Mint médiakutató, a helyi média fejlődéséről írottak kapcsán
jutottam az alábbi küldetéstípusok leírásához, de kitágítható a modell. E
szerint háromféle emberről beszélhetünk. Az egyik megoldásra törekszik, a másik
a problémák feltárására, a harmadik csak igazodni akar.
Az intézményeink is ilyenek. A kormánynak kormányoznia kell
tudni, vagyis megoldásokat kell találnia a problémákra (pl. fenékküszöb.)
Nyilván nem neki kell kitalálnia, de a döntést meghozni neki kell. Aztán vannak
intézmények, amelyek a problémákat tárják fel, pl. az NVVH, az ügyészség, a
rendőrség. Persze átfedések is lehetnek, a jó rendőrség kapcsolatot tart a
lakossággal és problémamegoldó is. S végül vannak intézmények, melyek követők,
pl. a közigazgatásban dolgozók, bár ők sem kiszolgáltatottak, ha a jogra
támaszkodnak mondjuk a korrumpálni akarókkal szemben, van tehát védekezési
lehetőségük, és míg tanítottam őket a kreativitásuk szükségességét emeltem ki.
S hogy miért a média elemzése során vettem ezt észre? – Mert
vannak a hagyományos médiumok, amelyek problémakeresők: az Euronews, a Hír TV,
az ATV stb. Látom a különbségeiket, de a közös bennük az, hogy keresik a problémákat
és ha találnak be is mutatják. A hagyományos klasszikus újságírás ilyen:
problémafókuszú
Aztán vannak propagandisztikus médiumok, melyek csak követik
a parancsot vagy a vélt parancsot, ilyen volt a korábbi állami média az MTV,
sokszor a helyi önkorik által fenntartottak, ilyenek voltak a Megafonosok stb.
Látom a különbségeket és azt is, hogy ezek nem jók. A közös bennük a
kiszolgáltatottság, és hogy arra propagandisztikusan simulnak be, helyenként
stréber módon, máskor elköteleződve, de mindenképp felrúgva a médiaetikai
szabályokat. Viszont a propaganda legitim terepe a reklámnak, az
ügynökségeknek, a marketingnek.
A médiának meg van az elvi lehetősége arra is, hogy a
probléma- és a propagandafókusz helyett a megoldásfókuszra építse az
identitást. Látunk néhány ilyen típusú műsort (pl. ATV-Heti Napló Sváby
Andrással egyes riportjai). Egy holland
újságíró vállalkozást szoktam jó példaként kiemelni, mert ők expliciten
erre mennek rá, de autóban ülve sok hazai reggeli kereskedelmi rádióműsorban is
hallom, hogy a beszélgetések szórakoztatásuk mellet megoldáskeresők is. És
vannak a közösségi rádiók, mint pl. a Civil, ahol kuratóriumi tag vagyok (nekik
is mindig ezt az attitűdöt ajánlom), vagy más fantasztikus civil társulások,
mint a Víz Koalíció, ezek is megoldásfókusszal dolgoznak.
A megoldásfókuszú a konfliktuskezelő szakirodalomban
(Thomas-Kilmann modell) külön embertípus. Nem jobb, vagy rosszabb a többinél,
hanem egyfajta karakter. Lehet rossz oldala is, ha mondjuk valaki akkor is át
akarja kísérni a vakot az úttesten, ha az nem akar átmenni. Vagy az a férj vagy
anyuka, aki akkor is tanácsot ad, ha nem kértek tőle ilyet. Ezzel csak
leszoktatjuk a környezetünket arról, hogy elmondják a dolgaikat.
A megoldás-, a propaganda- és a problémafókusz, mint attitűd
és küldetés háromszög tehát nem önmagában jó vagy rossz, attól függ mivel töltjük
fel. Mindhárom funkcióra szükség van. Amikor identitáskeresés bajban van egy
közösség, mint például most a Tisza Szigetek, a megoldásfókuszt szoktam
javasolni. Egyébként magam is megoldásfókuszú karakter vagyok, amit a feleségem
úgy fogalmaz meg, hogy „szeretem megmondani a tutit”. Kivéve persze vele
kapcsolatban, mert tudom, hogy gyereket és asszonyt csak hallgatni kell. De a
társadalmi szerepeimben valóban nem kérdezni szeretek, nem a problémákat
felsorolni, hanem azokat megoldani.
| 1. közéletileg informatív és/vagy konfliktust feltáró:   | |
| 2. sokoldalú, több oldalról megvilágító:   | |
| 3. tanulságos, sokaknak ajánlható:   | |
| 4. korrekt és/vagy mentes az érdekeltségtől:   | |
| 5. egyenlőtlenségre és/vagy igazságtalanságra érzékeny:   | |
| 6. egyéb közszolgálati értékek: közérthetőség, stílus, igényesség:   |