Kurkó Gyárfás, a Magyar Népi Szövetség elnöke

A tartományfőnök egyetértett Anakléttal, és megbízta őt azzal, hogy lelkiekben erősítse meg a ferences testvéreket, és készítse fel őket az állami agresszióra. Mindez pedig fokozott mértékű postáskodással járt Abelard számára. Anaklét mikor vázolta tanítványa számára azokat az erőviszonyokat, amit a rendházfőnöknek is megírt, s amire a rendházfőnök áldását adta, Abelard kétkedve megjegyezte:

– A Magyar Népi Szövetség, ez a kommunista banda mint a mi harcostársunk?

– Lassan a testtel, Abelard Úr – mondta Anaklét. – Azért beszélsz így, mert minden kommunistát egyformának látsz. Először is, többen közülük katolikus gimnáziumban végeztek, tehát ha kritikusaink is, nem az ellenségeink. Másodszor, vannak köztük hősök. Kurkó Gyárfás például az Antonescu-rendszerben megtagadta a katonaságot, harmadszor, sok közöttük a remek gondolkodó író…

– Tudom, atyám, Kurkó ráadásul Márton Áron unokatestvére. De hogy eshetett ez a két ember ilyen messze egymástól?

– A körülmények. Két szociálisan érzékeny, igazságkereső ember, csak az egyik megőrzi keresztény hitét, melyet fiatal korából hoz, a másik igazi munkássá válik, és ott keres ideológiát.

– Márton Áron már nem bízik ebben a társaságban, A körlevelét, melybem azt írja, hogy minden kapcsolatot szakítsunk meg a Magyar Népi Szövetséggel, ismerjük – érvelt Abelard.

– A püspök elsiette ezt a körlevelet, mert a Világosságban megtámadták az egyik jobbkezét, az Egyházmegyei Tanács világi vezetőjét, egy feddhetetlen egyetemi tanárt. De Márton Áron nem Mindszenty, a Népi Szövetség meg nem olyan, mint a Magyarországi Kommunista Párt.

Abelard először elfogadta, hogy kevesebbet tud az ilyen finom különbségekről, mint mestere, a magyarországi dolgokban pedig pláne járatlan volt, de valami azt súgta neki, hogy Kurkó Gyárfásra, épp mert nem szervilis, és mert nagyon balos, tragikus sors vár. A Népi Szövetség valóban nem lett a magyarság reprezentatív képviselője, s ahogy a baloldali szervezetek a szovjet érdekszférában mindenütt erősödtek, lassan ez a szervezet is a kommunisták előretolt bástyájaként kezdett funkcionálni. Romániában lehetett valaki nemzetiségiként nemzeti érzelmű és vallásos, lehetett internacionalista és kommunista, lehetett román nacionalista, például a Nemzeti Parasztpárt híve. Lehetett akár román kommunista is, bár belőlük kezdetben erős hiány volt. A magyar zsidóság pedig inkább talált rá a kommunista ideológiára, mely szenvedéseik végét ígérte, szemben a nacionalizmusokkal. Sokféle politika megélt még mindig ezen a terepen, de magyar érdekek mellett kiálló kommunista, mint szegény Kurkó, ilyen állatfaj Abelard szerint nem lehet életképes.

Nem is hagyta annyiban, s egy kis gondolkodás után azt mondta:

– Kurkó élete sehogyan sem lehet sikeres, mert ha megszilárdulnak a kommunista tendenciák, akkor azért lesz útban, ha meg reményeink szerint gyorsan megbuknak, akkor meg azért.

Abelardnak politikai kérdésekben élesen vágott az esze, s ezt a fiatalos élességét és hevességét egész életében kicsit keresztként cipelte magával. Tehetsége és kíváncsisága elvonta a filozófiától és a vallásos kontemplációtól. Volt olyan téma, amiben Anaklét, mert látta az ifjúban a rátermettséget, rá is bízott. Szellemi társnak is kiválónak tartotta, mert bár többnyire nem értett vele egyet, de úgy érezte nyílt és kertelés nélküli észrevételei, hasznosak a számára. Anakéltnak Abelard volt az advocatus diaboli.

Kurkó jövőjét illetően történetesen Abelard helyesen jósolt, mert a politikus börtönbe került, majd megbolondult, de sok minden másban is jól jósolt Abelard. Amiért mégsem hallgattak rá rendtársai, azt inkább stílusának köszönhette, melyben volt néha valami a fiatalos lázadó flegmaságából. Gondolatmenetei nem maradtak a dilemmák mezején, és nem maradtak az erkölcs talaján sem, inkább voltak egyértelműek, célorientáltak, praktikusak. No meg Abelard türelmetlen is volt, s bosszantotta szerzetestársai teszetoszasága, kik többségünkben inkább voltak az átlagemberekhez képest visszahúzódó alkatok.

Kép Kurkó Gyárfást és Petru Groza-t mutatja, forrás itt.

Folyt. ld. itt.

---

---