Röviden, mert sokan közülük öngyilkosok lesznek. De a Sharp
Object c. film főhősnője nem lesz az. Ebből a minden nézői igényt kielégítő minisorozatból
kiveszek egy szálat, hogy kifejtsem az elméletemet, mely szerint nem a haragos
időszakuk a ludas ebben, hanem épp ellenkezőleg, a békés, nyitott, bűntudatos
és odaadó. A szakirodalom szerint pedig a borderline rángat, persze, de miért
tud rángatni?
A filmben még rángatás sincs, csak félrelépés, ám a borderline
félrelépését egész más dolgok motiválják, mint mondjuk egy fehérmájú szexőrült
nő félrelépését. Nem a kaland, nem az élet örömeinek habzsolása, legalábbis a
film szerint nem.
Camille Preaker (Amy Adams) megjelenik szülővárosában, ahol egy
titokzatos gyilkosság történt, egy kamaszlányt gyilkoltak meg, és aztán a
holtestét meg is csonkították. A kisváros retteg. Főhősnőnk mint újságíró jön
vissza és ide küldenek egy nagyvárosi fiatal rendőrnyomozót is. Kettejük
kapcsolata nagyon szépen, egészségesen, lassan bontakozik ki. Tartózkodásból
érdeklődés lesz, abból vonzalom, és a néző tudja, hogy ők egy pár és várja,
hogy mikor találnak egymásra, de ez elmarad. Elmarad éspedig azért, mert a
kisváros üldöz és kitaszít egy fiút, akiről azt gyanítják tévesen, hogy ő a gyilkos.
Amy Adams kikérdezi és noha ebből nem derül ki senki számára még, hogy nem ő a
gyilkos, lefekszik vele. Ez csak egyszeri alkalom lett volna, de pechére a
rendőrség is rájuk tör és a fiatal detektív infranglantin éri. Nincs köztük
dráma, veszekedés, csak hát így a kapcsolatuknak csöndben vége.
De miért fekszik le a borderline karakter a vélt gyilkossal?
– Mert nem az izgalom kedvéért, hanem mert empatikus az emberi szenvedéssel,
kitaszítottsággal. Ha valaki tudja, milyen az szenvedni, akkor az ő. Sőt, nem
is kell, hogy a másik szenvedjen, egyszerűen csak megnyílik annak számára,
akivel azonosul, és a borderline azonosul. Csak egy pillanatig teszi, nincs
ennek jelentősége, mert azután leválik. Ezt a borderline nők úgy fogalmazzák
meg, hogy könnyen szerelembe esnek. Megdöbbentő a számomra, hogy a színészek és
a szerző, mintha nem is tudnák, hogy a borderline személyiségzavart ábrázolják,
legalábbis a beszélgetésükben
pusztán családtörténetről, bántalmazó anyáról (az meg münchausen-szindrómás, ezt emlegetik is), és női önagresszióról van szó.
De fussunk neki mégegyszer az alapkérdésnek. Miért akasztják
ki a környezetüket a borderline-ok? Olvastam egy naplót, egy borderline fiatal
lány naplóját. Azóta sajnos öngyilkos lett. A szüleit rendszeresen
kiakasztotta. Dührohamai voltak, amit sem ő, sem a szülei nem tudtak kezelni. (Amy
Adams karakterének a filmben nem voltak dührohamai!) A naplóból kiderült, hogy a
lánynak roppant büntudata volt, nem csak emiatt, hanem amiatt is, hogy amikor
vagdosta magát és a hegeket meglátták a szülei, mennyire megijesztette őket.
Itt az azonosulás a szülőkkel, az ő aggodalmaikkal és érzéseikkel történt.
Szakadjunk most el a filmtől és nem tudom sejthető-e már mit akarok mondani: a szülő is
érzi, hogy a borderline gyereke néha vele és mélyen azonosul. A szülő megtapasztalja a gyereke
nyitottságát, befogadókészségét az ő irányába is. A dührohamra a szülő is
távolítással reagál. Ha mindig csak dührohammal találkozna, akkor fel tudna
húzni egy falat, és tudomásul tudná venni, hogy a gyereke sérült, nem azt az
életet fogja élni, amit más, ilyenformán egy új gyerekre tenne szert, új
vágyakkal és tervekkel. Az autisták szülei kábé ezen mennek keresztül. Ám egy
borderline-nál újra és újra előjön a másik érzékenysége és intelligenciája. Ha
aztán öngyilkos lesz, a szülők nem a dührohamaira fognak emlékezni, hanem a
másik énjére, és arra, ami kivételes volt benne, az azonosulás készségére, és
ami mégis veszendőbe ment.
Két esetelemzésem itt ér össze. Az Amy Adams által játszott
nő megcsalása és a naplót író történetben a feltételezésem szerinti szülők
fájdalma.
Forrás: www.imdb.com
#borderline1. közéletileg informatív és/vagy konfliktust feltáró:   | |
2. sokoldalú, több oldalról megvilágító:   | |
3. tanulságos, sokaknak ajánlható:   | |
4. korrekt és/vagy mentes az érdekeltségtől:   | |
5. egyenlőtlenségre és/vagy igazságtalanságra érzékeny:   | |
6. egyéb közszolgálati értékek: közérthetőség, stílus, igényesség:   |