10. fejezet - Szerelem

A három nap kevés volt Robertnek. Egyrészt nem tudta megoldani, hogy észrevétlen maradjon, ha feleségével cseréli ki magát, másrészt nem volt képes megfejteni quantumszámítógép védekező rendszerét. A mintába való kiválasztási algoritmust viszont teljesen felfejtette. Amit Danos docens készített nem volt túl bonyolult. Világosan látta, hogy az elnök milyen szempontok alapján határozza meg politikai ellenfeleit, akiket aztán a sterilizálás gépszíjára terel.

Julia tudta, hogy a rendőrség ismeri a rejtekhelyét, és hogy Toscani ultimátumot kapott Oberrittertől. Három nap után itt fognak kopogtatni az ajtaján. J.K. szerint keresniük kell neki egy új helyet, mert a további bujkálásnak van értelme, ő mégis feladta magát. Arra hivatkozott, hogy se Robertet, se J.K-t nem akarja bajba sodorni, márpedig míg rá csak egy kis műtét vár, a férfiakra börtön, sőt, a drákói törvények óta ők az életükkel játszanak. A rendszer nagyon „tisztességesen”, szigorúan üldözte a korrupciót. Doktor Kovács szerint a szabályok mindenkire vonatkoznak. Mikor aztán Julia feladta magát, azonnal mentőt küldtek érte. A mentő nyugodtan elmehetett volna rabszállítónak vastag sötétített fala miatt, melyből kilátni se lehetett. J.K. Toscani utolérte a mentőt, de az álmentősök párban kísérték Juliát a műtőbe, és amikor átvették az orvosok, a két smasszer az ajtó előtt maradt. J.K. felcsapta nekik a jelvényét, mire félreálltak, s ő belépett Julia után, de nem látta sehol.

- Ismeri a hölgyet? – kérdezte egy ijedt szemű nővér. Tekintete minduntalan a falakra tapadt, s az egyik falról egy légy lassú ütemben átszállt a másikra. A nő nem követte a tekintetével, de addig nem mozdult meg, míg a légy helyet nem foglalt a másik oldalon. J.K. sem válaszolt a kérdésre, ő leplezetlenül figyelte a legyet, és hamarosan felfedezett még kettő másikat is.

- Elkélne egy sterilizálás maguknál, nem gondolja? – kérdezte, de az ápolónő csak hebegett. Julia ekkor az öltözőszobából lépett be, fehér vászonlepedő volt rajta, olyan, amilyeneket a bolondokra adtak néhány évszázaddal korábban. Mögötte egy karikás szemű orvos, és egy guruló robot. Julia vidáman természetellenesen vigyorgott, már megkaphatta koktélját, s ha jól viselkedik a gyors beavatkozás végére is ígértek még neki egy adagot.

- Ismeri a hölgyet? – kérdezte az orvos, és látszott, hogy erősen töri a fejét azon, ki is lehet a fickó, aki betört a műtőjébe. Valami derenghetett neki.

- Miért van az, hogy itt mindenki arra kíváncsi, hogy ismerem-e a hölgyet? - J. K. megmutatta az orvosnak is az igazolványát, aki végre kapcsolt.

– Kéne magának egy arcfelismerő szoftver. Ne mondja, hogy nem fizetik rendesen meg ezért a nagyszerű munkáért.

Az orvos állt, Julia is állt, a nővér is. Csak a legyek repkedtek.

- Ellenőrzés – mondta J.K. – A légykamerák nem túl szerencsés megoldás egy egészségügyi intézményben. Először megtévesztettek engem is, javasolni fogok valami változtatást. A hölggyel bánjanak rendesen.

Julia mosolygott és integetett J.K-nak, mikor ő távozott a műtőből. Már nem volt teljesen beszámítható a kábítószertől. Aztán amikor J.K. a hosszú kórházi folyosó végéhez ért,  egy zaklatott férfi jött vele szembe. Megismerte Julia férjét, Robert viszont nem ismerte őt, elrohant mellette. A tojásautókkal ő csak most ért ide. J.K. még hallotta, ahogy Robert kiabál, és az őrök lefogják.

Tekintettel arra, hogy Julia önként jelentkezett, s talán azért is, mert Oberritter hadnagy vette a kezébe az ügyet, Julianak csak a fizetéséhez igazított pénzbüntetést szabtak ki. A munkahelyén az iskolaigazgató nő a megértés legkisebb jele nélkül fogadta. Mikor behívatta a szobájába le se ültette, csak az asztala mögül mondta el véleményét:

- Kicsit tovább maradt távol Osborne, mint ameddig a szabadsága, betegállománya és mit tudom én mije szólt. Nálunk az a szokás, hogyha haldoklik is valaki erről értesít minket, maga meg eltűnt, mint a kámfor. Ne szóljon egy szót se. Mindent tudok. Maga el akarta kerülni a kötelező oltást, bujkált és kicselezte a hatóságokat. Szégyellje magát, míg az Operatív Törzs azon dolgozik, hogy miként erősítse fel az immunrendszerünket, maga nem működik együtt. Azt sem igazán díjazom Osborne, hogy láthatóan magának valahonnan még protekciója is van, mert arra kértek, hogy adjam vissza az osztályát. Nem szeretem az ilyen támogatott embereket, mint maga, Osborne. A mi társadalmunkban nem a kijárás a módja a dolgoknak, ez itt a civilizált világ, nem Afrika. De maga jó tanítónő, ezért veszem vissza és nem azért, mert leszóltak magáért. Ezt jól jegyezze meg.

Ha az igazgatónő nem is volt a szíve csücske Juliának, akadtak itt barátnői, akiknek elmondta, hogy a védőoltás tulajdonképpen sterilizálás, és mostantól nem lehet gyereke. Voltaképp hálás lehetett volna J.K-nak, hogy a korábbi életéből valamit visszaszerzett neki, de nem a hála volt az az érzés, amivel jellemezhetnénk ekkori érzelmeit. J.K. üzenetet írt, hogy találkozzanak a telepen, de Julia először még azt válaszolta, hogy nem lehet, mert Roberttel pakolnak. Kisvártatva jött a következő üzenet, hogy „egyébként nem is akarlak soha többé látni”. Nem sokkal később a következő: „gyáva féreg vagy, gyűlöllek”.

J.K. olvasva az üzeneteket egyre mélyebben süllyedt a foteljébe.

- Nem tehettem semmit – írta válaszképp.

- Hogy rohadnál meg te is a fajtáddal együtt, ne írj többet.

Végül is jogos - gondolta J.K. –mi mást is kéne tennünk, mint mielőbb megrohadnunk. Elég végérvényesnek tűnt Julia újabb szakítási szándéka. J.K-nak hiába volt gyakorlata abban, miként engedje el úgy magában a nőt, hogy az érzelmei tartósak maradjanak, azért minden ilyen megnyilvánulás újból és újból arcul vágta. Sőt, a bujkálás időszakában azt vette észre, hogy valami benne is változik, hogy fogy az energiája. Élt is a fejében erről egy kép: Az egyik oldalt állt Julia egy csákánnyal és teljes erőből vert egy falat, a másik oldalt volt ő egy lángszóróval, így bontották két oldalról. Csak azt nem tudta még pontosan, hogy mi is ez a fal tulajdonképpen. Julia talán elemző pillanatában az asszertivitás falának nevezte volna.

Kicsit a sarkamra álltam – gondolta J.K. - hogy befoltozzam a magam falát, csak nem volt jó az időzítés, Julia nem reagált rá megértően. Ami igaz, az igaz, Julia az utóbbi időben semmire nem reagált megértően, eltekintve attól a pár perctől, mikor a személyiségét szétszedték a kábítószerrel.

Julia a férjével együtt készítette fel elszállításra a telepen lévő dolgokat. A Vollcanik vallási gyülekezetnek új telephelye lett, ahol új emberek fogják a raktározást végezni. Julia azt tervezte, hogy amint megtörténik az átköltözés, sőt, még az átköltözés folyamatában bejelenti kilépési szándékát, és nem vállalja az új telep vezetését. Robert nem csodálkozott a döntésén, hiszen ő már korábban távozott a szektától.

Persze a kilépés nem ment könnyen. Amiatt, hogy Robert előbb lépett ki nem volt nyugtuk. Robert kéretlen levelek tömkelegét kapta, Juliát pedig folyamatosan mószerolták, hogy miért nem győzi meg a férjét a visszalépésről. Egy rendes vallási gyülekezet, különösképp egy felfelé szárnyaló szekta, mint egy jól szervezett maffiaközösség, nemigen tűri a kilépést.

Jones tiszteletesnek az utóbbi időben még arra is volt energiája, hogy kiprédikálja őket. Nem nevezte néven se Juliát, se Robertet, s általában, mindenkire vonatkoztatta, amit mondott. Elővette a második Korinthusbeliekhez írott levelet, mely szerint „Ne legyetek hitetlenekkel felemás igában”. 

- A Biblia azt mondja, ha partneretek nem igaz hitű, akkor ti sem üdvözülhettek. Mi sem tűrhetjük ezt. Százszorosan ne tűrjétek, mert nekünk a járvány utáni időszakban új küldetést kell beteljesítenünk. Jól jegyezzétek meg, ha házastársatok, partneretek, gyermekeitek más utat választanak, ti sem tudtok járni az igaz úton.

Julia mellől ilyenkor a testvérek elhúzódtak, mert mindenki tudta, hogy a matematikus áruló lett, és  így Julia egy hitetlen árulóval kell megossza életét. Máskor a szánakozás tekintetével néztek rá, de a kiprédikálások hatására kifejezetten utálkoztak rajta. Tán a megkövezést tartották volna lelkük mélyén a legjobb megoldásnak. Julia ugyanakkor nem abból a megfontolásból maradt tovább a Vollcanikban, mert még mindig ide tartozónak érezte magát, hanem azért, mert J.K. Toscani kérte rá. Ő meg, ahogy magyarázta, azért van az Operatív Törzsben, hogy amikor arra lehetősége adódik, kavicsot dobhasson a gépezetbe. Csakhogy Julia megszenvedte az ügynökösködést is, s hogy kiadta a szeretője útját abban is biztos volt, hogy elege van ebből is.

- Gyere – hívta a férjét, és átmentek a telep raktár részébe, ahol Juliának az az ötlete támadt, hogy tegyék tönkre az előadások során használt eszközöket. Például, hogy a kivetítők, meg a hangfalak egy nyilvános rendezvény során romoljanak el – magyarázta Julia, és neki is látott.

- Azt nem úgy kell – mondta Robert -, úgy kell megcsinálni, hogy elkezdődjék a műsor, aztán időzítve menjenek tönkre. – Gyerekes örömüket lelték az elszállítandó eszközök tönkretételében.

Amikor mindezzel végeztek, lerogytak a fotelokba, Julia továbbra is felfokozott és frusztrált állapotban volt. Nyomasztotta, hogy nem tudott szabadulni J.K. elvesztésének gondolatától, noha Robert szemében határozottan vidámnak és energikusnak tűnt. 

J.K. Toscani letörve tekintett a telefonjára, de már nem volt újabb üzenet. Az apjánál kellett volna a szokásos látogatását tennie. Az utóbbi időben többször kimentette magát, de most más dolga nem lévén, útnak indult. Nem sietett, beállt a tojásautók ritmusába. Útközben Brüsszel a megszokott arcát mutatta, a szecessziós házak közt jártak a mozgójárdák, zöld növényzet kísérte a bicikliutakat, a tojásautók pedig egy ritmusban indultak és álltak meg. A zsúfoltság a belvárosban szinte már visszaállta vírus előtti állapotba. Hamarosan apja tágas és világos, pazar kerttel ellátott külvárosi házához ért. Beszámolt neki szerelmi élete újabb fordulójáról, de csak szikáran, ahogy egy férfi elmesélheti az érzelmi életét egy másiknak.

- Lapátra tett egy középosztálybeli férjezett nő, noha lehet feleségül kéne vennem.

Az apja sejtette, hogy ennél kicsit bővebb a történet, mert J.K. máskor még ennyit se mondott volna.

- Egy kicsit génkezelt legalább? – kérdezte.

- Nem, ellenben a napokban sterilizálták és én nem tudtam megakadályozni.

Az apja itt be is fejezhette volna a beszélgetést, hiszen miért is érdekelné őt a fiának egy olyan viszonya, amiből unokája nem lehetne, ahol a nőnek állandó kapcsolata van és nem is kíváncsi a fiára. Vannak, amikor a dolgok maguktól megoldódnak.

- Nem lehet ezeket a sterilizációkat visszafordítani? Vannak már új módszerek, őssejtek párosításának beültetése és hasonlók. Méregdrágák, de vannak, épp a napokban olvastam róluk. Állítólag végképp szét fog szakadni az emberiség szuperemberekre és átlagosakra. A szuperemberek készítéséhez pedig már nem is kell feltétlenül petesejt. 

- Valóban vannak új megoldások – felelte J.K.

- És arra gondoltál-e már fiam, hogy egy ilyen kapcsolatban neked mindig el kellene viselned azokat a szemrehányásokat, amelyek minket érnek egy olyan nő részéről, aki a mi társadalmunkban vesztesnek érzi magát? S mindegy te mennyi mindent adsz neki. Ha legalább születésekor génkezelt lett volna... Anyád is mennyit mondta rám, hogy nekem könnyű, és hányszor kihozott ezzel a sodromból, noha tudtam, hogy tényleg szerencsésebb vagyok nála és ezért az az igazságos, ha többet vállalok mindenben. Akinek szerencsésebb a sorsa, annak mindig többet kell beleraknia egy kapcsolatba, mert a dolog úgy igazságos. Nem várhatsz a lány részéről soha kiegyensúlyozottságra, de van az a különbség, amikor akármennyit teszel bele, az sosem elég.

- Pszichológiát tanul és képzi magát – mondta J.K.

Whiskyt ittak szódával és nekiláttak a közös főzésnek, melyet nagy összeszokottsággal tudtak előadni, némi veszekedéssel. A veszekedéseik is összeszokottak voltak, de J.K. most mindent úgy csinált, ahogy az apja akarta. Közben mondott még egyet, s mást Juliáról, és úgy tűnt mindez elég információ az apja számára, hogy megkérdezze:

- Tegyük fel, hogy Julia visszafogad, bár lássuk be nem jók az esélyeid. Tegyük fel, hogy a férjétől is elválik, akihez mint mondod, időről-időre visszamenekül, s olyankor közli veled, hogy ő neki az igazi, nem te. Tegyük fel, hogy a hátralévő életed, ami rohadt hosszú tud lenni manapság, vele éled le. El tudod majd fogadni, hogy neki mindig lesznek téged átkozó rohamai?

- Ha nem szeretném annyira, eltudnám – mondta J.K.

- Hát ez az – mondta az apja, és bízott abban, hogy fia elég okos lesz.

- Engem öregedő olasz pasast már elvarázsolhatnak a nők. Én már lehetek szentimentális. Ha csak egyvalami vonzót találok egy lányban, és ezek többnyire fiatal lányok, már a rabjuk vagyok. Viszont a te esetedben, neked elvenni azt kellene, akinek a legkevésbé kedvelt tulajdonsága sem zavar túlságosan. Hosszútávon ugyanis azzal házasodsz össze. Ha például te egy intellektuális társra vágysz és a lány IQ-ja nulla, akkor boldogtalan leszel.

- Julia IQ-ja nem nulla – vetette ellen J.K.

- Ezt csak úgy példaként mondtam – felelte az apja, s ekkor J.K valamit megértett anyja és apja házasságából:

- Csodálatos pár voltatok anyával – mondta.

Másnap kapott J.K. egy üzenetet Juliától, hogy nem gondolja, hogy J.K-t személyes felelősség terheli azért, ami vele történt, hogy nagyon szerelmes belé és robbantsák fel ezt az egész kócerájt.

No, fene, gondolta a férfi, mert úgy érezte a terven egy kicsit azért még finomítani kell. Ujjai közt forgatta a telefont és csak annyit írt:

- Én is szeretlek.

Aztán azonnal csöngött a mobil, és feltűnt rajta Julia mosolygós, boldog arca.  

11. utolsó fejezet

---

---