80 év után derül ki, hogy bélyeg van a magyar népen

Egy pár perces médiaszereplésnek nem az a funkciója, hogy kibontsunk egy igen szívbemarkoló nemzeti sorstragédiát, ennek ellenére kaptam néhány visszajelzést, még telefonon is felhívtak. Van, akin még ilyen röviden is üthetett a dolog. De lássuk kicsit részletesebben mit is tett Márton Áron és hogy a jóslata miként igazolódott a napokban. Nos, ez az, ami pár percben is átment a televízió képernyőjén, de az nem, hogy Márton Áron levelével és különösképp a kolozsvári beszédével hősies cselekedetet hajtott végre. 

1944-et írunk. Ez az az év, mikor Sulyok Tamás apja épp az elhurcolt zsidók vagyontárgyait igényli, természetesen törvényes úton. Lakást és szekrényt kérvényez, melyeknek még az elnevezése is mai szemmel nézve szégyenletes, mert rablásként érzékeljük: "zsidószekrény", "zsidó  zongora", "zsidóbútor". De ez volt a normális, szégyenletes meg az volt, ha valaki - Márton Áron - felelősségre merte vonni a legitim magyar kormányt. Történetesen Sztólyai Döme miniszterelnököt. (Hogy mi a szöveg, azt meg lehet nézni a videón, mert felolvastam.) 

Állítólag, a történet szerint, Kolozsváron a beszéd után kiutasította a rendőrfönök a városból, és ha úgy vesszük rajta keresztül Márton Árpn el lett zavarva Magyarországról is. Visszament székhelyére, Gyulafehérvárra, ami román terület volt. Szerencséje - mondta neki a kolozsvári rendőrfőnök -, hogy nem magyar állampolgár, mert ha az volna, le kéne most tartóztatnia izgatásért.

Azért ezeket jó tudni éspedig azért, mert nem üres fenyegetőzés volt ez a rendőrfőnök részéről. De ami mégfontosabb, hogy a magyarok számára méltán sokra becsült és morálisan kiemelkedő Bibó István sem volt akkor és ott a Márton Áron-i szinten. Bibó ekkor a minisztériumban dolgozott és jogilag nem vonta kétségbe a zsidó törvények jogszerűségét. Nem lépett ki a jogászi gondolkodásból, és nem fordult azzal szembe. 

Korábban engem ez a párhuzam már annyira megragadott, hogy regényemben, mely tulajdonképpen azt az időszakot dolgozza fel, amikor Márton Áron börtönben volt (1949-55), de néhány korábbi szálat is beemeltem, egy történészi kutatásra támaszkodva leírtam, mit tett ebben az időben Bibó István. Mert, hogy küzdött ő is, történetesen egy olyan asszony kérelme mellett levelezgetett a minisztériumokon belül, akinek jogilag se kellett volna viselnie a sárga csillagot, de mégis kötelezték rá. Mindenféle levelet írt Bibó, hogy igazolja, az asszony olyan rokonsági fokban áll, ami miatt neki a csillagviselése nem kötelező. 

Egy regényben nem kell magyarázgatni a dolgokat, bár lehet, én nem tudtam megállni, de akkor rossz író vagyok, a sztoriknak maguknak kell éreztetnie ami megdöbbentő. Mert ez szerintem agyrém. Ha az állam totálisan gonosszá vált, ugyan mit segítünk azzal, ha jogászkodunk, nem épp obstruálni kell? Nem épp hamis iratokat kell adni valakinek, hogy túléljen? - Mondjuk ahogy Salkaházi sáráék csinálták. Mindezzel nem Bibó István érdemeit akarom csökkenteni, sokkal inkább Márton Áronét növelni.

És igen, fel van adva emberileg a lecke Sulyok Tamásnak, mert amit az apjáról tudott az épp az ellenkezője a valóságnak, és ő a legfőbb közjogi méltóság, és a magyarok tőle tudhatják meg, hogy nem, nem voltunk ártatlanok a deportálásokban, aztán, hogy nem nem viselkedtünk tisztességesen, a zsidó vagyonokat sok honfitársunk elrabolta, és Márton Áron jól sejtette, hogy az apák bűne nem csak a fiúknak ad feladatot, de a teljes magyar közéletnek is. 

Bibó pedig egy későbbi írásában úgy fogalmazott, hogy mire a magyar közigazgatás észbe kapott, már rég egy bűnös rendszert szolgált. Vagyis nem magáról, az egész államapparátusról beszélt, és azt hiszem jogosan. Háttérhatalom, második állam aztán kialakult az ötvenes években is, akkor sem a tisztviselők irányítottak, hanem tulajdonképpen az ÁVÓ. De erről majd egy másik alkalommal.

Ez a cikk némi váltotzatással eredetileg az NKE Önfejlesztés Integritás láthatatlan védelem blogjában jelent meg, éspedig azért, mert ott közigazgatásban dolgozók és tanulók a feljelentkezett olvasók. Márpedig a köztisztviselőnek van integritásbeli kötelezettsége, és a példából kiokoskodható, hogy van, amikor a felettesünk a saját erkölcsi érzékünk. 

Forrás: www.atv.hu

---

---