Zsolt Péter: A farkasfalka jövője a mesterséges intelligencia korában

A '90-es években a jövőt információs társadalomnak hívtuk, most mesterséges intelligencia által uraltnak. A remények és félelmek egy része már a ’80-as években megfogalmazódott. Új fogalmakkal most azt mondanám, hogy amelyik társadalom farkasfalkaként megy bele az MI világába, ott a nép nagyon megszívja.

Meg van a veszélye annak, hogy az elit és az MI egymásra találása után nincs szükség a tömegre. Ahol viszont nem farkasfalkaként viselkedik az elit, ott a népnek is jobb lesz, mint ahogy most élünk. Tételezzük fel, hogy a te és az én leszármazottaimnak viszonylag kicsik az esélyei, hogy az uralkodó osztályhoz tartozzanak, tehát inkább olyan világot építsünk, amelyben a tömegnek is jó.  A farkasfalka az emberi társadalom legalacsonyabb szerveződési szintje, és persze bízhatunk abban, hogyha az atomháborút el tudta kerülni az emberiség, akkor ezt is megoldja, de az atom nagyot durrant, ez pedig lépésről-lépésre tenne tönkre, tehát itt az emberi intelligencia itt nagyobb kihívással néz szembe.

A Fidesz-kormányzat számos vonatkozását tekintve úgy viselkedik, mint egy farkasfalka. Nem mint egy papagájkommandó, hanem mint egy farkasfalka. Erre már tettem említést valamelyik médiaszereplésemben, és a beszélgetőtársaknak is tetszhetett a fogalom, mert rögtön átvették. A következő patreon-ban (szept. elején jön), bővebben kitérek majd a farkasfalkák működésére.

Valamikor ez a farkasság nagyon innovatív volt. Az emberi kaland ugyanis nem másként indult, mint egy farkasmajom kísérletként. A majom ugye henyél a fán, nem tartja tisztában a fészkét, nincs is neki ilyen, nem vadászik, míg a farkas csapatban dolgozik és hazajár. Normális majom nem jön le a biztonságos lombkoronáról és nem kezd versengeni a farkasokkal, akik erősebbek és szervezettebbek és marad a vegetáriánus étrendnél. Néhányan a többség megrökönyödése és tiltakozása ellenére mégis megtették, és akik megtették, azok a mi őseink. A farkasmajom elnevezésbe már régen beleszerettem és le is cseréltem a „vadászó majmot”. Írtam a mímelésről, a szexuális elméletekről, a beszéd és a vadászat kapcsolatáról, a cikk a neten még mindig megvan. (Farkasmajom.) Az őstörténeti divatelméletem írását is nagyon élveztem. Az arról szólt, hogy miért váltunk szőrtelenné. A humánetológusok számára ez ádáz vitákat generál, és mindenki azt hiszi, hogy azért kezdtünk öltözködni, mert csupaszok voltunk, de valójában fordítva lehetett, azért váltunk csupasszá, mert öltözködni kezdtünk. (A csupasz majom öltözködik c. cikk címét kérdőjellel kellett volna publikálnom.)   

Immáron különböző módon építjük fel a társadalmainkat és bár a potenciál bennünk van, tisztában kell lennünk azzal mi mutat előre és mi hátra. Nem csak leszármazottaink statisztikai esélytelensége miatt volna jó, ha az MI egy liberális demokráciában jelenne meg, hanem azért is, mert a fejlődés útja nem kérdés, hogy nem a diktatúra. Az információs társadalmak politikai világának két verziójáról, a szabadságtól teljesen megfosztott falanszterről (kínaiak tartanak efelé) és a demokráciákról (angolszász modell) is okoskodtam már egy Magyar Távközlés c. lapban több mint 20 évvel ezelőtt. (2000. 9.szám), de ne nosztalgiázzunk régi gondolatainkban, inkább foglalkoznék a jövővel.

Amennyiben olyan kormányunk lesz, amelyik farkasfalkaként tekint ránk, úgy ennek a magyar nemzetnek hosszútávon nincs jövője, az eddigi stratégiák az "okostársadalomban" visszafelé sülnek el. Farkasfalka szerveződéssel irányító kormányzatról és a magyar társadalomról lesz szó a következő patreon-ban, de sok aktuálisról is, így a szervezetszociológiai farkasfalka metaforának még nem lövöm el az összes patronját. 

---

---