A magyar vak bizalom szabályozása

Először nézzük magát a dilemmát. Amennyiben a képviselő tudja, hogy 12 év után vissza kell térnie a polgári életbe politikai kapcsolatait szánhatja arra, hogy a visszatérése minél sikeresebb legyen. Már eddig is létezett a forgóajtó probléma, tehát az, hogy a képviselő lobbizik egy vállalatnak, majd ahhoz megy dolgozni, ahogy az Szijjártó Péternél és a BYD-nél látjuk. Vagy fordítva, egy cégtől jön át a politikába, hogy ott aztán volt cége érdekeit szolgálja (state capture). Nem beszélve arról, ha életútja folyamatos pörgés. Ezt a pörgést ugyan megakadályozhatja, ha 12 év után többet nem lehet valaki képviselő, de miniszteri ember még lehet, szóval mégse. Míg nem volt ez a közjogi korlátozás akkor is terhelhette a demokráciát a forgóajtó, mondhatnánk, a 12 év sem fogja jobban. De, azt hiszem jobban fogja, ám a megoldás ugyanott van, ahol  eddig is, az összeférhetetlenségi szabályozásokban.

Erre kitérünk, de előbb a 12 éves korlátozásról még valamit. Jótékony hatása, hogy megnyitja több ember számára a politikai pályát, nem betonozódnak be életpályák a politikába. Persze, mondhatjuk, hogy miért baj az, ha valaki képviselőként jól és hosszan szolgál egy közösséget. Nem baj, de akkor is korlátozza, hogy más is jól és legalább 12 évig szolgáljon. A magyar élettapasztalat a negatív hatásból indul ki, valamit meg akar akadályozni, amiről én beszélek, az a lehetőségek kinyílása. A jövő inkább azt igényli, hogy ahogy egyre több a művelt ember, egyre kevesebb a létfenntartási küzdelem, mert a gépek átveszik ezeket, a közösségi életben minél több ember vegyen részt, és minél több legyen ez a forgás.

Most térjünk vissza a korrupciós kérdéshez. A fejlődés kétirányú, nem csak politikai részvétel aktivabbá válásáról van szó (nevezhetjük ezt polgárosodásnak), hanem a korrupció csökkenéséről is. Hogy lehet megakadályozni, hogy valaki ne saját zsebre dolgozzon, ha egyszer tudja, hogy 12 év után az életét nem politikusként kell folytatnia? – Például úgy, hogyha ezt az inmorális szándékát látjuk, már 4 év után leváltjuk. De lehet jogi korlátokat is beépíteni.

Egy eddig is gyakorolt megoldás az USÁ-ban, a qualified blinde trust. A QBT, vagyis a minősített vak bizalom során a hivatalnok a vállalatát át kell adja egy tőle független kezelőhöz. A szenátor vagyonának kezelését mondjuk egy bank végzi, amelyik nem állhat kapcsolatban vele. Kérdezhetjük akkor, hogy mi a helyzet Elon Musk azon időszakával, amikor tanácsadói pozíciót töltött be Trump mellett, vagy mi a helyzet Trump-pal? Mindkettő valóban problémás. Bushék, és pláne a demokrata elnökök, pl. Obama mind önként vállalták a QBT rendszert, Trump nem, noha a legfelsőbb elnöki hatalom mentes ettől a kötelezettségtől. (Nem kéne, hogy így legyen, de jogilag még így van.) Politikailag támadják is emiatt Trump-ot, de ez minden. Az 1978-as Ethics in Government Act jól szabályoz, részletes és körültekintő, még ha alapvetően a vak bizalom is a rendszer lényege. Egyszerűen bízni kell abban, hogy a politikus vagy a tisztségviselő normális, nem lehet mindent leszabályozni.

A franciák 2013-as szabályozása lényegesen keményebb, mert náluk el kell adni a vagyont. Az intézmény neve Haute Autorité pour la transparence de la vie publique (HATVP).

A példák sorolhatók, és mondhatók rájuk, hogy ezek nem teljesen forgóajtó problémák, de a forgóajtó csak annyiban más, hogy ott nem tulajdonosi és közhivatalnoki, hanem menedzseri és közhivatalnoki összeférhetetlenség van. Ezeket is igen lájtosan általában néhány éves elcsúsztatással kezelik. S épp itt a lényeg, hogy az éves elcsúsztatás nem megoldás. Versenytársi vállalatok közt igen, de közhivatal és piac közt nem.

Ha egyszer a cél az, hogy a politikusok és a magas köztisztviselők cserélődjenek, mint hajdan a görög demokráciában, akkor ez magasabb érték, mint a korrupciós kockázat, de ettől még az utóbbi sem elhanyagolható. Az összeférhetetlenségek kezelése egyre inkább intézményi ellenőrzések alá teendők. Így például Szijjártó Péter nem csak 3 év után nem mehetne a BYD-hez, hanem soha egész életében. Ha egy politikus azon dolgozik, hogy egy vállalat támogatást kapjon, akkor tudnia kell, hogy annál a vállalatnál már soha nem lehet munkavállaló. A részvényesség is bennfentes kereskedelem gyanúját vetheti fel, arra is oda kell figyelni. Ha valakinek jelentős részvényei vannak egy vállalatnál, az a tulajdonosi-köztisztviselői szabályozás olyan kérdéseit veti fel, melyekről korábban már az USA és a francia példa kapcsán beszéltünk. Pl. nem vállalhatsz olyan politikai munkát, ahol egyébként részvényeid vannak! (Ugyanez a szabály érvényesül egyébként a médiaetikában is. Nem írhatsz olyasmiről oknyomozó cikket, nem vezethetsz vitát olyan témában, ahol amúgy érdekelt vagy.)

Bennem felmerülnek olyan kérdések is, hogy lehetnek olyan helyzetek – pl. ami a Shell üzleti érdekeit érinti -, amikor Kapitány Istvánnak tartózkodnia kell a szavazáskor, a bizottsági vitáknál pedig ki kell mennie a teremből. Minden nem szabályozható le, tehát ezek etikai, integritásbeli kérdések lesznek, ahogy már ma is azok.  

#összeférhetetlenség

---

---