Segíts másokon, magadonn is segítesz

Hat szempontot ismerünk, hogy milyen jó visszacsatolása is van, ha segítő szakmában tevékenykedünk. Hat szükségletet is elégít ki. (érzelmi érzékenységünket, elismerésvágyunkat, önkontroll-szükségletünket, érzelmi önszabályozásunkat, önbecsülés-erősítésünket, elköteleződés-szükségletünket.)

Akiben kevéssé, vagy egyáltalán nem jellemzők ezek a szükségletek, nyilván nem fog segítő szakmába menni, illetve ha odasodorja az élet, kevésbé lesz motivált. Van egy szociálpszichológiai kutatás (Smith-Mackie szerzőpáros kézikönyve ismerteti), melyben kimutatják, hogy az AIDS beteggondozók közül azok, akikben több a személyiségprobléma, kitartóbb gondozókká válnak. Akinek fontosabb, hogy hasznosnak tarthassa magát, és bizonytalan, az később ég ki, ami lássuk be, a betegek számára előnyös. Tehát nem mindig a letisztultabb személyiségek hajtanak több hasznot.

Az sem véletlen, hogy ez a kegyetlen megfigyelés egy szociálpszichológiai könyvben van. A humanisztikus pszichológiát választó segítők és a szociológusok ill. szociálpszichológusok más kasztba tartoznak. (Én az utóbbiakhoz sorolom magam.) A segítők (pszichológusok, terapeuták, life coachingok), ha valakin nem tudnak segíteni, azt a saját kudarcukként élik meg, mert mindenkiben a jószándékot feltételezik. A szociológia felől jövők hajlamosabbak a struktúrákat okolni, és a strukturák kialakítóját. Mi hajlamosabbak vagyunk a morális elítélésre is.

Például - mondjuk mi - ha hatalmadban van létrehozni egy illiberális társadalmat, akkor ezt azért hozod létre, hogy növelhesd mások feletti kontrollodat. Ha visszaélsz ezzel a lehetőséggel, begonoszodsz. A szociálpszichológus egyáltalán nem retten meg attól, hogy elítélje és felismerje a gonoszságot. (Ld. Zimbardo Lucifer hatás c. könyvét). Zimbardo egyébként nem csúszik bele abba a giccsbe sem, hogy jó embereknek nagyobb morális tartást feltételez. Az említett könyvében a börtönkísérlet kapcsán az egyik fiú elemzésével példázza, hogy épp a legjobbak omlanak össze legelőbb. A srác ugyanis rab akart lenni, hogy megedződjön, ha a való életben is küzdenie kell az igazságszolgáltatással és a rendszerrel, egy másik, aki a helyére jött, mert az előzőt hamarabb ki kellett hozni, meg erőből lázadt, ami miatt a többiek fejére is bajt hozott.

Vannak persze a segítő szakmákban is kivételek, ilyen Dr. Ramani Durvasula, vagy nálunk Almási Kitti. akik képesek kimondani, hogy XY nem csak nárcisztikus, de rohadék is, és nem hajlamosak vele foglalkozni. S valóban, ahogy az elején felsoroltuk mi tesz valakit alkalmassá a segítő szakmára, abban látható, hogy például egy borderline pláne rendelkezik azokkal a szükségletekkel, és keresi a segítő tevékenységet, és mivel rendkívül empatikus tud lenni, segítőként is kiváló szakemberré válhat. És alighanem egy nárcisztikus is, ha oda akar figyelni másra, ezt meg tudja tenni, és saját magát fejlesztheti így. Másfelől viszont dönthetnek önző módon. Vagyis az erkölcsi dimenzió egy teljesen más pálya. Vannak jó nárcisztikusok és vannak gonoszok.

Nagyon beszédes az a kép, ahol Trump elnök elkezd koncentrálni Zelenszkijre a vatikáni találkozójukon. Hoppá, egy nárcisztikus így is tud viselkedni? – Igen, és nem kell megrettennünk attól, hogy néha meg kell ítélnünk mások erkölcsi szintjét. Legalábbis én nem szoktam ettől félni. Szituációkban, illetve egész karakterüket illetően is megítélhetőnek tartom az embereket.  #borderline

---

---