A harcosoknak annyi

Szélsőjobbos zsiványok fenyegető módon álltak meg a házunk előtt. Kipattantak a furgonból és egy égő nagy gyertyát nyomtak a kezembe azzal a felkiáltással, hogy mindenkinek adnak ajándékot, aki nem roma. Ugye te nem vagy cigány? –kérdezték. Nem válaszoltam semmit, csak fogtam az égő gyertyát és bedobtam a furgonjukba. Hátat fordítottam nekik és visszaindultam a ház felé. Ez volt az a pillanat, amikor erősen be voltam tojva, mert ezzel a mozdulatommal nyilván a tudtukra adtam, hogy nem értek velük egyet, nem fogadtam el az ajándékukat. Ráadásul háttal voltam nekik, és azon tűnődtem, most mi lesz? Mit fognak csinálni? A pillanat elnyúlt, ugyanakkor azt érzékeltem, hogy náci „haverjaim” lemerevednek, nem mozdulnak. Hamarosan kiderült a számomra miért. A furgon tele volt robbanószerrel, én meg tudatlanul bedobtam az égő gyertyát. Felébredtem, az, hogy robbanás történt már nem hallottam, csak már ébren kikövetkeztettem.

Bár épp megfázva, betegen fekszem, és egyik tüntetésen sem voltam, amik tegnap szerveződtek, hídfoglalások és egyebek, azért az idegrendszerem rajta van a napok-hetek történésein. Szerbia, Törökország, és nálunk is, a miniszterelnök uszító dehumanizációs március 15-i beszéde. Harcosok klubját szervezi szóban, akik aztán már tetlegességet követnek el, mert komolyan veszik, hogy az ellenség az, aki a szabadságért áll ki. Bár az uszítás nem etnikai csoportok ellen megy, de megnéztem a napokban egy dokumentumfilmet, ahol egy cigány családot zaklat az egész falu, és épp bevezetik, hogy a polgármesternek elővásárlási joga legyen, aki azzal dicsekszik, hogy ez egy cigánymentes település.

Ugyanakkor az álmom, a történet szinte már didaktikusan jósol. Arról szól, hogy a szélsőjobbos ideológiával rendelkezők meg akarnak félemlíteni minket, és sikeresen meg is teszik. Erőszakosan gyűjtik az egyet értőket, fizikailag fenyegetnek, a technikájuk a visszautasíthatatlan ajándék. Ha elfogadod az ajándékunkat – a gyertya a béke jele -, akkor nem fogunk bántani, akkor élheted tovább az életed. Akkor lesz állásod stb. Erre én meg mit csinálok? – visszautasítom. Van a családomban olyan, aki váltig állítja, hogy be kéne fognom a szám, hogy nem viselkedek helyesen, hogy miért szaladnak meg a gondolataim negatív irányba, nem kell mindig kifeszíteni a dolgokat. Ezt csinálom már 14 éve, azóta, hogy a Fidesz megalkotta a médiatörvényt. Nyomom a vészcsengőt. Ez a felület is azért kapta a „közszolgálat” nevet, mert nincs Magyarországon állami pénzből finanszírozott közszolgálati média.

Ugyanakkor az álom kissé brutálisan, de filmszerűen és pozitívan végződik. A furgon nyilván felrobban. Bennem lehet még az a történet is, hogy a napokban egy civil közigazgatási alkalmazott nőnek a kezében felrobbant egy gránát. Erről írtam is az egyetem pro bono felületén, hogy egy ilyen baleset nem fordulhatott volna elő. Aki a tűzzel játszik, a végén áldozatokat termel. Az álmomban pedig a randalírozó különítményesek nyilván egy szintlépés. Robbanószerekkel megrakott autójukkal nyilván az a szándékuk, hogy akik viszont nem azonosulnak velük, azok nem a béke jelét kapják ajándékba, hanem azt bántani fogják.

Az álmomban nagyon világosan felmentem magam. A visszadobott gyertya mozdulat során nincs tudomásom arról, hogy mi van a furgonban. Valójában nem ismerjük a mestertervet. Mikor milyen jogszabályokat fognak éjszaka aláíratni a köztársasági elnökkel. Nem tudjuk mi a forgatókönyv, sőt, azt se, hogy van-e ilyen, vagy csak a pillanat uralását látjuk. Sokat írtam már a putyini rendszerről, főként a civil szervezetekkel való bánsámód hasonlóságokról. 2014-től itt is nyomom a vészcsengőt.

Igaz, az álmom nem azonosítja a kormányzatot a szélsőjobbal. A náci fiatalok az álmomban úgy tűnik, hogy maguktól cselekednek, nincs egy háttérhatalom, amelyik irányítaná őket. Nem Kínát álmodtam meg, hanem azt az anarchiát, ami nálunk kezd kibontakozni. De tény, hogy úgy ébredek fel, hogy megnyugodva: a „harcosoknak” valószínű annyi.

Zsolt Péter

---

---