Találkozás a boncasztalon

Egyszer lehetőségem volt arra, hogy megfigyeljek egy feltehetően borderline és egy minden bizonnyal nárcisztikus találkozását, történetesen két nőét. Nem terápiás körülmények közt, hanem a való életben, viszont a feltételezésnél valamivel magabiztosabb vagyok, mert mindkettő megnyilvánulásait, hátterét, élettörténetét módomban volt korábban megismerni.

A találkozásuk kezdeti szimpátiával, empátiával, lelkesedéssel kezdődött, de sokkal hamarabb, mint az romantikus kapcsolatoknál lenni szokott, kapcsolatkerüléssel végződött. A menekülő fél a nárcisztikus volt.

A nárcisztikus hamar leveszi, hogy nálánál erősebb indulatok, érzelmek dolgoznak a másik oldalon, melyek veszélyesek. Ha a borderline a lelki történeteinek elmesélésébe kezd, azt józanul értékeli és kontrolvesztett agymenésnek tartja. A nárcisztikus sokkal inkább tud alkalmazkodni a külvilághoz, sokkal megtévesztőbb, nem tárulkozik ki olyan könnyen, mert nem vájkál önmagában, inkább csak minősít, ha teheti, de nem bonyolítja túl a dolgokat. A borderline túlbonyolítja, olykor paranoiás is, máskor csak érdekes spirituális eszmefuttatásai vannak. Ez a földön járó nárcisztikusnak sok.

Szakirodalmakból is tudható, hogy a romantikus kapcsolatokban is bár vonzza egymást a nárcisztikus meg a borderline, a nárcisztikus jól maga alá tudja rendelni a borderline imádatát, rajongását, s ez ugye többnyire a férfi, viszont, ha a borderline nő a negatív irányba hasít, ott a férfi el lesz intézve. Ki lesz úgy rúgva, hogy a lába nem éri a földet, a borderline le fogja zárni a kapcsolatot, törölni fogja az elérhetőségét, letiltja a másikat a közösségi felületén, egyszóval radikálisakat lép, szó sem lehet barátságról. Még rosszabbul jár a nárcisztikus, ha a borderline bosszút akar állni rajta, ez esetben ugyanis végtelen erőforrásokat mozgósít, időt, energiát, rágalmazást, jogászokat stb., szóval a nárcisztikusnak van oka a „tiszteletre” és a menekülésre.

Visszatérve az általam fényképszerűen elkapott két nő viszonyát, itt nem voltak ilyen drámai jelenetek, egyszerűen csak a nárcisztikus gyors helyzetfelismerése és kitérése történt. Annyit még érdemes megjegyezni, hogy van abban némi paradox, hogy a személyisége a nárcisztikusnak infantilisabb, mégis ő funkcionál jobban, mégis ő az, aki leveszi, hogy a másikkal nem tud szót érteni, nem tudja felhasználni, azt hiszem részéről leginkább erről van szó. #borderline

---

---