A lehetőségek kockázata

A személyiségtorzulás mechanizmusa

Hasonlókat vélek felfedezni Orbánné esetében is, mint Mészárosnénál, hiszen Hatvanpuszta mint lehetőségnövekedés egyúttal feladatokat is adott a számára, kertészek irányítását, a környezet ápolását. Példáik jól mutatják, hogy a lehetőségek növekedése egyúttal mekkora csapdák is. 

"...a lehetőségek fejlődésével haladunk előre. Először albérletbe költözünk, aztán veszünk egy kicsit nagyobb lakást hitelre. Először olcsóbb ruhaboltban vásárolunk, aztán ha többet keresünk, megjutalmazzuk magunkat egy kicsit drágábbal. Először busszal járunk, de ha tudunk, veszünk egy kocsit, aztán egy nagyobb autót és így tovább. Pedig a kicsi, olcsóbb autó is elvisz, ahová akarjuk, és egy olcsóbb óra is mutatja az időt. Mégis haladunk előre, így vagyunk beállítva. A dizájnerboltok pedig azért vannak nyitva, mert van rájuk fizetőképes kereslet."  Teljes interjú itt.

Két szempontból lehet csapda a lehetőségek bővülése:

Egyrészt, mert eltorzíthatják a személyiséget abba az irányba, hogy még inkább a további lehetőségek növekedésére koncentráljon valaki, s ezt nevezik mohóságnak, ami a kereszténység szerint az egyik halálos bűn. A másik, hogy a személyiség önmagára irányul. Az olyan nárcisztikusoknál, mint Várkonyi Andrea ez nem változás, mert eleve az egoizmus sugárzik az általa írott könyvből, de az olyan embereknél, akik visszahúzódók és szerények voltak az induláskor, mint Lévai Anikó ez egy rossz változást eredményez.

Onnan ismerhető fel, hogy a lehetőségek növekedése EGO túltengéshez vezet valakinél, hogy az illető semmit nem lát a világból ami szenvedés, kizsákmányoltság, igazságtalanság, szegénység, nyomor stb. A torzult észlelés a földi mennyország építését látja, ebben tevékenykedik és voltaképp beszűkül. Mindenféle önigazolás kapcsolódik hozzá azután, amikor a környezet oldaláról figyelmeztetések érkeznek, tehát az adott egyén a lehetőségek növekedésében vallásos nyelven tulajdonképpen elkárhozik, mai nyelven a fogyasztói társadalom reklámidiótjának szobrává válik.  

Nem ők az első áldozatai a világban a lehetőségek növekedésének. A felnövés veszélyei mindig mindenkinél fenn álltak és fenn állnak. Valódi kibontakozás csak a felébredéssel egyensúlyban történhet, ami meg az EGO-t korlátozza. Utóbbi morális és spirituális tökéletesedést jelent.

A társadalom változása

Ami igazán érdekes, az nem az, hogy néhány meggazdagodó ember rosszul él a lehetőségeivel, hanem ahogy a világ változik velük szemben. Az az érzésem, hogy a luxusmárkák a végét járják. Ennek oka, hogy a luxus, melyet akár Várkonyi, akár Lévai – most csak az ő példájukat emeltem ki – nem képes arra, hogy vonzó legyen. Számos gazdag ember egyáltalán nem él luxus körülmények közt, nem vásárol luxustermékeket, és akik ezt teszik nem részesülnek társadalmi megbecsültségben, tehát a dolgok nem úgy működnek, mint a reneszánszban, vagy később a barokkban, bár ott is néha lefejezték a királyokat.

A nép mindig elzavarja a személyiségtorzult uralkodóit, de a XXI. század valahogyan e tekintetben is más. Nem csak megtorolja, de igényesebb utakat jelöl ki mindenki számára, mint ami Lévai Anikóé vagy Várkonyi Andreáé. Egész egyszerűen nem tudnak példaképpé válni.

Több oka van a társadalmi változásnak. Kézenfekvő, hogy a műveltség növekedését vagy az informáciáramlást említsük elsőként, mely ma nem ugyan az, mint akár pár évtizeddel, s pláne századokkal ezelőtt. Azonban más oka is van még ennek a váltásnak, nem csak a nép műveltségének növekedése és a jobb tájékozódási lehetőségek.

A korábbi évszázadokban az anyagi kiválasztottság együtt járt a nagyobb műveltséggel. Még a kapitalizmus is hozta a versenyben való hitet és a kiválasztódás evolúciós igazolását. Ma azonban a kiválasztott egy Mészáros Lőrinc, és ki akarna olyan gyenge képességű ember lenni, mint ő, ki cserélne vele szívesen? (Egyszer erről készítettem egy közvélemény-kutatást a facén.)

Vagyis úgy tűnik a kapitalizmus étosza épp mostanában omlik össze, a versenyben már nem hisznek a valóban gazdagok (Krasznahorkai Gulyás Marcinak a Partizánban adott interjújában is épp ezt mondta.). Látjuk akkor, hogy épp megszűnőben a kapitalizmust összetartó habarcs?

Vannak még néhányan, akik gazdagsága mögött van teljesítmény. (Mert a maffiaállam luxusfeleségei mögött csak bűnök vannak.) Ilyen például Szoboszlai, aki élvezi a gazdagságát, és aki ezzel együtt példakép. (Györe Zoltán podcastját ajánlom ehhez.)

A gyerekszoba dönti el, no meg a karma - ha spirituális kifejezés kell -, hogy belesodródik-e valaki a mohóságba. Szoboszlairól például még nem tudjuk mi lesz belőle 10-20 év múlva. Lehet belőle Keanu Reeves, aki híres a morális életszemléletéről. Szoboszlainak azért is több az esélye, mint Mészáros Lőrincnek, mert valódi munka van a sikerességben.

A XX. századi divatkód a siker – erről tartottam órát legutóbb a MOMÉ-n -, ám a sikerfogalma átértékelődhet a luxizás tartalmától, mert nem tudja már összetartani a teljesítmény és a gazdagság egymást. Amikor az emberek jelentős része azt fogja gondolni, hogy általában a luxus nem megérdemelt, nem legitim és nem ad teljes életet, megváltozik a világ.

Jó, mondta ezt már Szent Ferenc is, meg Jézus is, Buddha is, meg minden világvallás, van tehát hová nyúlni, ha egyensúlyba akarjuk hozni a felnövést és a felébredést.

A luxizásba kapaszkodó emberek pl. Matolcsyék és üzletfeleik, Rogánék és feleségeik valamint azok barátnői, Lázárék, az Orbán család stb. nagyon érdekesen hasonló szociálpszichológiai hátrányból jönnek, de erről majd máskor. #Várkonyi,  #Szoboszlai

---

---