Átvezetés

A nő elkészítette a szöveg angol fordítását, és a férfival az email kísérő szövegét fogalmazgatták.

- Válaszoltunk mi tulajdonképpen arra a kérésre, amiért mi ezt az egészet bevállaltuk? – kérdezte.

- Mire gondolsz?

- Hát, hogy a mi Árpádunk irományait esetleg összekeverte az utókor Adrej Sládkovič Marina-költeményeivel.

- Nem valószínű, hogy ilyesmi megeshetett. Szerintem semmi közük nincs egymáshoz, hogyan is volna, mikor Andrej szlovákul, Árpád meg magyarul írt?

- Ezt korábban is tudtuk – vetette ellen a nő – a kérdés az, hogy a témák, a leírások, a gondolatok hasonlóak-e?

- Ezt majd eldöntik a szerelemboltban – vélte a férfi. - Mirkóczki Árpád költeménye lássuk be, nem egy Petőfi vers, nem jelent meg sehol, nem vált közismertté sem. Ami engem inkább izgat, hogy van benne egy olyan szál, amit tényleg meg kellene fejtenünk.

A nő kérdőn nézett, és a férfi folytatta:

- Balladaszerű hivatkozás történik benne egy száz évvel korábbi eseményre. Nézd! – mutatta a férfi azokat a sorokat, ahol Mirkóczki azt írja Poda Máriának, hogy csak ne történjék velük is ugyanaz, mint a Kaplonczy fiúval és a Melius Fragott lánnyal, egy bizonyos Maricával.

- Igen – felelte a nő -, ez több helyen előkerül, de nem írja le, mi történt velük. Meg akartunk válaszolni egy kérdést, és helyette kaptunk egy újabbat. Hátha ez a maratoni versírás, mint legenda, mint minta, még sokkal régebbi hagyomány, mint gondoltuk. Akár egy vírus, vagy inkább mém, nem is Sládkovičtól vagy Mirkóczkitól, hanem még régebbről származik.

- Más elvarratlan szálaink is maradtak – mondta a férfi.

- Mire gondolsz?

- Nem tudtuk megmondani például, hogy minek köszönhető az Akadémia diákjainak belesimulása a Monarchiába. Megtörte a hagyományokat a Bach-korszak? Voltak még besúgói a rendszernek, netán az új diákvezetők maguk voltak beépített emberek, vagy csak maga az egyetem tudta megfélemlíteni őket? Vagy tényleg csak a diák-tanár közeledés simította ki a dolgokat? Vagy mi a helyzet a leány líceum építésével, amivel Selmecbánya Aszóddal készült versenyezni. Hol épült meg?

- Fontos kérdések ezek a számunkra? – kérdezett vissza a nő. – Akkor az már inkább érdekes, hogy Petőfinek, mikor átíratták az aszódi iskolából a selmecbányaira, Selmecen hirtelen leromlottak a tanulmányi eredményei, aminek feltehetően egy szlovák tanár volt az oka, aki Petrovicsot a szlovákság árulójának tartotta, és a diákok közt nemzetiségi feszültséget szított. Petőfinek ekkor lett elege a tanulásból, és állt be vándorszínésznek.

- A szlavofilizmusról valóban nem írtunk, arról, hogy a szlovákoknak nem voltak intézményeik, és ez erősen frusztrálta őket. Amiről te beszélsz, az az 1838-39-es év és maximum azt szőhetnénk bele a történetbe – a mi sztorink ugye 1893-ban játszódott –, hogy a selmecbányai Petőfi Kör a líceum falára emléktáblát tervez, amit aztán 1896-ban fel is raknak.

- Ezt mi is láttuk, és mellette van Sládkovič emléktáblája is - felelte a nő, majd megmutatta a kísérőlevelet:

- Küldhetjük így? – kérdezte.

- Küldhetjük.

Nem sokkal később megkapták a lány válaszát a szerelemboltból, aki tolmácsolta főnöke elragadtatottságát a novelláért és a kutatásért. Azt írta, szívesen megismerkedne velük és várja őket, s hogy igyekszik összeszedni Kaplonczy Odorickról és a Fragott lányról, amit lehet, meg hogy őt is érdekli a dolog.

Az egyetem aljában lévő villában szálltak meg. Ez a valamikori akadémiai tanári ház panzióvá változott. Gyönyörűen felújították, nem volt éppen olcsó, de a legszebb szobát bérelték és úgy vélték, ha már Selmecbánya kutatóivá váltak, s ha már őseik valamikor itt éltek, hát ennyit megengedhetnek maguknak. A nászutas lakosztály korabeli bútorokkal volt berendezve. Nem arisztokratikus bútorokkal, hanem olyanokkal, amelyek a házban maradtak meg, és amelyeket felújítottak. De voltak új beszerzések is, ezért az épületnek volt egy kis múzeumi hangulata. A falépcsőt nem cserélték ki, és az ajtók is eredetiek voltak, furcsa kilincsekkel, zárakkal.  XVIII. századiak voltak, de akár régebbiek is lehettek. A házhoz tartozó kert valószínűleg sosem volt olyan gondozott, és ápolt, mint ekkor, a kerti grillezővel és a pergolával a mai luxusdivatokot követve készült. Az oroszlánlábas fürdőkád nem egy külön szobában, hanem minden bizonnyal az eredeti elhelyezkedésének megfelelően, a nagyobbik szobában volt felállítva. Szerelmespárunk fantáziáját ez ragadta meg, s ha eddig még nem volt felavatva nászutasok részéről, hát ők megtették. Régen fürdőkádja csak az arisztokratáknak volt, ám ők többek voltak most náluk is, mert az arisztokraták párjaikkal nem tudtak intim helyzetbe kerülni, hiszen szolgák sürögtek körülöttük, akik hordták nekik a vizet. Őket viszont senki sem zavarta.

A reggeli után, melyet itt a szállásadók biztosítottak, besétáltak a szerelemboltba. A lány nagy örömmel, régi ismerősként üdvözölte őket. Sajnálatát fejezte ki, hogy Sloboda úr mégsem tud velük találkozni, mert sürgős dolga akadt, de előkészítette az új dokumentumokat.

Elővették a telefonjaikat, hogy nekiálljanak fotózni. Valamivel kevesebb volt, mint a korábbi paksaméta, aminek örültek, viszont német és latin nyelvű irat jóval nagyobb számban akadt köztük.

- Ó, nem szükséges fotózniuk, ha úgy kényelmesebb. Nyugodtan vigyenek el mindent. A főnök maximálisan megbízik Önökben – mondta a lány.

Budapesten aztán becsülettel megbirkózván az összes új nehézséggel - hiába a Google fordító, külső segítséget is igénybe kellett venniük -, a pár egy újabb történetet alkotott a dokumentumokból.

- Az Osztrák-Magyar Monarchiából visszaugrunk újabb 100 évet, 1790 környékére a Habsburg Birodalomba és a Magyar Királyságba, Selmecbánya aranykorába. 

- Vagy legalábbis az ezüstbe, mert alighanem az „aranykorig” Mátyás idejéig kéne visszamennünk.

- Úgy értem, hogy kulturálisan az aranyba – helyesbített a férfi -, de azért ekkor csörgött is a bányakassza rendesen. Az épített környezet, a helyszínek, ahol az események játszódnak nagyjából változatlanok.

- Kicsit olyan – mondta a nő -, mintha velünk történne minden. 

A történet itt folytatódik.

---

---