A hálózatelméleti bosszúkutatás eredete

Barabási Albert-Lászlót – aki akkor épp az NKE-n volt szerződéses viszonyban és én is épp itt oktattam – azzal az ötlettel kerestem fel, hogy volna itt a siker és a társadalmi hálózatok közt valami kapcsolat. A hálózati struktúra egy bizonyos fajtájából következtetni lehet arra, hogy az a társadalom sikeres-e és fordítva, ahol ki tudunk alakítani olyan hálózatot, ami a hipotézisemben megfogalmazódik, ott jön a siker. (Ehhez persze nem csak a hálózati struktúra egy bizonyos fajtáját kell keresni, hanem a siker fogalmát is operacionalizálni kell.) Kutathatnánk ezt telepelülési szinten, csak a megfelelő adatokat kéne felvennünk.

Barabásitól nem kaptam visszajelzést, alighanem el volt foglalva a saját ötleteivel. Pedig őt is érdekelte a siker témája, és azt körbe is járta, hogy egyedül senki sem lehet sikeres, tehát kapcsolati hálókra van szüksége mindannyiunknak.

Másfelől viszont épp az NKE-re szakadt valami irdatlan mennyiségű EU-s kutatási pénz, és felkerestem tanszéki professzoromat, elmondtam neki az ötletem, amiből nem értett sokat, de azt látta, hogy van valami ötletem. Egy empirikus kutatás irányítását bízta rám, ami azért ütközött nehézségbe, mert azt, hogy az NKE bármit empirikusan is vizsgáljon központilag nem akarták az egyetemi oktatóknak engedni. (Arra megbízhatóbb agytrösztöket működtetett a Fidesz.) Abszurd küzedelmeket kellett vívnom, de erről majd máskor. Végül kiverekedtünk magunknak a nagy projekten belüli lehetőséget. Sokat köszönhetek Gáspár Mátyásnak, de le kellett mondanom az eredeti elképzelésemről. Ahhoz bizony Barabásiék empirikus tudása kellett volna,  így pedig Gáspár Mátyás kérdéseit vittük empirikus szintre. Készült kérdőív, jártuk kollégáimmal az országot, felkerestünk stake holdereket, aztán írtam az eredményekből valamit.

Az eredeti ötlet sem hagyott nyugodni, de beleszaladtam valamibe, ami elég kellemetlen volt az elmélet számára, ugyanis az a hálózati struktúra, ami a sikerrel korrelált ránézésre, vizuálisan megegyezett a korrupt társadalmak hálózati struktúrájával. Őrült mázli, hogy integritás tréningeket bízott rám az egyetem – szintén EU-s finanszírozás – és így korrupciós szakirodalmat kellett olvasnom.

Valami hasonlóhoz jutottam el, mint Fleck Zoltán is, mikor arról beszél, hogy a demokrácia nem formalizmus és nem számmisztika. Fétisszerűen ragaszkodik néhány jogász a kétharmadhoz, ami az egyetlen legitimációja a hatalmi struktúrák megváltoztatásának. Valójában fontosabbak az értékek, a lelkület.

Az én kutatói világomban is valami hasonló megoldás adódott. A hálózat mögötti értékrendszer határozza meg, hogy az a hálózat egy korrupt világé, vagy egy fejlett demokráciáé. Bizonyos mértékben mindkettő lehet sikeres, de aztán a kettő között egy ugrás következik be.

Hogy miként néz ki ez a hálózat, hogy mi az a diádikus oszcilláció, valamint, hogy hol akadtam el és hogy jött a továbblépés, erről szól a Bosszú-podcast harmadik, befejező epizódja. https://www.youtube.com/watch?v=YWNQ4v0119s

Zsolt Péter

#bosszú

---

---