A döntés

Az élet legizgalmasabb részei nem alapjáratok, nem rutinok, hanem válaszutak. Amikor döntéseket hozunk. Sokan egész életükben csak elviselik a rájuk rótt helyzetet, a személyiségzavarosok nem, ők alighanem statisztikailag több döntést hoznak az életükben, mint az átlagember, mintha mindegyikük vezető volna, nem mások, hanem saját életük vezetői.

Ám döntéseik abban térnek el az átlagtól, hogy rosszak, vagy elmaradnak, mert ez utóbbi is a döntés egy fajtája. A halálos ágyunkon ugye, legtöbbször az hangzik el, hogy milyen rossz döntést hoztunk vagy nem mertünk meghozni az életünkben, pedig a lehetőség ott volt.

Nagyon egyszerűen, a skizoid, a nárcisztikus és a borderline döntései három különböző szokott lenni, s ebből meg is ítélhető, hogy ki melyik karakterhez húz közelebb. A nárcisztikusok döntései hatalomorientáltak, stratégiai jellegűek, az előremenetelük maximalizálása alapján történnek, ezért sokszor utóbb a morális hiányosság bűntudata jön elő, pragmatikus önigazolásokról hullik le a lepel. Átgázolók másokon, önzők, telhetetlenek. És kockázatvállalók, amiből sokszor rossz dolog sül ki.

A skizofrének döntései egyszerűen csak rosszak. Mintha önmaguk ellenségeik volnának. Individuálisak, moralizálók, a környezet ellen mennek. Ha életük keresztúthoz érkezik, szinte biztos, hogy a rosszabbat fogják választani, mintha átok ülne rajtuk.

A borderline-ok döntései sokszor kockázatvállalók, mint a nárcisztikusoké, de nem a hatalom hajtja őket. A hatalom az, amitől megrettennek, ha a kezükbe kapnák, mert félnek a felelősségvállalástól. Külső szemlélő számára tűnhet úgy, hogy mernek belevágni a kalandokba és ez irigylésre méltó, de az ellenkezője alapján lehet kiszűrni őket, a nagy esélyeket ők is visszautasítják, mint a skizoidok. #borderline

---

---