E nézőpont főleg a társas hatások oldaláról vizsgálódik, sokszor társadalmi mozgásokat vizsgál, de nem statisztikai értelemben. Általános emberi viselkedések után nyomoz, azt feltételezi, hogy más kultúrák tagjai is hasonlóan viselkednének hasonló körülmények közt. Talán ez az oka annak, hogy sosem vonzódok a magyarok szidásához, mert azt feltételezem, más nemzetek tagjai sem volnának különbek ha pontosan ugyanazokat a kiszolgáltatottságokat kéne megszenvedniük. A büszkeségtől is talán ezért ódzkodok.
A személyiségzavar a pszichológia területe, de hogy egy
zavartság mikor lesz káros vagy hasznos, az már ezt a szociálpszichológiai
szemüveget igényli. Trump személyiségzavarát kevesen vonják kétségbe, nem
igazán találni olyan embert, aki úgy gondolná, hogy Trump rendben van, szívesen
volna a felesége, a fia, vagy a lánya, esetleg közeli munkatársa. Orbán
Viktorról vagy Zelenszkijről egészen más az érzésünk, igen sokan szívesen
volnának hozzájuk közel.
Másfelől viszont Trump úgy döntött, hogy ő lesz a
békecsináló, hogy konzervatív értékeket fog terjeszteni, és a konzervatívok
között nem a héjjákat, hanem a galambokat fogja helyzetbe hozni. Noha Trump
identitása teljesen zavaros, mert Playboyból lett konzervatív, személyes
kapcsolatai terheltek – Melani sem tud mit kezdeni a macsó mentalitással,
azzal, hogy a nők nem rendelkezhetnek a saját testük felett, az abortusz tilalommal
stb. -, de nem lehetetlen, hogy azáltal, hogy Trump energiáit a béketeremtésre
fordítja, hogy kereskedővé akar tenni más népeket és nem katonaivá a kívánatos
irányba terelgeti a világot.
Személyiségzavarának köszönhetően könnyen lehet, hogy nagyon
nehezen tanul, nem képes más rendszereivel empatizálni, imponál számára az erő,
és azt gondolja, hogy az ő ereje is imponál másnak. Ám a makacsság van, amikor
meghozza az eredményt. Ha értelmiségi lamentálgató volna, nem jutna előrébb.
Nem véletlen gyűlöli Bident, aki egy jóval fejlettebb személyiség nála.
Winston Churchill is sok hasonlóságot mutat Trumppal, mégis
a lehető legpozitívabb az utókor megítélése. Szintén óriási nála az önbizalom
és a céltudatosság, valamint győzelemorientált, akit csak és kizárólag a saját
népe, országa érdekei érdeklik. Mind Trump, mind Churchill valószínűleg úgy
gondolta, a nép és ő egy. Churchill sem egy értelmiségi lamentáló, nem egy
érzékeny empatikus alkat.
Harmadik példánk József Attila. Azért példa ő ebben a
sorban, mert nem csak politikusok hatnak a világra, hanem a művészek, (a
tudósok) is, és József Attila impulzív nehéz természetéről ma már elég nagy
valószínűséggel tudjuk, hogy borderline személyiségzavara volt, de attól még,
hogy nehéz lehetett a közelében élni, a magyar nép számára mégiscsak ajándék
lett.
Ma a borderline-ok szenvedését nem szokták elmélyíteni a
pszichoanalízis gyerekkorban vájkáló eszközeivel, de legalábbis nem gondoljuk
azt, hogy ez majd bármit is megold, gyógyít náluk. Intelligensebbé teszi, ez
igaz, de még mélyebbre taszítják őket a szenvedéseikbe. Ezzel ugyan jól jár a
művészetét befogadó közösség, de csak mi járunk jól.
Hogy Trump nárcisztikus személyiségzavarával jól jár-e a
világ igen kétséges, de nincs kizárva. Ha az a belső iránytű épp olyan irányba
mozgatja ami a világ előrehaladását szolgálja…
1. közéletileg informatív és/vagy konfliktust feltáró:   | |
2. sokoldalú, több oldalról megvilágító:   | |
3. tanulságos, sokaknak ajánlható:   | |
4. korrekt és/vagy mentes az érdekeltségtől:   | |
5. egyenlőtlenségre és/vagy igazságtalanságra érzékeny:   | |
6. egyéb közszolgálati értékek: közérthetőség, stílus, igényesség:   |