Erről valami keveset már hallottak az erdélyi ferencesek, bár a hős apácáról a hírek lassan csordogáltak az apácarendek közt, aztán onnan a férfi rendek felé, majd a civil papsághoz. Eloise is csak annyit tudott, hogy Salkaházit valószínűleg a nyilasok lőtték a Dunába, amiért zsidókat mentett. Mint évekkel később kiderült, mentési akciói alaposan meg voltak szervezezve. Eleinte még kereszteltek, meg hittant tanítottak, de a végén már csak gyártották a hamis papírokat, és úgy adták oda a zsidóknak, hogy töltsék ki maguknak. Salkaházi Sárát mai szóval jogvédőnek lehetne tartani, aki nyílt sisakkal újságíróként is küzdött és a kereszténység nevében utasította el a nácik összes elméletét. Német származása ellenére magyarérzésű volt, és Eloise róla zengett ódákat, mikor nagy ritkán hazalátogatott. Esetében egy olyan apácarendről volt szó, amely nyíltan szembement már a magyarországi zsidótörvényekkel is.
– Annyit tudok csak, ami Csíkszeredán történt – mondta
Abelard. – A második bécsi döntés után, mikor visszakerült Magyarországhoz
Észak-Erdély, magyar katonatisztek érkeztek hozzánk, akik hozták magukkal a
zsidótlanítás ideológiáját is, amiből mi nem kértünk, mert mi odahaza úgy
gondoltuk, hogy mindenki foglalkozzon a saját zsidójával, és a mieinket hagyják
békén. Ezek a magyarországi katonatisztek viszont vagy két tucat zsidó családot
deportálni akartak. A katonatisztek hurcolták szerencsétleneket a románokhoz,
de ott nem kellettek, éjszaka átvitték volna őket a szovjetekhez, ám néhányuk
visszaszökött a magyar oldalra. A visszaszivárgókat a Szociális Testvérek
Társasága bújtatta.
– Igen-igen – mondta az apa – hát ez a lányom példaképe, de
nem tudom, melyikünk nevelt belőle ilyen mozgalmárt, mi nem ilyenek vagyunk. –
Ezzel aztán láthatóan egyet is értett a család, az anya, az apa meg az
ikertestvér, akik nem hősök, hanem túlélők akartak lenni, mint errefelé a
legtöbben[1].
[1]
A történethez annyit érdemes még elmondanunk, hogy 2006-ban aztán Salkaházi
Sárát boldoggá avatták a budapesti Szent István bazilikánál, ami rendkívüli
esemény, ha arra gondolunk, hogy Magyarországon boldoggá avatást nem
celebráltak 1083 óta.
1. közéletileg informatív és/vagy konfliktust feltáró:   | |
2. sokoldalú, több oldalról megvilágító:   | |
3. tanulságos, sokaknak ajánlható:   | |
4. korrekt és/vagy mentes az érdekeltségtől:   | |
5. egyenlőtlenségre és/vagy igazságtalanságra érzékeny:   | |
6. egyéb közszolgálati értékek: közérthetőség, stílus, igényesség:   |