Az új egyházjogi törvény kapcsán hirtelen sok feladat hárult az államra. Össze akarták vonnatni az egyházmegyéket, nyugdíjaztatni akarták az idősebb püspököket, ám azok ellentmondtak arra hivatkozva, hogy foglalkoztatásuk Róma hatásköre. Viszonylag könnyen szót értettek a reformátusokkal, itt az állam által megfelelőnek tartott egyházi emberek kerülhettek vezető pozícióba. A katolikusoknál a probléma épp az volt, hogy bár mindenben hajlamosak voltak együttműködni, a kinevezéseket saját kezükben akarták tartani. Márton Áron is itt húzta meg a tárgyalási határokat. Az államnak és az Egyháznak egyaránt autonómnak kell maradnia, egyik sem telepedhet a másikra, vélte, amivel elvi szinten nehéz volt vitatkozni, viszont – lássuk be, nem először a történelem során (invesztitúraharc) – a kommunisták nem akarták, hogy bárki autonóm maradjon a fennhatóságuk alatt. Ezeket a hatalmi játékokat a történelemben a jakobinusoktól kezdve a jog eszközeivel játszották le. Az állam összesen két püspökséget fogadott el legitimnek, az erdélyit és a Iásit – a többi helyen ellenállás esetén letartóztatással fenyegetett.
Az első igazán félelmetes csapás nem is a rendek
felszámolására vonatkozó jogszabály volt, hanem a görögkatolikus egyház karhatalmi
eszközökkel történő teljes eltörlése. 1948. október 27-én és 28-án minden
görögkatolikus püspököt, aki nem volt hajlandó áttérni az ortodox vallásra,
letartóztattak. Az ortodoxia tanácsadói befolyása és lobbiereje a román
kommunista vezetésre erős volt, ami a Romániától nyugatabbra lévő szocialista
országok számára nem volt igazán érthető.
Miután felszentelték Gyulafehérváron, Eloise elutazott Szatmárnémetibe,
az Irgalmasok bölcsőjéhez. Mivel az ő helye már biztos volt a ferenceseknél, az
volt az elképzelés, hogy néhány fontos iratot vigyen magával, és próbálja
megőrizni azokat. Ezek az iratok a Szatmári Irgalmas Nővérek küldetését,
alapítását, egyes nővérek életrajzát tartalmazta, csupa olyan dolgot, amelyre
büszkék voltak. Nem a legértékesebb iratokat bízták Eloise-ra, de a nagy
kavarodásban jutott neki is számtalan fontosabb darab. S ha már Eloise a
városban lehetett, úgy döntött, meglátogatja az itt székelő szatmári és
nagyváradi püspököt is, akit Scheffler Jánosnak hívtak. A klasszicista
stílusban épült székesegyház épületegyüttesével is szimbolizálta a hatalmat és
azt, hogy itt nem a bizánci vagy a moszkvai pátriárka uralkodik. A Nyugat
teljes erejét éreztették az oszlopok, melyek egész különösen voltak kombinálva
a székesegyház bejárata mögött lévő kupolás szerkezettel. Mintha a római kori
és a barokk építészeti jegyek házasságából véletlenszerűen születttek volna.
Eloise saját ötlettől vezérelve ment be a püspökségre.
Scheffler hatvan év körüli, magas homlokú, kopaszodó férfi volt, és
természetesen fogadta Eloise-t, mert kötelességének érezte, hogy kimutassa az
apácák iránti együttérzését és bátorítása őket. Meglepte viszont, hogy Eloise
elhárította a vigasztalást, a szemébe nézett, és azt mondta:
– Nem az apácák miatt jöttem önhöz, Püspök Úr. Nekünk
átmenetileg vagy akár véglegesen sincs közösségünk. Viszont mindaz, aminek
történelmi ereje van, nem veszhet kárba, ha szovjet típusú egyházüldözés lesz.
Én a ferenceseknél vagyok, és úgy látom, ők tele vannak elszántsággal.
– Ó azok a derék ferencesek – sóhajtott a püspök, mert
tudott róla, hogy a rendjüket nem sikerült felszámolni – mondja meg nekik, hogy
az állam lefokozott minket főesperességgé, és hogy engem nyugdíjasként kezel.
– Számít az, Püspök Úr, hogy önt miként kezeli az állam? –
kérdezte Eloise. A püspök most először nézte meg őt alaposabban, s kicsit el is
tűnődött.
– Nem, kedves nővér, hogy is hívják?
– Eloise.
– Nem, Eloise nővér, egyházjogilag nem – felelte. – Tudok-e
én valamiben segíteni? – kérdezte Eloise.
– Mondd meg a ferences testvéreknek, hogy Scheffler püspök
nem fogadta el az állam leminősítését, és nem tekinti magát nyugdíjasnak.
Az üzenet eljutott Anaklétig, beleértve Eloise beszámolóját is a magányos és elbizonytalanodó püspökről, amiből azt a következtetést vonta le, hogy leginkább az egyház vezetőinek van szükségük bátorításra. Lám Eloise-nak is milyen könnyen ment, pedig csak egy civil álruhás nővér. Scheffler hamarosan még egy memorandumot is írt Petru Groza miniszterelnöknek, melyben az új alkotmány egyházi cikkelyeit kifogásolta.
Scheffler püspök. Kép forrása wikipédia.
Folyt. ld. itt.
1. közéletileg informatív és/vagy konfliktust feltáró:   | |
2. sokoldalú, több oldalról megvilágító:   | |
3. tanulságos, sokaknak ajánlható:   | |
4. korrekt és/vagy mentes az érdekeltségtől:   | |
5. egyenlőtlenségre és/vagy igazságtalanságra érzékeny:   | |
6. egyéb közszolgálati értékek: közérthetőség, stílus, igényesség:   |