Megértettem
A weboldal "Cookie"-kat használ. Több információ
Belföld(országos) Belföld(helyi) Világ Környezet Egészség Kultúra Közlekedés Vezércikk

Scheffler János szatmári és nagyváradi püspök

borito_kep

2021. 07. 29. 14:55

- | - | - | -

Az új egyházjogi törvény kapcsán hirtelen sok feladat hárult az államra. Össze akarták vonnatni az egyházmegyéket, nyugdíjaztatni akarták az idősebb püspököket, ám azok ellentmondtak arra hivatkozva, hogy foglalkoztatásuk Róma hatásköre. Viszonylag könnyen szót értettek a reformátusokkal, itt az állam által megfelelőnek tartott egyházi emberek kerülhettek vezető pozícióba. A katolikusoknál a probléma épp az volt, hogy bár mindenben hajlamosak voltak együttműködni, a kinevezéseket saját kezükben akarták tartani. Márton Áron is itt húzta meg a tárgyalási határokat. Az államnak és az Egyháznak egyaránt autonómnak kell maradnia, egyik sem telepedhet a másikra, vélte, amivel elvi szinten nehéz volt vitatkozni, viszont – lássuk be, nem először a történelem során (invesztitúraharc) – a kommunisták nem akarták, hogy bárki autonóm maradjon a fennhatóságuk alatt. Ezeket a hatalmi játékokat a történelemben a jakobinusoktól kezdve a jog eszközeivel játszották le. Az állam összesen két püspökséget fogadott el legitimnek, az erdélyit és a Iásit – a többi helyen ellenállás esetén letartóztatással fenyegetett.

Az első igazán félelmetes csapás nem is a rendek felszámolására vonatkozó jogszabály volt, hanem a görögkatolikus egyház karhatalmi eszközökkel történő teljes eltörlése. 1948. október 27-én és 28-án minden görögkatolikus püspököt, aki nem volt hajlandó áttérni az ortodox vallásra, letartóztattak. Az ortodoxia tanácsadói befolyása és lobbiereje a román kommunista vezetésre erős volt, ami a Romániától nyugatabbra lévő szocialista országok számára nem volt igazán érthető.

Miután felszentelték Gyulafehérváron, Eloise elutazott Szatmárnémetibe, az Irgalmasok bölcsőjéhez. Mivel az ő helye már biztos volt a ferenceseknél, az volt az elképzelés, hogy néhány fontos iratot vigyen magával, és próbálja megőrizni azokat. Ezek az iratok a Szatmári Irgalmas Nővérek küldetését, alapítását, egyes nővérek életrajzát tartalmazta, csupa olyan dolgot, amelyre büszkék voltak. Nem a legértékesebb iratokat bízták Eloise-ra, de a nagy kavarodásban jutott neki is számtalan fontosabb darab. S ha már Eloise a városban lehetett, úgy döntött, meglátogatja az itt székelő szatmári és nagyváradi püspököt is, akit Scheffler Jánosnak hívtak. A klasszicista stílusban épült székesegyház épületegyüttesével is szimbolizálta a hatalmat és azt, hogy itt nem a bizánci vagy a moszkvai pátriárka uralkodik. A Nyugat teljes erejét éreztették az oszlopok, melyek egész különösen voltak kombinálva a székesegyház bejárata mögött lévő kupolás szerkezettel. Mintha a római kori és a barokk építészeti jegyek házasságából véletlenszerűen születttek volna.

Eloise saját ötlettől vezérelve ment be a püspökségre. Scheffler hatvan év körüli, magas homlokú, kopaszodó férfi volt, és természetesen fogadta Eloise-t, mert kötelességének érezte, hogy kimutassa az apácák iránti együttérzését és bátorítása őket. Meglepte viszont, hogy Eloise elhárította a vigasztalást, a szemébe nézett, és azt mondta:

– Nem az apácák miatt jöttem önhöz, Püspök Úr. Nekünk átmenetileg vagy akár véglegesen sincs közösségünk. Viszont mindaz, aminek történelmi ereje van, nem veszhet kárba, ha szovjet típusú egyházüldözés lesz. Én a ferenceseknél vagyok, és úgy látom, ők tele vannak elszántsággal.

– Ó azok a derék ferencesek – sóhajtott a püspök, mert tudott róla, hogy a rendjüket nem sikerült felszámolni – mondja meg nekik, hogy az állam lefokozott minket főesperességgé, és hogy engem nyugdíjasként kezel.

– Számít az, Püspök Úr, hogy önt miként kezeli az állam? – kérdezte Eloise. A püspök most először nézte meg őt alaposabban, s kicsit el is tűnődött.

– Nem, kedves nővér, hogy is hívják?

– Eloise.

– Nem, Eloise nővér, egyházjogilag nem – felelte. – Tudok-e én valamiben segíteni? – kérdezte Eloise.

– Mondd meg a ferences testvéreknek, hogy Scheffler püspök nem fogadta el az állam leminősítését, és nem tekinti magát nyugdíjasnak.

Az üzenet eljutott Anaklétig, beleértve Eloise beszámolóját is a magányos és elbizonytalanodó püspökről, amiből azt a következtetést vonta le, hogy leginkább az egyház vezetőinek van szükségük bátorításra. Lám Eloise-nak is milyen könnyen ment, pedig csak egy civil álruhás nővér. Scheffler hamarosan még egy memorandumot is írt Petru Groza miniszterelnöknek, melyben az új alkotmány egyházi cikkelyeit kifogásolta.

Szatmárnémeti, katolikus székesegyház, kép forrása itt.

Folyt. ld. itt.

#Regény

Értékelés

Hogyan működik?
1. közéletileg informatív és/vagy konfliktust feltáró:  
2. sokoldalú, több oldalról megvilágító:  
3. tanulságos, sokaknak ajánlható:  
4. korrekt és/vagy mentes az érdekeltségtől:  
5. egyenlőtlenségre és/vagy igazságtalanságra érzékeny:  
6. egyéb közszolgálati értékek: közérthetőség, stílus, igényesség:  

Hozzászólások

Jelentkezz be , hogy hozzászólhass!