Olaszországban a bírók és az ügyészek beavatkoztak a politikába

Marine Le Pen elítélése kapcsán felemlegethető, hogy az ügyészek-bírók NGO-k általi „érzékenyítése” olyan beavatkozás, melynek modellje először Olaszországban érhető tetten. Mégis, nem árt, ha azt is tudjuk, az olasz bíróknak és ügyészeknek meg kellett önmagukat is tisztítani a maffia befolyásától. Aztán el kellett érni, hogy a politika is megtisztuljon. Ehhez néhányukat megölték (Falcone, Borselino). De még ez se hozott volna változást, ha nincs a maffián belül egy elmérgesedő konfliktus, és egy fontos tag (Tomato Buscetta) nem szegi meg az omertát. És még ez se lett volna elegendő, ha az új maffiafőnök (Totto Riina) nem követi el azt a hibát, hogy már beszervezett politikusokat is terrorizál (Lima meggyilkosása). És még ez se lett volna elegendő, ha a társadalom nem áll az ügyészek és a bírók oldalára. Azt mondani tehát, hogy rossz modell az olasz, amiben a bírók és az ügyészek politizálni kezdtek, az olasz folyamatok nem-értéséről árulkodik. Tulajdonképpen még a politikai felhatalmazást is megkapták az ügyészek és a bírók, mert a teljes olasz politikai szférát elzavarta a nép. Valószínű még az is kellett ehhez, hogy épp összeomoljon a Szovjetunió, hogy a liberális demokrácia modellje épp népszerűvé váljon a világban, és lehet még ez sem volt elég, még az is kellett, hogy felüsse a fejét a populizmus, egy népvezér, akit Berlusconinak hívtak és csak azért lehetett médiamágnássá, mert a liberális átalakulás miatt a média magánkézbe kerülhetett.

Hadd idézzek egy tanulmányomból, ahol részletesen végigmegyek az olasz legújabb kori történelmen, de itt csak a maffia-részből emelnék ki valamit: „A maffia délen egyszerre munkaadó, konfliktuskezelő és adóztató. Saját szóhasználatukban nem gyilkol, hanem az államhoz hasonlóan ítéletet hoz. Titkos a tagság is, a nyelv is kifordul, mert „tiszteletreméltó férfiak”-nak nevezik azokat, akik voltaképp bűnözők. Állam az államban. Gyökere a banditizmus, az erőszakkultúra, a vendetta, ugyanakkor képes modern hálózattá szerveződni és központi irányításúvá válni. Mára közismertek azok a szabályok is, melyekhez nagyon szigorúan tartaniuk kell magukat.

A maffia nem csak jóban akart lenni a politikussal, a rendőrséggel, és a vállalkozókkal, de bármilyen illegális tevékenységet végzett – pénzbehajtás, drogügylet, prostitúció, építkezések, például ingatlanügyletek, vagy autópályaépítés, szemétbiznisz, közpénzek lenyúlása, túlárazások stb.- az államtól azt várta, hogy tisztviselői fedezzék a tevékenységét. Cserébe korrupciós eszközöket használt. Lefizette a problémákat elsimítókat, szavazatokat szerezett, ám viszonzást is kért-követelt. A politikusok felé tett szolgáltatások közül a legfontosabb kezdetben épp a szavazatszerzés volt, de végül már megesett, hogy maga is befolyásolni akarta a politikát, akár úgy is, hogy saját embereit juttatta be. Már a XIX. században is törekedett arra, hogy legyenek besúgói, beépített emberei a rendőrségen és a bíróságokon.”

A modern maffia a tradicionális értékeit is kiüresítette, a család immár nem rokoni kapcsolatokat, hanem üzleti érdekeket jelentett. Az ügyészség és a bíróság valóban elkezdett politizálni, mert alapvető tévedés, hogy a politizálni csak az politizálhat, akit az emberek megszavaznak. Épp Olaszországban látszik, hogy ha a bűnözés túlságosan behatol a pártpolitikai alrendszerbe, akkor épp a politikusokkal kell megértetni, hogy had végezze a többi alrendszer a dolgát, ehez pedig a többi alrendszernek érzékenyíteni kell a politikusokat.

Zsolt Péter

A képen Salvatore Totto Riina, róla azt kell tudni, hogy még a maffián belül is az egyik legnagyobb gyilkos gazember volt. Corleone-ban született, és a colreonei klán felemelkedése verte szét a korábbi szabályokat. Az ő filozófiája az volt, hogy ha nem engedelmeskedik neki az üzleti, a politikai, avagy bűnüldözői állami alrendszer, akkor még több gyilkosságot kell elkövetni, mert az erőszak mindent megold.

#maffia

---

---