Márton Mózes, az egyik vértanú ordinárius

Az élet-halál meccsnek nem volt vége a katolikus egyház erdélyi központjában. Ugyan már nem lehetett tudni, hogy valójában ki is a vezető. Történetesen egy csíkszentdomokosi plébános lett az, akit Márton Mózesnek hívtak. A baj ekkor már az volt, hogy a gyulafehérvári kanonokok közül mindegyik csak annak köszönhette a szabadságát, hogy békepap volt, és ilyenformán tetteket is várt tőlük a minisztérium.

1951. szeptember 3-án Adorján elfogadta a káptalani gyűlés felszólítását, hogy ő, mint helynök vigye tovább a gyulafehérvári ügyek intézését, beleértve a kinevezéseket, az egyházi életet, a tanítás megszervezését és mindent, amit kell. Márton Mózes úgy döntött, hogy ellátogat a tőle egyébként távol levő Máriaradnára. Annyit tudott, hogy Páter Anaklét jelen volt, mikor Márton Áron a hatalommal szembeni, a jogfolytonosságot biztosító védekező stratégiáját kidolgozta. Tudta ezt, mert Abelard, mikor meglátogatta Sándor Imrét, beszélt neki Anaklét szerepéről és a védekező mechanizmus kidolgozásáról. Márton Mózes ugyan közvetlenül nem Sándor Imre jelöltje volt, de Sándor Imre még tudott beszélni Bogával. Tulajdonképp nem is fontos felderítenünk, pontosan, hogyan jutott tovább ez az információ, a lényeg, hogy igen szűk körben maradt, ennek köszönhetően, bár Anaklét mindig tudta, hogy ki az ordinárius, az ő személye és szerepe titokban maradt.

Mikor Márton Mózes belépett a rendházba, itt a vezetőt, Benedek Fidélt kereste. Ám Fidél is azt tanácsolta neki, hogy Anakléthoz menjen. Ekkor már biztos volt benne, hogy jó helyen jár, és feltárhatja a problémáit, nevezetesen azt, hogy miképp is törje le a gyulafehérvári lázadókat.

- Ehhez nyilván Adorjánnak tudnia kellene, hogy ki az ordinárius, de nem úgy, ahogy Jakab Antal hozta tudomására – gondolkodott hangosan Anaklét, és rögtön javasolta is a megoldást. Abelard esete jutott eszébe, aki gyónással osztotta meg vele a magánéleti szerelmi gondjait. S igaz, hogy azt a próbálkozást ő lerázta magáról, mint kutya a vizet, s még jogi érve is volt, mely szerint a bűnbánat nélkül nem gyónás a gyónás, de azért a titkát megőrizte. Most meg arra a következtetésre jutott, hogy Mózes is valami hasonlóval élhetne. Tanácsára aztán Mózes valóban a kanonokját küldte Adorjánhoz, hogy gyónjon meg nála, és a gyónási titok terhe mellett árulja el, hogy Mózes lett az ordinárius. Valamelyest ismétlődni látszott mindaz, ami Jakab Antallal történt, csak a két oldal jóval óvatosabbá vált. A szentszékhez hű vonal, azaz a Márton Áron-i követők jobban vigyáztak arra, hogy titokban maradhassanak, a békepapi oldal pedig arra, hogy tettei ne keltsenek olyan visszatetszést, ami jóvátehetetlen lett volna a Vatikán, a többi pap vagy a hívek számára. Ebben az esetben már nemcsak a vatikáni hűségről volt szó, hanem az alapvető hittételek áthágásáról is. Ezek intézményes szintű megjelenése nemcsak lelkiismereti problémákat vethettek volna fel, hanem a hívő közösség és a többi pap elutasításának veszélyét is. Nemcsak egyes ordinárius kiléte okozott ugyanis gondot a békepapoknak, hanem ott volt például Erőss Lajos is, aki Kolozsváron hangosan prédikált ellenük, és teljesen lejáratta őket, s nemcsak a vallásosok körében, de a magyarság nagy részében, az egyetemi ifjúságban. Igaz, „szerencséjükre” elvitték a Duna-csatornához. A székely papság konoksága pedig eleve nehéz helyzetben tartotta az államot, de ami igazán aggasztó volt ebben a vallásháborúban a kommunisták számára, hogy a szellemi központot Kolozsvárt se tudták megnyerni.

Hogy Márton Mózes kihasználta azt a lehetőséget, hogy gyónási titokkal adta át az ismeretet arról, hogy most is van legitim vezetés, nem meglepő, ám Adorjánnak mégis akadt rá egy válasza, ő sem hagyta a dolgot annyiban: körlevelet adott ki, melyet egész Romániában, az összes katolikus templomban felolvastatott, mely szerint kéri, hogy aki ordinárius, az jelentkezzék a káptalannál. Abszurd egy lépés volt, hiszen épp a káptalan elől kellett titkolni, ki is az ordinárius. Ők voltak a feljelentők, mégis annyi ravaszság volt benne, hogy a körlevél alapján úgy tűnt, mintha a vezetés a kezükben volna, mintha ők együttműködők volnának. Hát aztán, hogy kivel voltak együttműködők, megint világos lett, mikor Mózest is letartóztatták 1952 januárjában.

Kép Máriaradna. 

Folyt. ld. itt. 

---

---