A veszély keresése valójában félreértés, inkább ingergazdag
helyzetek kereséséről van szó. Mintha legalábbis a szélsőséges életérzésekhez
szükséges volna az azt igazoló élethelyzet. Ez csak egy magyarázat-kísérlet, de
valójában nem értjük mi megy végbe a borderline-ban, a jelenségeket látjuk.
Valójában ők sem értik mi mit okoz, csak olyasmit éreznek, mint fájdalom,
aggódás, szorongás, düh, felhőtlen boldogság stb. Épp ezért nagyon nehéz arról
bármit is mondani, hogy miként érzékel másként a borderline.
Az ingergazdag-éhségen kívül - mely lehet belső utazás is - a másik feltételezésem, hogyha belép valahová egy
borderline, azonnal érzékeli az emberek energiaszintjét, a hangulatát, ki
milyen impulzusokkal, indulatokkal van jelen. (Kiváló szereplői a családállításoknak
és szeretik is.) Így aztán nem kell aggódnod, hogyha férfi vagy és tetszik egy
borderline lány, hogy ne venné le az érdeklődésed. Hogy tetszel-e neki az
már más kérdés.
Az izgalmas, esetleg eszeveszett életmód az egyik
karaktervonás, a félelemteli szorongás egy másik állapot. Szemben ugye a
mániákus depressziósokkal ez akár pár perc alatt is átváltásra kerülhet.
Meggondolatlan szexuális szabadosságból átcsaphat sírásba és menekülésbe.
Egy másik helyzet, amelynek segítségével a borderline érzékelést
meg tudjuk közelíteni, az az anya vagy apa szerep. Sztereotipikusan úgy szoktuk
felosztani a nemi szerepeket, hogy az anya a befogadó, a minden körülmények
közt szeretet biztosító, az apa a teljesítménykövetelő, aki feltételeket szab
az együtt cselekvéshez. (Ha be tudod kötni a cipődet focizok veled - mondja az apa, míg anyának ilyen üzletelésre nincs ideje.) A
borderline egyszerre apa és anya és ami a nagyobb baj, hogy kiszámíthatatlanul
az. Rendkívül jó anyák, anyafarkasok, ha kell, de ugyanabban a helyzetbe meg is
változhatnak. Szeretnek titkos szövetségeket kötni a gyerekkel például más
rokonokkal szemben. Ilyenkor haverok, de szeretnének autonómiát is a
gyerekükkel szemben, mert ők az anyák vagy az apák.
Korábban, a patreonon Farkas Csillával készült beszélgetések
során igyekeztem a szemüveg-hasonlattal elmondani, hogy mit is jelent az ilyen
szülő-gyerek kapcsolat. Ha például a gyerek elcsór valamit az üzletből, a
borderline anya egyik helyzetben nem lát benne mást, csak a tolvajt, nem látja
a saját gyerekét, egy másik, teljesen hasonló esetben nem látja benne
a rosszat. Mindkettő hibás percepció és rossz visszajelzéseket is küld. Ha
például a felnőtt gyerek agresszíven vezeti az autót, elképzelhető, hogy a mellette ülő borderline szülő csak az agressziót látja.
Mintha benyomnának rajta egy gombot, ami a vele szembeni agressziók által
kiváltott düh gombja volna, és a dühét rázúdítja a felnőtt gyerekére.
A borderline tele van ilyen érzékeny gombokkal. Maga is küzd
velük, mert sok baja van belőle, és az is érdekes, hogy a gyerek hogy védekezik
vele szemben. Ha történetesen a gyerek nem borderline, az anyjával (vagy
apjával) szemben úgy védekezik, hogy nem engedi a szülő érzelmi hullámzásait át
magán. Erős falakat húz, és leválik, távolságot akar.
A borderline szülő, ha intelligens, nem magának neveli a
gyerekeit, hanem a világnak, és örül is annak, ha a gyerek le tud válni róla.
Ezt ő komolyabb elhagyatásnak fogja érezni, mint a nem-borderline szülő, de
ugyan úgy képes arra, hogy örüljön a gyerekei sikereinek és önállósodásának.
1. közéletileg informatív és/vagy konfliktust feltáró:   | |
2. sokoldalú, több oldalról megvilágító:   | |
3. tanulságos, sokaknak ajánlható:   | |
4. korrekt és/vagy mentes az érdekeltségtől:   | |
5. egyenlőtlenségre és/vagy igazságtalanságra érzékeny:   | |
6. egyéb közszolgálati értékek: közérthetőség, stílus, igényesség:   |