Szociálpszichológiai nézőpont

E nézőpont főleg a társas hatások oldaláról vizsgálódik, sokszor társadalmi mozgásokat vizsgál, de nem statisztikai értelemben. Általános emberi viselkedések után nyomoz, azt feltételezi, hogy más kultúrák tagjai is hasonlóan viselkednének hasonló körülmények közt. Talán ez az oka annak, hogy sosem vonzódok a magyarok szidásához, mert azt feltételezem, más nemzetek tagjai sem volnának különbek ha pontosan ugyanazokat a kiszolgáltatottságokat kéne megszenvedniük. A büszkeségtől is talán ezért ódzkodok.

A személyiségzavar a pszichológia területe, de hogy egy zavartság mikor lesz káros vagy hasznos, az már ezt a szociálpszichológiai szemüveget igényli. Trump személyiségzavarát kevesen vonják kétségbe, nem igazán találni olyan embert, aki úgy gondolná, hogy Trump rendben van, szívesen volna a felesége, a fia, vagy a lánya, esetleg közeli munkatársa. Orbán Viktorról vagy Zelenszkijről egészen más az érzésünk, igen sokan szívesen volnának hozzájuk közel.

Másfelől viszont Trump úgy döntött, hogy ő lesz a békecsináló, hogy konzervatív értékeket fog terjeszteni, és a konzervatívok között nem a héjjákat, hanem a galambokat fogja helyzetbe hozni. Noha Trump identitása teljesen zavaros, mert Playboyból lett konzervatív, személyes kapcsolatai terheltek – Melani sem tud mit kezdeni a macsó mentalitással, azzal, hogy a nők nem rendelkezhetnek a saját testük felett, az abortusz tilalommal stb. -, de nem lehetetlen, hogy azáltal, hogy Trump energiáit a béketeremtésre fordítja, hogy kereskedővé akar tenni más népeket és nem katonaivá a kívánatos irányba terelgeti a világot.

Személyiségzavarának köszönhetően könnyen lehet, hogy nagyon nehezen tanul, nem képes más rendszereivel empatizálni, imponál számára az erő, és azt gondolja, hogy az ő ereje is imponál másnak. Ám a makacsság van, amikor meghozza az eredményt. Ha értelmiségi lamentálgató volna, nem jutna előrébb. Nem véletlen gyűlöli Bident, aki egy jóval fejlettebb személyiség nála.

Winston Churchill is sok hasonlóságot mutat Trumppal, mégis a lehető legpozitívabb az utókor megítélése. Szintén óriási nála az önbizalom és a céltudatosság, valamint győzelemorientált, akit csak és kizárólag a saját népe, országa érdekei érdeklik. Mind Trump, mind Churchill valószínűleg úgy gondolta, a nép és ő egy. Churchill sem egy értelmiségi lamentáló, nem egy érzékeny empatikus alkat.

Harmadik példánk József Attila. Azért példa ő ebben a sorban, mert nem csak politikusok hatnak a világra, hanem a művészek, (a tudósok) is, és József Attila impulzív nehéz természetéről ma már elég nagy valószínűséggel tudjuk, hogy borderline személyiségzavara volt, de attól még, hogy nehéz lehetett a közelében élni, a magyar nép számára mégiscsak ajándék lett.

Ma a borderline-ok szenvedését nem szokták elmélyíteni a pszichoanalízis gyerekkorban vájkáló eszközeivel, de legalábbis nem gondoljuk azt, hogy ez majd bármit is megold, gyógyít náluk. Intelligensebbé teszi, ez igaz, de még mélyebbre taszítják őket a szenvedéseikbe. Ezzel ugyan jól jár a művészetét befogadó közösség, de csak mi járunk jól.

Hogy Trump nárcisztikus személyiségzavarával jól jár-e a világ igen kétséges, de nincs kizárva. Ha az a belső iránytű épp olyan irányba mozgatja ami a világ előrehaladását szolgálja…

Az egyén számára nincs, de a közösség számára van remény. Egyfajta hit kérdése is, hogy evolúciós szükségszerűségnek tartjuk-e a fejlődést, melyet a körülöttünk zajló patológiák mégiscsak elősegítenek. #borderline

---

---