Máriaradnát megint fontos politikus keresi fel

Magasrangú vendég érkezett Máriaradnára a három ferenceshez. Pobedával sofőr hozta, s ez mindjárt mutatta, hogy nem akárki. Bukaresti megbízottként mutatkozott be, s először a Magyar Autonóm Tartomány megszületéséről zengett ódákat, meg Sztálinról, meg arról, hogy új világ következik a nemzetiségi politikában. Udvariasan hallgatták, bár nekik majdhogynem édes mindegy volt, hogy magyar vagy román kommunisták üldözik őket, sőt a személyes tapasztalat az volt, hogy a magyarok a rosszabbak. A vendég megkérdezte őket, hogy hallottak-e a genfi tárgyalásokról. Nem hallottak. Rövid felvilágosítást kaptak hát a nemzetközi helyzetről, mely szerint az atomháborút mindenképp el kívánják kerülni a nagyhatalmaknak, így aztán a kapitalista és szocialista rendszerek tartós, kényszerű egymás mellett élésre szánják el magukat. Nem a békéért kell már harcolni, hanem tudomásul kell venni a kompromisszumokat. Aztán a küldönc megint visszakanyarodott a nemzetközi szintről Romániára.

– Magyar vezetés lesz az új rajonokban. Talán némi egyházmegyei átszervezésre kényszerül emiatt Gyulafehérvár. – Ahogy ezt Mechiu, a bukaresti követ kimondta, fürkészve figyelte a papok reakcióját, de nem olvashatott le róluk semmit.

– Jaj, ne vicceljenek már, hát tudjuk mi, hogy nem Gyulafehérvár irányít, hanem maguk innen Radnáról. – Erre viszont már a papok is méltatlankodni kezdtek:

– Mi? Mi csak barátok vagyunk, mi nem irányíthatunk semmit – mondták Abelardék.

– Pedig rendezni kéne a katolikusok ügyét. Hát mondják, mit szeretnének? A békepapokkal nem megyünk semmire. – Menchiu arra gondolt, mert maguk az ellenállók megakadályozzák a működésüket, ehelyett viszont arról kezdett el beszélni, hogy a békepapok milyen alávaló senkiháziak. Abelardék kénytelenek voltak védeni őket, hogy hát azért a békepapok sem akarnak rosszat, meg a hatóságok alighanem tévesen vannak informálva, de Menchiu csak nem hagyta abba:

– Felszámoljuk az egész mozgalmat, torkig vagyunk velük.

A helyzet kezdett komollyá válni. Menchiu őszintének látszott, úgy tűnt, tényleg fehér zászlóval érkezett, és egyezséget akar. Azt is tudta, hogy a máriaradnai három pap kapcsolatban van a földalatti mozgalommal, de azt nem tudhatta, hogy kik az irányítók.

– Két hét múlva visszajönnék – ajánlotta – addigra hátha meg tudják fogalmazni a követeléseiket.

Olyan izgatottak lettek, hogy Abelard még az este vonatra ült. A motor valamiért nem működött. A Désre való utazása nem számított rendkívülinek, most mégis többféleképpen ellenőrizte, hogy követik-e, de sem Radnán, sem Désen nem vett észre senkit. Anaklét hívta a jezsuitákat, és Szatmárnémetiből is érkezett egy megbízható világi papjogász. Abelard táskájában pedig ott lapult az általuk megfogalmazott ajánlat. Két hét múlva aztán Menchiu, ígéretéhez híven megjelent, s Odorik atya ismertette a három pontban megfogalmazott követelést. Az egyik az volt, hogy rendezzék Rómával a diplomáciai kapcsolatokat, és engedjenek be az országba egy törvényes nunciust. A másik az, hogy mivel nyolc katolikus püspök volt börtönben, engedjék ki őket, hogy az egyházi vezetés megint helyreállhasson.

– És a harmadik? – kérdezte a küldönc.

– Ha egyik sem lehetséges, azaz se a püspökeinket nem engedik szabadon, sem pedig a vatikáni diplomáciát nem tudják helyreállítani, legalább engedjék, hogy egy általunk választott személyt Rómába utazhasson – fejezte be Odorik, majd átadta a magyarul is és románul is leírt követeléseket.

Mint később kiderült, Bukarestnek a vatikáni kapcsolatok felelevenítése nem volt elfogadható, de arra volt hajlandóságuk, hogy egy püspököt hazaengedjenek, akivel aztán szót lehet érteni, s aki maga is megfelelvén az egyházjogi elvárásoknak, s legitim módon rendet tud teremteni,. Ez se volt egyik napról a másikra végigvihető, mert nekik is meg kellett találni a megfelelő embert, és a jogi lépéseket is tisztázniuk kellett. Nem mind a nyolc szabadon eresztésében, de még csak Márton Áron kiengedésében sem gondolkodtak, hanem Pachában, aki már 80 éven felül volt, tekintélye is volt, legitimitással is bírt, és nem tűnt olyan keménynek sem, mint Erdély püspöke. Addig azonban, míg Pachát visszahelyezték jogaiba, sajnálatos események történtek Abelarddal is és Eloise-zal is.

Kép forrása itt.

Folyt. ld. itt. 

---

---