A társadalom foglyul ejtésének lépései

Unger Anna célja, hogy felderítse és megakadályozza a rendszer romlását. A szakirodalmi elnevezés részemről nagyon korai, még a 2000-es évek elejéről-közepéről, alighanem uttörő lehettem a fogalomalkotásban, mára szótárban is megtalálható, másban is felmerült. 

A társadalom foglyul ejtése (society capture) nem tévesztendő össze a state capture-val, az állam foglyul ejtésével. Utóbbi fogalmat azokra a helyzetekre dolgozták ki, amikor az oligarcha bejuttatja az embereit a közigazgatásba, és azok az ő érdekei alapján torzítják a gazdasági döntéseket.

A társadalom foglyul ejtése során is természetesen a közigazgatás csapdába kerül, de nem az oligarchák által, hanem a politika által. Itt most kibontanám ennek sorrendiségét, mert a magyar helyzet törtéelmi kísérletben igazolta, hogy van ilyen, és ápr. 12 után mindenki láthatja a lépéseket.

Valóban fontos ezeket a korrupciós folyamatokat látnunk, ezzel kapcsolatban edukálnunk a közéletet, ebben tökéletesen igazat adok a most felálló  NVVH-nak. Ráadásul ezek nagyon az integritás témakörébe is tartoznak, mert abban a keretrendszerben is a korrupció edukatív megelőzésén van a hangsúly, és ennek érdekében történnek intézményrendszeri csiszolások körkörös folyamatban. Vagyis felismerünk kockázatokat, kitalálunk rá valamit, hogy a kockázatok csökkenjenek, megint felismerünk és így tovább. Unger Anna voltaképp integritás mechanizmusokat kell majd bevezessen a közéletbe, legalábbis, ha a pályázati ígéretének eleget akar tenni.

Az új, fejlettebb magyar nyilvánosságnak és közvéleménynek a társadalom foglyul ejtési folyamatait kell majd hatékonyan felismerni. Nyilván a média segítségével, ahogy az mindig is történt, nyilván úgy, hogy a médiafogyasztók számára is világos legyen, hogy miért veszélyes a társadalom politika általi foglyul ejtése.

Nos, akkor lássuk a lépéseket.

Az első lépés épp az oligarchák állam általi letörése. Ott, ahol nem jön létre state capture, valószínűleg a társadalom sem olyan engedékeny a kormányzattal szemben. (Ebben van jelentős különbség Nyugat és Kelet közt. Nyugaton, a globalista kritikák ellenére, sosem koncentrálódik annyira a tőke, mint Keleten.) Az oligarchák üldözését a nép igazságérzete támogatja, az erős állam felé mozdulás rendet és normalitást ígér a vadkeleti bűnöző mindennapokra. Ám amikor megerősödött az állam két dolog történhet, az egyik, hogy tartósan elkülönül a gazdasági lobbiktól és jogszabályok által biztosítja a verseny tisztaságát, a másik, hogy elkezd hablatyolni a hazai tőke fontosságáról, de valójában a kormánypárt által kiszolgáltatott oligarchákat hoz létre, a vadkeleten pedig épp az állam megbízottai dobnak ki nem a rendszerbe simuló embereket az ablakon. De nálunk is az állam enyhébb eszközöket alkalmazva, de bántalmazóvá vált.

A gazdaság elfoglalásához olyan lépésekre van szükség, ami a közigazgatást és az erőszakszervezeteket sújtja. Előbb azonban nézzük a szabad és független civilek domesztikálását. A kritikus civilek elhallgattatására, üldözésére és bántalmazására (pl. mert külföldről finanszírozottak), a saját kooptált, valójában politikai célokat szolgáló álcivilek felépítése a kiegészítű technika. szintén orosz minta alapján. A saját civilek támogatását lassan kiegészítik korrupciós módú finanszírozással, ilyenformán függő helyzetbe is kerülnek. A kormányközeli álcivilekkel szemben az állam megengedő, elnéző, a GONGO-k így morálisan is elkényelmesednek. Orosz verzióban meggyőződésem, hogy tudatos is a korrupción keresztüli zsarolhatóság támogatása, és az a veszélyes az állam számára, aki nem akar korrupt lenni. (2020-ban már írtam az NGO – GONGO nemzetközi küzdelmekről.)

Mivel a politika nevezi ki a közigazgatás vezetőit, de a bűnüldözésbe és az országvédelembe is van beleszólása, ezért adva van a lehetőség, hogy a vezetőket immorális-lojálisakra cserélje. Ha sikerült a tudatban összemosni az állami és politikai érdekeket, a szervezetek elvesztik integitásukat. Az állam elfoglalása nem megy egyik pillanatról a másikra, de megfélemlített, cinikus, ideológiailag megvezetett (nemzeti máz, illiberális kormányzás, nagypolitikai tendenciákhoz alkalmazkodunk /konnektivitás/, keresztény kultúra védelme stb.) alapján az önigazolásokhoz szükséges kereteket is biztosítják a kormány udvari politológusai.

A lojalitás hangsúlyozása, az engedelmesség értékként terjesztése a közigazgatásban végképp leszoktatja az ott dolgozókat a gondolkodásról, miközben a közszolgálat egyre több és bonyolultabb döntés elé állítja a hivatlanokot, amely nincs jogilag szabályozva. Hannah Arendt nem véletlen beszél banális gonoszságról. Az állam elfoglalása során a banális gonoszság bontakozik ki a közigazgatásban. Sokat beszéltem erről az NKE-n a diákjaimnak, igaz, az állam elfoglalásáról nem, de Hannah Arenddtről igen. Egy diákom egyszer azt mondta, hogy csak a tanár úr beszél itt az önálló gondolkodás szükségességéről.

Ha már sikerült eltéríteni a közigazgatást, érdemes elfoglalni a kultúra területeit is. A nyilvánosság uralása voltaképp meg is előzheti a civilek üldözését. Előbb-utóbb azonban a nyelvet és a gondolkodást, aztán a művészetet is uralni érdemes. (Ld. még ehhez a szélsőbaloldal politikai filozófusait, pl. Antonio Gramscit.) A vallással általában könnyű dolga van a hatalomnak, szinte az egész kooptálható a finanszírozáson keresztül Magyarországon, mert gyenge a hitélet. Az orosz modell még rosszabb, ott a pátriárka és Putyin ugyan abból a szovjet ügynökhálózatból jön. Az államegyház összefonódás a posztszovjet térségben rejtett, a differenciáció megszülésénél tartanak, míg a bolygó más társadalmaiban szülés előtti állapotokat láthatunk. (ld. iszlám)

Vannak nehezebben elfoglalható területek. Ilyenek az egyetemek. De először a gazdálkodásuk ellenőrzése, majd elérése annak, hogy rektorok lojálisak legyenek (egyébként maguktól, kérés nélkül azok, már a rendszerváltás óta), majd alapítványi kiszervezések útján némi diákellenállást leküzdve, ez megvalósítható.

Nehezebben elfoglalható a jogrendszer, viszont könnyű az ügyészség. A hierarchikus ügyészi rendszerben csak a csúcsvezetőt kell saját emberré tenni. Ettől kezdve az igazságszolgáltatásban nem indulnak el eljárások politikai alapon, és elindulnak az ellenzékkel szemben. Hasonlóképpen lehet zaklatásra és bántalmazásra használni a pénzügyi felügyeleteket. (Ld. az Állami Számvevőszék esetét a Jobbik párttal.)

Sikeres kísérlet történhet a rendőrség, a katonaság elfoglalására is. Mivel ezek is erős hierarchiák, itt is a csúcson lévőket kell megcélozni. Ahogy Magyar Bálint mondja a végeredmény az, hogy mondjuk egy vádalku esetén nem akkor engednek el, ha bizonyítékokat szolgáltatsz egy magasabb szintű bűnözővel szemben, hanem fordítva, akkor engednek el, ha nem vallasz. Az alku arról szól, hogy szabad lehetsz, ha nem beszélsz.

Ez az egész társadalom minden szegletére érvényessé válik. Nem ér bántódás, ha nem beszélsz. A társadalom a felülről vezérelt korrupció áldozatává válik, és miután a társadalom elfoglalása elér egy bizonyos mértéket, a másik oldalon, a foglalók részéről egyre kiterjedtebbé válik a luxizás. Ugyanakkor nincs lehetőség a visszafejlődésre, nem lehet már feudális társadalmat hűbéri módon megszervezni. Az evolúció nem egy lehetőség, hanem kényszer.

Utolsó lépésként a titkosszolgálat politikai elfoglalására is láthattunk kísérletet, olyan elvetélt kísérleteket, melyek hamis zászlós műveletekben, vagy általuk szervezett zaklatásokban valósultak meg.

Egy elitcsere esetén a folyamat elindulhat elölről, de csak akkor, ha a barát-ellenség dichotómiát (amiben Carl Schmitt hitt, mint a politika lényege) nem sikerül meghaladni.  #societycapture

---

---