7. fejezet - Jóslatok

A járvány egyes helyeken elérte a csúcspontját, s itt lazított az Operatív Törzs a korlátozásokon. Másutt, így például Indiában még csak ekkor kezdett el tombolni. Indiában más problémák is felütötték a fejüket. A hinduk közt egy szélsőséges csoport vált igazán népszerűvé. Önsanyargatásuk irányította rájuk az emberek figyelmét. A szektáról az a hír járta, hogy ahol megjelennek, ott megszűnik a járvány. Bernard és a mesterséges intelligencia személyre szabott propagandája semmit sem tudott kezdeni a hinduk közt keringő pletykákkal. Pedig Indiában is ugyan úgy csüngtek az emberek a mobiljaikon, mint a világon bárhol másutt. Az algoritmusok tudták mi érdekli őket, mivel köthetik le a figyelmüket, csak nem termékgyártóknak adták el az emberek figyelmét, hanem Bernardnak. A befolyásolás mégsem működött. Az ok a szekta népszerűségében rejlett, noha  az indiai vezetők, beleértve az itteni kisebbségi iszlám hívők tömegeit nem nézték jó szemmel a vallási fanatikusok térnyerését, ám nem tettek semmit, s első látásra azért nem, mert az ellenségeskedés nem ellenük, hanem a Vollcanik egyház ellen irányult.

- Legsúlyosabb a helyzet Ahmedabadban – jelentette Bernard Jones-nak -. Gujarat tartományban városról-városra vándorolnak ezek a fanatikus hinduk. Szöges ágyon fekszenek, éheztetik magukat, és mindenféle fakír mutatványt produkálnak, mert így kívánják a jótékony szellemeket kiengesztelni, de mindeközben a számukra idegen Vollcanik templomaink ellen prédikálnak. Ahmedabadban már felgyújtották az egyik templomunkat, és az ottani papjainkat elkergették.

- És a helyi hatóság nem csinál semmit? – kérdezte Jones.

- Nem igazán, és ennek okát kellett kiderítenem. A történet sokkal bonyolultabb, mint képzeltem. – Bernard itt az indiai törzstag nevét említette, akivel együtt fejtette fel a szálakat.

 - Gujaratban - magyarázta -  alkoholtilalom van, ennek régi vallási okai vannak, ám a tilalom nem jelenti azt, hogy ne innának az emberek. Csempészek szolgáltatják a népnek a szükséges alkoholt. A helyi hatóság némi védelmi pénzért cserébe már száz éve szemet huny a csempészésnek. Gujaratban az számít sikeres rendőrfőnöknek, aki jól menő illegális italkereskedők területére tudja kineveztetni magát.

- Rendben, korrupt az egész rendszer, de nem értem – mondta Jones – mi köze mindennek ahhoz, hogy az erőszakot nem akarják megállítani?

- Az emberek a csempészekkel, és a közülük felkapaszkodott politikusokkal szimpatizálnak, ám volt egy rendőrfőnök Ahmedabadban, aki meg akarta állítani a folyamatot, emiatt viszont a politikusok kigolyózták. A kirúgott rendőrfőnök úgy próbált bosszút állni, hogy felbiztatta ezt az egyre népszerűbb hindu szektát, hogy keltsenek zavargásokat az idegen betolakodó, vagyis a mi vallási csoportjainkkal szemben, mondván, hogy mi terjesztjük a vírust. Nem mintha a volt rendőrfőnöknek személyesen bármi baja lett volna a Vollcanikkal, de ürügy kellett neki ahhoz, hogy elmondhassa: az ő idejében nem voltak zavargások, most meg vannak. Még csak egy templomunkat gyújtották fel. A tettesek kiléte ismeretlen. Maholnap felbőszült tömegek támadhatnak a papjainkra. Indiában demokrácia van, a politikusok nem akarnak szembemenni a tömeggel, s teljesen hidegen hagyja őket a Vollcanikkal szembeni atrocitás. Az emberek tudják, hogy az állami szervek korruptak, a korrupt rendőrök pedig nem kívánják vissza a csempészüldöző főnököt, aki nem mellesleg az utcai zavargások elindítója. Akkora a katyvasz, hogy kommunikációs eszközökkel nem tudom kézben tartani.

- Kovacs azt fogja mondani, hogy a korrupt államigazgatást fel kell számolni, a cselekvést elmulasztó rendőröket le kell tartóztatni. Ők csak szemlélik, ahogy gyújtogatják a templomainkat?

 Bernard bólintott.

- Lehet ez lesz az első hely, ahová az intelligens gépi katonaságunkat bedobhatjuk rendcsinálásra, maga kommunikációsan csak a korrupcióra fókuszáljon. Az emberek át fognak pártolni a mi egyházunkhoz. Amint meg tudjuk fogni a tömeges halálozást, újra népszerűek leszünk, és akkor megsemmisíthetjük azt a hindu szektát is. Úgy tudom az oltóanyag hamarosan a birtokunkba kerül. Viszont a korrupt rendőrök letartóztatását már most el kell kezdenünk, így a helyükbe lépők a fanatikusokkal szemben megkezdhetik a terhelő bizonyítékok gyűjtését, megakadályozhatják a vérengzéseket, azaz végre rendesen fogják elvégezni a feladataikat.

Jones jól sejtette, hogy Kovacs véleménye hasonló lesz az övéhez, és Kovacs be is vetette a térségben a világkormány parancsnoksága alatt álló mesterséges intelligenciával működtetett katonaságot. Az új alkotmányra hivatkozva immár egy személybe beavatkozhatott bárhol. Rövid akciókat hajtottak végre és csak a rendőrség körében végeztek letartóztatásokat, így az állampolgárok nem fordultak velük szembe.

Más országokban a Vollcanik vallás jóslatai uralták a közvélemény vallásosan érzékeny tömegeit. Eszerint a tűzeső akkor elkerülhető, ha szexuálisan fegyelmezett világ épül, ha a modern családtervezés alapján történik a szaporodás. India több helyén viszont a hindu fanatikusok épp hogy népszerűségüket kihasználva kolóniákba verődtek, a csoporton belüli szabad szexualitást hirdették és riválisává váltak az idegen vallásnak. Ők az elkerülhetetlen világvégét jósolták, míg a vollcanikosok egy új társadalom eljövetelét, amolyan földi mennyországot. A helyi rendőrség megtisztításával javult a helyzet, az indiai rendőrök maguk kezdték el letartóztatni a fanatikus csoportok vezetőit, és lassan helyreállt a rend.

Komolyabb zavargás a járvány tetőzése alatt másutt is akadt. Tüntetések, rendőrséggel történő összecsapások, attól függően, hogy az adott térségben milyen korábbi feszültségek halmozódtak fel. A gazdag vidékeken, így például Európában, újra beindulhatott a kiskereskedelem, a szállítás. Kilátásba helyezték, hogy az iskolákba is visszamehetnek a gyerekek. Meghalt kétmilliárd ember, és átfertőződött a népesség majd fele, mikorra a vírussal szemben hatékony gyógyszereket tudtak a piacra dobni. Még mindig nem volt védőoltás, de utókezelésekkel le tudták nyomni a vírust egy olyan szintre, amely már nem okozott fertőzést. 

Afrikában más fajta problémák adódtak, mint Indiában. Itt hiába rakták ki a tökéletesen felszerelt konténereket. Akár az AIDS idején, s ugyanazon okból, az emberek nem keresték fel az itteni egészségügyet. A vírus minden testnedvvel terjedt, így nemi úton is. Az Operatív Törzsnek volt egy afrikai szakértője, maga is fekete, ő ismertette a hozzá érkezett járványjelentést. E szerint azért nem szedték a vírust legyengítő gyógyszert, mert akiről kiderült, hogy él vele, arról tudták, hogy beteg és ezek az emberek szexuálisan is megbélyegzetté váltak.

- Márpedig nálunk – magyarázta a fekete asszony, ki az Operatív Törzsben csak akkor szólalt meg, ha Afrikáról volt szó – azt is mindenki tudja, mikor ment a szomszédja a mellékhelységre, nemhogy azt, ha valaki elment egy nemzetközi egészségügyi központba.

Így épp a gyógyszert szedőket kerülték félelemből, és stigmatizálták a többiek. Ám az Operatív Törzs arra a problémára, hogy az elmaradt térségekben, közösségekben, a betegek eltitkolják a betegségüket és nem akarják kezeltetni magukat, csak legyintett. Így legalább többen meghalnak, vélték, s pont azok, akik a népességrobbanást okozzák. A közöny egyedül a Dél-Afrikából az Operatív Törzsbe kerülő asszonynak nem tetszett. Kérte, hogy küldjenek antropológusokat a legsúlyosabb járvány sújtotta helyszínekre, de Peter Kovacs szerint az antropológusok tevékenysége alapjaiban ártalmas, mert azt hirdetik, hogy minden kultúra egyformán fontos, ezért nem csak hogy nem támogatta az akciót, de mikor már felhatalmazást szerzett, első intézkedései közé tartozott, hogy az antropológusképzés világbanki támogatását is mindenütt beszüntette.

Az egyetemek ingyenesek voltak, a Világbank pénzelte őket, így amelyik kurzusra nem küldtek pénzt, az sorvadásnak indult, bár volt olyan tárgy, amelyik divatos maradt és fizettek érte a tanulók. Ennek a szaknak az új társadalmi berendezkedésben úgy tűnt, nem lesz jövője, míg az olyan szakok, mint például a biztonságpolitikai szakértő, népszerűkké és a diákok által is keresettekké váltak.  

Robert Juliával sétált a lakásuk közelében lévő parkban. A parkot gépek rendezgették, melyeket emberek kezeltek. Kis dzsojsztikot tartottak a kezükben, és azzal irányították a buta fűnyírókat, tisztítókat. Ráfért a parkokra a rendezés, mert a járvány időszakában van ahol magasra nőtt a gyom, például a járólapok közt, de a fű is egyenetlenné vált. Az algáktól bezöldült szökőkútnál egy alkoholistának látszó nő kezelt egy robotot és közben furcsán nevetgélt.

Az emberi munka burkolt munkanélküliséget takart, mert kiküldhettek volna okosabb robotokat, melyek irányították volna a parkrendező kis gépeket, de békeidőben szándékosan nem használtak őket, hogy legyen munkájuk a közmunkásoknak, a járvány idején meg nem törődtek a parkkezeléssel. Az önkormányzatok egyébként magukról a közmunkásokról is megfeledkeztek, ám ahogy konszolidálódott az élet, újra odafigyeltek rájuk és foglalkoztatták őket.

Sokan sétálgattak, élvezték a maszk nélküli szabadságot, a ragyogó napsütést, de egymástól még igyekeztek távolságot tartani. A park szélén őrök álltak és korlátozták a beengedhetőket. Robert ránézett a telefonjára, ami feltüntette, hogy még mennyi ideig lehetnek bennt, hogy aztán mások is bejöhessenek a helyükre.

A szép idő a „Wattersun vállalatnak és az Ön önkormányzatának” köszönhető, hirdették az elektronikus reklámtáblák, melyeket nappal is lehetett olvasni. S valóban, előző éjszaka, aki fülelt, hallhatta, ahogy a Wattersun munkatársai héliummal töltötték az időjárásballonokat, melyek aztán hangtalanul emelkedtek fel a magasba. A padoknál idősebb urak sakkpartija zajlott. Robert megfogta Julia kezét, mert csak így érezte igazán, hogy összetartoznak.

Julia és J.K. még együtt nem sétálgathattak volna ilyen parkokban. Még nem jött el a szeretők ideje.  Julia is Roberttel volt, s minden olyan valószerűtlenül rendezettnek látszott, mint egy reklámfilmben, amikor váratlanul megszólalt Julia telefonja.

- Jack Boltont rohamkocsival szállították kórházba – tolmácsolta a hírt a férjének, majd fogott egy tojásautót és maga is a kórházba sietett. Mégiscsak az ő betege is volt, ha nem is hivatalosan, de a Vollcanik szektában köztudomásúan. Bolton feleségét és lányát már benn találta, s mivel mindannyian vollcanikosok voltak, jól ismerték egymást. A feleség és a lánya csúnyán néztek Juliára, mintha legalábbis ő tehetne a jelenlegi helyzetről. Az orvos behívta őket egy külön szobába, hogy részletesen elmagyarázza a helyzetet. A mesterséges intelligencia nem javasolt operációt, így a robotok nem lévén más munkájuk egy műtőasztal mögött leeresztett karokkal olyan mozdulatlanul álltak, mintha örök tűnődésbe merevedtek volna.  

- Ki kéne az agyából operálgatnunk a berakott szervetlen anyagokat– mondta az orvos, hegyes álla volt, melyet kecskeszakáll csak felerősített, valamint átható kék szemei és magas homloka olyan fejformát kölcsönzött neki, mint amilyeneket csak a science fiction filmekben űrlényként látni.

- A felvételek szerint néhány idegen test, azaz interfész olyan mélyen szervült, hogy ha kiszednénk, akkor megsértjük Bolton úr agyszöveteit – az orvos elektronikus kijelzőn mutatta meg, hogy mely terület kioperálása milyen degenerációt okozhat, melyik terület milyen funkciót lát el.

- Ebbe bele is halhat, vagy élő halott lesz? – kérdezte aggódva a feleség és sírva fakadt. Kicsi, törékeny, fiatal nő volt, Bolton úgy megöregedett mellette, hogy akár a nagyapja lehetett volna. Az asszony a lánya vállára borult és feladta, hogy férje ügyében bármilyen döntést is hozzon. Lehetőség mindössze annyi volt, hogy ha a robotok nem vállalják, attól még ember, jelesül a kecskeszakállú „űrlény” elvállalta volna az operációt.

- Természetesen, ha megoperálom a férjét asszonyom, semmit nem tudok garantálni, csak azt, hogy a robotok attól kezdve az én utasításaimat követik, s ez esetben is a legtöbbet hozzuk ki.

Az asszonynak és a lánynak az az ötlete támadt, hogy a döntést bízzák a Mesterre, mert a Mester mégiscsak jobban lát a jövőbe, meg imádkozhat is érte. Juliát kérték meg arra, hogy hívja fel a Mestert és tolmácsolja a helyzetet. A Mester nem sokat tanakodott:

- Gépeket teremtünk, gépeket dobhatunk ki. A Mennyei Atyánk teremtményét mi nem ölhetjük meg. – Majd leereszkedve a fenti magasságokból hozzátette:

- Mi elveszíthetjük a 007-esünket, de a családjának még szüksége lehet rá.  – a morális kérdés tehát eldőlt, csináljanak Boltonból egy emberi roncsot. Julia csak azt sajnálta, hogy közvetítővé vált. Pár nappal később, amikor meglátogatta, egy nyálát csorgató, tolókocsiban ülő embert talált, aki halkan csak annyit motyogott:

- Kasztrendszer lesz, boldogság lesz, kasztrendszer lesz, boldogság lesz – s miközben ezt mondta, ütemesen fel alá hintázott, amit sehogy se akart abbahagyni. – Juliát nem ismerte fel, ahogy senki mást sem, viszont tökéletesen boldognak látszott a víziójában.

- A 007-es utolsó jelentése az – mondta Julia a férjének -, hogy boldogság lesz meg kasztrendszer.

- Rengeteg pénzünkbe került, hogy Boltont felfejlesszük és bejuttassuk az elitbe, láttam az elszámolást – mondta Robert.

- Ennyi? – kérdezte Julia.

- Voltaképp restellem, hogy nem megyek be veled látogatni őt, mert az én felelősségem nagyobb, mint a tiéd, te csak gyógyítottad, én tönkretettem.

- Nem a te döntésed volt, Robert. Bolton akarta így – mondta Julia.

8. fejezet

---

---