Erőtérérzékelés

Minden fogyatékossággal együtt jár valamilyen pozitív kifinomultabb készség. A borderline-ok kifinomultabb készsége, hogy az emberek közti erőtereket érzékelik jobban.

A borderline-ok nem ritkán ki is használják plusz képességeiket. Vonzódnak a jóslásokhoz (kártya, tenyér, gömb, asztrológia stb.). Tehetségük nem a tárgyban van, hanem a másik ember reakcióinak érzékelésében. Ha pszichológusi feladatokat vállalnak be, asszociációs feladatokat adnak az ügyfeleknek és jó érzékkel terelgetik az ügyfelet. Mondhatnám, boszorkányos ügyességgel. Sokszor vonzódnak a boszorkány szubkultúrákhoz is.

A boszorkány-kultúrának meg van a maga spiritualitása, a jósláson kívül ilyen például a szinkronicitás, melyről Jungtól és a kvantummechanikában jártas fizikusoktól lehet többet megtudni. Hisznek továbbá az átok erejében, már amelyikük kicsit boszorkánynak érzi magát. Mivel jobban érzékelik az emberek közti energiákat, ebből talán tévesen, talán helyesen - ezt itt nem akarom eldönteni - arra következtetnek, hogy más képességeik is vannak. Az önbizalmuk forrása is lehet a spirituális titokzatosság.

Ami azonban tény, hogy az emberek közti valódi érzelmi kapcsolatokat érzékelik és nem csak tudattalanul. Tudattalanul valószínűleg mindannyian benne vagyunk egymás áramlásaiban, ám a borderline-ok ezeket nem véletlenül tudatosítják. A személyiségzavar kialakulásában is sokszor szerepet játszik, hogy a szorongásaikat a környezetük pontosabb értékelésével igyekeztek-igyekeznek csökkenteni. Már az egy különös képesség, hogy a biztosnágkereséshez a környezet élesebb megfigyelése tartozik. Evolúciósan ennek valószínűleg rengeteg előnye van. Lehetnek olyan szituációk, amikor a borderline karakterek a túlélők. Hogy ki miképp fog reagálni egy adott szituációban, ki mellé érdemes társulni és kit kell kerülni, ez szélsőséges helyzetben életmentő lehet. A borderline-ok követők, ritkán állnak élre, viszont tudják ki mellé érdemes állni.

Előző írásunkban egy háromszöget mutattunk be, ahol a borderline empátiája bekapcsolásával a féltékenység érzelmei jelentek meg. Most szintén az erőtér érzékelését mutatjuk meg egy másik  helyzetben. Ezúttal nem két nő rivalizál egymással egy férfiért, hanem két férfi  egy nőért. Tehát a helyzet fordított, de ezúttal is a nő kapja a borderline szerepet. Mindkét férfi szeretne közelíteni a nőhöz, mert vonzónak tartják. Az erőtér, amiben a nő van, az két egymással udvariaskordó(?) ám valójában rivalizáló férfi. Amikor az egyik férfi épp nyomul, a másik csak csöndben áll, ám a nő épp úgy érzékeli a csöndben álló közeledési szándékát, ahogy a nyomulóét.

Minden nő ismeri ezt a szituációt és aki nem túl érzékeny, annak számára az erőterek leegyszerűsödnek. Arra figyel, aki épp közel van, aki beszél, aki akciózik, kivéve persze, ha valamilyen oknál fogva a másik a fontos a számára, mert ha igen, akkor a képlet megváltozik, de megint nem bonyolódik el. Akkor hárítja a hevesebb udvarlót és távozik a másikkal.

A borderline viszont másként érzékel és máshogy kiszolgáltatott. Nem biztos, hogy ezt könnyű megérteni annak, aki úgymond normális. Egyfelől teljes mértékben érzékeli a nem beszélő udvarló jelenlétét, vágyait, érzelmeit. Például, ha féltékeny a másik férfi, akkor azt, ha szorong, mert mondjuk fél, hogy elveszi tőle a nyomulós, akkor a szorongását, ha dühös a másik férfira, vagy rá, azt is pontosan érzékeli, hiába csak csöndben áldogál. Ha a háttérben ácsorgó férfi dühös, a borderline még azt is tudja, hogy a másik férfira dühös, vagy rá. Szóval a borderline nő bármit érzékel, ami körülötte van és tudatosít is. Ez körülbelül olyan, mint amikor az átlagember a hozzá beszélő hangját kiveszi, a háttérzajt viszont tompítja, ám a nem átlagemberek épp úgy feldolgozzák a háttérzaj összes elemét, mint a fő üzenetet, mert nem szelektálnak, s patológia lényege épp az, hogy ha valaki nem tud szelektálni. A bordrline sem szelektál, amikor az érzelmi üzeneteket dekódolja, azaz más erőtérben él, mint a nem-borderline.

Az egyik részét tehát a helyzetnek kiveséztük, ez az érzékelés differenciálatlansága. Ezt nagyon fontos megértenünk ahhoz, ha a második pontot is meg akarjuk érteni. A másik jelenség ugyanis az, hogy az erőtér maga fontosabb, mint a személyesség. Azaz míg egy nem-borderline számára teljesen mindegy min rugózik egy férfi, ha nem érdekli, addig a borderline nem a személyekhez kötődik, hanem az érzelmi erőterekhez. Azaz a háromszögben a két erőtér közül az lesz számára vonzóbb, amelyiket szebbnek talál. Hogy melyiket találja szebbnek, az az ő személyiségének a függvénye, lehet az erőhöz vonzódik, de lehet épp a szerénység tetszik neki. Átmenetileg ugyanakkor teljesen mindegy lesz a számára, hogy melyik erőtér gazdájához milyen személyes viszonyal kötődik.

A borderline az erőterek kiszolgáltatottja, kábé úgy, ahogy az alkoholbeteg az alkoholnak. S nem véletlenül használjuk a betegség szót, mert ettől a függéstől igazából szabadulni szeretnének, már ha felismerik, hogy ez nem erény, hanem baj. Azt, hogy az alkohol baj, sokkal könnyebb felismerni, bár sokáig az alkoholisták is tagadják, hogy alkoholisták volnának. A borderline-ok sem feltétlenül érzik bajnak, hogy az erőterek oly nagy hatással vannak rájuk, hogy cserébe felrúgják a tartós kapcsolataikat. Aztán amikor több kapcsolatuk összeomlik, mert például promiszkuita a viselkedésük, akkor megpróbálhatják megérteni önmagukat. És hát a mélyben, egy ilyen átlagtól eltérő érzékenység, érzékelési képesség van. Az érzelmek vámszedői lesznek mindaddig, amíg nem tudatosítják saját működésüket.

#borderline

---

---