Kurkó után Kacsó Sándor lett a Magyar Népi Szövetség második elnöke

Kurkó után Kacsó Sándor lett a Magyar Népi Szövetség második elnöke

Abelard a ferences gyűlés után elvált rendtársaitól, és vonatra szállt, hogy egy hajdani piarista diáknál – aki maga is magyar ügyeket képviselt a törvényhozásban – lobbizzon. A cél az volt, hogy a ferences gimnáziumot elfogadtassák, törvényesítsék. A volt piarista diák a parlamentben folytatta Márton Áron küzdelmeit a vallásos iskolák ügyében, mert a Magyar Népi Szövetség új elnöke, Kacsó Sándor - Kurkót közben pont úgy félreállították, ahogy azt Abelard sejtette –, az egyházi iskolák bezáratásához készítette elő a talajt. Márton Áron emlékeztetett arra, hogy a náciknak is voltak hasonló terveik, de akkor még a baloldaliak – köztük Kacsó is - az iskolák függetlenségét kívánták az államtól. Akkor most miért érvelnek ellentétesen? Egy olyan szónoklatot tarthatna a volt piarista a parlamentben – vélte Abelard –, mely szerint az emberek szabadon dönthessék el, milyen iskolába akarják íratni a gyerekeiket.

Kurkó Gyárfás tartotta magát a korábbi autonóm iskola elvekhez. Nem tudott együtt menetelni a hatalmi úthengerrel, s tegyük hozzá, volt ennek egy szovjet és egy erdélyi sajátossága. Sztálin úgy gondolta, akkor lehet internacionális világot teremteni, ha abban a népi kultúrák megmaradnak. Az erdélyi sajátosság pedig az volt, hogy a háború utáni demokratikus építkezés optimizmusa hatotta át. Még bíztak az önrendelkezés, az önszerveződés szabadságában, így például a kolozsvári magyar egyetem fejlődésében, a nemzetiségi középiskolák gyarapodásában. Főként az észak-erdélyiek, akik rövid ideig magyar fennhatóság alatt voltak, még nem tudták azt, amit a déliek már igen – Márton Áron ugye délen tapasztalta meg az Antonescu-rendszert –, hogy az új Románia, még ha demokratikus jogokat is ígér, még ha a magyarul tudó Petru Groza is a miniszterelnök, nem fogja jó szemmel nézni a kulturális virágzást. Számos apró jel mutatta, hogy recseg-ropog a demokrácia. Kurkó Gyárfás egy ideig nem látott át a szitán, aztán mikor igen, vesztére nagyon harcias lett. Történt ugyanis, hogy nem küldtek fizetést a magyar iskolák tanárainak. Lehetett hinni akár azt is, hogy ennek oka a háború utáni helyzet, és csak átmeneti, vagy, hogy csak propaganda, amit a szovjet rendszerről terjesztenek az imperialisták, s nem is igaz. Kurkó számára akkor vált világossá a helyzet, mikor megszerezte a Nemzetnevelési Minisztérium költségvetését, s abból feketén-fehéren kiderült, hogy a pletyka igaz, s hogy nem a pénzhiány az ok. És ha már magát az egész magyarság vezetőjének tekintette, kötelességének érezte, hogy szóvá tegye a hiányosságokat: a kormánykörök szabotázsának nevezte mindazt, ami a magyar iskolákkal szemben történt.

 Vajon Márton Áron, ha lakatosként Bukarestbe kerül, mint ahogy erre voltak is próbálkozásai, nem ugyanazt a sorsot kapta volna, mint rokona, Kurkó Gyárfás? Kurkó kiállása hasonlatos Márton Áron kiállásaihoz, csak pechére a baloldalt volt.  

Abelard Kurkó és Márton Áron hasonlóságán sosem tűnődött, ez már csak az utókor okoskodása. Abelardnak az lebegett a szeme előtt, hogy hatást gyakoroljon a parlamenti képviselő urakra, ám a történelem kereke olyan gyorsan forgott, hogy mire Bukarestbe ért, már egy másik országban találta magát, mint amikor még a ferences rendi gyűlésről elindult. Veszélyes helyzetbe csöppent. Az új alkotmány értelmében új döntések születtek a parlamentben. Az új alkotmány szerint vallásos iskolát csak a papi utánpótlással együtt szabad működtetni, tehát csak ott maradhatnak meg vallásos iskolák, ahol a diákság kispapokból áll. Ez a veszély már ismert volt – emiatt sietett Abelard a fővárosba –, de az apácarendek és a papi rendek feloszlatásáról szóló törvény épp akkor lett azonnali hatállyal kihirdetve, mikor Abelard megérkezett. Logikus, hogy ahol nincsenek rendek, ott nincs szükség rendek által működtetett iskolákra sem, így még a ferencesek hittudományt oktató főiskolája is tiltottá vált.

No, de ne menjünk még el Kacsó Sándor élettörténete mellett. Kezdetben harcosabb kommunistaként nyilvánosan – Csíksomlyó főterén – a Vatikán lakájának nevezte Márton Áront. Később sokat változott, bölcsebb lett, és a magyar kommunisták Erdélyben szokásos Márton Áron iránti távolságtartó tisztelete lett rá is jellemző.[1]

---

---