A Jeszenszky-gyerek

Jeszenszky Zsolt szülei megtámadását kommentáló bejegyzésének nem egy reakcióját néztem végig, olvastam el. Közös bennük a megdöbbenés. A nem találunk szavakat, a nem értjük hogy képes valaki ilyen reakcióra. Én se véletlen indultam el a szektaság kapcsán Jim Jones szektavezér elemzésében a patreonon, részben mert az áldozat apa is a szektasággal érvelt, a fia szektatag lett, mondta, részben pedig, mert közös Jim Jones és Jeszenszky Zsolt közt, hogy egyikre sincs józanésszel magyarázat. De még szociálpszichológiai is alig. Az szociálpszichológia csak annyival lép előre, hogy normális emberek is elkövetnek abszurd viselkedést. J. Zs. sem bolond és a Megafonosoknak sem az a problémája, hogy debilek volnának, ne lennének intelligensek vagy a hétköznapokban gondozásra volna szükségük, mert nem tudják ellátni magukat.

Nem fogok az alábbiakban sem receptet adni J.Zs-re, mert nem jár hozzám terápiára, de azt meg tudom osztani, hogy milyen irányokba kezdenék tapogatózni, aztán ezekből vagy be jön egy vagy több, vagy egy sem. Voltaképp el is szakadok a konkrét esettől, de az érthetőség kedvéért mégsem.

Az egyik megközelítés, hogy az elemzés címeként azt írjuk fel a papírunkra, hogy a „J. Zs. gyerek”. Kb. a 16 éves korig kell visszamennünk, mert úgy tűnik, hogy J. Zs. aki most testben 50 éves, valójában csak 16. A lázadásos, tagadásos korban ragadt le, innen nem fejlődött tovább. Nyilván, az ember igyekszik utólérni az apját, minden fiú számára teher az apja, és itt az apa egy igazán kiváló ember, ha beleragad J. Zs. az ellenpólusba, akkor ő meg igen alávaló lesz. Ilyenkor szokták azt mondani, hogy hát a kamasz rossz társaságba keveredett, vagy hogy majd kinövi. Tehát elindulhatunk vele abba az irányba, hogy miért nem nőtte ki ezt a korszakát? Hogy történjék, hogy az apjával megbékéljen, ne rivalizáljon vele, elfogadja, hogy hozzá képest ő bizony kevesebb, viszont ez ne visszahúzza, hanem büszke legyen rá. Jó irány ilyenkor, ha nem csak az apával, hanem a további felmenőket is elővesszük, akár hetediziglen. Sok minden helyre tud kerülni ilyenkor.

Egy másik megközelítés egyszerű behaviorista. J. Zs. folyamatosan rossz irányból kapott megerősítést. Ha áthágta az újságírói etikát dicséretet kapott, nagyobb lehetőségeket, pénzt paripát, fegyvert. Ez igaz az egész Megafonos projektre, mindig azt jutalmazta a környezet, amikor nagyobb rohadékságot követtek el, így aztán szépen lebontották bennük az erkölcsi alapokat. Sose feledjük el, amit a szociálpszichológiából tudunk, hogy minden morális lebontás valójában egy pozitív ideológiával kezdődik, amivel azonosulni lehet. (Ld. Milgram áramütés kísérletét.)

Egy másik freudi modellből kiindulva olybá tűnik, mintha J. Zs-nek nem volna felettes énje. Mintha csak az ösztön én (ld. a szexuális kicsapongásokra történő büszke utalásokat) és az EGO dolgozna. Ilyenformán sikerül elhárítani a neurózist. Egyes elemzések, amikkel találkoztam azzal próbálkoztak, hogy Orbán Viktor került a felettes én helyére.

J. Zs. és a Megafon egy olyan pszichológiai terep is, ahol tanulmányozni lehet a kognitív disszonancia megszűntét. Bele lehet sodródni egy olyan állapotba, amely azt az örömöt nyújtja, hogy nincs kognitív disszonancia. „Van a gonosz ők, a háttérhatalom, a globalisták, és vagyunk mi a harcos megmentők”. Itt nem csak arról van szó, hogy a gonosszá válás valamilyen pozitív ideológiával indul, hanem arról is, hogy az ideológia vallásos beszűkültséghez vezetett. Rendkívül komoly felelőssége van ebben a Megafonosoknál okosabb embereknek, akik megalkotják ezen ideológiákat. (Nem sorolok neveket, de tudnék, tessék szét nézni a Fidesz mögötti agytrösztök és megmondó emberek háza táján, filozófusok, politológusok, jogszociológusok közt, azaz az értelmiségi udvarban.)

Minden elemző csak annyiban biztos, hogy itt valamivel több dologról van szó, minthogy pusztán J. Zs. egy pénzért dolgozó rohadék lenne, ha így volna nem nyilatkozott volna úgy az apja megtámadása után, ahogy. Még csöndben sem tudott maradni a bunkója, tehát itt valami sokkal nagyobb baj van, mint egy III. Richard-i szerep. Lépjünk is tovább a spiritualitás irányába.

Van, aki szerint ez az apját lesátánozó és saját magát vallási fanatikusként feltüntető énprezentáció egyszerűen hamis. J. Zs. nem fundamentalista, mint számos vallási fanatikus és megszállott, ennek eljátszása is hamis. Azért hamis mert látszik az út, ami végig érdekvezérelt volt. Nehéz elhinni, hogy valakinek, akinek ennyire bejön pénzügyileg mások gyalázása valóban így viselkedne akkor is, ha nem kapott volna ezért pénzt. Egy vallási fanatikus fundamentalistától a nélkülözéseket, az önfeláldozás várjuk. Magától gyűlöl, nem pénzért. Pl. egy szcientológista mikor beszáll a közösségbe, felajánlja a vagyonát. Jim Jones követői is odaadták mindenüket. A Megafonosok nem adták oda a pénzüket Orbánnak, épp ellenkezőleg, a NER-ből élnek. De ettől még lehet, hogy a jövőben megteszik. Szóval ez a megdöbbentő. Lehet, hogy ez a társaság akár az életét is adná? Vagy épp ellenkezőleg, rögtön hazaárulókká válnának, ahogy azt Orbán Balázs javasolná. Jönnének a racionális felsőbbrendűségükkel, ami nem más, mint EGO.

Igen szembetűnő J. Zs. esetében és a többieknél is a pökhendiség, a felsőbbrendűség, a mindenkit lenézés. Láthattuk ezeket a felsőbbrendű megnyilvánulásokat az ECHO Tv-ben, majd manapság a HÍR Tv-ben. Összeülnek és magas lóról lealáznak mindenkit. Kicsit utánozzák Orbánt. (Aki ráérzett erre a primitív felsőbbrendű bunkóságra az a humoristák közül Bödöcs Tibor, ld. még a Mulat a manézs regényét). J. Zs. felsőbbrendűség tudata valamelyest magyarázhatja, hogy jutott el saját apja „jótékony” megértéséig. Nyilván az ilyen nagy EGO egyfajta személyiségzavart takar. Elindulhatnánk abba az irányba, hogy ezen segítsünk, és általában s spiritualitás tud ezen segíteni, mert a metafizikai énből szemlélve kerül az EGO a helyére. De nem mindig…

Az általam használt énszerkezeti modellben az egyéni, a társadalmi és a spirituális én összhangteremtésében rejlik az ember egzisztenciális kihívása. És mindegyik torzulhat önmagában is. A megafonosoknál úgy tűnik torzul is. Mindegyik rossz pályára áll, de épp így teremtődik meg köztük a harmónia. Ettől olyan megdöbbentő. Mert van visszacsatolás az EGO-hoz, van egy társadalmi, filozófiai alap (globalitás ellenesség), van egy kognitív fejlettség, és van egy spirituális felébredés élmény. (Jelezzük, sok nácinak is volt ilyen.) Ez azonban nem a saját EGO-nk helyre rakása, épp ellenkezőleg, egy skizoid kiválasztottság érzet.

Végezetül az is megdöbbentő, hogy J. Zs. a sátánról beszél – tehát feltehetően van egyfajta spirituális tapasztalata -, ez a tapasztalat, belső élmény egy keresztény fogalomrendszerben tud nála értelmeződni, viszont kívülállóként elég egyértelmű, hogyha valakit megszállt a sátán, akkor az épp ő, és nem az apja, akit ezzel vádol. Ez egy projekció a részéről, de ki fogja ezt neki megvilágítani? Ha történetesen a Vatikán ördögűzésre képzett embereinek kezébe kerülne, lehet, csak ez volna a megoldás a számára, hogy megváltozzék.

Az influenszer elemzők és én is azt érzem, hogy rettenetesen mélyen rögzült J. Zs-ben és társaiban az elcsúszás. Lehet ezt éppenséggel sátáninak nevezni. Ezek a fiúk és lányok többek, mint rohadékok, többek, mint szektások, és kevesebbek mint egészséges emberek, miközben nem betegek úgy, ahogy azok, akik pszichológusokhoz fordulnak a szenvedéseik miatt. Ez valami más kategória, de olyan sokszor előfurdult már a történelem során, hogy lassan megérthetnénk mi a csuda ez. Egy kollektív tévképzet? – Valami ilyesmi, de sok egyéni karaktervonással és elakadással, és mindig a társadalom egészségesebb része az, ami aztán vissza tudja szorítani őket, oda, ahová valók, az egyéni patológiáikba. 

---

---