Plakátok és etika

Pokol Béla kritikáját elsőre elfogadtam, mely szerint rossz szót használok a plakátokra (etikátlanok) és helyette a morált kéne, de próbálgatva a kifejezést, hogy a plakátok nem-morálisak, esetleg amorálisak, ezeket a kifejezéseket nagyon karcsúnak érzem.

Az apropót a „Ne hagyjuk, hogy a fejünk felett döntsenek” plakátok adták, ahol a kérdésem az, hogy mennyiben etikus nekünk magyaroknak megakadályozni Ukrajna európai integrációs folyamatát. Mennyivel vagyunk mi különbek, hogy az esetleges gazdasági érdekeink fontosabbak, mint az ukránok élethez való joga?

Azok a plakátok, melyek szándékosan befeketítenek valamit vagy valakiket – itt Ursula von der Leyen-t és Manfred Weber-t -,  máskor csúsztatnak, gonoszkodnak stb. nehezen intézhetők el azzal, hogy csak néhány ember erkölcsi beállítódását sértik. Nem, ezek a legtöbb etikai rendszer alapján etikátlanok. Már a kereskedelmiek esetében is a szakirodalom makroszintű etikai problémáról beszél – ezt kifejtettem a podcastban. Ez annyit tesz, hogy a „ki kérdezett” kérdésre nem tud felelni, annyit tesz, hogy van egy alapvető zaklatás minden reklámban. Aztán itt vannak a politikai és a kereskedelmi reklámok közti különbségek. Ezeket Ogilvy is kiemeli. Szerinte a kereskedelmiek nem negatív reklámok, szemben a politikaiakkal, melyeknél gyakori cél a másik oldal lehúzása. Ez azért joggal nevezhető a politikai reklámok gyakori etikai problémájának. (Tisztelet a kivételnek, mert pl. a többi közép-európai országban sohasem raktak ki Soros-plakátokat. Ezek nálunk utcaképpé váltak és mérgezték a közéletet. De hát mit számít egy kis mérgezés, amikor nagyobb célt szolgáltak, a mélyállam kiszorítását. Őrület!)

Nem kizárt azonban, hogy a másik oldal tényleg kártékony, ezért van olyan etikai rendszer, amelyen keresztül még a hazugság is igazolható. De menjünk tovább, a Fidesz reklámjai társadalmi célúként feltüntetve kizárólagos jogot formálnak maguknak, hogy a Fidesz nézőpontja a hasznos. Ez a kizárólagosság nárcisztikus vonás, és nehéz olyan etikai rendszert találni, ami ezt helyesli, én nem is tudok ilyet. Valójában az is hazugság, hogy ez nem pártplakát, hanem az egész magyar közösség által finanszírozandó. Hogy csak egy etikai rendszert említsek, Kant-ét, a kategorikus imperatívuszban a hazugság elfogadhatatlan. Ám nyilvánvalóan ez a kívánatos pálya Pokol Béla számára, mert el lehet rögtön vitatkozni a kategorikus imperatívuszról, egyik etikai rendszer szembeállítható a másikkal, miközben elterelődne a figyelem arról, hogy a hazugság, a rosszindulat, az öncélú érvelési technika, a gonoszság, az ellenségeskedés felszítása ezen plakátok motivációja. A magasztosabb cél, amire pedig előszeretettel hivatkoznak az ideológiailag elkötelezettek, a big picture, a te nem értheted, mert csak kis moralitásokból indulsz ki, tehát ez a fensőbbségi lekezelés is hordoz magában etikátlanságot. Ez a hübris vétsége, ez a lenézés.

Egyfelől ezek az ideológiailag magukat tökéletesebbnek tartó rendszerek, mint jelen esetben a szélsőjobbos mozgalmaké, semmiben sem különbözik a woke-tól, a metoo-tól, a szélsőséges feminizmustól. Minden ideológiai túlhajtás etikátlanná válik minden humanista etikai rendszer oldaláról. A kommunisták ideológiája is voltaképp saját rendszerében vált önmaga hazug paródiájává. Az ideológiák gyakori problémája legyen az posztmodern vagy konzervatív, ha „a cél szentesíti az eszközt” elv gyakorójává válik., ha az „eszközök” válnak meghatározóvá. Jelenleg a Fidesz az erőkultusz felé csúszik. Ezekben a politikai plakátokban is tetten érhető a hazugsághoz való jog és az erővel való visszaélés. Amikor egy politikai tábor magasztosabb cél elérése érdekében alantas módszereket alkalmaz, egyúttal ajtót nyit az alantasabb eszközök legitimitására. Ez nálunk a mentzerizmus. Egy Mentzer Tamás nevű magas politikai beosztással rendelkező utcai harca legitimálja az utcai harcban nála sokkal jártasabb primitív emberek tevékenységét. A gyűlöletkeltő plakátok legitimálják a gyűlöletet az outgroup-pal szemben. A folyamat további erozióját jól ismerjük, gyakorlatilag a rendfenntartó szervek vezetőinek ideológiai alapú kicserélése szokott a következő lépés lenni. A szakmai atutonómiák és az alrendszerek szétverése. 

Másfelől vannak olyan mai fontos és követendő filozófiai rendszerek, melyek evolúciósak, de ezek ma már nem galtoni-darwini alapokon állnak, mint a nácizmus, hanem humanista alapon. Másfajta kibontakozásról beszélnek, melyekben az empátia megléte például magasabb szerveződés, mint annak hiánya. A Fidesz plakátjai ezen nézőpontból egy ősibb, primitívebb, törzsibb morált testesítenek meg. 

---

---