Az impulzivitás átka

Most sem az impulzivitás okaival foglalkozunk. Korábban összevetettük a skizofrén, a nárcisztikus és a borderline  impulzivitását, most az impulzivitás kommunikációs helyzetét vizsgáljuk.

Az impulzív ember párkapcsolataiban mindig ugyanabba a folyóba kerül, a mintázat lehet 10-20 év elteltével a gyanús a számára, s fordul aztán pszichológushoz. A mintázat úgy néz ki, hogy elküldi a hozzá legközelebb állót melegebb éghajlatra, aki ezt komolyan veszi és aztán szakít vele. Olyan sértéseket vág a fejéhez, amit aztán megbán, de néhány kör után, melyek spirálszerűen egyre durvábbak, a partnernek elege lesz, és elmenekül. (A durvaság okairól a határérzékelés problémája kapcsán írtam.)

Az impulzív ember dobja a partnerét, vagy legalábbis ő kezdeményezi a szakítást, utóbb mégis úgy érzi, hogy őt hagyták el, és jogosan, mert az impulzivitása lecsengésével már azt mondja, a másik nem gondolhatta komolyan amit neki mondott, vagy amit tett vele (pl. megcsalta), igazából az nem ő, ezért őt nem kellett volna elhagyni. Ebben a többrétegű disszociált énben a dührohamra hajlamos impulzív ember mintegy kilép önmagából és utóbb valóban nem ezt tartja az igazi énjének.

Ha alkoholista az illető, az impulzivitás és aztán a rácsodálkozás az indulataira a részegség és a kijózanodás pörgésével változik, ha azonban az illető borderline, akkor lehetséges, hogy az impulzív állapotban kimondott dolgokkal hosszú időre azonosul. Nála is lehet ez pár perc, még gyorsabb is lehet a kijózanodás, mint az alkoholistánál, másfelől viszont az állapot elhúzódhat akár évekre is. Fűszerezve bosszuálló játszmákkal, üldözéssel, ön és környezetpusztítással. Szóval a borderline az alkoholistához képest emiatt a hosszúra nyúlt állapot miatt sokkal veszélyesebb lehet. Az alkoholista valójában nem képes arra, hogy kitartó legyen, a borderline viszont válhat megszállottá. Ugyanakkor, ha meg akarjuk érteni a borderline érzelmi dinamikájából fakadó hirtelen haragját, tényleg a legjobb, ha az alkoholistához hasonlítjuk. Az alkoholista is elrugdossa magától a szeretteit, aztán fogadkozik, hogy megváltozik és visszakönyörgi magát, és a körök során pusztítja a saját gerincét, ami miatt öngyűlölete nő.

Az impulzív viselkedés lényege a fokozatnélküliség. Amikor egy kisgyerek az étteremben nem akar a helyén maradni, nem akar enni, ellenben követeli a tabletet, hogy játszhasson vele, akkor könnyen lehet, hogy a követelése intezitása is irreális. Ezért aztán megkapja a tablettet, hogy megnyugodjon, minek következtében rögzülhet, hogy érdemes impulzívan viselkedni. Másfelől tényleg nem biztos, hogy segít bármilyen nevelési technika, s különösképp nem a pofon. A gyerekkori impulzivitást jól szocializálni, csak a nagyon türelmes szülő képes. Sok szülő rendelkezik ezzel a képességgel. Szülővé válása előtt maga se gondolta volna, más gyerekét már rég agyoncsapta volna, de a sajátját nem fosztja meg attól, hogy ne higgyen abban, van ott valahol egy értelmes énrész is, mellyel csak szót lehet érteni. E türelmes munka során ez az értelmesebb énrész megerősödik, mely a verés esetén nem tudna kifejlődni. De most a 4-5 éves gyerekről beszéltünk, kire a szerető közeg még hathat. 

A dinamikája az impulziv kapcsolatnak tehát a kemény szavak a partner felé, annak megalázása, lekicsinylése, verbális rugdosása, elküldése, amit aztán követ a másik lelépése. A döntést úgy érzi a partner, hogy az impulzív fél hozta meg és természetesen ő is impulzívan reagál rá, csakhogy például a borderline másik énje retteg az elhagyástól és úgy érzi, ő az akit mindig elhagynak. Talán megelőző támadásként értékeli korábbi viselkedését, azt, hogy ő kezdeményezte a szakítást, de ez csak intellektualizálás, valójában a fő probléma a természete.   

Kommunikációs modellünk alapján ez a következőképp néz ki. Az ábrán látható modellt követjük három példán keresztül. A borderline, az alkoholista, és az étteremben elfogadhatatlanul viselkedő gyerek kapcsán. A megnyilvánulásuk hasonló, felfokozott érzelmi állapot, düh. A tárgyi tartalom az alkoholistánál például az, hogy piát kér a feleségétől. A gyerek esetében, hogy tablettel akar játszani, és közli, hogy nem éhes. A borderline-nak például az a közlése, hogy késtél, mert valóban, a partnere nem érkezett a megbeszélt időben.

A kapcsolat (ld. a négyzet alja) terén viszont egy negatív viszony jön létre. Az alkoholista azt kommunikálja, hogy fontosabb az ital, mint az együttlét, a közös program, mondjuk a beigért dolgok. A dühöngő gyerek azt kommunikálja, hogy nem akar részt venni a közös étkezésben, nem akar a család része lenni. Még az is lehet, hogy korábbi sérelmeiért akar bosszút állni, valójában éhes, de tudja, hogy a szüleit azzal tudja jól felidegesíteni, ha nem eszik. Ebben az esetben pláne a kapcsolat fontosságának tagadása van. A borderline a kommunikációs modellünk kapcsolati részében voltaképp felnagyít egy a másik számára jelentéktelen részletet. A pár perces késésből óriási problémát generál. S lehet azért, mert neki ez óriási probléma is volt. A pár perces késést úgy élte meg, mintha megtörtént volna az elhagyás, a pár perc alatt megsemmisült, de ezt az érzésést nem tudja szavakba önteni, azt viszont igen, hogy neki ilyen kapcsolatra nincs szüksége. Voltaképp nála már megtörtént a szakítás, átélte. Nem bosszúból reagálja túl a dolgokat, hanem a saját érzelmeinek megfelelően viselkedik. A borderline-nál a legkisebb problémák a kapcsolat megszűnéseként értelmeződnek, és a partner ezt amíg kezelni tudja, legyint rá, irracionálisnak tartja, mentő körülményeket keres, igazat ad a másiknak, hiszen tényleg késett. A kapcsolat így fennmarad, de ettől még a küldő nem csak azt kommunikálja, hogy késtél. ez csak a tárgyi tartalom, hanem azt is, hogy számára megszakadt a kapcsolat, sőt, hogy számára annak újraindítása elfogadhatatlan.

A kommunikációt követi egy felszólítás. A szenvedélybeteg részéről például az, hogy adj pénzt, hogy hozzájussak a szerhez, a dühöngő kisgyerekk részéről, hogy add oda a tabletet, a borderline részéről elég bonyolult dolgok jönnek. A felszólítás lehet az, hogy soha többet ne merj késni. Még az is elképzelhető, hogy a borderline szó szerinti közlése az volt, hogy hagyjál el, és aztán, hogy a címzett értette-e, hogy a kommunikáció lényege épp az ellenkezője volt, az már attól függ, partnere mennyire ismeri őt. Nyugtatni fogja, csendesíteni, míg a borderline le nem csillapodik. De a borderline partnere kétségbe is esik, mert a nem késés nem oldja meg az alap problémát, a borderline túlérzékenysége és impulzivitása hamarosan felüti a fejét másutt.      

 

A modell és az ábra forrása: Friedemann Schulz Von Thun: A kommunikáció zavarai és feloldásuk – Általános kommunikációpszichológia, Budapest, Háttér Kiadó 2012. 31.o.

#borderline

---

---