A Vatikán viszonya Márton Áronhoz

Hárman ültek egy kerek asztalka körül, a nuncius, Eloise és Abelard. Eloise egyre inkább a megfigyelő pozíciójába helyezkedett. Azt is figyelte, ahogy Abelard módszeresen bogarat ültet a nuncius fülébe, mert bár a nuncius nem volt tájékozatlan, nem magyar oldalról szemlélte az eseményeket, s Abelard igyekezett ezen változtatni.

– A kérdésnek, hogy az ortodoxokat miért nem üldözik a kommunisták, lehet más magyarázata is – mondta Abelard. – Sztálin szerint az ortodoxokkal ki lehet egyezni, ellenben velünk katolikusokkal, függetlenül attól, hogy latin vagy görög rítusúak vagyunk, nem.

– Hát ez az – tette hozzá O’Hara. – Márton Áron, és Anton Durcovici, Moldva román püspöke együtt adták be a Statutumot az államnak, ez aztán a görögkatolikusoknak se hagyott külön utat. Helyeseltem, amiket írtak benne, de most már látom, hogy óvatosabbnak kellett volna lenniük. Az én reszortom volna, hogy a Statutum ne engedje meg, hogy vezető papok kiválasztásába beleszólhasson az állam, most mégis azt kell mondjam, ha nem húzzuk meg ilyen módon a határt, talán a görögkatolikus egyházi vezetők sem kerülnek börtönbe. A Statutum nekik is megtiltotta mindazt, amit a római katolikusoknak is megtiltott: az állami befolyás erősödéséhez való hozzájárulást.

– Márton Áron és Durcovici püspök úr alighanem azt tették, amit tenniük kellett – vetette ellen Abelard. – A két római katolikus püspök nem tudhatta, hogy ennek a görögkatolikusok üldözése lesz a következménye – érvelt –, következésképp etikailak nem tehettek mást. Úgy értem szándéketikailag, mert következményetikailag utólag lehet okos az ember.

– Mostantól fogva fel kell készülnünk a legrosszabbakra szólt a nuncius. - Hallottak arról, mi volt itt nemrég Kolozsváron? Néhány tucat görögkatolikus papot összeszedett a rendőrség, és kimondatták velük, hogy visszatérnek az ortodoxiához. Erre a maguk Márton Áron püspöke kiadott egy körlevelet, melyet minden templomban fel is olvastak. E szerint az ortodoxiához való visszatérés nem a görögkatolikus püspökök mondták ki. A miheztartás végett a körlevél a római katolikusokhoz is szólt. E szerint minden az állammal történő együttműködés azonnali kiközösítéssel jár. Márton Áron folyamatosan megelőzi a vatikáni döntéseket.

- Ezt tette a zsidók védelme esetében is – jegyezte meg Eloise.

- Kész tények elé állít minket – értelmezte a maga módján Márton Áront a nuncius.

– De az is lehet – tette hozzá Abelard –, hogy az ortodoxok bosszúja akkor is utoléri a görögkatolikusokat ha az állami beavatkozás számára nem húzza meg Márton Áron és Durcovici a határvonalat. Vagyis ugyanígy lefejezik őket, és mellesleg most a római katolikus egyház is állami irányítás alatt volna.

Eloise maga elé nézve bólogatott. O’Hara értette, amit a két fiatal szerzetes magyarázott, amiből azonban még inkább csak azt a következtetést szűrte le, hogy neki a román ajkú görögkatolikus egyházat kell valamiképp megmenteni. Nem helyeselte, hogy nem okos politikusként oldották meg a kérdést, azaz hogy szerinte igen is egy olyan Statutumot kellett volna megfogalmazzanak Márton Áronék, amibe az állam nem tud belekötni. Magyarországon a Vatikán sokkal puhábban is igyekszik majd az állásait megtartani, tanulván a romániai történésekből, itt viszont már O’Hara szerint is háború alakult ki. Persze az egyház a modern korban már nem fegyverrel háborúzik, hanem pontosan úgy, mint az ősegyházban: vértanúkkal. Ebben a helyzetben pedig már a nunciusnak se maradt más választása, mint hogy egyik püspököt szentelje fel a másik után, hogy minél több tartalék legyen.

Abelard azt az üzenetet hozta Anakléttól, hogy a nuncius szenteljen-szenteljen, akit csak tud. Anaklét is tartotta magát ahhoz az elvhez, hogy az egyházi vezetők kilétébe ne tudjon beleszólni a román állam. Mivel Márton Áron és Durcovici Statutum tervezetét ezen elvek miatt nem fogadta el az állam, így egy patthelyzetben kellett O’Harának helyt állnia.

Hogy Márton Áron érzett-e olyan felelősséget, mint a diplomata O’Hara, nem tudni. Valószínűleg nem. Az Egyház függetlenségét következetesebben képviselte, mint maga a pápai követ, de az is igaz, hogy a pápai követ elveszni látta a görögkatolikus hívek százezreit és az egész intézményrendszert. Hogy aztán ennek az oka az ortodoxok bosszúja, vagy a kommunisták vallásellenessége, neki mindegy volt. Márton Áron bevitte őt egy utcába, és ettől kezdve az volt a kérdés, hány katonáját is kell feláldozni egy elv nevében, és hogy ezt technikailag hogyan oldja meg. Mivel a ferencesek épp a technikai részletekben akartak segíteni, O’Hara hamar rájött, hogy Abelard és Eloise nem más, mint közvetítő egy titkos földalatti egyház kiéptésében. A nuncius a későbbiekben szorosan együtt is működött a ferencesekkel, megtanulta, hogy a tartományfőnök csak kifelé fedezi a rendet, és hogy valójában egy, az állam számára és addig a számára is ismeretlen tanár, egy bizonyos Anaklét a stratéga. Örült annak is, hogy Eloise nem ment a provinciális főnöknőjével Rómába, mert nem tartotta kizártnak, hogy lesz, amikor futárként ő maga küldi a pápához. 

Kép XII. Pius Forrás itt.

Folyt. ld. itt.

#Regény

---

---