„Angyali üdvözlet” – Simonfi Andor pápai követ

Még ez év, tehát 1953 nyarán történt, hogy egy baróti egyszerű káplánhoz bekopogtatott valaki, és közölte vele, hogy „Andor, te leszel a Vatikán kihelyezett helytartója, akinek a kiléte ismeretlen kell maradjon a hatóságok előtt”. A keresztény papok, különösképp a katolikusok gyakran prédikálnak küldetésről, főképp mikor Mária küldetéséről esik szó. A Biblia, elég szűkszavúan, csak arról számol be, hogy Mária abban volt bizonyos, hogy nem egy názáreti ember kopogtatott be hozzá, mert az öltözete idegen volt. A hívő emberek már azt vallják, hogy a látogatója egy angyal volt. Nos, mi azt is tudjuk, hogy Simonfi Andornak nem egy angyal, hanem Dukát József titkos nuncius hozta az angyali üdvözletet, akit még Menges nevezett ki. Dukát a pár ezer fős székely bányászvároskában,  Baróton született, s úgy vélte falujának papja tökéletesen alkalmas lesz arra, hogy átvegye tőle a stafétát, ha vele történne valami.

Dukát szépen elmondta a szálat, O’Harától Mengesen keresztül önmagáig, valamint azt is, hogy nekik egyházjogi szempontból rendkívüli lehetőségeik vannak. Felmenthetnek és kinevezhetnek egyházi vezetőket, azaz a kormányzó személyek kilétébe beavatkozhatnak. A korábbi nunciusokat kiutasították az országból, ám őket már minden bizonnyal börtönbe vetnék, ha a kilétük kitudódna. Bűnük persze aligha lesz több, mint hogy az általuk kinevezett személyek nem az állam által javasoltak közül kerülnek ki. Ezt fogják hazaárulásként valamilyen koncepciós perben a fejükre olvasni.

– Egész biztos vagyok benne, hogy figyeli a lépéseimet a Securitate – mentegetőzött Simonfi, így próbálva kitérni a megtiszteltetés elől.

– Mindannyiunknak üldözési mániája van – felete Dukát –, én meg arról vagyok meggyőződve, hogy nemsokára letartóztatnak. Erre az esetre kell felkészülnünk, és a te kinevezésed attól a pillanattól fogva él, mikor engem elvisznek.

Ezután kicsit semlegesebb témáról beszélgettek, vatikáni ügyekről.

– Roncalliból bíboros lett, ő lett a velencei pátriárka.

– És? – kérdezte Simonfi. – Ez nekünk miért fontos? Nem hallottam a bíboros úrról még.

– Mert van egy fiatal apáca – magyarázta Dukát –, egy Eloise nevű, aki személyesen találkozott vele, és O’Hara szerint jó benyomást tett rá. Eloise nem lesz örökké börtönben, Roncalli csillaga pedig még emelkedhet. Nekünk, nunciusoknak az a dolgunk, hogy igyekezzünk minél tájékozottabbak lenni. Ki tudja, jól jöhet még az, ha a Vatikánban vannak barátaink.

Simonfinak akadtak ennél nagyobb gondjai, mint Eloise meg Roncalli. Tán arról még értesül, ha Dukátot letartóztatják, és még azt is sejtette, hogy küldetése a gyulafehérvári hatalmi központtal szembeni lesz, de hogy a többi egyházmegyékben kik a megbízhatók, és kiket kéne leváltania, arról egyszerűen nem voltak ismeretei.

– Ha velem valami történik, meg fog keresni téged egy futár, aki minden bizonnyal máriaradnai lesz. A máriaradnaiak valamiképp elérték, hogy elhagyhassák a településüket, noha erősen benne vannak a földalatti szervezkedésben, és ezzel a hatóságok is tisztában vannak. De az államnak is, úgy tűnik, kell legalább egy kapocs, amin keresztül tárgyalhat a földalatti szervezettel. Szóval, mint mondtam, Radnáról valaki értesíteni fog téged az én sorsomat illetően, de ő sem fogja tudni, hogy erről neked miért kell tudni. Ekkor te menj Désre, és keresd meg Páter Anaklétot, tárd föl előtte a kiléted, s ő fogja elmondani neked, milyen egyházkormányzati feladataid lesznek. Én is ott kezdtem a pályafutásom.

Simonfi nem válaszolt, csak ennyit mondott:

– Olyanok vagyunk, mint a walesi bárdok.

– Meglehet – felelte Dukát, és eltűnt. Ha nem is úgy, ahogy Gabriel arkangyal, és ha nem is mondta, hogy nagy kegyben részesülsz, vagy hogy a Jehova veled lesz, Simonfi mégis úgy érezte, hamarosan élete csúcspontjához ér, a küldetése pedig az isteni gondviselés bizonyítéka. Annak bizonyítéka, hogy eddigi tettei, szorgalma, törekvései nem voltak hiábavalók. Ezúttal kicsit megértette, mit éreznek, mire áhítoznak a reformátusok: arra a bizonyosságra, hogy Isten számára fontosak. Neki ettől fogva ilyen természetű kételyei nem voltak.

A siker fogalma az erdélyi hívő embereknél nem elvilágiasodott, fogyasztói volt, nem a gazdagságról, utazásokról szólt, hanem a kiválasztottság bizonyosságáról. A kommunista világ ideológiájában szintén elutasította a gazdagságot, üldözte is, ámbár inkább csak a korábbi elittől vette így el a javait, viszont ideológiailag sem tagadta, hogy a siker a hatalomban van. Az élcsapat, a vezetők közé kerülni, ez lehet minden kommunista vágya. A keresztények viszont folyamatosan ismételték a maguk számára Jézus történetét, akinek sikere a kereszten való elpusztulás. Ez nem a hatalom kompetenciája, hanem a totális önfeláldozás. A megbízatás sem belülről jön, azaz nem, mint a modern vallástalan ember esetében, akinek magának kell kitalálnia önmagát, hanem kívülről. A feladatot egyszer csak kiosztja az Úr, és akkor kell állni a sarat.

Simonfi gondolatai ezek után már csak a körül keringtek, hogy mikor viszik el már Dukátot, amit persze szégyellt, de az ember akármilyen rendszerben is él, sose tud bűntelen lenni, valami kis önzés, valami ördögi fülbesuttogás mindig becsúszik. Nem kellett sokáig várnia, mert két hónap se telt bele, és megjelent nála Abelard, és hozta a hírt, hogy Dukát Józsefet letartóztatták. 

Kép forrása ld. itt.

Folyt. ld. itt. 

---

---