A kínai kettős állam

Kínában a többségnek tetszik a high-tech fejlődés, nemzeti öntudat épül rá. S nem igazán foglalkoznak a kiszolgáltatottsággal, melyet eredményez, ez inkább a nyugati diskurzus. De így van ez Japán esetében is. Akik Kínában küzdenek az emberi jogokért - a nyugati NGO-kat már kiutálták - azok sem látnak át igazán az ördögi szerkezeten. Olybá tűnik, mintha sejtenék milyen világban élnek, de nem akarják elhinni és reménykedve küzdenek. Az alábbi írásban megnézve egy dokumentumfilmet megpróbálom elmagyarázni én mit értettem meg ebből.

Először is, nincs itt semmi látnivaló, a digitális korszak nem teremtett nagyobb kiszolgáltatottságot a kínai emberek számára, sőt, a rendszer ott is kevesebb kegyetlenséggel működik. A világ valahogy mégiscsak fejlődik. Senki se cserélné le a mostani állami üldözést a keményebb kommunista időszakkal. Néhány dolog maradt. Ma is vannak "hálózati tisztviselők", akik egyenként kb 400 háztartást figyelnek, de ha jól értem ők nem titkosak. Úgy mutatkoznak be a lakóknak, hogy Jónapot, a közösségért dolgozom. Az sem titok, hogy olykor kapnak egy listát, hogy kit kell jobban figyelni.

A digitális diktatúra puhábbnak tűnik. Például 50 pont levonás jár azért, ha valaki magasabb szintű hatóságokhoz (pl. központi kormányzathoz) benyújt egy panaszt. Közösségi médiában pletykaterjesztés -20 pont. 30 pont levonás, ha tüntetésen vesz részt valaki. Könnyen B kategóriába kerülhet az aktivista, és csak átnevelési procedúra után törlik ezeket. De lehet plusz pontokat is szerezni. 5-6 pont plusz jár, ha valamilyen közösségi tevékenységet végzünk, 10 óra idősek otthonában végzett társadalmi munkáért 2 pont. És két pontért már ajándékot lehet igényelni a kormánytól. (Ld. a film 50. percét. Különösen érdekes, hogy azért is pontlevonás jár, ha a kezes vagy, és az, akiért kezességet vállaltál nem törleszt.) Ezek a pontozási rendszerek valószínű megismerhetők, ha egyszer a dokumentumfilm készítői is kaptak erre vonatkozó tájékoztatást. Ugyanakkor az emberek nem feltétlenül tudják miért mit kapnak. Még a filmben szereplő ügyvéd is azt gondolta, hogy a rendőrség manipulálta róla a jelentést, hogy a rendőrséggel van neki konfliktusa. De szerintem nem erről van szó.

Térjünk vissza arra, hogy ha pontlevonást kell adni a hatósági panaszkodóknak, az mit is jelent. Két dolgot biztosan, egyrészt azt, hogy létezik egy állami apparátus ahová be lehet a panaszt nyújtani, és azt is, hogy vannak, akik ezt megteszik. Ha ugyanis nem működne a bürokrácia, vagy nem panaszkodnának az emberek, miért is kéne ezt szankcionálni? A világ legszervezettebb bürokráciája alighanem a kínai, és a legrégebbi folyamatos bürokrácia is az övék. (Ld. a Tiltott Város működését a császárság idején.) Van azonban néhány dermesztő kérdés a mai működésre: ki adja a pontokat, hogyan történik ez, mi ez a szerv és hogyan viszonyul a többi állami szervhez?

Mindig a titkosrendőrség volt az, ami külön jogosítványokkal bírt és áthághatott szabályokat. Magyarországon például az AVH, a Szovjetunióban a KGB, Kínában nem tudom hogy hívták a Szovjetunió összeomlása előtt, ma Nemzetbiztonsági Minisztériumnak nevezik. A legnagyobb vád, ami egy kínai állampolgárt érhet, az az államellenes tevékenység. Ezt, ha jól értjük több pontlevonás után automatikusan megkaphatja vádként valaki. Oroszországban jelen pillanatban az „extrémizmus” az a kategória, ami Kínában az államellenes tevékenység, és az, hogy valami extrémizmusnak számít még gumibb kategória. Oda pont sem kell. Navalnij korrupciót felderítő civil szervezete például "extrémnek" számított a végén és ettől a pillanattól fogva betiltották. Ahogy keményednek ezek a megfigyelőállamok, úgy kerülnek az állampolgárok egyre könnyebben bele a büntetőjogi kategóriába.

A pontrendszer viszonylag újnak látszik, valójában sokszor és sokféleképpen használt eszköz. Magyarországon például a sajtóval bántak így a reformkorban. Harmadik megintésnél már a lapkiadás jogát elvették attól, aki egyáltalán bírt ilyen engedéllyel, mert megszerezni is iszonyú nehéz volt. Amerikában ismert a háromcsapás törvénye, mely szerint a visszaeső bűnözők egyre nagyobb bűntetést kapnak, de Magyarországon is bevezették ezt a jogrendet. Pontrendszert alkalmaz a rendőrség a jogosítvánnyal rendelkezőknél, és az iskolákban is lehet piros meg feketepontokat gyűjteni. Aggodalomra nem a pontrendszer ad okot, hanem az, hogy ezzel miképp él a hatalom, és egyáltalán, hol van ez a hatalom?

Mert a kínaiak valójában nem tudják ki pontoz, és aki pontoz, az hol van. A filmből is kiderül, hogy gyakran felhívják a rendőrséget, hogy megtudják például azt, hogy ki telepített az utcára lakásukat megfigyelő kamerát, és a rendőrség azt állítja, nem ők voltak. Vagy zaklatnak valakit, de nem a rendőrség teszi, hanem szervezett civilek. Egy jelentben például a zaklatásra kiválasztott család ajtaja előtt többen összegyűltek, és fizikailag gátolták meg, hogy elhagyják az otthonukat. A gyereket iskolába vinném - mondta az apa, mire a zaklató civilek felajánlották, hogy ők szívesen elviszik, de a felnőttek nem hagyhatják el a lakást addig, míg meg nem érkezik az a hivatalnok, aki itt döntést hozhat. A zaklató civilek semmilyen jogi felhatalmazással nem bírtak, mégis összehangoltan tették a dolgukat.

Egy másik jelenetben - a Covid időszakában vagyunk -, valaki belenyúlt a politikailag üldözött egészségügyi adatlapjába, aki így nem tudott bemenni egy virágboltba. A virágbolt bejáratánál ugyanis volt egy elektronikus kütyü, ahol be kellett olvasnia az egészségügyi engedélyét a telefonon keresztül mindenkinek, aki be akart menni.  De mint kiderült, nem az egészségügyi hatóság változtatta meg a jogosultságot a riportalanynak, és a hatóság se tudta megmondani kik tették.

A film egyik szereplője el akart jutni a férje tárgyalására, de a szomszéd kantonba nem engedték be, és arra hivatkoztak a rendőrök, hogy fertőzött területről jött. Mást ha beengednek, akkor ez csak ürügy volt. De vajon ki adta ki az utasítást a „határöröknek”? Ezek szerint létezik Kínában egy felettes szerv? És mi végre a hazudozás? Miért jobb ez, mint nyersen megtiltani valamit, ahogy azt az ötvenes években bármely rendes diktatúra megtette volna? (Bár Magyarországon is ekkor már kettős állam működött, léteztek nálunk is minisztériumok, amik úgy tettek, mintha döntéseket hoznának és kormányoznának, de valójában az AVH-nál kellett kapcsoalatod legyen, ha meg akartad tudni kik döntenek a sorsodról.)

Amikor a filmben a fiatal újságírónő felhívja az egészségügyi hatóságot, azok széttárják a kezüket és mentegetőznek, nem ők állították át a jogosultságokat. A pszichológiai hadviselés eredményeként a hőseink idegileg kikészülnek, de aki nem, aki minden nap kiült az erkélyére és az őt figyelő utcai kamerának Orwell 1984-éből olvasott fel részleteket, az újságíró tette ezt -, az a végén, amikor Angliába utazott volna, a repülőtéren letartóztatták államhatalom megdöntésére tett kísérlet vádjával. Lehet, hogy felmentik, de egy évet várni fog előzetesben a tárgyalására, és addig meg is fogják kínozni.

A kínai rendszer ma sem riad vissza a fizikai erőszaktól, és régen se csak a fizikai erőszakot használták, a jórendőr-rossz rendőr technika arrafelé mindig nagyon fejlett volt. Visszatérve a digitális mindent látó kamerákra, van a filmben egy jelenet, ahol az apját fogvatartó rendszernek akar üzenni egy 12 éves fiú, és a kamerákat akarja leverni egy bottal, valamint belekiabálja, hogy majd bosszút fog állni. A jelenet metafórikus. A kínaiak fantommal hadakoznak, nem tudják ki a megfigyelő. Létezik egy párt, egy állami bürokrácia, egy igazságszolgáltatási rendszer, amelyben a kínaiak többsége bízik is. A többségnek nincs baja a kamerákkal sem, és a digitalizáció fejlődésével sem, hiszen ez eredményez high-tech életet a számukra, ez biztosítja a bűnözés visszaszorítását, a rendet. Hiszen a tolvajokat az arcfelismerő kamerák segítségével kapják el. Nincs problémájuk a pontrendszerrel sem, mert a közösségi munkát végzők tényleg megérdemlik, hogy több előnyt élvezzenek akkor, amikor valamely szolgáltatást vesznek igénybe. Akinek kevés pontja van, nem kap jegyet például szuper vasútra. Egyáltalán nem bánják, ha a gyerekeiket a high-tech ötletekkel figyelemösszpontosításra bírják (neurofeedback), mert így lesznek a gyerekek szocializált és sikeres felnőttek. (Amúgy az egyszem kínai gyerekek igen elkényeztettek és egyáltalán nincs már az apáknak és az anyáknak tekintélye.)

A kínai berendezkedés rákfenéje, hogy kettős hatalom működik, és hogy a háttérhatalom működése nem átlátható. A háttérhatalom sem olyan, mint az ötvenes évek megfigyelő titkosügynökei. Nem olyan titkos. Vállaltan is foglalkoztatnak számos embert, akinek az a dolga, hogy zaklassa akire ráuszítják őket. Ugyan ezek az emberek vannak megbízva azzal is, hogy a jócselekedeteket kapcsán is pontozási javaslatokat tegyenek. Ebben a rendszerben alighanem vannak önkéntesek is (civilek), mert aki önkéntes munkát végezve csatlakozik a rendszer társadalmi megfigyelőihez, maga is plusz pontokat kaphat. És persze vannak olyan szomszédok is, akik bár nem kiképzett ügynökök, de mégis sejteni lehet, hogy barátkozásuk valójában azt a célt szolgálja, hogy jelentsenek a hatóságnak. De hogy milyen hatóságnak, nos, ez az, ami titkos.

A börtönből a férjeik kiszabadításáért tüntető nőkkel szemben ott vannak a jóval nagyobb számban odairányított civilek. A szociálpszichológia nyelvén ők a konformisták. Konformisták a bürokrácia képviselői is, ahol az egyéni felelősség eltűnik, noha nyilvánvaló gonosz dolog a végeredmény. Ártatlan, tisztességes emberek tönkretételében közreműködnek. Konfromistából meg mindig sokkal több van, mint lázadóból, de hogy fel lehet őket használni, azt a kínaiak fejlesztették eddig tökélyre. Maguktól mennek. (Csupán egy olyan magyar példát tudok, ahol a "békepártiakkal" szemben eredményes ellenállás szerveződött, és erről regényt is írtam.)  Az aránykülönbség döbbenetes, mert a kínai kettős államban a háttérhatalom sokkal több civilt tud mozgósítani, mint amennyit a jogvédők. Mondhatni Kínában demokrácia van – bár nincsenek pártok -, ezeknek az embereknek a jórésze ugyanis nem megfélemlített, ez az, amit itt sokan tévesen képzelünk.

A kínaiak a digitális állampolgárság kiépítése terén Oroszországnál fényévekkel vannak előrébb. Kettős állam ugyan az oroszoknál is van - és mindenütt van, ahol nincs rendes jogállam -, de messze nem rendelkeznek ezekkel a kifinomult technikákkal. A kínaiaknál a megfélemlítés pszichikai természetű, az oroszoknál egyszerűen kilökik a nemkívánatost az ablakon, esetleg idegméreggel, sugárfertőzéssel maga a titkosrendőrség végzi el a Putyin által megrendelt munkát.

A Kínáról szóló filmben azt is látjuk, hogy beadványok sorát készítik a jogvédők, és bizony nem értjük miért. Egyfelől nem kapnak rá választ – ezt maguk is elmondják -, a hivatalok hallgatnak, másfelől láttuk, ott vannak ezek a pontlevonások. Miért csinálják mégis? – tehetjük fel a kérdést. A válasz az, hogy egyszer-kétszer talán mégis válaszolnak a hivatalok, talán ügyek is megoldódnak, és valahogy a kínaiaknál a remény az államban sose vész el. A hatalom jóságában mindig a kiszolgáltatottak reménykednek a leginkább. De ne felejtsük el az újabb generációk dühét, a kisfiút, aki az utcai kamerákat bosszúval fenyegeti.

Össszefoglalva a digitális állam jó dolog, feltéve, ha jogállamban élsz.  

Zsolt Péter

Forrás: www.youtube.com

#mélyállam

---

---