Igen, mi mindannyian szabadok vagyunk - CPAC konferencia Budapesten

Orbán Viktor a CPAC budapesti konferenciáján (2023.05.04.) a „szabad világ védelmezőit” köszöntötte. Csak ehhez a mondathoz fűzzük itt észrevételeinket. Az első adódó kérdés, hogy ez nem Monty Python-i? Brian életében van a jelenet, hogy „ti mindannyian egyéniségek vagytok”. Mire a kórus: „igen, mi mindannyian egyéniségek vagyunk”. Itt is helyeslő arckifejezések a reakciók, melyek lelkesen mintha azt válaszolták volna a köszöntésre: „igen, mi mindannyian szabadok vagyunk”.

Pedig az autokráciák nem szabadok, ha szabadok volnának, nem lennének autokráciák. Erdogán pl. jól lefejezte az egyetemi szférát, megszabadult a szabadoktól a puccs kiváló ürügyül szolgált erre. Putyin országában pedig még háborúnak sem szabad nevezni a háborút. Szerencsére ennél nálunk sokkal jobb a helyzet – bár akkor nem világos miért próbál a rendszerünk barátkozni a nem szabad világgal.

Ha megkérdeznénk a magyar orvosokat, hogy szabad világnak tartják-e a miénket, alighanem felszisszennének, mert az eredetileg szabad pályát új jogszabályokkal korlátozták. A hálapénz tekintetében még a kamara is „szabadon” egyetértett, amiben pedig nem, abban a „szabad világ védelmezője” azonnal ki akarta rúgni őket a rendszerből. Ki tudja miért, de az orvostársadalom mégsem fordult hátat a Kamarának, hanem önkéntesen beléptek. Nos ez, valóban a szabadság példája.

A tanároknak is csak részben a fizetés a problémájuk, az se igen tetszik nekik, hogy bürokratizálódnak meg a státustörvénnyel az orvosokhoz hasonlóan áthelyezhetnék őket, vagy hogy a tananyag tekintetében irányítani kívánják őket. Mertontól tudjuk egyébként – ő egy híres szociológus -, hogy vannak pályák, amelyeknél a kinevezésig terjed a hatalom korlátja, aztán már csak szakmán belül lehet irányítani, de a tanteremben még ott sem. Ezért az oktatási színvonal emelése a tanárképzésen alapul, nem pedig a tanárok szabadság.korlátozó technikáin.

Anglia egészen fantasztikus, mert ott a vezető tisztviselők a koronára esküsznek fel és kritizálhatják a kormányzatot. Ahol a közigazgatás zsákmányrendszerű, ott lehetősége van az alkalmazottnak kilépni, de egyébként más szabadsága nem igen adódik. És a magyar állam mintha mindent zsákmánnyá alakítana. Szabadságodban áll elhagyni az országot.

Az illiberális gondolkodás jellemzője, hogy szabadságkorlátozó akar még ott is lenni, ahol esélye sincs. Még a helyes nemi irányultságot is meg akarja határozni. A Magyar Helsinki Bizottság sorban nyeri a pereket, többnyire Strasburgban olyan kérdésekben, mint az emberi jogok. És ha nem volnánk Eu-s tagok valószínűleg az állampolgárok és a migránsok még inkább ki volnának szolgáltatva a hatalomnak. Mert a bebocsátásra várók nyomorult emberek a legkevésbé szabadok mindenki közül.

A mi magyar rendszerünk nem híve a szabad helyváltoztatásnak sem, elsőként állítottuk meg a migráns áradatot. Szabadon migrálhat, aki gazdag, de ne migráljon aki az életét akarja megmenteni. Szabadok vagyunk az erkölcstelenségben, ám erre azért magyarként nem vagyok büszke. Inkább én kérek elnézést.  

Természetesen az emberi szabadság megvan a legkonzervatívabb oldalon is. Még Putyin országában is, ha valaki úgy dönt, hogy katonaként nem lő az ellenségre, megteheti, vagy ha úgy gondolja, hogy a saját tiszte ellen kell fordulnia, akkor lelőheti. Esetleg saját magát is fejbe lőheti. Állítólag ezek elő is fordulnak a fronton és nem is kis számban. És bizonyára Brian követői közt is vannak egyéniségek, sőt, mindannyian egyéniségek.   

Híve éppenséggel nem vagyok a fehér heteroszexuális férfi hatalomból, állásból, közéletből való kiszorításának. De e tekintetben eszmetársként inkább olyat választok, mint például Jordan Peterson, akinek nagyon elege van abból, hogy Kanadában az egyetemekre már nem tud bejutni tanársagédként az, aki pechére semmilyen felmutatható eltéréssel nem rendelkezik, és emiatt mindenfélét el kezdenek hazudni magukról. Másfelől pedig a dolog teljesen kontraszelektív, mert a folyamat lerontja a tudományos teljesítményt.

Amerikai barátaink, akik lelkesen üdvözlik és példaként tekintenek a hazai illiberalizmusra olyanok, mint hajdan a nyugati baloldal volt, mely lelkesedett a Szovjetunióért. 56-ban mi magyarok józanítottuk ki a világot. Most nem reménykedek abban, hogy mi magyarok tennénk pontot az illiberalizmus rendszer végére. Inkább visszahúzódunk vagy elmenekülünk és csak cikkeket írogatunk a közösségi médiába, mert azt hisszük, ott még szabadok vagyunk.     

Forrás: www.atv.hu

---

---