Nem jönnek vissza

Miért vagyok biztos abban, hogy ezek itt nem jönnek vissza? Szemben a lengyelekkel, szlovákokkal, csehekkel.  – Mikrotörténet következik.

Volt egy párttag kollégám az egyetemen. Minden feladatot elvégzett, amit főleg választások idején el kellett. Pártutasításokra digitális aktivitást és ki tudja még mit. Mint oktató régen a tanszéken tanított, régebben, mint én, köv.képp átment azokon a képzéseken és tantárgyfejlesztéseken, amin én is, és ami ahhoz kellett, hogy meg tudja tartani a kreatívan fejlesztett órákat.

Aztán a minisztériumokból szállingóztak a tanszékünkre emberek. (Nem csak a mi tanszékünkön történt ez, ez általános jelenség volt.) Az új embereknek kompetencia problémáik voltak például az órakitöltéssel, a tantárgystruktúrához igazodással. A diákok, akik addig egységesen magas színvonalú órákat kaptak és hasonló tematikán mentek végig, most attól függően, hogy melyik oktatóhoz kerültek, más tudással és más minőséggel találkozhattak. (S egyébként más oktatói etikával is.)

Egy ízben beteget is jelentett a frissen érkezett ejtőernyős, és emberünk helyettesítette. Aztán ő, aki meg tudta tartani az órákat, aki NER-es volt, és aki mindig elvégezte amit kell, a csoportos leépítés halállistájára került, ahogy én is. Egy éve lett volna még a nyugdíjig. Kap alapfizetést, de továbbra is a leépítettek listáján marad és nem kell tanítania. Emberünk felajánlotta, hogy megtartja az órákat. Nem hagyták. Az oktatásszervezőnek komoly gondot jelentett, hogy oldja meg a kiesését. Tehát mind az egyetem oktatásszervezői, mind a diákok rosszul jártak, de nem, az elbocsátásán nem változtattak, mert valami háttérhatalom kiadta az utasítást, hogy a listára kell kerülnie, és hozni kellett a statisztikát. A fizetését is inkább megadták, emberségesnek hitték magukat, mert nem lett munkanélküli – mint én -, csak ne járjon be.

Akkor arra gondoltam, hogy ha ezek így bánnak a saját embereikkel, ha ilyen mértékben semmibe veszik és megalázzák őket, ha semmi nem számít amikor a parancsot végre kell hajtani, ha tehát így ki tudják kényszeríteni az akaratukat az állami intézményekből, akkor a NER legyőzhetetlen. (Az egyetemek a nehezebben elfoglalható intézmények közé tartoznak, ennek megfelelően nehezebben is tisztulnak meg. A skála másik végén a rendőrség és a katonaság van.)

Két évre rá jött a poloskás beszéd (2025 márc.), meg az elhallgatási törvény parlamenti vitája (2025 máj.). És ilyesmit azért is vártam, mert ha így bántak a sajátjaikkal, akkor - véltem - még kegyetlenebbül fognak bánni az ellenségeikkel. Amúgy 2010-től figyeltem a párhuzamokat Oroszország és Magyarország közt. Főként a civilek vegzálását. Szóval arra mentek a dolgok, amire számítottam, a társadalom is ellenség lesz, de le fognak törni mindent kínai megfigyelő kamerákkal és üldözéssel, véltem, egészen a Pride-ig.

Míg 2010-ben a bosszú lélektana érdekelt, később aztán az ellenállás strukturális megoldásai (az Egy életmentő történetet ezért is írtam), még később pszichés tisztánlátás és egészség megőrzése foglalkoztatott a jövendőbeli NER rendszerben.. (Az elhallgattatási törvény behozatala idején tartottam is ilyen előadást civileknek.)

Az üldözés kiterjesztése, a háttérhatalmi pozíciók megerősítése, a félelem és a bizonytalanság légkörének behozatala logikus evolúciós fejlődési irány volt. Ám most, hogy váltás történt nem hiszem, hogy számíthat Orbán saját volt katonáinak a szavazatára. A kérdés immár fordítva fogalmazható meg. Ugyan miért hozná vissza a hatalomba a társadalom a Fidesz-KDNP-t, ha nem csak az ellenségek nem látnák ezt szívesen, de a saját volt értelmiségi bázisa sem?

Nem aggódok a visszatértük miatt. Más érdekel. Böllt olvasok, aki a német összeomlás utáni éveket dolgozta fel, meg resztoratív mediációs műsorötletet ajánlgatok médiaembereknek, meg a társadalmi párbeszéd deliberatív eljárások támogatásában vagyok aktív. 

Zsolt Péter

#Fidesz-KDNP

---

---