Bibó István Magyarországon fáziskésésben

Egy másik kis epizód megvilágítja azt a közeget, amelyben Márton Áron levele íródott.Magyarország legjobbjai is fáziskésésben voltak Márton Áronhoz képest. Bibóhoz 1944 szeptemberében érkezett egy kérvény. Ez nagyjából-egészéből az az idő, mikor Sztójay Döméhez írta Márton Áron a levelét. Ez a levél pedig a Magyarországi Keresztény Zsidók Szövetségének Ideiglenes Intézőbizottságától küldték a minisztériumba, és a következő megszólítással kezdődött: „Nagyméltóságu Miniszter Úr! Kegyelmes Urunk!” Idézzük, csakhogy barátkozzunk a nem klerikus világban uralkodó stílussal, mely szintén urizáló és cikornyás volt - neobarokk, ahogy azt Szekfű Gyula írta. A keresztény zsidók egy özvegyasszonyt ért méltánytalanság miatt emeltek szót, akinek viselnie kellett a sárga csillagot, noha a törvények alaposabb olvasata alapján erre nem kötelezhették volna, mivel nem vérrokonság, csak hajdani házasodása fűzte a zsidósághoz.

Bibó jogszabályok szőrözése segítségével minisztériumi küzdelmet vívott az asszonyért, hogy a sárga csillag lekerülhessen róla. Bibó jogi kereteken belül próbált egy emberen segíteni, s nem, mint Máron Áron, aki a miniszterelnök pellengérre állításával a jogi kereteket is megkérdőjelezte. Nem véletlenül írja Bibó később, hogy mire a magyar közigazgatás észrevette, hogy egy bűnös rendszert szolgál, már késő volt. Márton Áron kívül volt a magyarországi közigazgatáson, egy másik hierarchiához tartozott, de ugyanakkor magyar volt, nemzeti érzelmű, és nem érdekelte, ha „zsidóbérencnek” is nevezik. Volt esélye a tisztánlátásra, s ezek könnyebb helyzetet teremtettek a számára, mint Bibónak a magyarországi minisztérium és az ott betöltött állás, ám a bátorsága már az övé volt. Bibó István is bebizonyította később, hogy ő se gyáva. De bebizonyították bátorságukat és morális tisztánlátásukat a szürke ruhás kedves nővérek is.  

Ami a magyar nemzet felelősségérzetének megjelenését illeti, az azonban még e sorok írásakor is kétséges. A kormány 2014-ben olyan emlékművet állított a budapesti Szabadság térre, mely azt hivatott hirdetni, hogy minden, ami a zsidóssággal szemben történt, az kizárólag a német megszállásnak és a német népnek a felelőssége.

Elvileg minél inkább távolodunk egy eseménytől, annál valószínűbb, hogy tisztán látjuk, és minél közelebb vagyunk hozzá, annál bizonytalanabb minden, annál inkább figyelembe kell venni az aktuális érzékenységeket és érdekeket, nem beszélve a kimondott szavakkal járó kockázatokról. Márton Áron kolozsvári beszédében és Eloise által őrizgetett és másolt levelében az a rendkívüli, hogy ő az adott pillanatban is több felelősséget vélt felfedezni, mint mai politikustársaink. 

Kép forrása Bibóról itt.

Folyt. ld. itt.

---

---