Oroszország, Kína), eddig sikerül kézben tartani a járványt. (Néhányan felvethetik persze, hogy hamisítják az adataikat, az autokráciák ismérve, hogy nem átláthatók.) A következő elemzések célul tűzhetik ki az államformák, az államformákon belüli elitek hozzáállása és a pandémia féken tartásának összefüggéseit.

Ahol a központi hatalmat erősnek gondolják, még ha a járványt komolyan is veszik - mint például Magyarország tekintetében -, még nem biztos, hogy sikeres lesz a védekezés. Elemzésünkben kimutattuk, hogyha csak egy kicsivel is, de hazánk abba a csoportba tartozik, ahol a járvány 2021. január végére elszabadult és már a kontkatkutatásokkal nem lehetne célt elérni. Valóban az egész ország részleges leállítására volt szükség. Magyarország belesimul a GDP helyzete és az ország elöregedésének statisztikájából kikövetkeztethető helyzetbe is.

Egyes liberális demokráciák, liberális politikai vezetéssel, melyek ráadásul multikulturálisak is, lehet sikeres a védekezés. (Ld. Németország.) Hogy hol sikeresebbek, az a központ döntéshozás erejétől és attitűdjétől együttesen függ. De lehet túl megengedő is egy demokrácia (Belgium, Svédország), lehet széteső (Olaszország, Spanyolország, Anglia). A központosított és erős állam szükséges, de nem elegendő feltétel. Bolsonaro, Trump és Boris Johnson pedig közös abban, hogy nem vették komolyan a vírust, mert az olyan ellenség volt, amelyet nem ők teremtettek.

Táblázataink segítségével még kevéssé tudunk elemzést készíteni politológiai hipotézisekre, arra viszont alkalmasak, hogy ne csak az egyes országok egymáshoz való helyzetét mutassuk be, de általános következtetést is levonjunk. Nemzetközi szinten kell kimondani, hogy a COVID-19 vírussal az egészségügyi rendszer teljesítőképessége vonatkozásában eddig szerencsénk volt. Emlékezzünk arra, hogy a szakemberek évtizedek óta figyelmeztetnek arra, hogy új veszélyes vírusok várhatók. Fel kell ismerni, hogy a „járványgörbe laposítása” cél nem más, mint burkolt beismerése annak, hogy az emberiség nem készült fel semmilyen járványra.

IK-Média

Miért pont Irán a második legveszélyesebb koronavírus-gócpont?

Zsemlébenn számolva jobban élünk, mint 30 éve

Megsokszorozódott a jövedelmünk

Bugyiban érkezett a leva

Zsemlére átszámítva jobban élünk, mint 30 éve

Szentendre önkormányzatának válasza

Milyen lesz a világ a koronavírus után? – Harari töprengései

Társadalomvédelmi Akcióterv

Idősgondozás koronoavírus idején

Koronavírus Amerikában

A főhatalom időkorlátja civilizációs kérdés

Megbékélés szimbóluma

Energia-hozzáférést minden előrefizetős mérőórát használó energiafogyasztónak is a koronavírus-járvány idejére!

Tudati árok - nemzeti átok

Vuhan egy magyar szemével

Médiaelemzés készült a Józsefváros újságról

Kishantos és a Greenpeace pert nyert a magyar állammal szemben

Helyi nyilvánosságért tevők

Kedvezmény a taxisoknak, pluszidő az ovisoknak - budapesti kármentés

Újbuda pénzjutalmat ad a szociális szféra alkalmazottainak

Akik kimaradtak a jutalmakból

Gyászolják vagy örülnek? - bulinegyed STOP

A bulinegyed tanulsága

Gyanúsítottként hallgatták ki Kispest momentumos képviselőjét, aki helyi MSZP-s ügyeket tárt fel

Havi 40 ezer forintos bérpótlék a józsefvárosi óvodapedagógusoknak

Nemcsak az a baj, ha a hírek hazudnak, hanem az is, ha nem is léteznek

Bogdán László emlékére

Milyen Index legyen, Magyarország?

A IX. ker. polgármesterének facebook-os bejegyzése és javaslata Index ügyben

Darázsfészekben nyúlkálhatnak a helyi önkormányzatok az Airbnb-törvény után

A jogszabály három legfontosabb pontja:

Szombathelyen is kérdéseket vet fel az Airbnb, de nem úgy

Bük és Sárvár más-más utat követ

Segíteni fog az önkormányzat

Menekült vagy migráns a gyújtogató?

Klímaügyi közösségi gyűlésre hív 10 ezer budapestit a Fővárosi Önkormányzat

﻿Társas lény?

A szociális dolgozók erőfeszítéseit a központi állam nem, csak néhány önkormányzat ismerte el

Szegeden utazási kedvezmény, Győrben 110 ezer forint, Jánoshidán vitaminpénz

Facebook-videójában Orbán Viktor még csak említést sem tett a szociális dolgozók erőfeszítéseiről.

Egy motorversenypálya ára lenne az egész

Kupper András és Tasnádi László cégével kötött szerződést az ellenzéki testület Dunaújvárosban

Túlnépesedők - regény

Több településen vízgazdálkodásba fogtak

Fertő tavi gigaberuházás: nemzetközi tiltakozás indult az egyik legnagyobb állóvizünk védelmében

﻿Most van lehetősége az önkormányzatoknak lefaragni a lakbérárakat!

„Gyakorlatilag itt van az egész szerveskémia-tankönyv alattunk ”

Forgalomcsillapítás az Erzsébetvárosban

﻿1. fejezet - Katonák

2. fejezet - Új vallás

Templomhelyzet - kulturális önismeret

3. fejezet - Tudósok

E-rollerek regulázása az Erzsébetvárosban

Kevesen értik jól, mit akar tőlük a hatóság

4. fejezet – Operatív Törzs

Fővárosi Közgyűlés döntései 2020 augusztus

Rónai Egon szerint zöld programnak álcázott pénzbehajtás zajlik az Erzsébetvárosban

﻿5. fejezet – Szcenáriók

Egyetemi autonómia

﻿Inadekvát szervilizmus, avagy az IS-szindróma

6. fejezet - Alkotmány

Klubrádió frekvenciájának kérdése

A svéd járványkezelésről

﻿7. fejezet - Jóslatok

Sajtótanács

﻿Politikai korszakok – édesanyám a menekülő

8. fejezet - Mesterterv

EU-s pályázati pénzt bukott egy civil szervezet, mert nem volt hajlandó igazolni, hogy külföldről támogatott-e

Mi a helyzet a győri Szeszgyár szagával? - A helyszínen jártunk utána

9. fejezet - Bujkálás

10. fejezet - Szerelem

Az identitás szociálpszichológiája

16,4 milliárd forint kell a Biodóm befejezéséhez, a mélygarázs helyére hotel épülhet a Ligetben

Még mindig nem tudni, hogy hová folytak a milliárdok

A főváros feljelentést tesz a Biodóm kapcsán

Muszáj befejeznie a fővárosnak

Nem épül meg a Hermina Garázs, de még így is 5 milliárd forint hiányzik

Egy hotel lehet a Ligetben

Hibát hibára halmozott a FÁNK

Társas lény?

Most van lehetősége az önkormányzatoknak lefaragni a lakbérárakat!

1. fejezet - Katonák

5. fejezet – Szcenáriók

Inadekvát szervilizmus, avagy az IS-szindróma

7. fejezet - Jóslatok

Politikai korszakok – édesanyám a menekülő

A populizmus szociálpszichológiája – a demokrácia feljavítása

Rendőri segítséggel tett utcára egy közalkalmazott férfit és beteg édesanyját Csepel Önkormányzata

Első történet