A csíksomlyói fehér ló és Márton Áron utódlása

Az a rémhír járta a székelyek körében, hogy Márton Áront le akarják tartóztatni a búcsú alatt. Ebből annyi igaz volt, hogy le akarják tartóztatni, de a hatalom koránt sem volt olyan erős, hogy ezt egy ekkora vallási rendezvényen tegye meg.

Gheorghiu-Dej okozhatta ezt a kisebb fajta pánikot, akinek anti-Pius akciójából annyi kiszivárgott, hogy szerinte „az egyházfők ellen vádakat kell találni, amelyek alapján az állítható róluk, hogy idegen, ellenséges köröktől kapnak utasításokat.” 1948-ban Amerikát és a Vatikánt imperialista beavatkozásokra törekvőnek nevezte, s tőle eredt a belső ellenség elleni hadüzenet politikai programja.

Így aztán el kell mondanunk azt is, amit a hiteles történetírók lejegyeztek, ez pedig két dolog: egyfelől valóban megtörtént a fehér lovon a vonulás, mely emblematikussá vált a székelyek emlékezetében, másfelől ehhez tartozik egy anekdóta.

A székelyek azt találták ki, hogy úgy fogják védeni a püspököt, hogy felteszik egy lóra, így a tömeg láthatja is, és mivel szoros gyűrűbe fogják, senki meg nem közelítheti. A gyűrűs megoldás ma hasonlóképp a testőrök eszköztárába tartozik, „a ló, ha már ló, akkor meg legyen fehér, igaz-e?”, mondták a székelyek.

Ám Horthy fehér lovon történő bevonulása ekkoriban már egyházi körökben sem váltott ki mindenkiből őszinte lelkesedést. Mondhatni erős konnotációk tapadtak a fehér lovakhoz meg a bevonulásokhoz, a kommunisták propagandájában pedig Horthy kezdett úgy feltűnni, mint a magyar fasizmus megtestesítője – mely aztán negyven éven keresztül Magyarországon is tartotta magát, nemhogy Romániában –, így a tömegben már hallatszottak is olyan megjegyzések, hogy „ha Jézusnak jó volt a szamár, miért kell Márton Áronnak fehér ló?” A tömegben szép számmal akadtak titkosrendőrök, megfigyelők, fizetett provokátorok.

Nem érdektelen kérdés, hogy miért voltak a romániai magyar kommunisták sokkal internacionalistábbak, mint bármelyik más nemzet kommunistái, így például különösképp a kevés számú román kommunistához képest, kik sokkal nemzetibb érzelműek voltak, lásd például az ortodox egyházzal való szótértésüket és engedményeiket. Sok magyar baloldaliból hiányzott a vallásokkal és a nemzettel való szolidaritás. Anaklét elmélete szerint itt nemcsak egy naiv nemzetköziségbe vetett hitről van szó. Nemcsak a proletárforradalom lenini elképzeléséről, hanem arról, hogy a magyar hatóságok a második bécsi döntés után elkövetett bűneit az erdélyi kommunisták jobban átérezték. Ezért is féltek a revíziótól. A történelmi tapasztalatok kemény dolgok, s bizony mikor magyarországi magyar uralom alá kerültek, akkor a romániai magyarok háttérbe szorultak. Ezzel szemben a románok kényszerű-kelletlen átengedték a helyi magyar kommunistáknak az irányítást. Így hát a romániai magyar kommunisták kommunistábbak voltak a kommunistáknál, igazi internacionalisták, akik amellett kampányoltak, hogy a magyar lakosság kerüljön vissza a románok oldalára, aki meg közűlük nem így gondolkodott, az lassan összeroppant, mint Kurkó Gyárfás.

A szovjet receptre működő kommunista térfoglalás, a szociáldemokraták kiszorítása úgy ment itt is, mint kés a vajban. A Magyar Népi Szövetséget is 1948-ban felszámolták, ahogy a pártokat is. Az új szervezetek már olyan kommunistákból álltak, akik nyelvezete és világnézete érintkezési pontokat sem talált az őskövületnek tartott úri világból itt maradt magyar vallási képviselőkkel. Még a volt külügyminiszter Tatarescu - akinek tárgyalási ügyességének köszönhették a románok, hogy az amerikaiak is lemondtak az igazságosabb határról -, bármekkora tekintély és nemzeti hős is volt, ekkor már börtönben ült. A polgári pártok vezetői, a Liberális Párt és a Nemzeti Parasztpárt volt vezetői szintén. Megszüntették az összes sajtóterméket is, csak a Romániai Kommunista Párt lapjai működhettek. 1948 Romániában ugyanúgy a demokrácia végét jelentette, mint Magyarországon.

Szóval, ha mindezeket összerakjuk, akkor nem csodálkozhatunk azon, hogy a búcsú tele volt olyan emberekkel is, akik az új világrendet akarták, és boldogan fogást találtak volna Márton Áronon. Ezért voltak a rendezvényen szépszámmal titkosrendőrök és provokátorok. Valamelyik közülük, mint említettük, azt kiabálta:

– Jézusnak a szamár is jó volt…

S ekkor egy asszony ezt válaszolta:

– Azért kellett a püspökurat fehér lovon hozni, mert a szamarak mind benn ülnek a román parlamentben.

Az asszonyt aztán a rendőrök el akarták kapni, de a tömeg gyorsan elrejtette, maga előtt betuszkolta a templomba, és ott már senki sem tudta, kiből jött a székely virtus.

Márton Áron fehér lovas bevonulásáról fénykép is maradt ránk. A kép nem beállított, nem propagandaízű, nincs igazán tere. Húszas-harmincas éveikben járó, korán öregedő férfiakat láthatunk. Ki rosszul szabott bő zakóban, ki fehér ingben. A lónak csak a feje látszik, az is félig, a püspök arca rosszul kivehető, de papi ruházata és süvege jól. A ló nem valami nemes telivér, nem katonai paripa, nincs felcicomázva. A bevonulás nem megtervezett, a fiúk tekintete körbe-körbe fürkésző, aggódó.

Térjünk azonban most át a beígért fontos beszélgetésre, mely ezen a napon történt Csíksomlyón, és melyben Anaklét, Márton Áron és O’Hara azt oldották meg, hogy miként tartsák meg függetlenségében az egyházat, ha netán tényleg bekövetkezik a nép aggodalma, és Márton Áront elviszi a hatóság.

Amelita nővérnek jogos volt a feltételezése, hogy nem érdemes a búcsúig várnia, és itt megkeresnie a nunciust, mert aligha fért volna hozzá. A nuncius nem is a búcsú miatt jött, hanem, hogy Márton Áronnal találkozhasson. A búcsú csak jó indok volt a számára.  Anaklét még Elois-zal és Abelarddal üzente meg, hogy a nuncius úr feltétlen jöjjön el, mert ezen a megbeszélésen múlhat a romániai katolikus egyház sorsa. Anaklét úgy tartotta rendjén valónak, ha ötletét nem ő, hanem Márton Áron terjeszti a nuncius elé, de annak azért örült, hogy a beszélgetésen jelen lehetett. Számtalan feladatot látott a ferences rend számára, és ezekben nem tudott volna később olyan határozott lenni, ha nem lehet tanúja az utódlási kérdésekről szóló megállapodásnak.

Márton Áron úgyis mondta el az ötletet, melyet Anakléttal gondolt át, mintha a saját elképzelése volna:

– Nuncius úr, ha engem letartóztatnának, szenteljen fel titkos püspöknek két embert, akit én most megnevezek önnek. Nekem tovább előrelátnom nem kell. Az első számú fogja tovább irányítani Erdély vallási életét, és ő fogja gyakorolni a joghatóságot mindenben. Kiléte kiderülhet, hiszen elárulhatják azok, akiket irányít, mert az emberek gyengék. Ha letartóztatják, amiért nem volt hajlandó együttműködni az állammal, lépjen helyébe a másik általam javasolt. Ám ők ketten is nevezzenek meg az Ön számára két utódot, akit már fel is szentelhet titkos ordináriussá. Először az egyikük jelöltje, aztán a másikuk jelöltje következzék, majd az egyikük második jelöltje, és így tovább. Úgy működjön ez, mint az egymásba kapcsolódó fogaskerekek. Így nem lesz hiábavaló még a vértanúvá válás sem, mert az állam sosem éri el a célját. Nem fogják elfoglalni az egyházi vezetői székeket a kommunisták által kiválasztott gyenge papok.

Minderre O’Hara sem tudott mást mondani, mint „áment”. Anaklét csak csöndben figyelte a jelenetet, meg sem kellett szólalnia, s mikor kiment a szobából, Abelard szinte rárontott, és faggatni kezdte, hogy mire jutottak, minden rendben volt-e.

– Minden rendben volt – mondta Anaklét –, mehetsz a székely fiúkkal védeni a püspököt, szereztek neki valami gebét. 

Kép forrása: Virt László Márton Áron könyve

Folyt. ld. itt.

#Regény

---

---