Ha a partnered személyiségzavaros, jól vigyázz a racionalizálásaival

Nem akkor van gond, amikor a partnered felfigyel a rossz viselkedésedre, mert ha jellemez is, van, amikor körültekintően, figyelmesen, okosan és jószándékkal teszi ezt. Mondjuk rámutat a kicsinyességedre, a figyelmetlenségedre, a fölösleges bosszúságaidra, arra, hogy nem tudsz elengedni valamit, pedig ha távolabbról tudnád szemlélni, akkor nem nyomasztana. Talán valakivel tényleg rosszindulatú voltál. Rámutat mondjuk arra, hogy nem tudtál kellően nagyvonalú lenni, nem voltál objektív, nem tudtál elvonatkoztatni egy téged ért sérelemtől. Egy másik embert azért tartottál pozitívabbnak a kelleténél, hagytad érvényesülni vezetőként, vetted fel alkalmazottaid közé, dicsértél meg stb., mert hasonló hibái vannak, mint neked.

Minderre a személyiségzavaros felhívhatja a figyelmed, és te el fogod ismerni, hogy van benne igazság, mert hát van benne igazság. Csak akkor fogsz éles tiltakozásba, ha te mondjuk nárcisztikus vagy, mert a nárcisztikusok minden negatív dolgot külső körülményeknek tulajdonítanak. És persze, ha egy borderline-nárcisztikus párt nézünk, akkor a dinamika valami ilyesmi: óvatos és intelligens kritika a borderline részéről, elutasító védekezés a nárcisztikus részéről. Roppant stabil tud lenni ez a felállás.

De ez most mellékvágány volt, térjünk vissza a korábbi felálláshoz, ahol azt tételeztük fel, hogy neked nincs személyiségzavarod, a partnerednek viszont van. Ő akár nárcisztikus, akár borderline tűpontosan fogja megfogalmazni a veled szembeni kritikáját, és mint korábban említettük, te ezt el fogod fogadni. És itt kezdődik a baj. Mert a személyiségzavaros nem mindig empatikus. Időről időre beszűkül a tudatállapota, időről-időre támadóvá válik, és emlékezni fog arra, hogy te egyszer meghajoltál az ő figyelmes érvelése alatt, és ezt elővéve teljes magabiztossággal zúdítja rád a haragját. Esetleg a haragjához talál okot? – Nem tudni mi van előbb, de valószínű az érzelem, mely igazolást keres. Amikor feketén látja a világot, hirtelen te leszel minden rossz legrosszabbika. Voltaképp egy acting out állapotban van, és a hozzá legközelebbi ember lesz a pofozóbábúja, és mivel szereted, hát te leszel az.

Az acting out állapot nem mindig kirobbanó cselekvés, a legritkább esetben fordul az elő, hogy valaki kést ragad és kaszabolni kezd, de verbális értelemben mégis ez történik. Ez az állapot persze magától elmúlik, de míg tart rengeteg sérülést okoz. Egyszerűen érthetetlen és igazságtalan a másik ember számára.

Ezek az állapotok ciklikusan jelentkeznek, mintha legalábbis hormonális hatásra jönnének létre és nem lehet velük szemben mit tenni, olyanok, akár egy epilepsziásnál a roham. Mi meg a személyiségzavarosnak az etetői leszünk. Lovaknál az élelmet abraknak hívják, ezért gyakran találkozni azzal a kifejezéssel, hogy a személyiségzavarosnak a partnerei addig érdekesek csak, ameddig abrakoltatják. Ha nem etetjük, kénytelenek új partner után nézni.

A módszer tehát, amit megelőzésként tehetünk, hogy abban a bizonyos empatikus szakaszban nem ismerjük el a kritikai észrevételeit. Magunkban persze elismerhetjük, de nem mondhatjuk ki hangosan, hogy „drágám, igazad van abban, amit rólam állítasz”. A stratégia nem lélekemelő, ezt el kell ismernünk. A jövendőbeli támadás megelőzése érdekében elkövetett tagadás kapcsolatromboló, de egy személyiségzavarossal nincs lehetőség tartós intimitásra. Tartós együttlétre van mód, de abban ilyen játékokat kell űzni, az meg nem biztos, hogy neki elég lesz, ha nem abrakoltatod.

---

---