Látlak téged

Az egyik pszichológus könyvében azt olvasom, hogy egy kliensétől miután azt kérdezte, hogy van, az elsírva ült a székbe. Hamarosan kiderült, azért, mert soha nem érdeklődtek még a valódi hogyléte felől. Első hallásra ez kicsit abszurd.

Egy hölgyismerősömmel egyszer összefutottam az utcán és beszélgetésünk során úgy módosítottam a térbeli helyzetünket, hogy ne süssön a szemébe a nap. Később kiderült, hogy barátnőinek ezt a jelenetet mesélte el, hogy milyen fantasztikus vagyok, mert ezt csináltam. Valószínű nem gyakran találkozott az életében ilyen figyelmességgel, hogy ennyire hatással volt rá. Első hallásra ez is abszurd.

Nárcisztikusok áldozatai mindig beszámolnak arról, hogy a kapcsolat első szakasza annyira csodálatos volt és később, amikor elromlott ezt akarták visszahozni, ezért nem tudtak leválni és egyébként a partnerük néha vissza is tért a kezdeti körültekintő figyelmességhez, mikor látták, hogy veszélyben a kapcsolat. Első pillanatra abszurdnak tűnik, hogy miért nem ismerték fel a másik rugóra járó működését.

Legkevésbé a borderline-ok áldozatai tudják megfogalmazni mi is volt az a varázslat, ami miatt a kapcsolatot olyan sokáig igyekeztek megmenteni, miközben a borderline többször kiadta az útjukat. Mindegyiknél ugyan az a magyarázat, de előbb az ebben a sorozatban megszokott módon térjünk ki jobban a borderline-ra.

A borderline nem csak hirtelenjében és rendkívül határozottan jelenti be, hogy a kapcsolatotoknak vége, de ugyanilyen váratlanul tovább is lendül ezen és megint erősen ragaszkodik. A váltásra a nem borderline kérése, figyelme, szenvedése, vagy gáláns nagyvonalúsága, esetleg humorérzéke, hatással lehet. Ettől a nem-borderline azt hiheti, hogy az ő viselkedése befolyásolja a borderline-t, tehát akkor az eltávolódó elutasító viselkedésének is ő az oka. Ennek a dinamikának sokszor az a következménye, hogy a nem-borderline a pszichiátrián köt ki és gyógyszeres kezelésre van szüksége. Esetleg a borderline-tól még meg is kapja, hogy na ugye megmondta, hogy bolond.

Szép dinamikák, ám a nem-borderline általában kikerülve a kapcsolatból teljesen rendbe is jön, sőt, sok beszámolóból kiderül, hogy a nem-borderline úgy gondol vissza a volt partnerére, hogy nincs benne semmi harag, noha bántalmazták, semmi neheztelés, és azt mondja sajnálja a borderline-t, mert tudja, hogy nem fog megváltozni, továbbra is sok fölösleges szenvedéssel éli az életét.

S most térjünk vissza az alap kérdéshez. Mi az, ami közös a személyiségzavarosok hatásában és mondjuk a pszichológus kedvességében, vagy az én példámban, a nap vakítását észrevevő mozdulatomban.

Látszólag csak a figyelmesség. Ám figyelmesség és figyelmesség közt lehet különbség. Vannak felszínes etikettes tanult figyelmességek, rutinból elvégzettek, civilizációsak. Egyik kultúrában például, hogy átadjuk a helyünket a másiknak a járművön. Kínában például nincs ilyen szokás, és amikor megtettem, emlékszem nagyon furcsán néztek rám. Más helyzetekben nyilván meg a kínaiak nagyon udvariasak, mondjuk a hierarchia tiszteletében, ami meg nekünk furcsa, de ezekben tényleg nincs valódi empátia. Viszont a pszichológus „hogy van” kérdése lehet mélyebb, mint puszta formalitás, egy beszélgetés nyitánya, el fognak van mélyedni, mi történt a korábbi találkozásuk óta, stb.

A nárcisztikus és a borderline egy jódarabig fel akar oldódni a másikban. S közben elmélyed a tekintete, megpihen a partnerén, és azonnal érzékeli, ha nem kap tükrözést, de azt is, ha igen, és valóban látja a másikat. Látja nem csak azt a személyt, aki valamilyen szerepben van, hanem a törekvéseit. A borderline szereti látni a másik fájdalmait, és szeret ebben elveszni, szereti a másik történetiségét látni, a honnan jöttet és látja a jót a másikban, a törekvéseket, vagy éppen a hibái okait, melyeket teljesen el tud fogadni.

Ezt az egyik podcastban úgy fogalmaztam meg, hogy a borderline olyan, mint az Avatarban a „látlak téged” mondat. (Sajnos nem tudom melyik részben próbálom ezzel megragadni a lényeget.) A látlak téged a nárcisztikusnál jellemzően a kapcsolat elejére vonatkozik, aztán a nárcisztikus következetesen halad azon az úton, hogy leigázza és aztán megveti a partnerét, de a nem-nárcisztikus ragaszkodásának oka a kezdeti állapotba visszatérés. (Az elején minden olyan csodálatos volt.)

A borderline-nál a visszatérések gyakorisága azt eredményezi, hogy a partnere eljelentékteleníti az elutasító időszakokat, sőt leginkább meg nem történté igyekszik tenni. Paradox módon igyekszik hasítani, miközben a hasítási viselkedés alapvetően a borderline működése.

A borderline mikor hasít egyszerűen nem emlékezik és nem észleli a másikat annak mélységeiben, csak a felszínes lényét észleli és utasítja is el. Sőt, paranoiásan és igazságtalanul kombinál, hogy a partner biztos azért mondta vagy nem mondta, tette vagy nem tette, mert a szándékai rosszindulatúak voltak. A borderline ilyenkor felépít egy olyan látszólag logikus magyarázatot, ami vádaskodás és ráadásul hibás is. Na, ilyenkor szokott összeroppanni és semmit sem érteni a nem-borderline, ilyenkor fordul külső segítségért, vagy épp hazudik a barátainak is, mert igyekszik védeni a borderline-t. Mivel a nem-borderline botcsinálta hasító, ezért a valóság szépen halmozódik, ami a kapcsolat végét fogja eredményezni.

Viszont a hasításnak abban a fázisában, amikor „látják őt” több történik, mint felszínes elfogadás. Mindannyiunk lelke több rétegű, ha úgy tetszik, nem csak a felszíni karakterünkből, nem csak a személyiségünkből, hanem a spirituális részünkből is áll. A lelket sokszor eleve így szoktuk érteni, és a borderline érzékeli ezt a rajtunk túlmutató spirituális lelket is. Boszorkányos. Ez ám a fantasztikus élmény, amit ad a mi boszorkányunk, az ő szemében meglátni saját spirituális részünket.

Az más kérdés, hogy mire megyünk ezzel. Valószínű nem sokra, legalábbis partnerkapcsolati szinten, a hétköznapi életben. – De talán mégis lehet ezt értékelni, mert az élet segítségükkel valami mélyebb arcát tudja megmutatni, ha csak egy olyan rövid pillanatig is, mint hogy a nap ne süssön a szemünkbe.  #borderline

---

---