Eloise szexualitása

Abelard és Eloise titkos szerelmespár lett, s ezzel egy időben a levelezéseik száma csökkent, s tartalmuk is változott. Többet foglalkoztak azzal, hol, mikor, milyen körülmények közt kerülhetnek egymás karjába, mint mással. Szeretkezéseik váltak mindennél fontosabbá, pontosabban a szeretkezések során tapasztaltak.

Légyottjaik nagyjából két típusba voltak sorolhatók. Voltak a kalandos helyszínek, és a nyugodt körülmények. Sokan az izgalmak növelése érdekében dobják fel a szexuális életüket váratlan helyszínekkel, míg számukra ezek inkább szükséges rosszak voltak. A természetben szeretkezni például Eloise számára stresszesnek számított, ennél még az elhanyagolt kápolnát is jobbnak tartotta, mely utóbbiról azonban úgy vélte, hogy ettől kezdve liturgikus célokra nem használható. De hogy újra kell szentelni utánuk, azt inkább viccesen, Abelardot kicsit provokálva mondta. Az elhanyagolt kápolnában történő szeretkezés után még gyógyítgatnia is kellett magát – tekintve, hogy a romok közt kényelmes hely még a pokróccal felfegyverkezettek számára sem akadt.

Pokrócot mindig vittek magukkal, de a természet bármilyen csendes és romantikus volt, és bármennyire is találtak olyan helyet, ahol a madár se járt, mégsem volt biztonságos, így erről a későbbiekben leszoktak. Mármint a szabadban szeretkezésről, mert azt a szokásukat megtartották, hogy leültek a pokrócukra, beszélgettek, közben megfogták egymás kezét vagy megcsókolták egymást.

Eloise-nak azért volt szüksége olyan környezetre, ahol biztonságban érezhette magát, mert azt szerette, ha bátran csak Abelardra figyelhet. Volt egy szokásuk, melyet a piknikelés során is játszottak: törökülésben ültek le, mint a jógázók, és tartósan egymás szemébe néztek. Biztonságos környezetben ebből lehetett tovább lépni, melyre a kalandos találkahelyeken nem kerülhetett sor.

Eloise arra gondolt, hogy ha nyugodt körülmények közt tud találkozni Abelarddal, akkor sikerül ugyanazt az embert, ugyanazt az élményt, ugyanazt az érzést megkaparintani, és szeretkezéseik így egy folyammá válnak, melyet csak megszakítanak a távollétek. De nem így történt. Abelard minden egyes alkalommal más volt a számára, s minden egyes elválás úgy szakadt rá, mintha végleges volna.

Tudta magáról, hogy Abelard fizikai érintése teljesen megváltoztatja. Ennyire ismerte már magát. Nagyon erős érzelmek szabadultak fel benne. Már az első érintéseknél átjárta a boldogság, belefeledkezett a férfibe, s ha Abelard kitartó volt, ő többször is a mennyekben érezte magát. Nem tudott parancsolni még a könnyeinek sem. Abelardot meghatotta ez a szerelemben való teljes feloldódás. Nagyon tapasztalt nem volt a nők terén, de annyit azért sejtett, hogy Eloise szexualitása nem mindennapi.

Eloise kedvelte Abelard súlyát. Azt is szerette, ha Abelard kissé féloldalasan feküdt rá és csípője a combjai közé került. Egy stabil pont kellett ahhoz, hogy Eloise úgy érezhesse hazaért, otthon van, és merülni kezdjen, míg aztán megérkezett abba a mélységbe, ahol megszűnt minden gondolat, ahol a teste már magától követte Abelardét, ahol a feloldódás várta. Lebegett az újabb és újabb hullámokon, és közben elöntötte a hála érzete szeretője, az élet, a mindenség szépsége iránt. 

 

Hát ezért is kereste inkább Eloise a biztonságos helyeket, mert a szeretkezés során így tudott teljesen védtelenné válni. Jól befészkelte magát Eloise Abelard válla zugába, és arról beszélgettek, hogy alighanem a nők élvezik jobban a szexet, mert a férfiaknak csak egy pillanat, de a nőknek folyammá tud válni. Ha Eloise számára néha elhúzódó extázissá is vált a szeretkezés, ami tulajdonképp felfoghatatlan volt Abelard számára, az nem jelentette azt, hogy Abelardnak ne lett volna több mint feszültséglevezetés. Abelard sem Eloise testét ölelte. El se jutott addig, hogy a női testet megfigyelje, és abban lelje örömét. Ínyencek képesek csak az ilyesmire. Ő viszont a szokásos férfiállapotba került, pont olyanba, ami szerencsés helyzetbe hozza azokat a nőket, akik valamilyen önmagukkal szemben támasztott esztétikai aggályaik miatt szoronganak, mert hogy ezekből semmit sem vett volna észre. De Eloise-nak nem is lett volna oka aggódni, mert teste formás volt, és kicsattant az egészségtől, ám Abelard ezt sem látta. Ő csak Eloise lelkét látta, s aztán az extázisát, de testét még nem fedezte fel. Nemhogy nem uralkodott ezen a testen – vagy ahogy mondani szokták, birtokba vette volna –, épp ellenkezőleg, elveszett benne. Az első időszakban mindenképp.

Elég gyorsan találkozott Eloise egy másik szokásával is. Ha a természetben voltak, Abelard épp úgy védekezett attól, hogy teherbe ejtse a nőt, ahogy az ószövetségi Onán tette. Ám ennél Eloise tudott egy jobbat. Volt Eloise számára valami ősi és vad meggyőződés arról, hogy amit a bőre felszív, az benne erővé és a betegségekkel szembeni immunitássá válik.

Egyszer nekiálltak erről beszélgetni. Abelard leterítetta a pokrócot, ami persze úgy nem volt jó helyen, ahogy a férfi kitalálta, Eloise megfordította, odébb húzta. A dolgok elrendezésében a nők mindig felülbírálják a férfiakat. Abelardot ez nem izgatta, eltekintve azoktól a szituációktól, mikor az ő hanyagsága és bohémsége már nem volt összeilleszthető Eloise módszeres szigorúságával. Ilyenkor Abelard a jövő Amelita nővérét látta Elois-ben, és szinte megijedt tőle. De most könnyedén csapott bele a bibliai témába:

– Onán valójában nem önkielégített, ezt tévesen értelmezzük – mondta –, hanem coitus interruptust alkalmazott.

– És Isten se ezért haragudott meg rá – folytatta Eloise, mert ő is ismerte a történetet –, hanem mert át akarta verni, noha a megtermékenyítés lett volna a feladata. A bűn Isten átverésében van, nem az emberek előtti titkolózásban.

Miután ezt megbeszélték, Eloise bal lábával átölelte és magához húzta Abelard derekát. Anélkül, hogy tudta volna, mindig így végződött a szeretkezésük, mintha legalábbis csak tangóztak volna, mert ebben a táncban csavarodik rá a nő lába a férfira.

A katolikusok szexhez fűződő viszonyáról sokan azt gondolják, hogy nagyon önmegtartóztató, örömtelen, de nem így van. A katolikusok, szemben más felekezetekkel, például az ortodox zsidókkal, a szexet nem csak gyereknemzésre használják, és teljesen elfogadott számukra a szex örömszerző és kapcsolaterősítő formája. Épp a kapcsolaterősítés funkcióját látja el az is, hogy Onán példáját sem helyeslik, merthogy az is megfoszthatja a nőt az orgazmustól. A fogamzásgátlásban egyedül az idővel való operálást tartják helyesnek, mert azt tekinti a Vatikán „természetesnek”. 

Kép forrása itt.

Folyt. ld. itt. 

---

---