Megértettem
A weboldal "Cookie"-kat használ. Több információ
Belföld(országos) Belföld(helyi) Világ Környezet Egészség Kultúra Közlekedés Vezércikk

Hattyúlány

borito_kep

2020. 06. 14. 23:11

2.7 | - | - | 2.7

Lejátszás

Hattyúlány

Hol volt hol nem volt, volt egyszer egy herceg, akit apja átküldött, a szomszéd királyságba, menjen oda a bálba, aztán hozzon haza a királyságba egy arát, lehetőleg hercegkisasszonyt, vagy még inkább a király leányát, hogy utódlását átadhassa. Megfáradt már az öreg király és egyetlen fia volt, kit küldhetett, benne volt hát minden reménye. 


Nagy súlyt érzett a herceg a vállán, de tudott verset írni, lanton játszani, értett kicsit a tudományokhoz, s táncolni is kitanították, hogy ne valljon szégyent, ha kulturált helyre megy. Legbüszkébb azonban kardforgató tudományára volt. Így aztán felvértezve mindeme tudással magabiztosan indult neki. Felpattant fehér lovára és hol vágtatott, hol poroszkált. Igen messze volt a szomszéd királyság. Az éjszakát egy tó partján töltötte, s álmában érzi ám, hogy okos lova bökdösi. Kinyitotta szemét, s mit látott, a tó partján egy hattyú csodaszép lánnyá változott és mezítelen fürdőzött.

Mikor másnap megérkezett a szomszéd király várába, ott nagy megtiszteltetéssel fogadták, akár csak a többi herceget és hercegnőt. Híres apjának köszönhetően még több kényeztetésben is volt része, mint amiről maga úgy gondolta, megérdemel. A szomszéd király több napra szóló mulattságot tartott. Ki akarta házasítani lányait, fiainak pedig szintúgy hölgyeket keresett. Több napra készültek tehát borral, zenével, lakomával.

- Bezzeg az én apám zsugori volt az ilyen mulattság megszervezésére, inkább engem küldött világgá – gondolta a herceg. 

A mulattság a tetőfokára hágott és ő a borivást túlzásba vitte. Úgy érzete le kell feküdnie. A hálók a kastély túl oldalán voltak, így aztán felmászott a lova hátára, megmondta neki, hogy vigye őt a szállására, és a nyeregben elaludt. Ám amikor kinyitotta a szemét nem másutt volt megint, mint a tó partján. Először megharagudott a lovára, de aztán leheveredett pont arra a helyre, ahol előző este, és várta a hattyúlányt.

A lova megint bóbiskolása közben kezdte bökdösni, de megint a legjobbkor. A hattyú a tó szélére szállt, átváltozott egy csodálatos mezítelen lánnyá. A herceg nem győzött gyönyörködni benne, és megint megleste ahogy fürdik. A következő nap este, mikor új barátai és táncpartnerei hangulata magasra hágott, ő részegséget színlelet.

- A szállásomra kell mennem - mondta, és nem is hazudott, mert az ő szállása immár a tó partján volt, odasietett. Elhatározta, hogy megismeri a hattyúlányt, megszólítja, bármi legyen is ezután. Amikor a lány mezítelenül fürdött, előlépett.

A hattyúlány nyakig merült a vízbe, de nem haragudott meg amiért a herceg megleste, viszont azt mondta.

- Ha szeretnél velem táncolni, hozz nekem szép ruhát és vigyél a kastélyba.

A herceg másnap reggel a várban felkereste a szabót, itatta vízzel, borral, hogy az magához térjen a kábulatból, mert esténként ő is felhágott a garatra.

- Bármit kérhetsz tőlem, csak azonnal készítsd el a legszebb báli ruhát, amit tudsz, mert szükségem van rá.

- Elkészítem a ruhát, de cserébe azt kérem tőled, hogy királyságodban én legyek az első számú szabó.

A herceg könnyelműen megígérte, bár ahhoz, hogy király legyen, arát kellett találnia magának, mert e nélkül nem nevezhetett ki senkit semmilyen pozícióba. Este átadta a hattyúlánynak a ruhát, s az felöltözött. Szép volt ő úgyis, ahogy az isten teremtette, s szép volt az új ruhában is. Táncolt a herceggel, majd visszavitette magát a tóhoz.

- Leszel-e a feleségem? – kérdezte a herceg, amin a hattyúlány gyöngyözőn kacagott.

- Még hogy a feleséged? Hát minek nézel te engem, hogy azt hiszed csak egy ruhával, meg néhány tánclépéssel levehetsz a lábamról és megvásárolhatsz? Hisz azt sem tudom ki vagy. – s ahogy ezt mondta átváltozott hattyúvá és elrepült.

Másnap a herceg a bálról alig várta, hogy eltűnhessen. Nem hivatkozott se részegségre, se álmosságra, csak felpattant a lovára, otthagyta a barátait, s az ámuló hercegkisasszonyokat, akik összesúgtak a háta mögött.

- Ki volt tegnap az a szép lány, akivel táncolt? – kérdezték egymástól, de semelyikük se tudta a választ. 

A hattyúlány korábban érkezett, mint máskor. Ott ült a tó partján az új ruhájában. A herceg kicsit bánta is, hogy lemaradt az átváltozásról.

- Nem tudom ki vagy – mondta.

- Herceg vagyok a szomszéd király fia.

- Azt bárki mondhatja, és ha úgyis van, mit számít az? De ki vagy te? Tudsz-e verset költeni, énekelni?

Ezzel a hattyúlány mondott pár szót, aminek benne kellett lennie a versben és énekelt egy rövid dallamot.

- Megyek és fürdök egyet , s mire visszajövök lássuk, mire jutottál – mondta, s a herceg nem nézhette a csodaszép hattyúlányt ahogy levetkőzött és fürödni ment, mert akkor nem tudta volna a feladatot elvégezni.  Mikor aztán a produkciót bemutatta, a hattyúlány jót nevetett. ledobta a ruháját, hattyúvá változott és elrepült.

A következő nap a hattyúlányt sírva találta a herceg. Megtudta, hogy varázslás áldozata, és mindaddig nem száll le róla az átok, amíg a boszorka fejét le nem vágja.

- De vigyáznod kell, mert ha a boszorkány megtudja a szándékod, hogy meg akarod őt ölni, akkor rád is rád száll az az átok, mint énrám, s te is csak az esti órákban tudsz emberré válni.

- Mit számít az – felelte a herceg – ígéretemet ha nem tudom betartani a szabónak, a becsületem úgyis oda, más lányt a palotámba vinni rajtad kívül nem akarok, s akkor már inkább legyek én is olyan, mint te.

Ezzel a hattyúlány megcsókolta a herceget, s mindketten hattyúvá váltak, együtt repültek el a boszorkány tanyájára. Volt ott szerencséd, hogy öreganyámnak szólítottál, hozd fiam a rőzsét, kérsz-e kalácsot, s minden ilyen. S amikor a boszorkány már nem figyelt a hercegre és megbízott benne, a herceg előrántotta a kardját és levágta annak a fejét.

Visszarepültek a tóhoz, ott a herceg visszaváltozott emberré, ám a hattyúlány nem, ő fogta magát és elrepült. Haragudott a herceg, hogy így becsapták, de másnapra megemberelte magát, legyőzte a haragját, s a tóhoz lovagolt.

- Én veled kóborolnék madárként is, emberként is – mondta -, te meg semmibe veszel.

A hattyúlány csak nevetett.

- Hát mit képzelsz te magadról – mondta -, hogy csak úgy összekötöm veled a sorsom – azt sem tudom milyen király lennél, tetszene-e ahogy uralkodsz, vagy csak szenvednék melletted.

Ezzel megcsókolta a herceget, az hattyúvá változott, ő meg hátrapillantott és gágogott egyet, hogy kövesse. Elrepültek a kastély tavához, s ott leszálltak. Ahogy ott úszkáltak, látja ám a herceg - hattyú alakban ugye -, hogy egy barátja teszi ott a szépet az egyik udvarhölgynek, mire az udvarhölgy felpofozza.

- Ha király volnál – kérdezte a hattyúlány a saját tavuk partján, s látnád azt a jelenetet, amit mi láttunk, mit tennél?

- Hogy érted azt, hogy mit tennék? – kérdezte a herceg.

- Hát láthattad a saját szemeddel, erőszakoskodott az a fiú. Megbüntetnéd-e? Megvédenéd-e a lányt?

- Én bizony nem, míg ki nem derül a számomra miképp jutottak addig, amíg ez történt.

Megharagudott erre a hattyúlány és elrepült.

A következő alkalommal csak beszélgettek egymással, a hattyúlány arra volt kíváncsi, hogy miképp is képzeli a herceg a jövőt. Milyen a palota, ahová esetleg menni fog, hány szolgálólánya lesz és hogy közös életükben mit fog építeni neki a herceg, hogy királynéi nagysága örökké ragyogjon. Ám a herceg azt mondta, hogy ő a népnek fog építeni malmokat, meg öntözőket, meg bármit, amire nagy szükségük lesz. Megharagudott erre a hattyúlány és olyan heves szárnycsattogásokkal repült el, akkora vihart kavart, hogy a herceget is ledöntötte a lábáról. A herceg meg volt győződve róla, hogy soha többé nem jön el a hattyúlány.

Másnap mégiscsak megjelent. Amikor emberalakot öltött nem vette fel a szép ruhát, hanem azonnal és szenvedélyesen szeretkezett vele.

- Akarod-e, hogy feleséged legyek? – kérdezte.

- Akarom hát – mondta a herceg. – Azért öltem meg a boszorkányt, és te azt ígérted, akkor végképp emberalakot öltesz.

- Csak nem képzeled – mondta a hattyúlány – hogy amíg nem tudom tudsz-e úgy szeretni, ahogy én szeretlek téged akarok-e csak ember lenni, mikor repülhetek is ahová kedvem tartja? Szeretkezz velem mégegyszer, hogy lássam elég erős-e benned a vágy, hogy újra kívánj.

- Nem – mondta a herceg, s a hattyúlány megharagudott és elrepült.

A következő nap volt a bál utolsó napja, és a herceg nagyon aggódott, hogy a hattyúlányt végképp elveszíti. Nem maradhatott itt tovább, haza kellett mennie és el kellett mondania az apjának, hogy talált-e párt magának vagy sem.

A hattyúlány megérkezése után felöltötte magára a ruhát, és nem szólt semmit sokáig, míg aztán a herceg vallomására, aki elmondta neki mennyire szereti csak megeredt az ő nyelve is.

- Én megölettem veled a boszorkányt, de tudod-e, hogy a boszorkány ha meg is átkozott, gondoskodott rólam? Te viszont nem teszed. Hagyod, hogy elrepüljek, olyanokat mondasz, hogy elrepüljek, olyan hideg vagy mint a jég. Nagyon dühös vagyok rád, mert nem tudsz te úgy szeretni, ahogy én.

Belovagoltak a kastélyba, de közben a herceg csak érzete, hogy a hattyúlány, ha dühös is rá, hozzásimul.

- Hagyjuk itt ezt a bált – mondta a herceg – menjünk apám házába és ne változz át többé hattyúvá.

S ahogy ezt kimondta megtört az átok, a lány lány maradt, aztán asszony és királyné lett. És boldogan éltek, amíg meg nem haltak.    

Zsolt Péter

#mese

Értékelés

Hogyan működik?
1. közéletileg informatív és/vagy konfliktust feltáró:  
2. sokoldalú, több oldalról megvilágító:  
3. tanulságos, sokaknak ajánlható:  
4. korrekt és/vagy mentes az érdekeltségtől:  
5. egyenlőtlenségre és/vagy igazságtalanságra érzékeny:  
6. egyéb közszolgálati értékek: közérthetőség, stílus, igényesség:  

Hozzászólások

Jelentkezz be , hogy hozzászólhass!