Győrffy Dóra a Corvinus Egyetem professzora - Kelet felől korrupció és erőszak jön

Lejátszás

Meghallgatom az eredeti oldalon

Az alábbiakban részben támaszkodunk a riportban elhangzottakra, részben kiegészítjük saját észrevételekkel.

A képen egy orosz pár látható, mindketten hét éves letöltendő börtönbüntetést kaptak, mert háborúellenes posztokat írtak. "Nem a háborúra", "Bocsáss meg Ukrajna" szövegekkel. Említenék még egy 13 éves kislányt is, aki az orosz katonák hősiességének iskolai feladata kapcsán olyan békerajzot készített, ahol egy ukrán anya és lánya áll, és feléjük orosz rakéták repülnek. Az egyértelműség kedvéért ott vannak a zászlók, és a "dicsőség Ukrajnának" valamint a "nem Putyinra és a háborúra" szövegbuborékok. Az ő apja is börtönben ül, mert rosszul nevelte a gyerekét. 

Ennyit bevezetésként, azt hiszem ezek alátámasztják a címben összefoglaltakat, mely szerint Keletről mostanában nem sok jó jön. Györffy Dórát  néhány dolog, mint pl. az akkumulátorgyártás erőszakolása az ötvenes évekre emlékezteti. Akkor a vas és acél országa voltunk, és minden pénz koncentrálódott a nehéziparra, és amire alapoztak, az az olcsó szovjet energia volt. Ma is az olcsó orosz energiára akarjuk alapozni az akkumulátorgyárakat és minden nemzetgazdasági erőforrás ide irányított - mondja.

Mi találunk különbségeket. Az ötvenes években nyilvános önkritikát, önvizsgálatot kellett gyakorolnia az ideológiailag eltévedt embereknek, akik ezek után rendszerint el is veszítették a munkahelyüket. A Szovjetunióban mikor keményedett a helyzet, jogi kategóriává vált a „nép ellenségének férje, felesége”. Érdemes volt pl. elválni, és akkor a rokont békén hagyták. Ma nem rögtön kerülnek börtönbe Oroszországban a békéért felszólalók. Először csak zaklatják őket, majd jogszabályokra hivatkoznak és csak a visszaesőket ítélik el. (A 13 éves lány visszaesőnek számított, ezért ítélték végül börtönre az apját.) Sokan pedig elhagyhatják az országot, szemben a Szovjetúnióval, és ezért sincsen annyi politikai fogoly. Csak a megszállottak, mint Navalnij-t kell a rendszernek sajnálatos módon lecsuknia. (A 13 éves lány apja elmenekült volna, de csak Belorusszig jutott. A logika szerint hagyni kellett volna Nyugatra menni, őt valamiért nem hagyták.)

Hasonlatos számomra egyes kommunikációs fordulat is. Akkor is béketábor volt, most is (bár a tábor még a szélsőjobbon is fogyóban.). Akkor is Nyugat ellenesek voltunk, most is. Főként Amerika ellenesek voltunk-vagyunk. (A Fidesz szavazótáborának jelentős része szerint az orosz-ukrán háború Amerika érdeke, következésképp Amerika is provokálta ki, következésképp csak Amerika tud véget vetni neki. Mindegyik logikai lépés rossz. A haszonszerzés lehetőségéből nem következik szándék. Mondjuk minden gazdag szülő gyerekének érdeke, hogy meghaljon a szülő, ebből még nem következik az, hogy vágyja a halálát, pláne, hogy megölje. A "csak Amerika tud véget vetni" pedig nagyon kérdéses. Ha a Nyugat leállítja a fegyverszállítást, az oroszok népirtásba, az ukránok partizánháborúba, orosz narratívával majd terrorista akciókba foghatnak.)

Az ötvenes évek abban is rokon, hogy akkor is hasonlóképp elfoglalták a rádiót és a televíziót, az orosz szabad médiumok száma is inkább csak külföldről szerkesztődik. Magyarországon is, ami médium rendelkezésre áll a kormányzatnak, azok propaganda értékeket vallanak és nem újságírói értékeket. Elmondják kit kell szeretni és kit nem szabad, mi rothad és mi épül, mi jó és mi rossz, ki fenyeget minket és hogyan véd tőle meg a kormányzat. Igaz sokszor burlváros stílusban teszik, azaz poénkodva, röhögve és gyűlölködőn, és nem értelmiségi leereszkedő magyarázó stílusban, mint a szocializmusban. 

További különbség, hogy ma nem kell nyilvános önvizsgálatot gyakorolni, nem kell megalázkodni. Általában úgy szabadulnak meg a nemkívánt emberektől, hogy figyelik őket és várják, hogy hibát kövessenek el a közösségi médiában. De voltak már csoportos leépítések a Magyar Televízióban is, ilyenkor forgatva az emberanyagot, a hatalom azt reméli ennyiből is ért akinek egy csöppnyi esze van.

Az orosz kommunikációs stratégia újítása a Nyugat szétzilálásában nem a cáfolatra, hanem az összezavarásra, az alternatív magyarázatokra épít. Ez aztán úgy csapódik le az állampolgároknál, hogy mindent relativizálnak: "mindenki lop, mindenki korrupt, Nyugaton is lopnak, ld. a letartóztatásokat Brüsszelben". Értelmes magyar emberek sem látnak semmi különbséget a kínai nyomulás és az amerikai vagy Eu-s gazdasági nyomulás közt. Sőt, a kínai azért jobb – mondja a kormány -, mert az nem szól bele a szuverenitásunkba. Csakhogy ez nem igaz. Itt most megint Györffyt idézzük. Az Eu-s szerződéseknek nyilvánosnak kell lennie, s a magyar kormánynak épp az a problémája, hogy így látszik a magyar oldal, a kínai szerződéseknél pedig még az is titkos, hogy miért titkos. Nem lepődne meg - így Györffy -, ha egy kínai titkos szerződésben olyan kitétel volna, hogyha Magyarország elítélő határozatot ír alá Kínával szemben, akkor azonnal vissza kell fizetnie a kínai kölcsönt. Vajon mitől annyira titkosak, ha nem akarnak beavatkozni?

Ehhez azt tenném hozzá, hogy ezek a kínai vállalatok nem függetlenek, nem piaci szereplők, hanem állami vállalatok. Vagyis nem a tehetséges és szorgalmas kínai piacon magánbizniszt folytatókól van szó, hanem olyan óriási állami befektetésről, mely pénz járulékos célja a kínai befolyás erősítése. Meglehetős naivitásra vall, hogy a Fudan egyetemről sokan azt gondolják, hogy az épp olyan, mint egy Nyugati egyetem, csak kicsit más az ideológiája. Én inkább félek attól, hogy egyfajta kémegyetem volna, amely politikai indításra végezne fedett műveleteket. Ez kicsit más, mint mikor egy nyugati professzor saját szakállára hirdeti a liberális eszméket. Harrari például nem az izraeli állami érdekeket képviseli, sőt... Ahogy egy orosz kémbanknak nem paralelje egy amerikai bank, ahogy egy arab NGO-nak nem paralelje egy nyugati NGO, úgy a CEU-nak sem panadantja a FUDAN. (A Nyugatnak és nekünk magyaroknak is meg kéne tanulnunk és értenünk, hogy mi a különbség egy NGO és egy GONGO közt.) 

A különbségek megértésében a Nyugat is adós. Csak most ébredezik, mondja Györffy. Szerintünk is van adóssága az értelmiségnek a tisztábban látás tekintetében, főként a magyar értelmiségnek. Nálunk a tömegek nem látnak különbséget a Varsói Szerződést és a NATO közt, elfogadják, hogy az Eu Brüsszelből gyarmatosít,  a szovjetek pedig Moszkvából tették. Semmi különbség - vélik. A kívülálló pozícióból a magyarság erényt kovácsolhat, de csak akkor, ha nem mossa össze a dolgokat. 

A populizmus rendkívül sokat árt a tisztánlátásnak, mert amögött ma nincsenek elvek. Az értelmiség vitája helyett csak ösztönök és indulatok. Tudomány helyett csak összeesküvéselméletek. Ha mi magyarok kiműveltebbek, körültekintőbbek volnánk, kevésbé tudna manipulálni a saját elitünk. Egy népre, nemzetre mindig a legveszélyesebb a saját elitje. Az idegent ugyanis a tömegek valamennyire egységesen kontrollálni igyekeznek, és a saját kormány (Kádár-kormány) sem lett teljes kiszolgáló. De a saját elit az más, azzal szemben a közvélemény megosztható. A saját kormánya arra is rá tudta beszélni az oroszokat, hogy a háború csak katonai művelet. Képes elhallgattatni az egész társadalmat, és miközben egyre szűkebbre vonja a nyilvánosság szabadságát, egyre többeket kell elüldöznie és bezárnia.

Az államot támogató kommunikáció viszont kifizetődő, még ha a bíróság el is ítéli. A politika meghálálja. Az orosz vezér Prigozsin azt fejtegeti, hogy már eddig is sikeresek voltak, mert a cél az volt, hogy minél több ukránt öljenek meg, és ez teljesült. Ez náci beszéd, mert az emberélet kioltásának faji alapon való sikerként kommunikálást nevezzük náci beszédnek. (Ebből egyre több van orosz oldalról, és ha valaha voltak is hasonlók ukrán részről, mára ilyet nem hallani, állami támogatást pedig végképp nem kapna.)

Zsolt Péter

A pontozásnál nem a cikket, hanem a podcastot pontoztuk.

---

---