8. fejezet - Mesterterv

Az új alkotmány megszavazása után valóban kasztrendszer lett, bár a kifejezés nem fedte pontosan a valóságot, csak Bolton emlékére vette át ezt az elnevezést Julia és Toscani. Az új egész világra kiterjedő alkotmány garantálta az Operatív Törzs hatalmát, de hogy miképp szervezi át mindez a társadalmakat, erről egyedül az Operatív Törzs elnöke és legközvetlenebb munkatársai, Jones és Danos tudott.

Néhány tervet az Operatív Törzs tagjai is megismerhettek, valamint a kiválasztott vallásos csoport is. Robert például tudhatta, hogy a Vollcanik szektát többé nem fogják szektának nevezni, mert teológiai tételeit világvallássá teszik. Mióta Indiában is meg tudták védeni a tagjaikat, mindenütt a bolygón nyerésre álltak. Egyre több pénzt is pumpáltak templomépítésekbe. A Wolfe News is meghívta a Mestert, hogy beszámolhasson arról, miszerint az Egyházba belépők mind részei lehetnek az emberiség spirituális megmentésének, egy új világ születésének.

- Láthatja mindenki milyen sokat fejlődött az emberiség – magyarázta Jones tiszteletes, immár próféta, a Wolfe News formás lábú riporternőjének -, addig míg Constantinus császár fel nem szabadította a hajdani kis csoportot, a keresztényeknek mártírhalált kellett hitükért halniuk, ma viszont a fejlődés erőszak nélküli. Minket sosem ért központi üldöztetés. A helyi csetepatéktól nyugodtan eltekinthetünk. Mára Isten végtelen kegyelméből jómagam is az elnök úr tanácsadója lehetek.  

A rákövetkező törzsi ülésen Kovacs, aki immár örökös elnöknek vallhatta magán méltatta Jones szereplését, mint mondotta szép szereplés volt. valamint Irénével együtt jó hírrel szolgált a többieknek.

- Iréne, mesélje el nekünk, hogy megvan az oltóanyag.

- Igen – mondta Iréne büszkén -, igaz nem a mi laborjaink találták meg elsőként, a zsidó államban kísérletezték ki, de sikerült felvásárolni a céget. Az Európai Egyesült Államok polgárai lesznek először beoltva.

- Ez komoly eredmény, ugye Bernard? – kérdezte Kovacs.

- Valóban, így az itt élők hálásak lesznek nekünk, s remélhetőleg nem lesz gond azzal sem, hogy az elnök urat az Eu miniszerelnökévé is válasszák.

- És a zsidó állam? – kérdezte J.K.

- Mi kezdjük el gyártani az oltóanyagot és amint lesz fölösleg, ők is megkapják – magyarázta Kovacs. - Jó lett volna, ha itt találják fel az ellenanyagot, de ha már így alakult, nem engedhetjük meg magunknak, hogy várnunk kelljen. Elhoztuk Amerika és Kína elől és ez óriási siker.

- És nem lehetne közkinccsé tenni, mint a C-vitamint? – kérdezte a tizenhárom törzstag közül valamelyikük.

- Ez egyelőre nem így működik, a világunk még mindig nagyon megosztott – felelte az elnök. 

A védőoltás megszerzéséért mindenki gratulált Irénének, Kovacs azért is boldog volt, mert így módosíthatta korábbi elképzeléseit. Úgy vélte belevághat egy választási küzdelembe. Nem felejtette el azonban az alap problémát sem, így az ülésen visszatértek a túlnépesedés kérdéséhez. Hamar megértette mindenki, hogy az elnök szándéka szerint a világ lakosságát felosztaná két kategóriára, szaporodásra engedélyezett és nem engedélyezettekre. Csak arról volt megint egy kis vita, hogy férfiakat és nőket hány százalékban sterilizálják, mert a többi kérdést viszonylag részletesen átgondolta az elnök, aztán végül egy 80:20-as arányban állapodtak meg.

- A népek nem egyforma értékűek – vélekedett Dr. Kovacs – és a mi társadalmunk is osztályokra bontható, nálunk is akadnak bevándorlók, vagy lecsúszott régi munkásosztálybeliek ingyenélő sarjai, kik mást se tesznek, csak egyes naiv civil meg egyházi szervezeteket kihasználva, a gyerekeik után járó segélyek növelését követelik. Sajnos úgy igazságos ebben a rendkívüli korszakban, ha még a középosztályunkat is osztályozzuk. Prekariátus pedig minden osztályban van és ez mindegyikben veszélyes lehet az új világ számára.

Dr. Kovacs politikai technikáiból J.K. igyekezett kitalálni a végső célt. Sokat nem tehetett, mert az elnöknek bőven megvolt a kétharmados támogatottsága, ráadásul még azt a felhatalmazást sem oldották fel, mellyel a járvány idején ajándékozták meg, így bármikor elzavarhatta volna mindnyájukat. Nem tette. Két fordulatot szeretett rendszeresen használni. Az egyik az igazságosság, a másik a „minden felelősséget vállalok”. Az igazságosság nevében hosszan értekezett a korrupciómentessség fontosságáról. Ez alatt azt értette, hogy a harmadik világban, vagy akár a mi társadalmunkban is, ha egy gép véletlenszerűen kidob majd egy olyan nevet, aki sterilizálásra lesz kijelölve, akkor annak meg kell történnie, ember abba bele nem nyúlhat.

- Ezt kérem nagyon komolyan venni, mert ha napvilágra kerül az eljárásunk, senki se foghassa ránk, hogy azt nem igazságosan tesszük. Az emberiség védelme érdekében lesznek, akiknek nem lehetnek utódaik, de ezt bizonyos kvóták után bízzuk csak a véletlenre. Bárki az igazságos eljárást, akár közülünk is meg akarja akadályozni, a legsúlyosabb büntetést szenvedje el.

Vészjóslóan nézett körbe a teremben, sose látták még ilyen vérbeboruló tekintettel. S már J.K-nak sem volt kedve kifigurázni. Hogy mi számít legsúlyosabb büntetésnek ebben a modern világban, mikor, mint mondta volt Jones tiszteletes sokat fejlődtünk az erőszakmentesség terén, nehéz lett volna kitalálni. Senki nem mert ötletelni arról, mi számít szigorú büntetésnek, nehogy az elnök úr azt kevésnek találja. A hallgatás gyávaságát már J.K. is inkább hívta bölcsességnek.

Julia J.K-tól tudta meg, hogy az új és modern kasztrendszerben voltaképp maguk az emberek nem fogják tudni, hogy ők egy kasztrendszerben élnek. Az alapján fogják megkülönböztetni az embereket, hogy ki hol helyezkedik el a társadalmi ranglétrán, mennyire fontos az a foglalkozás, amit űz, van-e állandó jövedelme, vagy alkalmi munkából él, mint a prekariátus, esetleg csak az alapjövedelemből. Nézik majd, hogy kik voltak a szülei, a rokonai, s hány gyermeket nemzettek.

- Egy szociológiai rétegzést végzünk – mondta az elnök kerülve a kaszt kifejezést -, és még azt is vizsgálni fogjuk, hogy kinek milyen a műveltsége, a kulturális fogyasztása, sőt az érdekérvényesítő képessége. Értékesebb emberek csoportjából kisebb, értéktelenebbekből nagyobb arányban választunk ki véletlenszerűen sterilizálandókat. Ezek az emberek mikor berendelik őket a kórházakba csak annyit fognak tudni , hogy a járványok megelőzése végett választották ki őket kezelésre, és szerencséjük van, mert ők biztos védettek lesznek. Aztán elaltatják őket, és elvégzik rajtuk a robotok a mára már műtétnek sem nevezhető kis beavatkozást.

- És a robotok tényleg elvégzik? – csodálkozott Julia, mikor ezt elmesélte neki J. K. -  Nem az az alap programjuk, hogy embernek ártani nem árthatnak?

- Nos, ezt senki meg se kérdezte – csodálkozott el J.K. – A robotika törvénye szerintem csak egy utópista maszlag, melynek sose volt valóságos alapja. A gépek programja az emberiség megmaradása érdekében átállítható, új ideológia alá rendelhető. Kérdezd Robertet. Viszont más kérdés azért felmerült. Például, hogy valóban védettebbek lesznek-e a behívottak a vírusokkal szemben, s ha ez nem is volt eredetileg szempont az elnök úrnál, hamar kapcsolt és elfogadta azokat a javaslatokat, hogy a behívottak kapjanak mindenféle roborálót, meg a legújabb biometrikus betegségérzékelők is kerüljenek beültetésre.

- Micsoda nagylelkűség – jegyezte meg Julia.

- Ja, fene nagylelkűek vagyunk.

- Egyre jobbá teszitek a világot.

- Az emberek félnek a gépektől, pedig a mesterséges intelligenciában nincs hatalomvágy és az sem zavarja, ha kikapcsolják. Az androidizáció pedig egyelőre evolúciós zsákutcának tűnik, nem igazán erőltetjük, mégis a gépellenes mozgalmaktól hangos minden. Akitől viszont nem fél senki, az az elit. Kovacs fejében ott van egy új világ víziója, melynek megteremtéséhez hatalomra van szüksége.

Miközben Julia és J.K. Toscani meg voltak győződve róla, hogy egy diktatúra születésének napjait élik, az emberek odakinn az utcán éljenezték Danos docenst, Jones tiszteletest és Kovacs elnököt. Hatalmas színpadon tartottak együtt egy kampánybeszédet, ahol bejelentették a választásokat. Az ellenzéki pártok teljesen összezavarodtak, mert a bolygószintű Alkotmánymódosítás már megtörtént, és az alapján nem kellett volna az Operatív Törzsnek országos választást tartani, ám úgy tűnt, az elnök Európa miniszterelnöke is kívánt lenni.

Danos a tudomány eredményeiről, a járványok végleges megállításának lehetőségeiről beszélt, s arra kérte az embereket a tervezett kezeléseket illetően legyenek még fegyelmezettek. Jones tiszteletes arról ejtett pár szót, hogy a szegényekre különösképp oda kell figyelniük, mert az ő aurájuk érzékenyebb – bármit is jelentsen ez -, s a feladat, hogy felerősítsék a szervezetüket. Mindkét beszéd azt a célt szolgálta, hogy önként vegyenek részt az emberek az új orvosi beavatkozások elvégzésében, s különösképp a szegényebbek. Míg a világkormány törődése, melyet a tudós és a Mester megosztott velük hálát váltott ki, az elnök beszéde pedig óriási lelkesedést.

Az elnök megismételte, hogy most, hogy megváltozott a világalkotmány, új jogkörénél fogva kezdeményezheti, hogy az alapjövedelem végre rendes megélhetést biztosítson. Nevetséges bohócoknak nevezte azokat az ellenzékieket, akik azt híresztelték, hogy nem lesznek föderális választások, jól lehet ezeknek a súlya egyre kisebb lett, de még Európa elnökének lenni sem volt igazán jelentős, legalábbis az új berendezkedés már azt sugallta, hogy a fejlődés világméretű. Brüsszel már nem akkor érdekes, amikor az európaiak vitatkoznak egymással, hanem amikor az Operatív Törzs itt székel. 

Az Európán kívüli kontinensek országaiban az eseményt követők mind Kovacs elnök győzelméért drukkoltak, aki lám bebizonyította demokratikus elköteleződését. Milyen jó volna, ha lenne egy vírussal szemben hatékonyan fellépő világelnök, akit a saját kontinensén is elismernek és megválasztanak. Mindaz pedig rágalom, hogy teljhatalomra kívánt volna törni. A napnál is világosabban cáfolta a valóság az ellenzéki médiumok ármánykodását, hiszen a választásokat kiírták. 

Danos, Jones tiszteletes és Dr. Kovacs gyakrabban találkoztak egymással. Egyelőre megbíztak Bernardban, aki először biztosította számukra az egész bolygóra kiterjedő alkotmánymódosítás sikerességét, most pedig várhatóan az európai győzelmet.

- Mindig kell lennie alternatív hipotézisnek – mondta Danos, mikor Bernard kampányainak részleteiről beszélgettek.

- S mindig kell lennie alternatív embernek is – tette volna hozzá Dr. Kovacs, de ezt a véleményét óvatosságból megtartotta magának. Ő nem bízott Bernardban, s a triumvirátust sem gondolta feltétlen örökérvényűnek. Egyelőre jól megvoltak hárman, s ki akartak dolgozni közösen egy titkos tervet arra vonatkozóan, ha a népesedéskorlátozó projekt valamiért bedőlne.

- De nem dől be a tervünk, csak kell még egy kicsit csiszolnunk rajta– vélekedett Jones. – Itt van például az a kérdés, hogy hogyan tudjuk a sterilitásukról tudomást szerzett embereket kordában tartani. Mi van, ha gyanút fognak, pletykák kezdenek keringeni és felcsap az elégedetlenkedés?

- Ez a probléma folyamatos kommunikációs munkát ad – válaszolt az elnök -, figyelnünk kell a sterilizáltak gondolatait, közbe kell lépnünk, ha gyanakodni kezdenek, vagy el kell szigetelnünk őket. Meg kell majd cáfolni és el kell jelentékteleníteni a rémhírterjesztőket. Épp ez az oka annak, hogy Bernard helyett találnunk kell valaki mást. Bernard nagyszerű kampányfőnöknek, de nem lesz ugyanilyen lelkes, az új világ fenntartásában – vélte.

- Vannak továbbá olyan polgárok is, akiknek gyerekei jelenthetnek ránk potenciális veszélyt, lehetnek ilyenek a középosztályból, sőt, az elitből is. Úgy keverik ki a gyerekeik génjeit, hogy igazságbajnokok, meg felfedezők legyenek, s vannak középosztálybeliek, akik meg eleve ezeket az értékeket hordozzák. Velük szemben mi tévők legyünk? – tette fel a kérdést a docens. 

- Milliónyian vannak – jegyezte meg Jones – számosan közülük eleve ateisták és nem fog rajtuk a hit.

- Jó volna, ha közülük is bekerülnének egyesek a népességcsökkentő projektbe - állapította meg Kovacs, majd hozzátette: - de ragaszkodom az igazságossághoz. Készüljön úgy az algoritmus, hogy ezek a szempontok is számítsanak. Legyen benne az ellenálló pszichológiai karakter, s mindegy milyen társadalmi rétegből. Kapunk egy óriási számot persze, de véletlenszerűen közülük is kerülhessenek be a sterilizáltak közé. Vagy nem is – gondolta újra a helyzetet Kovacs - Az elit maradjon ki, azt majd kezelem én, de a középosztályban súlyozottan legyen szerepe ennek a szempontnak.

- Elegem van a humanistákból – mondta Kovacs, és látva, hogy a többiek arcára is kiült az egyetértő idegenkedés, folytatta: - A humanisták minden embert meg akarnak menteni és ez abszurd. Az elit meg fogja érteni, hogy nem fér fel mindenki a Föld nevű bolygóra. Ezért fogjuk másként magunk mellé állítani őket. A nagyhangú közepes képességű biológiailag is alacsonyabb rendűek viszont ne ugráljanak itt nekünk. S pláne ne szaporodjanak.   

- Aki az utasításokat betáplálja a gépbe, annak olyan tudás kerül a birtokába, ami veszélyes lehet ránk nézve – mondta Jones.

- Ha tudná tiszteletes, hogy mennyi veszély leselkedett ránk, az Operatív Törzsre mióta csak létezünk, aztán mégis itt vagyunk – nyugtatta őt az elnök.

- Ha Bernárdra bízná elnök úr az új algoritmus elkészítését, mégis azt gondolom, sajnos ezt kell javasolnom, de a feladata elvégzése után túl sokat tudna rólunk. Ez a tudás túl veszélyessé tenné, szóval hát hogy is fejezzem ki magam, de szerintem nem maradhatna életben – mondta a docens.

- Nekem is van egy matematikusom – tette hozzá Jones tiszteletes – megcsináltathatom vele is a programot, ha úgy gondolják az urak, hogy inkább az én emberemet áldozzuk fel s ne Bernárdot.

- Jaj, uraim. Nem volna egyszerűbb, ha ezt mi csinálnánk meg? Docens úr, ön szokott azért programozni, ez olyan bonyolult?

A docens megvakarta a kopaszodó fejét, majd bólintott:

- Végül is megpróbálhatjuk, s ha sikerül, akkor nem kell meghalnia fölöslegesen senkinek, igaza van elnök úr.

A világ minden pontján millió és millió ember sterilizálása nagyobb kihívást jelentett, mint a vírus elleni küzdelem. Bár a logisztika lényegileg rendelkezésre állt, csak míg a korábban a fertőzőbetegek kerültek a kórházakba, akiket aztán nagy számban elhaláloztak, s a hullákat hűtőkamionokba helyeztek el, amíg a hamvasztásukhoz felszabadultak a krematóriumok, addig most vidám emberek érkeztek egy könnyű kis orvosi beavatkozásra és még vidámabban távoztak, mert kaptak jó néhány erősítőt, meg egy kis adag morfiumot. Volt egy asszisztencia a gépek körül, akik viszont tisztában voltak a sterilizáció tényével, előttük nem lehetett eltitkolni a beavatkozás természetét. Eltervezték miként lehet sakkban tartani őket, legyenek akár orvosok, vagy egyszerű ápolók.

Például igen bizalmasan beavatták őket az emberiség megmentésének küldetésébe. A bizalmasság a különlegesség érzetével ruházza fel a felkérteket. Voltak, akik nemet mondtak, mert lehetett nemet mondani. Mindaddig nem érte ezeket az egészségügyieket sem bántódást, amíg tartották a szájukat, őket tehát megfenyegették, míg az „áldozatos munkát vállalóknak” az elitbe kerülést ígérték. Légyen valaki rendszerhívő vagy tartózkodó, azért folyamatosan tesztelték megbízhatóságukat. Agyhullámaik és biometrikus adataik központi ellenőrzésre kerültek. Bernard végezte ezek elemzését.

Apropó Bernard. Ő sem tudott mindent, mert a sterilizációra esélyesek mintába kerülésének matematikáját szerencséjére nem ismerte, azt a végén Danos docens készítette el. Bernard továbbra is a nagy médiavállalatok részvényeit birtokolva ugyanúgy ahogy eddig, figyelte a vállalatait, de bevállalta az elnök kampánybeszédeinek célzott elhelyezését is. Az elithez például Kovacs beszédének azt a részét igyekezett eljuttatni, amelyik nem csak a jövőjüket méltatta, de ami a folyamatok támogatását is igyekezett megalapozni. Ilyesféle mondatokat:

„Őrizze meg az emberiség kiváltképp helyes belátását, biztasíttassék belső békéje, és töltsön el mindannyiunkat, kivétel nélkül a bölcsesség és az értelem, hogy azt cselekedjük, mi helyes az emberiség fennmaradása érdekében.”[1]

Kovacs azonban emberiség alatt itt csak az elitet értette, ám ezt a közvetlen környezetében sem fogta fel mindenki. Bernard viszont eltöprengett mindezen és felmerült benne, hogy Kovacs olyasmi élére akar állni, ami magától is bekövetkezhet. Bernard továbbra is jól csinálta a kampányokat, megbízhatóságát Kovacs kénytelen volt feltételezni, mert a fejébe nem láthatott. Bernard Operatív Törzstag volt, így fel sem merült, hogy az ő agyhullámait leellenőrizhetné bárki. Amit lehetett azért gépileg is ráeresztett, de ezek kőkorszaki eszközök voltak ahhoz képest, mint amivel Bernard dolgozott, amikor a bolygó bármelyik polgárának mondjuk épp az elnöki beszédre adott biometrikus válaszait megfigyelhette. Valamiképp hozzászoktak az emberek, hogy egy nagy testvér figyeli őket, és még az sem izgatta őket, hogy a kiváltságosabb embereket meg nem. Az elit és a tömegek megfigyelése közti különbség nem okozott feszültséget.

Volt valamikor régen egy Edward Joseph Snowden nevű fiatal fickó, aki világgá kürtölte, hogy az amerikaiak saját törvényeiket áthágva mindenkit megfigyelnek, állampolgáraikat még nagyobb arányban is, mint az ellenséges oroszokat. Ebből akkor még hatalmas botrány lett. Ma már viszont nem léteztek olyan törvények, melyek a világkormány megfigyelési jogosultságát tiltották volna. Az elitet sem a törvények védték, csupán ők saját magukat. Volt rá pénzük meg szakértelmük.

Kihirdetésre került egy új törvény, mely azokat a rendszerkritikus hangadókat büntette, akik túlmentek egy bizonyos határon. Különös figyelmet fordítottak a közösségi médiában zajló párbeszédekre. Az algoritmusok rögtön elemezni kezdték azokat az embereket, akik a rendszer szerint kellemetlenek voltak, de mindaddig nem tettek velük semmit, míg egy tárgyi tévedésen, obszcenitáson, korrupcióhelyeslésen, szexizmuson, tehát olyasvalamin, melyet tömegek előtt jól lehetett kommunikálni, nem kapták őket. Akkor viszont azonnal lecsaptak rájuk, állásukból, ha tudták eltávolították őket, alapjövedelmüket átmenetileg csökkentették. 

Amikor beindult a víruselleni küzdelemmel és az egészségügyi fejlesztéssel megtámogatott-álcázott tömeges sterilizálás, J.K-nak rossz érzése támadt. Nagy kampány folyt arról, hogy olyan nanorobotokat is juttatnak a kiválasztottak szervezetébe, amilyeneket csak a leggazdagabbak engedhetnek meg maguknak, hogy ezek a robotok bármi rendellenesség esetén tájékoztassák a központot egy betegség kialakulásának a lehetőségéről, és így a jobb előrejelzéseknek köszönhetően egészségesebb, boldogabb és hosszabb életű lesz mindenki. Rossz érzése nem amiatt volt, hogy a kampány mennyire blöff, mennyi igazságot tartalmaz és mennyit nem, hanem azért, mert nem tudta, hogy Kovacsék hol állnak le, melyik kasztnál, rétegnél húzták meg a határt.

Bár Julia rokonságában nem volt nagycsalád, foglalkozását tekintve, hogy tanítónő volt is, a védettek közé kellett hogy tartozzon, Rendkívül kicsi volt a valószínűsége, hogy mintába kerül, s aztán hogy kidobja a véletlen generátor. Mivel azonban szerelmes volt a nőbe, a listába pedig betekintési kulcsa volt, ezért rákeresett a nevére. Meghűlt benne a vér, a sorban ott volt Julia Osborne neve, a születési dátuma, valamint az az időpont, hogy mikor kell majd a „vírus ellenes roborálásra” bemennie a számára kijelölt kórházba.     

9. fejezet

---

---