A Spöttle-ügy és az Ultrahang

Van teendője az Ultrahangnak, Longauer András és, Király Tamás szerkesztőknek. Elnézést kéne kérniük a hallgatóiktól és Georg Spöttle tovább nem volna szerepeltethető.

 Mint véletlen kiderült – mert én is vendég voltam a Hit Rádiónál – Fekete Rita járt hozzám az NKE médiatovábbképzésén médiaetikára. Majdnem biztos, hogy elmondtam az egyik órán a Népszabadság főszerkesztőjének, Ötvös Pál Teller-levél történetét. Valójában nem a világhírű fizikus írta a halálos ágyán a levelet, hanem valaki és a halála után küldött hamisítványról a lap elhitte, hogy ez a Teller levele és leközölte. Mikor mindez kiderült, az olvasóktól Ötvös elnézést kért, és természetesen a hamisítótól – aki maga is újságíró volt – távolt tartotta magát. Viszont Ötvös nem mondott le a főszerkesztői pozícióról. Sokáig nem mondott le.

 Akkoriban egy jóval kisebb volumenű szintén megvezetés ügyben a New York Times főszerkesztője azonnal lemondott. A két esetet szoktam részletesen elmesélni, hogy összevetésükkel mindenki érzékelje mi a Nyugat zászlóshajójának és a mi egy Pecina nevű osztrák szélhámos és Rogán Antal közös akciója segítségével megszüntetett New York Times-unk, a Népszabadság közti különbség. Mert etikai szempontból sajnos fényévnyi, ami nem jelenti, hogy nem ez volt a legjobb médiumunk, a piacilag legsikeresebb és médiaetikai-szerkesztői szempontból is a legjobb. Nem véletlen lett eltüntetve a NER rendszerben.

 

A Teller-levélből és Ötvös pozícióban maradásából pedig ki lehet bontani a hierarchikus etika funkcióit, ami nagyjából-egészéből ennyi: ha a vezetés felvállalja a következményeket és lemond, az olvasók megmaradnak, mert tudják, hogy a következő vezetés kerülni akarja a hibát. A hierarchikus etikának ez az egyik jó tulajdonsága, a másik inkább archaikus, a bűnbakhoz van köze. Ősi ösztöneinket elégíti ki.

 

Ha tehát Fekete Rita tanult valamit az NKE-s szakmai továbbképzésén, alighanem neki is legalább azon az állásponton kéne lennie, hogy Spöttle megvezette őket, és köszönik szépen, többet nem kérnek belőle. Nem tudom mi az ő véleménye, meglátjuk, hívja-e még a Hit Rádióba. Ám ugyanebben a stúdióban (megállapodás van a közös stúdió használatról és egyebekről a HIT és az Ultrahang közt) az Ultrahang szerkesztői azzal érvelnek, hogy nincs itt semmi látnivaló, kiderült Spöttléről ami kiderült, a hallgatók el tudják majd maguk dönteni, hogy ezután hitelt adnak-e a szavainak, de ők bizony hívni fogják a jövőben is. Ez elég elszomorító a számomra, azt üzeni a magam fajta médiaszociológusnak, hogy még lejjebb vagyunk, mint a Teller-levélnél. Ott a probléma az volt, hogy Ötvös nem mondott le azonnal, itt az, hogy nem is akarnak javítani egy rossz gyakorlaton. 

 

Az Ultrahang felfutása és a mai elérési számai bámulatosak. A leginkább követett podcast csatorna. Ezzel párhuzamosan azonban megjelenik a felelősség, nem tehetnek úgy, hogy bármit közvetítenek, amiről maguk is tudják, hogy hamis, aztán mossák kezeiket. A felelősség az elérés növekedésével növekszik. A civil okoskodást az különbözteti meg a professzionálistól, hogy utóbbinak felelőssége is van. Az újságírás egy professzió.

 Egy újságíró nem mond olyat, hogy nem kell felkészülni egy interjúra (Király Tamás mond ilyet), azt sem mondja, hogy nem kell visszakérdezni, ha valami nem stimmel. (Bár Havas Henrik is azt mondja, hogy nem kell készülni, de valójában készül, csak nagyzolni akar a lazaságával, és mindig visszakérdez, abban sosincs hiba. Hont András az, aki nem tudott visszakérdezni az Orbán-interjúban, de készül, ő valószínűleg nem újságíró, inkább véleményvezér. Fekete Rita készül, ezt tudom, mert amikor interjút adtam neki etikátlan reklámok témában éreztem, hogy nem csak odaült a mikrofon mögé valamint visszakérdezni is tudott.)

 Van egy érve a két szerkesztőnek Longauernek és Királynak a Spöttle-ügyben. A Direkt36 leplezte le Spöttlét és szerintük ezek nem kerülhettek másként a Direkt36 kezébe, csak ha valamely titkosszolgálat szivárogtatott nekik. Ebből pedig náluk az következik, hogy a Direkt36 egy játszma részesévé vált, amibe ők nem kívánnak részt venni. Csakhogy ebben azért nincs igazuk, mert a sajtó számára mindig mindegy ki a forrás, a kérdés, hogy igaz-e a tartalom. Ezt kell leellenőrizniük. A forráshoz csupán annyi a viszony, hogy azt védeni kell, hogy legközelebb is jöjjön anyag. Vagyis az érvük nagyon nem médiaetikai. Ennek nyilván az az oka, hogy felnőtt egy olyan generáció, amelyik sem iskolában a tanáraiktól, sem szerkesztőségekben az idősebbektől nem kapott intézményi kultúrát. Saját maguk kezdenek el elölről ismerkedni a szakmai konfliktusokkal. És hát Király Tamás szakmai indulása egy helyi sajtóhoz kötődik, melyek szintén nem jó iskolák, onnan azt hozta, hogy anyagilag kell függetlennek lenni, és ehhez az Ultrahang azóta is ragaszkodik. Ez egy fontos felismerés. Ebben viszont követendő jó példával szolgál.

 Nem tudjuk egyébként, hogy a Direkt36 honnan szerezte az infókat Spöttléről, de épp ez az, ami mindegy. Miután kiderült, hogy szoros szálak kötik a GRU-hoz – azaz az orosz titkosszolgálathoz -, és hogy nem véletlen tudja olyan pontosan továbbítani az orosz narratívát, a kérdés immár az, hogy akar-e az Ultrahang ennek a narratívának a kritikátlan csatornája lenni. Ha szerepelteti Spöttlét, és a továbbiakban sem vitatkoznak vele, csak nagy tisztelettel meghallgatják (minden interjúalanyukat nagy tisztelettel konferálják be), akkor kiírják magukat is az újságíró szakmából. Belesodródnak a propagandista szerepbe. Ezen még lehet valamelyest enyhíteni, ha kiegyensúlyozottan másnak is teret engednek, de a magam részéről sokat érvelek amellett, hogy az újságírás nem a kiegyensúlyozásra kell épüljön.

 Nyilván van, aki legyint ezekre, amiket írtam, mondván, hogy az Ultrahang sose volt újságírói szinten. Csak egy youtube csatorna. Vagy, hogy mindig is tudták, hogy orosz propagandát meg összeesküvéselméleteket közvetítenek. Épp ez volt a piaci stratégiájuk. Soha nem csináltak tényellenőrzést, soha nem mondták, hogy korábbi adásunkban helytelenül állítottuk, hogy… A véleményszabadsággal takargatják a hamis tényállításokat, noha a tényekért felelősséggel tartoznak stb. stb. Megértem ezeket a legyintő kritikákat, de ne felejtsük el, hogy egy új nyilvánosság-korszakba léptünk, és kicsit elölről kezdődik a sajtótörténet, mióta internet van. Nem minden írható a rossz szándék hatására, van, ami egyszerűen csak tudatlanság.

 Aki jobban kíváncsi arra, hogy az Ultrahang hogyan lett a legkedveltebb csatorna, és hogy ebben milyen szerepe van a műsorpolitikájuknak, annak az alábbi elemzést javasoljuk.

 https://www.lakmusz.hu/az-ultrahang-sikerreceptje-nogradi-gyorgy-a-hit-gyulekezete-koruli-mediabirodalom-es-egy-jo-adag-dezinformacio/

Zsolt Péter

Első publikáció Pro Bono Önfejlesztés, Integritás láthatatlan védelem csatorna. 

#médiaetika

---

---