A CSAK magasan szocializált és a diagnózist el is fogadó közti különbség

A magasan szocializált borderline igyekszik jóindulatúan, a bántást kerülve megfogalmazni véleményét a világról, a másikról. Sokat dolgozik azon, hogy elítélő gyors és érzelemből jövő elutasításai becsomagolásra kerüljenek. De ez koránt sem veszélytelen, mert például párkapcsolatban, ha a partner elfogadja, hogy a borderline empatikus kritikájában van igazság, egy acting out helyzetben megtörténik majd a szocializáltság elhagyása és hivatkozási alapul fog szolgálni, hogy a partner maga is elfogadta a kritikát. Acting out helyzetben a kritika felnagyítódik, elvész az empátia, s az elfogadhatatlanság és a visszautasítás totálissá válik. Épp ezért a nem-borderline egy idő után felismerve ezeket a mechanizmusokat a szocializált empátiába csomagolt kritikát is jobban teszi, ha nem fogadja el, mert tudja, hogyha még van is benne igazság, ezt nem ismerheti el a későbbi kellemetlenséget kerülendő.

Ebből a dinamikából a folyamatos eltávolodás következik, mert nem marad helye az intimitásnak és az őszinteségnek. Önvédelemből. Másrészt felmerül, hogy a borderline stratégiát követ, csapdát állít, hogy aztán később visszaéljen az elismertekkel, de ez nem így van. A borderline ebben nem stratéga, csak az érzelmi hullámzásainak a rabja.

A diagnózisát elfogadó borderline magasabb szintű önismerettel bír, de kellemetlenebb helyzetben is van, mert a percepciójáról már eleve tudja, hogy esetleg tévedés. És ekkor veszendőbe mennek a korábbi dologk. A borderline-ok tehetsége épp az éles percepcióikban van, társadalmi hasznuk – ha és amennyiben társadalmi énjük fejlett -, igen értékes észrevételekkel bír. Metafizikai élményeik sem skizoidok, nem szakadnak el a józanságtól, tehát ezek is spirituálisan intelligensek. Mégis, mivel vannak olyan percepcióik, melyek tévesek, s ha ezt - általában egy pszichológus hatására - belátják, nehéz helyzetbe kerülnek.

Minden ember olyan szemüveget hord, amilyen a szükségleteiből, a szorongásaiból, a reményeiből, a félelmeiből áll. Mivel a borderline-oknak erős szorongásaik vannak elhagyatottság, kiszolgáltatottság, elhagyás témában, ezen percepcióik túldimenzionáltak. Nem csak a rájuk vonatkozó párkapcsolatban, hanem a tárgyhoz tartozó minden vonatkozásban. Mondjuk, ha egy filmet néznek, akkor is az ilyesmit veszik belőle észre. Egy mese értelmezésében is mást emelnek ki. Ott is például a gyerek kiszolgáltatottságát látják meg, ahol az a gyerek nincs kiszolgáltatva. Emlékszünk még, hogy kisgyerekkorban csak az a mese ríkatott meg minket, ahol a főhős magára maradt?

Az elfogadott diagnózis következtében a borderline bizonytalanná válik a percepcióiban, elmondják neki, hogy az túlérzékeny, infantilis, sérült. Egyébként joggal válik bizonytalanná, mert az érzelmi érzékelése valóban becsaphatja. Rajong, vagy elutasít, és ez állandó életvezetési problémát okoz neki. Viszont ha valaki elfogadja és tudja, hogy nem hihet az érzelmeinek, az valahol pokoli.Rombolja  az önérzetét, ami amúgy sem volt soha stabil, viszont nagyobb lehetőséget biztosít, hogy kapcsolatait megőrizze.

Az önismereti fejlődés során tudatra ébredt borderline élete nehezebbé válik, viszont ezzel együtt szerethetőbb is lesz.  #borderline

---

---