Interetnikus kapcsolatok, kommunikáció, politika

Találkoztam egy politikusokat minősítő zseniális mondattal, mely továbbgondolásra érdemes. Így szól: „A politikusok nem csak mások életének megjavítására törekednek, némelyik a saját problémái megoldására is.” És Szilágyi N. Sándor – mert tőle származik a mondat, melynek pontosabb fogalmazást ld. a 29. percnél, még két dolgot tett hozzá: Egyrészt, hogy sikerült nagyon finoman fogalmaznia, másrészt, hogy neki ez túl unalmas volt.

Hát igen, ha azt tapasztaljuk, hogy egy testületi ülésen a képviselők gyakorlatilag saját problémáik megoldásán fáradoznak, akkor értelmetlen viták alakulnak ki, nem fontos kérdésekről lesz szó, és ezt valóban unhatja az, aki érdemi kérdésekről szeretne beszélni. Az egyéni érdekek szétaprózzák a lehetséges közös célokat, de ha történetesen a hatalom megtartása válik a kommunikáció lényegévé, az is lehet unalmas annak számára, aki a közösségért tenne.

Magyar Péter számol be valahol arról, hogy egy olyan ebéden, ahol ő is jelen volt és nem messze ült a miniszterelnök Orbán Viktortól, semmi másról nem szólt a beszélgetés, mint hogy hol és hogyan milyen üzleti érdekek köttethetnének. Egy Rotary-s találkozón – teszem hozzá – ez talán még elmenne, mert maga a társaság ezzel a céllal alakult, de politikusok és vállalkozók összefonódásában, nepotista és klientista építkezésében ez inkább felháborító, mint unalmas. Úgy hogy inspiráló szerzőnk tényleg nagyon finoman fogalmazott. Vagy irónikusan.

Ám a saját probléma megoldása, ami miatt politikusi pályát választhat valaki, nem csak egzisztenciális kérdéseket takarhat, hanem pszichológiaiakat is. Megoldom a problémám, ha politikus leszek, mert kisodródtam az életből és így megint fontossá válhatok. Megoldom, mert mindig kisebbségi érzésem volt. Megoldom, mert így bosszút állhatok egy másik osztályon, egy másik lobbicsoporton, egy másik politikusi garnitúrán. A marxisták osztályokon akarnak bosszút állni, a szélsőjobboldaliak nemzeteken, van aki a migránsok által elkövetett bűncselekményeken. Ezek egy része azonban társadalmi téma és nem feltétlenül csak pszichológiai. A két szint összekeveredhet.

A kérdés tehát az is, hogy egyáltalán baj-e, hogy a politikai tevékenységek motivációjába bekerülnek pszichológiai és egzisztenciális kérdések. Nem úgy van-e, hogy tényleg meg kell élnünk valamiből, és nem úgy van-e, hogy az igazságtalanság, mely választ vált ki belólünk, lehetőséget ad arra, hogy mi magunk ne váljunk szintén igazságtalanná?

Szóval ne essünk a ló másik oldalára,, a saját problémák megoldása még nem ördögtől való, egy fiataltól el is várjuk, hogy törekedjen erre. Egy bizonyos szint fölött azonban tényleg nagyon fárasztó az is, ha szociopata önző cinizmussal, és az is, ha személyiségproblémát kompenzáló emberekkel kell dolgozni. Vagy csak ahogy ajánlott interjúnkból Szilágyi N. Sándor kapcsán kitűnik, nem tudós embernek való a politika.

Forrás: www.youtube.com

---

---