Emlékezés

Vannak tű pontosan emlékezők, s vannak felejtők, vannak, akik az eseményeket tudják felidézni, és abból az érzelmeket, de többen, akiknél az érzelmek rögzülnek és abból konstruálódik újra az emlék. Az emlékeinket a jelenben újra konstruáljuk, elsősorban a vágyaink és a szorongásaink alapján. Akadnak bevésődések (villanófény emlékek), illetve mélyen elfojtottak, melyek ott vannak valahol, csak módosult tudatállapotban jönnének elő.

A borderline nem ezekben a fenti dimenziókban specifikus, hanem abban, hogy az emlékek érzelmileg roppant sok időbe kerülnek, míg a megfelelő intenzitással a helyükre kerülhetnek. A nem-borderline emlékezése érzelmi szempontból fokozatos beállítódású, ha például erős és neurotikus, akkor másnap is valahol ennek a közelében van, csak mondjuk kicsit már enyhébb és így tovább.

A borderline emlékezési módja ugrásos (diszkrét), mikor valaminek a hangerejét nem tekergetni lehet, hanem nyomógombok vannak és ugrások. Ráadásul a diszkrét érzelmi állapotok az emlékezés során néha messze vannak egymástól. Erős pozitív érzelmi átélés. aztán ugyan az az emlék egy negatív érzelemet vált ki, harmadszor pedig felmerülhet szintén ugyanaz az emlék érzelem nélkül. Tehát egy nulla érzelmi háttérrel, hideg racionalitásban. A nem-borderline ezt a harmadikat tudja a legkevésbé elképzelni, mert egy „normális” ember mindig társít érzelmet az emlék mellé.

Csak kitérő, de a borderline-ok leginkább ettől az üresen felmerülő emlékezési mechanizmustól tartanak, mert alapvetően nem pszichopaták, de ilyenkor megérzik a bennük lévő pszichopata torzulás veszélyét.

Az emlékek ebben az ugrálós diszkrét érzelem mechanizmusban kerülnek a helyükre. Végül egyébként ugyan oda, ahová a nem-borderline-é, mert alapvetően az emlékek mindenkinél halványulnak. (Kivéve persze azoknál, akiknél nem működik a felejtés, az emlékek fotószerűek. Ez utóbbit nem boncolgatom most, de szerintem ez se ritka, 3-5% körülire becsülöm, mert van egy emlékezés gyakorlatom, és a 20 fős csoportokban mindig van egy ember, aki ebbe a kategóriába rakható.)

Terápiában pedig arra jöttek rá, hogyha borderline karakter vagy, akkor teljesen felesleges azt magyarázni neked, hogy az emlékeidet kezelt fokozatiságukban és bízz abban, hogy szépen csendesedni fognak. Pl. az elvesztés okozta fájdalom az, ami egy borderline-t a pszichológushoz hajtja. Ugyanis a borderline nem tudja úgy csendesíteni a lelkét, mint más. A diszkrét, kategoriális ugrálást használják az erre specializálódott terapeuták, és ezt az öngyógyítást tanítják meg a borderline-nak. Vagyis, ha felmerül egy fájdalmas emlék, akkor keressük meg – mondják - az abban való szépséget és boldogságot, és fordítva, ha roppant hiányzik az emlék okozta boldogság, keressük meg az abban való hiányosságokat és idézzük fel a dühöt és elutasítást.

Az emlékek érzelmi kapcsolagatásának tudatos irányítása, avagy a terapeuta segítségével történő érzelmi hullámzás az, ami a végén eljuttatja a borderline-t egy nem érzelemmentes hidegségbe, hanem egy megfelelő nyugodt állapotba.  #borderline

---

---