Felelősség vállalásának hiánya

Borderline: Azt mondják rám, hogy nem vállalom a tetteimért a felelősséget, és ezért volt most valaki aki ezt a képembe mondta. Elutasítanak az emberek, nem először mondják ezt nekem. Valóban rossz ember volnék?

Terapeuta: Szoktál-e erkölcsi alapon döntéseket hozni?

B: Igen, hogyne, nagyon is.

T: Mondj egy példát.

B mond egyet, aztán még egyet, és kiderül, hogy általában erkölcsi döntéseket hoz nem pedig mondjuk haszon alapúakat, inkább ez a jellemző rá, főként nagy fordulópontoknál. Például váláskor, vagy munkahelyváltáskor, vagy kockázatos kiállásokkor, s főként amikor a gyengébbek mellé kell állni. A gyengéket, kiszolgáltatottakat mindig védi, mindig velük empatizál, szóval alapvetően lelkiismeretes embernek tartja magát.

T: Akkor nem lehetséges, hogy valami félreértés van ebben a felelősség nem vállalása vádban?

B: Mire gondolsz? Hogy lehet valaki erkölcsös, ha egyszer a felelősséget nem vállalja? Nem lehet egyszerre mindkét jellemvonás igaz.

T: A borderline-oknál lehet. Előfordulhat. Mikor a felelősséget nem vállaljátok nem vagytok tudatában annak, hogy nem vállaljátok, ugyanis nem azonosultok azzal, aki korábban hirtelen felindulásában mondott vagy csinált valamit. Azok nem ti vagytok, ő annyira más, mint amit magatokról gondoltok és akik ti vagytok, azért vállaljátok a felelősséget.

B: Igen, ezt hívjátok ti pszichológusok disszociációnak.

T: Mondanék most még valamit, mert ez a disszociáció nagyon szakszerűnek hangozhat, és kérdés megyünk-e egyáltalán vele valamire. Amikor a felnőtt éned azt gondolná, hogy most valamit úgy elrontottál, hogy annak következményei lesznek, de most jó felszabadultank és boldognak lenni, mert a pillanat békés, akkor a gyermeki ártatlanság és időtlenség állapotába kerülsz. Másnak úgy tűnhet, hogy nem vállalod a felelősséget a korábbiakért, és ez igaz, de te meg épp tudsz felhőtlen és boldog lenni, mert a gyerekben vagy.

B: elbutulok?

T: Nem, ez nem elbutulás, csak váltás. Mások nem érthetik, hogy ezek a váltások nem tőled függnek, nem te irányítod, ezért gondolják stratégiának, felelőtlenségnek, morálisan elítélhetőnek. Pedig nem az. Különösek, nem szokványosak, még csak nem is mindig önvédelmi funkciójúak. Mert akkor mindig ezt csinálnád, de épp az előbb meséltél el több történetet, ahol beleálltál konfliktusokba.

B: Akkor miért van?

T: Van, és kész. Mint másnál, hogy nagyot hall, vagy a látása nem jó, vagy mozgáskorlátozott. Nem egy örömteli dolog, de ahogy a testi hibák nem morális kérdések, úgy ez sem.

B: Hát nem győztél meg. #borderline

---

---