A fölényesség szociálpszichológiája

A fölényeskedő kommunikáció megerősíti a csoportot, de nem teszi lehetővé a valódi versenyt a másikkal. Egy sajátos paradoxont rejt. Ha ugyanis leállsz vitatkozni te, mint fölényeskedő a másikkal, akkor „lealacsonyítod” magad hozzá, tehát nem fogsz a másikra ránézni, nem fogsz az érveire válaszolni, nem is tudsz vele mit kezdeni. Emlékszünk talán a Gyurcsány-Orbán vitára, Orbán már előre lenézte Gyurcsányt és aztán nem hozzá beszélt, hanem a kamerába.

A fölényesség bármivel párosulhat, panaszkodó-számonkérő is lehet, mint a Takács-Kulja vitában, és itt is a fölényesebb veszített. Ráadásul a vitának volt egy olyan dinamikája, hogy Takács úgy érezte, ha Kulja fölényeskedik, ő is megteheti ezt, és így a stílus arra a terepre került amiben ő igazán otthon volt. A fölényes néha nagyon jó tud lenni a fölényeskedésben.

Egy a végletekig következetes fölényességnek vereség esetén a teljes megsemmisülés a következménye. A fekete arisztokrata lovag 1492 A paradicsom meghódítása (vagyis az Amerika felfedezéséről szóló) filmben miután az egyik hódiító kegyetlenkedik a bennszülöttekkel, és a rá megharagudó Kolombusszal (Gerard Depardieu) párbajba keveredik, a párbajban alul marad. Végül a szikla tetején azt mondja: a történelem úgyis rólunk nemesekről szól és leveti magát a mélybe.

Aki fölényes és veszít, az választhatja még a vezeklést, de ha igazán következetes az öngyilkosságot fogja, mint Adolf Hitler. Meglehetősen veszélyes és önveszélyes stratégia a fölényeskedés. Amikor II. Erzsébet megengedett magának némi arroganciát Lady Dianával szemben, az majdnem az angol korona összeomlásához vezetett. Tanácsadói közölték is vele, hogyha nem hajt fejet Lady Diana temetésén, az a birodalom végét jelentheti. A Buckingham palota félárbócra eresztette a zászlót és Erzsébet királyné is fejet hajtott. Talán az utolsó pillanatban.

Manapság a populizmus párosítását figyelhetjük meg a fölényeskedéssel. (Ld. még Janis csoportgondol megifgyelését, ő kiemeli, hogy a fölényeskedésnek a végeredménye, hogy morálisan is felsőbbrendűnek hiszi magát a csoport, és ezért egyre amorálisabb dolgokat enged meg magának a másikkal szemben.) A történeti kontextustól függően új dolgokat figyelhetünk meg. A lépések ma mások, mint a korábbi példákban. Nem eredendően egy meglévő pozícióból származik, mint az első Orbán kormány bukásakor, Erzsébetnél, az arisztokrata lovagnál, Hitlernél. Ezek eleve felső státuszú pozíciók, ennek megfelelően tekintélyesek és felülről kommunikálók, sokszor elegánsak. A mai populista stílus arrogáns, lekezelő, és inkább alpári.

A populista vezető alapállása az, hogy „mi épp olyanok vagyunk mint ti”, „épp úgy beszélünk, mint ti a kocsmában”, végeredményben pedig a szociálpszichológiai ajánlat nem más, mint „ha ti és mi azonosak vagyunk, akkor ti is épp úgy lehettek fölényesek a másik csoporttal, ahogy mi”. Ilyeneket állít ez a helyzet: „van bennetek is rejtett rosszindulat, harag, előítélet? Hát kimondhatjátok, mert mi is kimondjuk, mert jogunk van hozzá.” És máris megkapjuk Bayer Zsolt közönségét. Együtt nézik le a másik csoportot. A nyugdíjas osztag esernyőkkel kiment néhány ellenzéki tüntetésre, hogy verekedjen, mert ha nekem van igazam, akkor a másikkal bármit tehetek. (Ez a „kinek van igaza játék” – melyet Rosenberg szerint senkinek sem kéne űzni, mert csak agresszió lesz belőle.) A fölényességből a végén az agresszióhoz való jog következik. Legyen az verbális vagy valódi. 

A teljes Megafon, már megalakulása pillanatában a fölényesség kommunikációjára épített. Bárkit megalázhatnak nem csak a nézetei és a viselkedése miatt, de akár pusztán azért is, mert nő. (Ld. Jeszenszky Zsolt Baranyi Krisztina polgármesterről mondottait, amit nem idéznénk.) Lázár elhíresült mondata pedig az anyagi javakra épített fölényeskedés. Ez kicsit kilóg a sorból, mert nem populista. Egy feudális korszakra emlékeztet, ahol az arisztokraták időnként megmutatták a vagyonukat és reprezentáltak. Bár Lázár nem luxizik, rejtegeti a kastélyát, a NER feleségek viszont luxiznak. Várkonyi Andrea talán a legjobb példa arra, ahogy a gazdag NER feleség reprezentál a nyilvánosságban és jótékonykodása közepette is saját gazdagságát mutogatja. Azért érezzük ízléstelennek, mert mi oka van valakinek, hogy még a rászorultak közt is reprezentáljon?

A fölényeskedés mögött lehet egy erős identitás, de ha a dolog pszichológiájában kezdünk kutakodni, akkor épp annak gyengeségét, az identitásba való kapaszkodást fedezhetjük fel. Egy olyan fölényeskedő vezetőben, mint mondjuk Orbán Viktor vagy Trump, épp az ideológiai képlékenységet találjuk. Trumpnak valójában semmilyen szavát, ígéretét, ultimátumát nem lehet komolyan venni. Ő és Orbán is nagyon könnyen változtatják az álláspontjaikat, a nézeteiket. Trump a mai populizmus bulvár pocskondiázásának mélyéről jön, az ő fölényessége egy olyan önvédelem, amiről minden lepereg. A NER ezt még nem tudja, ha kell, ugyan elviszi a kisvasutat Bicskéig, de szemben Trump-pal zavarba hozható. Putyin az ellenfeleit megöli, Trump lepöcköli, Orbán viszont nem találja a megoldást, Hadházy és Magyar Péter folyamatosan bontja le a népszerűségét.

A fölényeskedésnek megvan az a hátulütője, hogy tovább megy a hatalom, mint tehetné. Gondolhatunk Hatvanpusztára, de más, ideológiai kérdésre is. Orbán Balázs ideológiai fölényességében addig jutott, hogy 56-ban, ha a magyaroknak eszük lett volna, feladják. Schmidt Mária szerint Németország már nem létezik, az oroszoknál pedig csak a nyílászárókkal van gond, de senki ne ítélje meg az ő kultúrájukat. Mintha legalábbis az ablakokon való kiesés kultúra volna. Mintha egy nép ellenállása az agresszorral szemben butaság volna.

Létezik értelmetlen ellenállás, ebben Orbán Balázsnak igaza van. Valószínűleg épp ő lesz a példa rá, ahogy Trumpról is el tudjuk azt képzelni, hogy azt, hogy veszít, el nem ismeri. Ők arra példák, amire a a Gyalog galoppban a fekete lovag, akinek miután minden végtagját levágták hajlandó kiegyezni egy döntetlenben.

---

---